Békés Megyei Népújság, 1989. október (44. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-04 / 234. szám

Feszült a helyzet a prágai nyugatnémet nagykövetségen Rendkívüli helyzet álltelő kedden, a prágai nyugat­német nagykövetségen, haj­nali 4 órától. A misszió —, ahol több, mint 4000-re emelkedett az ott tartózko­dó NDK-állampolgárok szá­ma —, már nem tud befo­gadni több embert, ugyanis a képviselet területén mű­ködő Vöröskereszt közölte, ha nem zárják le a követ­ség kapuját, és újabb NDK álampolgárokat engednek be, nem képesek teljesíteni a küldetésüket és gyerme­kek is ellátatlanul marad­nak. A követség kapuja előtt már több mint félezer NDK-állampolgár vár be­bocsátásra, számuk egyre növekszik, a légkör egyre feszültebb. Mindezt a nyu­gatnémet nagykövetség ille­tékese közölte az MTI ptá- gai tudósítójával. A légkör egyre feszültebb, a szomszédos kórháznoz a mentők nehezen tudnak fel­jutni. A nyugatnémet követ­ség illetékese az MTI prá­gai tudósítójának azt is el­mondta, hogy újabb épüle­tet kértek a csehszlovák ha­tóságoktól az NDK-állam­polgárok elhelyezésére, de választ eddig még nem kap­tak. Mint mondotta, Gen­scher külügyminiszter egész idejét a válsággal kapcsola­tos tanácskozásoknak szen­teli, s utalt arra, a csehszlo­vák hatóságok is egyfajta tanácstalansággal figyelik a fejleményeket. Miroslav Pavel ezután hi­vatalos nyilatkozatot olva­sott fel. Eszerint a cseh­szlovák kormány az NDK- állampolgárok ügyéhez „maximális tartózkodással állt hozzá”. A felső szervek humanitárius, egészségügyi és más technikai segítséget nyújtottak. Prága kezdemé- nyezően és aktívan vett részt a helyzet megoldásá­nak keresésében. A kor­mányszóvivő hangsúlyozta, a helyzetet nem Csehszlová­kia idézte elő és annak meg­oldása után annak ellenére, hogy a bonni kormány azt ígérte, garantálja, hogy ha­sonló helyzet nem fog meg­ismétlődni, a prágai nyugat­német nagykövetség kapuit pár órával később ismét megnyitották az NDK me­nekültek előtt. Pavel ..fele­lőtlennek” nevezte a nyugat­német szerveknek ezt a lé­pését. A legújabb fejlemény, hogy egy óra körül az NDK- állampolgárok áttörve a rendőrkordont, mégis meg­közelítették a követség ker­ti részét és mintegy löO-en a kerítést átmászva bejutot­tak az épületegyüttesbe. A rendőrség megpróbálta fel­tartóztatni őket, szemtanúk szerint körülbelül 15 NDK állampolgár megsebesült, köztük többen súlyosan. A rendőrség újra lezárta a kö­vetség mögötti részt, de most a misszióhoz vezető utcában, a követség külső kerítésén folyamatosan másznak be, rögtönzött lét­rán az NDK állampolgárok. Az MTI tudósítója fél óra alatt csaknem 100-at szá­molt meg. ÖNMAGÁT tárcsázó TELEFONOK gyártását kezdte meg egy amerikai cég. A készülék emberi hang utasítására ké­pes kapcsolatot teremteni a hívandó féllel. Sőt, mi több, vannak olyan esetek, ami­kor a számokat ki sem kell ejteni, elég például elhang­zania a „tűz” szónak, a te­lefon azonnal kapcsolja a tűzoltókat. Az újfajta tele­fon „emlékezetében” 36 szám marad meg: a kórházak, a rendőrség, a munkahely, a közeli barátok, rokonok és egyéb fontos, gyakran tár­csázott számok. AZ ÓKORI ALEXANDRIAI KÖNYVTÁR UTÓDJÁT kívánják felépíteni Egyip­tomban. A kiírt pályázatra 90 országból 1400 terv érke­zett. A győztes pályázatot egy norvég építész vezette nemzetközi csoport készítet­te. A könyvtár alapkövét már tavaly nyáron lerakták az alexandriai egyetem tő- szomszédságában, ahol va­laha az eredeti épület állt. Az építkezés költségeit elő­zetesen 180 millió dollárra becsülték. A munkálatokat nemzetközi összefogással csakhamar megkezdik, és 1995-ben fejezik be. NÉPESSÉG A Közös Piac országai kö­zött az NSZK-nak van a legtöbb lakosa —- 61,1 millió fő. A második helyen Olasz­ország áll 57,3 millió lakos­sal, őt követi Nagy Britan­nia 56,9 milliós és Francia- ország 55,6 milliós népesség­gel. Az EGK-országok közül Luxemburgnak van a leg­kevesebb lakója: 370 ezer személy. A 12 közös piaci ál­lamban összesen 322,776 mil­lió ember él. A BÉLYEGGYÜJTÉS A LEGNÉPSZERŰBB HOBBI FRANCIAORSZÁGBAN Ezt egy felmérés mutatta ki, melyet nemrég végeztek. A nyugat-európai országban hivatalosan mintegy 4 mil­lió filatelistát tartanak nyil­ván. A postai bélyegek gyűjtőit 2 ezer szervezet egyesíti. Külön érdekesség, hogy Franciaországban a fi- lalelisták közel 40 százaléka nő. ÜJ NEMZETKÖZI REPÜLŐTÉR kezdte meg működését a ku­bai Varaderóban. A 3,5 ki­lométeres pályán minden­fajta személyszállító gép fêl­és leszállhat. A csarnok 700 személy befogadására alkal­mas. Varadero Kuba egyik leglátogatottabb turisztikai központja. AZ OLASZORSZÁGI alapiskolákban egy pedagógusra átlag 11 diák jut, ami valószínűleg világviszonylatban a legke­vesebb. Itáliában 1972—73- ban 4 millió 965 ezer kis­iskolás tanult, az idén szá­muk 3 millió 530 ezerre csökkent. A BRIT HADÜGYMINISZTÉRIUM 10 ezer helyet kínál nők­nek. A gyengéb nem egyen­ruhás képviselői például harckocsijavító műhelyek­ben dolgozhatnak, vagy re­pülőgépeken teljesíthetnek szolgálatot, közvetlenül nem vennének részt harci ak­ciókban. Eddig csak a front­tól 60 kilométerre működ­hettek női alakulatok, most ez a távolság 10 kilométer­re csökkent. A brit hadsereg azért toboroz nőket, mivel a kedvezőtlen demográfiai fej­lődés következtében eg.yhar- maddal csökkent az újoncok száma. npfiBAfl írta: A La Republica Borisz Jelcin amerikai szerepléséről II Jelcin-botrány A La Republica olasz lap közölte Vittorio Zucconi cikkét Borisz Jelcin egyesült államokbeli látogatásáról. A cikket teljes terjedelmében közöljük. Az amerikai éjszakában a „peresztrojka” konyakot, dollárt és reflektorfényt je­lent. Borisz Jelcin, a moszk­vai nép hőse, Gorbacsov Kasszandrája, a „glasz- nosztv” hiányosságainak os- torozója úgy sövít át Ame­rika fölött, mint a szavak forgószele. Maga mögött ka­tasztrófajóslatokat hagy, meg őrült kiadásokat, meg inter­júkat, és főleg a fekete cím­kés „Jack Daniels” illatát; Kentucky állam legendás whiskyjéről van szó. Másfél litert fogyasztott el ebből Jelcin egyetlen éjszaka le­forgása alatt Baltimore egy szállodai szobájában, ahol a John Hopkins egyetem poli­tikatudományi tanszéke he­lyezte el. Az elképedt pro­fesszort, aki reggel érte ment, hogy elkísérje az egye­tem dísztermébe, Jelcin al­koholtól nedves csókkal és a maradék fél üveg whiskvvel ajándékozta meg. „Koccint­sunk a szabadságra”, java­solta vendéglátójának Jelcin — hiába — reggel fél hét­kor, elővéve a fürdőszobai, fogmosásra szolgáló pohara­kat, s teletöltve azokat ko­nyakkal. Azután egyedül volt kénytelen meginni az italt. Ügy csapott le Washing­tonra, mint egy forgószél, s a város, amely pedig na­ponta láthat részeg szenáto­rokat és képviselőket, és a múltban egyszer már a Fe­hér Ház személyzeti főnökét, Hamilton Jordánt is látta a „magányos urak” bárjában gátlástalanul fogdosni a höl­gyeket, most alig tud magá­hoz térni a „Jelcin-sokk- iból”. Szovjet látogatók tucatjai után, akik a hidegháborús korszak kétsoros zakóiba zárkóztak, meg a találkozás után a törékeny gondolkodó­val, a szinte félénk Andrej Szaharovval, az amerikai hatalom folyosóira Jelcin a „rogyina”, „Oroszország- anyácska" testi örömökre összpontosító szellemét hoz­ta el. Az ivás és a költeke­zés rendkívüli képességét mutatta be az amerikaiak­nak. „Eddig még senki nem mondta nekem, hogy ilyen sok »glass« (pohár) van a glasznosztyban” — jegyezte meg az ABC televíziós háló­zat egyik producere, aki hiá­bavaló erőfeszítéseket tett, hogy magához térítse Jel­cint és alkalmas állapotba hozza a sokadik esti interjú elkészítéséhez. Az interjú tervét törölni kellett. Az öt nap és öt éjszaka során, melyet eddig Jelcin az Egyesült Államokban töl­tött, átlagosan napi két órát aludt, két üveg vodkát, négy üveg konyakot ivott meg, és számtalan koktélt a hivatalos fogadásokon. Az időkülönbség, a nyolc óra, amely elválasztja Moszkvát Washingtontól, arra készteti Jelcint, hogy kora hajnal­ban ébredjen, de számára ez nem probléma. „Amikor az ember a szovjet politikában él, a legkevésbé sem törődik a fáradtsággal — felelte ne­vetve egv kísérőjének, aki megpróbálta rábeszélni, hogy pihenjen egy kicsit. — Egyébként is, ki tudja, hogy mikor fogok ismét visszatér­ni Amerikába. Minden óra alvás annyit jelent, hogy egy órával kevesebbet vagyok itt.” Csak adósságok maradnak utána Ragaszkodott ahhoz, hogy egy hatalmas, fekete, kró­mozott Cadillac gépkocsin szállítsák, „olyanban, ami­lyen az elnököké”, magya­rázta utazása szervezőinek, de a valóságban olyan gép­járműre gondolt, mint a „létező szocializmus” hiva­talos autói, melyek formáját mindig az amerikaiakról másolták le. Átlagosan napi 30 millió lírának megfelelő összeget vágott zsebre Jel­cin az előadásokért és in­terjúkért, de nagylelkűen bejelentette, hogy mindezt az AIDS-kutatásra és a be­tegek gyógyítására kívánja fordítani a Szovjetunióban. Az Esalen Foundation, az a szervezet, amely meghívta Jelcint és gondoskodott az utazás részleteiről, vállalta, hogy foglalkozik az elszá­molással is, összegyűjti a pénzt és átutalja Moszkvá­ba, az AIDS áldozatainak megsegítésére. „Jobb lesz, ha a szovjet AIDS-betegek nem számíta­nak túl sokra — mondta né­mi aggodalommal Alfred Ross, az alapítvány egyik könyvelője —, mert ha Jel­cin folytatja ezt a költeke­zést, csak adósságok marad­nak, mire elutazik Ameri­kából.” Váltók és szavak, a „peresztrojka” nyomában. Jelcin azonban becsületes volt: Washingtonba érkezé­sének napjától kezdve szün­telenül ismételgette, hogy szerinte a döntő probléma, melyet Gorbacsovnak meg kell oldania, a szovjet lakos­ság „életszínvonalának és fogyasztási szintjének” prob­lémája. Ügy tűnik, ő maga a saját esetére már megol­dotta ezt a problémát. „Oroszország-anyácska” ke­belén, mint mindenki tudja, aki már látott és kísért uta­zókat Nyugaton, óriási mér­tékben felerősödött a fo­gyasztás kielégíthetetlen, el­fojtott vágya, és e jelenség alól a populista Jelcin nem lehet kivétel. Űj öltönyöket vásárolt, cipőt, „Oxford”-in- gekkel megrakott dobozokat, videokazettákat a teljes Rambo-trilógiával, megvette videofilmen az E. T.-t és a Csillagok háborúját is, és vásárolt két videomagnót. Ugyanolyan viharos lendü­lettel haladt át a nagyáru­házakon, mint amilyennek a nyolcvanas években berob­bant a szovjet történelembe. „írják a számlához, írják a számlához" — osztogatta az utasításokat az alapítvány megbízottjának, aki szorgal­masan jegyzetel, és szüntele­nül aggódik. Tényleg jó lesz, ha a szovjet AIDS-betegek nem ringatják magukat áb­rándokban. A televízióállomások egy­más után készítik az inter­júkat Jelcinnel: egyetlen na­pon hét „közvetlen” interjút adott, ha valaki bekapcsolta a televíziót, szinte elkerül­hetetlenül Borisz Jelcinnel kellett a képernyőn szembe­néznie. Reggel hétkor kezd­te Jelcin a sorozatot, még frissen az éjszaka elfogyasz­tott utolsó konyak hatása alatt, a kereskedelmi televí­ziók „reggeli híreiben”. Es­te 8-kor fejezte be, a PBS állami televízióval, talán mert megkésve bár, de eszé­be jutott a szocializmus. És ha nem aludt volna el szál­lodai szobájában, lett volna még egy interjúja fél tizen­kettőkor, ám egy futball­meccs elhúzódott, az inter­jút éjjel egy órára halasz­tották, és Jelcin nem tudott addig kitartani. Gorbacsovnak hat hónapja van Az interjúkészítők imád­ják Jelcint, mert megfonto­lás nélkül vagdalkozik, kö­zeli katasztrófákat jósolgat, bőkezűen osztogatja . az „aranyköpéseket”, melyeket azután a végtelenségig lehet ismételgetni a híradóműso­rokban. „Gorbacsovnak még hat hónapja van, legfeljebb egy éve, azután ki fog rob­banni az alulról jövő forra­dalom”, ítélkezik Jelcin, és az „aranyköpés” két napig újra meg újra elhangzik minden televízióműsorban Washingtontól Los Angele- sig. „A vezetők és a kommu­nista brusúrák mindig azt hangsúlyozták, hogy Ameri­ka rossz és beteg. De szá­momra úgy tűnik, hogy itt mindenki kedves, és az or­szág a lehető legjobb egész­ségi állapotban van.” A bro­súrák éhenhaltakat emleget­nek, kiterítve New York járdáin. „Ehenhaltak? Min­denki nagyszerű hangulat­ban, mindenki jóltáplált.” És hogy végső soron he­lyes vagy elhibázott folya- mat-e a „peresztrojka”? „A stratégia helyes, a taktika téves. Gorbacsovnak több bátorságra lenne szüksége. Ehelyett úgy tesz, mint a tábornok, aki úgy indult tá­madásra, hogy két kilométe­renként állít fel egy-egy ka­tonát. Félelmet kelt az el­lenségben, de nincs elég ere­je, hogy legyőzze.” Szóval a kapitalizmusban ellentmon­dásai ellenére nem valósá­gos a nyomor? „De, bizo­nyosan, ám nálunk, a Szov­jetunióban 48 millió ember él a hivatalos szegénységi küszöb alatt. És nálunk a szegénység igazi. Éhezés.” „Borisz, nagyon meghíztál!” Jelcin számára Amerika egy ünnepség, színpad, egy bárpult, amelynek hossza ;5000 km. És Amerika szá­mára Jelcin csodálatos új játékszer, egy bábú, tökéle­tes orosz arccal, amely ki­mondja, amit korábban so­ha, egyetlen orosz sem mon­dott ki. Bush elnök sem tu­dott ellenállni a kísértésnek, hogy játszadozzék vele egy kicsit: néhány percre meg­hívta a Fehér Házba, indok­lása szerint azért, hogy „is­mét demonstráljuk támoga­tásunkat Gorbacsov reform- politikájának”. Ez azonban udvariassági találkozó volt, noha Borisz Jelcin szem­pontjából nem; ő azonnal hírül adta, hogy az elnök kezébe adott egy listát „tíz konkrét kéréssel”, sok-sok dollárt és sok közvetlen be­ruházást sürgetett a „pere­sztrojka” megtámogatására. Jelcin mindent megkapott, amiről álmodozott: a konya­kot, a dollárt, az elektroni­kus játékszereket, a Rambo- kazettákat, a washingtoni „nómenklatúra” körülud- varlását, feltörekvő szenáto­rokét, mint Bill Bradley, örökké szereplő értelmisé­giekét, mint Zbigniew Brze- zinski, az amerikai politika nagy bábjátékosának özve­gyét, Pamela Harrimanét, aki anyaian mosolygott, ami­kor Borisz végül megadta magát a fekete címkés Jack Danielsnek, és egy fogadá­son az asztalra borulva el­aludt. Eddig csak a tömeg hi­ányzott neki, a tömegek ölelése, azoké, akik a Wa­shingtonban gördülő fekete hivatalos autók között — melyek ugyanúgy közleked­nek itt, mint a hivatalos Zi- lek és Csajkák Moszkvában — nem tudják felismerni Jelcin kocsiját. Csak Wa­shington külterületén, egy bevásárlóközpontban, ahol sokadik vásárlási villámlá­togatását tette, jutott el Jel­cin odáig, hogy megszorít- ' háttá egy Dórit Gurfel ne­vű nő kezét. Dórit Gurfel orosz emigráns, fiatal korá­ban ismerte Jelcint, együtt dolgoztak az Urálban, egy szverdlovszki építkezésen. „Borisz Nyikolajevics, na­gyon meghíztál” — üdvözöl­te az asszony, miután vé­gigmérte. „Te is, Dórit Mak- szimovna” — felelte Jelcin, és elszáguldott Cadillacjén. Megjelent: szeptember 18-án A Pravda elnézést kér A szerkesztőség megbízá­sából egyesült államokbeli tudósítónk, V. Linnyik fel­kereste Vittorio Zucconiit, a La Republica olasz lapban közölt és a Pravdában át­vett cikk szerzőjét. Arra a kérdésre, hogy kezeskedik-e mindenért, amit cikkében Borisz Jelcinről írt, Zucconi azt válaszolta, hogy másod­lagos forrásokra támaszko­dott: a The Washington Post szeptember 13-án megjelent „Részeg ölelések a kapitalis­táknak” című írására, to­vábbá szovjetunióbeli emig­ránsok értesüléseire Jelcin baltimore-i viselkedéséről. A Pravda szerkesztősége elnézést kér Borisz Jelcin­től. Feltételezzük, hogy ezt tudósítója írásáért a La Re­publica szerkesztősége is megteszi. Megjelent (szintén a Pravdában): szeptember 21-én ************** ! ★ 20 éves ★ az orosházi Csillag Áruház Az évforduló napján, október 5-én, nagy engedményekkel várjuk kedves vásárlóinkat: Az ABC-osztáilyon egyes konzervek engedményes áron kaphatók, kóstolóval egybekötött árubemutatót tartunk. Konfekcióosztályon, cipőosztályon, méterosztályon minden lakossági vásárlásból 20% engedményt adunk. v Papír-, műszaki, kötöttosztályon 500 Ft feletti vásárlás esetén részesül a kedvezményből. Váriúk kedves vásárlóinkat! ************** yből. inkát! J I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents