Békés Megyei Népújság, 1989. november (44. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-22 / 277. szám

1989. november 22., szerda NÉPÚJSÁG ... Lenni vagy nem lenni? ... (Szentágothai János és Stranb F. Brúnó) ion állást ez ügyben. A lé­nyeg: Abban az esetben, amikor a miniszter maga mond le posztjáról, a Parlament egy­szerűen tudomásul veszi döntését. Az értelmezési vita után röviden szót kért az érin­tett fél, Maróthy László is. Hangoztatta: korábbi szavai és a levél is egyértelműen bizonyítja, hogy saját elha­tározásáról van szó, amikor megválik posztjától. A parlament tudomásul vette Maróthy László le­mondását. Maróthy László: „Mint miniszter elköszönök... Köszönet az évekért Tisztelt Parlament! November 9-én levelet írtam, amiben bejelentet­tem, hogy miniszteri meg­bízásomat visszaadom. Mi­niszterelnök Ür megértését és támogatását ezúton is köszönöm. Kötelességemnek érzem, hogy sokévi együttmunkál- kodás után az elhatározáso­mat a Parlament előtt is megindokoljam. Döntésem nem újkeletű, a Miniszter- elnök Ürral — kezdeménye­zésemre — ez év elején er­ről már szót váltottunk. Egy téma kapcsán itt a Parla­mentben is megemlítettem ebbéli szándékomat. Elhatározásomnak alap­vetően politikai oka van. A kormánynak a hátralévő időszakban stabilizáló té­nyezőnek kell lennie. Ezt kívánja meg az ország hely­zete. A kormány mögött azonban nincs olyan politi­kai párt, amelyik meghatá­rozó erejű lenne, ezért a kormány helyzete rendkívül nehéz. A kormánynak óriá­si feladatokat kell ellátnia. Elkerülni a gazdasági ösz- szeomlást. biztosítani az or­szág közbiztonságát és rend­jét. amelyik napról napra romlik. Mondom ezt önök­nek. olyan emberként, akt belülről látja: a kormány elnöke és tagjai emberfelet­ti erőfeszítéseket tesznek e feladatok megoldásáért. A politikai erők — bár sokré­tűek — még sem a társada­lomban, sem egymás között, sem önmaguk soraiban nem mérettek meg. Csak azt lát­ni. hogy minden párt győz­ni akar. És közben sokszor nem nézik, hogy ennek a győzelemnek, mi az ára. A kormány helyzete olyan, mint azé a vitorlás hajóé, amely kint van a tengeren, s a szelek és hullámok ide- oda dobálják — a legjobb kormányos ellenére is. Ezért én úgy hiszem, hogy ebben az időszakban a számításba jöhető politikai erőknek —, ha hallgatólagosan is —tá­mogatniuk kell a kormányt. Lépésemmel ennek a lehe­tőségét kívánom a magam részéről megteremteni. Tisztelt Parlament! Én tudom, hogy ezt a pénzt honnan kell elvenni. És ezt elég nehéz szívvel mondom ki. Csak mint je­lenséget és nem egyéni pa­naszt említem meg a kö­vetkező kérdést. Munka­Sem az országnak, sem magamnak nem kívánok ilyen demokratákat és ilyen demokráciát. Ugyanehhez a témához tartozik: múlt hé­ten, (Pénteken ülésezett a Parlament több bizottsága. Nagy kérdéseket tárgyaltak. Százak jöttek össze. Ugyan­ekkor ülésezett az ellenzéki képviselőcsoport is. Kettő fő. Hiányzott öt fő. A sta­tisztéria ugyanakkora volt, mint száz embernél. Majd megjelent egy bizalmatlan- sági indítvány, és tele lett vele a sajtó és az ország. Bárkivel itt összeállnék má- sodmagammal és meg akar­nám csinálni, vajon meg­tudnám-e? Nem tudnám. Ehhez Király Zoltán kellett, aki egyúttal a televíziónak is munkatársa, örülök, hogy Értelmezési vita Ezután került sor a mi­niszter felmentéséről szóló szavazásra. Az indítvány mellett 135, ellene 124 kép­viselő voksolt. Tekintetbe véve a 66 tartózkodást is, társaimat és magamat is támadások értek azért, mert volt véleményünk. Kiáll­tunk amellett, hogy miként ítéljük meg a helyzetet. Tessék mondani: milyen felfogás az, amikor egyese­ket zavar az ellenvélemény7 Miféle demokratikus nor­mákba ütközik az, hogy va­laki kiáll — mégha ellenvé­lemény is az —, a hite és meggyőződése mellett? Mi­féle demokrácia alakul itt? a rádiót és a tévét felügyelő bizottság megalakult. Ké­rem, nézze meg: a hatalmi eszközök munkatársainál mennyibén egyeztethető ösz- szeé s milyen erkölcsi nor­mát