Békés Megyei Népújság, 1989. november (44. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-09 / 266. szám

BÉKÉS MEGYEI N É PÚJSÁG POLITIKAI NAPILAP 1989. NOVEMBER 9., CSÜTÖRTÖK Ara: 4,30 forint XLTV. ÉVFOLYAM, 266. SZÁM Mai számunkból: Mikor lesz Béres-csepp? (3. oldal) 1 második találkozás Doctor Herz-cel « 9idai> Telelontéma (4. oldal) Rágalmazták a battonyai tsz-elnököt (5. oldal) Csaba utcai magyarok (5. oldal) Izraeli ízek (6. oldal) Melyik ér többet? (8. oldal) Elsőként az országban Megalakult a Békéscsabai Ideiglenes Szabadművelődési Tanács Nem felülről irányítani, hanem felmutatni az értékeket... Október 26-án Békéscsa­bán a városi nemzetiségi klubházban 11 alapító tag részvételével megalakult a Békéscsabai Szabadművelő­dési Tanács. Űttörő kezde­ményezésükről, céljaikról, jövőbeni működésükről tar­tottak tegnap délután sajtó- tájékoztatót az újságírók­nak. Szente Béla, a bejegy­zett, ám a választásokig ide­iglenesnek tekintett tanács szóvivője mutatta be a je­lenlévő alapító tagokat, akik között van lelkész, pe­dagógus, népművelő, tanácsi szakember. Valamennyiük munkája kulturális területen folyik, d^ nem intézménye­ik képviseletében szövetkez­tek. — Mi nem azt akartuk deklarálni, hogy rajtunk kí­vül nem dolgoznak jó szak­emberek a városban, meg­alakulásunk nem puccs volt — mondta Szente Béla —, hanem a közös gondolkodás hozott bennünket össze. Te­Kilencmilliárd forint több­letjövedelmet helyezett kilá­tásba 1990-re az ágazatnak Hütter Csaba mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter a szerdán, a Pannon Agrár- tudományi Egyetem kapos­vári állattenyésztési karán rendezett aktívaértekezleten, amelyen Baranya, Somogy és Tolna megye élelmiszer­vékenységünkkel a helyi, ki­emelkedően dolgozó szak­embereket kívánjuk megbe­csülni. A tanács létszámát bővíteni szeretnénk, fel­ajánlva a képviselet lehető­ségét egyházi, politikai és minden olyan társadalmi szerveződésnek, amely ered­ményes kulturális tevékeny­séget folytat a városban. A tanács nem jószándékú pár­tolók csoportja; azoké, akik a kulturális élet szervezésé­vel foglalkoznak. A kultúra fogalmát pedig nem leszű­kítve értelmezzük, hanem szinte a teljes infrastruktú­rát átfogó, alkotó és hagyo­mányozó folyamatokra gon­dolunk. A tanács céljai szerint az alakuló helyi demokráciát szolgálja, az eltérő szemléle­tek ütköztetésével, a külön­böző területek munkájának összehangolásával. Pál Mik- lósné, a Megyei Művelődési Központ igazgatóhelyettese alapszabályukat ismertetve gazdaságának vezetői vettek részt. E jövedelemnövekedés a miniszter szerint elsősorban az élelmiszerárak szabaddá tételétől várható, s ugyanak­kor része annak a rövid tá­vú kormányprogramnak, amely a következő három év alatt a ’80-as évek elejének többek között elmondta, a tanács felkérésére, vagy sa­ját kezdeményezésre véle­ményt nyilvánít, illetve ja­vaslatokat dolgoz ki a vá­rost érintő kulturális kérdé­sekben. Dr. Köteles Lajos, a tanítóképző főiskola igaz­gatóhelyettese hangsúlyozta, 1945 és 1949 között, a több­pártrendszer idején, a sza­badművelődési tanácsok voltak a meghatározóak az iskolán kívüli művelődés­ben. A feladat akkor és ma alapvetően ugyanaz: átmen­teni múlt, jelen és jövő kö­zött az értékeket. Mentesíte­ni kell a politikai befolyás alól a kultúrát, rendszerét valóságos társadalmi, gazda­sági folyamatokra építeni. A- saját értékmentés és az új kialakítása csak a helyi tár­sadalomban, a helybeliek bizalmát élvező, erős helyi szervezet megteremtésével lehetséges. Sz. M. jövedelmezőségi szintjét és gazdálkodási pozícióit kíván­ja visszaállítani az élelmi­szer-gazdaságban. A prog­ram és a módszer indoklása­ként a miniszter többek kö­zött rámutatott: nem tart­ható fenn tovább az az álla­pot, hogy egyetlen ágazat vi­selje az antiinflációs törek­vések minden terhét. Az utóbbiból eredő aggasztó jel­ként értékelte a miniszter azt, hogy ez évben csökkent a traktorok, a. kombájnok és a mezőgazdaságban használt tehergépkocsik száma. Kilencmilliárd többlet Hütter Csaba az élelmiszer-gazdaság helyzetéről Hová? Merre? „Romiasz magyar nép, romladozol ha­zám”, „Isten, áldd meg a magyart”, „A haza minden előtt”, „ismerni a jót köny- nyebb, mint követni”, „haza nemzet és nyelv, három egymástól válhatatlan do­log”. Kölcseytől mennyi mindent tanul­hattunk! De vajon elég komolyan vettük-e a költő szavát? Ügy látszik, túl sok ál­dozatba kerül, amíg tényleg megtanuljuk érteni, értékelni nagyjaink intelmeit. S itt van ez a másik idézet, szintén Köl­csey Ferenctől. Teljesen mai korkép, lát­lelet a társadalmi bizonytalanságról, a té­tova léptekről, a határozatlan tekintetek­ről, a reményvesztett kijelentésekről, az eltűnt kapaszkodókról. „Az élet jól meg­fontolt, de biztos lépéseket kíván; a két­ségeskedés határos a félénkséggel ...” Igen, igen; jól megfontolt és biztos léptek­kel, határozottan, egyenes tartással hala­dókat szeretnénk látni magunk előtt. S bárcsak úgy léphetnénk valamennyien! De hová, merre? Quo vadis? Mára már túlságosan inog a talaj, homályos az út­vonal, alig látható, alig hihető, hogy még- 'is elérhető az értelmes cél. Nagyra becsülöm a határozott fellépést, a magabiztos kiállást, de manapság mind­ez gyanús is nekem. Egyre inkább rokon­szenves az, aki kételkedik, latolgatja-fon- tolgatja a dolgokat, mert ez a reális, ez a komoly szemlélet. Ugyan ki lebeghet önfeledten, elégedetten, boldogan ebben a világban, ahol olyan sok a zűrzavar, a felelőtlenség, a durvaság?! A válasz túl­ságosan könnyű: csak az, aki nem fogja fel, hogy mi történik körülötte. Mert kép­telen erre, vagy mert elég okos ahhoz, hogy szándékosan ködösítsen önmaga és mások előtt. Mindkét típus ismerős, itt jár-kel közöttünk naponta. Furcsa lenne mégis és igen nyomasz­tó, csupa keserű, gondterhelt, bánatos, dü­hös embert látni úton, útfélen. Szerencsé­re akad még az a típus is, akinek van ereje túllépni a lehangoló valóságon, és aki tud énekelni akkor is, amikor tulaj­donképpen ;ordítania, vagy sírnia kellene. „Ha biztosnak jó: (és ez is Kölcsey, ter­mészetesen) elhízottnak lenni még rosz- szabb, mint kéteskedőnek. Mert a biztos­ság okos vigyázattal jár; az elbízottság pedig oktalan vakmerőségre vetemedik; s maga magát buktatja meg”. Legalábbis a józan ész szerint. Azt pedig csak remélni lehet, hogy az elfajult indulatok sodrában tényleg a higgadtság, a bölcsesség kere­kedik felül. Kétségek, bizonytalanság mindenhol. A fejekben és a külvilágban. Nem csoda, hogy így van, egyáltalán nem. Hosszú évek élményei, tapasztalatai juttattak ben­nünket idáig. Valahol nagyon elrontották a dolgokat, eljátszották a hitelüket. Így fogyott el a bizalom, a hit és az ambíció. Nem meglepő az emberek bizonytalansá­ga, a fáradtság, az unalom, a csömör, még a közöny sem. • Kívül maradni? Lehet-e tényleg kívül maradni? Nem szólni, nem részt venni, egyszerűen csak hagyni a dolgokat a ma­guk útján ... Talán lehet így *s élni, hi­szen annyi mindent lehet manapság: vál­tani, átfordulni, ellentmondani, homlok- egyenest mást állítani... Űjra születni ehhez képest semmiség. Niedzielsky Katalin Nagy a felelősségérzet a külföldön élő magyarokban Pozsgay Imre sajtótájékoztatója Pozsgay Imre állammi­niszter angliai, kanadai, egyesült államokbeli és finn­országi útjáról hazatérve tegnap nemzetközi sajtótájé­koztatót tartott a Parla­mentben. Elmondotta: láto­gatása során a külföldön élő magyarság részéről nagy fe­lelősségérzetet tapasztalt a magyar ügyek iránt. Minősé­gi változás érzékelhető a kint élő magyarok tevékeny­ségében. A magánvállalko­zók érdeklődése jelentősen megnőtt, s ez hozzá fog já­rulni a külföldi tőkebehoza­tal növeléséhez. A sajtótájékoztatón szá­mos belpolitikai kérdés is felvetődött. Ezekkel kapcso­latban Pozsgay Imre el­mondotta: korrektnek tartja a politikai pártokkal kiala­kult együttműködést. Az el­lenzéki pártok a hazai gaz­dasági bajokból adódó ne­hézségeket nem igyekeznek pártpolitikai célokra fel­használni. Tipikusan ellen­zéki feladatokról mondanak le annak érdekében, hogy ne következzék be bomlás az országban. Ám ha nem lesz javulás, nem sikerül megalakítani az életszínvo­nal csökkenését, spontán elé­gedetlenség törhet ki, amit már egyetlen párt sem tud kézben tartani. Ebből a szempontból nagyon fontos, hogy a magyarországi re­formok megfelelő külföldi támogatásban részesüljenek. A magyar kormány nem el­sősorban segélyeket igényel, hanem támogatást a műkö­dőtőke-behozatal felgyorsítá­sához, a szükséges technoló­giai váltáshoz. Magyarország cserébe egyre jelentősebb üzleti lehetőségeket kínál a külföldi befektetőknek. Kérdésekre válaszolva az államminiszter hangsúlyoz­ta: nem lepte meg, hogy MSZMP elnevezéssel új párt van alakulóban. .Pozs­gay Imre szerint ebben sem­mi kivetnivaló nincs. Az új párt nem lesz veszélyes az MSZP-re. Elmondta: már ko­rábban is meg volt győződ­ve arról, hogy az MSZP ré­vén új párt jött létre a kongresszuson. Az új MSZMP megalakulása ezt most az eddig kétkedők szá­mára is bizonyítja. Végül arról is beszámolt: folynak a politikai tárgya­lások arról, miként történ­jen a nemzeti médiák — rá­dió, televízió, távirati iroda — felügyelete, irányítása, hogyan biztosítsanak esély- egyenlőséget a hírközlésben a különböző pártok számára. Megállapodás azonban eb­ben a kérdésben még nem jött létre. Körkérdésünk Mit kívánnak a városlakók a Városrendezési Világnapon? A várost, ahol él, milyen­nek találja, a jelenlegi adottságokból kiindulva mi­lyennek szeretné látni a jö­vőben — vagyis, másféle­képpen forgatva a szót, mit talál a legégetőbb problé­mának lakóhelyén ? Erről kérdeztünk meg három vá­roslakót tegnap a városren­dezési világnapon, amelynek célja: felhívni a figyelmet a gyors ütemű városiasodás gondjainak megoldására. Schaffer József épületgé­pész üzemmérnök, mezőbe- rényi lakos: — Azt bizton állíthatom, örömmel fogadták, fogadtuk valamennyien, hogy Mező- berény város lett. Ugyanak­kor hallottam olyan hango­kat is, hogy szépen alakul a városcentrum, de most már lépni kell, hogy az egész település városias legyen. Itt nálunk elsősorban a szenny­vízelvezetés megoldása ége­tő, csak a városközpontban épült ki és van egy gerinc­vezeték. A mellékágak ki­vitelezését most tervezik. Az ivóvízzel is vannak problé­mák, de hát nemcsak ná­lunk. Ha tehát kívánságok­ról kérdez, az első nyilván­valóan a teljes körű csator­názás. A második pedig a szélesebb üzlethálózat, mert most még az a helyzet, hogy van, amiért Békéscsabára kell menni vásárolni. Végül a szépen alakuló, sajátos vá- rosarcülatljoz jó lenne mi­előbb kialakítani egy szín­vonalas kulturális, társadal­mi életet. Tudom persze, mindehhez legelőször is sta­bil gazdaság kellene, és ez már nem csak herényi, ha­nem országos ügy. Akkor ugyanis jutna idő és lenne kedv is ahhoz, hogy az itt élők otthonias várost for­(Folytatás a 3. oldalon) Mczőberényi utcakép Fotó: Gál Edit Csak a mezőnyben voltak egyenrangú partnerek Ú. Dózsa-Békéscsaba Elére Sp. 2—0 (0-0) NB I-es labdarúgó-mérkőzés, Budapest, Megyeri út, 1000 néző. V.: Plasek (Puhl, Fekete). Ü. DÓZSA: Brockhauser — Huszárik, Szélpál, Kovács, Slezák — Oroszki (Miovecz 57. p.), Balog, Rubold — Katona, Bácsi, Zsi- vótzky (Szabó 73. p.). Edző: Varga István. BÉKÉSCSABA: Gulyás — Mracskó, Ottlakán, Szenti, Fabulya — Belvon, Pásztor (Miklya 58. p.), Csató (Zahorán 87. p.), Csa- nálosi, Takó — Zsinka. Edző: Vigh Tibor. Gólszerző: Katona (49. p.), Bácsi (68. p.). Sárga lap: Ottlakán (26. p.). A labda helyett előbb egy kupa került a Megyeri úti mérkőzésen a figyelem kö­zéppontjába. Az Ü. Dózsa— Békéscsaba bajnoki találko­zót elindító sípszó előtt be­jelentették, hogy ifj. Szűcs Sándor, a néhány napja re­habilitált egykori válogatott újpesti labdarúgó, Szűcs Sándor fia. vándorserleget ajánlott fel a lila-fehérek évente legtehetségesebbnek ítélt utánpótlás korú futbal­listájának. A gesztust taps fogadta, de ez volt jó ideig az egyet­len hangos tetszésnyilvánítás a csaknem üresen tátongó újpesti stadionban, mert egyik csapat sem szakadt meg az erőlködéstől, hogy maradandót nyújtson. A lis­tavezető hazaiak olykor-oly­kor kísérleteztek a támadás­építéssel, de a próbálkozás­nál tovább nem jutottak. A Békéscsaba viszont az első (Folytatás a 8. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents