Békés Megyei Népújság, 1989. november (44. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-27 / 281. szám

1989. november 27., hétfő o Békés megyeiek az urnáknál A délelőtt egyik pillanata a sarkadi 9. számú választókör­zetben Régen másként szavaztak Kardoskúton (Folytatás az 1. oldalról) Azt szeretném, ha a gyere­keim már szabadságban, a gondolatok és tettek szabad­ságában élnének. Ne kelljen félniük semmitől és senki­től. Nem siették el Körnsladányban és Szeghalmán A ikörösladányi központi óvodában a 3. számú sza- vazókörzetben a 6 órai nyi­tás után 15 perccel jelentke­zett az első választó. Később ébredő polgártársai nagy­részt 8 óra után járultak az urnák elé. Tóth Károlyné a szavazás után ezt mondta: — Egy NEM-hez és há­rom IGEN-hez írtam plusz jelet, mert úgy gondolom, a köztársasági elnököt nép­szavazással kell megválasz­tanunk. Szeghalmon az ifjúsági és úttörőházban, a második számú szavazókor helyiségé­ben délre még a szavazásra jogosultak negyedrésze sem élt állampolgári jogával. Vígh Györgynétől, a műve­lődési és ifjúsági ház igaz­gatóhelyettesétől — miután szavazatát leadta — a fo­lyosón érdeklődtünk : — A kérdésekre négy IGEN-nel válaszoltam — tá­jékoztatott —, mert egyetér­tek a négypárti koalíció vé­leményével. Remélem, minél többen eljönnek szavazni. Mint azt megtudtuk, Szeg­halmon és a 12 környező te­lepülésen délelőtt 10 órára a választóknak csak igen kis hányada lépett a szavazófül­kébe, hogy véleményt nyil­vánítson. Szentetornyán jól jött a segítség — Törvénytisztelő nép a miénk — magyarázza Zaty- kó István. — itt lakik a fa­luban a Kanalas család, a környék legnépesebb cigány famíliája, vannak vagy 16- an. Közülük a családfő és felesége se írni, se olvasni nem tud. De mégis eljött, gyerekeivel együtt. Ügy mu­tattuk meg nekik: hová kell az x-et tenni. S becsületük­re legyen mondva, ők leg­alább megkérdezték a vála­szok közötti különbséget is. Mert nem hiszi el, de sokan nem értik és nem tudják, hogy mire és hogyan sza­vazzanak. Ez kiderült a szavazatok leadása után hamar, az em­berek az előtérben elmond­ják egymásnak. Volt, aki csak úgy olvasatlanul be­dobta, a másik áthúzta az egészet, a harmadik minden gondolkodás nélkül találom­ra írta az x-et. Demokráciát akartunk, de tudunk élni vele ... ? A népszavazásról tudósí­tottak: Herpai Attila, Krausz N. Tamás. Molnár Lajos, Papp János, Rákóczi Gab­riella. A fényképeket Faze­kas Ferenc készítette. Gyövnrei Antal bácsi em­lékszik még az 1947-es vá­lasztásra. Akkor másként szavaztak Kardoskúton — meséli az idős ember. — A különböző pártok mindent megtettek azért, hogy rájuk voksoljunk. Embereik járták a falut, agitáltak egész nap, sütöttek, főztek. Az iskola­udvarban két-három bog­rácsban is főzték a birkát. Szólt a zene, nagy vigasság volt akkor. A szavazóhelyi­ségek előtt pálinkával fo­gadták a polgárokat, ment Mezőberényben is — mint Baukó Márton vb-titkár kér­désünkre elmondta — ren­dezetten, „esemény” nélkül zajlott le a népszavazás. A valóság rácáfolt azokra az előzetes feltételezésekre, me­lyek szerint az állampolgá­rok nem fognak élni szava­zati jogukkal. Több válasz­tókörben már reggel 6 óra­kor sorba állt a lakosság, hogy minél hamarabb vok­soljon, és ezután folytassa hétvégi pihenését. Különö­sen az idősebb állampolgá­rok aktivitása lepte meg a vb-titkárt. — Volt olyan eset — ám a korteskedés. Ma min­den szép csendben zajlik. Az emberek fegyelmezetten vo­nulnak a szavazóhelyiségek­be. De itt is történt válto­zás: most van miből válasz­tani, nemcsak úgy bedobjuk a cédulákat az urnába. — Én az első kérdésre ne­met írtam — folytatja —, mert a jövőben a köztársa­sági elnököt nekünk kell megválasztani, öreg vagyok már, túl a hetvenen, de örü­lök annak, hogy megélhet­tem a mai napot. mondta —, hogy ketten is elkísérték a szavazóhelyiség­be a már támogatásra szo­ruló nagyszüleiket. A helyi 3-as szavazókörben — a Martinovics utcai iskolában — a 919 választójogi név­jegyzékben szereplő lakos közül fél 12-re már 376-an leadták szavazatukat. A nép­szavazás tisztaságán a kora hajnal óta dolgozó igazi ..többpárti” szavazatszámlá­ló bizottság őrködik. Az MDF és a Kisgazdapárt képviselői mellett jelezte részvételi szándékát az MSZMP is, de­legáltjuk azonban egészségi okokból távol maradt. Ceruza a szavazófülkében Tegnap este 9 óra tájban Szalontai János békéscsabai lakos telefonon felhívta szerkesztőségünket. — Erzsébethelyen, az 5—6-os számú iskolában a fül­kében grafitceruza volt a pulton. Én is azzal szavaztam. Most a tévéből értesültem — bár lehet, elértettem a mondatot —, hogy az ilyen szavazatok érvénytelenek. Mi igaz ebből? A megyei választási bizottságtól kértünk választ. Dr. Nagy János, a választási bizottság elnöke megerősítette a hírt. A grafitceruzával kitöltött szavazatok érvényte­lenek. — Akkor belőlünk itt, Jaminában bolondot csináltak — háborodott fel Szalontai János, amikor a .választ to­vábbítottuk. A választási bizottság tagjai kimentek a helyszínre és minden 20. borítékot felbontottak. A szavazólapok golyóstollal voltak kitöltve. Ez azonban nem zárja ki a telefonáló észrevételének jogosságát. A szavazatok or­szágos összesítése során kapunk majd erre pontos vá­laszt. Feltételezhető, hogy a szavazófülkébe véletlenül került grafitceruza. N legaktívabbnak az idősek bizonyultak Mezőberényben Különleges fényjelenségek Dunántúlon (Folytatás az 1. oldalról.) a csillagoknál mintegy tíz­szer erősebben világító négy fényjelenséget, amely mint­egy 1500-2000 méteres ma­gasságban mozgott. Több re­pülőgép felszállt, s a követ­kező információkat adta a mérőállomásnak : négy, észak-északnyugat és délke­leti elhelyezkedésű, alakju­kat és átmérőjüket állan­dóan változtató jelenséget észleltek, ezekről azonban közelebbi magyarázatot nem tudtak adni. Ugyancsak meg­magyarázhatatlan, hogy mi­közben a csillagképek a Föld forgásával együtt mozognak, a négy „objektum” a helyén maradt. A jelenség egyszer- csak váratlanul eltűnt az ég­boltról. Később, szombaton éjsza­ka 3 óra 35 perckor újabb, mai ismereteink szerint ugyancsak megmagyarázha­tatlan esemény történt. Egy hatalmas fényjelenség szá­guldott el felettünk — szá­molt be a történtekről Ba- zsó Gyula, majd így foly­tatta: „ha nem látom, ma­gam sem hiszem. Olyan volt, mint amikor a magnéziu­mot gyújtanak meg, szinte nappali világosság keletke­zett. Sebessége óriási volt, hozzávetőleges számításaink szerint 70 kilométer percen­ként. Semmilyen hang nem kísérte az óriási fényt, vi­szont füstfelhőt — a kon- denzcsíkhoz hasonlót — lát­tunk. őszintén szólva még most sem értem, hogy mi történt az éjjel” — fejezte be beszámolóját Bazsó Gyu­la. Az Országos Meteorológiai Szolgálat ügyeletesének se­gítségével az MTI munka­társa több dunántúli meteo­rológiai állomástól a fényje­lenségeket észlelő informá­ciókat kapott. A lokálpatriotizmusra továbbra is szükség lesz Kaszaper történetét azzal kezdem, hogy a település — ha más néven is — már az 1070-es években létezett I. László, vagy közismertebben, Szent László király ország- lása idején. 1241-ben a tatá­rok teljesen elpusztították a települést, ennek ellenére az 1450-es években már népes sereg lakta a tájat. 1463-ban Hunyadi Mátyás mint mező­várost adományozta Kasza­pereget a Kállaiaknak. Meg­jegyezném, hogy ebben az időben Békéj; vármegyében Békésszentandrásnak, Békés­nek, Gyulának és Kaszape­regnek volt mezővárosi rang­ja. Az 1937-es ásatások során megtalálták a 21X7 méteres, Mátyás-korabeli templom maradványait, és több mint 400 sírt. Ez utób­bi azt a feljegyzést igazolja, miszerint 1596-ban a török által bérelt tatár hordák elől Kaszaperegre menekült 70 falu lakosságát lemészárol­ták. Ahogy a történelem során már több ízben, az említett vérengzés után is az élet újra sarjadt, és az 1750-es években a Kállai-dinasztián kívül megjelentek a Luká­csok. 1845-ben 15 ezer hold területtel rendelkezett Ka­szaper-puszta. Szent László­tól 1940-ig Kaszai-dombok, Pereg, Kaszapereg, Kasza­per-telep, Kaszaper-puszta neveken szerepelt a telepü­lés. 1910-ben 2185, 1930-ban 2410 volt a település lélek- száma. 1070-től 1922-ig az úgyne­vezett Babó-féle részen, az érparton helyezkedett el a település, míg 1922-től a je­lenlegi helyén kezdték el te­lepíteni a Nagyatádi Kon­cepció szerint Kaszaper-tele­pet. Közigazgatásilag Nagy- bánhegyeshez tartozott, majd 1940-ben lett önálló község. 1945-től a község követte a többi magyar falu sajátos Arról, hányán köszönhetik nekik az országban életüket, egészségüket, eddig nem ké­szült statisztika. Az egész­ségért folyó harc hétköznapi sorkatonái, a gyógyítómunka nélkülözhetetlen „kellékei” ők, a véradók, kiket ország­szerte ma, november 27-én ünnepiünk. Nógrádi Mihályné, a Bé­késcsabai Kner Nyomda por­tása 80-szoros véradó: — A férjem munkatársá­nak a kislánya volt beteg. Sokan adtunk akkor vért, s a gyermek meggyógyult. Ez az élmény, meg a férjem példája késztetett arra, hogy rendszeres véradóvá váljak. Szerencsére egészséges va­gyok, hát segítek, amit tu­dok. Ozsváth János, a HAFE művezetője nemcsak sokszo­ros véradó, hanem üzemi véradásszervező is: — A kollégáknak nem kell kétszer szólni; ha szükség van rá, jönnek idősek, fia­talok. Szerencsére jó a ve­zetőink hozzáállása is. Palik János, aki a Kner Nyomdában tekercselő, már jóval túlhaladta a bűvös százat, hiszen 133-szoros vér­adó. Először 1966-ban beszél­ték rá, hogy adjon az élet- fontosságú folyadékból. Ak­kor még szorongott, ma már szinte meg sem érzi a tű­szúrást. Emlékezetes esete­ket sorol: egy 4 éves kislány életét: földosztás, téeszesítés. majd a helyi téeszek egysé­gesítése. A. ’60-as években országosan is jó hírű, jól gazdálkodó Lenin Tsz a ’70- es évek végére — főleg a belvíz okozta károk miatt — gazdaságtalanná vált, tönk­rement, és 1980. január 1-jé- vel egyesült a Nagybánhe- gyesi Zalka Máté Tsz-szel. Községünk néhány fonto­sabb adata: a lakosság szá­ma 2152, településünkön 24 utcában 866 családi ház van. 1988-ban 11 házasságkötés, 26 születés, és 25 elhalálozás volt. A község életében jelentős kereskedelmi, vendéglátói szolgáltatást 20 egység látja el. A település szerepköré­hez képest a kiskereskedel­mi, vendéglátói szolgáltatás színvonala megfelelő, sajnos, nem mondható ez el az ipa­ri szolgáltatásról. A koráb­bi 41 kisiparos — helyett most — az ismert okok mi­att — 26 dolgozik és így hiányszakmák keletkeztek. Közlekedés, hírközlés szem­pontjából a térség átlagához sorolhatjuk magunkat. A község arculatát több­nyire a tanácsi intézmények, a tanács által történt fej­lesztések alakítják. Rövid számadás az elmúlt évtized településfejlesztéséről: meg­épült 400 adagos iskolai napköziskonyha. bitumenes kézilabdapálya, 4 szolgálati lakás, vágóhíd, 2 km hosz- szú kerékpárút, sportöltöző, fűthető vizesblokk az általá­nos iskolában, 2 km hosszú útburkolat, ravatalozó. Tel­jes felújítást nyert: az óvo­da épülete, a tanácsháza és környéke, a házasságkötő­terem, az általános iskola épülete, az egészségház, az öregek napközi otthona, két szolgálati lakás. Lakossági erőből két és fél év alatt megvalósítottuk a gázprogramot, eleget téve műtétjéhez kellett hirtelen vért adnia. A szülők pénzt kínáltak, de természetesen nem fogadta el. örült viszont a hírnek, hogy a gyerek ál­lapota javult, s jó érzéssel töltötte el az is. amikor sür­gős szívműtéthez adott vért. Mint mondja, hiszem vagy nem, ö a véradás után egé­szen felfrissül; sokkal jobb a közérzete. Szekerczés József megyei véradásszervező maga is 75- szörös véradó. — A megyében 24 ezren nyújtják rendszeresen karju­kat embertársaik gyógyu'á- sáért, s ez november elejéig 7 ezer liter vért jelentett. Míg országosan csökken a véradások száma, Békés me­gyében évek óta stabil. Kö­szönhető a megbízható vér­adógárdának, a jól működő vöröskeresztes aktívahálózat­nak. Kiemelkedő eredménye­ket ér el évek óta Űjkígyós, Dombiratos és Szeghalom. A mezőgazdaságban s az ipari üzemek egy részében a vér­adás még mindig „népünne­pélynek” számít. Jó alkalom arra, hogy a dolgozók össze­jöjjenek, s kapjanak néhány köszönő szót. Dr. Ollár György, a Békés Megyei Véradóállomás veze­tő főorvosa szerint a vér mindig rendkívül fontos ré­sze lesz a gyógyítómunká­nak: ezzel a mintegy 700 lakás- tulajdonos gázigényének. A térségi összehasonlítást is elbíró településfejlesztő munkát a lakosság pozitív hozzáállása nélkül nem tud­tuk volna megvalósítani. Az elmúlt évtizedben mintegy 20 millió forint ér­tékű társadalmi munkát vé­geztek a kaszaperi állampol­gárok. Erre a lokálpatriotiz­musra az elkövetkezendő évek során is nagy szükség lesz, mert csak ezzel együtt sikerülhet megvalósítani szép. és nemes célkitűzése­inket, amelyek a követke­zők: 12 millió forint értékben újjáépíteni a több funkciót betöltő művelődési házat. A munkálatok elkezdődtek, a befejezés 1992 végén várha­tó. A kissé lassúnak tűnő vezetékésvíz-program el­kezdődött. A hálózati ter­vekkel, a vízműlelep tervé­vel és a kútfúrással elké­szültünk. A tél folyamán a vízügyi társulat megalakítá­sa az első számú feladat, hogy 1990. II. negyedévében elkezdődhessen a kivitele­zés. A befejezés 1992-re vár­ható. 1995-ig" a belterületi utak szilárd burkolata, il­letve útalapok megépítése központi feladat. A felsorolt gazdasági el­képzeléseken kívül tovább­ra is szem előtt tartjuk és fontos feladatként kezeljük a község kulturális életét, egészségügyi helyzetét, a nyugdíjasainkról való gon­doskodást. a sport- és ifjú­sági célkitűzéseink megva­lósítását. Kiemelt felada­tunknak tekintjük a telepü­lés lakosságmegtartó és -el­tartó képességének növelé­sét. A magyar gazdaság nehéz helyzete ellenére reálisnak ítélem községpolitikai célki­tűzéseinket, bízom a lakos­ság tenniakarásábnn. Mile József tanácselnök — Sőt. az utóbbi időben nőtt az igény a vérkészítmé­nyek iránt. Ezért a hagyo­mányos véradás mellett be­vezettük a plazma ferezises véradást, mely hosszadalma­sabb. de korszerűbb, s haté­konyabb felhasználást tesz lehetővé. Bár Békés megye stabil véradógárdával ren­delkezik, gond, hogy egy ré­szük kiöregszik, hiszen 65 ev a korhatár. Csökken az új véradók száma, hiányoznak a fiatalok. Ennek oka lehet a halványuló társadalmi meg­becsülés, sőt vannak mun­kahelyek, ahol egyenesen rossz szemmel nézik a mű­szakból való kiesést. Bár igyekszünk véradóinkban erősíteni a karitatív tevé­kenység jó érzését, a közös­ségi hangulatot, azon nem tudunk változtatni, hogy a kalóriapótlásra szánt összeg nem tart lépést az áremelé­sekkel. Nem beszélve arról, hogy a non stop szolgálta­tást végző véradóállomások a legtöbb helyen — me­gyénkben is — szűkösek, korszerűtlenek, nem rendel­keznek megfelelő felszerelés­sel. Vér nélkül ma még nincs gyógyítómunka. A véradó segítő szándékát nem pénz­zel, hanem a megbecsülés más, nemesebb módjait ke­resve kell jutalmaznia ez­után is a társadalomnak. Gubucz Katalin

Next

/
Thumbnails
Contents