Békés Megyei Népújság, 1989. szeptember (44. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-04 / 208. szám
1989. szeptember 4. hétfő Bányásznap Bizakodás és elkeseredettség a bányásztársadalomban Minden év szeptember első vasárnapján a bányászokat köszöntjük. Az idén, a 39. bányásznapon az üzemi és a vállalati ünnepségeket itt-ott a bizakodás, máshol viszont az elkeseredettség, a munkanélküliségtől való rettegés jellemezte. A Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat orosházi üzeme pénteken tartotta bányásznapi ünnepséget Kardoskúton. A hét utolsó fárasztó munkanapját követően — hiszen a bányászember számára a természet mindig tartogat meglepetéseket — sokan eljöttek az ünnepségre. Vida István munkatársainak társaságában érkezett Kardos- kútra. — A pusztaföldvári gyűjtőállomáson dolgozom, vízmű- és főgyűjtőkezelőként — kezdte a bemutatkozást a 21 éves gerendási fiatalember. — 1985-ben olajipari szakmunkásbizonyítvány- nyal a kezemben jöttem a vállalathoz — mondta Vida István, majd a színpad felé tekintett, ahol a fúvószenekar tolmácsolásában felhangzott a Himnusz, és ezzel kezdetét vette a 39. bányászünnepség. Hanyecz Ernő üzemigazgató e szavakkal . köszöntötte a megjelenteket: — Ezen a hét végén a magyar bányásztársadalmat ünnepli az ország — vegyes érzelmekkel. Bennünket, szénhidrogénbányászokat még nem fenyeget a létbizonytalanság, de kérdőjelekből már így is túl sok jutott nekünk. A pécsi bányászok demonstrációját a megélhetés, a munka nélkül maradás jogos félelme indította el. Igaz, a mi gondjaink másfélék, mégis úgy döntött szakszervezeti bizottságunk, hogy táviratban fejezzük ki a pécsiekkel való egyetértésünket. Ahhoz, hogy itt helyben mi magunk megalapozhassuk jövőnket, teljesíthessük terveinket, egy akaraton kell lennünk. Nem szabad arra gondolnunk, hogy válságba kreülhetünk. Az energiatermelés akkor is kulcsfontosságú marad, amikor a feldolgozóipart favorizálják oly sokan — mondta az üzemigazgató. Ezt követően Hanyecz Ernő szólt a szénhidrogénbányászok legnagyobb próbatételéről, a télre való felkészülésről, a várható fogyasztói roham kivédéséről. Az ünnepség további részében elismeréseket, kitüntetéseket vettek át a dolgozók. Az olajiparban eltöltött 30 éves ' szolgálatért ketten, Ábel László és Galó János megkapták a Magyar Népköz- társaság Minisztertanácsa Szolgálati érdemérem arany fokozatát. Az ünnepség után Galó Jánossal ültünk le beszélgetni. A tótkomlósi bányászember kérges tenyerét az érdeméremmel járó díszoklevélen nyugtatja, úgy mesél az olajbányászat .,hőskoráról”: — A kétkerekű traktorosbódék idejében nem volt automatizálva semmi. Az ember a két kezére volt utalva, és társainak segítségére számíthatott. Ma, amikor modern műszerekkel felszerelt laboratóriumok állnak rendelkezésünkre, sem nélkülözhető a megbízható bányásztárs segítsége. S hogy mi a legemlékezetesebb próbatétel ez alatt a 30 év alatt? Talán az a kemény tél : ... Éjszakás voltam, reg- sel vártam a váltótársaimat, de ők nem jöttek. A hóvihar betemette az utakat Battonváig. Én az állomáson rekedtem. Nem kívánok masamnak még egv ilyen hetet! — Mi az, amit viszont szívesen kívánna? — Szeretném megérni a 35 éves szolgálatért járó érdemérem gyémánt fokozatát. Csete Ilona A vasbetonszerelőknek daru emeli fel az anyagot Fotó: Oravszki Ferenc ■ Szeghalmon az ÁÉV szeghalmi leányvállalata ez év áprilisában kezdte el az Ady és Dózsa György út sarkán az új 10 tantermes szakmunkásképző építését. A mennyezet tartópillérei közt litt-ott