Békés Megyei Népújság, 1989. november (44. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-18 / 274. szám

1989. november 18., szombat Őszi szezonzáró Az őszi szezon utolsó körében az alábbi párosításban lépnek pályára a csapatok. Szombat: Békéscsabai Előre Spartacus—Csepel SC, 13.00 óra, Kurmai (Bognár, Mes­ter), Bp. Honvéd—Ü. Dózsa, 13.00, Veszprémi SE—Deb­receni VSC, 13,00, Rába ETO—Videoton, 15.30, Vasas— Ferencváros, 15.30, Haladás—Pécsi MSC, 16.00. Vasár­nap: MTK-VM—Váci Izzó, 11.00, Tatabánya—Siótok, 13.00. — Az Ü. Dózsa ellen vé­gig egyenrangú partnerek voltunk, szervezetten véde­keztünk, és a kontrákra építettünk. A két csapat kö­zött csupán az volt a kü­lönbség, hogy mi gólt kap­tunk, méghozzá elkerülhe- töt, de rúgni nem tudtunk — mondta Vígh Tibor, a legutóbbi fordulóban leját­szott Megyeri úti mérkőzés­ről. — A Csepel ellen nehéz mérkőzésre van kilátás —• folytatta a vezető edző a szombati találkozó latolga­tásával. — Egyénileg rend­kívül képzett játékosokból áll mai ellenfelünk, láttam több mérkőzésüket, mond­hatom, minden összecsapá­son megvolt a nyerési esé­lyük. Ugyanakkor hozzáte­szem: a mi csapatunk ma­gabiztossá vált az utóbbi hetek teljesítményével, és győznünk kell. Fabulya ki­sebb húzódással bajlódott a héten, hétfőn, kedden nem is edzett, majd a hét köze­pétől könnyített munkát végzett. A várható kezdőcsapat: Gulyás — Ottlakán, Fabulya vagy Mracskó, Csató, Csa- nálosi — Pásztor, Szenti, Takó — Zsinka, Miklya, Major L. vagy Belvon. MÉRLEG Bp.-n Bcs.-n 1974—75 0—0 3—4 1975—76 1—1 2—1 1976—77 1—1 2—1 1977—78 6—1 2—0 1978—79 1—2 í—i 1980-81 1—1 4—2 1981—82 0-0 0-0 1982—83 4—3 0-0 1984—85 3—0 3—1 1985—86 0—3 1—1 Az eredmény a pályává­lasztó szemszögéből értendő. A felsorolásból hiányzó években valamelyik csapat az NB II-ben szerepelt. Hazai pályán egyszer szenvedett vereséget a Békéscsaba a Csepellel szemben, és döntő többségében lila-fehér győze­lemmel zárultak a találkozók Végül is ki támogat és ki jutalmaz? Válaszolt az Előre Baráti Kör Egyesület elnöke Lapunk november 9-i számában .Melyik ér többet? Egy Európa-bajnoki cím, vagy egy 11-es gól?” címmel egy tor­nászlány édesapja, Kovács László fejtegette azt, miként tá­mogatja az Előre Baráti Kör Egyesület a lila-fehér labdarú­gókat, illetve a más szakosztályokban szereplő élversenyző­ket. A Baráti Kör Egyesület elnöke azt elolvasva lapunk hasábjain, Kovács Lászlóhoz hasonlóan szót kért, amit az alábbiakban közlünk: Indulatok kavarognak las­san csaknem egy éve a Bé­késcsabai Előre Spartacus körül, s ha tárgyilagosan szemléljük az eseményeket, úgy tűnik, mindenkinek egy kicsit igaza van. Kovács László írása is indulatokat váltott ki, s bi­zony november 9-én sister- gett a hivatali telefonom, alig győztem a válaszadáso­kat. Természetesen a Baráti Kör Egyesület sem térhet ki a közvéleményt élénken fog­lalkoztató kérdések megvá­laszolása elöl. Miért is ten­né, hiszen nem volt és nincs is takargatnivalónk. Kovács László írása ne­kem személy szerint is örö­möt okozott, hiszen így rá­kényszerülök arra, hogy tá­jékoztassam a közvéleményt arról, hogy egyesületünk ebben az évben milyen tá­mogatásban részesítette a tornaszakosztályt. És most nézzük a ténye­ket. Ez év májusában egy vacsora keretében vendégül láttuk a tornászokat, veze­tőiket, edzőiket, hozzátarto­zóikat — a felmerült költ­ség mindössze 7 ezer forint volt. Hetvenezer forinttal segítettük a magyar—angol nőitornász-válogatottak bé­késcsabai versenyét. Egy vi­dékről Békéscsabára bejáró tornászleány felmerülő költ­ségéhez 10 ezer forinttal já­rultunk hozzá. A stuttgarti tornász-világbajnokság 36 ezer forintunkba került. A Zsilinszki Tünde és Kalmár Zsuzsa szakmai felkészültsé­gét növelő tanfolyam finan­szírozásához 14 ezer forint­tal járultunk hozzá. A na­pokban érkeztek haza tor­nászaink, szám szerint né­gyen, továbbá két edző Marseille-ből, ahol egy nemzetközi versenyen vettek részt. A hat repülőjegy árát, 160 ezer forintot a Baráti Kör finanszírozta. És az évnek még nincsen vége: a közeljövőben sze­retnénk megjutalmazni a világbajnokságon, az Euró- pa-bajnokságon és az IBV-n kiválóan szerepelt tornásza­inkat. Végül azt jegyezném meg, hogy a csabai tornászlányok a világversenyen elért ki­váló helyezésükért az Orszá­gos Sporthivataltól jelentős összegű pénzt vettek fel — gondolom annyit, ami arányban áll kiemelkedő, nagy sportértékű teljesít­ményükkel. Dr. V. Fodor Endre Csak nem hagyott nyugodni, hogyan lehet: az élverseny­zők egy fillér jutalmat sem kaptak, a szakosztály viszont gyarapodott 297 ezer forinttal a Baráti Kör által. A feniti le­véllel kilátogattam a tornaszakosztály Kórház utcai bázisá­ra, ahol az edzők elolvasva a baráti kör elnökének levelét, fölháborodva közölték egyöntetűen: a fele sem igaz, ezzel becsapjuk a tornaszakosztályt támogató szponzorokat. No meg az olvasókat — tettem hozzá bizonyítékaik láttán. — Ugyanis — mint Izsó Gábor szakosztály-igazgató mondta —• a 297 ezer forint, ami idáig ez évben kifizetésre került, a szakosztály saját bevétele. Majd egy dossziéban lapozgatva mutatta: — A Kevermesi Lenin Tsz 10 ezer, az Agroker 25 ezer, a békési Start Sport­szergyártó Szövetkezet egyszer 15, egyszer pedig 20 ezer fo­rinttal, a Forcon 10 ezer, a Mikroflott Kft. 100 ezer, a Bar- nevál pedig 500 ezer forinttal támogatta, mint szponzor a tornászokat. Mivel azonban nekünk nincs közvetlen szám­laszámúnk, így megegyeztünk az Előre Baráti Kör Egyesü­let vezetőivel, hogy kezelési költség fejében a baráti kör számlájára utaltatjuk a pénzt. Sietve hozzáteszem azt is, hogy ezeknek az összegeknek a fölhasználásáról a szakosz­tály vezetése dönt a megegyezés szerint. — A tornaszakosztály támogatóinak megnyugtatására kí­vánjuk a fenti levelet kiegészíteni — fűzte hozzá Lukács József, a tornászok vezető edzője. — Nem szeretnénk, ha azt hinnék szponzoraink, hogy más szakosztályokhoz ván­dorolt át a pénz, ugyanis a szerződés megkötésekor vala­mennyi üknek az volt a kitétele, hogy kizárólag a tornászo­kat kívánják ezzel segíteni. Vagyis a korrektség kedvéért: nem cáfolni, hanem kiegészíteni, vagy pontosítani szerettük volna ennyivel az eddig ismertetetteket. Ezek után egy újabb számítás: a tornaszakosztálynak az eddig elköltötteken túl még van -további saját 383 ezer fo­rintja — a baráti kör egyszámlájára utalva. Ebből bizony bőven be lehet fejezni a versenyévadot, s lesz mód — mint ahogy tervezik is a szakosztály vezetői — szerényen megju­talmazni a világ- és Európa-bajn-okságon járt, és eredmé­nyesen szereplő Ónodi Henriettát, vagy a VB-n és IBV-n kitűnő teljesítményt nyújtó Kovács Krisztinát, a hazai ver­senyeken jól bemutatkozó fiatalokat, és különösen az edző­ket. • Csak hát ez utóbbihoz minek a baráti kör neve? Jávor Péter SPORT SPORT SPORT SPORT B kétnapos reklám nem ér semmit! .....A' ., s, herdálás? — ........--■■■ B é késcsabán folyik a „bundaper”, az országban jellemző tendencia, hogy szakosztályok, esetleg egész klubok szűnnek meg. Az Előre összehívta a város­ban működő politikai szervezetek képvise­lőit, hogy együttesen keressenek megoldást az egykor szebb napokat megélt, sőt, or­szágosan kiemelt egyesület megmentésére. (Bár ez már régen nem politikai kérdés!) Az eddig nagy nézőközönség előtt zajlott rendezvények vészes érdektelenséget mutat­nak. Kevés a néző, a rendszeres sportese­mények már egyre kevésbé érdeklik az em­bereket. (De valószínű, hogy a mostani já­ték- és életszínvonal és a belépőjegyek ára között sincs meg a kellő összhang.) A spor­tolók — természetesen az igazán nagyme­nőket kivéve — bizonytalanságban élnek. Olyan . dolgokkal, kénytelenek foglalkozni, ami nagyon távol áll hivatásuktól. Szinte természetes folyamat, hogy a még közel­múltban is sikeres sportágaink — férfi és női kézilabda, női kosárlabda, vízilabda és sorolhatnánk — fokozatosan eltávolodnak a nemzetközi élvonaltól. E nagymérvű visz- szaesést a sportvezetők az utánpótlásbázis szűkülésén kívül a jelentősen lecsökkent anyagi támogatásoknak tulajdonítják. Az ország gazdasága teljesen labilis, az infláció folyamatosan nő. Azok, akik eddig a sportot, kultúrát és a többi „nem terme­lő szférát” valamilyen okból — szeretet, fel­sőbb sugallat, lokálpatriotizmus — támo­gatták, ma úgy gondolják, hogy ez az egyik olyan terület, ahol spórolhatnak. Innen von­ják el azt a pénzt, amellyel saját dolgo­zóiknak szeretnének kedvezőbb körülmé­nyeket biztosítani. Legalábbis nagyon sok esetben lehet hallani ezt az érvelést, amikor „sportügyben” találkoznak egymással sport- és vállalati vezetők. Nehéz kérdés ez, és veszélyes. Félrevezető ennek csak egyes ele­meivel foglalkozni. Mégis érdekes lehet né­hány olyan — igaz, ma még egyáltalán nem jellemző — példát említeni, amelyik alap­ja lehet az eddigiektől teljesen eltérő új típusú sporttámogatási rendszer felépítésé­nek. M ár Békéscsabán is előfordult, hogy a hazánkban újra izmosodni látszó, egy­re szélesebb réteget jelentő, tehetős magánvállalkozók közül többen úgy gondol­ták, hogy jót tehet boltjuknak, ha népszerű­sítésére a sportot használják föl. Ebből az­tán korrekt, nyomon követhető üzletek jöt­tek létre. Sőt, pontosan közöttük volt már olyan is, aki konkrét hasznát is látta egy ilyen reklámnak. Olyan lehetőséghez jutott ezáltal, amelyik haszna többszöröse volt annak, amit befektetett. Természetesen ezeknek a reklámfogásoknak a legnagyobb része ilyen kimutatható formában nem mér­hető. De érdemes átgondolni azt, hogy mit mond ezzel kapcsolatban a reklámozó. Kifejtette, hogy számára a reklám na­gyon fontos dolog. Amikor kezdett, akkor nem ismerték, ezért tudatosítania kellett az emberekben vállalkozását. Ma már cége jól működik, de most viszont többen vannak a piacon, és azért kell hirdetnie magát, hogy őt válasszák. Véleménye szerint a két­napos reklám nem ér semmit! Az állandó­nak van értelme. Folyamatosan szem előtt lenni, ez a lényeg és erre a sport az egyik legalkalmasabb ! Szavai teljesen egybecsengenek egy profi, nagyon széleskörű sponzori és reklámtevé­kenységet folytató, országos pénzintézet marketingfőnökének szavaival,, aki elmond­ta: sok irányú reklámtevékenységet foly­tatnak, melynek a sport csak egészen kis szeletkéjét jelenti. Amikor sponzori szer­ződéseket kötnek, sok szempontot vesznek figyelembe. Fontos, az, hogy amit támogat­nak, az sikeres legyen! Nemcsak csapato­kat, hanem sportlétesítményeket, tradicio­nális tornákat, kupákat is „pénzelnek” ilyen formában. Fontos az is, hogy milyen lehetőségei vannak annak, aki emblémáju­kat viseli. Mivel ez egy bank, sarkalatos kérdés az is, hogy a siker és a tisztesség együtt legyen meg a reklámhordozóban. A labdarúgást például a körülötte zajló tisz­tában ügyek miatt egyáltalán nem veszi igénybe. Pedig egyéb szempontokból — népszerűség, gyakoriság, intenzitás — meg­felelne. De ugyanúgy nem használják a küzdősportokat sem, mint médiákat, mert ezek tevékenységükkel ellentétes hatásúak. Ügyhogy nagyon megnézik azt, hogy miért nyúlnak a zsebükbe. Ez persze azt is jelenti, hogy a sportve­zetésnek is át kell alakulnia. Alkalmazkod­nia kell a változó körülményekhez. Profi­ként kell fellépniük nemcsak a sporton be­lül, hanem azon kívül is! Ha úgy tetszik, ismerniük kell értékeiket, lehetőségeiket, és ezekhez meg kell találniuk a legjobb gaz­dasági megoldásokat is! Aki támogatásért, reklámért folyamodik, az tulajdonképpen elad. Kristálytisztán kell tudnia, hogy mit akar, milye van és azt is. hogy ez mire elegendő! Persze, ebben egyéb tényezők is közrejátszanak. Például a helyi adottságok, a lokálpatriotizmus, a hagyományok, koráb­bi sikerek, egyes gazdasági körökhöz való tartozás, vagy odacsatlakozás lehetősége. Szerte a világban, de Magyarországon is regionális alapon választódnak ki azok a cégek, gazdasági egységek, amelyek a hely­ben levő sportegyesületek támogatásával nemcsak saját maguknak szereznék állan­dóan működő hírverést, de társadalmi igényt is kielégítenek. Ez szintén erősítheti azok hitelét, akik ezt felvállalják.' Egyébként pedig a dolgok egyre inkább kezdenek igazi értékükhöz közelíteni. A pia­cok már nem működnek automatikusan, a veszteségeket már nem lehet egyszerűen csak az állami költségvetésből pótolni. A vállalatoknak lassan „tényleges” termelést — annak minden szükséges feltételével — kell folytatniuk, és áruikat a számukra mi­nél előnyösebb piacokon kell értékesíteniük. Egyértelmű persze, hogy a ma gazdaságá­ban nem az az üzemek legfőbb gondja, hogy a sportot támogassák, hanem az, hogy a le­hető legrövidebb időn belül a legkisebb anyagi és szociális megrázkódtatással kiala­kítsák új stratégiájukat. De ez egyáltalán nem áll ellentétben azzal, amit például a sportban való felvállalásuk jelenthet. Sőt. elképzelhető az is. hogy aki ebben a válto­zó időszakban legelőször lép a koncepciózus reklámtevékenység útjára, aki már most elkezdi kiépíteni termékeinek azt az „image-t”, amellyel a valós eladás biztosít­ható lesz, az lehet, hogy olyan előnyhöz jut. ami a későbbiekben busásan kamatozik. A sport nemcsak „hazai pályán”, hanem külföldön is alkalmas az ismeretterjesztés­re. És ez is egyre fontosabb. Nem beszél­ve azokról a lehetőségekről, amit a találko­zók utáni közös nevezőről — a verseny, a mérkőzés — induló kötetlen beszélgetések jelenthetnek. Mert az új típusú személyes kapcsolatoknak — és ez nem félreértendő! — az üzletkötéseknél tagadhatatlan nagy jelentőségük van. E s van még egy, egyáltalán nem mel­lékes szempont is, amit főleg Békés megyében nem lehet elhanyagolni. Nevezetesen az, hogy a sport támogatása nem bűn! Olyan legális eszközök állnak ma már a gazdálkodók rendelkezésére — ter­mészetesen csak akkor, ha lehetőségük van rá és akarják is —, amelyek abszolút sza­bályosak és nem vezetnek bírósági tárgya­lótermekbe. Ferencz Rezső Labdarúgás PÁRIZS: Ma Toulouse-ban játsszák le az utolsó európai vb-selejtezőt. A franciák Ciprust fogadják. A 90 percnek nincs tétje, ebből a csoportból Jugoszlávia és Skó­cia jutott döntőbe. Michel Pia­tini, a franciák szövetségi ka­pitánya azonban cseppnyi lazí­tást sem engedett játékosainak. „Ez a mérkőzés már az 1992-es EB-döntőre való felkészülés ál­lomása. Persze, a svédországi eseményre előbb ki is kell harcolni a részvételi jogot** — jelentette ki Piatini. KAIRÓ ZÜRICH: Egyiptom jutott be huszon­kettedikként a jövő " évi olasz- országi labdarúgó-világbajnok­ság 24-es döntőjébe. Az együt­tes 1—0 arányban legyőzte Al­gériát, s mivel a két csapat el­ső találkozója Algírban 0—0-ás döntetlennel zárult, Egyiptom bekerült a fináléba. Erre a si­kerre 55 évet kellett várniuk. Még két hely kiadó az itáliai 24-es döntőből. Az egyiknek vasárnap eldől a sorsa, amikor az afrikai zónában Tunézia és Kamerun lejátssza a visszavá­gót (az első mérkőzést Kame­run nyerte 2—0-ra). A másik, még kockán forgó helyért, a CONCACAF-zónában, az Egyesült Államok, valamint Trinidad és Tobago válogatott­ja küzd, sorsdöntő összecsapá­sukra vasárnap kerül sor. BÉKÉS MEGYEI Politikai napilap. Igazgató-főszerkeszt5: Arpási Zoltán. Főszerkesztő-helyettes: Seleszt Ferenc, dr. Serédi János. Igazgatóhelyettes: Adamik Tibomé. Kiadja a Békés Megyei Lapkiadó Vállalat. A szerkesztőség és a kiadó címe: Békéscsaba. Munkácsy u. 4. sz. Pf. 111. 5601. A szerkesztőség telefonszáma: (66) 27-844. igazgató-főszerkesztő: (66) 21-401, a kiadó telefonszáma: (66) 26-395. Telexszám: 83312. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlap­kézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: egy hónapra 105 forint, egy évre 1260 forint. Készül: a Kner Nyomda lapüzemében, Békéscsaba. Lenin út 9—21., 5600. Vezérigazgató: Balog Miklós. ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

Next

/
Thumbnails
Contents