Békés Megyei Népújság, 1989. november (44. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-25 / 280. szám
O EHEEEêî 1989. november 25., szombat *• Személyi jövedelemadó-kulcs 0—55 ezer forint évi jövedelemnél 0 százalék, 55 001—90 000 forint között az 55 ezer forint feletti rész 15 százaléka, 90 001—300 000 forint között 5250 forint és a 90 ezer forint feletti rész 30 százaléka, 300 001—500 000 forint között 68 250 forint és a 300 ezer forint feletti rész 40 százaléka, 500 001 forintot meghaladó jövedelemnél 148 250 forint és az 500 ezer forint feletti rész 50 százaléka. (Folytatás az 1. oldalról) államtitkár szóbeli kiegészítésével rátértek az alkotmány módosításával összefüggésben egyes törvények módosításáról szóló törvény- javaslat tárgyalására, amelyet vita nélkül, 275 egyetértő, 1 ellenszavazattal és 1 tartózkodással a képviselők elfogadtak. A képviselők ugyancsak jóváhagyták az Országgyűlés válaszát a Magyar Néppárt azon javaslatára, hogy hozzák létre a Nemzeti Megmentés Tanácsát. Az Országgyűlés Bánffy Györgynek a Parlament önfeloszlatásával kapcsolatos indítványáról ágy döntött, hogy azzal a népszavazás eredményének ismeretében decemberben foglalkozzanak. Miután az illetékes bizottság időközben elvégezte munkáját, az ülésszak visz- szatért az Adótörvényekre. A vitában elhangzott 44 hozzászólásra és több mint száz indítványra Békési László pénzügyminiszter válaszolt. Ezután határozathozatal következett: a képviselők a magánszemélyek jövedelem- adójáról szóló, az általános forgalmi adóról szóló, az általános vállalkozási nyereségadóról szóló, valamint az állami vagyon utáni részesedésről szóló törvényjavaslatokat elfogadták. A kormány javaslatának megfelelően úgy döntött, hogy 25 százalékos forgalmi adót vet ki a személygépkocsik magánimportjára, s a törvénynek erről rendelkező részét már a ^atályba lépés napjától alkalmazni kell. Ezt követően a képviselők elfogadták a lakossági betétszámlákról szóló határozatot, amelyet Király Zoltán indítványozott az ellenzéki demokrata képviselőcsoport támogatásával. Ennek lényege, hogy a lakossági betétszámlák a kormány számára érinthetetlenek. Eleki János: Eleki János (Békés m., 7. vk.), a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának főtitkára kifejtette: a mezőgazdasági szövetkezetek napjaink megváltozott gazdasági és politikai viszonyaihoz igyekeznek rugalmasan igazodni, és a jogi szabályozás is azt célozza, hogy a szövetkezetek egyre inkább alkalmazkodjanak a kialakuló piacgazdasági viszonyokhoz, s egyúttal létrejöhessenek a korszerű tulajdonviszonyok. Ezt szolAz Országgyűlés ugyancsak jóváhagyta a Budapest —Bécs világkiállítás előkészítéséről szóló tájékoztatóhoz készített határozattervezetet. A novemberi ülésszak utolsó mozzanataként elfogadták a Munka törvény- könyvének módosításáról szóló törvényjavaslatot. Az elnök este 8 óra előtt néhány perccel bezárta az ülést, és bejelentette, hogy a legközelebbi ülésszak december 18-án kezdődik. gálta a szövetkezeti törvény módosítása is, amelynek folytán lehetővé vált a szövetkezeti vagyon 50 százalékának nevesítése a tagok számára. Megkezdődött tehát a szövetkezeti tagok magántulajdonára alapozott, nem kolhoz-típusú, szövetkezeti forma kialakítása. Ám, éppen csak hogy megindult a vagyonnevesítés, amely a tulajdonosi érzésre alapozott gazdálkodást szolgálná, a mostani törvényjavaslat a szövetkezeten belüli tagi magántulajdonra nézve már hátrányos szabályokat tartalmaz, és méltánytalanul megkülönbözteti a szövetkezeten kívüli magántulajdontól. Az állami vagyon utáni részesedéséről szóló törvényjavaslat vitájában Eleki János emlékeztetett arra, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek egyes, jogszabályokban megszabott tevékenységükhöz állami támogatást kaptak az elmúlt évtizedekben. Ugyanakkor a támogatás a mező- gazdaság számára állandó beavatkozást és fenyegetettséget jelentett, s számukra nem adott megkülönböztetett előnyöket. zölték a szövetkezetekkel, hogy ezek az államigazgatási úton született döntések azzal a következménnyel járnak, hogy ilyen arányban az, állam a szövetkezeti vagyon résztulajdonosává válik. Ezen az Alapon két évtized alatt meglehetősen jelentős összeg, csaknem 25 milliárd forint nyilvántartási érték halmozódott fel a szövetkezetekben. Ez azonban nem létező vagyon, mert ezt az értéket a szövetkezetek folyamatosan visszaadták a nemzetgazdaságnak. Eleki János leszögezte: a számviteli trükkökkel becsempészett. nem létező állami vagyont a szövetkezetek esetében nem lehet törvényerőire emelni. Pártok és pénzek A minisztertanács kimutatása szerint a pártok idei normatív költségvetési támogatása a következőképpen alakul : Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt 15 millió, I Magyar Demokrata Fórum 15 millió, Magyarországi Szociáldemokrata Párt 15 millió, Magyar Néppárt 10 millió, Magyar Politikai Foglyok Szövetsége 8 millió, Münnich Ferenc Társaság 8 millió, Szabad Demokraták Szövetsége 7 millió, Független Magyar Demokrata Párt 6 millió, Fiatal Demokraták Szövetsége 4 millió, Kereszténydemokrata Néppárt 4 millió, Magyar Függetlenségi Párt 4 millió, Magyar Liberális Néppárt 2 millió, Magyarországi Zöld Párt 2 millió forint. Kiemelte: soha nem köA tudósításokat készítették: László Erzsébet, Lovász Sándor, Rákóczi Gabriella. Fotó: Kovács Erzsébet. „Számviteli trükkökkel becsempészett vagyon” PARLAMENTI MOZAIK Miből van a pénzügyminiszter szíve? Ügy tűnik, ha tényekkel és észérvekkel már végképp nem lehet meggyőzni a pénzügyi tárcát arról, hogy a gyermeket nevelő családok adóterhei csökkenjenek, akkor nem marad más fegyver, mint az érzelmi ráhatás. A képviselők úgy gondolják, ez még talán segíthet. Egykét hozzászólásban nem tagadhatjuk, valóban szívfáj- dító mondatokkal próbálták dr. Békési László szigorát enyhíteni. — Egy társadalom túlélési stratégiájában, ha másnak nem, de a gyermeknevelésnek a nemzet jövője érdekében kell prioritást élveznie — fordult immár képviselőtársaihoz Kovács Lászlóné budapesti képviselő. — Az önök szavazatán múlik, hogy a jövő generációja milyen anyagi körülmények között nő fel. A gyerekek nem tudnak tiltakozni! Képzeletemben a képviselőnő felszólalása után önkéntelenül is megjelent egy jövő évi kirakat. Ezer forint feletti gyermekcipőcskékkel, bébitipegőkkel és több ezer forintos télikabátocskákkal... Ám egy élelmiszerkirakatra — bevallom őszintén — már gondolni se mertem. Miből van a pénzügyminiszter szíve? Nyitott kapukat döngettek Mielőtt megkezdődött volna az adótörvény módosításához kapcsolódó, meglehetősen hosszadalmas szavazási procedúra, Szarvas Andrásné békéscsabai képviselő fontos mondanivalót tartogat a számunkra. Emlékeztet az Unicon szakszervezeti titkárának levelére, amelyben — mint megírtuk — arra kéri a képviselőasszonyt, adjon hangot kérésüknek, mely szerint a szakszervezeti tagdíjakat továbbra se vonják adókötelezettség alá. A törvényjavaslatban ugyanis ez a lehetőség is benne rejlik. — Amennyiben adó terhelné a tagdíjakat — érvel Szarvasné —, a nettó jövedelem egy százaléka kerülne a szakszervezet kasszájába. Mivel legújabban a díjak 50-60 százaléka marad az alapszervezeteknél — korábban 40-50 százalék volt —, többet tudnak segélyezésre, támogatásra biztosítani. Sokkal kevesebb pénz jutna viszont a nettó jövedelemből levont szakszervezeti díjakból az ilyen juttatásokra. Meg kell mondanom, nyitott kapukat döngettek kérelmezőim, mert a szakszervezeti frakció ülésén a SZOT is maximálisan egyetértett a gondolattal, s a pénzügyi kormányzat is belátta, rossz lépés lenne a tervet törvénnyé változtatni. A felvetéshez Szarvasnénak volt még egy hozzáfűzni valója, nevezetesen: — Ez a tétel egy picike pont az adótervezetből. S hogy mégis ily fontosnak tartják a bérből és fizetésből élők, csak egy magyarázata lehet. A jövedelmekkel van nagy gond. Ahol a munkások 7 ezer forintot keresnek havonta, s a levonások után jó, ha marad nekik 5 ezer 800 forint körül, nem kell csodálkozni, ha a kevésért is körmük szakadtáig harcolnak. A legfontosabb tehát a jövedelmek emelése lenne, hogy a dolgozók ne szoruljanak szociális támogatásokra. Hz autó sorsa a kormány kezében Dr. Hellner Károly budapesti képviselő, • a Merkur vezérigazgatója tegnap délelőtti hozzászólásában a hazai gépkocsiellátás és műszaki színvonal helyreállításának azonnali megoldását szorgalmazta. — Vajon a türelmesen várakozók mire számíthatnak ez év végéig, illetve a közeljövőben? — kérdeztük a vezérigazgatót. — Lada típusokból 8 ezret nem tudtunk lekötni 1990- re a kontingensből és a jogi szerződésekből. A kis Polskinál pedig 4 ezerrel kevesebbről szól a megállapodás. Éppen ezért fordultam a kormányhoz, s kértem segítséget abban, hogy legalább a szocialista kontingenseket leköthessük, mert sajnos bebizonyosodott, hogy kormányszinten hiába egyeznek meg az országok vezetői, ugyanis a szállító vállalat felügyelő hatóságai sorra letiltják a szerződéskötést. — Véleménye szerint az előfizetéses rendszerű gépkocsi-behozatal csökkenése hónapokban vagy esetleg években mérhetően módosítja az átvétel évét? — Nagyon sok az elmaradás. Legtragikusabb a Fiat Polski 126-osnál, ahol például 10 ezer a sorszámeltolódás, és jövőre csupán 4 ezerre kötöttek szerződést velünk. — Lát-e egyáltalán reményt arra, hogy hazánkban hathatós intézkedések történnek a közeljövőben a gépkocsiellátás rendjében? — Az ellentmondásos intézkedések ellenére bízom benne, hogy akár a mostani, akár a jövőbeni koalíciós kormány észbekap és belátja, hogy lépést kell váltani. Egyébként ismereteim szerint decemberben tárgyalja a kormány a hazai gépkocsi export-import kérdését a kooperáció, a hazai alkatrész-forgalmazás és szerviz tevékenységét. Komplex anyag kerül tehát előterjesztésre, nekem azonban egyelőre csak részinformációim vannak. Hogy is van ez?! Jövedelemadó — ábránd és valóság A választóim azt várják, hogy tisztességes munkából tudjanak megélni! — mondta az adótervezet vitájában Szatmári Lajos Veszprém megyei képviselő. Az ember már csak ilyen, ábrándokat kerget. Hát ez az. A végcél nemességéhez nem férhet kétség, de ma Magyarországon teljesen más a helyzet. A mostani szituációra kidolgozott képletem így szól: egy tevékenységgel elérhető jövedelem nagysága fordítottan arányos a társadalmi hasznosságával! Sajnos, túl nagy a szakadék a képviselő — s mindany- nyiunk — által kívánatosnak tartott állapot és a valóság között. És a leghagyobb baj — legalábbis a tudósító megítélése szerint —, hogy megint nem a mélységet átívelő híd első pillérének lerakását célozták meg az új jövedelemadó-tervezetben... Dőlt betűvel Hitel(telen)ek E heti dőlt betűs soraimat bizonyára a népszavazási hadjárat kritikájára illenék fordítanom. Jóllehet, tud- ván-tudom, nagy népszerűséget nemigen kovácsolnék ki vele (magamnak, mert..., hogy is mondjam, szóval mindenkinek tele lehet a hócipője a zuhatagszerűen rázúduló választási reklámmal. Persze azért jobb, ha hozzászokunk, mert a jövőben ez már csak így lesz. Más ez a kor, mint a korábbi, amelyben nem is any- nyira választani jártunk, hanem szavazni. Szavazni arra az egyre, a legjobbra. Emlékeznek rá, akkor még szesz- tilalom is volt. Mostanában világosodott meg előttem, mire kellett az akkori tiltás. Valószínű arra, nehogy valaki berúgjon és összevissza szavazzon. Azt mondják, az ember részegen mindig őszinte. Képzeljék csak el, hogy jött volna ki az a bizonyos, világszerte irigyelt kilencvenkilenc egész és néhány tized százalék? Egyáltalán kinek a keresztrefeszítését követelhetné most az ország? Vagy belegondoltak már például abba, hogy kiről irt volna akkor könyvet a Bokor Imre? S ha már itt tartunk, miről beszélt volna a kormányfő a parlament első napján? Mert most vagy tíz percet a Bokor—Czinege-ügy- 0 y el foglalkozott. Azzal, hogy a hadseregtábornok lemond a rangjáról (hogy ezután honvéd lesz-e vagy tizedes, netán őrmester, azt még nem tudni, így az is megtörténhet, hogy csak vezérezredessé fokozza le magát), és kiköltözik az állami palotából. Hogy mi lesz a hadsereggel, a lelki válságba zuhant tisztikarral, a hitét vesztett hadsereggel, arról mindenki hallgat. Most veszem észre, hogy nagyon elkalandoztam. Azt sejtettem a bevezetőben, hogy bár illenék, mégsem foglalkozom a népszavazási előkészületek kritikájával. Azért nem tehetem, mert ma nulla órától egyik párt sem fejthet ki agitációt a maga nézetei mellett. Igaz, hogy én nem vagyok párt. mégis tartok tőle, ha belebonyolódnék a i'álasztási küzdelem elemzésébe, akarva-akaratlanul is pártok szócsövévé, illetve kritikusává válnék. Ha pedig ezt tenném, akkor — hatályos törvényeink szerint — akár három évre is hűvösre tehetnének. Ezt pedig — ugye megértik ■— nem szeretném. Mielőtt elfogyna toliam alól a papír, hadd térjek rá eheti dőlt betűs témámra, a hét kétségtelenül másik nagy szenzációjára: arra a bizonyos húszmilliárd dollárra. A kormányfő beszélt róla a már említett beszédében. Állítása szerint ez a végleges adat az ország adósságállományáról. Sok kommentárt nem lehet fűzni e húszmilliárdhoz. Talán csak annyit, hogy Németh Miklós a harmadik miniszterelnök, aki azt állítja, hogy ez a pontos adat. Csak remélni lehet, hogy nem lesz egy negyedik, akinek bejelentése nyomán kiderül: a mostani kormányfőt épp úgy átvágták, mint egy éve Grószt. (De hát ez egy olyan ország, ahol a miniszterelnököket csak úgy át lehet vágni!) A másik megjegyzésem: a padlón vagyunk, s alig van remény a feltápászkodáshoz. Végezetül a harmadik: tudjuk, hogy mekkora az adósságunk, sejtjük, hogy hová lett a felvett hitel, s gondoljuk, hogy kik verték adósságba az országot. Az akkori politikai vezetés „hiteles"’ tanácsadóinak egyike-másika ma is ott ül a Parlamentben. Sőt, az is lehet, hogy a húszmilliárd hallatán velünk együtt felszisszentek. Ügy tűnik, a leköszönt miniszternek van igaza: egyeseknek egész ruhatára van köpönyegből. Ha már az adósságunkkal nemigen tudunk mit kezdeni, legalább a köpönyegek árusítását be kellene szüntetni. Bizonytalan időre. Hogy a felelősök legalább ne szisszenhessenek fel velünk. '-W^Oud ^útaxjui
