Békés Megyei Népújság, 1989. december (44. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-16 / 298. szám

1989. december 16., szombat »HAMM ©­SPORT SPORT SPORT Bajnoki sikertelenség — kupagyőzelem Tisza Volán-Bcs. Előre Sp. 28—19 (16-11) NB I-es férfikézilabda-mérkőzés. Békéscsaba, 300 néző. V.: Hum­mel, Kiss. TISZA VOLÁN: Árvái — Sándor, TENKE 7 ,(3), Réti 1, BALOGH S. 4, Tóth G. 6 (3), Bárány 3. Csere: Grandjean (kapus), Djuro- vic, Zsódi 3 (1), Farkas 1, Avar 3. Edző: Barabás Zsolt. BÉKÉS­CSABA: Tóth Gy. *- Kiss, BALOGH J. 10 (4), Szentmihályi 2, Ge- dó, Bogárdi, Bene 2. Csere: Szabó B., Mohácsi 1 (1), Lovász, Po- csai 4. Edző: Csulik János. Kiállítások: 4, ill. 2 perc. Hétméteresek: 8/7, ill. 7)5. Jóllehet, az első gólt a hazaiak lőtték, de ezután rögtön átvette a játék irá­nyítását a bajnoki tabella ezüstérmes helyén álló Ti­sza Volán. Az első félidő­ben főként Tenke volt ele­mében, de Tóth Géza is di­csérhető, akit a jó formá­ban levő és időnként átlö­vőt játszó Balogh J. kísérelt meg tartani. A szegediek olykor három góllal is el­húztak, de a 22. percre ezt sikerült ledolgozniuk a lila- fehéreknek. Igaz, ezután há­rom perc alatt négy gólt kaptak, sőt, büntetőt is hi­báztak, így a Tisza-parti gárda gyorsan előnyhöz ju­tott. A második félidőben már nem volt kérdés, hogy melyik csapat diadalmasko­dik a péntek esti összecsa­páson, ugyanis a hazaiak egyre jobban elfáradtak, s nemcsak ziccereket hagytak ki, hanem gyakran elvesz­tették a labdát akkor is, amikor stabilan meg lehetett volna tartani. A vendégek­nél a második 30 percben főleg Balogh S. tűnt ki, akit mind nehezebben tartottak a csabaiak és néhány fiatal, aki már a biztos vezetés birtokában pályára lépett. A látottak alapján megérde­melt vendégsiker született a békéscsabai sportcsarnok­ban. J. P. Bcs. Előre Sp.—Tatabánya 28-20 (15-8) Magyar Kupa női kézilabda-mérkőzés a nyolc közé Jutásért (első találkozó). Tatabánya, 300 néző. V.: Barna, Haide. BÉKÉSCSABA: GYÖNGYÖSI — Fülöpné 2, Salamon 2, Hochraj- ter 4 (2), HANKÔNÉ 3 (1), ÍKASIK 7, Kisuczky 4. Csere: Sarkadi (kapus), Kovács 3, Sávolt 2, Máté 1, Bohus. Edző: Szabó Károly. TATABANYA: Balázs — Veszprémi 1, SZABÓ 9 (2), Mácsai 3, Bar- tus, Tomanicz 1, Péter 2. Csere: .Veréczi (kapus), Bévszi 2, Debre 1, Berta, Schreiner 1. Edző: Pánovics Lajos. Kiállítások: 0, ill. 0 perc. Hétméteresek: 3/3, ill. 4/2. Az elején a lelkes Tata­bánya megpróbált mindent, de igyekezetük kevés volt ahhoz, hogy fel tudják ven­ni a versenyt a rutinosabb csabaiakkal szemben, s ne­gyedóra után már 10—4 voit az eredmény a vendégek ja­vára. Aztán a félidő befe­jezéséig felváltva estek a gó­lok. A fordulás után a Bé­késcsabában a fiatalok is szóhoz jutottak, mindenki pályára lépett. A második játékrészre végképp elfáradt a bányászegyüttes, s nem tudta megszorítani az egyéb­ként időnként gyengén, és hibákkal játszó lila-fehér csapatot. Hosszú szünet után — két hónapja nem lépett pályára tétmérkőzésen az NB I-es mezőny — ez volt az első játéklehetőség a Kner Kupa-sorozat januári rajtja előtt. B. B. Asztalitenisz Szegeden a városi sport­csarnokban I. osztályú fel­nőtt férfi- és ifjúsági fiú­ranglistaversenyt rendeztek. Az ifjúsági korcsoportban a Békéscsabai Konzerv színe­it Balogh és Lipták képvi­selték. Mindkét csabai asz­taliteniszező a selejtezők so­rán 3-3 mérkőzést nyert, így a főtáblára jutottak, de ott Balogh a kiskunfélegyházi Laczkótól, Lipták a BVSC-s Rácztól vereséget szenvedett. A felnőtt ranglistaverse­nyen a Konzerv csapatát Tóth János képviselte. A se­lejtezőik során legyőzte Plut- zert (Cegléd), Petrót (Pos­tás) és Tihanyit (Tabán SE). Három győzelmével a főtáb­láira jutott, ahol az első for­AZONNALI BELÉPÉSSEL KERESŐNK FELSZOLGÁLÓKAT. TRÖFEA, Békéscsaba, Gyulai út. Telefon : 21-622, 21-977. dulóban az első helyen ki­emelt Simontól (Ganz-Má- vag) 3:2-es vereséget szen­vedett úgy, hogy 2:l-re még ő vezetett. A közelmúltban Budapes­ten rendezett ünnepség ke­retében adták át az elmúlt tanévre vonatkozóan a Ma­gyar Köztársaság „Jó tanuló — jó sportoló” kitüntetése­ket. Tanulmányi és verseny- eredményei alapján a Bcs. Konzerv sportolói közül ket­ten is elnyerték e kitüntető címet. A gimnáziumi kate­góriában Seres Árpád, aki ez évben érettségizett a gimnáziumban, az általános iskolások kategóriájában Balogh József, a békési Hepp Ferenc Általános Iskola ta­nulója. A fentiek azt bizo­nyítják, hogy a szakosztály­ban versenyző tanulók a sport mellett az iskolákban is helytállnak. Ma: Síbörze Gyulán Síbijrzét rendeznek decem­ber 16-án, szombaton 9 és 12 óra között Gyulán a Kör- kövizig klubjában (Város­ház u. 26. sz.). Várnak min­den télisport-kedvelőt, akik vásárolni, eladni, vagy cse­rélni szeretnének téli sport­eszközöket. Lukács József meglátásai 0 torna mestere Kaliforniában folytatja (de ígéri, hogy fél év múlva visszatér a Pozsár-iskolábél) Alighanem könnyebb helyzet lenne, ha ez a cikk közelí­tene a megszokott formához, vagyis, ha kérdéseket intéz­nék Lukács József mesteredzőhöz, ő pedig a szokott preci­zitásával, élettapasztalatával és diplomáciai érzékétől is ve­zérelve mindegyikre válaszolna, és kész. Ide, az oldal köze­pe tájára beterveznénk ezt a képet, amely oldalán a szöuli olimpiai táskával, optimista derűvel ábrázolja, miközben azonban támasztja a bicikli kormányát, alighanem már Sacramentóban járnak gondolatai. Igen ám, de túlontúl szabályos és nem igazán hiteles len­ne így a riport, már csak amiatt is, mert eddigi életpályája is eltér a panelvonalaktól, !ami persze képletesen értendő inkább, hiszen ennél többről van szó. Eszembe jut például, amikor egyszer sietős ügyben igyekeztünk felfelé az egyik lépcsőházban. Jómagam százszor is megtettem már azt az utat, de legfeljebb az jutott eszembe, három emelet mégis­csak három emelet... ö viszont a második szint végeztével egyszer csak szoborrá feszült, hátrapillantott, s igyekezett racionálisan konstatálni a merő valóságot, „öregem, itt va­lami nem stimmel. Ez a lépcső nem szabályos, valamelyik foka, ha pár ,centit is, de kilóg a sorból. Van nálad egy colstokféle? Érdemes lenne ellenőrizni...” Siettünk, igazát erősítve nem firtattam a dolgot, de ké­sőbb, már csak a belém bújtatott kíváncsiság miatt is, le­mértem a fokmagasságokat. Természetesen igaza volt, az utolsó fél centivel rövidebb volt. • Szeretnék belekapaszkodni 'ebbe a lépcsősztoriba. A torna tényleg sokkal különb sport a többinél? — Annyiban feltétlenül, hogy az eredmények mögött mindig fix, hogy megtalálod ßz elvégzett, többnyire roppant sok munkát. És ez, ugye, egy csapatbajnóki fordulón is, meg egy világbajnokságon is többnyire megnyugtatóan hat az edzőre, de talán még fontosabb, hogy a versenyzőkre, a gyerekekre is. Tudjuk, hogy közbejöhetnek váratlan ténye­zők, csalhatnák a bírók, ha csak kijön a meló, úgy értem a gyakorlatokban .visszaköszönnek a hétköznapokon, az edzé­seken kiharcolt értékek. Akkor pedig tudjuk, megtettük a magunkét. Ami persze, lehet, hogy édeskevés a demonstrál­ható sikerhez, ahhoz legtöbbször más is kell, de a dolgok magva mégiscsak ez. Storczer Bea, az áttörő • Nézzük meg ezt közelebbről. Számodra a szöuli játé­kok és az októberi, stuttgarti világbajnokság nyilván fontos szakmai állomást jelentett. Ezek igazolták-e elveidet? — Messzebbről kell kezdenem hatéves szövetségi kapitá­nyi tevékenységem önértékelését. A beilleszkedés nem je­lentett különösebb nehézséget, részint, mert az edző-vezetők körét jóval korábbról ismertem már, a másik, hogy a Vö- rösmarty-gimnazistákra épült válogatott keret sok jó képes­ségű versenyzőből állt. Az első feladat a nemzetközi torna szintjén nyilvánvaló, de nálunk nem honos kristálytiszta technika és a szép előadásmód, a színpadiasság, úgymond, amit — igaz, nem kis ellenállás közepette — sikerült meg­valósítani, de legalábbis jelentősen előbbre lépni. Ennek is­meretében kell a számszerű eredményeket is nézni, a né­hány, született képességekkel rendelkező tornász közül vé­gül is Storczer Beáta tudott áttörést produkálni, még ha a szöuli talaj 5. helyezésénél többre is lett volna hivatott, ha ő maga is ugyanúgy hiszi és főként akarja, hogy dobogón állhat világversenyen. Ezzel együtt is, ha belegondolsz, hogy korábban csupán a legjobb 36-ig jutottunk, ,s egyéni finálé­ba utolsóként 1978-ban Horacsek Andrea került ugrásban, illetve Óvári Éva gerendán, emellett Kalmár Zsuzsa egyéni, vb-n elért ,10. helyezését és Európa-bajnokságon kivívott ne­gyedik helyét tekinthetjük komoly eredménynek, akkor a nyolcvanas évek válogatottjai semmiképp sem vallottak szé­gyent. A csapat 1983-ban, a budapesti vb-n 9., két év múlva 8., utána hetedikként végzett, s ennek koronája lett volna, ha a tavalyi olimpián hatodikok tudunk lenni. Sajnos nem sikerült, mert kifejezetten balszerencsésen alakultak szá­munkra a versenyek, közbejöttek sérülések, ráadásul Kína és az Egyesült Államok akkorát ugrott előre, amelyre talán senki sem számított, még ők maguk sem. Én tehát nem úgy hagytam ott Pestet, hogy kitelt az időm. A fő ok az volt, hogy semmiképp sem akartam felköltözni, de a hat év alatt elég volt a kétszer-háromméteres szobából is, noha, ismétlem, nem éreztem rosszul magam a sportág berkeiben, jobbára elfogadtak, még ha annak idején — súgásra per­sze — az akkori sportállamtitkár meg is fogadta: javasol­hatnak neki akármit, kapitány Lukács sose lesz. Azt azon­ban becsülöm benne: jóval később kezet nyújtva bevallotta — tévedett, amikor tanácsadóira hallgatott... Érté kezek alatt, egyenletesen fejlődtek • Könnyebb volt visszatérni szakmai szempontból is, mert közben Ónodi Henrietta és Kovács Krisztina igencsak feltornászta magát a világszintre. — Kétségtelen, és válaszolok az előbbi kérdés második felére is egyben. Nos, ők igen értő kezek alatt egyenletesen fejlődtek, s látható volt, hogy hamarosan a csúcsok köze­lébe juthatnak. Ez egyelőre Önodinak sikerült, még ha az Európa-bajnoki arany után én egy kicsit többet is vártam tőle a stuttgarti vb-n. Nem feledem persze, hogy nagyon makacs sérülése zavarta. Kovácstól pedig már az is csoda volt betegsége után, hogy képes volt kivívni az indulás jo­gát. De, nem zárom le ilyen gyorsan ezt a témát, mert úgy gondolom, Ónodi formáját nem sikerült abszolúte időzíteni, amit az is bizonyít, hogy a világbajnokság után jött bele igazán, s nyerte meg a hallatlanul értékes Világ Kupa-ver­senyt, épp Stuttgartban. Persze, tűnhet ez egyfajta okosko­dásnak is, ami utólag sokkal, de sokkal könnyebb ... Sokkal biztosabb vagyok a jövőt illetően a tekintetben, hogy a további előrelépéshez okvetlen szükséges még széle­sebb bázist teremteni — a több pénzzel együtt —, és eljut­ni oda, hogy egy teljes általános iskola tornászokat nevel­jen Békéscsabán. Ez nem utópia, hanem reális elképzelés, de azzal is tisztában vagyunk, hogy még számos feltételt kell megteremteni hozzá. Mindenesetre, a gondolattal ba­rátkozni kell, s mielőbb tesszük-segítjük, annál jobb! • A csabai tornát, ha csak fél évre is, de nehéz idő­szakban hagyod itt, értve ezen a működés rosszabbodó fel­tételeit, a pénztelenség okozta gondokat, hogy Sacramentó­ban edzősködj. — Azt is missziómnak tekintem, hogy elvigyem a békés­csabai torna méltán jó hírét Amerikába, közelebbről Kali­forniába, még közelebbről az ottani ezer tomaiskola egyi­kébe, ahol Pozsár Géza a mester. Akivel egyébként ág­beli találkoztam utoljára személyesen, igaz, egykori munka­társánál, Károlyi Bélánál ’84-ben is jártunk Houstonban a válogatottal, legutóbb pedig Forgács Róbert főtitkártól sze­rezhetett információkat. JSnnek eredménye a hivatalos meg­hívás az inkább koreográfusként ismert szakemberhez. Ha­vi 1500 dollárt kapok, s abban is megállapodtunk, hogy fél év múltán mindenképp hazajövök. Egyébként érdekessége a szerződésnek, hogy abban döntően a munkaadó szab fel­tételeket, például azt is, hogy kizárólag ő, vagyis Pozsár Géza minősíti munkámat. Persze, hozzáteszem, túlzott meg­lepetés szakmai szempontból nem érhet, képes vagyok lé­pést tartani a nemzetközi, tehát az ott elfogadott szinttel. fl felterjesztést nem fogadták el • Egy mesteredzőnek ez pláne nem lehet gond. — Ugye a kérdés inkább ennek a titulusnak a körülmé­nyeit érinti? • Igen, jól gondolod. — Ennek a története a következő: először 1975-ben java­solták az Előre Spartacus vezetői a mesteredzői cím oda­ítélését, mert abban az esztendőben 10 első osztályú tor­nász volt itt Békéscsabán. A felterjesztést nem fogadták el, ezért 1978-ban megismételték, akkor a felnőtt csapatbajnoki cím adta az egyik nyomatékot. No, akkor sem kaptam meg, s megfogadtam, hogy soha többé nem kell! A szöuli olim­pia után is tartottam magam ehhez, de a szövetség vezetői végül meggyőztek, hogy ne foglalkozzam azzal, ami nem rám tartozik. így kaptam meg a harmincegynéhány edző között. Tornában még Borkai Zsolt olimpiai bajnok edző­jét, Gerber Lászlót érte hasonló kitüntetés. Komoly elis­merés ez, nagyon örülök neki, de nem feledhetem én sem, az edzőket igazán mindig az eredmények minősítik. • Most majd Amerikában bizonyára sok mindenről fag­gatnak, s nem egyedül a tornáról. Mit mondasz az érdek­lődőknek? — Hogy felfogásom szerint a tornában emberfeletti mun­ka kell az eredményekhez, de azt is tudom, hogy nyugaton ezt egy kicsit természetesebbnek tartják, mint nálunk. És, mi magyarok ugyan most már valamelyest felzárkóztunk a világszinthez, de én azt szeretném igazán, hogy az élet más területein is csökkentsük a különbségeket. Egyelőre az is nagyon üdvös lenne, ha Európához tudnánk felzár­kózni ! Fábián István (A szerző felvétele) BÉKÉS MEGYEI Politikai napilap. Igazgató-főszerkesztő: Árpás! Zoltán. Főszerkesztő-helyettes: Seleszt Ferenc, dr. Serédi János. Igazgatóhelyettes; Adamik Tibomé. Kiadja a Békés Megyei Lapkiadó vállalat. A szerkesztőség és a kiadó címe: Békéscsaba. Munkácsy u. 4. sz. Pf. 111. 5601. A szerkesztőség telefon száma: (66) 27-844. igazgató-főszerkesztő: (66) 21-401. a kiadó telefonszáma: (66) 26-395. Telexszám: 83312. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlap­kézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: egy hónapra 105 forint, egy évre 1260 forint. Készül: a Kner Nyomda lapüzemében, Békéscsaba. Lenin út 9—21., 5600. Vezérigazgató: Balog Miklós. ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents