Békés Megyei Népújság, 1989. november (44. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-18 / 274. szám
NÉPÚJSÁG 1989. november 18., szombat „Nem kell egyszerre nagy falatot harapni, mert megfúlunk” Beszélgetés Szabó Istvánnal, a TOT főtitkárával Alig egy év elteltével ismét kongresszus előtt áll a szövetkezeti mozgalom. A ’89-es februári tanácskozás óta eltelt hónapokban azonban inkább a területi tsz-szövetségck politizálása jellemezte a szövetkezeti szektort. A legfelsőbb fórum, a TOT ugyanis csak a gabonademonstráció után hallatta hangját. Kénytelen-kelletlen, de az események sodrában mégiscsak felvállalt egy nyílt ütközést a kormánnyal a gabonaárkérdésben. Pedig ilyen és ehhez hasonló lépések korábban nem jellemezték az érdekképviselet legfelsőbb szervét. Február óta egyébként is jelentős változás történt a szövetkezeti politikában. A korábban megbonthatatlan egységnek tűnő szervezetben némi fellazulás látható. Hiszen megindult az agrárreformkörök szervezése, s ezzel egy időben jó néhány termelőszövetkezet kilépett a mozgalomból, jelezvén, nincs igénye ilyen támaszra. Hitel, ha kell (Folytatás az 1. oldalról.) Szeghalmon — mint azt dr. Simon Mátyásnétól, az OTP szeghalmi fiókjának igazgatójától megtudtuk —, ez évben tíz ügyfél kapott 200 ezer forinttól 1 millió 600 ezer forintig terjedő vállalkozási hitelt. Az igénylők főleg magángazdálkodásra, kereskedelmi és vendéglátóipari tevékenységre fordították az összeget. Kölcsönfajtától és törlesztési időtől függően a kamatok a kezelési költséggel együtt 20-23 százalék között mozognak. Százezer forintos igény felett az ügyféltől költségvetést és gazdasági számítást kérnek. Megvizsgálják, hogy a pénzt a megjelölt célnak megfelelően használják-e fel. és a visszafizetés garantált-e? Az igazgatótól azt is megtudtuk. hogy eddig mindegyik igénylő kapott kölcsönt, legfeljebb nem any- nyit és nem annyi időre, ahogy az eredetileg kérte, mert elképzelését kevesebb pénzből is meg tudta valósítani. * * * — A kidolgozó labor már nem tartható fenn, olyan magas az anyagköltség — meséli Szűcs Lászlóné fotós. — Nemrég műtermet vásároltunk, tőkével viszont nem rendelkeztünk, mert minden megtakarított pénzünket fejlesztésre fordítottuk. Ezért kértünk kölcsönt Már kora reggel ránk kopogtatott Csótya József sar- kadkeresztúri vállalkozó, aki sertéshizlalással foglalkozik. Ugye kitalálták, hogy panaszáradata is ezzel kapcsolatos. A Szabad Föld november 7-i számára hivatkozva elmondotta, hogy az október 1-jét követően leadott sertések után a Sar- kadi Lenin Tsz — az újságban is leírtak ellenére — nem fizetett sem neki, sem másnak 2,50 Ft-os felárat, amely viszont tömeges sertésleadáskor már tetemes különbözetet jelent. Ha ez így van, akkor itt sok megyebelit érintő ordító igazságtalanság nyomára bukkantunk. Nincs helye ilyenkor a késedelemnek, ezért nyomban felhívtuk Szolnoki Ilonát, a termelő- szövetkezet kisállattenyésztési részlegének vezetőjét. Tájékoztatása szerint mindenben ’ szabályosan és a Gyulai Húskombinát által meghatározottak szerint jártak el. Októberben mindenki, így a panaszos is, kilónként 57 forintot kapott — a minimálisan kötelező 53 Ft helyett — amelyben a 2.50- es felár is benne foglaltatik. Azt sem hallgatta ei a részlegvezető. hogy Csótya Jóaz OTP orosházi fiókjától, 22 százalékos kamattal. A hitel öt évre szól. A törlesztőrészletet viszont négy évre számították ki, mondván, számláink alapján fizetőképesek vagyunk, és ennyi idő alatt is vissza tudjuk fizetni a pénzt. Arra már nem gondolt a bíráló bizottság, hogy az általunk vásárolt ingatlanra mennyit kell még költenünk; pluszkiadásaink lesznek, és a magas részlet teljesen „lenulláz” bennünket. Ennek ellenére nem volt más választásunk, aláírtuk a hitelről szóló szerződést. Nos, egy vélemény a sok közül. A 28 közül, ugyanis ennyien kértek és kaptak az idén Orosházán, az OTP-től vállalkozói kölcsönt, 12 kisiparos, 16 kereskedő. 7,3 millió forintot. — Volt, akit visszautasítottunk — tájékoztat Horváth Imre fiókvezető — mert a notórius nem fizetők táborába tartozott az illető. — Kiket tartanak önök megbízható ügyfélnek? — Akik mindig pontosan fizetnek, és van biztos forrásból jövedelmük. — A jól fizető vállalkozót miért sújtják magasabb részletekkel? — Nem sújtjuk, a hitelezés területén szeretnénk a szemléletet megváltoztatni. Meg kell érteniük, hogy egy vállalkozás jövedelmezősége általános hitelelbírálási szempont. (Tóth—Molnár—Csete) zseffel egyébként vitájuk van, mivel szerződésük szerint az októberben leadandó sertéseit részben máshol értékesítette, ugyanakkor 74 ezer forintnyi tápelőleggel tartozik a téesznek. Magunk és minden sertéshizlaló tisztánlátása érdekében Zahorán Miklóshoz, a Gyulai Húskombinát termeltetési és felvásárlási főosztályvezetőjéhez fordultunk ezután. — Természetesen sem Csótya Józsefet, sem mást nem rövidítettünk meg — mondta. — Sőt, az 50 forint 50 filléres állami árat már augusztusban — saját vállalati elhatározásból — 57 forintra emeltük. November 6-átói a felvásárlási árat 60 forintra egészítettük ki. Ha utánaszámolnak, mi már augusztusban ennél jóval többet fizettünk, mégpedig azért, mert igen nagy lett a tőkehúskereslet, s heti 9-9,5 ezer sertés vágásával szeretnénk folyamatosan kielégíteni az igényeket. Egy kicsit a jövő évi áremelések hírétől is indíttatva, beszélgetésre kértük Köncse Tamásnét, a Kereskedelmi Minisztérium főosztályvezető-helyettesét. Növényvédelem kistermelőknek A mezőgazdasági termelés több területen — elsősorban a nagyobb élőmunkát igénylő kertészeti kultúráknál — nő a kistermelői tevékenység. Ez részben háztájiban, részben kisegítő gazdaságban folyik, de egyre inkább megvan a lehetősége a fő- foglalkozásban végzett ez irányú tevékenységnek is. Mindez nagyobb jövedelmet ígér, ugyanakkor nagyobb elvárásokat támaszt a vállalkozókkal szemben. Ezt felismerve született meg az 5 1988. (IV. 26.) MÉM sz. rendelet, mely — a forgalmazás és felhasználás korábbi kategóriáit kibővítve — az eddig csak nagyüzemben felhasználható növényvédőszerek csoportját kettéosztotta, s a korábbi elnevezést és tartalmat is megtartva, a kémiai anyagok egy részénél a „Feltételes forgalmú” szerek kategóriáját hozta létre. Ez azt jelenti: több olyan erős méreg, ami eddig csak nagyüzemekben kerülhetett fel- használásra, a rendelet értelmében ezután kisüzemben is alkalmazható. Ennek azonban van néhány, a vállalkozót és későbbiekben a fogyasztót is védő feltétele. A „Feltételes forgalmú” szerek felhasználását — mint nevük is mutatja — a jogszabály „feltételhez” köti: a termelő részéről egy 80 órás tanfolyam elvégzését és az eredményes vizsga letételét írja elő. Erre a tanfolyamra —, melyet a TIT és az NTSZ Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, Békéscsabai Intézete közösen szervez —, minden (fóliás és szabadföldi) árutermeléssel foglalkozó zöldség-, dísznövény-, gyümölcs- és szőlő- termesztő, vagy a növény- termesztés bármely ágával foglalkozó termelő, vállalkozó jelentkezhet. A tanfolyamot a tél folyamán — az érdeklődéstől függően — a megye több részén megszervezik.- sz — Valóban nem károsodtak a hústermelők Békésben — erősítette meg a húskombinát információt Köncse Tamásné. — A piac már két-három hónapja rákény- szerítette a termeltetőket a felvásárlási ár emelésére, amelyet az említett közleménnyel — s csak a centrumár emelését előírva — szentesítettünk. Magyarán, az élet túlhaladta a szabályozást. Ma mindenütt lényegesen magasabbak a vállalatok által kifizetett fel- vásárlási árak, mint a kötelező állami ár. A feszültséget az okozhatja, hogy az országban eltérő árak alakultak ki, van, ahol ez a 65- 66 forintot is eléri. A mai szabályozás december végéig él. Utána szabadáras lesz a felvásárlás, külön rendelkezésekre tehát nem lesz szükség. Arról ma még korai lenne beszélni, hogy a fogyasztói árak is szabaddá válnak-e, hiszen e körül ma még élénk vita folyik. • Mielőtt bárki is elhamarkodottan ítélkezne a kistermelői és felvásárlási árak felől, gondoljon arra, hogy ma szinte önmaguk sanyargatásával százezrek dolgozzák végig számolatlanul óráikat azért, hogy abhoz a soványka haszonhoz hozzájussanak. Mi, többiek viszont cserébe a húsellátás biztonságát, a devizamérleg javulását, s talán egy kicsit jövőnket is reméljük tőlük ... K. A. J. „Túlságosan ellenzékien kérdez” — Véleménye szerint lesz-e olyan népes összejövetel a decemberi kongresszus, mint a februári? Megújulásra számít, avagy előfordulhat az is, hogy az érdekképviselet feloszlatja önmagát? — Meggyőződésem, hogy a szövetkezetek érdekképviselet nélkül nem maradhatnak, tehát ha esetleg úgy döntenek, hogy a mostani szervezetet feloszlatják, utódlásról mindenképpen tanácsos gondoskodni. — Bár igen-igen elcsépelt szlogenné vált, mégis megkérdezném, vajon a szövetkezeti parasztság körében van-e önszerveződés, úgynevezett „alulról jövő kezdeményezés”, vagy ugyanaz a vezető réteg hirdeti a megújulást, amelyik még februárban nem értette az idők szavát? — Az agrárreformköröket én kimondottan a parasztság köréből induló mozgalomnak látom, s ezen a talajon lenne célszerű az utódszervezetet is létrehozni. Persze, elsősorban politikai szervezetként kellene megerősödnie, s egy olyan tömegbázissal rendelkeznie, amelynek már bátran nekivethetik hátukat a termelőszövetkezetek. Ha ugyanis ez nem így lesz, akkor a különböző pártok túlharsogják őket. Akik pedig úgy vélik, hogy érdekképviseletre a jövőben nincs szükség, mert azt a szerepet a pártok betölthetik, azok valójában a magyar szövetkezetek egészével helyezkednek szembe. A decemberi kongresszus egyébként nagyobb demonstráció lesz, mint bárki gondolná. Mindenki ott lesz, aki számít, aki valamilyen formában kötődik hozzánk, függetlenül attól, hogy szimpatizál a TOT-tal, vagy sem. — Pénzszűkös világunkban vélhetően a termelőszövetkezetek a jövőben csak egy költségtakarékosabb, létszámában szerényebb szervezetet tudnak majd finanszírozni. Többen úgy vélik, túl sok pénzt emészt fel a jelenlegi érdekképviselet fenntartása, s olykor-olykor a protokollkiadások is felülmúlták a lehetőségeket. — Túlságosan ellenzékien kérdez tőlem, és ezt a megjegyzését nem fogadhatom el. A szövetkezetek 240 milliárd forintos termelési értékéből 200 milliót elfogyasztani bagatell összeg. De azt is be tudom bizonyítani, hogy a TOT és a megyei Teszövök az elmúlt évtizedekben értékes anyagi javakat halmoztak fel. Különben is, demagógia egy olyan szervezet esetében a költségeket firtatni, amelynél azok költekeznek, akik fizetnek. Elherdálásról sem lehet szó, mert mindenhol szövetkezetekből delegált ellenőrző bizottságok követik nyomon, mire és mennyit költ az érdekképviselet. Abban .viszont nem vitatkozom, hogy a jelenlegi apparátus létszáma valóban sok. De nem a TOT-ban, Budapesten, hanem elsősorban a helyi területi szövetségeknél. „Marad bőven beosztásom” — Számít-e arra, hogy a TOT, vagy akár az új utód- szervezet legfőbb vezetőjének választják? Az előkér szülétekből úgy tűnik, a tsz- ek új vezetőben gondolkodnak. — Nem pályázom a kongresszus utáni érdekképviselet legfelsőbb karosszékébe. Enélkül is marad bőven beosztásom még. Nádudvaron 1991- ig elnöknek választottak a tsz-tagok. A Hajdúsági Agráripari Egyesülésben 1992- ig szól elnöki megbízatásom, de a KITE termelési rendszer elnöki feladatait is én látom el. — A legtöbb párt, ellenzéki szervezet meddő próbálkozásnak látja a szövetkezeti mozgalom megújulására tett kísérleteket. Határozottan kiállnak amellett, hogy az elmúlt évtizedek sztálinista típusú kolhoz- modelljét el kell söpörni... — Nézze, kérem! Lehet vitatkozni azon, sőt, kell is, hogy zsákutca volt-e a magyar szövetkezeti rendszer vagy sem, de most kategorikusan ezt nem lehet kijelenteni. Én személy szerint nem tekintem annak. Már csak azért sem, mert a szocialista országok közül egyedül a magyar szövetkezeti rendszer funkcionál jól. Belső élelmiszer-ellátási zavarok évtizedek óta nincsenek, sőt, olyan tekintélyes exportárualapot termelt ez a szektor, amely nélkül az ország hitelképessége már régen odalett volna. A 15 millió tonna gabona és a 2 millió tonna körüli hús önmagáért beszél. Persze, az is igaz, hogy a Grósz-kor- imány óta — s most a Né- meth-kormány idején is — egyre nehezebb az agrárágazat helyzete. Mindenki innen akar elvenni, mert úgy gondolja, még van mit. Pedig ... — Ügy véli, máris veszélyben a magyar élelmi- szeráru-alap? —1 Én ezt így nem mondanám, de meggyőződésem, csak ha élelmiszerhiány lesz az országban, akkor kapunk olyan méretű' társadalmi támogatást, amely fcikénysze- ríthet a kormány részéről egy kedvezőbb elbánást. Addig azonban csak bírálatra számíthatunk. Nem akarok jósolni, de úgy gondolom, ha majd a valós problémák megjelennek, akkor függetlenül a kormány pártállásától a hatalom olvasatlanul adja ide a pénzt, csakhogy nagyobb baj ne legyen. „Nem lehet szájtépősen politizálni” — Ezek szerint továbbra is csak költségvetési támogatásokban gondolkodik az ágazat jövőjéről? Nem gondolja, hogy egy formálódó piacgazdaság viszonyai között járhatatlan az említett út? — A módszer számomra lényegtelen. Vagy támogatás kell, vagy megfelelő mező- gazdasági ár. Nem olyan nagy volumen a hazai élelmiszer-termelés, amelyet ne lehetne megfizetni. S mivel ma már a magyar belpolitika sokkal több demokráciát enged, mint tíz vagy húsz évvel ezelőtt, ezért ha indokolt, akkor keményebb ütközéseket is felvállalunk, de érdekeinket érvényesíteni kell. Hát ezért sem mindegy, hogy milyen lesz a jövő termelőszövetkezeti érdekképviselete. — Szakmai körök és a szövetkezeti vezetők jelentős része is önt a kompromisszumok agrárpolitikusának tartja. Olyan embernek, aki nyíltan soha nem merte felvállalni az érdek- képviseletet, s a színfalak mögött próbált kiegyezni. — Én nem a kompromisz- szumok politikusa, hanem reálpolitikus voltam, s ma is az vagyok. Bármennyire demokratizálódik is a politikai légkör, nem lehet száj- tépősen, egymást túllicitálva politizálni. Értelmetlenség nagy vehemenciával elkezdeni a dolgokat, mert idő előtt kimúlunk. Én a fiatalabb kollegákat is figyelmeztettem, hogy nem kell egyszerre nagy falatot harapni, mert megfúlunk, mielőtt megrágnánk ... Különben is, bármennyire nagy a káosz, előbb-utóbb kialakul majd egy hatalom, és akkor nekünk újra egyezkednünk kell. — A területi tsz-szövetsé- gek és a termelőszövetkezetek vezetése ma igencsak erősen szembehelyezkedik az ellenzéki pártok agrár- programjával. Azért nem értenek egyet, mert szerintük nincs realitása ma a földtulajdon-rendezésnek, ha úgy tetszik a visszarendezésnek. ön is így látja ezt a kérdést? — Lehet, hogy meglepő, de én úgy gondolom, a parasztságnak vissza kell adni a földtulajdonjogot. Visz- szamehetünk egészen a földreformig, de ez egyébként is majd a politikai harcok során dől el véglegesen. Meggyőződésem, hogy a földreform elkerülhetetlen. Rákóczi Gabriella Fotó : Fazekas László Eredményes évet zár az Orosházi Mezőgép Vállalat és ebben része van a képen látható nagy teljesítményű présgépnek is, melyet egy éve vásároltak világbanki hitelből. Kapacitása háromszorosa a hagyományos típusú préselőgépnek. A komputervezérlésű technikán éppen a beállítást ellenőrzik Fotó : Veress Erzsi Sertéstartás árhullámverés Nem kevesebbet, hanem többe!
