Békés Megyei Népújság, 1989. szeptember (44. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-06 / 210. szám

1989. szeptember 6., szerda

Borháború után, újabb szüret elült

A telepvezető és a holland cég megbízottja az új zöldbabfajtát szemléli

Gondolkodjunk „fordítottan”?

Élelmiszeriparunk érdekében

Megkezdődött a szüret, a szőlőterihesztés „Viharsarkában”, Kiskőrösön. A várt termés összességében a tavalyihoz hasonló, de számos biztató jel mutat arra, hogy az elmúlt évi helyzet nem ismétlődik meg. A pincék — mind a nagyüzemi, mind a kisüzemi — lényegében kiürültek. A kiskőrösi városi pártbizottság által a közelmúltban összehívott áregyeztető tanácskozáson kiderült, hogy a szőlőtermesztéssel, -feldolgozással foglalkozó üzemek is inkább venni akarnak, semmint eladni. A piacot tehát a kereslet jellemzi, s így a tavalyinál átlagosan 10-20 százalékkal magasabb felvásárlási árra számíthatnak a termelők. Az áremelkedés a legmagasabb — több mint 50 százalékos — az úgynevezett Rosé bort adó fajtáknál: az elmúlt évben kilónként 6-7 forintos áron is eladhatatlan szőlőt az idén csaknem 10 forintos kilónkénti áron veszik át a felvásárló üzemek.

Az idei szüret viszonylag biztató kilátásai nem kis mértékben köszönhetők az ország első, éppen egy esztendővel ezelőtt alakult kisüzemi szőlőtermesztő egyesületének. A kiskőrösi szőlősgazdák közös fellépése több, a város határain mesz- sze túl is érzékelhető eredményt hozott. Javaslatukat, miszerint' a minőség megőrzése, illetve a termelői piac biztonsága érdekében tiltsák meg a seprőborgyártást és — a festőalapanyag kivételével — az import szőlő és bor behozatalát, a központi szervek elfogadták. Indítványukra döntött úgy a kiskőrösi, valamint két solt- vad kerti szakszövetkezet, hogy a tagok árbevétel utáni tíz százalékos hozzájárulási kötelezettségét törlik, illetve a közgyűlés határozatáig felfüggesztik. Az egyesület vezetősége most ismét tiltakozik. Tudomásukra jutott ugyanis, hogy a közelmúltban lezajlott áregyeztető megbeszéléssel ellentétben néhány szőlőfeldolgozó a felvásárlási árak letörésére készül összefogni. Több helyre benyújtott tiltakozásukat azzal indokolják, hogy az elmúlt évihez képest 10-20 százalékkal ma- magasabb áremelés is csak közelíti, de teljesen nem fedezi a termelési költségeket.

Ha a magyar élelmiszer- ipar termékeivel stabil pozíciót akar elérni a világpiacon, akkor nem csupán az oly sokszor felhánytorga- tott csomagolás, küllem a lényeg, hanem a tartalom is. Hiszen könnyen előfordulhat, hogy az a minőség, amely ma íz- és aromaanyagét tekintve keresett, esetleg holnapra már mellőzött lesz. Az sem elhanyagolható szempont, hogy a'feldolgozóipar a felvásárolt alapanyag hány százalékát képes hasznosítani, és mennyi az értéktelen hulladék.

Hatványozódó profit

Az alkalmazkodás, egyáltalán a gyors piaci váltás egyik elengedhetetlen feltétele, hogy a legjobb zöldség- és gyümölcsfajták színes skálája álljon mindenkor rendelkezésre, sőt, maga az'ipar ismerje azokat a fajtajegyeket, amelyek alapján minimális kockázattal eldönthető, melyiket célszerű azonnal bevonni a termeltetésbe. Bár egy-egy te- nyészkert fenntartása nem kevés költségtöbblettel jár,

mégis valamennyi fejlett országban maguk a cégek vállalják az áldozatot, mert nyilvánvalóan a profit így többszörösen hatványozódik. S nem beszélve arról az előnyről, hogy a . kutatás és a gyakorlati igények között ma még sokszor áthidalhatatlannak vélt szakadékról ez esetben beszélni sem lehet.

öt év óta Szabadkígyóson a hajdani W enckheim-kas- tély parkja mögött szinte észrevétlenül húzódik meg pár hektárnyi területen a multinacionális holland Fin- dus cég mintakertje. Kevesen gondolnánk, hogy a világ legjobb zöldség- és gyümölcsfajtáit tesztelik ezen a helyen, vagyis a Délkelet- Alföld ökológiai környezetében azért, hogy a Békéscsabai Hűtőház alapanyaggal bármikor követhesse a világpiaci igényeket.

Marketingmunka is

— Nekünk itt fordított a gondolkodásunk, mint általában megszokott hazánkban — fogalmaz Pallér István, a mintatelep vezetője.

— Tulajdonképpen mondhatom úgy is, hogy mi nem a kész árut akarjuk eladni, ha úgy tetszik, rátukmálni a vevőre, hanem mindenkor olyan fajtát feldolgozni, melyet a legjobban keresnek.

S itt már nem csak aprólékos kísérleti megfigyelésekről van szó, hanem újszerű marketingmunkáról is. Példaként a telepvezető elmondja, hogy sikerült néhány nap alatt olyan zöldbabfajtát megszerezni a világ másik végéről, melyet az idei év megfigyelései alapján jövőre 50-60 hektáros nagyságrendben kockázat nélkül termeltetni lehet. Szupertulajdonsága valamennyi egyeddel szemben, hogy a hüvelyek egyszerre fejlődnek, így gépi betakarításikor a termés 95 százaléka alkalmas feldolgozásra.

Mindezzel párhuzamosan környezetkímélő növényvédelmi és gyomirtási technológiák sorát próbálják ki annak érdekében, hogy a termékek szermaradvány- tartalma megfeleljen a közös piaci szabványnak is. Ha alaposan belegondolunk, ezt számunkra valójában már nem csupán az igényemárpedig erre ideje sincs, hiszen vetés előtt néhány happai érkezik meg a vetőmag —, milliókban mérhető a veszteség. Mert kénytelen a termeltető és forgalmazó paramétereit elfogadni.

S hogy vajon sikerül-e zökkenőmentesen átszervezni úgy a hazai nemesítést, illetve szaporítóanyag-termeltetést, hogy a pillanatnyi körülbástyázott érdekek helyett összágazati lehetőségeinket vegyük figyelembe, egyelőre talány. Rendkívül fontos lenne persze mindenekelőtt a gyors és hiteles információs hálózat megteremtése, a példaértékű módszerek alkalmazása, s nem utolsósorban a mezőgazda- sági termelők és feldolgozók bevonása e szűz területre. Mert vélhetően a közeljövőben egyre markánsabb termelői és feldolgozói érdek követel majd minőséget és teljesítményt kis- és nagyüzemi vonatkozásban egyaránt. Hát ezért is lenne célszerű itt, szűkebb kis hazánkban megtanulnunk nyugati módon, ha úgy tetszik „fordítottan” gondolkodni.

Rákóczi Gabriella

Húsos paprika, nemcsak tetszetős, hanem minimális veszteséggel is feldolgozható Fotó: Kovács Erzsébet

sebb külföldi piac diktálja, hanem a magyar mezőgazdaság kemizálásának számtalan riasztó jelensége is. Az ember, a gazdaszemlélet előtérbe helyezése ma már igen erős társadalmi igény is.

Kiszolgáltatottság

nélkül

— Sajnos a magyar fajtanemesítés kizárólagos teljesítményorientáltsága miatt számtalan ellentmondásba keveredik. A kiugró eredmények mellett olyan fajták is kikerülnek a köztermesztésbe, melyek megkérdőjelezik a hazai minőség hitelét, nemzetközi és magyar viszonylatban egyaránt — fogalmaz Pallér István.

Számos esetben a termelő végtelenül védtelen. Kiszolgáltatott, hiszen olyan minőségű szaporítóanyagot kap, amely messze nem képes produkálni az elvárható paramétereket. Csak néhány példa. Egyre gyakoribb jelenség, hogy a vetőmag tisztasága, csírázási százaléka megbízhatatlan. Ha a gazdaság nem teszteli le —

Hz életveszély pénzkérdés?

. Rengeteg dolog sokkolja az újságolvasót, s neun egyszer mire a lapvégi gyászjelentésekhez ér, már belefárad az izgalmas információk özönébe és csak felületesen futja át. Pedig van min megrökönyödnie. Vegyünk például két napot a Békés Megyei Népújságból: az 1989. május 16-i számban hat felebarátunk elhunytáról olvashatunk. Hatójuk (!) közül egyről nem tudni, hány éves volt, kettő igen szép kort — nyolcvanon felülit — ért meg hárman azonban 40, 43, 47 évesen fejezték be földi pályafutásukat. Másnap — 17-én —

újabb megrendülés: a négy gyászhír közül kettő fiatal — 35 éves — ember halálát adja tudtul. Vagy itt van az augusztus 29-i két gyászjelentés: az 55 éves férfi és a 41 éves asszony elhunytáról. S a három nap együtt döntően a harmincas, negyvenes, ötvenes férfiak pusztulásának riasztó arányát tükrözi.

I960, 3 bűvös dátum

Ha van, aminek csak nagyon elvétve szabad előfordulná, az a fiatal- és a középnemzedékhez tartozók elvesztése. Nálunk viszont — és nem csak Csabára, vagy a megyére vonatkozóan — mindennapos esemény, hiszen kevés eltéréssel országosan sem jobb a helyzet. Bárhol ezt a személyes tapasztalat is igazolja. Hitelesen, tudományos eszközökkel pedig a statisztikáik, melyek negyed százada évről évre jelzik a rossz irányú tendenciát. Nem csak a halálozások számának riasztó növekedését,

hanem azon beliül a fiatalabb korosztályok — elsősorban a férfiak — nagyobb „részvételét”. Az utolsó „békeévnek” 1960 tekinthető, utána folyamatosan és megállíthatatlanul tart a romlás. A szív- és keringési betegségek, a rák, a cukorbaj, a balesetek, az öngyilkosság szedi az egyre több áldozatát. S akkor még nem szóltunk az élőket gyötrő lelki betegségek szinte járványszerű terjedéséről. Sem arról, hogy a folyton fenyegetőbb helyzet széleskörű ismertetése egyre késett, s igazán csak az utóbbi 4-5 évre tehető a nyilvános tárgyalása.

Az országos méretű lépés, az egészség- ügyi program, még későbbi, s éppen ennek az okán — hiszen a gazdasági nehézségek fokozódásával esett egybe — a. végrehajtási lehetősége igen korlátozott. Még az oly fontos betegségmegelőzésé is, hiszen az egészséges életmód számos eleme — például a korszerű táplálkozás —: jócskán pénzkérdés. Egyre drágább a tej, a vaj, a sajt, a hús, sőt, lassan odajutunk — vagy már ott is vagyunk? —, hogy az egészségtelen táplálkozás is drága mulatság milliós nagyságú rétegeknek.

65,4 vsgy 80: U3gy különbség

Azt viszont kevesen mondhatják ma már, hogy ismeretlen előttünk, milyen szoros összefüggés van pl. a szívinfarktus és a zaklatott életmód, idegfeszültség, a túlmunkákkal kizsigerelt szervezet, a dohányzás, vagy az elhízás között S hogy a daganatos megbetegedések egyik oka a káros szenvedélyekről való lemondás képtelensége, valamint az egészségügyi kultúránk és ellátásunk alacsony szintje. Arról azonban már kevesebb szó esik, hogy a környezetszennyezés, pl. a közúti forgalom, a kipufogó gázok — köztük az ólom — mekkora egészségkárosodást okoz, s a legvédtelenebbek vele szemben a csecsemők és gyermekek. De említhetném a vegyszerezés és a táplálékaink — gyümölcs, zöldség stb. — víz, veszélyes hulladék stb. —, a környezetből adódó kockázati tényezőt is.

Az eddig említett, és közel sem teljes betegségokok — úgy mint a többi — csak a felszínt képezik, az okok oka többnyire a mélyben van. Történelmi és társadalmi eredetű. Megszüntetésük — keletkezésükhöz hasonlóan — hosszú évtizedek folyamata lesz. De addig sem ülhetünk ölbe tett kézzel, valamit tennünk kell, legalább azt, ami rajtunk — egyes embereken — múlik. Hogy kimozduljunk abból a számunkra döbbenetes jelen helyzetből, amiről néhány hónapja a Magyar Tudományos Akadémia vizsgálata adott képet. E szerint ugyanis 32 fejlett — elsősorban európai — országból 30 az, ahöli jóval tovább élnek az emberek, mint nálunk. A magyar férfi például 65,4 éves élettartamra számíthat — ennyi a mi jelenlegi átlagéletkounk —, míg a vizsgált fejlett országok azt bizonyították be, hogy az átlagéletkor 80 évre kiitoillható.

Ha kedvezőbbek az életkörülmények. Ha jobb a lakáshelyzet, ha egy állásból — munkahelyből — tisztességesen meg lehet élni, ha az egészségügy a legkorszerűbb eszközökkel gyógyít, stb., stb. S természetesen: ha hathatós a megelőzés, sikeres az egészségügyi propaganda, melynek egyik el nem hanyagolható része, vagy inkább következménye, hogy ezekben az országokban tömegméretű a sportolás. A passzióból vagy kimondottan az egészség érdekében folytatott mozgás, melynek jótékony hatása tudományosan bizonyított.

A láb mindig kéznél vsn

Kétségtelen, hogy csak sportolással nem lehet minden betegséget megelőzni — tehát nem egyedül üdvözítő —, de sokat elérhetünk vele. Egy amerikai orvosprofesz- szor szerint „nincs gyógyszer, ami megközelítené a sportolás hasznosságát”. Véleményét arra alapozza, hogy ha a test nincs kellőképpen használatba véve, a mozgáshiány elsősorban a szív- és érrendszeri betegségekhez, izomsatnyuláshoz, depresszióhoz, elhízáshoz, idő előtti öregedéshez vezet.

Sport?! Szinte hallani milyen ingerülten kiáltanak föl az olvasók, arra gondolva: hiszen az a kiváltságosaké. S ez alatt először is az élsportot értik, mivel arra van pénz, de azért is, mert ahhoz tehetség kell, bizonyos adottság, ami nem minden ember sajátossága. A kedvtelésből vagy az egészségért való sportoláshoz viszont pénz és idő szükséges. S hol van ez ma már? Való igaz, nagyon sokan nem rendelkeznek egyikkel sem. De hát akkor mit tegyünk mi felnőttek? Olyan sportot kell találnunk, amihez ha némi idő szükséges is, de pénz nem. És van is, mert nem kerül egy fillérbe sem a futás, kocogás, a séta, sőt az esti- reggeli torna sem, otthon, a nyitott ablak mellett. S ha ezek valamelyikére naponta két félórát szánnánk rendszeresen és folyamatosan, idővel éreznénk jótékony hatását, hosszú távon pedig komoly egészségvédelmi befektetést jelentene.

Magamat is oly mértékben szeretném erről "'meggyőzni, hogy ne csak ésszel érjem föl és fogadjam el, mint eddig, hanem a tettek mezejére is lépjek.

Talán még nem késő egyikünknek sem.

Vass Márta