Békés Megyei Népújság, 1989. október (44. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-24 / 252. szám

1989. október 24., kedd Wimm* Dél-koreai—magyar kormányközi tárgyalások Dz Új Fórum a liberális párt színeiben Megemlékezések a fővárosban és megyénkben A dél-koreai kormány je­lentős hiteleket nyújt ha­zánknak, a koreai export­import bank közvetítésével konkrét fejlesztési progra­mok finanszírozáséira. Erről tájékoztatták a hétfőn reg­gel megkezdődött dél-koreai —magyar magas szintű kor­mányközi tárgyalások során Medgyessy Péter miniszter­elnök-helyettest az ország gazdasági kormányzatának vezetői. A vasárnap Szöulba érke­zett magyar küldöttséget — melynek tagja Gombocz Zol­tán kereskedelmi államtit­kár és Bartha Ferenc, a Ma­gyar Nemzeti Bank elnöke — a Szöultól délre fekvő Kvacson városban felépített gazdasági kormánynegyed­ben fogadta Csőn Szun mi­niszterelnök-helyettes, gaz­daságtervezési miniszter, aki Medgyessy Péternek kifejtet­te, hogy a dél-korai kor­mány rendkívül nagyra ér­tékeli hazánk gazdasági re­formpolitikáját, rokonszenv- vel kíséri figyelemmel és tá­mogatja a piacgazdaság megteremtése és a gazdaság szerkezetének átalakítására Horn Gyula külügymi­niszter Sten Andersson svéd külügyminiszter meghívásá­ra kétnapos hivatalos láto­gatást tett Stockholmban. A magyar államférfit fo­gadta XVI. Károly Gusztáv svéd király. Horn Gyula megbeszéléseket folytatott vendéglátójával, s találko­zott a svéd politikai és üz­leti élet vezető személyisé­geivel. Előadást tartott a Svéd—Magyar Kereskede­lemfejlesztő Bizottság tagjai előtt a magyar kormánynak a gazdaság stabilizálására és átalakítására irányuló cél­kitűzéseiről. Hangsúlyozot­tan szólt azokról a konkrét együttműködési lehetőségek­ről, melyek révén a svéd törekvő magyar reformkor­mányt. A két ország a diplómá- ciai kapcsolatok február el­sejei felvétele óta az állam- és kormányközi egyezmé­nyek széles rendszerét épí­tette ki. A két kormány szo­ros együttműködése lehetővé tette azt is, hogy a törek­vésekét képviselő személyi­ségek közelebbről is megis­merhessék egymást, mind­ezek alapján a tárgyalások során Csőn Szun, valamint Rt Kju Szung pénzügymi­niszter és Hart Szung Szó kereskedelmi és ipari mi­niszter egybehangzóan kife­jezésre juttatta, hogy a je­lenlegi magyar kormánnyal kíván a jövőben is együtt­működni. , Medgyessy Péter az MTI tudósítójának elmondta, hogy a koreai fejlesztési kormányhitel részleteiről Bartha Ferenc, az MNB el­nöke megállapodást készít elő az érintett koreai pénz­intézetekkel. A hitelek fel­tételeiről rövidesen tájékoz­tatják a magyar vállalato­kat. gazdaság az eddigieknél na­gyobb mértékben kapcsolód­hatna be a magyar gazdaság fejlesztésének folyamatába. A svéd külügyminiszter pozitívan fogadta a két or­szág közötti együttműködés elmélyítésére vonatkozó konkrét javaslatokat. Horn Gyula a magyar elvárásokat a kereskedelem teljes libera­lizálásában jelölte meg. Kér­te a preferenciális vámked­vezmények biztosítását, va­lamint, hogy Magyarorszá­got töröljék az állami keres- kedelmű országok kategó­riájából. Horn Gyula átadta a ma­gyar kormány nyilatkozatát Magyarországnak az EFTA- val kialakítandó kapcsolatai­A hivatalosan működő NDK-beli liberális párt (LDPD) soraiba fogadja az Üj Fórum ellenzéki csopor­tosulás tagjait, és lehetővé teszi számukra, hogy a párt színeiben jelölteket állítsa­nak a választásokon — je­lentették be Berlinben az Üj Fórum alapítói. Az NSZEP-t és a többi le­gális pártot tömörítő Nem­zeti Frontban tevékenykedő liberális párt vezetőségének titkársága egy héttel ezelőtt közleményben jelentette be, hogy a párt tagjai lehetnek az Üj Fórum aktivistái, és mindenki, aki elfogadja an­nak alapszabályát. Az Üj Fórum nevű tömö­rülés. amely néhány hét alatt több mint ötvenezer támo­gató aláírást gyűjtött, egy­részt arra törekszik, hogy hivatalosan elismertesse ma­gát, másrészt országszerte kapcsolatokat épít ki a helyi hatóságok képviselőivel. Az Üj Fórum tájékoztatása sze­rint Potsdamban, Odera- Frankfurtban és Erfurtban már a megkezdett párbeszéd egyik feleként ismerik el a szervezetet.