Békés Megyei Népújság, 1989. november (44. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-25 / 280. szám
0 1989. november 25., szombat SPORI SPORT SPOT Mit hoz a tavasz a szomorú őszbe? « Lehet-e pontot remélni? A tavaszi szezonból előre hozott labdarúgó NB I első fordulójának párosítása. Szombat: Tatabánya—Ü. Dózsa, 13.00. Bp. Honvéd—Csepel. 13.00. Pécsi MSC—Váci Izzó, 13.00. Veszprémi SE—Videoton, 13.00. Vasas—Debreceni VSC, 13.00. Rába- ETO—Siófoki Bányász. 15.00. Vasárnap: MTK-VM—Ferencváros, 11.15. Haladás VSE—Békéscsabai Előre Spartacus, 16.00, Hartmann (Molnár, Ring). — Számomra is érthetetlen, hogyan lehetett egy idényrevaló gólhelyzetet kihagyni — kezdte a Csepel elleni értékeléssel Vígh Tibor, az Előre Spartacus labdarúgóinak vezetőedzője, az idei évzáró előtti mérkőzést megelőzően. — Talán a koncentrálás hiánya? Aztán a második félidőre pedig kinyílt a védelmünk a sok támadás következtében, így az ellenfél előtt is adódott lehetőség, sőt esély is a győzelemre. Sajnos, szinte egész ősszel baj volt a helyzetkihasználással, amin javítanunk kell a tavaszi idényre. Ezt követően, a tavaszról előrehozott első fordulóban lejátszandó Haladás elleni mérkőzés esélyeiről beszélt a vezető edző: — Vasárnapi ellenfelünk „írfasszív” játékosokból áll. Egy jól felkészített gárdával kell fölven- .ntink a küzdelmet. Azt hiszem, másra nem lesz lehetőségünk, mint egy alaposan megszervezett, biztonságos védekezés mellett kontrákra építeni, ami már máskor is bejött. . . Sokat segítene a helyzetünkön, ha ponttal, térnénk haza Szombathelyről. Végül a várható kezdőcsapat: Gulyás — Szenti, Fabulya, Ottlakán, Mracskó — Belvon, Pásztor. Csató, Csanálosi — Miklya, Zsinka. Bodor Ferenc, szombathelyi sportújságíró kollégánk arról számolt be, hogy a hasonlóképpen nehéz helyzetben lévő Haladás nyerni akar az idei utolsó bajnoki mérkőzésen. MÉRLEG Sz.-helyen Bcs.-n 1974—75 3—2 0—0 1975—76 0—0 0-2 1976—77 1—0 2—2 1977—78 0—3 2—0 1978—79 1—0 3—2 1981—82 1—0 2—1 1982—83 3—0 1—1 1984—85 3—3 1—1 1985—86 0—1 2-0 1986—87 2—0 1—0 1987—88 3—0 1—1 1988—89 2—0 2—1 1989—90 o 2—1 Az eredmény a pályáválasztó szemszögéből értendő. A felsorolásból hiányzó években valamelyik csapat az NB II-ben szerepelt. Kárpáti Tamás: Partik, perek, pofonok ü kísérlet lezárult, felejtsék el Nem lehet elfelejteni. Nem is szabad. A Polgár lányok, s az őket menedzselő apa hosszú, viszontagságos menetelése, nagy figyelmeztetés. Még akkor is, ha tudjuk, hogy a társadalom egy-egy „alegysége”"— például a sport is — olyan, mint az egész. A társadalom sokféle ferdülését a sakkszövetség híven tükrözte. A pozíciók, a hatalommal járó zsíros állások itt is, mint másutt, a rég volt munkásmozgalmi, olykor kétes múltat jutalmazták. S vígan éltek, működtek az egyéni érdeket szakmai köntössel takart összefonódások. Mert lehet ugyan valóságos meggyőződése valaki(k)nek az, hogy a nőnemű sakkozó csak nők közé való, mégis a mélyben más erő működött. Ha más nem, hát az, hogy hamarabb hoz eredményt a szövetségnek, ha a női mezőnyben szerepel Zsuzsa, majd a kisebbek is. De ha ebbe belemennek Polgáréik, mint a világra szóló dicsőséget hozó legutóbbi olimpia előtt, akkor más oldalról nyitják meg az össztüzet ellenük. Sajtóközreműködéssel. A sajtó dicstelen szerepe — tisztelet a kevés kivételnek — a másik, ami végigvonul a könyvön. S ezek a magyar újságírás történetének fekete lapjai. A szolgaság olyan krónikája, amit nem lehet megmásítani, csak szégyenleni, különösen azért, mert nem kevesen még túl is teljesítették a sakkszövetség „elvárásait.” Noha sejthető volt, hogy a Szeré- nyi—Kádár barátság, vagy ennek a köztudottsága, az előbbit ellenőrizhetetlen túlzásokra ragadtatta. De akkor is, ez vezetett a Polgár ; lányok sikereinek elhallgatására, vagy bagatellizálásá- hoz. A szerző, mielőtt ezt részletesen ismertetné, így ír: „Ez különbözőképp nyilvánult meg: félretájékoztatásban, információ-visszatartásban, nyílt és burkolt : vádaskodásban, személyeskedésben, a tények meghamisításában. Ám a tehetség és a tudás diadalmaskodik, ha olyan ember gondozza, mint Polgár László, aki egy oroszlánnál is dühösebben küzd a lányaiért. De mi van akkor, ha nem ilyen, ha megtörik a folyamatos övön aluli ütésektől? Az ilyesmiktől: „Külföldre történő utazása a közrendet sérti — ezzel az indoklással utasították el 1985 márciusában Polgár László és az akkor kilencéves Judit útlevélkérelmét az illetékes szervek”. Hát kérem, így ment ez. Nálunk. Ahelyett, hogy velük magunkat, az országot lobogtattuk volna a nagyvilág előtt. De valami azért csak megváltozott. Pár napja az újságok közölték, hogy kijelölték _a férfi Európa-baj- nokságra Haifába utazó i sakkcsapatunkat, s a nyolc ; éljátékos között szerepel • Polgár Zsuzsa és Judit neve ! is. Ámen. Vass Márta Miért hagyta abba, Győri úr? Együtt vannak? ükkor mehetünk! Persze, az a 114, igazából 214! Nem úgy, mint néhány napja írtam. Talán a krónikás is zavarban van, mint maga a búcsúzó is. az utolsó, a 215. meccs előtt, amely immár egy gazdag játékvezetői pályafutás záróakkordja volt. Még frissek a virágok, még nincsenek végleges helyükön a vázák a vitrinben. („Nem tagadom, izgatot- tabb vagyok, mint amikor harminc éve egy szegedi ifjúsági meccsen az első fellépésre készültem, hogy édesapám nyomdokaiba lépjek. Bár az sem volt egy átlagnap. Emlékszem, hiába törtem napokig a fejem, mi okosat mondjak majd a játékosoknak a kezdés előtt. Amikor felsorakoztak mögém, végül odáig jutottam a köszönés után; no. fiúk, együtt vagyunk? Akkor mehetünk! Ez a sok ezer mécsesén a mai napig csupán annyiban módosult, hogy a fiúkból „uraim” lett. S, talán izgatottabb vagyok az első NB I-es meccsnél is, amikor 1973-ban Pécsett a tarjániak nyertek velem, 2—I-re. Akkor még úgy gondoltam, néhány találkozó ugyanis követi majd, a többit pedig meglátjuk ... most viszont tudom, ez egészen biztosan az utolsó. Azért egy kicsit szívszorító, akárhogy is felkészültem rá.” Fürkészi az országutat, de messzi még Tatabánya, az emlékezetes színhely. Ahol éppúgy ismeri az öltöző felé vezető utat, mint sok száz hazai sporttelepen. Apropó, Tatabánya! Nevetve mesélte nemrég, hogy egyszer épp itt Tatabányán, megkörnyékezte Kovács Kálmán. A levonuláskor, mondván: „Laci bácsi, azért a három közül egyik 11-est csak megadhatta volna! Hogy melyiket? Hát, azt nem tudom, de valamelyiket ...” Felidézem a történetet, s nyomban felde- rü. valamelyest az arca. Már az Ml-esen járunk. Ez már a Dunántól .. . („Sosem gondoltam arra, hogy elkések, még rémálmaim sem voltak. Világéletemben igyekeztem kiiktatni a fölösleges, bosszantó és idegtépő stresszhatásokat. A kelleténél legalább két órával előbb indultam, ha bármi közbejön, akkor is odaérjek a kezdésre, de inkább egy órával előbb. Egyszer Újpestre még ennél is hamarabb mentem, s a szertáros a tartalékmeccset vezető bíró öltözőjébe tessékelt.’’) No, ez a bíró kifejezés* tudom, egyetlen magyar síposnak sem fog tetszeni. Még az ellenőröknek sem. Most éppen Jaczina Róberttól, a búcsúmeccs ellenőrétől kaptam feddést, mondván, a bírókat a bíróságon keressem, itt csak játékvezetőket találok. Tördelhettem a kezem, jól tudom én, szegény Lévai Pista bácsi is mondta már annak idején, de hát tessék csak belegondolni; úgyis mindenki tudja, aki futball- pályára jár, hogy a bíró is játékvezető a sajtóban, és egy cikkben mégsem lehet leírni tízszer egymást követően csak az egyiket, mert akkor kivált hozzáértetlen- nek vélik az embert. Meg aztán, tegyük a szívünkre a kezünket: bárcsak ez lenne a legtöbb bajuk a játékvezetőknek. („Sosem csináltam belőle nagy dolgot, ha szidtak a nézők, mint ahogy azt sem fogadtam el igazán, ha nagyritkán dicsértek. Legtöbbet — a kollégák véleményére adtam, de mit mondjak, a sajtó véleménye is foglalkoztatott, ha néha más okokból is. Ha sikerült megvalósítani, hogy minden tekintetben azonosulni tudjak a pályán a játékosokkal, az ösz- szes előítélettől megszabadultam, igyekeztem teljesen pártatlan maradni, s nem az előző esetleges téves ítéleten gondolkodtam, akkor nyugodt szívvel jöttem le a pályáról. Lehet, hogy nem mindig sikerült, de biztos, hogy erre törekedtem, ezért tiszta lelkiismerettel gondolok visz- sza pályafutásomra.’’) Nagy Miklós, a JB elnöke az első köszöntő a kezdés előtt. Sportvezetőként is hasonló pályafutást kíván a februárban a bírói felső korhatárhoz érkező békéscsabai kollégiumigazgatónak. Idézetre érdemes, amit Országh József, a vendéglátók szak- osztályyezetője mond : „a legnehezebb feladatot önök, játékvezetők vállalják, nem Két rekorder egymás mellett: 215 hazai élvonalbeli mécsesén még senki sem bíráskodott r— csak Győri László. Szabó György, a tatabányaiak technikai vezetője viszont 510 bajnokin játszott, ez is rekord. Az öltözői fotón még Bogyó Imre és Roxin György, a búcsúcsata partjelzői láthatók a játékosok, mert soha nem tudnak éleget tenni a közönség óhajának. Talán egyetértenek velem a többiek is, hogy valamennyi NB I-es csapat nevében megköszönöm ,Nem jut a mondat végére. A taps, ahogy mondani szokták, jogos. ' .Jön a főrendező, egy rendőr kíséretében, ők is minden jót kívánnak, meg hát „tudja, Győri úr, mi nem kívánjuk, de ha mégis lesz valami, mert ugye ilyen világot élünk, csak intsen, segítünk !” A rendezőket nem kell félszemmel lesni egyszer sem. Az az egy, szem ellenkező, aki a végén a kerítésre kapaszkodva egyfolytában acsarkodik, hát istenem, majd megnyugszik. Persze, hogy meg. De nicsak, Kiss Imre közelít futva. Csak nem? De a bányászok kapusa aztán a bíró vállára teszi a kezét, mond valamit. Később mondja, már a zuhanyozó alatt a búcsúzó: „Nemrég a Mai Napban Kiss elmarasztalóan nyilatkozott rólam, s most elnézést kért. Nem tagadom, jólesett. Néha oktalanul bántják a játékosokat. Igenis állítom, hogy nem szabad egyenlőségjelet tenni mindőjük közé!” A baráti vacsorán legendás játékvezetői történetek elevenednek fel. Pár évtized múlva talán a mai délutánt is idézik, igazi élctörténet nélkül, legfeljebb a Népsportot említi valaki: Győri László öt csillagot kapott a Tatabánya—Siófok . találkozóra, és búcsúmeccsén a forduló játékvezetője lett! („Jártam Indiában, Finnországtól Albániáig Európa talán minden országában. A tanári fizetésből aligha tellett volna. Csabaszabadiban kezdtem a tanári pályát, aztán a békéscsabai 1. számúban folytattam, majd 10 év a megyei művelődési osztályon. Most a Tanítóképző Főiskola kollégiumában vár izgalmas kihívás, jó légkörű alkotóközösség kialakítása, persze a sport se hiányozzék a mindennapokból. Ahol a héten természetesen szintén szóba került a búcsú, s miközben valaki csodálkozva jegyezte meg: „Győri úr, tényleg abbahagyta? Milyen kár!” Fábián István A szerző felvételei H ring És elkészült a ring! Szamos Tivadar, a KIOSZ SE elnöke, az ökölvívó-szakosztály mindenese, csillogó szemmel nézi a kész acél- szerkezetet. A MÉH békéscsabai telepének udvarán, Bakos István adta át jelképesen a „megrendelőnek”. Hiszen itt szerelték össze — a kisiparosok által gyűjtött haszonvasak értékéből —, Mohácsi János és karbantartó brigádja. Amíg viszont teljesen elkészül, szükség lesz arra a faanyagra, amit a Kétegyházi Érdért Vállalat biztosít majd. De arra az összegre is, amivel Sza- lontai János kisvállalkozó „száll be”, a mű érdekében. És még sok mindenki másnak a munkájára, akiket az .ökölvívás nyughatatlan szerelmese, energiát. időt nem kímélve állított sorompóba az ügyért. A 200 ezer forint értékű pódium - azonban sokkal értékesebb ! Islert most már Békéscsabán is lehet majd versenyeket ren- dézni ! És lesz is, minden hónapban r— mondta boldogan a nyugdíjas kádármester, Szamos Tivadar. p. r. Tudósítóink figyelmébe! A labdarúgó NB III Alföldi és Tisza csoportjában az őszi záró fordulóban valamennyi mérkőzést szombaton játszanak. Ennek ellenére, kérjük tudósítóinkat, hogy a mérkőzésekről szóló beszámolókat vasárnap, 15.00 órától adják le rovatunknak. a szokásos telefonszámon ; (25-173, 27-844). BÉKÉS MEGYEI Politikai napilap. Igazgató-főszerkesztő: Arpási Zoltán. Főszerkesztő-helyettes: Seleszt Ferenc, dr. Serédi János. Igazgatóhelyettes: Adamik Tibomé. Kiadja a Békés Megyei Lapkiadó Vállalat. A szerkesztőség és a kiadó cime: Békéscsaba. Munkácsy u. 4. sz. Pf. 111. 5601. A szerkesztőség telefonszáma: (66) 27-811. igazgató-főszerkesztő: (66) 21-401, a kiadó telefonszáma: (66) 26-395. Telexszám: 83312. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesitő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési dij: egy hónapra 105 forint, egy évre 1260 forint. Készül: a Kner Nyomda lapüzemében, Békéscsaba. Lenin út 9—21., 5600. Vezérigazgató: Balog Miklós. ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képekét nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.