Békés Megyei Népújság, 1989. szeptember (44. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-11 / 214. szám
NÉPÚJSÁG 1989. szeptember 11., hétfő Közös a felelősség a vízlépcső ügyében fl magyar kormány döntése Kiutazhatnak a hazánkban tartózkodó NDK-állampolgárok (Folytatás az 1. oldalról) Eredményként könyvelte el, hogy sikerült megállapodni: szeptember 20-ig nemzetközi jogászok vizsgálják meg a kérdést. A magyar miniszterei nők-helyettes szerint további pozitívum az, hogy a csehszlovák és a magyar tudósok folytatják a párbeszédet a vízlépcsőrendszerrel kapcsolatos problémákról. Utalt rá, hogy ez azért is fontos, mert a magyar tudósok szerint a várható környezeti károk miatt vagy nem szabadna megépíteni a víztározót, vagy további környezetvédelmi intézkedéseket kellene hozni. Medgyessy Péter közölte azt is, hogy a pozsonyi tát - gyalásokon szó volt a magyar állampolgárok számára szeptember 18-tól bevezetendő benzinutalvány-rendszer- ről is, amelynek hírére — mint mondta — joggal háborodott fel a magyar közvélemény. Ezzel kapcsolatban kijelentette: sikerült elérni, hogy a jövő héten a két ország megbízottai pénzügyi tárgyalásokat folytatnak. Ígéretet kapott arra, hogy még ha a megbeszélések eredménytelenül zárulnának is, Csehszlovákia csak a magyar árszintig emeli a benzin árát. Megemlítette, hogy közvetve érintették a forint— korona árfolyam kérdését is. Magyarország nem tartja megfelelőnek a szocialista valuták kurzusáról szóló úgynevezett prágai megállapodást. Gondolkodik azon, nem kellene-e felmondania ezt az egyezményt, és korrekt, kétoldalú megállapodásokkal rögzíteni a valutaárfolyamokat — jegyezte meg. A pozsonyi tárgyalások légkörét Medgyessy Péter jónak nevezte, de célzott rá, hogy az elmúlt hetek eseményei nem múltak el nyomtalanul, a megbeszéléseken is érezhető volt egyfajta feszültség. Ezzel összefüggésben annak a véleménynek adott hangot, hogy nem volna szabad a feszültséget élezni: akár megépítik a bős—nagymarosi vízlépcső- rendszert, akár nem, Magyarországnak és Csehszlovákiának továbbra is egymás mellett kell élnie. „Aki ezt nem érti. nem érti meg földrajzi helyzetünket sem” — tette hozzá. A pozsonyi tárgyalások nem „a feszültség növelését” szolgálták, hiszen nem áll Magyarország érdekében, hogy a feszültség fokozódjon akár Csehszlovákiával, akár az NDK-val. A Medgyessy Péter vezette magyar kormányküldöttség a tárgyalások után szombat este hazautazott. A Magyar Népköztársaság kormánya az elmúlt hetekben folyamatosan foglalkozott a Magyarországon tartózkodó és a Német Szövetségi Köztársaságba áttelepülni kívánó NDK-állampolgárok helyzetével. Több alkalommal is tárgyalásokat folytatott a Német Szövetségi Köztársaság illetékeseivel, hangsúlyozta, hogy a megoldást a két német államtól reméli. Az NDK és az NSZK közötti megbeszélések azonban nem jártak eredménnyel. Időközben Magyarországon folyamatosan növekedett a hazatérést megtagadó, s az NSZK-ba távozni kívánó NDK-állampolgárok száma. Aggasztó helyzet alakult ki a magyar— osztrák határon is, megszaporodtak az illegális határ- átlépések, s az ezzel kapcsolatos erőszakos cselekmények. A kialakult helyzetért a Magyar Népköztársaságot semmiféle felelősség nem terheli, a probléma okainak minősítése nem a magyar kormány feladata. Az áttelepülni kívánók ügyének kezelésében a Magyar Népköztársaság kormányát mindvégig az általánosan elfogadott nemzetközi és a saját politikájában, érvényesülő emberi jogi elvek, humanitárius szempontok vezérelték. A tarthatatlanná vált helyzetben a kormány úgy döntött, hogy ideiglenes jelleggel felfüggesztve az 1969-ben kötött magyar— NDK kormányközi megállapodás vonatkozó pontjainak hatályát, lehetővé teszi a Magyarországon tartózkodó és hazatérni nem kívánó NDK-állampolgárok számára a távozást minden olyan országba, amely