Békés Megyei Népújság, 1989. december (44. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-19 / 300. szám

i:na»jiTira­1989. december 19., kedd • Nyílt fórum • Nyílt fórum • Nyílt fórum • Nyílt fórum • Nyílt fórum • 11 politizálás Kiss A. János keretbe fog­lalt írását olvasva, kezdet­ben tanácstalanul tűnődtem, kiknek állhat érdekében az, hogy egy vidéki lapban so­rozatosan lejárató, becsmér­lő, a napilap monopolhely­zetét kihasználva egy poli­tikai pártról valótlanságokat állító cikkek jelenjenek meg. A válasz azonban rö­videsen megfogalmazódott bennem. A bonyolulté vált politikai küzdőtéren számta­lan olyan erő tevékenykedik, melyek látványos-hangzatos szólamok pufogtatásán kívül maradandó politikai ered­mények elérésére képtele­nek. A legutóbbi megméret­tetésen a NEM-et hirdető, illetve a határozott véle­mény kimondásától tartózko­dó pártok vereséget szen­vedtek. Politikai kultúránk gyermekbetegsége a vereség férfias elviselésének hiánya. Az MSZP, hogy Tamás Gás­pár Miklós ügyvivőnket idézzem: „az össznépi kö­zöny purgatóriumában bo­lyong”, az MDF sorait pe­dig az elszenvedett presz­tízsveszteség zilálta össze. De inkább nézzük, mivel illettek már megint ben­nünket, szabad demokratá­kat irigyeink. Kitűnő ötlet a bolsevizmus bélyegét rá­A címben leírt követelés teljesülése hiányzik még a szabad választások előfelté­telei közül. Különösen hi­ányzik ez megyénkben, ahol mindennapi ügyeinkről egy napilap tájékoztatja a la­kosságot. „Hiszen mi függetlenek vagyunk” — hangoztatják a Népújság munkatársai. Kü­lönösen azok mondják ezt sokszor, akik tavaly még me­gyei, városi MSZMP-funk- ciókra pályáztak. (Áldhatják most a szerencséjüket, hogy nem rájuk esett akkor a vá­lasztás.) Kapóra jött nekik az MSZMP—MSZP-tagsági viszony megerősítésének módja, hiszen ha sem itt, sem ott nem írnak alá, már­is pártonkívülivé váltak. Vannak természetesen olyan újságírók is, akik korábban sem voltak párttagok. De nem is ez a lényeg. Nem ír­hatja elő senki, hogy Újság­Minden moralizálásra vál­lalkozó jegyzetírónak szá­molnia kell azzal, hogy aki szelet vet, vihart arat. Ám a „betakarításról” akkor sem feledkezhetünk meg, ha csupán fuvallatokban mér­hető a termés. Engedjék meg, hogy két megyebeli szabad demokrata által is megtisztelt töpren­gésem eredeti hangvételé­hez híven csak azon megál­lapításokról fejtsem ki vé­leményemet, amelyek a poli­tikai vita eszközeivel és az íráskultúra keretein belül maradva, egyáltalán megra­gadhatók. Kétségtelenül igaz, hogy a politikai küzdelemben való pillanatnyi alulmaradás tisz­tességes elismerését tanulni kell még e hazában. (Ennek igazolására bőséggel kínál példát a hatalmat gyakorló és ellenzéki pártok egymás közötti csatározásainak kö­zelmúltbeli története.) Ugyanakkor az a benyomá­som, hogy a siker terheinek elviselésében sem tapasztal­hatunk túl nagy jártasságot és méltóságot... A vitathatatlan siker — úgy látszik — ezúttal el­vonhatta a figyelmet egy jegyzet alaposabb tanulmá­nyozásától is. Mi mással magyarázhatnánk azt, hogy az SZDSZ-nek és tagjainak szóló elismerést levélírónk a bolsevizmus minősít^ .ként értelmezte, s önkényes logi­kamaszkora sütni valakikre, de meg kell jegyezni, nem volt ere­deti. Múltkorában már Szo- kolay Zoltán is lezsdanovo- zott bennünket, minősíthe­tetlen hangneme miatt vá­laszra sem méltattuk. Okos­ságot, ügyességet, profiz­must említ közlőnk, ami a bolsevizmusra emlékezteti őt és beszélgetőpartnereit. Szerinte tehát az igazi de­mokratának butának, ügyet­lennek, dilettánsnak kell lennie. Azt hiszem, szabad demokrata társaimmal együtt kimondhatom, mi más demokraták vagyunk. A népszavazási kampány euró­pai színvonalú lebonyolítá­sa bosszantja ellenfeleinket, a politikai harctól elszokott magyar közélet számára ez szokatlan. A negyven éves bolsevik típusú hatalomgya­korlás és politizálás az oka mindennek. Nehezményezi a cikk írója továbbá, hogy mi a sorsformáló döntéseket a Parlamentre szeretnénk bíz­ni. Ö úgy látszik, hoz­zászokott a poütbüró döntéshozó mechanizmu­sához és idegen szá­mára a parlamentarizmus. Területi szerveinket is cél- ba veszi, önálló politizálást hiányol náluk. Keveset la­pozza a napisajtót, Uram! Mindennap találhat valami­író politikai párt tagja nem lehet, hiszen a politika iránt érdeklődő, az összefüggése­ket többé-kevésbé átlátó ál­lampolgárban minden bi­zonnyal kialakul valamilyen szellemi elkötelezettség. Füg­getlenséget nem az egyes újságíróktól várunk el, ha­nem a lap egészétől. Az új­ságíró „csak" szakember le­gyen, ne agitátor. Ne a fő- szerkesztő és beosztottai vé­leménye, állásfoglalása le­gyen nagybetűs címmel, be­keretezve a lap legjobb ol­dalán, hanem az akár egy­másnak feleselő érvek, poli­tikai állásfoglalások ütköz­zenek szembetűnő helyen. Mert mit kezdhet egy ma­gamfajta szabad demokrata, ha a lapban azt olvassa ke­retes, kiemelt cikkben, hogy az SZDSZ bolsevik párt. Az eszmefuttatás szerzője ter­mészetesen általános alanyt használ: „Egyre sűrűbben ál­kával (?) olyan állítást tu­lajdonít a jegyzetírónak, amelyet keresve sem talál­hatunk a cikkben: „Az igazi demokratának butának, ügyetlennek, dilettánsnak kell lennie.” Igaz, hozzátar­tozik: „Mi más demokraták vagyunk”. De csak nem kü­lönös anyagból gyúrottak?! A magunk szerény, Euró- pa-széli viszonyai között — sokakkal együtt — magam is üdítőnek találtam az SZDSZ népszavazási propa­gandáját. De „európai szín- vonalú"-nak minősíteni kis­sé szerénytelennek tűnik. A szíves felajánlás ellenére sem kívánok betekinteni az SZDSZ költségvetésébe, de azért valóban hálás lennék, ha valaki végre elárulná: mennyi és milyen forrásból származó pénzt emésztett fel népszavazási kampányuk? Pap János írása szomorú lecke nyiladozó demokráci­ánk számára. Ha már a jegyzet kérdőjeles címe, vagy az SZDSZ értékeit elismerő, ám módszereik „egyike vagy másika” kapcsán papírra ve­tett tűnődés is totális és személyeskedő támadásra, vádlóan hangzó koncepció megfogalmazására ingerel egy demokratát, s olyasmit vágat vele a Békés Megyei Népújság és munkatársai fe­jéhez, amelyre nincs — mert az állítás valótlansága miatt nem is lehet — bizonyítéka, akkor e társadalom tagjai lyen helyi kezdeményezés­ről beszámoló híradást, per­sze ha közük egyáltalán. Egy párt központi stratégia nélkül nem lehet akcióké­pes, működése esetlegessé válhat. A központ minden- hatóságát más pártoknál véltem felfedezni, gondol­junk csak a fórum „nem megyünk cl. nem szava­zunk” felszál tására, illetve az MSZP helyi szerveinek, tanácstalanságára a bojkott­felhívás után: a plakátjai­kat nem ragasztották ki. központi utasításra várva. Ellenőrizhetetlenség, be- folyásolhatatlanság, kérlel- hetetlenség szavakon akadt meg a szemem a cikk vé­gén. Ellenőrizhetetlensége a hatalmon levőknek volt az elmúlt évtizedekben, a mi tagnyilvántartásunkba, költ­ségvetésünkbe, döntéshoza­talunkba bátran betekinthet bárki. Az SZDSZ javasolta a pártok pénzosztozkodása alatt, hogy a nyilvántartás­ba vett tagság alapján tör­ténjen a pénzek elosztása, ezt ne feledjük el! Kiss A. János szerint a bolsevizmus ismérve a kérlelhetetlenség, a befolyásolhatatlanság. Igen, mi a pártállam kérlel­hetetlen ellenfelei vagyunk, és nem hagyjuk magunkat befolyásolni semmilyen po­litikai divattól. Ha számára ez a bolsevizmus. tőle el­nézzük. sós Sándor lítanak meg ellenzékiek és mások ..Azt is írhatnám erre, hogy: „Gyakran meg­kérdezik tőlem, nem az-e a baj a Népújsággal, hogy csak elvétve akad olyan munka­társa, akinek tanult szakmá­ja az újságírás?” Nem erről írok mégsem, bár tudom, hogy a szakértelem vizsgála­tával legalább egyenlő súlyú volt(?) a politikai szimpátia. Annyit írok csak, hogy szerintem a szabad demok­raták olyan távol vannak a bolsevizmustól, mint az el­lenőrizhetetlenség, a befo­lyásolhatatlanság és a kér­lelhetetlenség megfelelőjétől, mint Makó Jeruzsálemtől. Az újságírókat utcán meg­állító lebolsevikozókat pedig arra kérem, mondják el vagy írják le érveiket, indokaikat, tőlem és barátaimtól telhe­tőén válaszolunk majd. Le­gyen a Népújság a politikai csata egyik színtere! Szik­rázzanak az érvek, de ne címkézzünk, minősítsünk in­doklás nélkül! pap János szabad demokrata joggal érezhetik úgy, hogy ez a stílus bizony azon mód­szerek közé sorolható, ame­lyekről „eszmefuttatásom” is bátorkodott szólni. De erről tovább elmélkedni már a jó ízlés, az erkölcs és a jog vi­lágába vezetne... Érdeklődésre tarthat szá­mot az az egyéni látásmód is, amely elvitatja újságtól és újságírótól egyaránt a szabad és független véle­ménynyilvánítás jogát. Én inkább Haraszti Miklóssal, az SZDSZ egyik — sa sajtó megítélésében tekintélynek számító — ügyvivőjével ér­tek egyet: hiteles, a hírt a kommentártól elválasztó új­ságírásra van szükség. De lemondani a kommentálás­ról?! Aligha lenne haszna az olyan sajtónak, amelyben az újságíróra — az akár valódi, akár botcsinálta — politiku­sok kisinasának szerepét osztanák. S még valami: amikor az SZDSZ vezetésének értékeit elismerve, arra céloztam, hogy a helyi szervezeteknek önértékelésük során egyelőre figyelembe kellene venniük a felkészültségbeli különb­ségeket, már akkor sem volt okom kételkedni a me­gyénkben szabad demokra­ták önálló értékítéletében, s abban sem, hogy központ­juk, helyi szervezeteik el­lenőrzése nélkül is a tagok egyéni véleményüket, szelle­miségüket tükröző lépéseket tehetnek. De ez utóbbiakról meg­győződni, valóban csak írá­saik elolvasásával tudtam. Kiss A. János Független tájékoztatást Kamaszpanasz? Vigyázzunk értékeinkre ! A reformok időszakát éljük. Életünk továbbvitelében számtalan gondolat, elképzelés születik, ezekben fürdő- zünk, néha-néha vizet cserélünk, s oly­kor nem kellően ügyelünk arra, hogy a fürdőzés tárgyával mi is történik. Vannak, akik nem kellően átgondolva, szélsőségek között gondolkodnak, s a szö­vetkezetek feloszlatását, az úgynevezett farmergazdaságok szervezését sürgetik. Bár ennek méreteiről nem ismerünk ada­tokat, de a családi alapon szervezett kis­gazdaságok határait 30—50 hektár között sejthetjük. Vajon megteremthetők-e egyik napról a másikra ezeknek a családi far­moknak a műszaki feltételei. Mert egye­lőre senki sem képzelheti, hogy a paraszti, a farmergazdálkodásban a gépesítés je­lentőségének, fontosságának megítélésé­ben 180 fokos fordulattal számolhatunk. Mai körülményeink között nehezen kép­zelhető el, hogy egy-egy farmer nagy tel­jesítményű traktorokat, kombájnokat vá­sároljon. Ezért ebben az átmeneti idő­ben fontos lenne olyan farmerszövetke­zetek létrehozása, melyek adott céllal szerveződnének, mondjuk kifejezett sza­kosítással, búza, kukorica. cukorrépa, kender, napraforgó és különböző élelmi­szer-ipari növények termesztésére. Ezek a szervezetek önállóan, mindenféle állami beavatkozás nélkül oldanák meg felada­tukat. Vállalkoznának a piaci viszonyok, a piacgazdaság szerepkörének betöltésére. Nagyon fontos lenne, hogy az állam, a kormányzat hagyjon fel a korábbi gya­korlatával, amikor is a szövetkezeteket különböző elvonásokkal sújtották. Külö­nösen az utóbbi 5-10 évben erősödött fel ez a folyamat, aminek következtében igen jól működő, gazdaságosan termelő szö­vetkezetek jutottak „koldusbotra”. így te­hát nem véletlen, hogy a mezőgazdaság teljesítőképessége az utóbbi években ro­hamosan csökkent. Most már Ott tartunk, hogy veszély fenyegeti a lakosság folya­matos élelmiszerellátását. Noha a belső ellátás kiegyenlített, jó színvonala mel­lett 1,2-1,3 milliárd dollár értékű mező- gazdasági termék került exportra, főként a nyugati államokba, melynek nettó ér­téke az általam ismert adatok szerint 600- 700 millió dollár. Az ország jelenlegi gaz­dasági helyzete továbbra sem nélkülöz­heti az ágazat munkáját, termelésének értékét. De nemcsak az ország nem nél­külözheti a mezőgazdaság teljesítményét! A külföld számára is jelentős az az ex­port árumennyiség, amiről jelen esetben szó lehet, mert a külpiacokon szerzett pozícióinkat nem hozhatjuk veszélybe. A piac elvesztése könnyű, de visszaszerzése rendkívül nehéz, még akkor is, ha illú­ziókban gondolkodunk, mely szerint a magyar áru előtt a korábbiaknál lénye­gesen nagyobb kapu nyílik. Ha ez nem illúzió marad, hanem a valóságot jelenti, félő, hogy a lakosság belső ellátása kerül a jelenleginél is nagyobb veszélybe. En­nek elkerülésére született az a döntés, mely szerint az országból egyes élelmi­szert a korábbi gyakorlat szerint nem szabad kivinni. Most is, korábban is kérdés volt. s ma­rad is az, hogy a termelésben van-e any- nyi tartalék, mely alkalmas a megnöve­kedett igények kielégítésére, a minőség fokozására, mivel különösen az utóbbi kérdésre a jövőben az eddigiektől gyak­rabban vissza-visszatérünk. A piac ki­kényszeríti korábbi szemléletünk megvál­toztatását, mert eddig ez utóbbi kategó­riával nem mindenkor rangjának megfe­lelően törődtünk. B üszkén gondolhatunk vissza az utób­bi időkre, mert jól felszerelt, jól ve­zetett nagyüzemeinkben részben a szakértelem, részben az élelmiszer-feldol­gozó vállalatokkal kialakított kapcsolat révén olyan minőségi termelés született, melyet Nyugat-Európa legigényesebb élel­miszerkereskedői is elismertek. Ezek a gazdaság hallatlan értékei, melyekre az átmeneti szakaszban is vigyáznunk kelle­ne. A politikai pártoknak az lenne a fel­adata, hogy a gazdaság, a termelés szá­mára olyan feltételeket alakítson, melyek közepette értékeinket az egész országra születő demokrácia számára megment­hessük. A gazdaság másik nagy ágazata, az ipar, csakis biztos mezőgazdasági hát­térrel, jó élelmiszer-ellátással vészelheti át a szerkezetváltás hallatlanul nehéz időszakát. Dupsi Károly Várhatóan a Láng Gépgyár egy újabb lépést tett az ügyben, hogy visszaszerezze azt a régi helyét az iparban, amit megszoktak tőle. Az elmúlt évek nehézségei után most sorra köti a külföldi üzleteket. Az üzem a svájci ASEA Brown céggel együttműködve 35 60 megawat­tos fűtő gőzturbina-gépcsoport szállítására kapott megrendelést Finnországból, melynek szerelését a jövő évben kezdi el. Jelenleg — a hazai igényeket is kielégítve — a Gagarin Hőerőmű részére 200 megawattos forgórészt újít fel. A külföldi megrendelés pedig Jugo­szláviából érkezett, egy 200 megawattos gőzturbina nagy- és középnyomású forgórészének elkészítésére. Felújítás alatt a Gagarin Hőerőmű egyik forgórésze (MTI.fotó. Balaton József) Vágja ki! _iznm_ PRfliG I Telefon, telefax: 66/21-824 Telefon, telefax: 66/27-441 Nyerhet! Hat napon át figyelje, vágja ki, összerakva ragassza fel egy levelezőlapra és küldje be a ké­pet — amely a Számprog Kis­szövetkezet által forgalmazott egyik terméket ábrázolja — cí­münkre: Békés Megyei Népúj­ság, 5601 Békéscsaba, Munkácsy u. 4. Pf. 111. Egy darab 5000, egy darab 3000 és 22 db 1000 fo­rintos vásárlási utalványt nyer­het!

Next

/
Thumbnails
Contents