Békés Megyei Népújság, 1989. október (44. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-12 / 242. szám
1989. október 12., csütörtök T Tótkomlóson már csak fiiggönytartók készülnek? Elárvult klubtagok „Régi dicsőségünk, hol kései az éji homályban ... ”, de nem századok, csupán szűk esztendők „tűntenek el” azóta, hogy — talán méltán nevezzük így — az országos hírű tótkomlósi alkotók klubja semmivé lett. Mint annyi más, korábban jól működő hasznos közösség, ez is csendben halt el, viharos jelenetek, nagy összetűzések nélkül. Lassan két esztendeje, hogy a klub nem létezik, s még mindig van, aki hiányolja e közösséget. Legalábbis azok között, akik nem találtak másutt hasonlóra. Mert a hímzők, a szövők s a fazekasok létrehozták a maguk kis társaságát. A többiek, mintha magukra maradtak volna. Persze vannak, akik már nem is hiányolják azokat a „régi szép időket...” Szokolay Sándor, aki évekig vezette a fényes sikerű klubot, már nem bánkódik. Sőt, a beszélgetés során úgy tűnik, rátalált a maga nyugalmára. — Körülbelül 15 éve alakult a klub. A tárgyalkotó népművészet nagy fellendülésének ideje volt ez. A Me- zőkovácsházán rendszeresen megrendezett Békés megyei népművészeti napokkal párhuzamosan működtünk. A nagy kihívást ezek a rendezvények adták tehát. És persze az ezt követő, országos megmérettetések, melyeken ugyancsak sikerrel szerepeltek a tótkomlósi népművészek. — Tagjaink szinte mindig elhozták az első három díjat. Én, mint népi iparművész. kétszer lettem megyei első faragványaimmal. A tótkomlósi faragók, kovácsművesek munkáit szívesen látták mindenütt. Lehetett az miskolci, boglárlellei, siófoki és sorolhatnánk, még hány településbéli kiállítás, e község népművészetének küldöttei mindig kaptak meghívót. És Szokolay Sándor szervezett, összegyűjtött és elegendő anyagot küldött e bemutatókra. Mert akkor még értelmét látta a munkának. Aztán telt-múlt az idő ... — Hol voltak már azok az évek, mikor kéthetente ösz- szejöttünk megbeszélni problémáinkat, meghallgatni a bennünket érdeklő előadásokat. A tagság jó része megfáradt, megöregedett, többen elhaltak. Szóval alig maradtunk. És akik maradtak, azoknak is egyre kevesebb lett a szabadidejük. Tipikus „kór” ez, a jól működő kis közösségek gyógyíthatatlan betegsége. A megélhetésért, az életszínvonal megtartásáért folytatott küzdelemben egyre inkább háttérbe szorultak a közösségek érdekei. — Magam is sokáig készítettem népi ihletésű bútorokat. el is adtam belőlük jó néhányat. Aztán rájöttem, az a hatalmas munka korántsem térül meg, melyet egy ilyen faragott székbe, asztalba fektetek. Ráadásul az embereknek nincs pénzük manapság ilyesmire. Ipari tevékenységbe fogtam hát. Szokolayéknál azóta — s ezzel nincs egyedül Tótkomlóson — függönytartók készülnek, mert ez kell, ennek van keletje manapság. Igaz, a cél kevésbé magasztos, ám Szokolay Sándor mindezzel rég leszámolt már. — Hatezer forintos pedagógusnyugdíjam van, és öt gyerekem. Kell ennél többet mondani? Mi még megélnénk valahogy a feleségemmel, hisz ő is kap ugyaneny- nvit, de hát segíteni kell a fiatalokat is. És így, ha ipari tevékenységet folytatok, jön a pénz. Akkor meg mit keseregjek? Sok mindennel próbálkozott élete során. Festett, faragott. szép tervei is lennének, de manapság valahogy nem kedveznek a körülmények az effajta ötleteknek: — Mikor festettem, láttam: a nagy disznó elveri a vájútól a kicsit. Ekkor kezdtem faragni. Ez is dugába dőlt. Szép a lelkesedés, de hát abból nem lehet megélni. Nagyon érdekel a tótkomlósi szlovák nyelvjárás. Meg kellene írni a történetét, mert lassan ez is elpusztul. De hát kinek van ideje ilyesmire? Kissé szomorúra sikeredett ez a beszélgetés, s hiába minden igyekezet — hogy hátha egyszer újjáéled a klub, hogy hátha egyszer eljutunk oda, nem lesz halálra ítélve az ilyen és ehhez hasonló fáradozás —, de ő csak legyint, aztán hozzáteszi: — Ha mégis találnának valakit, aki a klubot vezetné, azt tanácsolnám neki fiatalokat próbáljon megnyerni az ügynek. Nekik még kedvük van az ilyesmihez, ők még tudnak lelkesedni. Szakmai tanácsom is lenne: ne szóról szóra másolják a népi motívumokat, csak építsék be annak apróbb elemeit a modern bútorokba. * * * „Ha mégis találnánk utódot” — mondta Szokolay Sándor. S már fel is ötlött az újabb kérdés. Egyáltalán keresnek? Elmentünk a helyi művelődési házba is, ahol egykoron tündöklését és bukását élte az alkotók klubja. Lopusnyi Zsuzsanna népművelő a klub megszűnésének körülményeire emlékezett: — Már nem is jöttek ösz- sze, csak a kiállításokra küldték el anyagaikat. Végül Szokolay Sándor maga kérte, hogy ne fizessünk tovább tiszteletdíjat, hiszen a klub már nem működik. Szerencsére a fazekasok, s a díszítőművészek új irányítókra leltek. De a faragók, a festők és a kovácsművesek azóta is klubvezetőt keresnek. — Nem tudunk senkit, aki alkalmas lenne erre a munkára. Talán ha ez a riport megjelenik, akad vállalkozó kedvű klubvezető. Korábban minden augusztus 20-án bemutatkoztak a tótkomlósi népművészek. Aztán az anyag egyre csökkent, némelyik vissza-visszakö- szönt az előző kiállításról, végül — egy-két esztendeje — el is maradt a szokásos éves „premier”. Ám azt hiszem, ennél jóval nagyobb veszteség érte a községet. Népművészetük nimbusza van leomlóban. Nagy Ágnes Szeghalmon a Yielding Harisnya Rt. kötödéjében Oláhné Almási Erzsébet a termék minő ségét és méretét ellenőrzi Fotó: Kovács Erzsébe n Magyar Néppárt művelődési és oktatási koncepciéja A Magyar Néppárt Békés Megyei Szervezete részt kíván venni a megyei tanács által kezdeményezett Oktatási Reformbizottságban, ezért közreadjuk a közművelődési és oktatáspolitikai koncepciónk néhány gondolatát. Az elmúlt 2 évtizedben a művelődés is válságba jutott, sőt a gazdasági és politikai zuhanás egyik oka a műveletlenség, vagy másképpen az erkölcsi válság. A gödörből való kikerülést, a széthullás megállítását egy új oktatáspolitika segítheti. Ennek egyik sarkalatos pontja legyen az, hogy semmilyen párt-, vagy politikai szervezet az iskolákban ne legyen. A falvakban, de még a tanyaközpontokban is vissza kell állítani az alsó fokú képzést, tízéves korig. Véleményünk az, hogy a 6— 10 éves gyermekek buszoztatása, hetes kollégiumokba való elhelyezése sokkal nagyobb kárt okoz, mint az esetleges osztályösszevonás. A szülői szeretetet, a családot semmi nem pótolhatja. Sürgős teendő, a nagy tömegeket érintő szakmunkásképzés reformja, az elméleti oktatás tanmeneteinek átírása, felszabadítása, a képzési idő szakmánkénti megváltoztatása. A gyakorlati oktatás a várható igényekhez, a jövő technikájához, a szakmához igazodjon. Az iskolákra rárakódott szervezetek (Művelődési Minisztérium oktatással foglalkozó része, az Országos Pedagógiai Intézet, Oktatáskutató Intézet, a megyei és városi pedagógiai intézetek, oktatási -központok stb.) költségvetésének, személyi állományának radikális csökkentése, melyek előmozdítói voltak a tanárt és diákot megnyomorító oktatáspolitikának. Minél előbb meg kell szüntetni az iskolák és tanácsok közé beékelődött Gameszt. Továbbá a zárt költségvetési intézményeknél a bér jellegű kifizetések utáni adóztatást. Meg kell indítani a népfőiskolákat, valamint az iskolai oktatási órarendekben biztosítani kell a fakultatív vallásoktatást. Az alsó és középfokú iskolák kerüljenek a város és a falu tulajdonába. Erre akkor kerülhet sor, amikor a autonóm helyi ön- kormányzatok életre kelnek, amikor a költségvetési reform szétválasztja az adókat helyi és központi adókra, amikor a jelenlegi megyei tanács megszűnik és átadja helyét a népképviseletnek. Ekkor és csakis'ekkor, tanulóként egységes állami juttatást kap minden iskola, amit egy tanévre, közvetlenül az iskolák számlájára utalnak át. Az államnak bizonyos tananyagi megkötéseken kívül — az iskolai életbe semmiféle beleszólása nem lehet. A diákok tudásának időnkénti felmérése (pl.: vizsgáztatás) az iskolától független állami feladat. Minden iskolának .biztosítani kell a település szélén néhány hektár földet, melynek művelése mintagazda irányításával a diákok feladata. A tankötelezettséget 18 éves korra -kell fölemelni, hogy minden tanuló egy szakmát és 2 nyelvet alap- vagy középfokon elsajátítson. Az erkölcsi értékválság kikényszeríti egy új tárgy bevezetését. Ennek ideiglenes neve lehetne: eszmetan. Itt dolgozhatnák fel a nagy vallások alapdokumentumait, a nevezetesebb mondákat, mitológiákat, filozófiákat stb. Külön említést érdemel a teljes Bibliai, ami nyilvánvalóan nem az egész szövegek ismeretét jelenti, hanem a főbb történeti szálak tisztázását és a fontosabb részek szemelvényszerű tárgyalását. Európai kultúránk a kereszténység ismerete nélkül nem érthető meg, másrészről olyan erkölcsi tanítások lelhetők fel benne, melyek a mai napig érvényesek. Nem kerülhető meg az állampolgári életre való felkészülés sem, többek között a közéletiség, az adózás, a jogok ismerete stb. A felsőoktatásban szét kell választani a szakember- és tanárképzést. A tanárjelöltek, mint tanári szakosok nyerjenek felvételit, később, másfél vagy két év múiva .eldönthetik majd, hogy adott tárgyakon belül melyeket választják majd ki és mely tantárgyakra akarnak szakosodni. Az általános műveltség elemei, mint az adott tantárgycsoport szerepeljenek az elsajátítandó tananyagban. A tényleges pedagógussá válásnak feltétele a képzés egész ideje alatti kapcsolat az iskolákkal. A fő cél: megfelelő tudással, nyitottsággal és erkölcsi alapértékek- kel rendelkező fiatalok hagyják el az oktatási intézményeket. Nem egy ideológiának elkötelezett emberekre, hanem népben, nemzetben gondolkodó, helyi közösségekre figyelő, családcentrikus egyénekre van szükség. A Békés Megyei Néppárt fölvállalja, amennyiben a megye pedagógustársadalmának igénye van arra, hogy az ország több helyén megalakult Pedagógus Kamarákat a megyében képviselje. Független ember — új művelődés. Ballai Pál, a Magyar Néppárt Békés Megyei Szervezetének elnöke Az írónő ajándéka Tízezer forint az endrődi temetőkért A holtak emlékének ápolása az élők feladata, kötelessége. Ha máskor nem is, halottak napja táján sokan fölkeresik a temetőkerteket. Amelyik elhunytnak hozzátartozója van, az ilyenkor a friss virágok mellett emlékező pillanatokat is kap. De mi lesz az elhanyagolt, gazzal benőtt, porladó fejfájú temetőkkel? Lassan-lassan elfelejtik, hogy valaha emberek ültette virágok is nyíltak itt. Az elmúlás törvény- szerűség. de kivételek itt is akadnak... Gergely Ágnes endrődi születésű író nemrég kapott magas kormánykitüntetést. A Munka Érdemrend bronz fokozatával járó tízezer forintot szülőfalujának adta, hogy hozzák belőle rendbe a régi katolikus és izraelita temetőt. A katolikus temető jellegzetes endrődi fejfái — mint segítő kezek híján az öreg emberek — bizonytalaA gazból kiszabadított Mó- zes-kőtáblák nul, tétován állnak a bokrok tövében. Hjisz éve alig temetkeznek ide. Az izraelita temető köveit pedig sokszor a föld alól, embermagasságú gazból, szemétből kellett kibontani, negyven év elha- gyatottság után. — Ehhez a munkához emberek, gépek kellenek — fordulok Horváthné Németh Eszterhez, a nemrég megalakult városszépítő egyesület tagjához. Hogyan sikerült beszerezni őket? — Csak szólni kellett, és az emberek jöttek. Az 1. sz. általános iskolából néhány osztály például. Gellai István kőműves és egy segédmunkás rakja föl a köveket. Lényegében már erre elköltöttük a pénzt. Gépeket úgy szerzünk, hogy megállítom őket az úton, és megkérem, jöjjenek ki egy-két órára segíteni. Ha így haladunk, halottak napjára készen leszünk ... — Mi lesz ezzel a most rendbe tett területtel? — A temetők nagyon szép helyen fekszenek. Itt a Körös-part, a fűzfás, a sok régi értékes kő és kereszt. Szeretnénk ezt a részt védetté nyilvánítani. Padokat, pihenőket hozni ide, és elérni, hogy a közelben lakók gondozzák. Reméljük, sikerül! K. K. Közvélemény-kutatás clmerügyben Maradjon-e a régi címer, vagy legyen új ? — erről rendeznek közvélemény-kutatást a napokban Vácott. A jelenlegi, három gyárkéményes címerét — amely Vác ipari jellegét volt hivatott kifejezni — a felszabadulás után alkották. Megújításának gondolatát Vácon többen is felvetették. A városi tanács végrehajtó bizottságának legutóbbi ülésén úgy döntöttek, hogy a kezdeményezők ötletét közvélemény-kutatás során erősítik meg vagy vetik el. A hétvégén minden váci család megkapja azt a levelet, amelyben a régi és az új címer rajzát, valamint egy válaszborítékot helyeznek el. A képzőművészeti lektorátus által is elfogadott, újonnan tervezett címer Vác valamikori címerét vette alapul, amely az ülő Madonna kaVján a gyermek Jézussal, jobb kezében Anjou- liliomos jogarral látható. A címerbizottság a véleményeket a válaszlevelek alapján összegzi, s ennek megfelelően tesz javaslatot, a novemberben összeülő városi tanácsak, amely végső sorort illetékes dönteni a címer ügyében. „Szép a lelkesedés, de hát abból nem lehet megélni.” Fotó: Gál Edit
