Békés Megyei Népújság, 1989. október (44. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-09 / 239. szám
1989. október 9., hétfő „Mit tudtok ti jobban nálunk?” A platformok száma — ha így haladunk — lassan eléri a tízet is. Egyre azonban feltétlenül oda kell figyelni; ez a budapesti küldöttek munkásszekciója. Bár, sajnos, kevesen vannak (39 küldött csatlakozott eddig a munkástagozathoz), hangjuk erőteljes. „Ne engedjük, hogy nevünkben mások cselekedjenek, hogy kisajátítsák szervezeteinket, hogy ránk hivatkozzanak, miközben saját érdekeikért küzdenek” — olvasható az általuk megjelentetett felhívásban. Kovács Illés termelésirányító felszólalásában mindehhez hozzátette: a dolgos közember napjainkban magára hagyatottan figyeli, hogyan döntenek a feje fölött az őt érintő kérdésekben. Vágréti László munkás drámai hangú nyílt levelet írt Kerekes György politológushoz, melyben többek között ez áll: „Mit tudtok ti jobban nálunk?..., ti még mindig azt hiszitek, hogy a reformot az értelmiségi elit csinálja és nem a »hallgatag többség«, a maszekoló, utazgató, valutázó, üzletelő, szerző-mozgó emberek önszerveződött tömege”. A küldöttek között szétosztott Magyar Vasárnap című családi hetilapban szintén megszólal egy munkás. „Ha a demokratizmusról nemcsak pofáznának, hanem azt be is tartanák, akkor az itt dolgozók már rég elzavarták volna a peresztrojka-lovagokat”. Félek a kérdéstől. Lehet, hogy a lovagok maradnak és a munkások mennek? (Folytatás az 1. oldalról) szükség van a megyei szervezetekre, ám ezek apparátusa lényegesen kisebb s hatóköre korlátozottabb legyen, mint az MSZMP által kialakított rendszerben volt. Szűrös Mátyás, Hajdú-Bi- har megyei küldött, az Országgyűlés elnöke a vasárnap délelőtti vitában elhangzott felszólalásában kiSzínesben Politikailag is sokszínű fővárosi világ fogad naponta bennünket — a föld alatt és a föld felett is. Az aluljáróban fehér-piros Fidesz-zász- lóval szaladgálnak a fiatalok, a Novotel Szálló előtt fehér-kék SZDSZ- tran&zparenssel feldíszített trabant húz el. Vasárnapra a küldöttek közül is jó néhányan (főként a hölgyek) levetik a fekete-fehér egyenruhát — piros, kék, zöld, sárga stb. színű blúzokban jelennek meg a kongresszuson. Az igazi színt mégiscsak az elegáns öltönyben fellépő Gubcsi Lajos hoz. A pátria-teremben mikor az elnökségnek hátat fordítva — mikrofon nélkül arra kéri a kongresszust, hogy hallgassa mg mondandóját. Hozzászólásának szövegét végül kinyomtatják, s szétosztják a küldöttek között. jelentette: a Magyar Szocialista Párt életre hívása újabb, fontos állomás az ország demokratikus átalakulásában, egyben segíti Magyarország felzárkózását Európához is. Az európai tapasztalatok azt bizonyítják, hogy egy életképes szocialista mozgalom nélkül nem valósítható meg a demokrácia. Leszögezte: a látványos és gyökeres változásoknak azt is szolgálniuk kell, hogy az új szocialista párt szervezeti felépítésében, szerveződési elveiben is más legyen elődjénél. Olyan pártot kell teremteni, amely programjában és vezetési összetételében egyaránt biztosítja a párt hosszabb távú versenyképességét, helytállását a választási küzdelmekben. * * * Az elnöklő Berend T. Iván szavazásra bocsátotta a Zala megyei küldöttcsoport javaslatát, hogy a kongresszus a továbbiakban — egy korábbi ügyrendi határozatot megváltoztatva — folytasson- általános politikai vitát a programnyilatkozatról. A küldöttek a kezdeményezést (jóváhagyták. Az alapszabály vitájának felfüggesztése után a küldöttek áttértek a párt programnyilatkozatának általános politikai vitájára. Elsőként a kongresszuson szerveződött nemzet egészségéért elnevezésű platform képviselője kapott szót, s röviden vázolta az egészségügyben, illetve a társadalom egészségi állapotában a nyolcvanas évek közepére kialakult, már-már tarthatatlan helyzetet. A Reformszövetséget képviselő Gazsó Ferenc, azt hangsúlyozta, hogy a kongresszus távlatos kihatásait ma még korai lenne értékelni. Létrejött ugyan a Magyar Szocialista Párt, életképessége, politikai befolyása. esélyeinek kérdései azonban még nem dőltek el. Az új párt megalakításának, működőképessé tételének feladatai még a küldöttek előtt állnak. Megítélése szerint a párt programnyilatkozata és alapszabályának meghatározása mellett sorsdöntő jelentősége van annak, hogy a küldöttek milyen vezetőséget választanak a párt élére. Az Ifjúságért platform nevében Koncz Dezső azt kifogásolta: a dokumentum még csak utalást sem talál arra, hogy az új párt mit kíván tenni az ifjúság érdekében, a fiatalok megnyeréséért. Naiv álomnak minősítette azt a feltételezést, hogy ha majd lesz jó programja a pártnak, követik a fiatalok. A vidék esélyegyenlőségéért platform képviseletében ketten kértek szót. Lakos László az agrár- és vidéki platform megerősítéséFeledékenység? Szegedi Lajos Veszprém megyei küldött felszólalásában Árkus Józseffel, a Parabola című tévéműsor szerkesztőjével foglalkozott, mivel a jól ismert személyiség az országos nyilvánosság előtt pankrációhoz hasonlította az MSZMP- MSZP kongresszusát. Igen, mondta a küldött, fel kell vállalni ezt a minősítést is. Arra az ókori római mondásra hivatkozott, mely szerint cirkusz kell a népnek. Csakhogy rosszul emlékezett, latinul így hangzik a mondat: ,,Panen et circentes!” Magyarul pedig: „Kenyeret és cirkuszt!”. nek szükségességéről beszélt; ezeket a kongresszus után célszerű lenne tagozatként tovább működtetni. Szabó Balázs, az agrár- platform képviseletében, elöljáróban rögtön eloszlatta azokat a szerinte téves feltételezéseket, miszerint az MSZMP utódpártja a soron következő választásokon egyértelműen maga mögött tudhatja a vidéki Magyar- országot. Mint mondotta, a magyar paraszt csak hiteles vezetők által tett konkrét ígéretekben bízik, márpedig a párt jelenlegi agrárprogramja túl általános. A kongresszus hosszúra nyúlt délutáni szünetében indulatos felszólalásokkal tarkított tanácskozást tartott a legnagyobb létszámú platform, a Reformszövetség. A hozzászólók többsége nem tartotta kielégítőnek a szombaton született — az új párt létrehozását deklaráló — kompromisszumot, s azt sürgette: a reformszövetség küldöttei a kongresszus menetében lépjenek fel azért, hogy a pártfórum eredményei a jelenleginél is radikálisabb szakítást tükrözzenek az eddig volt politikával, illetve annak képviselőivel. híveivel. Az egymással is vitázó, szenvedélyes felszólalásokra reagált a megbeszélésen jelenlévő Pozsgay Imre. Emlékeztetett arra: a kongresszus érvényes hangja péntek délután fogalmazódott meg, a reformerők ekkor mondták ki azokat a gondolatokat, amelyek egy új párt létrehozásához vezettek. Az idő halad, a fáradtság. az idegesség jelei mutatkoznak a kongresszuson, így megeshet, hogy az eredeti szándéktól eltérő magatartás uralkodik el. Pozsgay Imre leszögezte: — A „mindent vagy semmit”. a „ma győzni” jelszavával nem tudjuk visszahódítani a magyar társadalom jó indulatát, s ugyanolyan szektás módon zárkózunk magunkba, amely módszertől szeretnénk örökre megválni. A szünet után folytatódott a programnyilatkozat vitája. A felszólalásokban, ha nem is élesen, de bizonyos véleménykülönbségek felszínre kerültek. Éppen az igazi konfrontációt hiányolta Huszár Tibor budapesti küldött, aki szerint azok az ellentétes nézetek, amelyek a korábbi vitákon tapasztalhatók voltak, a kongresszusi eszmecserén eddig még nem kerültek felszínre. A párttagságon belül nagyon markáns törésvonalak alakultak ki olyan kérdésekben, mint a többpártrendszer, a demokratikus centralizmus, az 1956-os események megítélése, a modellváltás vagy rendszerváltás ügye. Böjthe András Komárom megyei küldött azt vetette fel, hogy a programból nem olvasható íki egyértelműen, mivel és miért kíván szakítani a párt. A tagság így nem tudja hányadán is áll, a kívülálló számára pedig úgy tűnhet, hogy a párt igazi arcát most álarccal takarja el. A programnyilatkozatnak is bizonyítania kell; hogy ez Élesen fogalmazott A reformszövetség platform vasárnap délutáni tanácskozásán a kongresszus „fenegyerekének” minősített Keserű Imre patkányoknak nevezte a letűnt korszak gyilkosságokat, bűnöket elkövetett politikai vezetőit, s rámutatott arra is, hogy velük nem szabad kompromisz- szumot kötni. Az elemi erejű felháborodás olyan mértékben megviselte a szentesi gimnáziumi tanárt, hogy — szégyen ide, szégyen oda — a folyosón sírni kezdett. Pozsgay Imre vigasztalni próbálta, de a fiatalember annyira elkeseredett, hogy elhagyta a kongresszus épületét. Előtte azonban sikerült szóra bírnunk: — Hogyan ítéli meg most már a legutóbbi felszólalását? — Az az igazság, hogy nem voltam taktikus, nem kellett volna ilyen keményen, durván fogalmaznom. Közös platformon Külön tanulmányt lehetne írni a sajtóközpont szauna jellegéről és a külföldi újságírók arckifejezéseinek változásáról. Amint a monitorokról nézik és a fülhallgatókon keresztül hallgatják a küldötteket, szinte percenként figyelhetünk fel tetszés-, illetve nem-tetszés- nyilvánításaikra. Ágh Attila (reformszövetség platform) felszólalását követve például — miközben a kongresz- szus lelkesen tapsolja a küldöttet — a mellettem ülő angol és nyugatnémet újságíró összenéz, s egyszerre mondják: „Frázis”. A csehszlovák kolléga viszont összehúzza a szemöldökét, hát így kerülhetnék egy „platformra” a különböző országból érkezett emberek is. a párt más párt lett, nem egyszerűen névváltoztatásról van szó — mutatott rá több más küldött. A vidék gondjainak megoldásával összefüggésben többen kiemelték az önkormányzatok jelentőségét. Lassú István Somogy megyei küldött azt javasolta, hogy a pártvagyonnak az a része, amely nem a tagdíjakból származik, kerüljön át az önkormányzatok tulajdonába, s azt más pártok is igénybe vehessék. Hámori Csaba szerint pedig a tanácsi kezelésű vagyont kellene átadni a városok, községek tulajdonába, illetve az állami tulajdon egy része kerülhetne át az önkormányzatok tulajdonába vagyonkezelő részvénytársaságok közvetítésével. A késő délutáni órákra lanyhult a vitaszellem: néSzAnokias fordulatok Sok az átfedés a párt történelmi felelősségét taglaló beszédekben (egyedül a Baranya megyei Horváth Csaba szorgalmazta — 1953-as mintára — a politikai felelősség személyekre lebontott megállapítását) ; nemhogy konkrét személyek konkrét nézetei ütköznének egymással, nemhogy a platformbőségnek köszönhetően valóban kitapinthatóvá válna az egyes csoportok közti nézetkülönbség — a kongresszus első két napi munkáját az elszemélytelenedés jellemezte. A „nem támadok meg senkit, hogy engem se támadhassanak meg” elv érvényesült. Érzelmi túlfűtöttségben, szónokias fordulatokban nem volt hiány, a gazdaságot is érintő, mélyreható elemzésekben annál inkább. hány küldött felszólalása nem igazán a programnyilatkozathoz kapcsolódott; az előre megírt beszédek hangvétele, tematikája korábbi kongresszusokra emlékeztetett. Volt, aki a foglalkoztatási problémákról, más a társadalombiztosítás jövőjéről beszélt. A nyugdíjasok véleményét tolmácsoló küldött a sokakat irritáló, meg nem érdemelt nagyságrendű nyugdíjak ellen lépett fel. Ezek mellett ugyanakkor többen gazdagították érdemi, új szempontokkal a programtervezet vitáját. Egy fiatal budapesti küldöttnő úgy fogalmazott, hogy a pártnak még csak a lelkiismerete szólalt meg az ifjúsággal kapcsolatban. A párt akkor lesz hiteles, ha a fiatalok óhajának eleget téve a dokumentumban — majd a gyakorlatban is — prioriA púder Derűs pillanat
