Békés Megyei Népújság, 1989. október (44. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-28 / 256. szám
NÉPÚJSÁG 1989. október 28.. szombat Hz ipari szerkezetváltás tapasztalatai, feladatai a megyében A nyíltság és a tájékoztatási kultúra kívánalmainak megfelelően szeretnénk közzétenni — terjedelmi okok miatt rövidítve — azt az anyagot, amelyet egy megyei tanács által választott ideiglenes bizottság készített Békés megye iparszerkezetének fejlesztéséről és szerkezetváltásának tapasztalatairól. Nem volt célunk a Valóság kendőzése, sőt tudjuk, hogy jó pár megállapításunkkal haragosokat is szerzünk. Lehet, hogy az igazság fáj, de jobb lett volna, ha akik részben is felelősek voltak, a megye iparáért, haragosokat szereztek volna, de az iparról alkotott összkép lényegesen jobb lenne. Külön szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy a jelenlegi közgazdasági környezet miatt — és ezt az anyag részletesen is tartalmazza i— fennáll a veszélye annak, hogy megyénk le-, illetve elmaradása tovább fokozódik, hisz jelenleg a legkomolyabb húzóágazatot képviselő élelmiszeriparban és szénhidrogén-bányászatban la gazdaság átrendeződése esetén, illetve a szénhidrogéntartalékok kimerülése miatt a válság jelei fedezhetők fel. Bizottságunk tisztán látta azt is, hogy a megye — beleértve Békés megye iparát a felszabaduláskor a természeti adottságokra épülő élelmiszer-ipari, téglaipari, valamint könnyűipari gyárak és kisüzemek jellemezték. Az 1948—49-es államosítások után is az iparban foglalkoztatottak több mint fele a magánszektorban dolgozott. A megélhetés, a munkalehetőség biztosítása céljából elsősorban a korábbi kisiparosokból már a felszabadulást követően megalakultak az első ipari szövetkezetek, amelyek arányaiban az országostól lényegesen nagyobb szerepet töltenek be még ma is a megyében. Másfél évtizedes késés Az országosan központosított iparfejlesztések iránya (pl.: nehézipar erőltetett fejlesztése), az energiabázis hiánya, valamint a megye agrár jellegének tudomásulvétele miatt jelentősebb iparfejlesztésekre csak az 1960-as évektől került sor. Ekkor a élelmiszeriparban és könnyűiparon túl új iparágak (pl.: szénhidrogén-bányászat, gépgyártás, üvegipar) honosodtak meg. A megvalósított fejlesztések azonban még á ’70-es években is elsősorban munkahely teremtését szolgálták a rendelkezésre álló szakképzetlen munkaerő részére és háttérbe szorult az ide telepített termékek, termelési eszközök korszerűsége, technikai színvonala. Az ipartelepítések egy-egy körzet foglalkoztatási problémáinak megoldásához kívántak segítséget nyújtani, ami azt eredményezte, hogy bár csökkent az ipar békéscsabai koncentráltsága, továbbra is elsősorban nagyüzemek jöttek létre, és így a megye településeinek közel egyharmada továbbra is iparhiányos maradt. Mind a termelés, mind a foglalkoztatottak, mind pedig a lekötött állóeszközök szempontjából megyénkben lényeges szerepet játszanak az ipari szövetkezetek, de alapvetően meghatározó a minisztériumi, azon belül pedig a más megyei székhelyű vállalatok tevékenysége. A nem megyei központúság káros hatásai elsősorban a következő területeken jelentkeznek. A gazdasági gyarmatként kezelés eredményeként a megyében megtermelt nyereség döntő része nem a megyében került felhasználásra, ami kihatott nemcsak a vállalati, hanem a települések infrastrukturális fejlesztéseire is. A döntési felelősség hiánya miatt a gyári, gyáregységi vezetők egy része elkényelmesedett, az is igaz, hogy a kezdeményező és ezért konfliktusokat is vállaló helyi vezetők mellett nem minden esetben állt ki a megye állami és politikai vezetése. A vállalati központok nem törekedtek fejlett szakmai kultúrát igénylő, korszerű termékek vidékre telepítésére. A meghatározó döntések központi meghozatala miatt a megyei egységek alig rendelkeznek piaci információkkal termékeikről, nem alakulhatott ki jelentősebb innovációs tevékenység sem. A megye iparának szerkezete Szektorális szerkezetben lényeges változás 1980 óta nem következett be. A szövetkezeti szektor erősödését mutatja, hogy bár a foglalkoztatottak számát tekintve súlyuk kismértékben (2,3 százalékkal) csökkent, ugyanakkor a megye termelési értékéből részarányuk növekedett. Az 1984—85-től országosan megkezdett szervezetkorszerűsítési folyamat eredményeként — ha a kívánatosnál kisebb mértékben is — csökkent a nem megyei székhelyű minisztériumi vállalatok súlya. A megindult önállósodása folyamat kedvező hatásai (önálló beruházási, fejlesztési döntések, termékfejlesztés, piaci ismeret bővülése) csak napjainkban kezdenek jelentkezni. Az ágazati arányokat vizsgálva megállapítható, hogy termelését tekintve lényegesen növekedett megyénkben a nehézipar szerepe (döntően az újonnan feltárt energiaforrások kiaknázása miatt). Meg kell jegyezni, hogy a szűk energia- források miatt fennáll egy merev struktúra kialakulásának veszélye, amely az energiaforrások kimerülésekor újabb feszültségeket okozhat. Jelentős a megyei adottságokra épített élelmiszeripar szerepe a gazdasági életben. A termeléshez szükséges nyersanyagbázis biztosított és viszonylag alacsonyabb szakképzettséggel is nagy értéket állít elő. A kialakított nagyvállalati szervezetek azonban igen érzékenyek a közgazdasági szabályozók változásaira. A piaci viszonyok kialakításával együtt meghirdetett támogatásépítési program megyénkben az élelmiszer-ipari ágazatot is érinti, és fennáll annak a veszélye, hogy a jelenlegi szabályozók között jól prosperáló élelmiszer-gazdaság a megye válságágazatává alakulhat át. A foglalkoztatottak számát vizsgálva az egyes ágazatok között átrendeződés figyelhető meg. Legjelentősebb a köny- nyűiparban foglalkoztatottak iparon belüli részarányának csökkenése. A foglalkoztatottak arányainak ágazati átrendeződésénél azonban figyelembe kell venni azt, hogy a megye munkaképes korú lakosságának 8 év alatt mintegy 14 000 fős csökkenése az iparban foglalkoztatottak számát is lényegesen befolyásolta. Népességmegtartó, jövedelembiztosító szerepét tekintve még mindig az ipari üzemek segíthetik elő leginkább a megye lakónépességénél mutatkozó negatív folyamatok megállítását, illetve csökkentését. A jelenlegi struktúrában ugyanis a mezőgazdaság nem képes a munkaerő megtartására. Egy új mezőgazdasági struktúrában azonban, amely vállalkozócentrikus iparhoz kötődne, a helyzet lényegesen megváltozhatna. Több kistermelőre épülő vállalkozások útján az agrárgazdasághoz kapcsolódva új kisüzemek is megjelenhetnek (pl.: növényolaj-feldolgozás, valamennyi szintű vezetőjét — önmaga nem képes megoldani ezt a már nem is akkut, inkább krónikus problémát, mert ehhez sorozatban kellenek olyan törvény- és kormányszintű rendelkezések. amelyek a helyi intézkedésre alapot teremtenek. Rengeteg fog múlni a gazdálkodó szerveken túlmenően a tanácsok és a tanácsi testületek feltétlen változtatandó szemléletén és alapvető kérdésként kell leszögezni: a meglévő és új pártok nem kerülhetik meg ezt a (kérdést és nem mehetnek el szó nélkül amellett. hogy a megyében élő több, mint 400 ezer ember élete és élet- körülményei hogyan alakulnak, mert az ipar esetleges összeomlása a megyében felbecsülhetetlen problémákat és károkat okozna. A bizottságnak. amikor a megyében lévő szinte valamennyi párttal és szervezettel történő egyeztetés után, véleményét közreadja, nem a jövő sötét képének megfestése a célja, hanem az, hogy minden tenni tudó és akaró vezető és beosztott, itt élő állampolgár ismerje meg helyzetünket és e szerint tegyen is mindenki a megye üdvére és javára. . édesipari üzemek) és javulhat a termékek feldolgozottsági foka is. A megyében előállított ipari termékek jelentős része nem, vagy csak alig felel meg napjaink követelményeinek. Az állami iparban értékesített termékek átlagos életkora 12,6 év. Ebben jelentős mértékben közrejátszik, hogy a korábbi időszakban kedvezőnek és stabilnak ítélt hazai, valamint szocialista relációjú piac lehetőségei viszonylag gyorsan és jelentős mértékben megváltoztak. Napjainkra bebizonyosodott, hogy a KGST jelenlegi szervezete, azon belül a jelentős volumenű szovjet export konzerválja a korszerűtlen termék- szerkezetet, akadályozza a termékszerkezet váltását, amit jól mutat az e területre exportált ipari termékek átlagéletkora. A piaci viszonyok jelenleg csak a kereskedelemben jelentkeznek, megnövekedtek a termékek minőségével szemben támasztott követelmények és felerősödött a konkurenciaharc is. Ezen hatásokra a vállalatok (elsősorban a gépiparon belül) hol szervezeti rugalmasságuk, hol pedig technikai felszereltségük következtében lassan, nehézkesen tudtak reagálni. A piaci változások hatása kevésbé érintette azokat a gazdálkodókat, amelyek a korábbi években tőkés kapcsolatokat alakítottak ,ki, és ezen a kapcsolaton keresztül rákényszerültek a folyamatos gyártmány- és gyártásfejlesztésre. Jól mutatja ezt, hogy a dollárelszámolású exportra kerülő termékek átlagos életkora közel fele a belföldön és a szocialista piacon értékesített termékekének. Ebben közrejátszott az is, hogy a "80-as évek közepén a tőkés export növelése érdekében hozott intézkedések (exportbővítő pályázatok, bérpreferenciák, kereskedelempolitikai támogatások, kedvezményes hitelek stb.) eredményeként megyénk gazdálkodó szervezetei ás fokozottabb mértékben fordultak a tőkés piacon eladható termékek gyártása felé. Igaz, az export- bővítéssel összefüggő kedvezményeket eleinte elsősorban kapacitásbővítésre, az elmúlt években már inkább termékek minőségét, csomagolási színvonalát javító fejlesztésekre vették igénybe. Megoldatlan az iparban keletkezett hulladék elhelyezése, továbbféldolgozása is, ami szintén gátolja az ipar fejlődését. A piaci viszonyok által befolyásolt termékszerkezet-váltás így jelenleg alapvető kényszer, de az ezzel összefüggő vállalati és vezetői érdekeltség hiánya miatt a szükségesnél lassabban valósul meg megyénkben. R szerkezetváltás technikai és személyi tényezői Korszerű, tőkés piacon is jól eladható terméket csak megfelelő technikai, technológiai és személyi feltételekkel lehet előállítani. A megye iparának gépparkjáról elmondható, hogy jelentős arányt képviselnek (24,2 százalékot) a nullára leírt gépek, és igen alacsony (19,3 százalék) a fejlettebb technológiát képviselő részlegesen, vagy teljesen automatizált vezérlésű gépek aránya. A gépek korszerűségétől függetlenül is ■megállapítható azonban, hogy a meglévő géppark jelentős része is kihasználatlan, alacsony az átlagos műszakszám. Ugyancsak szoros összefüggés mutatható ki a termékek és termelési szerkezet korszerűsége, valamint a rendelkezésre álló munkaerő szakmai színvonala között. Megyénkben meghatározó, hogy az iparban foglalkoztatottak 53,4 százaléka női dolgozó. Ez egyrészt a könnyűipari ágazat összfoglalkoztatottakon belüli magas arányával, valamint azzal magyarázható, hogy az ipartelepítéseknél fontos tényezőként ítélt szabad munkaerő is alapvetően a háztartásokból, illetve a mezőgazdasági üzemekből felszabaduló női munkaerőből volt biztosítható. Az alkalmazott technikával szorosan összefügg, hogy jelenleg az ipari tevékenység nagy része betanított munkán alapszik, amit jól mutat, hogy az iparban foglalkoztatottak 42,5 százaléka 8 általános, vagy annál alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezik. A szakmunkásképzés jelenlegi formájának csődje, hogy nagyszámú szakma oktatása mellett alig képes a vállalatok részére jól kvalifikált szakemberek képzésére. A szakmai képzésben nagyobb szerepet kell szánni a vállalatoknak, mivel a konkrét szakmai ismeretek alkalmazására is ott kerül sor. A szakmai ismeretek hiányosságai hátráltatják a fejlett technika alkalmazását is. Igen alacsony megyénkben az iparvállalatoknál, ipari szövetkezeteknél foglalkoztatott felsőfokú végzettségűek aránya (2,9 százalék). Ebből is adódik, hogy a megye iparában felsőfokú végzettséget igénylő munkakörök mintegy 25 százaléka középfokú végzettségű dolgozóval van betöltve. E tekintetben legkedvezőtlenebb helyzetben a könnyűipari gazdálkodó szervezetek és az ipari szövetkezetek vannak. Ugyancsak meghatározó, hogy minden negyedik felső szintű ipari vezető nem rendelkezik felsőfokú végzettséggel. A tíz évnél régebben vezetői beosztásban dolgozóknál ugyanezen megállapítás minden második vezetőre igaz. Külön problémát vet fel, hogy az iparban dolgozó felsőfokú végzettségűek mintegy 25 százaléka nem szakirányú (műszaki, közgazda- sági) végzettséggel rendelkezik. A korszerű közgazdasági, műszaki, valamint piaci és marketingismeretek, valamint nyelvtudás hiánya miatt a vezetői beosztások egy részét így középszerű — napjaink követelményeinek nem megfelelő — vezetők töltik be. A gazdálkodó szervezeteknél sok esetben nem a felsőfokú végzettségű szakemberek megtartása, hanem letelepítése jelenti a gondot. Ebben szerepet játszik a megyei műszaki, gazdasági felsőfokú tanintézet hiánya, a megyéből ilyen pályán továbbtanulók alacsony száma, illetve, hogy közülük kevesen térnek vissza a megyébe dolgozni. A megye vonzerejét jelentősen csökkenti a családalapító fiatal szempontjából a lakáslehetőségek hiánya, az egészségügyi és kulturális ellátás alacsony színvonala, a szakmai és gazdasági perspektíva hiánya. A piaci és azon belül is a külpiaci viszonyok közti eredményes tevékenységhez hiányoznak a menedzser szemléletű vezetők, a külföldi vállalatokkal kapcsolatban lévő egységeknél is kevés az idegen nyelveket beszélő szakemberek száma. Mindezen tényezők nem biztosítanak kedvező szellemi hátteret a szerkezetváltás megvalósításához. H vállalkozások szerepe A megye iparában a magánkisiparosoktól eltekintve a ’80- as évek elejétől játszanak szerepet az egyéni vállalkozások. A jogszabályok által lehetővé tett egyéni és társas vállalkozások egy része kezdetkor elsősorban a jogszabályi kötöttségek kijátszására alakult (VGM — túlórakiváltás, kisszövetkezet — bérnövelés), csak az utóbbi egy-két évben tapasztalható nagyobb mértékben az igazi értelemben vett vállalkozások iránti fokozottabb érdeklődés. Igaz, a tanácsok sem információkkal, sem helyi lehetőségek feltárásával nem ösztönözték a vállalkozókat. Az egyéni vállalkozásokkal szembeni tartózkodás egyik oka a tulajdonviszonyok változásától való félelem. Bebizonyosodott ugyanakkor, hogy az állam csak látszattulajdonos, ezért nem is biztosíthatja az erőforrások leghatékonyabb felhasználását. Ebben várhatóan az új társasági törvény sem hoz lényeges előrelépést. Napjainkra világossá vált, hogy az egyéni vállalkozóknál és gazdálkodó szervezeteknél a tulajdonviszonyok változása nélkül nem lehet gazdasági fellendülést megvalósítani. A gazdasági életben egyre nagyobb szerep jut a tulajdonformák közti mozgásnak (magán-, állami, szövetkezeti tulajdon). Előtérbe kerülnek a vegyes, valamint közösségi tulajdonlás különböző formái. Az elemzések alapján megállapítható, hogy megyénk iparának szerkezete a következők miatt korszerűtlen: a felszabadulást követően igazi iparfejlesztési koncepcióval a megye nem rendelkezett. Az ipari fejlesztéseknél jelentős mértékű volt a gazdálkodó szervezetek önerőre támaszkodása, ami a fejlesztések nagyságát és korszerűségét hátrányosan befolyásolta, és így nem kényszerítették ki az anyagi és szellemi infrastruktúra beruházásait. Magas a nem megyei székhelyű gazdálkodó szervezetek száma, a nyereség nagy részét nem a megye gazdaságában használták fel. A jelenleg jelentős eredményeket felmutató élelmiszeripar a következetes támogatásleépítés esetén a megye gazdaságának egyik fő feszültségforrása lehet. Magas a könnyűipari ágazat részaránya, amely bár kis beruházásokkal képes önmagához képest előbbre lépni, sosem tartozott az ipar fejlődését meghatározó progresszív iparágak közé. Hiányoznak a piaci viszonyokhoz rugalmasan, hatékonyan alkalmazkodó kis szervezetek, valamint a nagyvállalatok háttériparát biztosító egységek. A megyei gazdálkodók nem tőke- és adóerősek. Hiányoznak a felsőfokú végzettségű szakemberek, így nem alakult ki egy innovatív, új iránt fogékony és annak érdekében tenni képes vezetői és szakembergárda a megyében. Vállalati, megyei, helyi feladatok A jelenlegi szervezeti és gazdasági szabályozórendszerből az elkövetkező években lényeges szerkezetváltás nem prognosztizálható. Megállapítható, hogy az előrelépést biztosító döntések alapvetően a vállalatok feladata, ugyanakkor megyei és helyi szinten is van tennivaló. Mivel a főhatósági egyeztetések rendszere várhatóan megszűnik, nem nélkülözhető, hogy a megye ipari gondjai és a hátrányos helyzete felszámolásának más formájú érdekérvényesítése valósuljon meg. Ezt az új pártok programjaikban nem kerülhetik meg. A szakemberképzés rendszerének gyökeres változtatása indokolt. Biztosítani szükséges a vállalati igényeknek megfelelő szakmai struktúra kialakítását. Ha szükséges, kezdeményezni kell a főhatóság felé a jogszabályok megváltoztatását. A gazdálkodó szervek, a magánvállalkozók informáltságának javítása érdekében meg kell valósítani a szakigazgatási szerveknél meglévő, illetve oda érkező széles körű információk (pl.: vállalkozói együttműködési, piackutatási igény) gyors továbbítását. A tanácsi kül- és belföldi kapcsolatokon keresztül elő kell segíteni a gazdálkodó szervezetek és vállalkozók gazdasági kapcsolat- felvételét. A megyei szintű fejlesztési eszközök felhasználásánál (Területfejlesztési Alap, Foglalkoztatáspolitikai Alap) egyenlő eséllyel induljanak az egyéni és társas vállalkozások, valamint a gazdálkodó szervezetek. Az ipari fejlesztéseknél ne csak a foglalkoztatási szempontok, hanem ma magasabb szakmai kultúrát, korszerűbb technikát biztosító önálló, kisméretű (10-100) fős egységek létesítése kerüljön előtérbe. Menedzserképző és nyelvtanfolyamok szervezésével segíteni kell a megyei szakemberek ismereteinek bővítését. Az előrelépés alapkritériuma a közgazdasági, műszaki felsőfokú alapképzés mihamarabbi megszervezése a megyében, pl.: kihelyezett tagozat formájában, vagy a tanárképző főiskola profiljának bővítése útján. Továbbá az egyetemekkel, főiskolákkal való tanácsi kapcsolatok erősítésével is segíteni a megye szakemberigényének kielégítését. , Helyi szinten az egyes települések infrastrukturális fejlesztéseit oly módon tervezni (közművesítés, energiaellátás, úthálózat, távközlési kapcsolatok), hogy kedvező feltételeket nyújtson kisebb üzemek létesítéséhez. Településenkénti vállalkozói ipari övezet kialakításával a helyi kihasználatlan létesítmények felajánlásával ösztönözni a vállalkozások letelepülését. Ösztöndíjakkal, letelepedési támogatással, lakás biztosításával (esetenként az állami lakás használatával kapcsolatos fogalmak átértékelésével) segíteni a gazdálkodók felsőfokú végzettségű szakemberigényeinek kielégítését: A foglalkoztatási kérdéseket az idegenforgalmi adottságok kihasználásával, az ahhoz kapcsolódó ipari és szolgáltatói háttér biztosításával célszerű elsősorban megoldani. A helyi váltalkozásak, kezdeményezések támogatásánál a tanács mint vállalkozó (tulajdonos, részvényes, kft.-tag, stb.) és ne mint feltétel nélküli elvi támogató vegyen részt. Összefoglalva megállapítható, bár a gazdálkodók és a tanácsok lehetőségei alapvetően különbözők, a jövedelmező gazdálkodás biztosítása mindenki számára kölcsönös érdek. Nem gazdálkodási döntésekbe való beavatkozással, hanem a gazdaság működési környezetének, az anyagi és szellemi infrastruktúra megteremtésének segítésével, az esélyegyenlőség feltételeinek biztosításával, gyors ügyintézéssel a tanácsok is hozzájárulhatnak az ipari szerkezetváltás gyorsításához, a gazdasági élet fellendítéséhez. ,A feladatok végrehajtása megkívánja, hogy minden tanácsnál új szemléletű vezetők és testületek legyenek. Dr. Sümeghy Csaba, az ideiglenes bizottság vezetője