------------------------1 _________ r ól. Sten Andersson ígéretet tett az Európai Szabadkeres­kedelmi Társuláshoz fűződő magyar kapcsolatok elmélyí­tésére, a későbbi csatlako­zásra irányuló magyar el­képzelések támogatására. A magyar, külügyminiszter javasolta, hogy a svéd kor­mány, hasonlóan más “kor­mányokhoz, hozzon létre oe- ruházási, fejlesztési alapot a svéd magántőke magyaror­szági befektetéseinek bátorí­tására. Felvetette annak le­hetőségét. hogy svéd részről részesítsenek képzésben ma­gyar szakembereket, s hogy a két kormány kössön meg­állapodást magyar munka­erő átmeneti foglalkoztatásá­ra Svédországban. Horn Gyula magyarorszá­gi látogatásra hívta meg a svéd külügyminisztert. Első ízben emlékeztek meg legálisan a fővárosban és az országban az 1956-os népfel­kelésről. Az Október 23-a Bi­zottság szervezte tegnapi bu­dapesti rendezvények a har­minchárom évvel ezelőtti helyszíneken zajlottak, majd az ott összegyűltek este 6 órára a Parlament elé vo­nultak. Délelőtt Budapesten, a Ba­zilikában ünnepi istentiszte­letet tartottak az 1956-ban elesett áldozatok emlékére. A zsúfolásig megtelt temp­lomban a gyászmisét Szabó Géza kanonok, a Szent Jobb őre celebrálta. A nap folyamán a Rákos- keresztúri temető 301-es és a Kerepesi temető 21-es par­cellájában sok százan rótták le kegyeletüket az 1956-os áldozatok sírja előtt. Friss virágok és koszorúk sokasá­ga borította Nagy Imre, Lo- sonczy Géza, Maiéter Pál, Gimes Miklós, Szilágyi Jó­zsef, az ismeretlen forradal­már, valamint a többi már­tír sírját. Ezen a napon te­mették újra a 300-as par­cellában Balázs Ferencet, akit 1957-ben fegyverrejte­getés vádja miatt végeztek ki. Balázs Ferenc poraira egyévi kutatás után a 245-ös parcellában leltek rá. Megemlékezések voltak a Corvin közben, a Kilián-lak- tanyánál, ahol Maiéter Pál özvegye, Gyenes Judit fel­avatta az épület falán elhe­lyezett emléktáblát. Ezt követően a tömeg a Magyar Rádió épülete elé vonult, ahol az intézmény és a józsefvárosi ellenzéki kerekasztal közös emléktáb­láját avatták fel. Nem sokkal ezután meg­koszorúzták a Magyar Rádió védelmében hősi halált halt mártírok emléktábláját. A Műszaki Egyetem köz­ponti épülete előtt, az 1956 októberében elhangzott em­lékezetes 16 point követelé­seit fogalmazták meg az egyetemisták. Ezt követően az ünneplő tömeg az ugyancsak 1956 napjait idéző középen kivá­gott, illétve Kossuth-címer- rel díszített zászlókkal és transzparensekkel a Bem térre vonult, ahol többek kö­zött Für Lajos, a Magyar Demokrata Fórum köztársa­ságielnök-jelöltje feleleve­nítve a 12 nap történetét, rámutatott: e 12 nap ele­gendő volt arra, hogy meg­teremtődjenek egy demokra­tikus társadalom keretei. •A Hősök terén délután fél négykor kezdődött meg az Október 23-a Bizottság ko- szorúzási ünnepsége. Először Király Béla, az 1956-os nem­zetőrség parancsnoka, Ma­iéter Pál özvegye, Gyenes Judit és a Történelmi Igaz­ságtétel Bizottság képviselői helyezték el a megemlékezés koszorúját a Magyar Hősök Emlékművén, amelynél a Magyar Néphadsereg dísz­zászlóaljának két katonája állt díszőrséget. Ezt köve­tően az Október 23-a Bizott­ság képviselői koszorúztak. Az Október 23-a Bizottság ünnepségeinek különböző helyszíneiről a Parlament elé vonult a tömeg. Tíz- és tízezrek gyűltek egybe az október 23-ai ren­dezvénysorozat központi ese­ményén, este a Kossuth té­ren. A Parlamentet nemzeti­színű zászlók díszítették, kö­zépen pedig a hatalmas Sza­badság ! Függetlenség ! fel­iratú transzparens előtt tar­totta egy asszony azt a kö­zépen lyukas nemzeti lobo­gót, amely Nagy Imre és mártírtársai június 16-i te­metésén az ismeretlen for­radalmár koporsóját fedte. Azon az erkélyen pedig, amelyen 33 évvel ezelőtt Nagy Imre szólt a Kossuth téren egybegyűlt tömeghez, a politikus arcképét helyez­ték el. A Parlament főbe­járata előtt pontban 6 óra­kor Bereczki Vilmos, a 22 ellenzéki szervezetet tömörí­tő Október 23-a Bizottság elnöke nyitotta meg. Elsőként Fónay Jenő mon­dott beszédet. „Akkor, az újságfáklyák lángjainál Nagy Imrét kö­veteltük a kormányba. Ma, 1956 igazságával azt köve­teljük, hogy a ma kihirdetett Magyar Köztársaság a nép boldog, független állama le­gyen, de ne csak papíron, hanem a valóságban is” — mondotta egyebek között. Obersovszky Gyula, akit 1956 után halálra ítéltek, majd ezt börtönbüntetésre változtatták, máig benne élő sérelmeiről beszélt, a többi között arról, hogy nincs út­levele mind a mai napig, a XX. századi Európa köze­pén, A továbbiakban kije­lentette: „Jóleső érzéssel te­kintek Moszkva felé. Szorí­tok Gorbacsovért, akinek végre sikerült megforgatni az áporodott légtereket. Krassó György közgazdász — Nagy Imre 33 évvel ez­előtti beszédét idézve —: „Elvtársak megszólítással kezdte mondandóját. Majd emlékeztetett arra, hogy an­nak idején a mintegy 100 ezer fős tömeg „Nem va­gyunk elvtársak, magyarok vagyunk’’ kiáltással válaszolt Nagy Imre megszólítására. Witner Mária — aki 1956 októberében a Corvin köz­ben harcolt, majd éveket töltött börtönben — elöljá­róban leszögezte: október 23-án egy spontán nemzeti forradalom tört ki hazánk­ban. Mint mondotta, akkor a forradalom valamennyi résztvevője tiszta szívvel hitt egy szebb magyar jö­vőben, s nem ők tehetnek róla, hogy ez nem valósult meg. A Kossuth téri megemlé­kezés végén két, immár do­kumentum értékű írás hang­zott el: Bibó István egykori államminiszter november 4-ei kiáltványa, illetve Ko­sa Pálnak, az Üjpesti For­radalmi Bizottság vezetőjé­nek kivégzése előtt a sira­lomházban papírra vetett búcsúlevele. Az október 23-ai emléke­ző rendezvénysorozat köz­ponti eseménye a Szózat kö­zös eléneklésével zárult. Horn Gyula Svédországban „Gyújtsunk gyertyát emléküknek” Erich Honecker lemonda- tásához döntően hozzájárult Mihail Gorbacsov. A gyak­ran túlzó, de a legutóbbi kelet-berlini eseményeket il­letően igaznak bizonyult ér­tesüléseket közlő Bild-Zei- tung úgy tudja, hogy az SZKP KB főtitkára, a Szov­jetunió államfője az NDK fennállásának negyvenedik évfordulója alkalmából az NDK-ban tett látogatása so­rán mind az NSZEP Politi­kai Bizottsága, mind pedig Központi Bizottsága néhány tagjának értésére adta: az NSZEP KB főtitkára, az Ál­lamtanács elnöke már kép­telen az NDK jövőbeni irá­nyítására. Az NSZK ötmilliós pél­dányszámú legnagyobb tö­meglapja, amely erről első oldalas exkluzív tudósítás­ban számol be, forrásként — természetesen név nélkül — a politikai bizottság és a központi bizottság egy-egy tagjára hivatkozik. A jelen­tést hétfői számában átvette a Die Welt. A lap szerint ellenállás volt tapasztalható már október 5-ikén a KB- ban megrendezett veteránta­lálkozón is, ahol Honeckert alig tapsolták meg. Ezután aláírásokat kezdtek gyűjte­ni a KB összehívatása céljá­ból. Lassan mindenki kezd­te megérteni az idők sza­vát Gorbacsov látogatása után, beleértve Egon Kren- zet -is — kivéve Günter Mit- tagot és Joachim Herrmannt. A Gorbacsov látogatása után tartott politikai bizott­sági ülés másfél napon át tartott. Honecker arról be­szélt, hogy ha a vezetés a kisujját mutatja, akkor az egész karját fogják követel­ni és minden összeomlik. „Ha gyengének mutatko­zunk, akkor az imperialis­táknak és az újraegyesítést szorgalmazóknak a malmá­ra hajtjuk a vizet” — így a volt keletnémet vezető. Ér­velésével azonban többen nem értettek egyet, közöt­tük Erich Mielke, az NDK állambiztonsági minisztere. Figyelmeztette társait arra, hogy hajlíthatatlan maga­tartás esetén véres felkelés kirobbanását kockáztatják, márpedig ebben az esetben aligha számíthatnak szovjet segítségre. Ezt a véleményt sikerült a hallgatag többség közre­működésével érvényesíteni Erich Honecker elkeseredett ellenállásával szemben. Az idős párt- és állami vezető ekkor a tiltakozás jeleként azzal fenyegetőzött, hogy le­mond tisztségéről. A vagy- vagy álláspontjára helyezke­dett, utoljára még azt re­mélve; a központi bizottság ülésén a maga javára for­díthatja a hangulatot. A KB-ülésen aztán erre számítva be is jelentette, hogy egészségi okoknál fog­va megválik minden tisztsé­gétől. Ám várakozásával el­lentétben senki nem emelt szót ez ellen, mindenki hall­gatott. Ekkor megfogalmaz­tak egy közleményt, amely szerint mind ő, mind pedig két másik PB-tag, Herrmann és Mittag, egészségük meg­romlása miatt mond le hi­vataláról. Az elnöklő Willi Stoph már át akart térni a következő napirendi pontra, amikor a KB-ban először tört ki nyíltan az elégedet­lenség, Valaki kijelentette: eddig gyakran másítottuk meg a valóságot, most meg kell mondanunk az igazsá­got : a másik kettő nem egészségi okok miatt távo­zik. Erre átírták a közleményt és tudatták a közvélemény­nyel, hogy felmentették őket hivatali kötelezettségük alól. Más szóval: a KB teljes ülé­sének határozata alapján el­bocsátották őket. Stoph ha- lálsápadtan ült helyén, ilyesmi még nem fordult elő. Erich Honecker felállt és nyugodt hangon kijelentette: nyilván mindannyian megér­tik, ha most elhagyja a ter­met. Ekkor utoljára fel­emelkedtek helyükről a KB- tagok, de senki nem tapsolt. Csend volt a teremben. Egy megtört öregember egyedül távozott. Senki nem követ­te ... Ezután választották meg egyhangúlag Egon Krenzet. Békéscsabán az ünnepség- sorozat kora délután a Be- rényi úti temetőben kezdő­dött, ahol az 1957. február 2-án ártatlanul kivégzett két fiatal — Mányi Erzsébet és Farkas Mihály — sírjánál Gyenes Mihály katolikus fő­esperes gyászistentiszteletet celebrált. „Emberi köteles­ség — szólt az egybegyűltek­hez —, hogy a halál után megadjuk, a végtisztességet. A régi görögök is eltemet­ték halottaikat. Azokat vi­szont, akik itt nyugszanak, még a temetési szertartástól is megfosztották. Így ilyen későn, de most megkapják az imádságot.” Az évfordulós megemlé­kezés a városháza előtt foly­tatódott. A Himnusz elének- lése után Mázán Mátyás ta­nácselnök mikrofonhoz szó­lította Békéscsaba élő lelki­ismeretét, Fekete Pált, az egykori forradalmi tanács elnökét, aki — mint mond­ta — majdnem életével fi­zetett“ azért, mert minden igyekezetével a rendet, má­sok életét óvta. — Meghatottsággal küsz­ködve köszönöm, hogy el­jöttek erre a napra — kezd­te emlékbeszédét Fekete Pál. — Erre a napra, amit én 33 év óta várok és tu­dom, a magyar nép is ke­serves, gyötrő érzéssel vár­ta, hogy együtt osztozzon az ünnepi érzésekben. Köszö­nöm, hogy eljöttek megün­nepelni 33 év után a ma­gyar forradalmat és szabad­ságharcot! Nem pártokhoz jöttem, hanem emberekhez, hogy elmondhassam, nem volt hiába az a harc, az a küzdelem, nem haltak meg hiába az emberek, mert végre lesz szabad, 'demokra­tikus, független Magyaror­szág! Harmincévesként a ma­gyar történelemben mindig volt valamilyen földrengés. Mégis élünk. A test megtö­rik, de a lélek töretlen, és mi hittel indulunk újra — akár visszamenve évtizede­ket —, hogy a népnek jót tegyünk. Negyvenötben is egy szörnyű fasizmus után indultunk, de újabb vakvá­gányra vitték a népet. Negy­venkilencre érezni lehetett, hogy tragédia lesz. Olyan rendszert telepítettek a nya­(Folytatás a 3. oldalon) DIE WELT írja: Egy megtört öregember egyedül távozott Honecker lemondásának története

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents