Békés Megyei Népújság, 1989. október (44. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-08 / 238. szám

1989. október 8., vasárnap o Uhrin Erzsébet felszólalása Én is azok közé a magyar állampolgárok közé tartozom, akik régóta várták, örömmel üdvözölték és folytatni akar­ják a májusi pártértekezleten és az azóta eltelt időszak alatt bekövetkezett változá­sokat. Azok közé a magyar állampolgárok közé is tarto­zom, akik országukra jellem­ző súlyos és átfogó válságot nemcsak tévedésnek, ■ hibának, hanem nagyon sok tekintet­ben bűnnek is tartják. És azok közé a párttagok közé is tartozom, akik csak akkor vállalják a felelősséget a jele­nért és a jövőért ennek a pártnak a nevében, ha ez a kongresszus itt és most ha­tározottan állást foglal a párttagságot megosztó lénye­gi, valamint a párttagságot és a társadalmat foglalkoz­tató aktuálpolitikai kérdésekben is. Alapvető tartalmi és a meghatározó személyi kérdésekben elvtelen komp­romisszumokkal a problémák megoldását bármifélekép­pen halogató javaslatokkal én sem tudok és nem is aka­rok azonosulni. Mert azok közé a tanárok közé is tartozom, akik tanít­ványaiktól a ballagási ünnepségen a rájuk hagyott örök­ség és a rájuk váró jövő miatt nem szemlesütve, szé­gyenkezve, mentegetőzve, hanem emelt fővel és tiszta lel ki ismerettel akarnak búcsúzni. És egyike vagyok a kül­dötteknek megválasztott 103 nőnek, a 8,1 százaléknak, akiknek a politikában való cselekvő részvételéről, sajá­tos problémgmegközelítéseiről a mi új, magyar, szocia­lista pártunk sem mondhat le. A továbbiakban két problémát érintek: a felelősség kérdését és a példa nélküli történelmi kísérletünk nemzetközi feltételeit. Az országunk és a páVtunk je­lenlegi súlyos helyzete miatt elkerülhetetlen feladatnak, fontos bizalomerősítő lépésnek tartom a felelősség meg­állapítását. Hangsúlyozni kívánom, hogy nem a véres leszámolást, de a konkrét, határozott, névre szóló veze­tői következményekkel — beosztás és nem búvó és rej­tett munkahelyváltoztatással, fizetés és a kiemelt nyug­díjak csökkentésével, lakás és egyéb kedvezmények meg­vonásával — járó felelősségre vonást. A nemzetközi feltételekről: örülök a külpolitikai nyi­tásnak, a bennünket támogató nemzetközi szimpátiá­nak, ugyanakkor aggaszt, hogy megromlott a kapcsola­tunk a szomszédos szocialista országokkal, a Varsói Szerződés tagállamaival. A félreértések elkerülése vé­gett, szeretném leszögezni, hogy minden konkrét dön­tésben a mi kormányunkkal értettem egyet. A jövőben azonban a jószomszédi, baráti kapcsolatok ápolását, fenntartását, fejlesztését minden lehetséges úton — kor­mányzati és egyéb hivatalos és közvetlen kapcsolatokkal, a népi diplomácia eszközeivel — támogatnunk és ösztö­nöznünk kell. Hogy ne ismétlődhessenek meg a szomorú történelmi példák. Csak emlékeztetőül mondom, hogy Középkelet-Európa népeinek közös múltja bizonyítja: nemegyszer sikerült már nagyhatalmi érdekek miatt felhasználná a nemzetiségi ellentéteket és egymás ellen fordítani az itt élő népeket. A hazánkban élő nemzetiségieket — akiknek a meg­nyeréséről pártunk szintén nem mondhat le — különö­sen sújtja, érzékenyen érinti ez a helyzet. És sajátos helyzetükből adódóan, sokat tehetnek és tesznek is e kapcsolatok javításáért. Ezt a hídszerepet látják el a határainkon kívül élő magyarok is, akiknek az érdeké­ben -a legtöbbet példamutató hazai nemzetiségi gyakor­lattal tehetünk. A fentiek szellemében javaslom: kongresszusunk ha­tározatban fejezze ki sajnálkozását amiatt, hogy Romá­nia vezetése — és nem a román nép — megakadályozta az aradi vértanúk emlékének méltó megünneplését. (Folytatás a 2. oldalról) hibásnak bizonyult elvektől és módszerektől. Szakít a bürokratikus pártállam rendszerével, a demokrati­kus centralizmus elvével. Az alakuló új párt ugyan­akkor az MSZMP-n belüli reformtörekvések örökösé­nek tekinti magát. Maradék­talanul vállalja az emberi fejlődés egyetemes értékeit, a humanizmust, a szabadsá­got, a demokráciát, valamint az értékteremtő munka tisz­teletét. Folytatója a szocialista és kommunista mozgalom időt­álló hagyományainak, ma­gáénak vallja a szolidaritás és a társadalmi igazságosság elvét. Ugyanakkor vallja, hogy a társadalmi igazsá­gosság és az emberi szabad­ságjogok eszméi nem állít­hatók szembe egymással. Nem engedhető meg az sem, hogy a piac ellenőrizhetet­len erői felülkerekedjenek a szociális és kulturális érté­keken ... A párt egyik örököse a magyar progresszió legjobb törekvéseinek, a haza és ha­ladás eszméinek, a Duna menti népek sorsközössége gondolatának. Szoros és szer­ves kapcsolatot kíván fenn­tartani mind a reformra tö­rekvő közép- és kelet-euró­pai baloldali pártokkal, mind pedig a világ reform­kommunista, szocialista és szociáldemokrata pártjaival. Az új reformpárt a saját munkájuk alapján jövede­lemből részesedők, a kisvál­lalkozók, magyar és más nemzetiségű honfitársaink pártja. Működésének elvei közé tartozik a világnézeti és politikai türelem, az áramlatok szabad és önkén­tes szövetsége. Pártunk állampártból kor­szerű baloldali szocialista mozgalommá, a tagsága ál­tal . ellenőrzött politikai tö­megpárttá válik, amely ke­zet nyújt minden demokra­tikus, haladó magyar erő­nek, s egyúttal az európai baloldal szerves részének te­kinti magát. Kész a demok­ratikus szocializmus céljait követve, a jogállam törvé­nyeit mindenkor tiszteletben tartva, valamennyi együtt­működésre vállalkozó erő­vel összefogni, hogy az or­szág kijusson a válságból. Lapértékelés Tüntető a bejáratnál A küldötteket reggel fél 8-kor néma tüntető várta a kongresszusi palota főbejáratánál. Kezében transzpa­rens, a következő felirattal: „Küldött elvtársak! Csaló­dás az első nap, hagyjátok abba az önmarcangolást! Ne bántsátok a sok ezer reménykedő MSZMP-tagot!” — ön kit képvisel, milyen szervezet nevében tiltako­zik? — Én csak saját magam nevében beszélek. Önként jöttem ide, mert nem értek egyet a felszólalásokkal — emeli fel a hangját Fülep Endre nyugdíjas, a budapesti VI. kerület 4. számú pártalapszervezetének a tagja, majd így folytatja: — Grósz Károlyt támogatom és nem Pozsgayt. Különben is, Pozsgayt nem érti a párttagság fele sem. Ennek az országnak erős pártra van szüksége. Itt nem szövegelni kell, hanem rendet teremteni. — Milyen rendet szeretne és milyen eszközökkel? — Ne gondolja, hogy a fegyverekre hivatkozom. Bé­lkésen, de határozottan le kell állítani az önmarcango­lást. Semmi értelme sincs egymás lepocskolásának. A párttagság nem ezt várja! Folytatnánk a beszélgetést, de éppen ebben a pilla­natban érkezik meg Jassó Mihály. Hozzá fordulunk: — Mi a véleménye a feliratról? — Nekem egész más a véleményem. A kongresszus első napja igen aktív volt. A küldöttek nagy aktivitással vettek részt a munkában. Szerintem tartalmas vita bon­takozott ki. Hogy néhány embernek nem tetszett, az .nem baj, neim vagyunk egyformák, mások az érdeke­• ink. t Hozzá kíván járulni a vegyes tulajdon, a szociális piacgazdaság és az önkor­mányzatok rendszerére tá­maszkodó többpártrendsze­rű parlamenti demokrácia kiépítéséhez. A gyökeres politikai meg­újulást a kongresszus a párt elnevezésével is kifejezésre kívánja juttatni. A jogfoly­tonosságot fenntartva beje­lenti a Magyar Szocialista Párt megalakulását. A Magyar Szocialista Párt meg kívánja tartani és hív­ja soraiba mindazokat, akik egyetértenek programjával, elfogadják alapszabályát. * * * A kongresszus után kerül­jön sor a Magyar Szocialis­ta Párt bejegyeztetésére. Az MSZP megalakítása a tag­sági viszonyt is érinti. Ezért 1989. október 31-ig össze kell hívni az alapszer- vezeteketi Aki a párt alap­szabályát és programnyilat­kozatának alaptételeit el­fogadja, s ezt aláírásával hi­telesíti, az megerősíti, hogy a Magyar Szocialista Párt tagjává válik. Az MSZP tagjai 1989. no­vember 10-ig szabad vá­lasztásuk alapján — szük­ség szerint — hozzák létre alapszervezeteiket, s kezd­jenek hozzá a tagtoborzás­hoz, az új párt szervezésé­hez. A taggyűléseken ké­szítsék cl a tagság nyilván­tartását, adják ki az új tag­könyveket, válasszák meg vezetőiket és küldötteiket, vitassák meg a választások­ra való felkészülés módját. Budapest, 1989. október 7. * * * A kongresszus a doku­mentum elfogadásával befe­jezte szombati munkanapját. A küldöttek vasárnap foly­tatják munkájukat. A tudósításokat készítet­ték: Dányi László, Papp János, és Seleszt Ferenc. Fotó: Gál Edit 7 A kongresszus megyei visszhangja l „Bízom a fiam elkötelezettségében” Vastagh Pálné, békéscsabai nyugdíjas mindig Vérzéke­nyül, valahányszor a kong­resszust, s főleg a fia szerep­lését említjük. — Milyen útravalóval indí­totta el a fiát Budapestre — kérdeztük az édesanyát a csa­bai piacon. — Nehéz szívvel gondoltam a fiam küldetésére, s mi­előtt elment, minden nap fel­hívtam. Azt mondtam neki: vigyázzanak, hogy a párt ne szakadjon szét, mert ez nem olyan, mint a lottógömb, ami­nek az egyik felében van a szám, a másikban pedig sem­mi sincs. Ebben egyetértet­tünk, s én nagyon bízom a fiam elkötelezettségében. Szerintünk a különböző irányzatok képviselőinek meg kellene vizsgálniuk, melyek azok a nézetek, amelyekről hasonlóképpen vélekednek, s ezek alapján egy merőben új szellemű pártot hoznának létre. Arról is beszélget­tünk, hogy mostanság milyen sokan elhagyják a pár­tot. A fiam azt válaszolta, hogy valóban sokan elmen­nek, de ez a folyamat részben hozzá is járul a párt megtisztulásához, hiszen a karrieristákra, az érdekpárt­tagokra nincs szükség. — Bizonyosan megkülönböztetett figyelemmel kíséri a kongresszust.,. — Természetesen, s nemcsak nézem, hanem értékelem is magamban. Ügy láttam a televízióban, hogy sok megbántott ember kért szót. Az viszont nem tűnt ki, hogy mennyire elkötelezettek a reform gondolatának. Nem elég ugyanis csak mondani, hogy „reformer” va­gyok. Most már tettek kellenek. S mit látok ehelyett? Egymás elleni harcot, torzsalkodást, s közben elfeled­keznek a pártról, a népről. „Nem kell tartanunk a visszarendeződéstől” — Talán a kelleténél is na­gyobb jelentőséget tulajdoní­tott az ország ennek a kong­resszusnak — töpreng gondo­latai összegzésénél Herczeg Tamás, az MDF békéscsabai csoportja elnökségének tagja —, ez persze összefüggésben áll az MSZMP állampárt- pozíciójával. Mert, ha valóban többpártrendszer lenne, sokkal inkább a párt belügyiként ke­zelnék. Persze, így is lesz ten­nivalójuk elegendő, hiszen meg kell tisztulniuk, a válasz­tásokra csak úgy lehetnek esélyeik. Stratégiai szempont­ból sem közömbös tehát, hogy ne csak erkölcsileg, hanem jól felfogott érdekeiktől vezérelve is tisztázzák, mit akarnak tulajdonképen. — Hogyan vélekedik, használna most az MSZMP-nek a pártszakadás? — Mindenképpen, bár én nem ezt a fogalmat emlí­teném. Kétségtelenül fontos lenne, hogy a különböző irányzatok önálló arculatot kapjanak, mert úgy válnék világossá, melyiknek mi a célja. Meggyőződésem, hogy ez az egész országnak jót tenne. — Az ellenzék melyik irányzatot fogadná el a legin­kább tárgyalópartnerként? — Erre most nem lehet választ adni, hiba lenne pre­koncepciókat gyártani, esetleg egy választások utáni koalícióról beszélni. Egy biztos, a választásokon a re­formszocialistáknak lenne a legnagyobb esélyük. — Kell-e még tartanunk a visszarendeződéstől, az ön véleménye szerint? — Ebben a kérdésben mindig nagyon optimista vol­tam, hitem szerint ném. Eddig nem sokat törődtek a néppel — Biztos vagyok benne, s látom is a munkatársaim kö­rében, hogy igenis érdekli a munkásembereket a kongresz- szus — bizonygatja Pintér At­tila, a Medgyesegyházi Hala­dás Tsz magtári dolgozója. Rögtönzött véleménye mégis erős pesszimizmussal átita­tott: — Számomra meglehetősen lehangoló a tanácskozás, s meggyőződésem, hogy meginl a kisembereket segíti a leg­kevésbé. Talán túl sokan és sokszor mondták már, de én sem tudok másként fogalmaz­ni: egy szűk elit politizál most a fejünk felett. Számunkra, egyszerű munkások számára az lenne az egyik legfon­tosabb, hogy ne érezzük magunkat kiszolgáltatottnak, amikor egy hivatalba vagy bármilyen intézménybe be­lépünk. — Mit gondol, változik-e valami azzal, hogy az MSZMP új néven, egy egészen új elhatározással, koncepcióval szándékozik részt venni a politikai életben? — Nincsenek illúzióim, szerintem csupán formai meg­oldásról van szó. Ügy is mondhatnám, a gyerek marad, csak a neve változik. Majd akkor hiszünk a megújulás­ban, ha 10-15 ezer forintot kereshetünk, a húst pedig 80 forintért vehetjük meg a boltban. A hatalom pedig va­lóban néphatalom legyen! Eddig ugyanis az MSZMP nem sokat törődött a néppel. Ezért is adok igazat Szabó Miklós megyei első titkárnak akkor, amikor azt mondja, a pártba minél több munkásképviselőt kell bevinni. És még egy nagyon fontos dolog: sokkal többet kellene foglalkozni az ifjúsággal, az oktatással. Így érhetnénk el ugyanis azt, hogy jól képzett, magasan kvalifikált szakemberek töltsék be a vezető posztokat.

Next

/
Thumbnails
Contents