Békés Megyei Népújság, 1989. szeptember (44. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-09 / 213. szám
1989. szeptember 9., szombat TALLÓZÓ VcÖRÖSTÁJ „Nem érhetné nagyobb tragédia az országot, mint ha az MSZMP az átmenet közepén Pedagógusbér-emelés Akkor mennyi is az annyi? RÖVIDZÁRLAT (Mészáros András karikatúrája: Népszabadság) Misék az MSZMP közösségi házban összeroppanna” ... Lehetséges-e, hogy a rendkívüli kongresszuson az MSZMP a kisemberek pártjává váljék, olyan párttá, amely a biztonságra, megál- lapodottságra, a társadalmi békére apellál?' Azt hiszem, hogy Nyers Rezső ebbe az irányba próbálja megmozdítani ezt a reform-szódagály- ban fulladozó pártot. Az oligarchákkal és a modernizáló radikálisokkal szemben egy olyan MSZMP-közepet akar szóhoz juttatni, amely biztos kis lépéseket vár. A kádári kelet-európai szociáldemokratizálódás megkoronázásáról van szó. Nincs értelmiségi tűzijáték, nincs oligarchikus hányaveti magabiztosság, hanem aprómunka a műhelyek és irodák pártszervezeteiben, a mindennapi életbe való beleér- zés. Ha Nyers Rezső találna maga mellé angyalföldi vagy szegedi munkáspolitikusokat, az 1960-as és 1970-es évek pozitív kádárizmusát elismerő kisvállalkozókat a párton belül, akkor átformálhatná, legalább részben az MSZMP-t a kisemberek pártjává. Nemzeti azonosulását megtalálhatná a magyar reformmodellben. Nem véletlen, hogy Nyers Rezső az ugyancsak kisemberek felé forduló kisgazdákat és szociáldemokratákat képzeli koalíciós partnereknek. Ha ez a fordulat bekövetkezne, akkor az MSZMP jellegzetes néppárti középpárttá válna, amelynek csak szűk szélsősége a korábbi hatalmat birtokló populista vagy technokrata oligarcha éppúgy, mint a radikális pártellenzéki liberális szocialista, reformkommunista. A kisemberek MSZMP-je kicsit régiesen, hagyományosan, patriarchális liberalizmussal működne: lassítaná ugyan a modernizáció menetét, de reményei lennének választói tömegek megnyerésére .. . Reális koalíciós partner. Egy húsz évvel ezelőtti Kreisky-féle provinciális alkudozó politikát fog folytatni, ha lesz rá módja és ideje. Hullni fog rá az értelmiségi gúny szava, de könnyen lehet, hogy ennek következtében hullani fognak rá a szavazatok is ... Ha primitív egyszerűséggel tulajdont ad szövetkezeti vagy fél-maszek formában százezreknek, akkor szembenézhet a választásokkal. Ha öntu- datosabb nemzeti politikát folytat Grósz politikája helyett a két nagyhatalommal és a szomszédainkkal, akkor nem megvetendő koalíciós partner. Nem érhetné nagyobb tragédia az országot, mint ha az MSZMP az átmenet közepén összeroppanna. Ebben az esetben aligha van békés átmenet. De lesz először gazdasági, majd politikai, végül katonai szükségállapot. Ma a Magyarország sorsát meghatározó három nagyhatalom — a katonai és gazdasági megsemmisítésünkre képes Szovjetunió, az Egyesült Államok és az alakulóban lévő Egyesült Európa — egyaránt érdekeltek a békés átmenetben. Valamennyien tudják, hogy a köztük lévő hallgatólagos vagy nyílt megegyezés Magyarország politikai, gazdasági és katonai státusáról csak akkor valósítható meg, ha az átmenetben egy elfogadható súlyú, koalícióképes MSZMP létezik. Az MSZMP összeomlásával keletkező űrben nincs a mindhárom nagyhatalmat kielégítő politikai erő. Politikai űr pedig nem létezhet tartósan. (Lengyel László politológus tanulmányrészletéből; Heti Világgazdaság) Aztán elkezdtem osztani meg szorozni. Az elemi matematika elemi szabályai see- rint. És rájöttem, hogy már 1989-re sem stimmelnek a pedagógusbér-emelés százalékai. Mert ugye, januárban volt 6 százalék. Szeptembertől pedig lesz 16,2 százalék. A hivatalos számtan szerint így az idén a pedagógusok 22.2 százalék béremelést kapnak. Igen ám, de amíg a 6 egész évre értendő, addig a 16.2 százalék csupán három hónapra. Következésképpen az éves érték 6 + 5,4 százalék, vagyis nem egészen 12 százalék. De vegyük azt, amit a minister mondott: „1990. január 1-jétől a szokásos 4-6 százalékos automatizmus helyett az 1989. évi bértömeg 20 százalékával emelkedik a pedagógusok bére.” Ez teljesen igaz, de csupán azzal a megjegyzéssel, amit a miniszter tanévnyitó élőbeszédében ki is fejtett: a januári 20 százalékos emelkedés a kiemelt költség- vetési területek egészére érvényes. Magyarán, nem csak a pedagógusok kapják. A Minisztertanács határozata a követési bérautomatizmus bevezetéséről csak 1990 januárjától fejti ki első ízben áldásos hatását. Ez a hatás természetesen a pedagógusok zsebében is érződni fog. A 20 százalék jelentősége azzal együtt figyelemre méltó, hogy nem csak és nem kizárólagosan az oktatásügy ro- botosait hozza anyagilag az eddiginél méltányosabb helyzetbe. Ha tehát összeadom a 11,4 százalékot és az előbbi 20-at, az annyi mint 31,4 százalék. Ez pedig még messze van a 60'százaléktól. Igen ám, de a szeretve tisztelt miniszter úr az országos tanévnyitón nem titkolta, a pedagógusok ... A második menet az antisztálinista, antibolsevis- ta populizmus. Enyhe gorba- csovi éllel megindult a heves Sztálin-kritika, Rákosi- kritika, tele lettünk szovjet és magyar történetekkel, Hortobágy és Recsk, Kolima és Vorkuta egyaránt borzongatott. Üjra itt volt az ÁVÖ, a Rajk-per, a Demény-ügy, Sztálin rémtettei. Sőt, már a bolsevizmus is bírálhatóvá vált. Ez a pártellenzéket, a szociáldemokratizálódást erősítette, az olvasót pedig tömegesen látta el Sztálin- életrajzokkal, Koestlerrel és Orwellel, Gyilasszal és Roy Medvegyewel. Innen egyenes út vezetett 1956-ig, a népfelkelésig. Nagy Imre és társai peréig, a nagy mellverdesésig. Március 15-e 1956 jegyében zajlott. Emberek milliói kezdtek a 301-es parcellával foglalkozni, holott korábban százak se mozdultak. És megint könyvek, cikkek, filmek, színdarabok, visszaemlékezések és ellenvisszaemlékezések. Koszorúk és fáklyásmenetek a temetés napján, majd ugyanaz, mint Erdéllyel kapcsolatban —kifáradás. Mert a megoldás nem Erdéllyel, nem az antisztálinista, antibolsevista kritikával és nem is 1956-tal közelít. Milyen szuggesztió és ön- szuggesztió jöhet még? Kétségkívül hátra van a Kádárkorszak és személyiségei feletti elszámolás. Az értelmiség különböző csoportjai megírhatják, lefilmezhetik, előadhatják, hogyan törte derékba karrierjüket egy- egy politikus, majd nekilódul a főszerkesztők, főrendezők, főigazgatók, később al- szerkesztők, aligazgatók leleplezése. Ez párosulhat korrupciós ügyekkel. Tiszták igazolásokat adhatnak kemarkát az elmondottakon kívül 4 milliárd lorintnyi rendkívüli fizetésemelés fogja ütni. Adja az ég, hogy készpénznek vehessük azt, amiről majd a honatyák jóindulata, szimpátiája, s e rétegről alkotott ismereteinek objektivitása fog dönteni. Mert ma még tudomásom szerint a 4 milliárd a pedagógus-szakszervezet és a miniszter úr számára is csak álom. De hátha előfordulhat még napjainkban is olyan, hogy az álom valóra válik. Vegyük tehát ezt az esetet. Igent mond az Ország- gyűlés a 4 milliárdra. Aztán folytassuk a számolást. Ha januártól osztatik fel a pedagógusok között ez az ösz- szeg, akkor körülbelül 10 százalékot jelent majd. Ám ha csak júniustól, netán megint szeptembertől jön a béremelés öröme a házhoz, akkor ez a százalék akár a 30- at is elérheti. És akkor megint ott tartunk, hogy ki számol jól, melyik százalék tekinthető reálisnak. Mindezt nem azért mondom, hogy elvitassam a kormányzattól az olyan régen várt figyelem kézzelfogható és valósáogs megnyilvánulásait. És százalék ide vagy oda, isten bizony, változatlanul szeretem a minisztert. De attól tartok, bevallom, hogy kis hazánkban a 60 százalékos pedagógusbér-emelés hallatán senki sem fog utána kutatni a bűvös számok valóságos tartamának. És nem kattan be se a rosszul fizetett szövőnőnek, se az agyonhajszolt lakatosnak, hogy az a 60 nem hatvan. Még akkor sem, ha ezt az értéket a miniszter úr is 1988. december 31-éhez viszonyította .. . (Szabó Ír éne; Népszava) vésbé tisztáknak, piszkosak bemocskolhatnak más piszkosakat, „látszattisztákat”... Az ellen-ellenállók és az ellenpartizánok kegytárgyakat és harci emlékeket gyűjtenek. Nem tudom, hogy milyen tömegdemonstrációt hoz majd ez a módi, de bizonyosan rengeteg viharos gyűlést az iskolákban és a tudományos intézetekben, a pártházakban és a szerkesztőségekben. S miután kellően gyűlöljük és megtapostuk egymást, nem erkölcsi katarzist, csak csömört érezhetünk. De talán nem kell megtisztítanunk magunk? Nem kell-e ítéletet mondanunk? Dehogynem. Máig is előttem van, amikor egy helyi MDF —SZDSZ közös ülésen az egyik felszólaló a kommunista csürhétől való végleges megszabadulást hirdette meg. Laki Mihály, aki életében az MSZMP-től dicséretet nem, csak rúgást kapott, nagyon szépen válaszolt. „Nézzünk magunkba, mi mennyire vagyunk felelősek, hogy ez az ország ide jutott. Szóltunk-e, idejében szóltunk-e, vállaltuk-e szavaink következményét? Megtettünk-e mi mindent, amit lehetett? Nem, nem tettünk meg. És 800 ezer vagy 1 millió tagot — hiszen vannak korábbi párttagok — csürhének tartani és nevezni, nagy felelőtlenség.” Igaz. Mennyi idő juthat a Kádár-korszak leleplezésére? Hónapok, évek? Továbbra sem győzzük olvasni az újságokat, hallgatni a műsorokat, ' s elviselni a gyűléseket. Az erkölcsi forradalom nem egy halott korszak embereinek drámai elítélése, hanem magunkkal, s jövőnkkel való elszámolás ... Érdekes kísérlet, ha őszinte ... (Lengyel László; Magyar Nemzet) ... Jávorka Lajos szeptember elsejétől lesz a káposz- tásmegyeriek lelkipásztora. Nem ő járt közben a negyedik kérületi pártbizottságnál, hogy engedélyezzék a szentmisét, hanem a nagy- családosok egyesülete. Ók (kérték az MSZMÇ kerületi vezetőit, hogy az itt lakóknak ne kelljen annyit utazniuk az újpesti templomig. A környéken lakó hívek szívesen és örömmel fogadták a lehetőséget addig, amíg el nem készül templomuk. ... Eddig három misét tartottak itt, és mindegyiken több mint kétszázan vettek részt. A jelenlevőik gyermekei a ministránsok, és amíg nincs kántor, egy négygyermekes anyuka és egy ötgyermekes apuka látja el ezt a feladatot. A mise előtti gyónás helyszíne a Vöröskereszt terme. Bent felcsendül a „Szent vagy uram, szent vagy .. kezdetű zsoltár. Kint az utcán sokan forgatják a fejüket, és nem tudják, honnan jön a dal. Talán el sem hiszik, hogy az MSZMP közösségi házából. Megkérdeztük a negyedik kerületi pártbizottságot is, milyen megfontolásból engedélyezték, hogy a közösségi házban szentmisét is tarthassanak. — Ez a ház — mondja Vajda Pál, a pártbizottság titkára — az ott élőkért épült. Azért az MSZMP tartja fenn, mert úgy gondolFoglalkozási inkompetenciával mindenhol találkozhatunk. Feltűnt ez már az olvasónak? Alighanem valamennyien észleltünk ilyesmit ... Tudományos vizsgálódás céljaira több száz esettanulmányt végeztem. Néhány tipikus példa az alábbiakban. Városi tanács, 17. sz. eset. Mini Jani karbantartási ellenőr volt Csudaváros tanácsának közműosztályán. A városháza főtisztviselői mind kedvelték, szinte ömlengve beszéltek róla, milyen rendkívül megnyerő modorú ez a Mini. Kedvelem Minit — mondta — a főellenőr. — Van józan esze, azután mindig kedves és barátságos. Ez a viselkedés jól megfelelt Mini pozíciójának: nem lévén vezető beosztású, nem volt oka arra, hogy ellent- mondjon a feletteseinek. Aztán a főellenőr nyugdíjba vonult, és Mini lett az utóda. Mini továbbra is mindig egyetértett mindenkivel. Válogatás nélkül továbbított a beosztottjainák minden fetuk, hogy ennek a nagy lakótelepnek szüksége van egy olyan házra, amelyben a szabad idejüket hasznosan eltölthetik az emberek. Azt szeretnénk, ha az oda járók jól éreznék magukat a közösségi házban. Amióta megnyílt, nagyon sokan keresik fel programjainkat. Van játszóház, önképzőkör, lehet sportolni, és még sorolhatnám a lehetőségeket. Az a véleményünk: ha azt akarjuk, hogy az itt élőik a választáskor az MSZMP mellett voksoljanak, nekünk kell közelednünk feléjük, és mi erre készek vagyunk. Nem nézzük azt, hogy ki milyen felekezethez tartozik. Számunkra minden ember egyforma. És ez dominált akkor is, amikor azzal kerestek meg minket, hogy adjunk helyet a szentmisének. Örömmel tettünk ennek eleget. A kerületi párt- bizottság elvi támogatásáról biztosítja a káposztásmegye- rieket a templom megépítéséhez. — Mennyi ideig misézhetnek a hívők a közösségi házban? — Ameddig csak akarnak. Semmilyen ellenszolgáltatást nem kértünk. Saját magunk döntöttünk úgy, hogy engedélyezzük. Persze voltak ellenvélemények is, de a többség szava volt a döntő. Azt hiszem, ez természetes. (Andrejszky Zoltán; ötlet) lülről kapott utasítást. Az ebből adódó konfliktusok és az állandó tervmódosítás csakhamar demoralizálta az osztályt... Mini továbbra is mindenkinek azt válaszolna: „Hát persze, így igSz!” — és gyorsan a megfelelő helyre továbbította a felülről és alulról érkező üzeneteket. A névleges főellenőr valójában levélirányítói feladatkört látott el. A karbantartási osztály rendszeresen túllépte költségvetési keretét, mégsem teljesítette feladatait. Mini Janiból tehát, aki ellenőrként 'kompetens volt, inkompetens főellenőr lettidő múltán rájöttem, hogy minden hasonló esetnek van egy közös jellemzője. Az érintett személyt kompetens pozícióból inkompetens pozícióba emelték. Előbb-utóbb rá kellett jönnöm, hogy ez minden hierarchia bármely lépcsőfokán fenyegeti a felfelé bukottakat. (Laurence J. Peter—Raymond Hull; A Peter-elv, avagy miért fordulnak mindig rosszra a dolgok? című könyvéből) Ár, ár! — hát hol a határ? ... A ráfizetést legalább mérsékelni kellett, mert manapság még egy állami húsipari vállalat sem zárhatja büntetlenül mérleg szerinti veszteséggel és alaphiánnyal az évet, vagyis már a nyár elején megindultak az akciók a belföldi fogyasztói árak felemeléséért. Ami részleges sikerrel járt. Mert a kormány a hatósági áraknál nem engedett a követelésnek, viszont a szabadáras és bejelentéskötelezett áras zsiradékok és húskészítmények esetében nem volt a kezében eszköz, amivel az áremelésnek útját állhatta volna. És talán nem is nagyon akarta, mert a kormány szakértői világosan látták: a fogyasztói árak valóban nem nyújtanak fedezetet az ilyen-olyan oknál fogva emelkedő termelési költségekre. És azt is látták: a költségvetés sem nyújthat fedezetet, mert immár arra sem tud, amire pedig feltétlenül muszáj. Csakhogy a fogyasztói árak emelésének a hírére felkapták a fejüket az emberek. Mert ezt már alig lehet elviselni! Hát ki bírja ezt pénzzel? A fizetések nem emelkednek, a nyugdíjak nem emelkednek, az árak viszont... Hát hol a határ? A SZOT és azon belül a vasasszakszervezet az elkeseredettek élére állt, és sztrájkot hirdetett. Az ügyekben kissé jártasabb emberek pedig azt kérdezték: ki ellen hirdették ezt a sztrájkot? Az áremelést nem a kormány rendelte el, és nem is a kormány hajtja végre, hanem egy adott vállalati kör. A húsipar ellen pedig legföljebb bojkott hirdethető, az más kérdés, mennyi sikerrel. A szakszervezetek azonban mégis a kormány jobb belátásra térítése érdekében hirdették a sztrájkot. Szerintük ugyanis éppen a kormány teremtett olyan helyzetet, amelyben a húsipar nem tehetett mást, mint hogy árat emelt. Javítsa a kormány a mezőgazdasági termelés és az élelmiszerfeldolgozás feltételeit, és akkor elkerülhető az áremelés. Vagy ha mégis muszáj az árakat emelni, akkor ezt a bérekben és a nyugdíjakban kompenzálni kell! — hangzik a követelés. A kormány tagjai azonban ezt hallva csak értetlenül rázzák a fejüket. Mert az agrártermelés helyzetét épp a következő hetekben készülnek áttekinteni és javítani, erre már ígéretet tettek a Péter-Pál-napi gabonademonstráció alkalmából. És már akkor is hangsúlyozták: nem a kombáj- nos tüntetés bírta őket rá erre a döntésre, hanem az, hogy jól tudják: legalább a nyolcvanas évek elejének a feltételeit kell visszaállítaniuk ahhoz, hogy különösebb zökkenők nélkül működhessék az élelmiszer-gazdaság ... (Gádor Iván; Magyar Mezőgazdaság) „S miután kellően gyűlöljük és megtapostuk egymást..., csak csömört érezhetünk” A felfelé bukottakat mindig fenyegeti...