Békés Megyei Népújság, 1989. október (44. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-21 / 250. szám

O NÉPÚJSÁG 1989. október 21., szombat Helmut Kohl Magyarországra látogat Megújított szocializmus TKSZSZ kommentár az KOK változásokról Helmut Kohl, a Német Szövetségi Köztársaság kancellár­ja, Németh Miklós miniszterelnök meghívására, december közepén hivatalos látogatást tesz Magyarországon. Az EGK és Magyarország Nemzetközi együttműkö­désre és párbeszédre van szükség a kelet-európai or­szágokkal. Ezt Jacques De­lors, az EGK bizottságának elnöke jelentette ki Párizs­ban, egy — a szocialista párt által szervezett — elméleti tanácskozáson. Delors, aki Roland Dumas francia kül­ügyi államminiszterrel, a közösség miniszteri taná­csának soros elnökével rö­videsen Budapestre és Var­sóba látogat, útjának célja­ként azt jelölte meg, hogy megkezdje az ilyen párbe­szédet. „Jobban meg kell ér­tenünk, mire van szükségük, milyenek politikai elképze­léseik, s hogyan tudnánk gyümölcsözőbb és szorosabb együttműködést kialakítani e két ország és az EGK kö­zött” — mondotta. Dumas külügyi állammi­niszter közben a törvényho­zás két háza külügyi bizott­ságának együttes ülésén ki­jelentette, a minisztérium növelni kívánja aktivitását a kelet-európai országokban, s ezért költségvetésének e célra szolgáló előirányzatait nem kevesebb mint 21 szá­zalékkal kívánják megemel­ni a jövő évben. A pótlóla­gos összegeket egyebek kö­zött a szakemberképzés tá­mogatására, a tudományos és kulturális együttműködés bővítésére kérik. — Az NSZEp érettségének bizonyítékaként, a kor köve­telményeire adott tudatos válaszként, az eddigi politi­kai kiigazításaként értékelik a Szovjetunióban az NDK- beli testvérpárt legutóbbi Központi Bizottsági ülését — írta pénteken a TASZSZ szemleírója. Több ízben hangsúlyozva, hogy magánvéleményét köz­li, Alekszandr Kondrasov megállapítja: a Német Szo­cialista Egységpárt vezetése gyorsan reagált a társadalom széles rétegeinek azon törek­véseire, hogy újítsák meg a szocializmust, keressék a társadalmi élet új formáit, vezessenek be új módszere­ket a gazdaságban, közösen vitassák és oldják meg a bonyolult társadalmi-gazda­sági problémákat. Egon Knemz, az NSZEP KB új főtitkára a KB ülésén elhangzott beszédében a köz­véleményt foglalkoztató szin­te valamennyi problémát érintette. Megerősítette, hogy a vezetés kész a párbeszéd­re, szükség van gazdasági reformokra. Szólt a külföldi utazásokról, valamint a tö­megtájékoztatási eszközök új lehetőségeiről. A szerző szerint az NSZEP kihasználhat egy fontos előnyt: figyelembe veheti azokat a kedvező és rossz tapasztalatokat, amelyekre a reformpolitikát és pereszt­rojkát megvalósító szocialis­ta országok már szert tet­tek. Nem lehet nem egyetérte­ni Krenznek azzal a megál­lapításával, hogy a viták­nak, a reformoknak és a törvényeknek a szocializmus ügyét kell szolgálniuk — ír­ja Kondrasov és bírálja a nyugati sajtót, valamint azo­kat a nyugatnémet politiku­sokat, akik kétkedéssel fo­gadták a berlini változáso­kat és nyíltan további sze­mélyi és politikai változáso­kat követelnek. Ausztriai szimpózium „Szökés Jugoszlávián át” A közép- és kelet-európai reformfolyamatokról, vala­mint az e térség országai és Ausztria közötti együtt­működés új formáiról két­napos nemzetközi szeminá­rium kezdődött pénteken a Becs közelében levő hem- steini kastélyban. Az Oszt­rák Külpolitikai Társaság ál­tal rendezett tanácskozáson az osztrák politikai és gaz­dasági élet számos vezető képviselőjén kívül magyar, szovjet, lengyel és csehszlo­vák politikai és közéleti személyiségek is részt vesz­nek. A szeminárium első ülésén, amely a témakör po­litikai oldalait vitatta meg, előadást tartott Kovács László külügyi államtitkár. Kovács László előadásá­ban hangsúlyozta: a gyöke­res változásokat az tette szükségessé, hogy a társa­dalmi fejlődés eddig köve­tett modellje kimerítette minden tartalékát, hajtóere­jét. Kiemelte, hogy a mo­dellváltás célja egy európai színvonalú jogállam, a több­pártrendszeren alapuló par­lamenti demokrácia megte­remtése és a vegyes tulaj­donra épülő piacgazdaság ki­építése. Az újvidéki Magyar Szó „Szökés Jugoszlávián át” címmel vasárnaptól riportsorozatot indít. Az ismert jugoszláviai magyar nyelvű napilap pénteki számában a sorozattal kap­csolatban a következőket közölte: „Belgrádban és környékén menekülttáborokban és más át­meneti szállásokon, emberek ezrei várakoznak arra, hogy az ENSZ menekültügyi főbiztosának közvetítésével és a jugo­szláv hatóságok segítségével a nagy tengerentúli országok (az USA, Kanada, Ausztrália) valamelyike, vagy az NSZK, vagy Magyarország befogadja őket. Zömük a szomszédos Romániából érkezett és érkezik szárazföldön, vagy a Dunát átúszva, életének kockáztatásával. A nincstelenség, a re­ménytelenség, a megalázottság, a testi és szellemi rabság elől menekülnek: sokuknak sikerül a szökés, sokuknak nem. A sikertelen kísérletek tárgyi bizonyítékai a Kladovo (Du- na-parti jugoszláv város) környéki temetők jeltelen sírjai, a folyam által partra vetett, a vaskapui vízi erőmű szűrő­rácsán fennakadt holttestek tucatjai. Nem csak romániai magyarok, szászok és románok, ha­nem keletnémetek, albánok és irániak is vannak a mene­külők között.” stern-ben olvastuk Hz autógyártás nem üzlet Lee lacecca, a Chrysler autógyár főnöke az autópiacról, a kicsik eltűnéséről és a japán konkurenciáról Stern: Iacocca úr, vállalata, a Chrysler, a tíz évvel ezelőtti állapot óta legsúlyosabb válságát éli. Mégis bejelentette, hogy 1991 végén visszavonul. Nem akarja, vagy nem tudja többé megmenteni a Chryslert? Iacocca: Honnan veszi, hogy a Chrysler válságban van? Még sose ment ilyen jól. Növeltük piaci részesedésünket. Stern: A jövedelmüket viszont nem. Az évek óta csökken. Iacocca: A jövedelmünket kissé megterheli az árharc, amely az USA-ban a íkiskocsi-modellek körül folyik. Még­sem volt soha jobb helyzetben a Chrysler, mint ma. Több mint hárommilliárd dollár van a kasszában. Azt pedig, hogy valóban teljesen visszavonulunk-e a napi üzletből, várja ki. Stern: Ha a Chrysler valóban olyan jól áll, miért akar egymilliárd dollárt megtakarítani? Iacocca : Elővigyázatosságból. Ha a kilencvenes években is az autóipar nagyjai közé akarunk tartozni, versenyképesnek kell maradnunk. Az előállítási költségeket autónként 1000 dollárral kell csökkenteni az elkövetkező években. A japá­nok már ma 750 dollárral kisebb költséggel termelnek. Stern: És ilyen helyzetben még belevetik magukat az eu­rópai versenybe is, ahol pedig nem boldogulnak igazán. Iacocca: Várjon csak! Csak két éve vagyunk ismét jelen Európában. Az eddigi eredmények felülmúlták a legmeré­szebb elvárásainkat is. Az idén 50 000 autót szállítottunk Európába, az elkövetkező két évben 100 000-ig akarjuk a szállítást növelni. Ez majdnem kétmilliárd dollár exportjö­vedelem, amelyben a nulláról indultunk. Maguk újságírók mindig elfelejtik, milyen nehéz „hídfőállást” létesíteni eb­ben a háborúban. Stern: Hogyan áll a helyzet az NSZK-ban? Iacocca: A német piac a legproblematikusabb. Voltak bi­zonyos kezdeti «nehézségeink. Stern: Itt szinte kizárólag terepjárókat adtak el. Iacocca: Nem egészen. Csak a fele volt dzsip, a másik 50 százalék limuzin volt, például a Voyager és a Cabriolet. Stern: Ez nem változtat a lényegen, hogy a dzsiprész túl nagy. Talán csupán divatjelenségről van szó. Iacocca : Havi 20 000 dzsip eladása a maga véleménye sze­rint tehát azt jelenti, hogy sok különc van a világon? Stern: Hosszú távon azonban itt csak a szélesebb tömeg­nek szánt autókkal lehet megmaradni. Ezen a téren pedig Európában minden eladó számára kíméletlen harc követke­zik. Iacocca: Már meg is kezdődött. És még rosszabb lesz. Európában is van bőven felesleges kapacitás az autóiparban. Világszerte sokaknak be kell majd zárniuk a boltot. Mi egy üzemet állítunk le, csak még nem tudom, mikor. A Gene­ral Motors talán hármat. Még a japánok sem fogják tudni állandóan működtetni minden gyárukat. Stern: Miközben a japánok most építkeznek igazán, első­sorban Európában. Iacocca: Ezért kell az európaiaknak tőlünk tanulniuk, és nem megvárni, hogy a japánok megvessék a lábukat. A mostani tervek szerint 500 000 autót akarnak gyártani Eu­rópában évente, de lehet, hogy hamarosan hárommilliót. Ha Európa nem alakít ki 'közös koncepciót az 1992. évi egységes piac létrehozásáig, a japánok mindent elárasztanak. Euró­pának nem szabad megengednie, hogy a japánok 15-18 szá­zaléknál többet megkaparintsanak az autóüzletből. A fran­ciák és az angolok megértették ezt. És ha majd az NSZK- ban is növékedni fog a japán piacrész, talán a bonni kor­mány is felébred és korlátokat szab. Azt remélem minden­esetre, hogy az európaiak nem fogják egyszerűen piacukra engedni a japánokat, ahogyan mi az USA-ban tettük. Stern: De még az USA-ban is egyre növekszik a japán gépkocsik forgalma. Iacocca: Érzékeny pontra tapint. A japánoktól való féle­lem azonban nálunk túljutott a tetőpontján, mert autóink­kal minőség és ár dolgában versenyképesebbek lettünk. És most végre a japánoknak is meg kell nyitniuk a piacukat, ök hárommillió autót adnalk el az USA-ban, mi csak ezret náluk. Ha ezt hamarosan nem építik le, elkerülhetetlenné válik a kereskedelmi háború. Az pedig veszélyes lenne az egész kereskedelemre, és éppen az olyan kereskedő nem­zetre, mint a nyugatnémet. Az USA és Európa évszázadok óta kereskedelmi partnerek. Együtt kell felmérniük: a sza­bad világkereskedelem szempontjából a japánok jelentik a problémát. Ha nem bontják le az akadályaikat, ki kell zárni őket bizonyos piacokról. Az USA ezt megteszi, ha semmi nem változik. Stern: És ebben Európának is közre kell játszania? Iacocca: Az európaiaknak előbb meg kell érteniük a hely­zetet. A világon egyszerűen túl sok az autógyár, csak Japán­ban kilenc van pillanatnyilag. Számomra biztosnak tűnik, hogy a Toyota, a Honda és a Nissan túléli a harcot. Ráadá­sul a Mitsubishi, amellyel a Chrysler együttműködik, az Isuzu, amely a General Motorsszal kooperál, és a Mazda, a Ford partnereként. Ez a három amerikai konszern is meg­marad. Dél-Koreában a Hyundainak vannak esélyei. Euró­pában azonban szűk lesz az élettér. Az NSZK-ban tulajdon­képpen egyetlen nagy gyár van, a Volkswagen. A többi jó specialista. Mindig is az volt a véleményem, hogy a VW, a BMW, a Mercedes és a Porsche együtt kitűnő kompánia lenne. Stern: Véleménye szerint, a BMW vagy a Porsche egyedül is megmarad? Iacocca: Azt hiszem, partnert kell majd keresniük. Stern: Akkor a Daimler a helyes úton jár, amikor a légi­forgalomban és az űrkutatásban keresi a támaszt, hogy ön­álló maradhasson. Iacocca: Mivel az alapüzletben kemény konkurenciaharc vár rá, a Daimler-Benz számára van értelme, hogy sokrétű termelésre törekszik. A kisebb gyártóknak mindig keresni­ük kell újabb területeket, ha a nagyabbakhoz mérik erejü­ket. Egynél több fegyver kell a kezükbe. Alapjában véve azonban az a véleményem, hogy a mi ágazatunkban csak a fejlett műszaki vívmányokkal rendelkező konszernek marad­hatnak meg. (Stern) ËJùcmSz&f BÁTORSÁG Vannak olyan emberek, akik egész életükben lopnak, és vannak olyanok, akiknek minden emberségükre, lele­ményességükre szükség van ahhoz, hogy megóvják tu­lajdonukat. Nem vitás, hogy az utóbbiak közé tartozik a svéd William Hektor, akinek Eslöv városkától 35 kilomé­ternyire benzimkútja van, amelyet az elmúlt húsz év­ben 155 alkalommal próbál­tak meg kirabolni. A több mint másfél száz rablási kí­sérletből a tulajdonosnak 128-at sikerült megakadá­lyoznia. Ez nem kis teljesít­mény, hiszen a lakatlan he­lyen a riasztóberendezésen és kutyáján kívül csak sa­ját bátorságára számíthatott. HÁNYAT LÉP... Egy norvég stewardess el­határozta, hogy lépésmérő segítségével megszámolja, hány lépést tesz meg a le­vegőben egy-egy repülőút alkalmával. A szerkezet az egész út ideje alatt be volt kapcsolva, így minden lépést regisztrált. A Koppenhágá­ban felszálló gép először az Északi-sarkon át Alaszkába repült, ahonnan azután To­kió felé vette az útját. A japán fővárosból Moszkva érintésével tért vissza Nor­végiába. A végeredmény: a hosszú út során a légikis­asszony 21 kilométert gyalo­golt a repülőgép fedélzetén. VÍZENERGIA A Seiko cég 30 méter fesz­távú lengőórájának a kezdő- lökést egy 5 centiméter át­mérőjű vízsugár adja, amely a vízimalom elvének átvéte­lével jön mozgásba a hatal­mas szerkezet. A többi már a nehézségi erő dolga. A Seiko-óra Tokió Szindzsuku városnegyedében, az egyik legkorszerűbb 30 emeletes épületben ejti pontosságá­val ámulatba a látogatókat. A vízenergia minihasznosí­tásának másik példája a Mitsubishi cég tíz megawatt teljesítményű törpe vízerő­műve. Az erőművet a cég a fejlődő országok kisebb te­lepülései számára fejlesztet­ték ki. Szintén elsősorban a fejlődő országokat érinti a háztartási víztisztító-beren­dezés. A csapra szerelhető szűrőrendszer nem nagyobb, mint egy sörösüveg, a nyí­láson mégis azonnal fo­gyasztható víz folyik ki. Tartalék szűrőbetétekkel együtt a készülék kevesebbe kerül 100 dollárnál, így még turisták is használhatják. ELSZÁLLT 500 EZER DOLLÁR A varsói vajdasági ügyész­ség bejelentette: nyomozást indítottak annak felderítésé­re, hová tűnt az a külde­mény, amely több mint 500 ezer dollár értékű dollár­bankót tartalmazott, és amelynek a LOT lengyel lé­gitársaság egyik gépén még szeptember végén kellett volna Londonba megérkez­nie. A jelenleg (szabadpiaci ár­folyamon) mintegy 4 milli­árd zlotyt érő küldeményt a bank szokásos tranzakció keretében, egyszerű kész­pénzértékesítésként a londo­ni Thomas Cook Foreign Money Ltd. címére adta fel, ahova azonban jórészt csak ügyesen felvágott és becso­magolt újságpapírok érkez­tek meg. A kezdeti stádiumban lé­vő nyomozás egyelőre még azt sem tisztázta, hol került sor az immár nyilvánvaló, nagy értékű lopásra. A „szárnyakat kapott” pénz ügyében az ügyészség és a nemzeti bank a nyomo­zás érdekében semmilyen információt nem hajlandó adni. A VILÁGOT JELENTŐ DESZKÁKON KÍVÜL IS lehet pénzt keresni. Frank Sinatra — bizonyára, hogy hó végi gondjain enyhítsen — egy tésztagyár részvénye­seihez csatlakozott. Világ- viszonylatban is jól csengő nevét egyszerűen megfordí­totta, Sinatrából Artanis lett, annak az új spagettiszósznak neveként, amelyet ezentúl a művész fémjelez. Hogy Frank Sinatra miért éppen a spagettiszósz reklámozásá­ra vállalkozott, nem nehéz kitalálni. „Franckie-boy" olasz származású, és ez a csőtésztaiparban sokat je­lent ... A VILÄG legnagyobb KROKODILJA A világ legnagyobb és leg­súlyosabb krokodilját neve­lik Thaiföld egyik állatte­nyésztő-telepén. A 25 éves állat 1114 kilogramm és 6 méter hosszú. K finnek nemzeti tánca — a tangó Ami Amerikában a country, az Finnországban a tangó. Igen, az argentin eredetű, feszes ritmusú szexis tánc új hazára talált északi ro­konainknál. Annyira, hogy népdallá és nemzeti tánccá vált. Igaz, a finn tangó kissé lágyabb ritmusú és érzelme­sebb melódiájú, mint latin­amerikai őse. „Nálunk a tangó szerelmi dal, lassúbb és lágyabb, mint az argen­tin eredeti, kicsit érezni raj­ta az orosz népdalok hatá­sát és a melankóliára való nemzeti hajlamukat” — mondja Jakko Salo hangle­mezgyáros. A tangó a húszas évek elején került át Európába, de Finnországban csak a ’40- es évek közepén kezdte meg hódító útját. Finnországban a táncos szórakozóhelyeken ma is a tangó a legnépszerűbb. A jellegzetes tangózenekarban van egy hegedű, néhány fú­vós, egy basszusgitár, egy dob és — ami a legfontosabb — tangóharmontyui is. A finn magántelevízió tangó- énekversenyére minden év­ben több százan neveznek be. A finn tangó nagy öregje — Toivo Karki zeneszerző — már elmúlt hetven éves. Első slágerét még a negyve­nes években írta. Több száz tangót szerzett, hogy pon­tosan hányat, azt talán sen­ki sem tudja. A finn tangó a ’60-as évek­ben élte fénykorát, részben a rock and roll akkori hó­dításának ellenhatásaként. A finn fiatalság körében sokan megkedvelték a Beatlest és a Rolling Stonest, de azok is sokan voltak, akik ide­genkedtek az Amerikából és Angliából özönlő új sláge­rektől, ezért még jobban ra­gaszkodtak a tangóhoz. Az 1963. decemberi finn sláger­lista élén egy tangó állt, a második helyen Elvis Pres­ley, a harmadikon Cliff Ri­chard, utána pedig csupa tangó. A hetvenes években némi­leg visszaesett a tangó, de a ’80-as években új erőre kapott. Ma minden nehézség nélkül eladnak 20 ezer tan­gólemezt évente.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents