Békés Megyei Népújság, 1989. október (44. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-08 / 238. szám

O 1989. október 8., vasárnap SPORT „Ez kérem csapatjáték” KSC-Szarvas 62:61 (29:31) NB I-es női kosárlabda-mér­kőzés, Békéscsaba, 200 néz». V.: Gidófalvy, Gcréb. KSC: BROZSEK (4), Kovács (5), FÜCK (12), FARKAS (18 3), Ba­lázs (12 6). Csere: Krasznai (11 3), Till (—), Fülüp (—)- Edző: Tóth Viktor, Adamik Fe­renc. Szarvas: Tarczy (12), Ku- Jawa (8), Lotysz (1), Frankó K. (119), Bozsérné (9). Csere: Frankó A. (—>, Berkó (9), Ve­res (4), Kiefer (2), Szabó (5). Edző: Wojtek VVojcik, Szirony Pál. Kipontozódott: Kujawa (28. p.), Brozsek (30. p.). Frankó K. (35. p.), Fück (40. p.), Farkas (40. p.). Az eredmény alakulása: 8. perc: 10:19, 18. p.: 23:23, 28. p.: 45:39, 32. p.: 45:48, 38. p.: 60:55. Villámgyorsan jelentős előnyre tettek szert a szarvasiak — kétszer is —, ám a lelkes vendégek ha­mar megoldották a felada­tot, s fölzárkóztak. A ha­zaiak végig görcsösen .ját­szottak, s elképzelést egy pillanatig sem lehetett föl­fedezni játékukban. Nem­csak a dobásokkal, a zicce­rek értékesítésével volt baj, hanem a védekezésben is átjáróház volt a csapat. Csődöt mondott a két len­gyel játékos, de hasonló­képp nem találta helyét a kezdőcsapat többi kosara­sa, Tarczy, Bozsérné, Fran­kó K. pedig a kezdeti szép triplák után többet beszélt a pályán, mint játszott. Az utolsó másodpercekben a kecskémétiek legjobbjai ki­pontozódtak, s megcsillant a remény az egyenlítésre, és ígv a hosszabbításra, ám Lotysz a két büntető dobás közül csak az egyiket tudta értékesíteni, így a lelkesebb vendégcsapat vihette el a két pontot. Pedig a KSC-be már az a Till állt be kény­szerből, aki sérülés miatt csak sántikálva tudott föl­jönni a pályára. S ugye a hosszabbításban nagyobb lehetőség adódott volna egv kifulladt gárdával szemben. „Ez kérem csapatjáték” — jegyezte meg egy szurkoló, amit viszont a szarvasiak játékában egy pillanatig sem lehetett fölfedezni. (jávor) Suarez: Nem a döntetlenért megyünk... Luis Suarez, a spanyol válogatott szövetségi kapitá­nya, miután kihirdette Bu­dapestre utazó 16-os kere­tét. nyilatkozott a szerdai világbajnoki selejtező vár­ható esélyeiről. — Nem a döntetlenért me­gyünk a magyarokhoz, per­sze az is előfordulhat, hogy egyetlen pontot sem szer­zünk meg. Ezt is számítás­ba kell vennünk, hiszen igaz, hogy a magyarok a máltaiak ellen csak döntet­lent értek el, de később for­mába lendültek. * * * A 40. heti totószelvényen sze­replő mérkőzések eredményei: 1. Hamburger SV— 2. Nürnberg; Karlsruhe— 1—0 1 3. Düsseldorf Uerdingen— 2—2 X 4. Leverkusen Bochum— 0—2 2 5. Werder Brémen Kaiserslautem— 0—0 X 6. Bayern München Braunschweig— 0—0 X Wattenscheid 1-0 1 A L többi találkozót ma játsz­szák. Az igazi és a félig kész, festett Hercules. A plakát a Szovjetunió legerősebb emberét hirdeti, de hát istenem, a mexikóiak kire nem adnak ... Az ere­deti mexikói öltözet a direktor ajándéka. (Bal oldali képünk.) Celayaban, egy délelőtt. Regenerálódni is kell, nem igaz? (Középső képünk.) Ilyen csinos hölgyek társaságában könnyebb a nehéz súly is ... (Jobb oldali képünk.) Senor Pakucza beszámolója Mexikóból 0 malomkő — immár vasból • „Csak” kétszer lett véres a szamurájkard • n legjobban a kavicstörést élvezik TAVALY DECEMBER KÖZEPÉN AZZAL BÜCSÜZTUNK A BÉKÉSCSABAI ERÖMÜVÉSZTÖL, ELSŐ ÚJKORI TOL­DI MIKLÓSUNKTÓL: VÁRJUK BESZÁMOLÓIKAT A MESSZI FÖLDRŐL! MÄR-MÄR ARRA KEZDTÜNK GYA­NAKODNI, HOGY VALAMI KÖZBEJÖTT, A DOLGOK NEM ÜGY ALAKULTAK, AHOGY ELKÉPZELTÉK. S ILYENKOR AZ EMBER UGYE NEM SIET A NYILVÁNOS­SÁG ELÉBE... SZERENCSÉRE TÉVEDTÜNK. A BÉKÉS­CSABAI ENERGETIKUSBÓL ÉS PÄLYAGONDNOKBOL ÜNNEPELT SZTÁR LETT! AKI EGY KICSIT IS ISMERTE, HOGY PAKUCZA JÖSKA MILYEN SOKAT DOLGOZOTT EZÉRT, NEMHOGY IRIGYLI, SOKKAL INKÁBB ÖRÜL SIKEREINEK. MERT RÁSZOLGÁLT! A MINAP MEGÉRKEZETT A VÄRVA-VÄRT BESZÁ­MOLÓ, EGY SZÍNES FOTÓKKAL VASTAGON BÉLELT LEVÉL FORMÁJÁBAN. A BEVEZETŐT AGNES ASSZONY IRTA, MAJD SENOR HERCULES VETTE ÁT A SZOT. Az elmaradhatatlan pctrencés rúddal Józsi a főattrakció Már kilenc hónapja jár­juk Mexikó városait, túl va­gyunk a századikon is. Min­denütt nagy sikerrel megy a műsor, és Józsi a főattrak­ció. Az országban még min­dig nagyon tisztelik az erőt. Herculesre van hirdetve az előadás, egész nap járják a hirdetőkocsik a várost, előre reklámozzák, hogy megér­kezett „korutre más fuerte de Rusia, Hercules”, azaz a legerősebb orosz Hercules. Azt ne kérdezzék, hogy mi­ért szovjet? Talán azért, mert Mexikótól nagyon-na- gyon messze esik Közép- Európa, s ezt nem csak föld­rajzilag értem, vagy pedig, talán, mert közvetlenül Moszkvából érkeztünk repü­lővel Mexikóba. Az újságok dicsérik, fantasztikusnak minősítik produkcióját. Rá­dió- és tv-felvételt készíte­nek vele; minden hirdető­oszlop tele van az őt ábrá­zoló plakátokkal. Az utcán így igen nehézkes a közle­kedés, mert lépten-nyomon felismerik, megállítják, fényképezik, autogramokat kérnek. Rögtön belecsöppent a sztár szerepébe! Otthon nem is mertük volna remél­ni, hogy ilyen kedves, kelle­mes fogadtatásban lesz ré­szünk az indiánok között. Mondok egy jellemző pél­dát: januárban megfázott Józsi és tüdőgyulladást ka­pott. Az orvos hét napig nem engedte dolgozni. Mi­vel a műsorba be volt je­lentve, a direktor minden előadáson bemondta, hogy Hercules beteg, nem tud fel­lépni, mert lázasan fekszik a szállodában. No, elindult a lavina! A látogatók tömege jött jobbulást kívánni, gyü­mölcsöt, édességet hoztak. Ha valaki belépett a szállo­da kapuján, a portás már mondta is a szobaszámún­kat, tudta, hogy Herculesre kíváncsi mindenki. No, ennyi talán elég beve­zetőül, legyen a szó inkább Józsié! Mint a sebes nyíl röpte, úgy repül az idő — foly­tatta Pakucza József. — Ügy tűnik, mintha csak teg­nap beszélgettünk volna, az indulás előtti nagy izgalmak közepette, és máris csaknem tíz hónap telt el azóta. Nem is tudom, hol kezdjem . . . annyi szép és érdekes él­ményben volt már részünk. Talán ott, hogy tavaly se­nor Tito producerrel Ma­gyarországon járt senor Wal­ter Fuentes Gasca, aki azóta is a munkaadóm — a Gas- ca-cirkuszok egyikének, az Unionnak tulajdonosa, melynek én vagyok a fő att­rakciója. Monterey, Veraa- uz, Tampico, a legnagyobb városok az államokban, már mindegyikben felléptem. Ti­zenegy alkalommal jártunk az USA-ban is. Az amerikai követségen kaptunk egy hat hónapra érvényes, többszöri határátlépésre szóló vízumot betétlappal, mely sok-sok mexikói elérhetetlen álma. A kisfiam, Józsika szerint: „Bérletünk van az államok­ba”. II malomkő már vasból van Néhány szó a munkámról. A produkció 12 percig tart. A rugóval kezdek, majd jön a vendégoldal és a malom­kő, amely immár vasból van... Ez többé nem törik el, de szörnyű nehéz, főleg egy kézzel fej fölött meg­tartani (127 kilogramm). Ezt követi a két, «gyenként 50- 50 kilogrammos kézisúlyzó, melyeket fej fölött kell az egyik kézből a másikba át­dobni, ám egyszerre, majd a két súlyzót egy kézzel a fej fölé emelni. Aztán behoz­nak két darab 12x12 milli­méteres, 45 centi hosszú négyzetacélt és behívnak egy markos nézőt, aki vá­laszt egy vasat magának, a másikból én hajlítok egy patkót, melyet utána meg­próbál kiegyenesíteni. Ter­mészetesen nem sikerül és megkapja ajándékba. Nem hiszik el! Ezt követi a szamuráj­kard, melyet a gyengébb idegzetűek nem bírnak vé­gignézni. Pedig az eddigi 341 föllépésem során „csak” két ízben lett véres a penge. A kavicstörést ököllel, rop­pant élvezik, úgy szedik össze a kőszilánkokat, mint valami értékes erekjét. Ez­után egy nagyobb követ ver szét a mellkasomon az egyik asszisztens, majd a motorok helyett 5-10 férfi próbálja szétfeszíteni az összekul­csolt kezem. És jön a csúcs­attrakció, amikor áthajt a .mellkasomon egy majd két tonna önsúlyú autó. Sokan mondták már előadás után, hogy ha nem a saját sze­mükkel látnák közvetlen kö­zelről, el sem hinnék, hogy ekkora súly alatt nem rop­pan össze az ember. Van, aki négyszer, ötször is meg­nézi a műsort, hátha felfedi a svindlit, ami persze nincs. Belegondolva az egészbe, álmomban sem fordult meg a fejemben, hogy ilyen szép ez a pálya. Nagyszerű érzés másoknak örömet szerezni a munkámmal, és még jobb az előadás után a rajongók gyűrűjéből ki sem látszva, fogadni a gratulációkat, osz­togatni az autogramokat. A szakemberek szerint már legalább 10 éve ezen a pá­lyán kellene dolgoznom, kár volt elfecsérelnem a drága, dollárt érő időmet! De a producerekkel együtt abban bízunk, hogy bírom néhány évig. Ha befejezem, úgy gondo­lom, van Békéscsabán jó né­hány tehetséges fiatal, aki úgy fog örülni, mint én, ha valaki felkarolja, irányítja munkáját és útnak indítja ezen a csodálatos pályán. Ugyanis jelenleg én vagyok az egyetlen magyar erőmű- vész. Rajtam kívül még két európai dolgozik hozzám ha­sonlóan, tehát összesen hár­man vagyunk Európában. Ezenkívül még járja a vilá­got néhány erőzsonglőr a Szovjetunióból. Szóval nincs „telt ház”. Most, amikor ezt a levelet írom — szeptem­berben —, már a második hathónapos szerződést telje­sítjük, és Walter következe­tesen azt hajtogatja, hogy két évig nem enged még szabadságra sem. Pedig van szerződésajánlatom Colum­biába, Ecuadorba az Atay- de-cirkusztól, az Egyesült Államokba a Dactary-cir- kusztól. Ezenkívül Japán, Izrael, Jordánia és Kuvait cirkuszai is érdeklődnek. A mexikói sajtóban min­dennapos vendégek va­gyunk, a szállodai portások naponta hordják a megjelent képeket, cikkeket rólam, ajándék belépőjegyeket re­mélve. A spanyol nyelvvel most már elég jól elboldo­gulunk, főleg Józsika, ö az egész nyarat gyerekek kö­zött töltötte és már álmában is spanyolul beszélget. Mi­vel ismét szeptember van, megkezdődött számára is a tanév. Olyan jól beszéli a spanyolt, hogy fogadtunk mellé egy tanárt, aki na­ponta tanítja matematikára, spanyol nyelv és irodalom­ra. A tanár mellesleg máso­dik diplomáját a teológia szakon szerezte. ...és akkor jött egy skorpió Persze, itt sem mindig fenékig tejfel. Ügy két hó­nappal ezelőtt, az egyik vá­ros jónevű szállodájában, előadás után ledobtam ma­gam az ágyamra, s arra let­tem figyelmes, hogy valami mászkál a lábamnál. Jobban megnéztem, és a lélegzetem is elakadt, mert akkor lá­tom: igazi skorpió mászik a paplan végén. Nem is tu­dom, melyikünk ijedt meg jobban, én vagy a 3-4 cen­timéteres kis váratlan ven­dég. A végén összeszedve magam, nyakon, azaz far­kon csíptem és levittem a recepcióra. No, lett nagy ló- tás-futás ... sűrű bocsánat­kérés. Nem engedtem agyonverni. A rögtönzött kis terráriumbán adtam neki legyet, sertéshúdarabokat, marhamájat, de sajnos há­rom napig nem evett sem­mit, így elengedtük a város 'szélén. Ha azt a rengeteg ilyen­olyan élményt leírnám, egy hétig leverné a sportrovatot, ezt pedig nem akarom. Meg­ígérem, hogy hamarosan is­mét jelentkezem. A mellék­let pedig, íme néhány fotó, egy kis szövegkísérettel. Ba­ráti és szívélyes üdvözlettel — Pakucza József. Mexico, Queretaro, 1989. 09. 08. Közreadja: Fábián István BÉKÉS MEGYÉI Az MSZMP Békés megyei lapja. Igazgató-főszerkesztő: Arpási Zoltán. Főszerkesztő-helyettes: Seleszt Ferenc, dr. Serédi János. Igazgatóhelyettes: Adamik Tiborné. Kiadja a Békés Megyei Lapkiadó Vállalat. A szerkesztőség és a kiadó címe: Békéscsaba, Munkácsy u. 4. sz. Pf. 111. 5601. A szerkesztőség telefonszáma: (66) 27-844. igazgatő­íőszerkesztő: (66) 21-401, a kiadó telefonszáma: (66) 26-395. Telexszám: 83312. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: egy hónapra 105 forint, egy évre 1260 forint. Kner Nyomda lapüzeme, Békéscsaba, Lenin út 9—21., 5600. Vezérigazgató: Balog Miklós. ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents