Békés Megyei Népújság, 1989. december (44. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-18 / 299. szám

1989. december 18., hétfő NÉPÚJSÁG SZERKESSZEN VELÜNK! Nyílt levél Dobi Imre munkásörnek Szeretném hangsúlyozni, hogy soha semmilyen párthoz nem tartoztam és je­lenleg sem tartozom. Soha nem politizál­tam, de azért figyelemmel kísérem a fej­leményeket. Szeretném leszögezni, hogy .valami hi­bát látok a meggyőződése körül. Először is abban, idézem a szavait: „szolgálatuk nem volt hiábavaló, és a párt, amihez olyan szorosan tartoznak, cserben hagy­ta önöket." Két szempontot veszek figye­lembe. Egyik: a jó házasság is csak ad­dig jó, amíg mind a két fél ugyanazt akarja, kölcsönös az elképzelésük. Am, ha az egyik félnél más az elképzelés, a véle­mény, és teljesen mást szeretne mint a másik, úgy idővel elválnak. A másik szempont: ha a házasságon belül a két ember közé beékelődik egy harmadik sze­mély, általában szintén válás a vége. A 44 évi munkájuk a párttal ezek sze­rint hiábavaló volt, itt van az első szem­pont: a rossz házasság jelszó alatt, mert cserben hagyta önöket. A másik szem­pont: a harmadik személy, vagyis az el­lenzék, amit ön így nevez, ennél is vá­lás a vége. Levelét többször átolvastam, és úgy éreztem, hogy ön nem is annyira a mun­kásőrséget sajnálja, hanem arra buzdítja társait, hogy tömörüljenek újra az MSZMP soraiba. Ami a munkásokat illeti, sze­rény meggyőződésem, hogy nekik, vagyis nekünk nem arra van szükségünk, hogy fegyver legyen a kezünkben, hanem arra. hogy a 44 év alatt összegyűlt, a történel­met átformált és a mai napig tisztázatlan tényeket végre tisztán lássuk, és fegyver helyett kenyér jusson a kezünkbe. ön bizalomról beszél, holott a bizalom már régen megszűnt, egyrészt Önök állít­ják a párt részéről, másrészt — ha már így állnak a dolgok — mit vár el a mun­kásoktól, hogy újra higgyenek. A múltról általában kialakult vélemény van, persze ott is általában azért nem a munkásoknak volt az aranyélete. A munkásnak és a parasztnak mindig meg kellett dolgozni keményen azért, ami őt megillette. így hát a múlthoz csak annyit,- hogy hinni már csak abban lehet, ami előttünk áll, és ami igen nehéz, és aminek â gyü­mölcsét talán mi már nem is élvezzük, de reméljük, a gyerekeink igen. Végezetül még csak annyit, hogy ha ez a rendszerváltás, amit ön így nevez, nem jött volna létre, ilyen hangú levelet ön sem mert volna a nyilvánosság elé tárni, szavait idézem. Véleményem szerint nyugodtan ülhet ölbe tett kézzel, senkinek nincs olyan gondolata, hogy azért, mert valaki mun­kásőr volt és becsülettel végezte a dolgát, ezért megbélyegezzék. Üjra idézve sorait: fél a jobbra csúszás veszélyétől, időben meg kell támaszkod­ni, nehogy letenyereljen.~ Nagyszénás, 1989. december 14. Karsai Istvánné Nagyszénás, Béke u. 15., 5931 Emléktábla a Mint arról írtunk már a Népújság hasábjain, emlék­tábla elkészítését szorgal­mazzuk, amely megőrzi a második világháború gyula­vári áldozatainak a nevét. Fontosnak tartjuk, hogy ez­zel kapcsolatban a követke­zőket tegyük közzé. E célra közadakozásból eddig (december ti.) 23 1(10 forint gyűlt össze. A hozzá­tartozók elmondása és anya­könyvi bejegyzések alapján az alábbi neveket Ismerjük: Arató Ferenc, Arnóczki Ferenc, Barta András, Bá­lint Ferenc, Bánszki And­rás, Berényi Sándor, Béres Lajos, Béres Sándor, Báné András, Bujdosó Ferenc, Bujdosó István, Csikós Sán­dor, Csókás György, Csókás Tivadar, Dandé Gábor, Dan­Karácsonyi ajándék A kereskedelmet inkább szidni divat, mint dicsérni. Am Zahorán György Békés­csabáról azért hívta fel szer­kesztőségünket, hogy egy kellemes meglepetésről szá­moljon be. Mint mondta, a Tanácsköztársaság úti Hús­áruházban ezer forinton fe­lüli értékben vásárolt. Mi­után fizetett, a pénztáros hölgy udvariasan megkérte, hogy válasszon magának egy pezsgőt — ingyen. Ez volt a bolt karácsonyi ajándéka. gyulavári áldozatoknak dé Károly, Dobra Sándor, Dobra Vilmos, Dormán Sán­dor, Erdödi András, Erdős Lajos, Fekete Imre, Fekete Mihály, Galbács Mihály, Guti Imre, Guti Lajos, Guti Sándor, R. Guti Sándor, Grúz András, Hajdú Imre, Hajdú Sándor, Hamza Sán­dor, Horváth András, Kasza József, Király Gergely, Ko­csis János, Kovács Mihály, Kristóf János, Lengyel László, Löw Sándor, Makra Gábor, Marksteiner Bálint, Megyesi János, Megyesi Sán­dor, Mihók Pál, Moldován Péter, Z. Nagy Ferenc, Nagy István, Nagy Sándor, Oláh József, Pap p Károly, Papp Mihály (?), Pádvai András, Soós I^ajos, Szabó László, Szabó Sándor, Szilágyi Fe­renc, Szilágyi István, Szilá­gyi József, Tarnóczi f?), Tóth Károly, Tóth Lajos, Tóth László, Tóth Péter, Török János, Török Károly, Zielbauer Mihály, Zsótér János. Várjuk azoknak a jelent­kezését, akik hiteles segít­séget tudnak nyújtani a név­sor pontosításában, kiegészí­tésében. Az emlékállítás a jövő év elején esedékes. Az előkészí­tésre kuratóriumot hívunk össze, a helyszín és a ki­vitelezés meghatározásában az adományozók többségi döntésére fogunk hagyatkoz­ni. Várjuk továbbá újabb támogatók jelentkezését. A Gyula-Gyulavári Református Egyházközség elnöksége Fohász és átok Hol a posta közbenjárásá­val, hol anélkül, de a napok­ban éppen a hatodik szere­tetteljes fohász érkezett hoz­zám, természetesen névtele­nül. De nem csak én, kis fa­lunkban sokan kaptak ilyen fohásszal teli levelet. Bátorkodom az újság nyil­vánossága előtt bevallani, hogy mostanság már sem akaratom, sem hitem, de időm és pénzem sincsen! Bár fohászkodom ugyan, de az bizony nem tűrne nyom­dafestéket, és ahová szívem szerint elküldeném, ott biz­tosan nem tennék zsebre. Felkészülve a várt és várat­lan szerencsétlenségre, tu­datom, hogy a fohász hagyo­mányos láncát megszakítot­tam. mert nem küldtem to­vább, illetve mégiscsak to­vábbadtam mindenkinek, aki a lapot olvassa, azzal a különbséggel, hogy a neve­met aláírom: Hammer Ernőné, Ke vermes Mennyi kommunista legyen? Mi is sztrájkoljunk? Deutsch Tamásnak, a Fi­desz választmánya tagjának egy nyilatkozatára szeretnék reagálni. Azt mondta: „egy országban legyen öt száza­léknyi kommunista, se több. se kevesebb.” Ez úgy hang­zik, mintha a Fidesz előírná, valósággal megszabná, hogy bizonyos eszmék — ha eset­leg téveszmék vagy utópiák Is — milyen arányban lehet­nek jelen országunkban, vagy máshol. Az állítás jó lehet figyelemfelkeltésnek és érzelmi polarizáció elősegí­tésére, de higgadt, józan gondolkodás elindítására semmiképp! És mi van ak­kor, ha öt százaléknál töb­ben vannak a kommunista eszme hívei? Akkor a ma­gyar nemzet nem lesz euró­pai nemzet? Hat százalék­nyi kommunistával már nem? Talán a lényeg mégis­csak az, hogy diktatórikus rendszer ne iöhessen létre Vagy nem, kedves Deutsch Tamás? Mi értelme annak, hogy ilyen, sehová nem ve­zető, sarkított, élére állított kijelentéseket tegyenek?! Hadd kérdezzem meg: mit akart azzal mondani, hogy rettentően örül, ha a nagy- szovjet oroszlán fél(het) at­tól, hogy „a csatlós államok szembefordulnak vele”? Én meg annak örülök, hogy azért bizonytalan ebben, s a nyilatkozatát közlő újság e véleményét megkérdőjelezi! (P. T.) egy volt politikai üldözött (Név, pontos cím a szerkesztőségben) Virgácsot senki sem kapott... Idősek Mikulás-estje Gyulán December 1-jén Gyulán, a Kálvin úti idősek klubjában Mikulás-estét rendezett a vá­rosi nőklub vezetősége. A (korszerűen berendezett he­lyiségben egyetlen szék sem maradt üresen. A nőklub Mikulása sze­rény kis ajándékcsomagot osztott szét a résztvevők kö­rében, akik vállalták, hogy az elkövetkezendő időkben is céljuk lesz segíteni min­dig, mindenütt a rászoruló embereken. így, előlegezett bizalomból, virgácsot nem kapott senki. Ezen a kellemes estén ün­nepelték a 90 éves Csík La­josáét, aki régi tagja a klub­nak. Könnyes szemmel vette át a nőklub ajándékát és virágcsokrát. Ezután tombo­lasorsolás következett, a fő­nyereményt Zanócz István nyerte. Finom vacsorát kap­tunk, majd kötetlen beszél­getéssel, vidám nótázással zárult az est. Szeredi Etelka Szülői segítség A szülői segítség immár ha­gyomány Mezőberény egyik óvodájában. Évről évre támo­gatják a szülők társadalmi munkájukkal a Micsurin téri óvodát. 1989-ben az egészség és a környezet védelme lebegett a szemük előtt. Nehéz fizikai munkájukkal sikerült meg­szüntetni az óvoda udvarán le­vő szennyvízaknákat, amelyek a magas talajvíz miatt időnként kiöntötték, és ,.bekötötték” az óvodát a szenny vízcsatorna-há­lózatba. A gyerekek és az ott dolgozó felnőttek köszönetét tolmácso­lom a következő szülőknek: Andrési Jánosnak, Gönci Jó­zsefnek, Gaál Imrének, Nacsa Józsefnek, Gecse Józsefnek, Roósz Adámnak, Fábián György­nek, Szalai Gyuiánénak, Wag­ner Mihálynénak, Bibel János­nak, Ramos Jánosnak, Kovács Imrének, Prorok Jánosnak, Rá- mes Ferencnek, Andrejsi Mi­hálynak, Liszkai Lászlónak, Gergely Gábornak és Szász Andrásnak. Elismerés' illeti a mezőberé- nyi költségvetési üzem vezető­jét és két dolgozóját: Andrési- né Daru Ilonát és Beregi Jó­zsefet is, akik szervező és irá­nyító munkájukkal, valamint a tervrajz társadalmi munkában való elkészítésével nagyban hozzájárultak a munka sikeres­ségéhez. E társadalmi munka az óvoda anyagi támogatása is volt egyben. Értéke: 17 ezer 200 fo­rint. örülünk, hogy szülői munka- közösségünket pozitív példaként említhetjük a Békés megyei óvodás gyerekek szülei előtt. Tóth Jánosné tagóvoda-vezető, Mezőberény Hozzászólás a december 7-i földhivatali demonstrá­cióhoz: Igen tisztelt földhivatali dolgozók! Nem csak Önök vannak ilyen helyzetben anyagilag, szerintem ez még elfogadható bér a miénkhez viszonyítva. Én 17 éve dol­gozom. két érettségim, plusz óvónői és út-hídépítői szak- képesítésem van. A MAV- nál dolgozom öt éve, és a fi­zetésem szinte változatlan. 1986-ban szültem, igénybe vettem a gyest, és amikor visszamentem dolgozni, ugyanott voltam anyagilag, mint mikor elmentem szül­ni, bár közben bruttósították a fizetésemet. A fizetésem ősztől 5600 forint, ha ebből levonom a nyugdíjjárulékot és az egyéb tagdíjakat, ak­kor csak 4900 forintot kapok kézhez. De ez még semmi a fizikai dolgozók helyzetéhez képest. Kint dolgoznak té- len-nyáron a szabadban a pá­lyamunkások, 30—38 forintos óradí j között mozog a bérük. A főpályamester főiskolai végzettséggel sem kap 12 000 forintnál többet havonta. Mi is álljunk le a munkával és sztrájkoljunk? Meg kéne szüntetni a különbséget a vidék és a főváros között a munkabérek területén is. K. E.. Sarkad (Teljes név és cím a szerkesztőségben) Hz utolsó kisvonat Újkígyóson sokan szíve­sen beszélnek a kisvonatról, amely összekötött bennünket Békéscsabával. Különösen piaci napon volt zsúfolt e jármű, mert a kígvósiak ezen vitték be termékeiket a csabaiaknak. Most meg­kaptam annak az utolsó sze­relvénynek a fényképét, amelyet Suhajda István mozdonyvezető vezetett, amikor is a kisvonatot 1971. október 31-én este 18 óra 10 perckor megszüntették. Ugyanakkor az első autó- buszjárat 1971. november 1- jén, reggel 5 óra 15 perckor indult. Most, hogy ennek 18 éve múlt, szeretettel gondolunk vissza a kisvonatunkra . . . Nátor János Újkígyós Önzetlen segítség A Gyulai Ipari és Szolgál­tató Kisszövetkezet vezető­ségének, valamint dolgozói­nak köszönetét mondunk azért az önzetlen, humanitá­rius tevékenységükért, mely- lyel a nyugdíjasokat igye­keznek a legmesszebbmenő­kig segíteni ügyes-bajos dol­gaikban. Ez a humánus gon­dolkodás és gondoskodás jól­eső érzéssel tölt el bennün­ket. Bár csak más vállala­tok vezetői és dolgozói is hasonlóan gondolkodnának! H. S. nyugdíjas I Néhány észrevétel egy betört hírlapos pavilon ürügyén Az időpont: szombat, ko­ra reggel. Helyszín: Békés­csabán, a Kulich-lakótelep ABC-üzlete előtti hírlappa­vilon. A látvány pedig a kö­vetkező: a pavilon előtt, zsákokban, kötegekben tor­nyosodnak a folyóiratok, az újságok. A lassan üresedő pavilon üvegfala helyett nagy lyuk tátong. Nagy a forgalom. Jönnek bevásárol­ni, jönnek megvenni a meg­szokott újságjukat az em­berek. Ez utóbbi most nem lehetséges. Senki nem ment el meg­jegyzés nélkül: „Ez felhá­borító!", „Borzasztó!", „Már megint betörtek?" Ezek vol­tak az első kérdések, s hol többen, hol kevesebben áll­ták körül megdöbbenve a pavilont. Kiderült, hogy ugyanebbe az újságos pavi­lonba novemberben már kétszer betörtek. Mivel most még hónap eleje van, le­het, hogy december sem ma­rad le november mögött? Közben valaki kis fák ki­töréséről is hírt hozott. Az emberek emlegették a kö­zeli kocsmát, ahol a baj gyökerezik, de szóba jött a fiatalság neveltsége is, ami nemcsak az iskola dolga, hanem nagyon is a családo­ké. A legfőbb baj, hogy emiatt- a posta nem tudott eleget tenni szolgáltató fel­adatának: s hűséges vásár­lók most nem vehették meg szokott lapjukat. Idős em­berek azt mondták, ők nem mennek el messzebb újsá­gért. A postának sok-sok ezer forint veszteség, mivel a legforgalmasabb napokon — szombaton, ezüstvasárnap — nem tudtak árusítani. Az emberek az aktualitásukat vesztett» lapokat majd utó­lag már nem veszik meg. Volt, aki javasolta a mindig újabb álldogálók, megdöb- benők közül, hogy vasi ács­csal kellene biztosítani kí­vülről az üvegfalat. A'ckor nem tudnák betörni az üve­get, nem tudnák elvinni a lapokat, és ami a legfonto­sabb: folyamatos lehetne az újságok árusítása. Esetleg kissé repedt üvegtől még le­hetne árusítani. Erre a fel­vetésre kiderült, hogy a hírlaposztály vezetője évek­kel ezelőtt letette ezt a ja­vaslatot a postaigazgatóság asztalára, de „nem” volt rá a válasz. Vajon, aki „nem”-et mondott, hányszor csinált végig ilyen betörés utáni lel­tározást, és végiggondolta-e a postai szolgáltatás elma­radását és a bevétel kiesé­sét? Végül, az ügyben érintett hírlaposok is megérdemel­nek egy-két méltányos szót, hisz ők is emberek. Kide­rült, hogy Békéscsabán alig múlik el hétvége újságos pa­vilon betörése nélkül. Olyankor éjszakának évad­ján csörög a telefon a hír­lap-osztályvezető lakásán, valaki jelzi az esetet. Amíg más rendes ember piheni a heti fáradalmakat, ő, vagy a helyettese felkelnek, és mennek a helyszínre. Ebben a konkrét esetben már rég összecsomagolták zsákokba az újságokat, várták a pos­takocsit. hogy elszállítsa a rakományt a postára. De a baj jön csőstül : miért ne robbant volna le épp most a postakocsi Jaminában? Így több mint másfél órás fa­gyoskodás után indultak a postára. Engem, a hírlapárusítás terén laikust, de mint szí­vesen olvasó állampolgárt megfogott az eset. Nem akartam lemondani az eset- tanulmányról a fagyoskodás- ellenére sem (ha szegény hírlaposoknál ez oly gyako­ri, egyszer én is kibírom) ; s ezennel közreadom a ta­pasztalataimat — tovább­gondolásra. Székely Jolán. Békéscsaba

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents