Békés Megyei Népújság, 1989. október (44. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-23 / 251. szám
1989. október 23., hétfő SZERKESSZEN VELÜNK! Visszhang Hányán haltak meg Békéscsabán az 1944. szeptemberi bombázáskor? „Unokáink is látni fogják”? pán gyűjteménye” amely érA Békés Megyei Népújság szeptember 23-i számának 11. oldalán megjelent „A rémület percei Békéscsabán” című írás Talapka Pál tollából, aki „lelkes amatőr kutató”. írásában Békéscsaba bombázását ismerteti, és olyan dokumentumokat tár az olvasó elé, amelyek eddig valóban nem voltak ismeretesek. így előttem sem. A közölt fényképek is érdekesek, különösen a bombázás után készült amerikai légifelvétel Jamináról és az ATTACK SHEEI (ez utóbbi nem biztos, mert elmosódott), amely minden bizonnyal támadási parancs vagy irány, amelyet jó lett volna magyarra fordítva leközölni. Valóban „iszonyú volt”, még akkor is, ha a békéscsabai lakosok zöme „kívül esett” a szőnyegbombázáson. Én, bár 20 kilométerre voltam távol a várostól, mégis nagyon emlékszem arra a szörnyű bombázásra. Tizenkilencedik életévemben voltam, a leventén úgy tanították, hogy ha jönnek a repülőgépek, le kell feküdni, mert ha lőnek, akkor kisebb az esély arra, hogy a lövedék eltaláljon minket. így tettem, kukoricaszárat vágtam és hanyatt feküdve néztem a csillogó, gyilkos bombákat cipelő repülőgépeket, amelyeknek a bombái szintén csillogtak, ahogy esték lefelé. (Én legalábbis csillogónak láttam azokat.) Néhány másodperc múlva hallottam az őrült robajt és valamilyen fegyverropogást. Az írás elolvasása közben újból „átéltem" az akkori érzést, és isten óvja az emberiséget attól, hogy ilyen szörnyűséget kénytelen legyen átélni a jövőben itt e földön, mert ám a dolgokat, eseményeket mindig köny- nyebb elképzelni, mint átélni. Ezt nagyon figyelmébe ajánlom a mai világban a szörnyűségeket át nem élő különböző, újonnan létrejött szervezetek képviselőinek. Aki nem volt a halál torkában, az nem is tudja elképzelni azt, hogy mit jelent az elmúlás küszöbén lenni, s e küszöbről az életbe visszajutni. Amit helyre kellene hozni, az a következő: Békéscsaba bombázása következtében hány ember halt meg? Talapka Pál írása szerint, „A halálos áldozatok száma 79 volt...” Bizonyára az információnak az alapja hiteles. De szabad legyen ezen adat mellé egy másik, korabeli hitelességét kétségbe nem vonható információt ez úton szíves tudomásukra hozni. íme, idézem: „...hullottak gyilkos angol-amerikai bombák 1944. szeptember 21-én délelőtt 11 órakor Békéscsabára. E napnak a városi halotti anyakönyv tanúsága szerint 96 halálos áldozata volt (a városban 52, az erzsébethelyi kerületben 44), s a kórházba 150 súlyos sebesült került." Továbbá: „A MÁV és az AEGV pályaudvarokon felszakadtak az összes vágánypárok, megsérültek és üzemképtelenné váltak a mozdonyok, valamint 520 vagon. (12) Hetven épület romhalmazzá vált, 182 pedig súlyosan megrongálódott." (13). Ez az idézet dr. Tibori János 1961. évben megjelent, „A felszabadult Békéscsaba másfél évtizedes története” című kötetéből való. Felelős kiadó: Uhljár Mihály. Dr. Tibori János a kötetében a korabeli sajtótermékekre hivatkozóan írja meg véleményét, s közli az olvasóval. Az idézett kötet 235. oldalán közölt jegyzetek 12. sorszám alatt a Viharsarok 1945. június 30. 1. lap és a 13. sorszám alatt a Viharsarok 1985. augusztus 1., 2. lap. A halottak száma kpzötti különbség 17, vagyis Talapka Pál szerint kevesebb, mint dr. Tibori János szerint. Hogy melyik szám az igazi, az kérdéses. Nekem a halottak között hozzátartozóm nem volt, azért mégsem tudok napirendre térni e kétféle adat fölött. A pontatlanságot valamelyik szerzőnek vállalnia kell, és bizonyára vállalja is. Csaknem 150 éve, hogy Szeghalmon báró Wenck- heim Béla építette, majd a D’Orsay-család birtokolta a kastélyt, amely ma múzeum. Sok éven át volt Községháza, később Községi Tanács, majd a Fővárosi Ruhaipari Vállalat bérleménye. Az épület nemes arányú, egyszerű. Klasszicista homlokzatát négy toszkán oszlop díszíti, inkább csak díszítette. Ma már az épület kívül-belül segítségért kiált. Ezek a pusztuló falak már 4 éve őrzik a helytörténeti gyűjtemény óriási értékű néprajzi és történeti anyagát, benne: — régi mesterségek szerszámait: kovács-, borbély-, suszter-, kötélverő-, műköszörűs-, szövőműhely, valamint fűszerkiskereskedés eszközeit, tűzoltó- és bábfelszereléseket. Vannak még népi bútorok, szőttesek és sok-sok tárgy a sárréti emberek régi használati eszközeiből. Jelentős értéket képviselnek a népi írók munkáiból összegyűjtött emlékek és a képzőművészeti alkotások, melyek most a raktárakban kaptak helyet. De nemcsak sárréti vonatkozású anyag van itt, hanem Doma István festőművész „Jacímmel vetélkedő és rajzverseny lesz a szeghalmi Vígh Matild és Sebes György Általános Iskola tanulói részvételével. Háromtagú csapatok vesznek részt ezen. A vetélkedő időpontja november 13-án 15 óra. Témája: Egészséges életmód — egészséges táplálkozás; Vitaminok és ásványi anyagok; Az emberi szervezet; A káros szenvedélyek elleni küzdelem. A vetélkedőt és a rajzversenyt a Biokultúra és Egészségvédők Egyesülete és az általános iskolák biológiatanárai rendezik. Az első hat helyezett díjazásban és oklevélben részesül. Célunk az ember és természeti környezete harmonikus kapteket és mennyiseget tekintve az egész országban ritkaság. A falak omladoznak, a levegő nedves, dohos. Vajon megmenthető-e, konzervál- ható-e az utókor számára ez a hatalmas gyűjtemény? Csak két kiállítótermünk van jelenleg, pedig az épület alapterülete 1425 négyzetméter. „Debrecen és Szeged között ez lenne a legnagyobb múzeumi épücsolatának fejlesztése, az egészség tartós megőrzése, illetve visszaállítása céljából. Az Egészségügyi Világ- szervezet „Egészséget mindenkinek 2000-re” című mozgalma a cél elérése érdekében három fő elemet hangsúlyoz: a testmozgást, a helyes táplálkozást és a személyes felelősséget. Szeghalmon most először kezdeményezzük ezt a vetélkedőt, és utána egy kiállítást rendezünk az egészséges életmóddal kapcsolatban. A hosszú távú célkitűzés helyes értelmezése szerint az egészséges élet alapvető feltételeit meg kell teremteni minden országban. Meg kell szabadulni az elkerülhető beteglet. . A Magyar Hitel Bank Rt. a belső munkák költségének 30 százalékát felajánlja, ha a többi pénzt sikerül előteremteni. Bízva az Országos Műemléki Felügyelőség, a városi vezetés és a megyei tanács segítségében: remélem, hogy „unokáink is látni fogják” Szeghalmon a D’Orsay-kas- tély felújított klasszicista stílusú épületét. Szarka Sándorné, a múzeum vezetője ségektől, szenvedéstől. Az alapfeltételek közé tartozik a háborús félelemtől mentes világ, az emberek alapszükségleteinek kielégítése, a megfelelő táplálék, ivóvíz, élet- és lakáskörülmények, egészségügyi alapellátás, fertőző betegségek elleni küzdelem stb. Ezeknek a hiánya az egészséget károsítja, de megteremtésük nem csupán az orvostudomány és az egészségügy feladata. Táplálkozásunk egészségtelenné vált, s ezért tudati áttörésre van szükség, hogy a lakosság helyes életmódot folytasson. Botlik Imre, a Biokultúra és Egészségvédők Budapesti Egyesületének tagja, Szeghalom Szlávik György, Békéscsaba Mi lesz a magányos öregekkel? Egészséget mindenkinek 2000-re Éppen egy tucatnyian írták alá a következő levelet: Aki idegen, s Békéscsabán jár, mind az Árpád sort és VI. kerületet tartja a legszebb, legvonzóbb zöld övezetnek... És mégis, ennek a városnak ez a „fekete báránya”. Hogy miért?! Ezt mi, itt lakók, és nem kis áldozattal házat építettek, gázt, közművet bevezetettek is szeretnénk tudni. Mert például a gyárak összes szennyét bevezették az Élővíz-csatornába, megcsúfolva ezzel minden természetet óvó és ilyen tettet súlyosan büntető rendeletet. De most nem ezért írunk mi, elkeseredett lakók. Megszűnt már pár éve a kisbolt itt a hídnál, a zsilipnél. Ez fájt a sok kisnyugdíjasnak, idős embernek, aki itt lakik, de beletörődtünk. Ám most tatarozták, és ugyan mi nyílik az élelmiszerbolt helyén? Hát mi nyílna: kocsma!!! Ez kell a magyarnak, nincs elég részeg, deviáns elem, összetört kerti pad és kuka, meg egyéb... Mi lesz velünk, magányos öregekkel?! Félünk és erre minden okunk megvan!!! Már a Rózsafa is sok részeget „produkál”. Az egyik éjjel, az Árpád sor 100. szám alatt lakó idős özvegynek, Slimbarsz- ki Györgynének letörték a kerítésoszlopról a szeretett beton tulipánjait. Balázséknak a sarkon még a gázbevezetésnél levő sárga pléhlemezt is letörték! Ha valaki végre venné magának a fáradságot a város vezetői közi és végigmenne az Árpád soron, a Degré utca után látná a sok összetört padot, mocskos vizet a gátnál, és most már a kocsmát. Tudjuk: nem kevés ember számára ma a pénz az isten! Eladták, kocsmának adták el, hát legyen kocsma! Eszerint nem baj, ha újabb gondot, netán tragédiát zúdít sok kisemberre! Kérjük, gondolkozzanak el ezen, és küldjék ki minél többet az URH-t, ha majd ez a „műintézet” megnyílik, mindenki keserűségére! Vagy lenne még remény számunkra? Akad más megoldás? Visszaílt a bizalommal Október 11-én, az orosházi rendelőintézet előtt odajött, jobban mondva sántikált hozzánk egy illető, aki Lengyel néven mutatkozott be. Én éppen akkor jöttem ki a kórházból, vérvétel után. Az illető pénzt kért, hogy Tótkomlósra haza tudjon utazni, mivel a motorja és ő is megsérült. Sajnos, megsajnáltam és adtám neki 50 forintot, hogy majd a Csorváson dolgozó rokonától megküldi. Am kiderült, hogy „átejtettek”. Nem az ötven forint bánt, amit így elvesztettem, hanem az, ha ezután én vagy más nem fog adni olyan egyénitek az ilyen tapasztalat után egy fillért sem, aki ténylegesen rászorulna a segítségre. Kérem, írják meg lapjukban ezt a tanulságot. Az illető meg szégyellje magát, hogy más becsületes ember esélyét rontotta a pimaszságával. Szívós Ferenc, Csorvás Újkígyóson, a Temető utca egy részének lakói — 22 család részvételével — megalakították a kövesút-építési társulást. A minap megkapták a szükséges homokot és rostált követ, és az útalapot társadalmi munkában elkészítették. Képünkön a társulás két aktív szervezője, Laurinyecz Andrásné és Dézsi Mihályné, akik a szervezésen kívül aktívan részt vettek a tényleges munkában is. Az elkészült kövesútalap 380 méter hosszú és 4 méter széles Nem érzem magam baleknak... Megdöbbenve olvastam az október 16-i lapjukban, hogy Matuzik István és Kabódi István orosházi lakosok szélhámosnak és baleknak nevezik azokat a vállalkozókat, akik gilisztázással foglalkoznak. A következő sorokban tegyék közre véleményemet az egészről, mivel jómagam is érdekelt vagyok az ügyben. Én is orosházi lakos vagyok, ráadásul még gilisz- tázom is, de nem érzem magam se baleknak, se pedig szélhámosnak! Ha esetleg valaki irigységből vagy netán unalomból ír vagy mond ilyen szavakat egyes emberekről, lehet, hogy nem tud helyesen gondolkodni bizonyos dolgokról, mivel az OTP-kölcsön igénylése nem olyan egyszerű, mint ahogy egyes emberek elképzelik! Elég nagy hátránya van annak, aki ezt meg meri kockáztatni, mivel a kölcsön összegére még a háza is rá van táblázva! Esetleg, ha nem tudunk fizetni, akkor elmegyünk a két úrhoz szállást kérni! Szabóné Elek Mária, Orosháza nranylakodalom Mezőkovácsházán szeptember 30-án ünnepelték 50. házassági évfordulójukat szeretett nagyszüleim Aie Géza és Szabó Matild. Ebből az alkalomból köszöntötte őket 6 gyermekük, 13 unokájuk és a 3 dédunoka. Az ünnepi asztalt mintegy 50-en ülték körbe a rokonokkal, családtagokkal együtt. Kívánok még jó egészséget és szép öregkort nekik! Macsányi Andor, Mezőkovácsháza, 7. osztályos tanuló Harmincezer forint a borítékban Köszönet a becsületes pénztárosnak Azzal a kéréssel fordulok önökhöz, hogy egy rövid köszönő cikket szíveskedjenek megjelentetni az alábbi ügyben: Október 14-én, a mező- hegycsi háztartási boltban, fizetéskor, a pénztárnál felejtettem egy borítékot, melyben 30 ezer forint volt. Ezt később észrevéve visz- szamentem, s hiánytalanul megkaptam az összeget. Szavakat szinte nem találva köszöntem meg, és ezt a nagy nyilvánosság előtt is szeretném megismételni, mert a bolt pénztárosa emberségből dicséretesre vizsgázott. Név és cím a szerkesztőségben „Valamennyien táncra perdültünk” Az orosházi malomüaem október 7-én nagy sikerű találkozót rendezett a helyi és körzeti nyugdíjasainak. Erős Jánosné a szakszervezet részéről, majd Vékony Sándor üzemvezető melég szavakkal, beszámolóval köszöntötte az egybegyűlteket. Ezt követte a bőséges ebéd, az italok széles választéka, a szívet melengető, kedves, figyelmes kiszolgálás. Hangulatos nótázgatásra is sor került, fülbemászó zeneszó mellett, amelyet két fiatal szolgáltatott magnóról. Bizony, valamennyien táncra perdültünk. A rendezvény a kora esti órákig tartott. Ügy érzem, mindany- nyiunk nevében mondhatok tisztelettel köszönetét az üzem vezetőségének és a kedves ifjú dolgozóknak, akik áldozatos munkájukkal, mosolyukkal tették emlékezetessé számunkra ezt az őszidős szombatot. Baranyai Dezsőné, Orosháza