őket kész átengedni vagy befogadni. Az intézkedés 1989. szeptember 11-én, ma 0.00 órakor lép életbe. * * * Horváth István belügyminiszter utasította a rendőrség és a határőrség szerveit, hogy azok a hazánkban tartózkodó NDK-beli állampolgárok, akik harmadik országba kívánnak tőlünk távozni — további intézkedésig — NDK-s okmányaikkal elhagyhassák Magyarországot. A határőrizeti szervek valamennyi határátkelőhelyen és forgalomellenőrző ponton biztosítják számukra az országból történő kilépést. MESTERSÉGES ÖKOSZISZTÉMA Az amerikai Nevada államban a külvilágtól hermetikusan elszigetelt épület- együttest építettek. A Bio- szféra-2 elnevezésű komplexum független, mesterséges ökoszisztémát képez. Benne megtalálhatók a szavannái, sivatagi, mocsári, trópusi erdei körülmények, még egy 11 méter mély minióceánja is van. Most készülnek egy mezőgazdasági farm berendezésére. Átadásakor a Bio- szféra-2 lakói egy nyolctagú kutatócsoport tagjai lesznek, akik két éven át végeznek majd megfigyeléseket, kísérleteket, elsősorban azzal a céllal, hogy a jövőben a világűrben is a földiekhez hasonló feltételeket lehessen teremteni egy ilyen „lombikrendszer” segítségével. A dan királynő FESTMÉNYEI Az egyik stockholmi múzeumban a közelmúltban rendhagyó kiállítás nyílt, II. Margit dán királynő képeit ugyanis első alkalommal Svédországban is bemutatták. Az ünnepélyes megnyitón megjelent az alkotó, a svéd királyi pár, és sok-sok Jeles személyiség, a politikai körök és a művelődési élet nagyjai is képviseltették magukat. A kiállítás nagy érdeklődésnek örvend. A látogatók a dán királynőnek az utóbbi néhány évben készített festményeit tekinthetik meg, amelyek részben a dán múzeumok és kiállítótermek tulajdonát képezik, a többi pedig magántulajdonban van. II. Margit 15 éve foglalkozik festészettel, de más művészeti ágak iránt is nagy érdeklődést tanúsít, többek között hazájában az operaházak részére már Jelmezeket is tervezett. SOK KÜLFÖLDI ÁRUT CSEMPÉSZNEK VIETNAMBA A yietnamba kerülő külföldi áru kétharmadát csempészik, s ezzel nagy kárt okoznak az ország iparának. Az év eleje óta Vietnamba 83 millió dollár értékű árut csempésztek be. Az üzel- mekbe bele vannak keverve a kormány tisztviselői, pártmunkások és a katonaság is. Többek között autót, cigarettát, sört, likőrt, kozmetikai szereket és ruházati cikkeket csempésznek. A legtöbb áru Thaiföldről érkezik, Kambodzsán és Laoszon át. ötvenezer oldal EGY MÁSODPERC ALATT Csaknem kétmilliárd dolláros állami támogatással minden korábbinál nagyobb teljesítményű országos hálózatot építenek ki az Egyesült Államokban a tudományos kutatást szolgáló nagy teljesítményű számítógép- rendszerek között. Az elgondolások szerint mintegy ezer, az ország egyetemein, állami és magán kutatóintézetében működő számítógéprendszert kapcsolnak össze, s fokozatosan a jelenlegi sokszorosára növelik az adattovábbítás sebességét. Míg a meglevő, hasonló „Internet” hálózat másodpercenként 50 nyomtatott oldalnak megfelelő adatmennyiség továbbítására képes, az új, üvegszáltechnikát alkalmazó rendszer kapacitása 50 000 oldal lesz másodpercenként. a COBETCKAH KYAbTYPA h. Elsietett szenzáció Barguzinból A központi sajté is szenzációként tálalta azt a hírt, hogy a barguzini temetőben megtalálták Petőfi Sándor földi maradványait. A legtöbb lap nagy lelkesedéssel számolt be az esetről, és csak kevés olyan sajtószerv volt, amely fenntartásokkal közölte a hírt. A „szenzációs’ lelettel kapcsolatban mint az előtörténet jó ismerője, szeretném megosztani gondolataimat. Petőfi szibériai felbukkanásának verziója nem új keletű. Különösen heves vita folyt körülötte a magyarországi sajtóban az 1939—1940-es években. Akkor a többség elképzelhetetlennek tartotta, hogy Petőfi orosz fogságba esett, majd Szibériába került. . . Egyébként a „szemtanúk” vallomásai lényegesen eltértek egymástól. Voltak, akik a költő nyugvóhelyeként Iliszunsz- kot (Burjátia) nevezték meg, mások Szevjakovót (csitai terület) emlegették, megint mások pedig a krasznojarszki országrészi Jenyiszejszket. A külön erre a célra alakított bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a szibériai változatnak semmi alapja sincs és ezért pontot tett az ügy végére. De mint kiderült, nem véglegesen. 1986-ban a Bajkál című folyóirathoz fordult segítségért V. Pagirja, kárpátontúli irodalomkutató, aki a lapnak megküldte azt a fotót is, amely egy bizonyos Alekszandr Pet- rovics iliszunszki sírjáról készült. A felvételt Svigel Ferenc első világháborús hadifogoly készítette. Morvái döntött A folyóirat szerkesztőbizottsága két szerzőt, két ismert tájkutatót bízott meg a kutatásokkal: Eduard Gyomint, a műszaki tudományok kandidátusát és Alekszej Tyivanyen- kót, a történelemtudományok kandidátusát. A két szakértő alapos kutatást végzett, amelyről cikksorozatban számolt be a folyóirat hasábjain. A cikkek hipotézisjellegűek voltak. Említésre méltó egyébként, hogy a két kutató közben sok érdekes anyagot gyűjtött nemcsak a vidék történelméről. hanem a magyar szabadságharcról is, valamint a magyar szabadságharcosok sa felkelésüket elfojtó orosz csapatok kapcsolatairól. Az erre vonatkozó anyagot Gyomin most rendezi sajtó alá, ,s ezzel remélhetőleg a burját tájkutatók hozzájárulnak a szovjet—magyar kapcsolatok erősítéséhez. Gyomin és Tyivanyenko cikksorozata nyomán ismét a félszínre kerültek olyan anyagok, amelyeket annak idején nem tekintettek elfogadhatónak, s a szibériai változat iránti érdeklődés újjáéledt. Petőfi hazájában a költőről elnevezett bizottságot alakítottak, a .magyar expedíciók egymás után érkeztek a Bajkálon túlra. A kutatóutak finanszírozását Morvái Ferenc, a hő- és villamoskazánokat gyártó Megamorv cég tulajdonosa vállalta magára. Közben az említett két burját kutató véleménye megoszlott. Gyomin úgy vélte, hogy a feltételezések ideje lejárt, most már a konkrét levéltári adatokat kell keresni, melyek egyértelműen megerősítik, hogy Petőfi nem Segesvár alatt esett el, hanem valóban szibériai fogságba került. Elemezni kell az eddig gyűjtött és sok tekintetben ellentmondásos adatokat is, vagyis a kutatást tudományos alapokra kell heLyezni. Tyivanyenko viszont szorgalmazta az exhumálást. A barguzini temetőre egyébként csak a „Bajkalszkije legendi i bili” (Bajkáli legendák és történetek) című forrásmű utalt, amelyet L. J. Eliaszov, a filológiai tudományok doktora szerkesztett. Ebben a kiadványban egy idős mesemondó asszony, bizonyos Morokova mesél egy titokzatos emberről, akit Petrovicsnak hívtak, s akit Karlics (Mihail Karlovics Küchelbecker — O. K.) mellé temettek. De a magyar bizottság képviselőinek nyilvánvalóan gyors eredményekre volt szükségük, s ezért Morvái Ferenc már júliusra kitűzte a barguzini ásatásokat. Az ásatások helyét a jelenleg Moszkvában élő, de korábban barguzini illetőségű idős ember, J. D. Vinokur mutatta meg. A sírok feltárását sürgető személyek nem tartották szükségesnek megismerkedni Gyomin anyagaival, amelyek a Vinokur állítását cáfoló adatokat is tartalmaztak. Elfogultság vendégeskedésért? A barguzini ásatásokat a Burját Művelődési Minisztérium is ellenezte, s vele azonos véleményen volt a történelmi és kulturális műemlékek ápolásával foglalkozó iroda is, valamint több más szerv. Hogy miért? Azért, mert sokak szerint a barguzini temetőt a politikai száműzöttek egyik legnagyobb temetkezési helyének kell tekinteni, s amíg valamennyi sír helyét pontosan meg nem határozzák, addig a temetőhöz nem szabad nyúlni. Még ha el is fogadjuk Tyivanyenkónak azt az érvét, hogy az ásatások szintén a kutatási módszerek közé tartoznak, azzal valamennyien egyetértettek, hogy a temető’ különleges övezet, épp ezért olyan erkölcsi és etikai problémák merülnek fel, amelyekkel egy civilizált társadalomnak okvetlenül számolnia kell. Ám N. I. Krjucskov, a Burját ASZSZK Minisztertanácsának elnökhelyettese mégis bizottságot alakított V. J. Mahov- nak, a Barguzini Járási Végrehajtó Bizottság elnökének a vezetésével. A bizottságnak csupán egy tudós lett a tagja, mégpedig Tyivanyenko. Nehéz megmondani, mi késztette Krjucskovot arra, hogy ennyire egyértelműen támogasson csupán egy tudóst, azaz Tyivanyenkót. Talán a magyar fél .irántuk tanúsított figyelme szédítette meg (Krjucskov, Mahov és természetesen Tyivanyenko is vendége volt Magyarországon a milliomos Morvainak)? Vagy egyszerűen a hozzá nem értés motiválta a döntést? (Krjucskov nemrég került a Műemlékvédelmi Társasághoz). Az ásatási engedélyt Kucserov elvtárs, az OSZFSZK Művelődési Minisztériuma műemlékvédelmi hivatalának főnöke adta ki Morvainak. Igaz, ebben szigorúan korlátozta az ásatások területét. Az engedély akkor érkezett meg Barguzinba, amikor a magyar expedíció már munkához látott. A hőn óhajtott siker reményében az expedíció a korlátozásokat is semmibe vette és tiltott helyen is ásni kezdett. Már az első napokban találtak két csontvázat, amelyet azonnal, vagyis a sírok mellől Petőfi Sándor és Mihail Küchelbecker földi maradványainak nyilvánítottak. Küchelbecker két sírja Ám az expedíció tagjai valószínűleg nem voltak teljesen biztosak a dolgukban, mert utána még 20 sírt tártak fel. De mivel ezekben a mongoloid fajhoz tartozó emberek nyugodtak, abbahagyták az ásatásokat (az ásatási korlátozások ellenére összesen 27 sírt bolygattak meg!...). És megszületett a „szenzáció”! Mi is, akárcsak mindenki, azt szeretnénk, hogy Petőfi Sándor földi maradványait megtalálják, s ha a sors valóban úgy rendelte, hogy a Bajkálon túlon haljon meg, a kutatók becsületbeli kötelessége, hogy földi maradványait visszajuttassák szülőföldjére. De ahhoz, hogy Petőfi 140 éves titkára valóban fény derüljön, birtokában kell lenni minden információnak, s az adatokat igen alaposan kell elemezni. Mint a cikk elején említettük, a kutatást az a fotó indította el, amely egy bizonyos Alekszandr Petrovics iliszunszki sírjáról készült. De Svigel Ferenc, aki a fotót készítette, a költő nyughelyeként nem Barguzint jelölte meg. Pedig Svigel nagyszerűen ismerte a Bajkálon túlt, és Iliszunszkot sohasem tévesztette volna össze Barguzinnal. És csak csodálattal adózhatunk a Barguzini Járási Végrehajtó Bizottságnak, amely nagy pompával temettette el újra Küchelbecker (?) földi maradványait. Most a barguzini temetőben a dekabristának már két sírja van. S nem kizárt, hogy idővel majd találnak egy harmadikat is. Meggyőződésem, hogy a történtek után sokkal nehezebb lesz megóvni Burjátia történelmi és kulturális műemlékeit. A tudományos szempontból nem megfelelően előkészített, elsietett expedíció súlyos kárt okozott nekünk. Végezetül hadd idézzem Seller-Mihajlovnak Petőfi Sándorra vonatkozó szavait: „A nagy költőt túlságosan szeretem és becsülöm ahhoz, hogy tiszteletlenül viszonyuljak hozzá." O. Kozsevnyikova, a Burját ASZSZK Állami Televízió- és Rádióbizottságának szerkesztője, a Műemlékvédelmi Társaság helyi szervezetének tagja, Ulan-Ude Vidia Kereskedőház Rt., Békéscsaba 40 éve a vásárlók szolgálatában! Ebből az alkalomból engedményes vásárt rendezünk különböző vas-műszaki-háztartási cikkekből 1989. szeptember 11-töl a 21. sz. raktáráruházunkban, BÉKÉSCSABA, SZERDAHELYI ÜT. AMEDDIG A KÉSZLET TART. Régi ár ÜJ ár BASF magnókazetta e 60 150,— 75,SAFARI autórádió 1370,— 820,— RM 5642 magnós rádió 8520,— 5960,— FH 10 .fejhallgató 770,— 540,— Továbbá: kéziszerszámok, padlófűtés-szerelvények, csaptelepek. 30—80 százalékos árengedménnyel. SZERETETTEL VÁRJUK KEDVES Kereskedőház Rt.