már egy-két fal is áll. A munkások épp a földszinti födémpanelok közé a vonóvasakat kötik be. Eke Sándor építésvezető elmagyarázza, ahol most csak tartópilléreket látunk, ott majdan zsibongóterem lesz. A tervek szerint 1992-re kell elkészülnie az iskolának. KépA hét végén Budapesten ülésezett a Münnich Ferenc Társaság A Munkások Marxista— Leninista Pártja anarchista színezetű kezdeményezés, ahhoz a Münnich Ferenc Társaságnak (MFT) semmi köze, attól egyértelműen elhatárolódik — jelentette ki Aggod József, az MFT intéző bizottságának alelnöke szombaton Budapesten, a nemzeti színű és vörös zászlókkal feldíszített ELTE TTK Gólyavárában. A társaság közgyűlésén — amelynek jelszava „Hűség a szocializmushoz” volt — 19 megye és Budapest 400 küldötte vett részt. Jelen volt Rajki Sándorné, az MSZMP Politikai Intéző Bizottság tagja is. A közgyűlést levélben üdvözölte Grósz Károly, az MSZMP főtitkára. Ebben egyebek közt rámutatott: nagyon rokonszenves számára, hogy a Münnich Ferenc Társaság nem a tagadás ma oly divatos álláspontját képviseli, hanem az előremutató közös cselekvés módozatait kutatja. Őszinte örömét fejezte ki, hogy a társaság nagy felelősséggel foglalkozik a nép sorskérdéseivel. Aggod József beszámolójában hangsúlyozta: a társaság célja a népi demokratikus és szocialista forradalom vívmányainak megőrzése, továbbfejlesztése. Az olyan reformokat ellenzik, amelyek a szocialista értékek elsorvasztását célozzák. Ugyanakkor síkra szállnak a népi, demokratikus és szocialista célzatú reformokért, sőt, a radikális átalakításokért. Mint mondta, a kommunisták nemcsak a múlt, hanem a jelen és a jövő forradalmárai, újítói is. Szólt arról is, hogy a társaság ellenzi a sztrájkokat, de nem fogadhatja el szó nélkül, hogy a dolgozó nép figyelmen kívül hagyásával döntsenek tulajdonról, árakról. Ezért vállaltak szolidaritást a SZOT kezdeményezésével. Berényi Ferenc ügyvezető titkár a szervezeti életről adott áttekintést. Elmondta, hogy a társaság 1984-ben történelmi bizottságként kezdte meg munkáját, miután ná- hányan arra vállalkoztak, hogy összegyűjtik a Münnich Ferenc életével kapcsolatos emlékeket. Politikai szervezetté 1988 őszén váltak. Munkájukat a népfront önálló szervezeteként végzik, s kritikai szövetségesei az MSZMP-nek. Bírálta ugyanakkor az MSZMP budapesti reformkörének platformját, amely szerinte polgári res- taurációs törekvéseket tartalmaz. Berényi Ferenc úgy vélekedett, hogy a sokat emlegetett csendes többségnek igenis van véleménye. Ezért az MSZMP nem felejtheti el, hogy a munkások, a dolgozók pártja. Az állásfoglalás-tervezet egyebek között rámutat, hogy a Münnich Ferenc Társaság ki akarja venni részét a jelenlegi társadalmi, gazdasági, politikai válság leküzdéséből, tevékeny alakítója kíván lenni a szocialista megújulásnak. A közgyűlés — az elfogadott napirendnek megfelelően — vasárnap a társaság vezető testületének megválasztásával fejeződött be. (MTI) Jobboldali provokáció — véli Ribánszky Róbert Ribánszky Róbertét fedeztem fel a padsorok között. — ön a Marxista Egységplatform képviselője, miért van itt a Münnich Ferenc Társaság közgyűlésén? — kérdeztem. — A kezdetektől részt veszek a munkában, sőt tagja vagyok az ideiglenes intézőbizottságnak, illetve most már a választmánynak is. — A hozzászólások elég „kemény” kritikával illették az MSZMP vezetését. Többször elhangzott a „négyek bandája” kijelentés, sőt még nagy tapsot is kapott. Mi a véleménye erről önnek? — A legutóbb kiadott két kongresszusi dokumentum szerintem nem tükrözi a párt tagjainak véleményét. Mi, akik most itt vagyunk — úgy gondolom, a hozzászólásokból látszik. — alapvetően nem értünk egyet azzal. Nem igaz, hogy ez volt a magyar történelem az elmúlt 40 évben. Itt a résztvevők egészen másként értékelik az elmúlt időszakot. És is azt mondom, ami itt elhangzott: álljon meg a menet. Ezért mi az elkövetkező öt hétben mindent elkövetünk, hogy ne ez a programtervezet kerüljön a kongresszus elé. Mi nem szocialista vagy szociáldemokrata pártba léptünk be annak idején. Most még a szervezeti szabályzatban is az áll, hogy az MSZMP kommunista párt, és szerintünk az is kell, hogy maradjon. Nekünk, a kommunista jelleget kell erősíteni. Szerintünk nem vagyunk olyan nehéz helyzetben, hogy térdre essünk. A jelenlegi elnökség sorra adja fel a pozícióit, miközben a tagság felhatalmazása nélkül tárgyal a kerekasztal mellett. — Hallgatom a hozzászólásokat. A szomszédban a reformkörök tanácskoznak. Finoman szólva, igen cles nézetkülönbségek vannak. Mi lesz a kongresszuson? — Most nincs ember, aki ezt megjósolja. Egy biztos, mi keményen lecövekel- jük magunkat a párt balszárnyán. Nem fogjuk elhagyni a pártot, mi képviseljük jogosan a kommunizmust. Ha valaki nem ért egyet velünk, az elmehet. — Milyen erőt képvisel a Marxista Egységplatform? Hányán vannak körülbelül? — Mi nem szerveztünk tagokat, mi marxista kommunisták vagyunk, és hogy mennyien értenek velünk egyet, az úgy gondolom, a mai hozzászólásokból világosan kitűnik. — Mi fog történni, ha a kongresszuson mégis ez a programtervezet kerül elfogadásra? — Ez számunkra azt jelenti, hogy az MSZMP letért a marxizmus—leninizmus- ról. Ennek megfelelően útjanik elválnak. Bár nem tervezzük, kénytelenek leszünk új pártot alapítani. — Van már egy, mégpedig Munkások Marxista—Leninista Pártjának hívják. — Annak semmi köze hozzánk. Nem tudom kicsodák, de képtelenség velük egyetérteni. Félelmetes. Itt valami nincs rendben. Lehet, hogy jobboldai provokác*°?! Krausz Tamás ___________________________________________I Jo gos igények — kevés lehetőség zeljük el, az átadás után milyen épületen sétálhatunk majd végig. Séta a jövőben A kétszintes tetőteres épület nagyobbik szárnya az Ady, a kisebbik a Dózsa György utcára néz. A főbejáratot a két utca kereszteződésénél találjuk meg. Ha belépünk a kapun, és átmegyünk a szélfogóként használt üvegajtón is, az előcsarnokba érkezünk. Elindulunk balra, látjuk, hogy az Ady utcára négy tanterem néz, a folyosón velük szemben iskolai büfé, szertár és szociális helyiségek. Az épület Dózsa György utcai szárnyában a folyosóról egy tanterembe, szertárba és szak- tanterembe nyithatunk be. Visszatérve az előcsarnokba, vasbeton lépcsőn megyünk fel az emeletre. Fönt — akár a földszinten — az Ady utca felől épület- szárnyban négy tanterem, szociális helyiségekkel és három szertárral. A földszinti bejárat fölött több mint 100 négyzetméteres könyvtárban böngészhetnek a szakmunkástanulók. Az épület másik szárnyán egy tantermet és egy szaktantermet — a hozzávaló szertárral együtt — láthat a kíváncsiskodó. Ha fölmegyünk a tetőtérbe, a kazánház mellett klubszobát és szakköri termet találhatunk. Míg — képzeletben — a lépcsőn lefelé haladunk, összesen tíz tantermet és két szaktantermet számolunk össze. Kérdésektől a döntésig A leendő szakmunkásképző élénken foglalkoztatja a város lakosságát. Tavaly ősszel az is nagy vitát váltott ki, hogy egyáltalán hol épüljön föl? Az Országos Műemléki Felügyelőség véleménye szerint a város kiemelt fekvésű — műemléki környezetben levő — telkére egy olyan szállodát kell építeni, amely a város szimbólumává válhat, a szakmunkásképző megvalósítását pedig máshol javasolják. Néhányan a városban úgy fogalmaztak, hogy a szakmunkásképző — funkciójából eredően — formájában, hangulatában nem fog a környezetében már meglevő épületekhez illeszkedni. Szeghalom a legtöbben a műemléki felügyelőség elgondolását szépnek, csak éppen — a szűkös anyagi lehetőségek miatt — irreálisnak tartották. A megoldást abban látták, hoigy az épületet igényesen, a környezetbe illően kell megtervezni és kivitelezni, és akkor ténylegesen a város szimbólumává válhat. Az új létesítmény felépítéséről a tanácstestület tavaly decemberi ülésén, nagy vita után, de majdnem egyhangúlag döntött. — A tanácstagok, fölmérve a fejlesztési lehetőségükben rejlő feszültségeket, sem lát- «. ták elodázhatónak a beruházást — mindezt már Varga Istvánné tanácselnöktől halljuk. — Gond az 1987-ben kibocsátott 30 milliós kötvény kamatainak visszafizetése, a szennyvíztisztító telep bővítése és a szakmunkásképző építési költsége. E három együttesen óriási teherként nehezedik a város vállára. Érezzük, hogy a szakmunkásképző befejezése csak igen nagy gondok legyőzésével válik lehetővé, de ezt mindenképpen föl kell építenünk, mert a lakosság ezt várja tőlünk. Többek között erre a beruházásra bocsátottuk ki a kötvényt, de ennek a pénznek nagyrészét a szennyvíztisztító-telep mőví- tése emésztette föl. Nagy anyagi feszültségben élünk, de mindent megteszünk azért, hogy a város számára újahb anyagi forrásokat kutassunk föl. Régi álom — Szeghalom és környékének régi igénye — kanyarodik vissza a múltra Varga Istvánné —, hogy szakmunkásképzője legyen. Már a hatvanas években is virágzó ipari iskola működött itt, amely a hetvenes évék közepén alakult át a békéscsabai 611-es számú szakmunkásképző kihelyezett tagozatává. Az idén hat tanulócsoportban 164 tanuló igyekezett elsajátítani a szakmát, biztosítva ezzel a szeghalmi Csepel Autógyár és a Fővárosi Ruhaipari Vállalat szeghalmi telepének munkaerő- utánpótlását. Ez a képzés már nem tudja kielégíteni a megnövekdétt igényeket, ezért vált szükségessé az új iskola építése. Ennek megvalósításával — a közelben levő gimnáziummal, középiskolai kollégiummal és az ebédlővel együtt — kialakult itt egy iskolaközpont. A gimnáziumból kiválhatna a szakközépiskola, és a szakmunkásképzővel együtt működhetne. A tervezésnél számoltunk a kollégium szabad férőhelyeire és az ebédlőre is. Az iskola profiljának kialakításán most dolgozunk. Ez csak most kerülhetett napirendre. „Levegő” kell a tornateremhez A beruházás versenytárgyaláson elfogadott teljes költsége 136 millió 100 ezer forint, az összeg magában foglalja az iskolához tartozó 1350 négyzetméteresre tervezett tornatermet is, ami csak a munkálatok második szakaszában készülne el. A helyi tanács az idén 15 millió forintot tud az építkezésre fordítani és további' 32 milliós támogatásit kap a megyei tanácstól is. A jövőben a pénzügyi lehetőségüktől függ, hogy évente mennyit költhetnek a szakmunkás- képző építésére. Hogy mikorra készül el az iskolához tartozó tornaterem? Erről Varga Istvánné így szól; — Jogos igény a tornaterem, de ezt csak akikor tudjuk felépíteni, ha egy kis „levegőhöz” jutunk. Sajnos, a lehetőségeket egyelőre nem tudjuk az igényekhez igazítani. Mit tehet a tanács, ha kevés a pénze? Ülni és csodára várni könnyű lenne; cselekedni, ha a meglevő körülmények között még oly nehéz is, elismerésre méltó. (molnár)
