Békés Megyei Népújság, 1989. december (44. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-21 / 302. szám

BÉKÉS MEGYEI II HflZfl MINDEN ELŐTT NÉPÚJSÁG 1989. DECEMBER 21., CSÜTÖRTÖK POLITIKAI NAPILAP Ára: 4,30 forint XUT. ÉVFOLYAM, 302. SZÁM Mai számunkból: Kerekasztal-értekezlet Szeghalmon (4. oldal) Rz osztrákok is szeretik a bejglit (4. oldal) 1 választásokig sem állhat meg az élet (5. oldal) Remények csillaga (5. oldal) Volán-gesztus a nyugdíjasoknak (6. oldal) Ma döntenek a költségvetésről Szerdán reggel 9 órakor folytatódott az Országgyűlés de­cemberi ülésszaka. A harmadik munkanapon elsőként Né­meth Miklós, a ^Minisztertanács elnöke kért szót. „Lélegzetvisszafojtva és iszonyatos döbbenettel figyeljük napok óta a Romániában zajló eseményeket” — kezdte be­szédét a kormányfő, majd arról tájékoztatta p. törvényhozó­kat, hogy kedd este a parlamenti ülés után szűk körű ka­binetmegbeszélést tartott. Döntés született arról, ,hogy a kor­mány illetékes szervei folyamatosan nyomon követik a fej­leményeket, s megteszik a feltétlenül szükséges lépéseket. Ezek sorában szerdán .délelőtt a Külügyminisztériumba ké­rették Románia budapesti nagykövetét. Németh Miklós kép­viselői minőségében arra kérte a Házat, hogy egyperces né­ma felállással, kegyelettel emlékezzenek meg a diktatúra magyar, román, német és más nemzetiségű áldozatairól, s tűzzék ki a gyászlobogót a Parlament homlokzatára. A kép­viselők a padsorokban felállva fejezték ki szolidaritásukat a Ceausescu-diktatúra elnyomottaival. Németh Miklós: I sztrájk nem megoldás A kormányfő ezután egy­napi aktualitással, a moz­donyvezetők szerda reggeli figyelmeztető munkabeszün­tetésével foglalkozott. Mint mondta, ez az akció arra kö­telezi a kormányt, hogy le­vonja a tanulságokat, annál is inkább, mert a munkába igyekvő emberek tömegeit érintette, szétforgácsoló ha­tással volt a munkarendre. A történteket értékelve Né­meth Miklós hangoztatta: — Mi lenne akkor, ha a tanítók, a' mentősök, az elektromos művek dolgozói, a bányászok, vagy más ágak dolgozói az érdekérvényesí­tés olyan eszközeit választ­ják, amelyekkel más réte­geknek ártanak? Ha ez a folyamat beindul, akkor fo­kozatosan szétveri a társa­dalmat. Itt már régen nem a 'kormány sorsáról van szó, hanem az országéról. Óvok mindenkit attól, hogy erre az útra lépjen; csak egy­mással összefogva, kitartó szívóssággal kerülhetünk ki abból a bajból, amelybe ju­tottunk. Mégis elfogadták... Ezután folytatódott a la­kásgazdálkodás reformjának vitája, majd határozathoza­tal következett. Az elnöklő Horváth Lajos bejelentette, hogy a kormány lakáskon­cepciójának korábbi négy változata helyett egy új változatról szavaznak, ame­lyet a keddi vita után meg­tárgyalt és elfogadott az épí­tési és közlekedési bizott­ság. Először Vass József né (Bé­kés m., 15. vk.) képviselő­nek az adófizetők körének szűkítésére vonatkozó mó­dosító javaslatáról szavazott az Országgyűlés; ezt az in­dítványt elvetette. A lakáscélú állami kölcsö­nök utáni 1990. évi adófize­tésről szóló törvényjavasla­tot az Országgyűlés 212 igen, 69 nem szavazattal és 54 tartózkodással elfogadta. Ezt követően a lakásgazdálkodá­si rendszer reformjáról és az 1990. évi intézkedésekről szóló határozatról szavazott a Parlament. A határozati javaslatot ugyancsak többsé­gi szavazattal fogadták el. A törvény szerint a lakás- vásárlás, lakásépítés és egyéb, lakáson végzett épí­tési munkák céljára nyújtott kamatmentes vagy kedvez­ményes kamatozású állami kölcsönre a fennálló tarto­zás alapján a magánszemélyt 1990. évre adókötelezettség terheli. Nem kell adót fizet­ni a többi között az öt éven belül megkötött kölcsönszer­ződéseknél; ha az egy főre jutó havi jövedelem a lét­minimumot (1990-ben a 4300 forintot) nem haladja meg, illetve a három- vagy több­gyermekes családok és a 70 éven felüli nyugdíjasok ese­tében. Az adó mértéke a köl­csönszerződés megkötését követő tíz évig a havi tör­lesztőrészlet 50, a kölcsön­szerződést követő tíz év eltelte után 100 százaléka. Ha egy lakásra több köl­csöntartozás áll fenn, az adót a legmagasabb havi törlesztőrészletű kölcsöntar­tozás után kell megfizetni. Az Országgyűlésnek a la­kásgazdálkodási rendszer re­formjáról és az 1990. évi in­tézkedésekről elfogadott ha­tározata értelmében a lak­bérek 1990. február 1-jétől átlagosan 35 százalékkal nö­vekednek. » I pénzügyminiszter expozéjából Ezután — a tárgysorozat­nak megfelelően — az 1990. évi költségvetésről szóló tör­vényjavaslatot tárgyalta az Országgyűlés. A gazdasági válság kezelésére határozott, kemény intézkedéseket tar­talmazó „krízisköltségvetést” Békési László pénzügymi­niszter terjesztette elő. „A novemberben jelzett 15 milliárdról 10 milliárd fo­rint alá kell csökkenteni ■ a költségvetés hiányát, amely a társadalombiztosítás vár­ható szuficitjével együtt, más feltételek teljesítése ese­tén még finanszírozható, s így a Valutaalap számára is elfogadható, nemzetközi mércével mérve pedig ala­csonynak tekinthető. Fontos feltétel, hogy a költségvetés a pénzpiacról vegye igénybe a deficit finanszírozásához nélkülözhetetlen erőforráso­kat. Ez a kormány szándé­ka, is csak a biztonság ked­véért kér felhatalmazást ar­ra, hogy végszükség eseté­ben 5 milliárd forint erejé­ig a költségvetés a jegy­banktól is vehessen fel hosz- szú lejáratú hitelt." „A piaci viszonyok erősí­tése érdekében sarkalatos követelmény a támogatások drasztikus csökkentése. A Valutaalap az 1989-es 211 milliárd forintos szintű tá­mogatási kör 50 milliárdos csökkentését szorgalmazta a jövő esztendőre. Ez a köve­telmény csak a fogyasztói ár­támogatások és az agrártá­mogatások tervezettnél na­gyobb mértékű, több terüle­ten a fokozatosságot mellő­ző, teljes leépítésével lett volna megvalósítható. Hatá­sára a fogyasztói árak túl­lépték volna a kritikus 20 százalékot. Ezért a költség- vetés 40,6 milliárd forintos támogatáscsökkentést irá­nyoz elő, amely a deficit tar­(Folytatás a 3. oldalon) Miniszterek egymás közt Ellentmondásos hírek Tőkés Lászlóról Tűzharc Temesvár utcáin Egymásnak ellentmondó hírek láttak napvilágot teg­nap is Tőkés László temesvári református lelkészről. Egy jugoszláviai lap értesülése szerint a temesvári bör­tönben minden valószínűség szerint meggyilkolták fog­lyukat, a nyugatnémet Bild-Zcitung arról ir, hogy a lel­készt megkínozták, karját eltörték. Az osztrák televízió saját forrásaira hivatkozva közli: Tőkés László él, a va­sárnapi véres események után a kelet-romániai Moldá­viába deportálták, ahová eredetileg is helyezték, de nem fogadta el. A nemzetközi sajtót tehát változatlanul élénken foglalkoztatják a romániai események. Közben tegnap a határátkelőhelyeken megindult a for­galom, s ha hosszas várakozás után is, de átjuthattak Romániába, s onnan is érkezhettek az utazók. Fegyverek a lakosság kezében Tegnapi, megbízható hely­ről kapott értesülések sze­rint Temesváron és környé­kén hemzsegnek a harcko­csik és más, páncélozott jár­művek. A városban renge­teg fegyver van kinn a la­kosságnál. A múlt hét vé- Eén szerezték azokat egy közeli laktanyából. Valóságos tűzharc rob­bant ki a városban, annak ellenére, hogy délután öt órától kijárási tilalom van. Aki az utcára merészkedik, arra felszólítás nélkül tü­zelnek. A halottak száma megha­ladja a kétezret. Civilek és katonák egyaránt vannak az áldozatok között. Több sorka­tonát a tisztjeik lőttek agyon, mert nem voltak haj­landók tüzelni a védtelen emberekre. A halottakat a katonáit szedik össze, és is­meretlen helyre szállítják. A civilek nyilvánosan nem gyá­szolhatják az elesetteket. Készültségbe helyezték a népi milíciát és a rendőr­séget. Ennek ellenére a Te­mesvár környéki települése­ken katonák őrzik a rend­őrséget. A közutakat és a vasútvonalakat szigorúan el­lenőrzik. A lakosságot a fé­lelem uralja. Minél előbb kijutni! A romániai eseményekkel kapcsolatban tovább tart a hírbörze: a hivatalos jelen­tések híján a magyar 'és a külföldi híradások egyaránt kénytelenek szemtanúk be­számolóira támaszkodni. Kedden este a Washingtoni Központi Rádió- és Sajtó- szolgálattól fordultak szer­kesztőségünkhöz információ­ért. Tegnap Gareth Furby- velN a londoni IRN (Inde­pendent Radio News) ripor­terével jártunk a békéscsa­bai átmeneti befogadóállo­máson, illetve a gyulavári határátkelőnél. Dél körül — huszonkét órás várakozás után — töb­bek között két angol kami­on gurult át a határon. Ve­zetőik szívéről szemmel lát­hatóan nagy kő esett le. Mindketten bútort szállítot­tak, Barry M/ilcock Leedsből Temesvárra ment, Kenneth Jenkins Swansea-ből (Dél- Wales) Aradra. Elmondták, hogy a volán mellől nem sokat láttak, s csak egyetlen dolog érdekelte őket: minél előbb kijutni. Barry Wil- cock már beutazása előtt a hírekből értesült a megmoz­dulásokról, az országút (Folytatás a 2. oldalon) Akiket a sztrájk szele megcsapott Mozdonyvezetők a „köpködőben” Arról, hogy mit érnek a vonatok mozdonyvezetők nélkül, tegnap hajnalban — az utazni kívánókkal együtt — személyesen győződhettem meg. öt órakor még láttuk, amint a lökösházi személy befut a békéscsabai állo­másra, aztán viszont meg­állt az élet a síneken. A szolgálatukat befejező moz­donyvezetők kikászálódtak a vezérállásból, és egységesen a mozdonyvezetői beíró — közismertebb nevén a „köp­ködő” — felé vették az irányt. Mielőtt még én is ezt tettem volna, a peronon áll­dogáló állomásfőnököt, Al­földi Károlyt kérdeztem. — A mozdonyvezetőket is megcsapta a sztrájk szele. Mit szól ön az egyórás, or­szágos figyelmeztető sztrájk­hoz? — Talán lett volna más mód az elégedetlenség kife­jezésére. Mi mindenesetre technikailag és a szervezés­ben is felkészültünk a leál­lásra, és a 6 órai újraindí­tásra. Addig azonban az or­szágban minden személy- és tehervonat áll. No, ez van — tárja szét a karját, és beve­zet a „köpködő” embersű­rűjébe. Oda, ahol a kinti nyugalomhoz képest igen­csak pezsgő a hangulat. Még azok a mozdonyvezetők is hallatják szavukat, akik éj­jel végeztek, és semmit nem aludtak. — Idevezetett, hogy a MÁV legfelsőbb vezetése főbb követeléseinket nem volt hajlandó teljesíteni — kezdi az egyik szóvivő, Vár- dai Béla, aki az országos mozdonyvezetői küldött-tes­tület tagja. — A mozdony- vezetői munka leértékelő­dött, bérünk 23 százalékkal az ipari átlag alatt van. — Pedig itt hét végén, ka­rácsonykor és szilveszterkor is menni kell — veti közbe Murzsicz Mátyás, majd így folytatja: — Igaz, hogy legfontosabb a bérünk rendezése lenne, de követeljük a túlórák el­törlését és a műszaki felté­telek javítását is. A gépek elavultak, zajosak, huzato­sak. Évek óta műszaki vizs­ga nélkül járnak kocsik. — A vasútnál más mun­kakörben dolgozókat miért nem vontak be a megmoz­dulásba? — Mi elsősorban a saját terhűnket érezzük. Azonkí­vül a mozdonyvezetőknek van egy országos összefo­gásra képes rétege. Megmoz­dulásunk azonban ráirányít­hatja a figyelmet az egész magyar vasútra és dolgozói­ra. Ezt szolgálja, hogy a sztrájkot az egyik legforgal­masabb időpontra tettük. Persze a sztrájk mellett mostanában más is lázban tartja a mozdonyvezetőket. Egyikük nyugtalanul mond­ja: — Azt hiszem, elég rám nézni, és kiderül, hova ké­szülök — mutat Kürtös irá­nyába. — Sok jóra nem számíthatok, ahogy a kollé­gák mesélték. Sok a kato­na, és már rendőrök is cir­kálnák, pedig erre eddig nem volt példa. Kipakoltat- ják táskáinkat, még az ebédszállítmányt is ellenőr­zik. A témába annyira bele­merülünk, hogy észre sem vesszük, milyen hamar el­repült a hatvan perc. Az utasoknak persze már más a véleményük. Egy Budapestre utazó férfi csak ennyit mond: — Ha megy a vonat, uta­zunk, ha nem, állunk. Alapigazságához sok min­dent nem tudok hozzátenni, mert a Csaba- expressz hat órakor megkapta a szabad jelzést, és zakatolva elindult Budapest felé. Nyemcsok László

Next

/
Thumbnails
Contents