Békés Megyei Népújság, 1989. október (44. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-05 / 235. szám

1989. október 5., csütörtök Búcsú Még minden lehetséges. Örvénylő életünkben, lebegő izgalommal várjuk a hol­napot. Egy párt tartja kongresszusát, párt, amely eddig az egyetlen volt. Némely eseményről sokszor elhangzott már a túlzó értékelés, hogy mérföldkő, meg történelmi pillanat, de most úgy tűnik, valóban különleges időknek vagyunk tanúi. Nagy politikai baklövés volna, ha min­den maradna a régiben, vagy csak a cégtábla átfestésével foglalnák el magukat a küldöttek. Most még odafigyel e kongresszusra a nép, sokat is vár tőle, azt feltétlenül, hogy lezárjon egy hosszú korszakot, életünk jelentős da­rabját. Illik tehát elbúcsúzni a múltunktól. Jó lenne csak a szépre emlékezni, de ez bizony el se képzelhető. Voltak ugyan jó éveink, főleg amíg a hit tar­tott, de ahogy kiderült, hogy festett díszlet csupán a jövő rózsavörös képe, utólag is megkeseredik az ember szája. Mennyi lelkesítő remény porladt semmivé, lett illúzió, mert igazságok helyett silány jelszavak vezéreltek ben­nünket. Rossz volt a minta, amelyet lemásoltak, és szaka­dozottnak bizonyult az indigó is, amellyel kopírozták az idegen szöveget. Ki érti, hogy értelmes emberek miként törhettek hatalomra, s hirdették a köz javát, a közösség ellenére. Csak a diktatúra szülhet ilyen torz magzatot. Még büszkék is lehettünk, hogy a mi kis diktatúránk szelídebb, mosolygósabb, talán engedékenyebb is, mint amilyen vad, fogvicsorító, konok lehetne. Fából vaskari­ka: ez a párt kitalálta, hogy nem kell neki kontroll, hisz ő egyben önmaga ellenzéke. Ö, de elnéző, simulékony ellenzék volt, lehetett tőle burjánzó butaság, korrupció, értékeink elherdálása. Gazdagnak tűnt az állam-bácsi és a párt-bácsi, csodálkoztunk, mennyi mindent elbír ez a széles alapokra épülő szocializmus. Nem bírta el! Recseg- ropog a felépítmény, feneketlen zsákba öntöttük az ala­pozáshoz szánt anyagot. Évtizedek bűnei kiáltanak az ég­re, visszhangzik bele a csillagos kupolacsarnok. Akik hallgatják, vagy képesek a tisztességes jobbulásra, vagy vélt igazuk tudatában próbálják túlharsogni a reformo­kat sürgető szavakat. Esetleg csak füldugót vásárolnak, s várják, hogy elnémuljon a hangzavar. Negyven évvel ezelőtt, fondorlatos trükkel és idegen hatalom nyomására jutott egyeduralomra ez a párt. Ké­sőbb egy fegyveres felkeléssé fajult népharag megrecscg- tette a szorító abroncsokat, de ismét csak idegen hata­lom segítségével, a kissé felfrissített, de lényegében régi recept szerint működött tovább a gépezet. Akik kezdeti haszonélvezői voltak e kétes értékű győzelmeknek, mára nagyon kevesen maradtak a politikai porondon. Utódaik csak megörökölték a hitbizományként kezelt jussokat, és főként a módszereket, ahogy a rendszer fenntartható. Fé­lelem, az igazság elhallgatása, sejtelmes egyéni kapcso­latrendszer, alig burkolt erőszak volt a kötőanyag. Ügy tűnt, itt ez a szokás. Volt, akinek érdemén felül kedve­zett e világ, a többiek pedig legyenek fegyelmezettek. Tűrj békességgel, az ördögi körből nincs menekvés. Reménykedem, mert képtelenség, hogy az MSZMP tel­jes vezetése, és főleg a még mindig több mint félmilliós tagsága, hibáztatható volna. Belecsöppentek csupán egy csikorgó szerkezetbe, néha még belülről próbálták javít­gatni, aztán vagy beletörődtek a meg nem változtatható állapotokba, sokan szégyellték, hogy mibe keveredtek, néhányan élvezték hatalmukat. Emberek ők is, zömük értékes, jó magyar ember. S az utóbbi idők szédületes változásai azt bizonyítják, hogy vannak a soraikban — vezetőik közt is! — kiváló hazafiak, akik felelősséget éreznek a jövőnkért. Ha az ő akaratuk lesz győztes, ak­kor ez a kongresszus sokat tehet, hogy végső búcsút ve­gyünk az ezerszer megbűnhődött múltunktól. Andódy Tibor „Nincsenek kapaszkodási pontjaink” Fehér Lászlót, a Szeghal­mi Fehér Lajos Termelőszö­vetkezet elnökét arról kér­deztük, hogy jelenleg me­lyek a legaktuálisabb tenni­valók, illetve kérdések a gazdaságban. A következő­ket mondta: — Ezekben a napokban az úgynevezett kardinális dol­gok, a jövő nagy kérdései tulajdonképpen háttérbe szo­rulnak. Engem sokkal job­ban foglalkoztat az, hogy mi lesz jövőre, hogyan bizto­síthatjuk tevékenységük fo­lyamatosságát, mert nincse­nek meg a szükséges ka­paszkodási pontjaink. — Mire gondol konkrétan? — Már régen javaslatot kellett volna tenni a jövő évi vetésszerkezetre, az egyes növények vetésterüle­tére, de nincsenek informá­cióink. Például nem ismer­jük a gabonák felvásárlási árait, vagy a műtrágyák és növényvédő szerek várható ÜJRA FEKETE-DISZKÓ Békéscsabán, a HALÁSZCSÁRDÁBAN 1989. október 8-tóh minden vasárnap 19 órától. Várunk Benneteket! Chlebik Pál üzletvezető, Fekete László műsorvezető áremelkedésének mértékét. (Mert az kevés, hogy külön­böző „források” 25-60 száza­lékos áremelkedésről beszél­nek.) — Melyik az a határidő, ameddig mindezekről önök­nek pontos tájékoztatásra lenne szükségük? — Tulajdonképpen már a búza betakarításakor, a ta­laj-előkészítés kezdetén il­lett volna tudnunk a várha­tó árakat! Ebben a szituá­cióban szerintem nem csak Szeghalmon hiányzik a ga­rancia a mezőgazdasági ter­melés folyamatosságához. Ha már ma tisztában len­nénk mindezekkel a dol­gokkal, az is késő lenne, va­lójában hetekkel ezelőtt ösz- sze kellett volna állítanunk az 1990-es év vetésforgójá­nak növényszerkezetét! Je­lenleg a sötétben tapogató­zunk, minden bizonytalan, és ez nem vezethet jóra. (1. s.) Vállaljuk személygépkocsik és kistehergépkocsik számítógépes kerékcentrírozását és optikai futóműbcállítását. ÁFOR Gépkocsijavító Üzem, Nagyszénás WW Ősz a pusztaföldvári határban Orosháza és Kaszaper kö­zött az egyik bekötő út az ál­lattartó telepek között vezet a Pusztaföldvári Lenin Tsz központjába. Takaros épület- együttes, gondozott parkkal fogadja az idegent. A kör­nyék nyugalmát, csendjét néha egy-egy gép zaja veri fel. A hajdani Wenckheim- birtok egy részén gazdálko­dik több mint négy évtizede a szövetkezet. A Pusztaföldvári Lenin Tsz jogelődje, a Dózsa Tsz 1948. augusztus 17-én ala­kult, 1960-ban befejeződött a községben a mezőgazdaság átszervezése, és 1975-ben há­rom téesz egyesüléséből ala­kult ki a 3486 hektár szán­tón gazdálkodó mai szövet­kezet. Két főágazata, a nö­vénytermesztés és az állat- tenyésztés meghatározó, a téesz éves árbevétele 230 millió forint, 320 aktív, s ugyanannyi nyugdíjas tagja van a szövetkezetnek. — Növénytermesztésünk­ben meghatározó a búza, a kukorica, a cukorrépa, a zöldborsó és az egyéb takar­mánynövények termesztése. Az állattenyésztésben a ser­tés- és a szarvasmarha-ága­zat dominál: évente mintegy 7 ezer vágósertést és több mint 2 ezer hízó marhát ér­tékesítünk — sorolja Szász Lajos elnök. Mint minden községben, így Pusztaföldváron is nagy múltja van a háztáji terme­lésnek, főként a sertéstar­tásnak. Sajnos, itt is, mint az ország más vidékein a kedvezőtlen közgazdasági szabályozók, vagyis a tartási költségek növekedése miatt rohamosan csökken a sertés- tartási kedv. Egy esztendő alatt felére csökkent, 3000-rel kevesebb a kisgazdaságokból és háztájikból értékesített sertések száma. Hasonló gon­dok jelentkeztek a háztáji növénytermesztésben is. A falubeliek háztáji földjeiken főleg paradicsomot, uborkát, vöröshagymát, sárgarépát termelnek, sajnos, s úgy tű­nik ez tendencia, hogy a hagyma és a sárgarépa érté­kesítésében gondok mutat­koznak. — De ne csak itt az irodá­ban tájékozódjon, járjuk körbe a határt — invitál az elnök. Gépkocsink sima dű- lőúton porzik. a határban gé­pek dolgoznak. Hatalmas, 413 hektáros cukorrépatábla szé­lén visz utunk. A termés jó, hektáronként meghaladja a 4,6 tonnát, cukortartalma pe­dig közelíti a 16 százalékot. — Az orosházi vasútállo­másra hordjuk, onnan irány­vonattal szállítják tovább Mezőhegyesre — int fejével az éppen mellettünk elhala­dó pótkocsis szerelvényre. Kukoricatábla mellett féke­zünk. Jó lesz a termés. A csövek szépen fejlettek, dús szeműek. Hamarosan megin­dulnak benne a kombájnok. Az eddigi szép ősz fokozato­san érlelte a termést. S amíg autónk robog, jut néhány perc a beszélgetésre. Meg­tudjuk, hogy az elnök 1958. március 1-jétől dolgozik a téeszben, s azóta nap mint nap Orosházáról jár át Föld­várra. A téesz élén 1967 óta áll, végigjárta a ranglétrát a közös gazdaságban. De nem csak ő az egyedüli „régi” ember. Kostyálik Já­nos gépkocsivezető 1966-tól tagja a tsz-nek; traktoros­ként kezdett, szülei a szövet­Kaczkó Sándor magtáros 1960 óta tagja a Lenin Ter­melőszövetkezetnek, Puszta- földváron lakik. Kezdetben kocsis, majd tehenész, ké­sőbb tejátvevő volt a jelen­legi beosztásáig. — Milyen a búzatermés az idén? , — Sajnos, gyengébb mint szokott, 65 mázsa hektáron­mányt. így mázsánként 55-70 forinttal olcsóbban jutunk hozzá, mintha a takarmány- forgalmitól kellene megvásá­rolni. A nyugdíjasairól is gon­doskodik a szövetkezet. Az alacsony összegeket a tsz kiegészíti 3800 forintra, ezzel is elismerve az elődök mun­káját. Szász Lajos téeszelnök Gyorsjavításon a cukorrépakomhájn kezet nyugdíjasai. Szavaiból kicsendül: elégedett ember, munkáját szereti, pedig lett volna alkalma, hogy változ­tasson, esetleg könnyítsen életén. Azon kevesek közé tartozik, aki nem foglalkozik sem háztáji növénytermesz­téssel, sem állattartással. — Amíg a mindennapi munkánkkal biztos jövede­lemhez jutunk, addig nem kockáztatok. Nekem nem kell a föld, sem úgy, hogy nagyobb legyen a háztáji, sem pedig úgy,'hogy a szü­leim által bevitt néhány hol­dat visszakapjam. Vélemé­nyem szerint a téeszt szét­hordani nem érdemes. Az évek igazolták, hogy együtt könnyebb —1 hallom. Hasonló a véleménye Fülöp Péter 42 éves traktoros üzemvezető­nek is. — Traktorosaink kam­pányban 12-13 órát is gépen töltenek, keményen dolgoz­nak. Van értelme, tagjaink fizetése éves szinten 135 ezer forint körül alakul. Jártam tanulmányúton az NSZK- ban, Svájcban. Olaszország­ban, Lengyelországban és a Szovjetunióban. Sok mindent láttam, de egyet állíthatok: a nagyüzemek nélkül, csak a kisgazdaságokra támaszkod­va, egyik helyen sem köny- nyű. * * * S ha már a háztájit emlí­tettük, önkéntelenül is adó­dik a kérdés. A téesz mivel és hogyan segíti a kisgaz­daságokat? kénti átlagot számoltunk. Ez közepes, felénk nem ritka a 74 mázsás átlag sem. Aszály után még jó, hogy ennyi is termett. — Mit termel a háztáji­ban? , — Jelenleg a hagyma és a paradicsom volt a legígére­tesebb. De hiába termett bő­ségesen mind a kettő, éppen- hogy pénzünknél vagyunk, olyan keveset sikerült elad­ni. Például, amikor elkezd­tük szedni a paradicsomot, akkor a legszebbekért is 4 forintot fizettek, utána meg annyira kellett a konzerv­gyárnak, hogy a zöld para­dicsomért is 5 forintot ad­tak. Hát ki érti ezt? — Jószágot tart? — Igen, minden évben le­adok legalább 20 sertést hí­zóként, és legalább két hízó­marhát is nevelek. Régebben több állat volt a portámon, de ma már ez sem éri meg. Olyan drága a takarmány, különösen a fehérje, hogy, ha megvesszük, alig marad va­lami hasznunk. Azt beszélik, januártól 18 százalékkal eme­lik a táp árát. Kíváncsi le­szek, ki fog majd disznót hizlalni. — A termelőszövetkezet mivel támogatja a kisterme­lőket? — A téeszen keresztül ér­tékesítünk mindent, ök kö­tik a szerződést, adják a fu­vart. És ami a legjelentő­sebb, állami felvásárlási áron kapjuk a szemestakar­— Ilyen jó dolguk még soha nem volt az embereknek, mint most — meséli Szabó István nyugdíjas. — Amikor én beléptem a téeszbe, 31 évvel ezelőtt, még mindent kézzel kellett csinálni. Az állattenyésztésben voltam ta- karmanyos. Villával raktuk a jószág elé a szénát. Most meg nézzen körül. Külföldi traktorok szántanak, Ifák hordják be a földekről a gabonát, futószalag viszi a szárítóba, az ember csai: né­zi, meg irányítja. — Amikor tsz-tag lett, hozott-e földet a közösbe? — Hogyne, öt holdat vit­tem be. Erre jó a föld, 40 aranykoronás. — Ha visszaadnák a föld­jét, elfogadná? — Nekem nem kell! Meg- utáltatták az emberekkel a földművelést, öreg vagyok már, nem bírnék vele, meg nincs hozzá se ló. se eke. A gyermekeim szakmát tanul­tak, a fiam Ausztriában van a vállalatával, a lányom nap­köziben dolgozik. Bolondok lennének túrni a földet. A pusztaföldvári közös gazdaság élni, létezni, a fa­lubeliek többségének pedig munkát akar. Beruházásai­val a település megtartóké­pességét segíti. Mert Pusz­taföldvár és a helyi Lenin Tsz egymásra van utalva. Közösen keresik a boldogu­lást. Papp János— Szekeres András %*•***.. ' ÿ Évente 2000 vágómarhát értékesít a téesz

Next

/
Thumbnails
Contents