Békés Megyei Népújság, 1989. december (44. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-19 / 300. szám
i:na»jiTira1989. december 19., kedd • Nyílt fórum • Nyílt fórum • Nyílt fórum • Nyílt fórum • Nyílt fórum • 11 politizálás Kiss A. János keretbe foglalt írását olvasva, kezdetben tanácstalanul tűnődtem, kiknek állhat érdekében az, hogy egy vidéki lapban sorozatosan lejárató, becsmérlő, a napilap monopolhelyzetét kihasználva egy politikai pártról valótlanságokat állító cikkek jelenjenek meg. A válasz azonban rövidesen megfogalmazódott bennem. A bonyolulté vált politikai küzdőtéren számtalan olyan erő tevékenykedik, melyek látványos-hangzatos szólamok pufogtatásán kívül maradandó politikai eredmények elérésére képtelenek. A legutóbbi megmérettetésen a NEM-et hirdető, illetve a határozott vélemény kimondásától tartózkodó pártok vereséget szenvedtek. Politikai kultúránk gyermekbetegsége a vereség férfias elviselésének hiánya. Az MSZP, hogy Tamás Gáspár Miklós ügyvivőnket idézzem: „az össznépi közöny purgatóriumában bolyong”, az MDF sorait pedig az elszenvedett presztízsveszteség zilálta össze. De inkább nézzük, mivel illettek már megint bennünket, szabad demokratákat irigyeink. Kitűnő ötlet a bolsevizmus bélyegét ráA címben leírt követelés teljesülése hiányzik még a szabad választások előfeltételei közül. Különösen hiányzik ez megyénkben, ahol mindennapi ügyeinkről egy napilap tájékoztatja a lakosságot. „Hiszen mi függetlenek vagyunk” — hangoztatják a Népújság munkatársai. Különösen azok mondják ezt sokszor, akik tavaly még megyei, városi MSZMP-funk- ciókra pályáztak. (Áldhatják most a szerencséjüket, hogy nem rájuk esett akkor a választás.) Kapóra jött nekik az MSZMP—MSZP-tagsági viszony megerősítésének módja, hiszen ha sem itt, sem ott nem írnak alá, máris pártonkívülivé váltak. Vannak természetesen olyan újságírók is, akik korábban sem voltak párttagok. De nem is ez a lényeg. Nem írhatja elő senki, hogy ÚjságMinden moralizálásra vállalkozó jegyzetírónak számolnia kell azzal, hogy aki szelet vet, vihart arat. Ám a „betakarításról” akkor sem feledkezhetünk meg, ha csupán fuvallatokban mérhető a termés. Engedjék meg, hogy két megyebeli szabad demokrata által is megtisztelt töprengésem eredeti hangvételéhez híven csak azon megállapításokról fejtsem ki véleményemet, amelyek a politikai vita eszközeivel és az íráskultúra keretein belül maradva, egyáltalán megragadhatók. Kétségtelenül igaz, hogy a politikai küzdelemben való pillanatnyi alulmaradás tisztességes elismerését tanulni kell még e hazában. (Ennek igazolására bőséggel kínál példát a hatalmat gyakorló és ellenzéki pártok egymás közötti csatározásainak közelmúltbeli története.) Ugyanakkor az a benyomásom, hogy a siker terheinek elviselésében sem tapasztalhatunk túl nagy jártasságot és méltóságot... A vitathatatlan siker — úgy látszik — ezúttal elvonhatta a figyelmet egy jegyzet alaposabb tanulmányozásától is. Mi mással magyarázhatnánk azt, hogy az SZDSZ-nek és tagjainak szóló elismerést levélírónk a bolsevizmus minősít^ .ként értelmezte, s önkényes logikamaszkora sütni valakikre, de meg kell jegyezni, nem volt eredeti. Múltkorában már Szo- kolay Zoltán is lezsdanovo- zott bennünket, minősíthetetlen hangneme miatt válaszra sem méltattuk. Okosságot, ügyességet, profizmust említ közlőnk, ami a bolsevizmusra emlékezteti őt és beszélgetőpartnereit. Szerinte tehát az igazi demokratának butának, ügyetlennek, dilettánsnak kell lennie. Azt hiszem, szabad demokrata társaimmal együtt kimondhatom, mi más demokraták vagyunk. A népszavazási kampány európai színvonalú lebonyolítása bosszantja ellenfeleinket, a politikai harctól elszokott magyar közélet számára ez szokatlan. A negyven éves bolsevik típusú hatalomgyakorlás és politizálás az oka mindennek. Nehezményezi a cikk írója továbbá, hogy mi a sorsformáló döntéseket a Parlamentre szeretnénk bízni. Ö úgy látszik, hozzászokott a poütbüró döntéshozó mechanizmusához és idegen számára a parlamentarizmus. Területi szerveinket is cél- ba veszi, önálló politizálást hiányol náluk. Keveset lapozza a napisajtót, Uram! Mindennap találhat valamiíró politikai párt tagja nem lehet, hiszen a politika iránt érdeklődő, az összefüggéseket többé-kevésbé átlátó állampolgárban minden bizonnyal kialakul valamilyen szellemi elkötelezettség. Függetlenséget nem az egyes újságíróktól várunk el, hanem a lap egészétől. Az újságíró „csak" szakember legyen, ne agitátor. Ne a fő- szerkesztő és beosztottai véleménye, állásfoglalása legyen nagybetűs címmel, bekeretezve a lap legjobb oldalán, hanem az akár egymásnak feleselő érvek, politikai állásfoglalások ütközzenek szembetűnő helyen. Mert mit kezdhet egy magamfajta szabad demokrata, ha a lapban azt olvassa keretes, kiemelt cikkben, hogy az SZDSZ bolsevik párt. Az eszmefuttatás szerzője természetesen általános alanyt használ: „Egyre sűrűbben álkával (?) olyan állítást tulajdonít a jegyzetírónak, amelyet keresve sem találhatunk a cikkben: „Az igazi demokratának butának, ügyetlennek, dilettánsnak kell lennie.” Igaz, hozzátartozik: „Mi más demokraták vagyunk”. De csak nem különös anyagból gyúrottak?! A magunk szerény, Euró- pa-széli viszonyai között — sokakkal együtt — magam is üdítőnek találtam az SZDSZ népszavazási propagandáját. De „európai szín- vonalú"-nak minősíteni kissé szerénytelennek tűnik. A szíves felajánlás ellenére sem kívánok betekinteni az SZDSZ költségvetésébe, de azért valóban hálás lennék, ha valaki végre elárulná: mennyi és milyen forrásból származó pénzt emésztett fel népszavazási kampányuk? Pap János írása szomorú lecke nyiladozó demokráciánk számára. Ha már a jegyzet kérdőjeles címe, vagy az SZDSZ értékeit elismerő, ám módszereik „egyike vagy másika” kapcsán papírra vetett tűnődés is totális és személyeskedő támadásra, vádlóan hangzó koncepció megfogalmazására ingerel egy demokratát, s olyasmit vágat vele a Békés Megyei Népújság és munkatársai fejéhez, amelyre nincs — mert az állítás valótlansága miatt nem is lehet — bizonyítéka, akkor e társadalom tagjai lyen helyi kezdeményezésről beszámoló híradást, persze ha közük egyáltalán. Egy párt központi stratégia nélkül nem lehet akcióképes, működése esetlegessé válhat. A központ minden- hatóságát más pártoknál véltem felfedezni, gondoljunk csak a fórum „nem megyünk cl. nem szavazunk” felszál tására, illetve az MSZP helyi szerveinek, tanácstalanságára a bojkottfelhívás után: a plakátjaikat nem ragasztották ki. központi utasításra várva. Ellenőrizhetetlenség, be- folyásolhatatlanság, kérlel- hetetlenség szavakon akadt meg a szemem a cikk végén. Ellenőrizhetetlensége a hatalmon levőknek volt az elmúlt évtizedekben, a mi tagnyilvántartásunkba, költségvetésünkbe, döntéshozatalunkba bátran betekinthet bárki. Az SZDSZ javasolta a pártok pénzosztozkodása alatt, hogy a nyilvántartásba vett tagság alapján történjen a pénzek elosztása, ezt ne feledjük el! Kiss A. János szerint a bolsevizmus ismérve a kérlelhetetlenség, a befolyásolhatatlanság. Igen, mi a pártállam kérlelhetetlen ellenfelei vagyunk, és nem hagyjuk magunkat befolyásolni semmilyen politikai divattól. Ha számára ez a bolsevizmus. tőle elnézzük. sós Sándor lítanak meg ellenzékiek és mások ..Azt is írhatnám erre, hogy: „Gyakran megkérdezik tőlem, nem az-e a baj a Népújsággal, hogy csak elvétve akad olyan munkatársa, akinek tanult szakmája az újságírás?” Nem erről írok mégsem, bár tudom, hogy a szakértelem vizsgálatával legalább egyenlő súlyú volt(?) a politikai szimpátia. Annyit írok csak, hogy szerintem a szabad demokraták olyan távol vannak a bolsevizmustól, mint az ellenőrizhetetlenség, a befolyásolhatatlanság és a kérlelhetetlenség megfelelőjétől, mint Makó Jeruzsálemtől. Az újságírókat utcán megállító lebolsevikozókat pedig arra kérem, mondják el vagy írják le érveiket, indokaikat, tőlem és barátaimtól telhetőén válaszolunk majd. Legyen a Népújság a politikai csata egyik színtere! Szikrázzanak az érvek, de ne címkézzünk, minősítsünk indoklás nélkül! pap János szabad demokrata joggal érezhetik úgy, hogy ez a stílus bizony azon módszerek közé sorolható, amelyekről „eszmefuttatásom” is bátorkodott szólni. De erről tovább elmélkedni már a jó ízlés, az erkölcs és a jog világába vezetne... Érdeklődésre tarthat számot az az egyéni látásmód is, amely elvitatja újságtól és újságírótól egyaránt a szabad és független véleménynyilvánítás jogát. Én inkább Haraszti Miklóssal, az SZDSZ egyik — sa sajtó megítélésében tekintélynek számító — ügyvivőjével értek egyet: hiteles, a hírt a kommentártól elválasztó újságírásra van szükség. De lemondani a kommentálásról?! Aligha lenne haszna az olyan sajtónak, amelyben az újságíróra — az akár valódi, akár botcsinálta — politikusok kisinasának szerepét osztanák. S még valami: amikor az SZDSZ vezetésének értékeit elismerve, arra céloztam, hogy a helyi szervezeteknek önértékelésük során egyelőre figyelembe kellene venniük a felkészültségbeli különbségeket, már akkor sem volt okom kételkedni a megyénkben szabad demokraták önálló értékítéletében, s abban sem, hogy központjuk, helyi szervezeteik ellenőrzése nélkül is a tagok egyéni véleményüket, szellemiségüket tükröző lépéseket tehetnek. De ez utóbbiakról meggyőződni, valóban csak írásaik elolvasásával tudtam. Kiss A. János Független tájékoztatást Kamaszpanasz? Vigyázzunk értékeinkre ! A reformok időszakát éljük. Életünk továbbvitelében számtalan gondolat, elképzelés születik, ezekben fürdő- zünk, néha-néha vizet cserélünk, s olykor nem kellően ügyelünk arra, hogy a fürdőzés tárgyával mi is történik. Vannak, akik nem kellően átgondolva, szélsőségek között gondolkodnak, s a szövetkezetek feloszlatását, az úgynevezett farmergazdaságok szervezését sürgetik. Bár ennek méreteiről nem ismerünk adatokat, de a családi alapon szervezett kisgazdaságok határait 30—50 hektár között sejthetjük. Vajon megteremthetők-e egyik napról a másikra ezeknek a családi farmoknak a műszaki feltételei. Mert egyelőre senki sem képzelheti, hogy a paraszti, a farmergazdálkodásban a gépesítés jelentőségének, fontosságának megítélésében 180 fokos fordulattal számolhatunk. Mai körülményeink között nehezen képzelhető el, hogy egy-egy farmer nagy teljesítményű traktorokat, kombájnokat vásároljon. Ezért ebben az átmeneti időben fontos lenne olyan farmerszövetkezetek létrehozása, melyek adott céllal szerveződnének, mondjuk kifejezett szakosítással, búza, kukorica. cukorrépa, kender, napraforgó és különböző élelmiszer-ipari növények termesztésére. Ezek a szervezetek önállóan, mindenféle állami beavatkozás nélkül oldanák meg feladatukat. Vállalkoznának a piaci viszonyok, a piacgazdaság szerepkörének betöltésére. Nagyon fontos lenne, hogy az állam, a kormányzat hagyjon fel a korábbi gyakorlatával, amikor is a szövetkezeteket különböző elvonásokkal sújtották. Különösen az utóbbi 5-10 évben erősödött fel ez a folyamat, aminek következtében igen jól működő, gazdaságosan termelő szövetkezetek jutottak „koldusbotra”. így tehát nem véletlen, hogy a mezőgazdaság teljesítőképessége az utóbbi években rohamosan csökkent. Most már Ott tartunk, hogy veszély fenyegeti a lakosság folyamatos élelmiszerellátását. Noha a belső ellátás kiegyenlített, jó színvonala mellett 1,2-1,3 milliárd dollár értékű mező- gazdasági termék került exportra, főként a nyugati államokba, melynek nettó értéke az általam ismert adatok szerint 600- 700 millió dollár. Az ország jelenlegi gazdasági helyzete továbbra sem nélkülözheti az ágazat munkáját, termelésének értékét. De nemcsak az ország nem nélkülözheti a mezőgazdaság teljesítményét! A külföld számára is jelentős az az export árumennyiség, amiről jelen esetben szó lehet, mert a külpiacokon szerzett pozícióinkat nem hozhatjuk veszélybe. A piac elvesztése könnyű, de visszaszerzése rendkívül nehéz, még akkor is, ha illúziókban gondolkodunk, mely szerint a magyar áru előtt a korábbiaknál lényegesen nagyobb kapu nyílik. Ha ez nem illúzió marad, hanem a valóságot jelenti, félő, hogy a lakosság belső ellátása kerül a jelenleginél is nagyobb veszélybe. Ennek elkerülésére született az a döntés, mely szerint az országból egyes élelmiszert a korábbi gyakorlat szerint nem szabad kivinni. Most is, korábban is kérdés volt. s marad is az, hogy a termelésben van-e any- nyi tartalék, mely alkalmas a megnövekedett igények kielégítésére, a minőség fokozására, mivel különösen az utóbbi kérdésre a jövőben az eddigiektől gyakrabban vissza-visszatérünk. A piac kikényszeríti korábbi szemléletünk megváltoztatását, mert eddig ez utóbbi kategóriával nem mindenkor rangjának megfelelően törődtünk. B üszkén gondolhatunk vissza az utóbbi időkre, mert jól felszerelt, jól vezetett nagyüzemeinkben részben a szakértelem, részben az élelmiszer-feldolgozó vállalatokkal kialakított kapcsolat révén olyan minőségi termelés született, melyet Nyugat-Európa legigényesebb élelmiszerkereskedői is elismertek. Ezek a gazdaság hallatlan értékei, melyekre az átmeneti szakaszban is vigyáznunk kellene. A politikai pártoknak az lenne a feladata, hogy a gazdaság, a termelés számára olyan feltételeket alakítson, melyek közepette értékeinket az egész országra születő demokrácia számára megmenthessük. A gazdaság másik nagy ágazata, az ipar, csakis biztos mezőgazdasági háttérrel, jó élelmiszer-ellátással vészelheti át a szerkezetváltás hallatlanul nehéz időszakát. Dupsi Károly Várhatóan a Láng Gépgyár egy újabb lépést tett az ügyben, hogy visszaszerezze azt a régi helyét az iparban, amit megszoktak tőle. Az elmúlt évek nehézségei után most sorra köti a külföldi üzleteket. Az üzem a svájci ASEA Brown céggel együttműködve 35 60 megawattos fűtő gőzturbina-gépcsoport szállítására kapott megrendelést Finnországból, melynek szerelését a jövő évben kezdi el. Jelenleg — a hazai igényeket is kielégítve — a Gagarin Hőerőmű részére 200 megawattos forgórészt újít fel. A külföldi megrendelés pedig Jugoszláviából érkezett, egy 200 megawattos gőzturbina nagy- és középnyomású forgórészének elkészítésére. Felújítás alatt a Gagarin Hőerőmű egyik forgórésze (MTI.fotó. Balaton József) Vágja ki! _iznm_ PRfliG I Telefon, telefax: 66/21-824 Telefon, telefax: 66/27-441 Nyerhet! Hat napon át figyelje, vágja ki, összerakva ragassza fel egy levelezőlapra és küldje be a képet — amely a Számprog Kisszövetkezet által forgalmazott egyik terméket ábrázolja — címünkre: Békés Megyei Népújság, 5601 Békéscsaba, Munkácsy u. 4. Pf. 111. Egy darab 5000, egy darab 3000 és 22 db 1000 forintos vásárlási utalványt nyerhet!