követel az ezekben va­ló szereplés és a közéleti tevékenység. Tisztelt Parlament! Mondanivalómat befeje­zem. Szeretnék szívből kö­szönetét mondani a Parla­ment valamennyi tagjának, az együttműködésért, ami örök érték marad nekem, életem során. Mint miniszter, elköszö­nök, mint képviselő, mara­dok, és hitem szerint vég­zem a megbízást, amit vál­laltam évekkel ezelőtt. Kö­szönöm. hogy meghallgat­tak. a javaslat nem kapta meg a többséget. A döntés értelmezése kö­rül tanácstalanság támadt, majd dr. Horváth Jenő, képviselő indítványára az elnök szünetet rendelt el, hogy a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság foglal­Köpönyegből ruhatáruk van adják szándékaink komoly­ságának. A továbbiakban az ország politikai helyzetéről beszélt. Elmondotta: alapkérdés, hogy a békés átmenet jelenlegi szakaszában sikerül-e törvé­nyes, alkotmányos úton el­vezetni az országot a válasz­tásokig vagy sem. Erre van esély, de ehhez a Parlament­nek és a kormányának szük­sége van a különböző pártok segítségére is. A békés át­menet. a választások rende­zett lebonyolítása a Magyar Köztársaság minden törvé­nyes és felelős politikai ere­Ezután arról szólt, milyen tényezők veszélyeztethetik, illetve segíthetik a kormány­zat és az államigazgatás mű­ködőképességét. Kifejtette: a pártállam rendszerének la­zulása, majd annak leépíté­se az állami politikai gépe­zetben zavarokat idézett elő. — A kormány és személy szerint én minden időben mindenféle boszorkányüldö­zésnek esküdt ellensége vol­tam. és az leszek a jövőben, is. Nem csupán erkölcsi okokból, hanem azért is, mert az országnak nagy* ká­rokat okoz. Mélységesen el­ítélem azt a módszert, ahogy 1945—46-ban az államappa­rátust szétverték, hiszen számtalan emberi tragédia okozása mellett a hatalom megfosztotta önmagát szak­mai bázisától. Mélységesen elítélek min­den olyan megnyilatkozást, amely pártállás alapján, vagy pusztán az államigaz­gatásban kifejtett működés miatt bosszúhadjáratra hív fel. Minden pártnak, az or­szág egészének az jiz érde­ke, hogy az államigazgatás működőképessége fennma­radjon. Ezért célszerűnek tartom már most a pártok­kal tárgyalást kezdeni arról, hogy melyek azok a veze­tői posztok, amelyeket el­sődlegesen politikai tisztség­nek kell tekinteni, ahol a Amint mondtam, dönté­sem régebbi keletű. De sem­miképpen nem akartam addig belelenteni, míg- a Parlament a dunai vízlépcső kérdését ismét meg nem tárgyalja. Ebben az elhatá­rozásomban egyébként se- kélyes piszkálódások sem akadályoztak meg Mint tud­ják. két éve kaptam ezt a feladatot, de a vízlépcső előkészítése és létesítése ügvében semmilyen szerző­dést, megállapodást nem ké­szítettem elő és nem írtam alá. Viszont két évvel ez­előtt gonddal és felelősség­gel néztem utána, s arra a következtetésre . jutottam hogy az egész építkezést és annak üzemeltetését alá kell rendelni a környezetvédel­mi követelményeknek. De az is szempontom volt. hogy hasznot hozzon az ország­nak. Két éve is tudtam, hogy ez nehéz ügy. Két év alatt elég nyomás neheze­dett rám ahhoz, hogy ál­láspontomat elegánsan meg­változtassam. mint ahogy manapság sokak részéről más ügyekben is tapasztalni lehet. Sőt! Vannak olyanok, akiknek köpenyből egész ruhatáruk van! Tisztelt Parlament! Önök ismerik a vélemé­nyem, a nyílt ülésen azt le­írva is láthatták. Természe­tes, hogy a Parlament több­ségi döntését e tárgyban el­fogadom. De engedjék meg nekem — aki ennek a ter­hét jócskán vállalta —, hogy valamit hagyományoz­zak e kérdésben a jövőnek. Magyarországnak rövidesen energetikai problémái lesz­nek. Nem mindegy az, hogy energetikai gondunkat mi­ként orvosoljuk, milyen módon oldjuk meg. Az egész világ az üvegházi ha­tás — mint probléma — elé néz és mindazokat a gázo­kat kibocsátó erőműveket, amelyek ezt erősítik, bizony csak mérsékelten szabad hadrendbe állítani. Az egyi^k tartalék erre a vízerő hasz­nosítása lehetett volna. Szemérmes hallgatás a kártérítésről Mi Nyugat felé akarunk nyitni, de ne gondolja sen­ki azt, hogy ha mi komo­lyan mondjuk ezt a nyi­tást. akkor Magyarország nem építi meg azt a vízi- utat, amely a Dunán, a Raj­nán és a Majnán keresztül összeköti a tengerekkel. A vízlépcsőről szólva nem ér­tem a szemérmes hallgatást a kártérítésekről. Amit te­hetek. mindent megteszek, hogy ez minél kevesebb le­gyen. De sajnos lesz kárté­rítés. És emberileg, nekem ez a legnehezebben elvisel­hető teher. Az országnak egv olyan részén vagyok képviselő, ahol nagvon sok az alacsony keresetű ember. Megértik talán, hogy mély nvomot hagv bennem, egv idős. öreg. magára maradt ember, aki alig lát. és aki bejőve hozzám, szégyenkez­ve mondta: Képviselő úr. segítsen nekem abban ,az istenért, hogv tél előtt va­laki kitisztítsa a kéménye­met. Én már nem bírom, máshoz pedig nem akarok fordulni. Mély nyomot hagy bennem az a pedagógus­asszony is. aki három gye­rekkel özvegyen maradt. És nincs lakbérre pénze. Vagy az a cigányember, aki nagy családot nevel és tisz­tességgel dolgozik, de ki­rúgták a munkahelyéről, mert nem volt annyi pénze, hogy visszautazzon Buda­pestre. — Mi most arra a döntés­re jutottunk, hogy a teljesen tiszta kép bemutatása szol­gálja jobban az ország ér­dekeit. Eltökéltek vagyunk abban, hogy az ország éle­tében új történelmi szakaszt nyissunk, és meggyőződé­sünk, hogy ezt csak tiszta Megvan! Tudom már, honnan fogok pénzt szerezni! jének elemi érdeke. A mi­niszterelnök ebből kiindul­va kezdett konzultációkat az erre igényt tartó pártok ve­zetőivel. Ezután arról szólt, hogy a kormány az új alkotmány- jogi helyzetben eddigi stra­tégiáját megerősítve a Par­lamentnek felelős, függet­len, nemzeti intézményként kíván működni. Az, hogy a kormány független — és ezt hangsúlyozza —, elsősorban a nemzetközi környezethez való viszonyát foglalja ma­gában. Tömören, egyetlen szóval jellemzi a Varsói Szerződésen és a KGST-n belüli státuszát, a Szovjet­unióval és a többi szövetsé­ges országgal kapcsolatos új típusú magatartását. Az, hogy nemzeti kor­mány, azt jelenti: az átme­net bonyolult időszakában mindennél előbbrevalónak tekinti az össznemzeti érde­ket, a békés viszonyok, a demokrácia, a belpolitikai stabilitás erősítését, a gazda­ság működőképességének fenntartását, a szociális fe­szültségek mérséklését. Természetesen van a kor­mánynak politikai arculata és elkötelezettsége is. A Mi­nisztertanács — mint testü­let — a baloldali európai szocialista progresszív érté­kek elkötelezettje, támasz­kodik a Mágyar Szocialista Pártra, annak parlamenti frakciójára, de számít min­den progresszív, a békés át­menet iránt elkötelezett, parlamenti és azon kívüli erőre is. Nincs helye a boszorkánySIdözésnek Németh Miklós: „II bruttó adósság meghaladja a 20 milliárd dollárt” Németh Miklós, a Minisz­tertanács elnöke a három­éves kormányprogram be­terjesztése előtt kért szót. Bevezetőjében tájékoztatást adott a képviselőknek az or­szág valós adóssághelyzeté­ről. Elemezte az elmúlt két évtized adósságpolitikáját, majd közölte: végre hiteles képet tud adni a Parlament­nek az ország pénzügyi hely­zetéről. Az alapos felülvizs­gálat, a pénzügyi műveletek teljes körű számbavétele után a teljes bruttó adósság összege az év végére eléri vagy némiképpen meghalad­ja a 20 milliárd dollárt, a nettó adósság pedig szintén némileg meghaladja a 14 milliárd dollárt. Németh Miklós őszintén válaszolt arra is, hogy a tá­jékoztató anyagot miért nem juttatták el már előbb a kép­viselőknek. A kormány ugyanis — mondotta — ép­pen olyan dilemma előtt állt. mint korábban a politikai vezetés két alkalommal is. Még a legutóbbi napokban is éles vita folyt, mit kell tenni az ország érdekében. K jó szándék bizonyítéka az őszinteség lappal lehet sikerrel meg­tenni. A kormányban arra a következtetésre jutottunk, hogy a demokratikus átala­kulás az alkotmányos jog­rend, a plurális társadalom »megvalósítása érdekében tett lépéseink kellő bizonyítékát

Next

/
Thumbnails
Contents