Békés Megyei Népújság, 1989. október (44. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-02 / 232. szám

1989. október 2., hétfő HZHílUkfiW Szovjet hadseregtábornok az USA-ban Újra a kelet—nyugati együttműködésről Hivatalos egyesült álla­mokbeli látogatásra utazott vasárnap Dmitrij Jazov had­seregtábornok, az SZKP KB PB póttagja, szovjet honvé­delmi miniszter. Utazásával partnere, Richard Cheney amerikai védelmi miniszter meghívásának tesz eleget. Bár Jazov látogatásának Főként a kétoldalú kap­csolatok alakulásáról tár­gyalt szombaton New York­ban, az ENSZ központjában Eduard Sevardnadze szovjet és Csien Csi-csen kínai kül­ügyminiszter. Mindketten hangsúlyoz­ták: Mihail Gorbacsov szov­jet párt- és állami vezető májusban tett pekingi láto­gatása történelmi jelentősé­gű volt. A szovjet—kínai csúcstalálkozó óta a két or­szág kapcsolatai tovább fej­lődtek. Egy Beverly Hills-i bíróság pénteken bűnősnek mondta ki Gábor Zsázsát, a meghatározha­tatlan korú, magyar születésű színésznőt egy közlekedési rendőr felpofozásában, érvényte­len jogosítvánnyal való gépjár- muvezet£obcm, valamint abban, hogy nyitott üveg szeszes Holt tartott Rolls-Royce-ában. Mindezek alapján Gábor Zsa- zsa 3500 dollár birsággal és más­programjáról a szovjet tö­megtájékoztatás előre nem ismertetett részleteket, felte­hető, hogy hivatalos megbe­szélései kapcsolódnak azok­hoz az új megállapodások­hoz, amelyeket egy héttel ko­rábban Eduard Sevardnadze külügyminiszter kötött a James Bakerrel folytatott megbeszéléseken. Sevardnadze és Csien Csi- csen behatóan foglalkozott a regionális problémákkal. Ezen belül a legnagyobb fi­gyelmet a kambodzsai ren­dezésre összpontosították. Megállapították: ezt a prob­lémát kizárólag politikai esz­közökkel kell megoldani, mindenekelőtt a khmerek párbeszédje útján. A két külügyminiszter megvitatta az afganisztáni, az afrikai és a közel-keleti helyzettel kapcsolatos kérdé­seket is. fél évi börönnel sújtható. Az, hogy ebből mennyit ró ki a Be­verly Hills-i bíróság az egykori szépségkirálynőre, csak később, az október 17-i Ítélethirdetéskor derül ki. Zsazsa, aki a tárgyalás során élete egyik legnagyszerűbb ala­kítását nyújtotta, felháborodá­sának adutt hangot. Könnyeivel küszködve kijelentette: vissza akar menni Európába. Hans-Dietrich Genscher, az NSZK külügyminisztere és alkancellárja vasárnap is­mét felszólította a másik né­met államot, hogy a mene­külthullám kizárólagos ha­zai okainak felszámolása so­rán a Szovjetunióhoz, Ma­gyarországhoz és Lengyelor­szághoz hasonlóan a gazda­sági átalakuláson túlmenően vállalja a társadalmi-politi­kai reformok nehézségeit is. A miniszter egyúttal „A hét interjúja” című rádiómű­sorban felhívta a nyugati partnereket az általa már korábban felvetett Európa- tervben való részvételre, a kelet—nyugati együttműkö­dés széles alapokra való he­lyezésére a kelet-európai re­formerők támogatása útján. A Deutschlandfunkban el­hangzott terjedelmes interjú­ban kifejtette, hogy elapad­na a menekültek folyama, ha az NDK népe elképzelései és érdekei szerint intézhetné sorsát. Erre sort kellene ke­ríteni, annál is inkább, mi­vel Európában éppen most az elválasztó tényezők meg­haladásának és a reform- mozgalom előrevitelének kedvez az általános irány­zat. Ebben az NDK-nak is hathatósan közre kellene működnie. A szilárd kelet—nyugati együttműködés megalapozá­sa, a reformfolyamat keret- feltételeinek stabilizálása je­gyében szorgalmazta szenve­délyesen az általa pártfogolt Európa-terv koncepcionális kidolgozását. Ez szerinte ugyanis alkalmas eszköze le­het a széles körű együttmű­ködési struktúrák kialakítá­sának. Felidézte: 1987 febru­árjának elején ő volt az, aki ajánlotta: a Nyugat vegye komolyan Gorbacsov főtit­kárt, és fogja szaván a szov­jet államférfit. Ma már ez általánosan elfogadott tétel Nyugaton, noha kezdetben jelentős ellenállást kellett le- küzdenie. FERTŐZÖTT TEJPOR Nagy-Britanniában nem­rég jelentős mennyiségű csecsemőtápszerként hasz­nált tejporban alumíniumot találtak. Az alumínium rendkívül veszélyes a gyer­mekek esetében, ugyanis le­köti az agy tevékenység fej­lődését serkentő enzimeket. MáV több ideje gyanították, hogy az Alzheimer-kór ki­alakulásában szerepe van az alumíniumnak, és a ku­tatók most rájöttek, hogy a betegséget a gyomorsavel- lenes készítmények rendsze­res fogyasztása is kiválthat­ja. MEGLETT NOÉ BÁRKÁJA? Két amerikai azt állítja, hogy az Ararat hegység dél­nyugati oldalán, Törökor­szág keleti részén Noé bár­kájának nyomaira bukkan­tak. Helikopterral repülték át a hegységet, s mintegy 4400 méter magasságban megítélésük szerint egy bár­ka körvonalait fedezték fel, és le is fényképezték. Ezt a helyet egyébként többnyire gleccser borítja, amely az idén a magas hőmérséklet következtében elolvadt. Ez csak 20-30 évenként történik meg. Shuck Aaron és Bob Grabe azt tervezik, hogy jö­vőre 20 tagú expedícióval térnek vissza, geológusokat, archeológusokat is visznek magukkal. Bár vannak bizo­nyítékok arra vonatkozólag, hogy a régmúltban Mezopo­támiában nagy árvíz volt. a szakemberek lehetetlennek tartják, hogy Noé bárkája megmaradt volna. TINTA Gerard Pavard francia ta­nár nemrég rendkívül fon­tos találmányt szabadalmaz­tatott: olyan tintát készített, amely a papíron 1 mm „ma­gas” nyomot hagy. A Brail- le-ábécé feltalálása óta, a világtalanok számára ez a legjelentősebb „támasz” az olvasásihoz. Közönséges go- iyósironba (pix) tölthető a francia tanár tintája, ösz- szetétele egyelőre „titok” marad. Persze nem helyet­tesíti még teljes mértékben a Braille-ábécéit, de külön­böző rajzokat, grafikai jele­ket, térképeket könnyűszer­rel elolvashatnak a világta­lanok. Az ilyen tintával te­leírt papírt elegendő a fény­forrás elé helyezni és az írásjelek azon nyomban ,, megd u zzad nak”. MINTEGY EGYMILLIÓ GYEREK kerül évente a világon szex­piacra. Ezt állapította meg egy norvég kormányjelentés, amelyet készítői eljuttattak az ENSZ genfi munkacso­portjához is. Csupán Párizs­ban ötezer 18 éven aluli fiú és háromezer ugyanilyen korú lány „dolgozik” pros­tituáltként. Becsült adatok szerint, évente egymillióra tehető azoknak a fiatal- korúaknak a száma, akiket elrabolnak, vagy más mó­don kényszerítenek arra, hogy testüket áruba bocsás­sák. Az ENSZ munkacso­portja az elkövetkező két hétben ajánlásokat dolgoz ki arról, miképpen előzhetik meg a kormányok országuk­ban a gyermekprostitúció és -pornográfia, s egyáltalán a gyerekkereskedelem kiala­kulását. Megérkezett az NSZK-ba a prágai nyugatnémet nagykövet­séget elhagyó mintegy 4000 NDK-beli menekült MTI-telefotó Sevardnadze és Csien Csi-csen találkozója Gábor Zsazsa bűnösnek találtatott DER SPIEGEL-ben olvastuk: A szegények maffiája A helyzet Záhonynál sem sokkal különb Nemcsak Magyarország nyugati határán drámai a helyzet. Külföldön nem is tudják, mekkora a zűrzavar a keleti határon. Olyan, mint a háborúban, vagy rövid­del a harcok befejezése után, az embert a kitelepíté­sekre, a menekülésre emlékezteti a felvásárlók özönlé- se. Pedig különösebb dolog nem történik, az egész drá­ma teljesen értelmetlen. A nagy tülekedésben si- valkodnak az asszonyok, káromkodnak a férfiak, egy gyerek sír. Hirtelen a föld­re borul egy üveg, tulajdo­nosa kétségbeesetten kap­kod utána. Egy idősebb hölgy úgy viselkedik, mint egy fúria; a vagon legfel­sőbb lépcsőjéről tolakszik előre, maga mögött ráncigál- va batyuját, amely az em­bertömegben újból és új­ból fennalkad. A vámtiszt- viselő nyers utasításokkal próbál a káosz helyett ren­det teremteni, majd felad­ja, kísérletei eredménytele­nek maradnak, válilvonogat- va odébbáll. Bgy középkorú hölgy, — tartózkodó eleganciával — két üveg napraforgó olajat cipel műanyag szatyrában, igyekszik magát viszonylag távoltartani a tömegtől. Rám formed: „Fényképezze csak ezt az orosz szenzációt! írja csak meg, mit csinál­tak a népünkből! A magyar határőr őr­nagy félig kétségbeesetten, félig kárörvendezve kérdezi a tudósítót: „Na, elége­dett?” Valaki más honfitár­saira mutat, akik nyilván­valóan jól szórakoznak azon, amit látnak. „Minden este jönnek, nem csoda, ami itt megy, izgalmasabb, mint a televízió” — mondják. Hétköznapi pillanatkép Magyarország távoleső, a Szovjetunióval közös hatá­rán. Ott, ezen a nyáron napról napra hasonló zűr­zavar volt; a nyugati or­szághatár eseményeihez ha­sonló, csak itt nem forga­tott állandóan a televízió. S nem álltak sorfalat a sza­badságba érkező embereket köszöntő rokonok, jóbará­tok. Kárpát-Ukrajna, mert er­ről a határvidékről van szó, ebben az évszázadban talán legtöbbször cserélt urat, oda-vissza. Így, a „kis” sza­badság kitörése is furcsa körülményekhez vezetett ezen a vidéken, ahol a ha­nyatló szocializmus árny­oldalai összecsapnak. „Világ feketézői, egyesül­jetek!” — ez lenne a leg­találóbb kifejezés a szegé­nyek maffiájának tetteire; arra, ahogyan ezen az észak-keleti országhatáron a szegények egymást kizsák­mányolják. A magyar fo­rinttal, amely a fekete pia­con a nyugati valuta elle­nében egyharmados felár­ral cserél gazdát, mégis na­gyon keresett „kárpáti dol­lárénak számít, legalábbis az orosz rubel és a lengyel zlotyval szemben, amelyek koszos nyomtatott papírrá zsugorodtak. A nincstelenek kegyetlen kapitalizmusa alakult ki Záhonynál, a Tiszánál, mi­után ez év márciusában va­lami történt, amit a szovje­tek a töretlen, bürokratikus „házaló idegenek”, a meg- könnyített átutazások pont­jai közé számolnak. Máshol kishatárforgalomnak nevez­nék ezt a jelenséget, de ott a dolog nyilván másképp is zajlana le ... Már 1985-ben megegyez­tek a szomszédok, a Szov­jetunió és Magyarország, és ez év tavaszán a megegye­zésből gyakorlat lett: har­minckilométeres körzetben a lakosság havi vízummal kedvére utazhatott a szom­szédjaihoz. Aztán, mint de­rült égből villámcsapás, vagy ahogyan a Magyar Nemzet panaszkodott, naponta a szovjetek részéről tömeges invázió árasztotta el a puszta mindeddig unalmas térségét. . S bár a látogatók min­den utazás alkalmával har­minc rubelt válthattak át, ami rubelenként 19 forintot jelentett (egy márkáért vi­szont hivatalosan 30 forint járt, egy rubel ugyanakkor hivatalosan 3 márkát ér), az oroszok úgy kiürítették a magyar piacokat, mint a vándorsáskák a földeket. Másfél millió szovjet ál­lampolgár, köztük sok ma­gyar nemzetiségű, több, mint kétszázezer ilyen él a Kár­pátokon túl; áramlott át az első három hónapban a ha­táron. Gyalog jöttek, amint reggelenként felnyitották a sorompót, vagy biciklivel, autóval, busszal, vonattal. Begyűjtötték minden vajat, szappant, gyufát, vagy löty- työt, WC-papírt, és kozme­tikumot, amit az üzletekben találtak. A vásárlási láz a felkészületlen határmenti megyékben hamarosan ne­hézségeket akozott, s ugyan­akkor ide vonzotta a fekete­kereskedőik vegyes (több­nemzetiségű) csoportosulá­sait. Utazó bolhapiacosok Len­gyelországból, akik koráb­ban Nyugat-Berlinben és Bécsben kínálták olcsó áron portékáikat, nyugati devizát kaszíroztak, majd hazájuk­ban jövedelmező üzleteket nyitottak, vagy Jugoszláviá­ban nyaraltak, most a zá­honyi ■ határmenti parkoló­ban hozták létre a szegény emberek leányvállalátát. Első kézből cserélt gaz­dát ezen a bolhapiacon a lengyel és a magyar áru; minden, amit a szovjet hiánygazdaság megvon né­pétől. Kozmetikum, Jugosz­láviában olcsón varrt far­meráruk, 96 százalékos al­kohol (300 forint egy literes üveg), rúzs, műszer, olcsó magnók, zsebszámológépek, elemes és digitális órák, vi­deokazetták (a Rambo a sztár), edény és fehérnemű, teniszütő, horgászbot talált új gazdára. A kuncsaftok fogukhoz verték a kopej­kákat és a fillért, ami Ma­gyarországon egyébként már alig van forgalomban. A szövetséges feketézők oda- és visszakalkuláltak, a laikus aligha értett meg va­lamit kapzsiságukból. Egy csinos fiatal orosz nő farmerkabátot szeretne, igyekszik összekaparni min­den forintját és rubelét a zsebeiből. Legnagyobb igye­kezete ellenére hiányzik még öt rubel, mire a len­gyel eladó a következőt ja­vasolja: a maradékot ki­egyenlíthetné természetben. Hogy ajánlatát pontosítsa, a közeli bokrokra mutat, a Tisza-ág irányába, ahol napközben a gólyák békák­ra vadásznak, .esténként meg alkalmi párok tűnnek el hosszabb-rövidebb időre. Az árusok közé férfiak vegyülnek, többnyire cigá­nyok, akik a határ innenső vagy túlsó oldalán laknak. Rubelt vesznek vissza, a fo­rint értékét ismét megfe­lezve. Ezt később — para­dox gazdálkodás — estén­ként hazaviszik magukkal Oroszországba, és ott egy­szerű cserével száz százalé­kos nyereségre tesznek szert. Egy tíz tagú családnál, akik mondjuk reggel fejenként 30 rubellel (egy rubel 19 forint) jönnek, ezt a pénzt a banknál cserélik be, dél­ben a fekete rubelt 10 fo­rintért eladják, könnyen ki lehet számítani: a napi ke­reset könnyen túlszárnyalja egy szovjet munkás havi bé­rét! Mindez, valamint az ál­landósult közlekedési dugó, a nagy forgalomra fel nem készített határ mentén odá­ig vezetett, hogy mindkét oldalon elment az emberek kedve az újfajta szabadság­tól, amelyből körülbelül 80 ezren húztak hasznot na­ponta. A szovjeteknek nem tetszett, hogy polgáraiknak nagy hányada munkaidőben kereskedőként ténykedik, és ráadásul iskolaköteles gyer­mekeik is segédkeznek. Ezért a Kárpáton túli területi végrehajtó bizottság korlá­tozza a kishatár-forgalmat; júliustól havonta csak egy­szer lehet látogatóba jönni. Közrejátszhatott a döntés­ben az is, hogy a Szovjet­uniónak számos polgárától éppen Magyarországon ke­resztül kellett megválnia. Ugyanakkor a Magyar Nemzeti Bank nem tudta, mit kezdjen a felhalmozó­dott rubelheggyel; a Ma­gyar Nemzet írt erről. El­lentétben a korábbi évekkel, amikor is Magyarországnak szovjet olajért és gázszállít­mányokért állandóan adós­ságai voltak Moszkva felé, 1985 óta a Szovjetuniónak gyűltek fel kereskedelmi adósságai Magyarországgal szemben. Ebben az eszten­dőben Budapesten majdnem fél milliárd rubel halmozó­dott fel, amivel nem tud­nak mit kezdeni, mivel az oroszok képtelenek bármit is szállítani, amire Magyar- országon szükség lenne. Ezért július óta a bankok nem fizetik ki az orosz uta­zási és bankszámlákat — a szovjet látogatóknak ez egy­szerre kínos és fájdalmas. Ettől a fekete kereskede­lem sajnos csak fontosabb lesz; egyesek már Bécsből, Jugoszláviából és Olasz­országból jönnek. Portékái­kat kaviárra és krími vod­kára cserélik, amit nyuga­ton kis tételben árusítanak majd. Elkeseredett asszonyok, akik nap, mint nap mindent megtesznek azért, hogy fel­jussanak Záhonyban a vo­natra, félnek attól, hogy mégsem jöhetnek át, pedig mindenkinek van hely, szá­mukra egyre nyomorúságo­sabb lesz a „vajturné”. Né­hány darab fehér kenyér, amit Ukrajnában, az egyko­ri mezőgazdasági fellegvár­ban már nem lehet kapni, egy darab kolbász, némi szappan, liszt és cukor re­ményében. Miután a felesleges tüle­kedés szűnni látszik a va­gon ajtajánál, mindenki ki­merültén roskad az ülésre. Feltűnik, hogy kinn, a vá­gánynál felejtettek egy ba­bakocsit. A babakocsi sok­kal többet ér annál, amit tulajdonosa egész napi fá­radságos munkával a hi­ánycikkekből összegyűjthe- tett. A magyar vámos látja a kocsit, tétovázik, mi köze hozzá. Aztán mégis odaug- rik, felkapja a kocsit és gyorsan felteszi az induló vonatra. Fordította : Niedzielsky Katalin Lengyel piac a záhonyi parkolóban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents