Békés Megyei Népújság, 1989. szeptember (44. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-11 / 214. szám
1989. szeptember 11., hétfő e IZHíWt-TlW Gyulai Várszínház: Gyorsmérleg - évad után A „Nagyszerű halál" külön zárójelenete az 1848/49-es honvédtiszti emlékműnél Még csak néhány napja, hogy kialudtak a Gyulai Várszínház rivaldafényei. Elröppent a nyári szabadtéri .színházi évad. A rendezők sem kémlelik már gondterhelten az eget, elmossa-e az esti előadást valami hirtelen érkező zápor-zivatar? Egyszóval, véget ért az évad, amit az idén sokkal kisebb „felhajtás” kísért, ami a színikritikusokat illeti. A művészeteknek nem kedveznek ezek a zaklatott idők, a politikai „hajcihők”. A kétes értékű szenzációk elvonják a figyelmet a színháztól is. Havasi István igazgató máris amolyan gyorsmérlegét készített a várszínház társadalmi vezetőségének minapi ülésén. — Ha lehet, kronológiai sorrendben: az idei, 26. szezonban a várszínházi évad ünnepélyes megnyitója június 25-én volt a vár előtti téren, ahol Kozák András mondta el Simonyi Imre: Történelmi lecke című versét. Ez szinte alaphangja 'lett az egész évadnak. Bent a várban Kocsis Zoltán zongoraestje hozott művészi élményt. Száraz György: „A megközelíthetetlen” című történelmi drámájának ősbemutatója a francia forradalom 200. évfordulója előtt tisztelgett, ez a mű nagyobb figyelmet, több nézőt érdemelt volna. Ügy érezzük, az idegenforgalmi szezon elejére esett a bemutató. Érdekes színfoltja volt programunknak a kassaiak vendégjátéka Békés József „Sándor, József, Benedek” című zenés komédiájával. A vendégszereplés őszinte közönségsikert aratott a Vár- fürdő nemcsak gyermekkö- zönsége körében. A „Justicia kombinéban” című bohózatban sem a szakma sem a közönség nem csalódott. Előre lefogadhattuk volna a sikert, bár ami művészi értékét illeti, közepesnek ítélhető. Sík Ferenc rendezte Tamási Áron: „Ördögűző Jó- zsiás” című színművét. Siker volt, pedig baljós előjelekkel kezdődött. A próbák alatt derült ki, hogy szűk a színpad a nagyobbra sikerült díszletekhez, emiatt a nézőtér első három széksorát fel is kellett áldozni. Feltétlenül szükség volt Eörsi István: „Jolán és a férfiak" című krónikájának bemutatására. Köztudott, hogy nem ebben a szerep- osztásban és rendezésben került volna eredetileg színpadra. Szinte napok alatt kellett színészeket, rendezőt találni, és alig három hét alatt betanulni a darabot. Bebizonyosodott, lehet rövid idő alatt is jó előadást csinálni és az is, hogy etikai tisztességre minden téren — itt is szükség van. Magunk sem gondoltuk volna, hogy milyen nagy a közönségigény a néptánc iránt. Ez most is — szerencsére — kiderült, és el kell gondolkoznunk azon, hogy a jövőben ennek az igénynek a kielégítésére meg kell találnunk a megnyugtató megoldást. Hát igen! „A nagyszerű halál!" Száraz György tragédiája. Megvallom, féltem a Jókai Színház művészeivel való együttműködéstől. Nem is ez a helyes kifejezés, inkább az, hogy tartottam tőle. Ezért bocsánatot kérek és ezt szívesen teszem. Így ért véget a Gyulai Várszínház 26. évadja —, amelyet sem az országos lapok, sem a rádió, sem a televízió ezúttal nem halmozott el figyelmével. Arra persze még gondolni sem merünk, hogy ehhez a legcsekélyebb köze is lett volna tavalyi afférunknak a szegedi stúdióvezető, Bán Jánossal. Azt meg egyenesen a véletlenek szerencsétlen egybeesésének fogjuk fel, hogy a szegedi körzeti stúdiónak nem volt egyetlen ráérő kamerája sem a gyulai 1848—49-es emlékhely avatásának megörökítésére. .. Hogy mit tervezünk a következő 1990-es évadra? Még mindig nem mondtunk le arról, hogy színre vigyük Márai Sándor „Kassai polgárok" című művét. Hátha jövőre szerencsésebbek leszünk és meg tudjuk szerezni (sajnos, most már az örökösöktől) a bemutatáshoz szükséges engedélyt. Félve mondom, hogy talán — és így feltételesen is — új sorozat indul a világirodalom klasz- szikusaitól. Elsőként egy Shakespeare-művel kezdenénk és a későbbiekben a sorozatot folytatnánk. Nagyon várjuk és reméljük, nem hiába — Sütő András új, nekünk szánt darabját. Tárgyalunk Lakatos Meny hérttel is. És ami régi álma színházunk művészeti vezetőjének, Sík Ferencnek : a hajdan volt Gyuláról egy összeállítást színre vinni Simonyi Imre verseinek felhasználásával, amihez tisztelettel kérjük a költő segítségét, támogatását. Persze ezek egyelőre elképzelések, még jócskán módosulhatnak a tervek, de hát van bőven időnk 1990. nyaráig. Béla Ottó Cirokvágás Csorváson Olaszoknak magyar seprű Szerencsére jobbra fordult az időjárás, az esőáradat után kisütött a nap. Megyénk területén újra folytatódhat a mezőgazdasági növények betakarítása. Csorváson most kezdődött a seprűcirok vágása. A helyi Lenin Termelőszövetkezet hosszú évek óta termel — főként háztájiban — seprűcirkot. A földeken beszélgettünk néhány tsz-taggal. — Én már vagy tíz éve foglalkozom cirokkal — mondja Tóth Rudolf nyugdíjas. — Korábban ácsként dolgoztam a szövetkezetben. Hál’ Istennek, még bírom erővel, így a család segítségével egy-két nap alatt levágjuk az egy holdnyi termést. — Miért pont cirkot termel, hiszen ez eléE nehéz munka. — Nehéznek nehéz, de ez „biztos növény”. Nem volt még olyan év, hogy ne hozott volna valamennyit a konyhára. Most is elég szép hosszú a szakáll. Ha mást iratok a háztájiba, az vagy munkaigényesebb, vagy bizonytalanabb. Én ezért maradok a jövőben is a cirok mellett. — Önöknek mennyi földjük van? — kérdeztük Andrékó Jánostól. — Két hold háztájink van, az egyik az enyém, a másik a fiamé. Mi más növénnyel is próbálkozunk, de seprűcirkot is termesztünk. Nagy a család, sok barátunk van, s ha segítenünk kell egymásnak, akkor szó nélkül indulunk. Mi kalákában, egyszerre nyolcan-kilencen vágjuk. így jobban halad. A héten a mienket, a jövő héten a szomszédét csináljuk. — Ki vásárolja fel a termést? — A termelőszövetkezeten keresztül szerződésben állunk a szegedi CITÉy-vel, ők a felvásárlók. Akkor is átveszik a seprűnek valót, ha egy ideig a szín alá is kerül. De most úgy hallottuk, hogy az idén elég nagy mennyiség kell az olaszoknak. — Mennyi lesz a bevétel? — Általában egy hold után a szakáll és a mag árával együtt úgy 35-40 ezer forintra lehet számítani. Ha ebből kivonjuk a bemunká- lás költségét, akkor olyan 28-30 ezer forint megmarad. Nem olyan nagy pénz, de nekünk ez is sokat jelent. P. J. Párhuzam, amiért elnézést kell kérnem Scheiber Sándor „Asztalból koporsó” című tanulmányát olvasom a Mert ezt Isten hagyta... című kötetben (Magvető Könyvkiadó, 1986) egy zsidó szokásról, mely a meghatódásig elérzékenyít. Kegye- letes zsidó szokás — írja —, hogy a tudósnak abból az asztalból készítik el koporsóját, amelyen tanult és tanított, amelyről a szegényeket táplálta... De nemcsak a tudósok szokása volt ez. „A litván Brisk hitközségben (...) egy szabó halála előtt meghagyta a Szentegyletnek, hogy asztalából készítsék el koporsóját, a rőföt pedig, amellyel lemérte a ruhákat, tegyék a kezébe. S amikor a Szentegylet intézkedése okát tudakolta, azt felelte: az asztal és a rőf legyenek a hites tanúk, hogy soha életemben nem loptam. Boldog az, aki munkájából akar élni és nem a cíalásból." Ilyen példákat idéz több évszázad távolából, s hasonlóakat, magyarokat a magunk korából: „Schwartz Jószéf Há-Kó- hén nagyváradi ortodox rabbi mártírhalált halt 1944-ben. Néhány hónappal deportálása előtt írt végrendeletében arra kéri híveit: „Készítsétek a koporsót pulpitusomból, melyen tanultam és tanítottam ... A rajta levő térítőt tegyék fejem alá, hogy tanúskodjanak felőlem, hányszor gondoltam tanulmányaimban és előadásaimban a Magasságra ...” „Schreiber Sámuel (...) 26 éves korában halt meg Egerben, 1948-ban. Nagy tudásra tett szert. Koporsóját tanulóasztalából készítették.” Mi az, ami meghat? A hivatással való azonosulás életre-halálra. Mi az a párhu- , zam, amiért elnézést kell kérnem? 1985- ben egy végzős szakmunkástanuló (nevét nem örökítem meg!) úgy búcsúzott kollégiumi tanulóasztalától, hogy belerondított (idősebbek még értik, hogy mit jelent ez a szó!) annak fiókjába. Nem zsidó volt az illető. Szeretném remélni azonban, hogy sikerül gátat vetnürik egy új magyar szokás elterjedésének. *** 1985-ben írtam ezt a kis jegyzetemet. Most teszem csak közzé, amikor 1989-ben, a tanévnyitó ünnepség napján, azt látom, hogy a tudomány szerény várát, az orosházi gimnáziumot már a hajnali órákban úgy ostromolják némelyek, hogy a tanári szoba ablakát az utcáról hatalmas kövekkel dobálták meg úgy, hogy sok száz tanuló sok ezer hozzátartozóját és a város lakosságát is megcsúfolják, fölháborítják. Nem tartom valószínűnek, hogy az ezt elkövető fiatalokat a szüleik vagy a tanáraik nevelték volna erre. örülnék azonban, ha színt vallanának az ilyen — emberhez méltatlan — barbárok azzal, hogy világos nappal fölsorakoznak az iskola előtti szép, tágas parkban, és „vállalnák a felelősséget” aljas, antihumánus tombolásukért. Bcck Zoltán Ingyenes tankönyvosztás az alsósoknak „...Tőlem mégis elkérték az árát!” Csordás Istvánné dr. alig látszik .ki az íróasztalán csoportosuló papírhalmazok mögül. Nem a MÉH- be készülődik, egyszerűen csak dolgozik, hiszen mint a megyei tanács művelődési osztályvezető-helyettesének, ismernie kell minden újonnan megjelenő közleményt, rendeletet, határozatot. És mostanában a .művelődésügyi tárca ilyesmiben „nem szenved hiányt”. Itt van rögtön az ingyen osztott tankönyvek kérdése. Nem minden megye engedhette meg magának, hogy valamennyi alsó tagozatos diákját ebben a kedvezményben részesítse. Békés megye azonban — most kivételesen ;— élen járt. Csordás Istvánné érti a még kimondatlan kérdést: Hogyan? Honnan? — Két évvel ezelőtt egy minisztertanácsi határozat kimondta, hogy az 1988—89- es tanév kezdetétől a rászoruló alsó tagozatosok és a gyógypedagógiai iskolába járók számára ingyenessé kell tenni a tankönyveket — hangzik a válasz. — A megyei helyzetet felmérve megállapítottuk, hogy mintegy 12 ezer gyermek esik a rászorultak kategóriájába. Erre a Pénzügyminisztériumtól 1,2 millió forintot kaptunk. Az idén újabb rendelet jött, ezúttal a művelődési tárca állt a sarkára. A rendelet szerint valamennyi első osztályos tanulót ingyen tankönyv illeti meg ettől a tanévtől kezdve. (A többi évfolyamon ugyanígy, de rászorultság esetén!) Erre a célra 453 ezer forintot kapott a megye. A megyei tanács testületé azonban úgy döntött, hogy az előbbieket 1 millió 134 ezer forinttal kiegészíti, s így valamennyi alsó tagozatos tanuló ingyenes tankönyvellátásban részesül. (Meghagyva persze, hogy a rászoruló felsősöknek sem kell fizetniük 1'I A Békés Megyei Tanács Oktatási és Továbbképző Intézete a Pénzügyi és Számviteli Főiskola felvételi vizsgáira ELŐKÉSZÍTŐ TANFOLYAMOT SZERVEZ. Jelentkezési határidő: szeptember 18-ig, az intézetben, Békéscsaba, József Attila u. 2—4. a tankönyvekért.) így a tavalyi kedvezményezettek száma csaknem megkétszereződött ... „Ez mind nagyon szép — hallottuk egy anyukától, akinek alsó tagozatos gyermekei vannak —, azonban tőlem mégis elkérték a tankönyvek árát!” Csordás Istvánné számított erre, hiszen mint elmondta, hozzájuk is telefonáltak szülők ilyen problémával. — Az intézkedések több iskolába csak később jutottak el, ezért fordulhatott elő, hogy a szülők kifizették a könyyeket. Reklamációjuk jogos. Az iskolák visszafizetik ezeket. Volt olyan szülő, aki azt panaszolta, hogy a tankönyveknek csak egy részét kapta ingyen, némelyeket ki kellett fizetnie. Az osztályvezető-helyettes erre is magyarázatot ad: — A támogatás csak a tantervekben kötelezően előírt könyvekre vonatkozik. Az ajánlott, vagy segédkönyvek, mint a szótárak, vagy egyes atlaszok, már N il FIGYELEM, Áramszünet! Értesítjük li t. fogyasztóinkat, hogy karbantartási munkák miatt áramszünetet tartunk BÉKÉSCSABÁN, a Gyár u. Hajnóczy u.— Kereki út közötti szakaszán (a Kereki út felől táplált szakasz kivételével) 1989. szeptember lZ-én 7.00—16.00 óráig. Hálózati berendezéseinket az áramszünet ideje alatt is feszültség alatt állónak kell tekinteni! Démász-kirendeltség, Békéscsaba nem tartoznak ebbe a kategóriába. Megint másokat arra szólítottak fel az igazgatók, vigyázzanak az ingyen kapott tankönyvekre, mert lehet, hogy jövőre át kell adniuk azokat a következő évfolyam tanulóinak. A .szülők félnek. Miből fognak ismételni a gyerekek, vagy utánanézni a régebbi tankönyvekből bárminek is — hiszen alkalomadtán szükségük lehet rá. Azonkívül vitatható a .tankönyvek minősége is. Hiszen köztudott, többnyire egyéves használatra készülnek ... Van-e erről valamiféle központi határozat? — kérdezem ,a továbbiakban. — Nincs. A tankönyv a tanuló személyes tulajdona, munkaeszköz, mint értéket illik megőrizni, de visszaadniuk nem kell! Beszéltünk arról is, .hogy szemben a Tankönyvkiadó előrejelzésével, számos tankönyv még mindig hiányzik a tanulók táskájából. Ilyen szempontból Békéscsabán talán a legnagyobb kuriózum a Kemény Gábor Szakközép- iskolában előállt tankönyv- hiány volt. ötvenhétféle, elsősorban szakmai jellegű tankönyv és munkafüzet érkezését várják még mindig a diákok és tanárok egyaránt. A legnagyobb izgalmat a nyolcadikos történelmi tankönyv megjelenése, azazhogy meg nem jelenése váltotta ki. Az 1945 utáni történelmet — ha csak nem készül el a következő félévre az átírt és elfogadott változat — a pedagógusok a História című folyóiratban folyamatosan megjelenő leírások alapján taníthatják. A Pedagógiai Intézet munkatársai, il- letvé a történelem-szaktanácsadók mindemellett rendszeresen segítik majd a kollégák munkáját. —< Nem kell tehát attól félni, hogy a nyolcadikos gyerekek tudatában fehér folt marad az 1945 utáni időszak — hangsúlyozza az osztályvezető-helyettes. — Én személy szerint bízom a pedagógusok találékonyságában, hiszek az önállóságukban, sőt még abban is, hogy segítenek eligazodni a gyerekeknek a napjainkban felgyülemlő információáradatban ... Magyar Mária
