Békés Megyei Népújság, 1989. október (44. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-10 / 240. szám

NÉPÚJSÁG 1989. október 10., kedd Megyei küldöttek hozzászólásai : Dr. Farkas lános, a Dombegyházi Petőfi Termelőszövetkezet főkönyvelője Űj párt született, s ez az új párt új fel­adatokat is kell hogy vállaljon. Ezek kö­zül van egy terület, amiről eddig még a kongresszuson alig esett szó. Ez pedig a felesleges bürokrácia elleni fellépés is le­hetne. Sőt, kell is, hogy valóban megkez­dődjön az ésszerűsítés azonnali hatállyal. Az új hatalmi formához új módon mű­ködő eszközrendszer szükséges. Az indo­kolatlan bürokráciát meg kell kezdeni visszafordítani. Bizalmi elvre kell alapozni az egészet, mert cserébe is csak így vár­ható el bizalom. Ráadásul a kényszer- helyzetből végzett értelmetlen tevékeny­ség az alkotni vágyó és dolgozni akaró ember hangulatát feleslegesen rontja. Mindezt saját munkámban is érzem, tsz- ben vagyok főkönyvelő csaknem tíz éve. Az agrárgazdaságban lehetővé kell ten­ni azt, hogy kísérletképpen áttérjen az eddigiektől eltérő elszámolási módra. De a rá vonatkozó szabályok is nagyon egy­szerűen leírtak legyenek. Nem kell félni attól, hogy a mezőgazdaság visszaél a könnyítéssel, hiszen többször bizonyította már, hogy a bizalmat képes viszonozni. Persze azt tudjuk, hogy akárhová is tele­pül egy íróasztal, késztetése van önnön fontosságának igazolása céljából terebé­lyes adatigényeket támasztani. Egy ellen­őrzött hatalom viszont szándékosan le­mond az ilyenről, mert az állampolgárok megfogalmazott nemtetszése miatt vi­szonylag hamar a hatalom elvesztését is jelentheti a mohóság. A jelenlegi politikai helyzetben már látható, hogy értéket termelők közijl a kevesebb papírmunkát végzők általában eredményesebbek. Vagyis a versenyké­pességet nem lehet gúzsba kötve fokozni! A szabályozó rendszert minden téren az egyszerűség jellemezze. Mert akkor még arra is lehetőség lesz, hogy a felszaba­duló munkaerőt értelmes munkatevé­kenységre lehet fogni, s akkor lesz valós kibontakozás. Egy ilyen célt szolgáló in­tézkedéssorozatot az agrárágazat már na­gyon vár. A Magyar Szocialista Párt nyu­godtan álljon az élére egy ilyen hasznos kampánynak, amelyet aztán következete­sen végrehajt és utána, és akár ezzel egy időben minden területen könnyebben fog érvényesülni a józan paraszti ész is, amelyre napjainkban oly nagy szükség van. Gonda Géza orosházi küldőit, az Orosházi Petőfi Művelődési Közpoot igazgatója Munkahelyem egv városi művelődési központ, így eredendően — minden más probléma mellett — elsősorban a műve­lődési kérdések érdekelnek, örülök an­nak, hogy pártunk programnyilatkozatá­ban és a művelődéspolitikai program ter­vezetében már olyan alapelvek szerepel­nek, melyek lehetőséget biztosítanak az egyének és közösségek szabad kibontako­zásához. Nem mindegy, hogy a tervezetek alapján a gyakorlatban milyen lesz a mű­velődéspolitikánk. Hitem szerint a nemzet felemelkedése attól függ, hogy a szürkeállományban mit és mennyit ruháznak be a társadalom ál­tal még egyáltalán nem megbecsült peda­gógusok. A fejekbe történő beruházás a legjobban megtérülő vállalkozás. Olyan vállalkozás, mely biztos profitot ered­ményez. De nem elég ezt nekünk nyilat­kozni, nem elég nekünk erről beszélni. Ezt a gyakorlatban kell megvalósítanunk. Ebben az országban alkotó szellemiségű nép él. Ez a nép a tudást sohasem utasí­totta el, de elutasította a felülről szerve­Gregor László békéscsabai Hozzászólásommal a személyi kérdések ügyét szeretném segíteni. Mint történe­lemtanár mondhatom, hogy a különböző pártok történelmében gyenge pártprogra­mokat is „eladtak”, a tömegeknek hiteles­nek tűnő jó vezetők. Viszont jó pártprog­ramoknak sem volt hitele, ha ezt korrum­pált, kompromittált vezetők próbáltak irányítani. Most úgy tűnik, hogy van egy jó pártprogramunk, ami mellé nemcsak a párttagságot, hanem a pártonkívüliek nagy részét is magunk mellé, a reformok mellé tudjuk állítani. Ez csak akkor való­sulhat meg, ha a személyi kérdésekben felelősen, a párttagság igényét is figye­lembe véve döntünk. Az engem küldő párttagság olyan veze­tőket kíván, akik feddhetetlenek, akik er­kölcsileg tiszták. Akiknek nem ugródesz­ka volt a pozíció anyagi gyarapodásának érdekében, s nem járatták le magukat. ződő kultúrát, a felülről táplált értékeket, s így mindazt elutasította, amit az ural­kodó politika reá erőltetett. Pártunk művelődéspolitikájának meg­valósításához a következőket javasolom: hozzon létre alapítványokat, olyan alapít­ványokat, melyek a tehetséges fiatalok ta­níttatását és menedzselését szolgálja. Az alapítványok legyenek nyitottak. Pártunk írjon ki pályázatokat művelődési és poli­tikai közösségek részére. Külön és ki­emelten támogassuk az ifjúsági csoporto­kat. Hozzunk létre népfőiskolákat, javas­lom 3-5 népfőiskola felállítását az ország területén. Itt különféle tanfolyamokra mi­nimális térítés ellenében fogadhatnánk hallgatókat. Népfőiskoláinkon külön is kiemelve kell foglalkozni a helyi társa­dalmat alakító, formáló fiatalok oktatásá­val. Felvetéseim talán utópiának tűnnek. De bízom abban, hogy ezek hamarosan meg­valósulhatnak, s így a Magyar Szocialista Párt művelődéspolitikájával segíti a he­lyi önkormányzat kibontakozását. tanár Akik nemcsak a vadászatokon találkoztak az egyszerű párttagokkal és pártonkívüli- ekkel (hajtő-vadász viszonylatban), akik igénylik ténylegesen a hallgatag többség véleményét. Szavaiknak hitele legyen, ne legyem támadható felületük, politikai szél-' kalkas módjára ne változtassák havonta véleményüket. Végezetül meggyőződésem, hogy a mos­tani vezetőségválasztás csak a jéghegy csúcsa, az igazi küzdelem a középszintű megyei, városi, községi pártvezetők meg­választásánál csúcsosodik majd ki. A vi­déken még erősen fellelhetők a hagyo­mányos maffiaszellem bástyafalai, nehe­zen lesznek áttörhetők. Ha viszont való­ban a tömegek akarata érvényesül, egy hiteles központi vezetés az egyszerű igaz­ságot követelő párttagok segítségével eze­ket a gyakran feudális állapotokat is meg tudja változtatni. (Folytatás ,az 1. oldalról) vei a programnyilatkozat alapkoncepciójától eltérő vé­lemény nem merült fel — így a kongresszus elfogadta a Magyar Szocialista Párt programnyilatkozatát is. Ezután a küldöttek többsé­ge (741) úgy döntött, hogy az új párt vezető szerveinek tisztségviselőit zárt ülésen választják meg. A szavazás során a döntéssel 426-an nem értettek egyet, és hu- szonketten tartózkodtak. Ezt követően Vitányi Iván ügyrendi javaslatot tett. Mi­vel a küldöttek arról érte­sültek — mondotta —, hogy Nyers Rezső, Pozsgay Imre, Horn Gyula, Németh Miklós között „színfalak mögötti tárgyalások folynak”, sőt egyesek szerint bizonyos el­lentétek is felmerültek, ezért szükségesnek látta e híresz­telések tisztázását. Azt kér­te: a személyi döntések meg­hozatala előtt az érintettek a küldöttek előtt számolja­nak be megbeszéléseik lé­nyegéről. A kongresszus ezt a ja­vaslatot elfogadta, erre a tájékoztatásra a zárt ülésen került sor. Balogh Sándor, a fellebb- viteli bizottság elnöke szó­beli kiegészítést fűzött a tes­tület írásos jelentéséhez. A felszólaló elöljáróban hang­súlyozta, hogy a fellebbvite- li bizottság ilyen nehéz helyzetben még soha nem volt, hiszen a testületet még az MSZMP kongresszusa erősítette meg, s most a Ma­gyar Szocialista Párt kong­resszusa határoz beszámoló­járól. Ez a dilemma a tes­tület ülésén is felvetődött: jogosult-e a Magyar Szo­cialista Párt kongresszusa dönteni az MSZMP-hez for­dult kérelmezők ügyeiben. Végül úgy foglaltak állást, hogy a legfelső fórumnak ez nemcsak joga, hanem köte­lessége is, mert az MSZP az MSZMP jogutódjának vallotta magát. E rövid kitérő után Ba­logh Sándor elmondta, hogy a testület összegezte a kong­resszushoz érkezett kérel­meket. Eszerint 99-en kér­ték sérelmeik orvoslását, 59- en fellebbeztek pártfegyelmi ügyükben, 34-en párttagsá­guk keltének módosítását kérték, ketten párttestületi döntés felülbírálatát igényel­ték. A felülvizsgálat során fi­gyelembe vették azt is, hogy a pártfegyelmi ügyek elvá­laszthatatlanok a mindenko­ri politikai viszonyoktól, amelyek befolyásolták a fe­gyelmi bizottságok és a KEB döntéseit. Ugyanakkor a fellebbviteli bizottság azt tapasztalta, hogy több eset­ben bürokratikus, elfogult­ságtól, személyi összefonó­dásoktól sem mentes, anti- humánus döntések is szület­tek. Ezek felülvizsgálatát most javasolják a kongresz- szusnak. Az előadó számos konkrét példát is említett ennek alá­támasztására. Külön kitért Bihari Mihály, Bíró Zoltán, Pesten öt forint... Ami most következik, kérjük, ne vegyék szerénytelen­ségnek, csak egy kis színes írásnak a többi között. Szívet melengető érzés volt, amit tegnap reggel a kongresszusi központ folyosóján láttunk. Munkatársunk Békéscsabáról érkezve egy köteg Népújsággal a kezé­ben lépett az előcsarnokba. Fel sem eszmélt, máris kör­befogták az ott-tartózkodók. Három perc sem telt el, s elfogyott az összes újság. Később a büfé előtt két rendező beszélgetésére lettünk figyelmesek: — Adja el a Népújságot, megveszem, öt forintot adok érte — mondta az egyik a másiknak. — Miért éri meg magának ez az üzlet, hiszen tele van a folyosó mindenféle napilappal? — kérdeztük az aján­latot tevőt. — Az lehet, de mutasson nekem még egy ilyet, ami­ben nemcsak a száraz anyag van, hanem rövid írások, folyosóhírek. Higgye el nekem, a legtöbb olvasó nem be­tűrengetegre kíváncsi, hanem az apró hírekre, no meg a jó képekre — mutat rá az egyikre. — Vagy olvassa el: mit nyilatkozik Fock Jenő bácsi az egészről. Erről sem olvashat egyik pesti újságban sem. Ehhez még annyit, a Békés megyei küldöttek napok óta arról panaszkodnak, hogy székeikről ellopkodják a Népújságot. Még a végén pult alól terjesztenek bennün­ket ... Király Zoltán és Lengyel László sok tekintetben példa értékű ügyére. Hangoztatta, hogy kizáratásuk különösen nagy kárt okozott a párt­nak, rombolta a tekintélyét. Az ügy tükrözi, hogy a po­litikai vitát miként tereltek adminisztratív útra a szerve­zeti szabályzat megsértésé­vel. Példája annak: miként taszított el a régi vezetés a párttól olyan embereket, akiknek a jobbítás szándé­kával volt bátorsága bírál­ni azt a politikát, amely vál­ságba sodorta az országot és a pártot. (Szavait nagy taps fogadta a teremben.) A kongresszus egyhangú­lag elfogadta a fellebbviteli bizottság jelentését. Feledékenység ? Figyelmetlenség ! Tegnapi számunk má­sodik oldalán jelent meg Feledékenység? címmel egy színes írás. Ebben pontosítani sze­rettük volna az egyik veszprémi küldött szó- használatát, ám most sa­ját magunkat kell pon­tosítani. Az történt ugyanis,' hogy a Buda­pestről telefonon leadott anyag utolsó mondata elhallás következtében hibásan jelent meg. Ne­vezetesen : „Panen et circentesl” a Panem et circenses helyett. Sok mindent lehet erre mon­dani, többek között: aki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul, vagy: aki másnak vermet ás, maga esik bele, de iga­zából csak egyet lehet mondani : figyelmetlen­ség! Elnézést kérünk ér­te. Dr. Kellermann Márton békéscsabai főorvos Írásban leadott hozzászélása Hazánk jelenleg többszörösen beteg. Be­teg társadalmi életünk — híján a kultu­rált vitafórumoknak —, beteg biológiailag és fizikálisán, de ugyanakkor beteg a ma­gyar egészségügy is. Hogy mennyire, íme néhány adat: évi 4500 öngyilkos, évi 12 liter tisztaszesz-fogyasztás (melyből 9 li­ter a pálinka részaránya) — 1957 óta 4,2 millió abortusz. Ezekhez társul még 120 ezer nyilvántartott elmebeteg, félmillió mozgássérült — egyik megrendítő szám­adatunk szerint —, „vívmányok” ellenére ma ott tartunk, hogy a magyar férfi ne számítson hosszabb élettartamra, mint 1938-ban. Mindezekről beszélni kell, mert ha nem hallják, vagy nem akarják szavainkat megérteni, minden reformkísérlet hiába­való. Az egészségügy semmi jót ne vár­jon ilyen hitelét vesztett pártállamtól, ahol a nemzeti jövedelem körülbelül 3 százaléka jut az egészségügyre. Gondjaink egy pontban közösek: minden lépés az ál­lami költségvetés bevételeit kívánja gya­rapítani, de a költségvetés kiadási ol- ,dala továbbra is ellenőrizhetetlen. Az alulfizetett egészségügyi dolgozók hamarabb érzik az inflációt és a túlórái­kat, éjjeli műszakjaikat, alamizsnaszerű jutalmaikat gonoszul sarcolja az adórend­szer. Irreális elképzeléseket nem követel­hetünk. Lelkiismereti és hivatásbeli kény­szerhelyzetben vagyunk: sztrájk nem le­het kezünk ügyében! Legfőbb nehézsé­günk üzemeltetési költségeink gondja. De ezen csak az egészségügy társadalmi re­formja segíthet, az egészségügyi reform csak teljes gazdasági és társadalmi re­form szerves részeként valósítható meg. Meg kell szüntetni a „teljes körű in­gyenes és legmagasabb szintű egészség- ügyi ellátás” koncepcióját, mert a kor­szerű egészségügyi ellátás igenis drága, költséges feladat. Ne kelljen, hogy mi, egészségügyi dolgozók kényszermosollyal szívjuk mellre a jól ismert szlogent: az egészségügyi ellátás ingyenes, de nem díjtalan ! A kongresszus bizonyítsa be, hogy az országos reform egyetlen szinten sem fog megbukni ! A csődöt ne sózzuk a nép nya­kába, mert ha a magyar munkás és tu­dós külhonban helytáll, miért ne érvé­nyesülhetne itthon is. Kamerák kereszttüzében

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents