Békés Megyei Népújság, 1989. november (44. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-30 / 284. szám
mdiWHtTd 1989. november 30., csütörtök Nyílt fórum • Nyílt fórum • Nyílt fórum • Nyílt fórum • „Lenni, vagy nem lenni” románnak Magyarországon? Nemrégiben megalakult Gyulán is a Magyar—Román Baráti Társaság. Ennek kapcsán néhány városi testület tagja, közöttük prominens személyiségek is biztosították az itt élő román nemzetiségieket szimpátiájukról, jóindulatukról. Nekem, román nemzetiségű őshonos magyar állampolgárnak jóleső érzés volt hallani ezeket. Közben pedig boltokban, utcán, fodrásznál jártamban-keltemben egyre gyakrabban van „szerencsém” tapasztalni románokat célzó ellenséges megjegyzéseket, megalázó kijelentéseket. A „románokat”, s nem azt a hatalmi rendszert vádolják, amely e helyzet kialakulásáért felelős. A megjegyzések jogosságát a Romániában történő atrocitásokra való hivatkozással indokolják.'* E szerint pedig céljuk sem lehet más, mint az: törlesszenek valamit rajtunk az ottani magyarság szenvedéseiért. A helyzetet pedig még feszültebbé teszi az áttelepült románok létszámának növekedése. Magyar barátaim azzal nyugtatnak : Ne törődj velük. csak az ostobák jártat- ják a szájukat, s nem is neked szánják kijelentéseiket. Csakhogy: „Erősödőben a butaságból sarjadó agresszivitás. mely nem kímél sem embert, sem fát, sem virágot” — olvasom minap a szobordöntögetőkről szóló cikkben. Mi történik akkor, ha ez a folyamat annyira felerősödik, hogy végképp maga alá gyűri a már amúgy is kisebbségben lévőket? A vigasz második feléről pedig, miszerint nem Miután teljesen egyértelművé vált széles körben, hogy az úgynevezett diktatórikus szocializmus politikai és gazdasági rendje csődbe jutott, és a régi módon nem képes a társadalom jogos elvárásait kielégíteni, világossá lett: új társadalmi formációra van szükség. Rendszerváltásra, abban az értelemben, hogy a sztálini típusú „szocializmus- modellt” — melynek, mire kialakult, a szocialista, szociáldemokrata értékekhez vajmi kevés köze maradt — fej kell váltani egy ténylegesen demokratikus, Európába jól illeszkedő berendezkedéssel. Nem tévesztve szem elől azt az alaptörvényt, hogy demokráciát csak demokratikus eszközökkel, kellő to* leranciávai lehet teremteni. Helyünket a világban csak akkor találhatjuk újból meg, ha demokratikus politikai rendszerünkkel, versenyképes gazdaságunkkal, alapjaiban megváltozó oktatási rendszerünkkel felzárkózunk Európához. Biztosra vehetjük, hogy a társadalom széles rétegei egyaránt érdekeltek a jelenlegi társadalmi-gazdasági rendszer radikális megváltoztatásában. Minden bizonnyal kialakítható egy viA Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalat GYAKORLOTT TÖMŐKET keres barbarie kacsa tömésére. Bővebb tájékoztatást ad Rozsnyai Endre termeltetési szakelőadó. személyemet célozzák a „büdös oláh”, s egyéb közismert, románt becsmérlő „szójárások”, az a véleményem, hogy vér nélkül kellene születnie ahhoz minden románnak, hogy e fogalmak jelentéskörébe ne érezze magát beletartozónak. Nekem is, aki tizenkét éves koromban úgy kerültem egy bihari (Hajdú-Bihar megyei!) kis falu román nyelvet is oktató iskolájából a Gyulai Román Tannyelvű Általános Iskolába, hogy nem tudtam 30-40 román fezónál, néhány éneknél, s versnél többet anyanyelvemen. Viszont, mióta az eszemet tudom, kedvtelve ízlelgetem a magyar nyelv csodálatos fordulatait, mesés gazdagságát. Mélyen magaménak érzem az ebből sarjadt irodalmat, énem leg- bensejének alkotó része lett: formált, nevelt, s lettem, amilyen vagyok — általa. Belőle tanultam, hogy „Hazádnak rendületlenül ! Légy híve, oh magyar; ! Bölcsőd az, s majdan sírod is, ! Mely ápol, s eltakar", s azt is, hogy „Azért vagyunk e világon, hogy valahol otthon legyünk benne”, de azt is, hogy, aki ősei mivoltát megtagadja, önmagát tagadja meg, mert „ . . . a múltat be kell vallani...” S olvastam benne arról is, hogy „Dunának, Oltnak egy a hangja”. S itt. Gyulán, tizenkét évesen rádöbbentettek arra, hogy román vagyok, s arra: mit is- jelent ez. Ettől fogva láthatatlan bélyegként viseltem magamon származásom, kisebbrendűnek éreztem magam általa. S azzal, hogy a román gimnáziumban érettségiztem, s magyar —román szakos tanári okleszonylagos közmegegyezés a következő alapértékek érvényesülése mentén : vegyes tulajdonformák bázisán létrejövő piacgazdaság, egyéni és kollektív szabadságjogok, többpártrendszer keretei között megvalósuló népszuverenitás, civil társadalom kiépülése, az elszegényedett (elszegényedő) rétegek iránti szolidaritás és szociális gondoskodás. Mindehhez elengedhetetlenül szükséges egy jól körülhatárolható politikai baloldal, mely viszonylagos egysége és ereje tudatában kiegyensúlyozott, higgadt és kiszámítható. Egy ilyen politikai tényező a stabilitás, a békés átmenet érdekében elsősorban nem magának a baloldalnak az érdeke, még kevésbé az azt alkotó személyeknek, hanem elsősorban és mindenekelőtt az országnak. Kiegyensúlyozott politikai viszonyok nélkül nincs kiegyensúlyozott ország. Az a már-már boszorkányüldözésig fajuló kampányhadjárat, amely jobbról éri a most már tagadhatatlanul egyre konstruktívabb baloldali tényezőket, árt a stabilitás, a kibontakozás, az organikus fejlődés egész ügyének. Nem a szélsőségesek érdekében emelek szót! A legA Telekgerendás! Vörös Csillag Mgtsz ELADÁSRA FELKÍNÁL 1 db Ikarus—255 típusú autóbuszt. Érdeklődni lehet a tsz főmérnökénél. Telefon: (66) 26-377. velet szereztem; már nem is remélhetem kitörölni magamból ezt az érzést. Lehet, hogy túl érzékeny vagyok, s vagyunk, de ez sajátja minden kisebbségben élő nemzetiségnek, s az a többségi nemzet, amely nem eszközként kezeli kisebbségeit, a kívülre mutogatáshoz, hanem önmagukért törődik velük — ezzel számol is. Ügy gondolom, tettem én is ezért a hazáért annyit, mint hasonló korú társaim. Bárcsak tett volna ez a haza is értem legalább (?) annyit, hogy a többség tudatalattijába beoltja (ittlétünk jogosságát és természetességét. Ha tetszik, ha nem, a tapintat, a figyelmesség embertársaink iránt a humánum szerves része, s ameny- nyiben ez nincs meg, magát a humanitás meglétét teszi kétségessé. Akikben ez nem kétséges, s érzékelik e negatív tendenciát, elutasító reagálásként erre deklarálják barátságukat irántunk, s nem kegynek, hanem énjük, magyarságuk kiteljesedésének vallják ezt. ök számolnak velünk, nem, úgy, mint a nagy többség. Bár, ha nem változik meg az országvezetés, s a helyhatóságok kegyosztó kirakatpolitikája, amely jócskán hozzájárult az irántunk való ellenszenv kialakulásához — lassan már nekik sem lesz kivel számolniuk. Reményünk azért annyi még van, hogy a megnevezésünkre szolgáló „eposzi" állandó jelzők jóvoltából emlékünk örökre fennmarad. PRI (Pontos név, cím, a szerkesztőségben kevésbé sem. Akik nem képesek érzékelni azt, hogy a társadalom elzúgott mellettük. azok vessenek magukra, és csak annyi figyelmet érdemelnek, amennyi elég ahhoz, hogy a társadalom ellenőrzése felettük is megvalósuljon. Szót emelek viszont mindenekelőtt azokért, akik akár a párton vagy pártokon belül, akár kívül, a reformok elindítóiként, mozgatóiként, iránymutatóként merték és képesek voltak vállalni a legnemesebb értelemben vett úttörő szerepet. Az, hogy azután az MSZP-ben, az MDF-ben vagy máshol „kötöttek ki”, már másodrendű dolog. Akármit is nyilatkoznak ma az újsütetű politikai gá- niuszocskák, a baloldali tényezők egymásra találása elkerülhetetlen, mert szükségszerű, és ami szükségszerű, az elkerülhetetlenül bekövetkezik, csupán idő kérdése, hogy mikor. Természetesen soha többé nem a kizárólagosság igényével. De ne tartson más sem igényt a kizárólagosságra, mert történelmi tapasztalatból tudjuk, hogy az diktatúrához vezet. fEz a nép azonban nem diktatúrát érdemel, sem vöröset, sem fehéret, hanem végre jelző nélküli demokráciát. Márpedig ehhez baloldal (is) kell... ! Bessenyei Ferenc A Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalat E kategóriával rendelkező GÉPKOCSIVEZETŐKET VESZ FEL. Fizetés megegyezés szerint. Érdeklődni a vállalat szállítási osztályán lehet. Márpedig baloldal kell...! Százezer üveg Béres-csepp naponta A rendkívül nagy kereslet miatt továbrba is teljes kapacitással, ' három műszakban gyártják a Béres-csep- peket a Herbária tolnai gyógynövényüzemében. Naponta több mint százezer üveggel készül belőle. Az országos igényeket azonban még így sem lehet teljesen kielégíteni. A helyzet javítása érdekében meggyorsították a cseppek üvegbe töltését és csomagolását, oly módon, hogy a „kiszerelés” már négy helyen történik. Az utóbbi időben gondot okoz az is, hogy nem lehet folyamatosan hozzájutni C-vitaminhoz, sőt, jó néhány gyógyszertárban tartós hiánycikk lett. Hazánkban talán soha nem vásárolták ilyen nagy mennyiségben a C-vitamint, a kereslet iránta azóta nőtt meg ugrásszerűen, amióta kapós a Béres-csepp, ugyanis azzal együtt a vitamindrazsét is szedni kell. A Herbária tolnai üzemének szakemberei azt ajánlják a közönségnek, hogy ha nem sikerül beszerezniük a C-vitamint, átmenetileg fogyasszanak V-vitamint bőven tartalmazó természetes anyagokat, szörpöket, vagy például homoktövisből készített zselét, nyers savanyúkáposztát, illetve paprikát. Elszámolás Nem is tudom, hogy kezdjem, amit le akarok írni. Különben is, sokadszor kerül már szóba a szeghalmi Tildy- ünnepség, a hírneves pap-politikus bronz mellszobrának leleplezése. A napokban rákérdeztem: mennyibe került Szeghalomnak ez a tiszteletet érdemlő tett? És mennyibe másoknak, mert mint híre röppent, nemcsak a szeghalmiak gyűjtöttek és küldtek forintokat, hogy a városnak ez az új büszkesége valóság legyen? Felírtam számokat, neveket, közösségeket. A városi és a megyei tanács nevét. Aztán azon töprengtem kis ideig: méltó-e számokkal, forintokkal előhozakodni ilyen nemes alkalomból? De hát miért ne tartozna a nyilvánosságra a közadakozás, a közsegítés? A vitát önmagámmal eldöntöttem. íme: A bronz mellszobor öntése, cizellálása, a posztamens nyersanyaga, felépítése, a szobor előtti tér kialakítása, a környezetrendezés, a buszváró áthelyezése, az egész megtervezése 700 ezer forint. Lehet, hogy több egy kicsivel, lehet, hogy kevesebb. A művész, Rajki László a Képzőművészeti Lektorátus által javasolt 250 000 forintos tiszteletdíj helyett csak 150 000-et kért. Ez utóbbit a Sárréti Múzeum Baráti Köre fizeti, a számlájára befizetett ado- ! mányoikból. Példának: a szeghalmi Vigh Matild Általános Iskola gyűjtött 2055 forintot, a gimnázium 2650-et, Pántya Endréné tanácstag körzetében 4800 forintot, a ta- hi tótfalui «református egyház (ahol darab ideig Tildy Zoltán szolgált) küldött 5400 forintot, Tatáról a szeghalmi öregdiákok 4300-at, és így tovább .. . Megrendítően szép névsor és tett. A nagyobb rész, a 700 ezer, a városra és a megyére hárul. Hogy mennyit ad a megye Tildy Zoltán szobrára, a napokban dől el. Ha keveset, a városnak kell megbirkóznia a hatalmas összeggel. A városnak, ahol ez időben épül egy új szakmunkásképző, ahol az 55 millióba kerülő, egykor még pártszékháznak indult építkezés a felénél tart, és vitás, honnan lesz hozzá biztosítva a fent jelzett összegnek kb. a fele, ahol fél évig, de lehet, hogy egy évig zacskós vizet kell osztani (eladni), napi 6 ezer litert. A Sárrét fővárosában megáll a levegőben a ceruza. De a kéz, az nem reszket még. s. e. Már nem csak „bárkából kivetett filmek”... Költözik a könyvtár, de még nem haza „Ez az egy adósságunk van a lakosságnak: végre felépíteni a művelődési házat.” Mindezt Mile József, a kaszaperi tanács elnöke mondta a minap. Ám az előzményekre is kíváncsiak voltunk, ezért kulturális körsétát tettünk,, hogy lássuk, hol művelődhetnek, szórakozhatnak most a kaszaperiek és milyen helyük lesz majdan a tudásra szomjúhozók- naik a községben. * * * A hajdan volt könyvtárban már nem nézhettünk körül, hiszen miután életveszélyessé nyilvánították, hamar kimentették, ami még menthető volt — a könyveket a művelődési házban helyezték el —, s a megrokkant épületet lebontották. Igen ám, de a művelődési ház is jócskán túljutott a tinédzserkoron, úgyhogy egyre több helyen vetődött fel: meg kellene oldani ezt is, legyen végre méltó otthona Kaszaperen a kultúrának ... S lön csoda! Igen, kedves olvasó, lassan eljutunk odáig (sajnos), hogy csodaszámba megy, ha a kultúrára olyan jelentős összeget kívánnak fordítani, mint a kaszaperiek. S kívánnak fordítani ... A tanácselnök ugyanis hosszasan tudja sorolni azokat a testületeket, melyekben igent mondtak az építkezés gondolatára. * * * S hogy mi a helyzet most? Nos, a könyvek ismét útrakeltek ... Most sem végleges helyükre, csak a napköziig vándoroltak. Ha szűkösen is — erről mi is meggyőződünk rövid kőrútunk során —, de itt meghúzhatja magát a könyvtár, legalábbis egy időre ... Mert a múlt héten (ottjártunkkor) úgy nézett ki: e napokban kapja kézhez a tanács elnöke a volt pártház kulcsát. Ilyen most ... Mire jó egy ilyen kulcs — kérdezhetnénk naivan —, mikor a régi művelődési ház teljes felújításának terve már elkészült. Nos, a magyarázat egyszerű. Á munkálatok várhatóan 1992 végéig tartanak, de addig sem áll meg az élet Kaszaperen. A pártházban — új nevet még nem sikerült kitalálni az épületnek —, lehet majd videofilmét nézni, végre helyet kap itt a mintegy 130 tagú nyugdíjasklub, hogy a moziról ne is beszéljünk... * * * Illetve igenis, beszéljünk! Mert a tanács elnöke, Mile József végre ezzel is elégedett. Már nemcsak amolyan „bárkából kidobott filmek” — ő mondta így — érkeznek Kaszaperre, hanem igazi kasszasikerek, melyekre alkalmanként 130-an is összejönnek a korábbi 8-10 látogatóval szemben. így aztán elégedett a közönség, a tanácselnök, s talán a moziüzemi vállalat is ... Utunk végén még körülnézünk a kiürített művelődési házban. A ' szigetelő- anyag átható illata még mindig erősen érződik, pedig rég elmentek már a munkások. Nem is időzünk tovább a kopár termekben, a tanácselnök fűtött irodája alkalmasabb a tervek megtekintésére. Az elképzelés — melyet az épület tervezője papírra vetett — impozáns. Ha valóra válik mindez — mintegy 12 millióért —, nem hiú ábránd, amit most, a majdani funkciókról elmond a tanácselnök. Hogy lesz könyvtár, video és mozi, megtarthatják itt a lakodalmakat, lesz diszkó és lesz tornaterem is ... Jegyezni alig győzöm. S hogy mindezt miből? „Hát összejön majd ez is ... — bizakodik Mile József —, a minisztériumtól, a megyei tanácstól, a társadalmi munkából, s a tanács saját erejéből. Ez utóbbi az összes költség mintegy 60 százaléka lesz...” A végső kérdésre, hogy mikor vehetik birtokukba a kaszaperiek a tetőtér-beépí- téses, újjávarázsolt épületet, a leghatározottabban vágja rá Mile József: 1992 végén. Kívánjuk, sikerüljön! N. A. ... és ilyen lesz 1992-ben a művelődési ház Fotó: Fazekas Ferenc
