Békés Megyei Népújság, 1989. szeptember (44. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-26 / 227. szám

1989. szeptember 26., kedd e Gombariadó az udvarban 11 természet ajándékához mindenkinek joga van Igaz-e, hogy a kormány eltávolodott az MSZMP-től? Interjú Németh Miklós miniszterelnökkel Az MSZMP, mint a jelenlegi kormányzó párt és a kormány ellentmondásos viszonyáról, a Németh-kor- mány működésének eddigi mérlegéről és jövőbeni stra­tégiai céljairól, valamint más, a közéleti, a mai viták homlokterében álló kérdésekről fejtette ki nézeteit Né­meth Miklós miniszterelnök, ,a Magyar Távirati Iroda kérdéseire válaszolva. Sűrűn nyitogatják Békés­csabán a Bartók Béla u. 44- es számú ház kiskapuját. Azt mondják, hétvégeken kü­lönösen. Nejlonszatyorral, kiskosárral saját kézzel sze­dett gombát hoznak Török Sándornéhoz ellenőrzésre. — Ezt csinálom társadal­mi munkában, már tizenöt éve. A természet ajándéká­hoz mindenkinek joga van, és helyes az, hogy megnéze­tik, hiszen tragédiák soroza­tát lehet így elkerülni. Per­sze, hogy megnézem. Csak hát néha már fárasztó. Van amikor 40-en állnak sorban a ház előtt. Nemegyszer egy- egy páciensem húsz kilót is megnézet, természetesen (természetesen?) ingyen. És annak is örülök, ha megkö­szöni. Persze nem ez a jel­lemző, általában köszönetét kapok a munkámért. — Ügy tudom, nem ön az egyetlen gombaszakértő a megyeszékhelyen? — Valóban nem. Az embe­rek többsége mégis engem talál meg ... Mintha az utolsó monda­tot akarná igazolni, egy fér­fi nyit be megtömött sza­tyorral a kezében. — István Sándor vagyok Pusztaottlakáról. A csarnok­ban azt mondták, jöjjek a Bartók 44-be és keressem Török Sándornét, jó helyen járok? — Na, látja, így megy ez. Itt meg — mutat 4 zsák ki­dobott gombára — három nap termése, kb. 200 kiló ehetetlen, életveszélyes gom­ba, ami itt bűzlik az udva­ron. Ügy kell könyörögnöm, hogy valaki elvigye, fa alá trágyának. Itt van, látja, vagy félkilónyi parlagi töl­csér. Ha ezt megeszi az, aki szedte, duplalátása lesz tő­le. Vagy itt a ragadós bocs­A magyar borok külföldi meg­ítélése — a Magyar Élelmiszer­ipari Tudományos Egyesület szerint — Javuló. A gazdaságok évente átlagosan 2-2,3 millió hektolitert exportálnak. Ezzel Magyarország az első helyet foglalja el a világranglistán. Bo­raink minőségének megítélése még mindig nem elég kedvező. Ebben szerepet játszik az, hogy Magyarországon a legutóbbi idő­kig uniformizált bortermelés folyt — mivel a kialakított ár­rendszer ennek kedvezett —, s csak az utóbbi egy-két évben tevődött át a hangsúly néhány koros, erős gyomorrontást okoz a fogyasztójának. — Nem lehetne megosztani a tennivalót? — Nem az én feladatom megszervezni. Bizony jó len­ne, ha a csarnokban leg­alább a hétvégeken — amíg a gombaszezon tart — fel­váltva ügyeletet tartanának és kukát biztosítanának, ahova a rossz gombákat dobhatnánk. Mégiscsak bor­zasztó, hogy jó tett helyében még nekem kell szagolgat­nom, itt az udvaron, a ro­hadó gombákat. Hadd pana­szoljam el: rosszulesik, hogy ennyi év társadalmi munka után nincs a csar­nokban egy kijelölt helyem, pedig talán megérdemelném. Vagy rosszul gondolom? — Hétfő délután 2 óra. Ma hányán jöttek Erzsikéhez? — Ez a nap, a hét eleje, már gyenge. „Csak” tizen- ketten voltak. — Rengeteg gomba ter­mett az esős időszakban. Mi­lyen módszert ajánl, a házi­asszonyoknak, tartósításra? — Akár egy receptet is diktálhatok. Nos, a tartósí­tás. Forró, sós vízben leg­alább öt percig pároljuk. Utána üvegekbe rakjuk és öntsük rá a sós vizet. Majd azt leöntve róla Ismét fel­forraljuk, ráöntjük a gom­bára, egy csipetnyi benzol­savat teszünk rá és száraz dunsztba tesszük. Talán kevesen ismerik a svéd gombát. Ezt is sós víz­ben kell megpárolni, amikor ez megtörtént, ledaráljuk, darált hagymát teszünk hoz­zá ízlés szerint, olajat, végé­tât, paprikát, borsot és pa­radicsompürét. összekeverve még pár percig pároljuk. Na­gyon finom hideg-meleg szendvicsre egyaránt. Étel­ízesítőnek is pompás ... B. V. vállalatnál a kifejezetten minő­ségi borok előállítására. A világon jelenleg évente át­lagosan mintegy 320 millió hek­toliter bor terem, ebből körül­belül 280 millió hektoliternyit ér­tékesítenek, vagyis mintegy 40 millió hektoliter felesleg halmo­zódik fel évente a különféle bo­rokból. A borkereskedelemben kínálati piac uralkodik, így csak a minőségi borok kelendők. Magyarországon a minőségi követelmények még nem sok he­lyen érvényesülnek a bort elő­állító üzemeknél, vállalatoknál és gazdaságoknál. • Az utóbbi időben — egyesek vádként, mások ér­demként — egyre többször hangoztatják, hogy a kor­mány eltávolodott saját pártjától, az MSZMP-től. Igaznak tartja-e ezt a meg­állapítást?-— A kérdést így is fel le­het tenni, de ez hibás vá­laszra csábít. Mindenki egyetért abban, hogy a párt­állam intézményét le kell bontani. Nem a párttól tá­volodott el a kormány, ha­nem a párt vezető testüle­téi által hozott döntések végrehajtója helyett vált önálló kormányzati politikai erővé. A lényeget abban lá­tom, hogy a kormány és a Parlament együttműködésé­ben helyreállt a parlamen­táris demokrácia. Nem vár­tuk meg ezzel a koalíciós időket. Ez azt jelenti, hogy a kormány csak a Parla­mentnek felelős döntéseiért. Miután azonban a Parla­ment többségében MSZMP- tagakból áll, ezért a kor­mány közeledett saját párt­jához, hiszen konstruktív együttműködést tudott ki­alakítani annak parlamenti képviseletével. Ezenkívül ezernyi jelzés bizonyítja szá­munkra azt is, hogy a párt reformerői is támogatják a kormány stratégiai irány­vonalát és a kormány ak­cióit. Ezeken a területeken tehát közeledés, sőt szoros együttműködés tapasztalha­tó. Arról viszont nem tehet a kormány, hogy az MSZMP vezetése nem épített ki megfelelő kapcsolatot saját parlamenti képviseletével. Ugyanis parlamentáris de­mokráciában ez lenne a kormány befolyásolásának, ellenőrzésének módja. Így fordulhattak elő olyan ese­tek, amikor az MSZMP csak esetlegesen támogatta a kor­mányt, sőt helyi szinteken szembefordulás is történt. Ezt a helyzetet tarthatatlan­nak tekintem és mindent megteszek azért, hogy a kö­zelgő kongresszus után olyan megújult párt szer­veződjön, amelyik tisztában van azzal, hogy a választá­sokon a sorsa —■ mint kor­mányzó pártnak — a kor­mányzat teljesítményén dől el. • Álláspontja, mint a kormány elnökéé, világos. De Ön egyúttal a párt el­nökségének is tagja. Nem érez ezért a helyzetért fe­lelősséget? — De igen. Nyáron azért is vállaltam a pártelnökségi tagságot, mert azt hittem, hogy a pártállam lebontásá­ra így nagyobb hatást tudok gyakorolni. Ebben tévedtem. Nem tudtam megakadályoz­ni, hogy a párt különböző fórumai konkrét ügyekben a kormányra kötelező határo­zatot hozzanak. így volt ez például a pártszervezetek munkahelyi működésével kapcsolatban. Persze más problémák is adódtak. • Miért? A pártelnökség csak egyhangú döntést hoz­hat? — Igen, pontosan ez a helyzet. A pártelnökség meg­alakulását követő első ülé­sen abban állapodtunk meg, hogy döntéseink csak teljes egyetértés esetén érvénye­sek. • Ezek szerint még sincs teljes egyetértés a pártelnök­ség tagjai között? Mégis úgy érzi, hogy mint kormányfő­nek ott a helye a testület­ben? — őszintén: rég nem ér­zem így, de amikor létrehoz­ták, még hittem benne. Ma már nem érdemes a változ­tatáson gondolkodni, hiszen a pártelnökség rövidesen fel­oszlik, mivel megbízatása a kongresszusig tart. • De a kormányt mint testületet is sok kritika éri. Egyesek szemére hányják, hogy nincs programja. Sokan azt tartják, hogy éppen ezért kapkod. Mások azt mondják, hogy egy kormányprogram készítése eleve irreális vál­lalkozás, hiszen a kormány legfeljebb jövő év júniusáig van hivatalban, ön hogyan látja ezt a kérdést? — A kormány stratégiai céljai világosak. Politikailag: demokratikus, korunk Euró­pájához méltó állami, társa­dalmi berendezkedés kiépí­tése. Gazdaságilag: a vegyes tulajdoni szerkezetű piacgaz­daság. Társadalmilag: egy új típusú polgárosodás. A- meg­valósítás nehézségei viszont óriásiak. Az örökölt nehéz helyzetben sokan csodákat, vagy legalábbis azonnali eredményt hozó intézkedése­ket várnak. Sajnos, tudomá­sul kell vennünk, hogy cso­dák nincsenek, és 40 év sző­nyeg alá söprésének „ered­ményét” egyik napról a má­sikra nem léhet felszámol­ni. Ezen a nyomvonalon meg­indultunk. Törekvéseinket jelentős nemzetközi erők és hatalmak is elismerik és tá­mogatják. Ez a történelmi szükségszerűség a jelenlegi helyzetből kiolvasható, ezért a kormánynak kötelessége ezt a tendenciát nemcsak megfogalmazni, hanem gya­korlati politikájában érvé­nyesíteni is. A választások majd eldöntik, hogy milyen kormány alakul. Biztos, hogy koalíciós kormány lesz, és remélem, hogy olyan nem­zeti nagy koalíció, amely minden számottevő politikai erőt tömörít. • Bírálatok érik a kor­mány külpolitikáját is. Azt mondják, hogy veszélyes az olyan helyzet, amikor egy országnak távoli szövetsége­sei és közeli ellenségei van­nak. Mi erről a véleménye? — Ezt a legjobb esetben is a helyzet tökéletes félreér­tésének tartom; a legrosz- szabb esetben pedig ez a vé­lemény nem más, mint a kormány reformtörekvései elleni támadás burkolt for­mája. És mindenképpen durva leegyszerűsítése annak a rendkívül összetett külpo­litikai aktivitásnak, melynek fő elemeit jelzésszerűen a következők jellemzik: — a Magyar Népköztársa­ság nemzetközi politikája te­kintetében felzárkózóban van az európai, civilizált nemze­tekhez; — szakított évtizedes elő­ítéletekkel, dogmákkal, mind a szövetségesei, mind a kí­vülállók irányában, elvont eszmék, követelések helyett nap mint nap konkrét lépé­sekkel és megnyilatkozások­kal bizonyítja új politikai gondolkodásmódja komoly­ságát ; — érdemi erőfeszítéseket tesz az egyezményes keretek, megállapodások átfogó rend­szerének kialakítása érdeké­ben, amely nemzetközi „vé­dőhálót” jelenthet a vissza­rendeződéssel szemben is • — álláspontja és törekvé­sei megismertetéséhez és megértetéséhez vállalja a nyílt kiállást, a szembesítést a hazai és a nemzetközi köz­véleménnyel. — Ami a közeli ellensé­gekre utalást illeti, ez a mi­nősítés végzetes félreértés. Vannak újkeletű vitáink a szomszédos országokkal több évtizedes problémákról, van­nak feszültségpontok. Ezek­ről jobb, ha nyíltan beszé­lünk, mintha hallgatunk ró­luk, ahogy ez korábban tör­tént. így legalább van esé­lyünk a megoldásra. Ugyan­akkor a leghatározottabban visszautasítottuk és utasít­juk a magyar belügyekbe történő beavatkozás minden kísérletét. A kormány ilyen szempontból egyértelmű helyzetet teremtett. 0 Közeledik október 23-a. Már most viták folynak a megemlékezés módjáról. Van, aki piros betűs ünnep­pé és munkaszüneti nappá kívánja nyilvánítani, mások nemzeti emléknapról, me­gint mások a nemzeti meg­békélés napjáról beszélnek. Mi a kormány véleménye? — A kormány még nem alakította ki álláspontját, de személyes beszélgetéseink­ből annyi már mostanra is kiderült, hogy nagy vita lesz. Sokféle vélemény van, és ez így természetes. A döntést most nem akarom személyes véleményemmel befolyásolni, mert az nem lenne korrekt a testülettel szemben. De talán annyi el­mondható, hogy október 23-a — több okból is — em­lékezetes nap minden ma­gyar számára. Vitathatatlan, hogy október 23-án népfel­kelés kezdődött, amelyet az embertelen sztálinista poli­tikai és gazdasági berendez­kedés elvetése, a nemzeti függetlenség vágya vezérelt. Ilyen értelemben 1956, ok­tóber 23-át nyugodtan a ma­gyar történelem során oly sokszor — és mindig siker­telenül — megvívott nem­zeti függetlenségi harcok közé sorolhatjuk. 0 Miben látja az október 23-i népfelkelés máig érvé­nyes tanulságait? Először; a nemzeti függet­lenséget egy ilyen kis nép, mint a magyar, nem fegy­veres harccal, hanem csak okos kompromisszumok so­rozatával vívhatja ki. Másodszor: mindig figyel­ni kell a nemzetközi erővi­szonyok alakulására, a nagy­hatalmak külpolitikai szán­dékaira. Most a nemzeti függetlenség további erősí­tése a Varsói Szerződés re­formján keresztül vezet. Er­re most esély van. tehát ezen kell dolgoznunk, és tu­datában kell lennünk an­nak. hogy minden erőszakos fellépés e célt veszélyeztet­né. A semlegesség vonzó jel­szava ma is felbukkan. Nem ok nélkül. De figyelembe kell vennünk, hogy ez sem a Szovjetuniónak, sem az Egyesült Államoknak ma még nem érdeke, mert meg­bontaná az európai erő­egyensúlyt, destabilizálná a térséget, ezért nem biztat erre bennünket egyetlen nyugati hatalom sem. A semlegesség elérése ugyan­is az európai katonai töm­bök leépítéséhez kötött, il­letve csak akkor nyugszik biztos lábakon, ha a nagy­hatalmak érdekeltségével, mi több, stratégiájával egy­beesőén. az általuk terem­tett garanciákkal is alátá­masztott. Hiszem, hogy a vi­lág sora úgy fog alakulni, hogy ez a belátható jövő­ben bekövetkezik. Harmadszor: a mostanra elért nemzeti függetlenség védelmére képeseknek kell lennünk. Ez pedig csak ak­kor lehetséges, ha erre ka­tonailag felkészültek va­gyunk, és a nemzeti függet­lenség védelmének szüksé­gességében társadalmi egyet­értés van. Negyedszer: a nemzet energiáit gyengíti, nemzet­közi pozíciónkat rongálja, aki gyűlölködésre biztat, aki egy másik magyar állampol­gár megbélyegzésére törek­szik, annak faja, vallása, nemzetisége, világnézete vagy ideológiája miatt. A kormányzatnak ezért min­den rendelkezésre álló esz­közzel védelmeznie kell a magyar állampolgárokat az ilyen uszítással szemben. A félelem légkörében ugyanis nem lehetséges semmiféle demokratikus átmenet. Ötödször: a kormányzat­nak erősítenie kell a pártok felett álló, integrációs jelle­gű szervezetek szerepét. Ilyen szervezetek az egyhá­zak, amelyeknek a kormány stratégiai szövetséget kínált a közösségépítésben, az er­kölcsi értékek védelmében. Az egyházak ezt el is fo­gadták. Ilyen szervezetek le­hetnek a helyi önkormány­zatok. amelyek kiépítését a kormány — az Országgyű­léssel és a megújulóban le­vő Hazafias Népfronttal együttműködve — haladék­talanul kezdeményezi. A de­mokratikus átmenet ugyan­is politikai értelemben mindaddig tart. amíg a he­lyi önkormányzatok, a civil társadalom alapsejtjei nem jutnak meghatározó pozíció­hoz a közösségek életében. 0 Térjünk vissza még egyszer 1956-ra, és ami et­től elválaszthatatlan, Nagy Imre szerepére, amely ma ismét vitatéma. — Nagy Imre temetése­kor erről már nyilatkoztam. Csak annyit tennék hozzá, én úgy ítélem meg: Nagy Imre 1956 előtt — akár.Ma- gvarországon, akár a Szov­jetunióban — kifejtett tevé­kenységét csak az akkori kommunista mozgalom töb­bi vezetőjének tetteivel ösz- szefüggésben lehet értékel­ni. Én megadtam a végtisz­tességet annak a Nagy Im­rének, aki 1956-ban nemze­ti függetlenséget és refor­mokat akart, és akit 1916 után többszörösen becsap­tak és elárultak, és teljesen indokolatlanul kivégeztek. Álláspontom most is válto­zatlan. Ha most rendeznék meg a temetést, most is ott lennék. Azért, mert meg­győződésem, hogy a közelgő pártkongresszuson csak ak­kor leszünk képesek a meg­újulásra,- ha számon tartjuk azokat az elődöket: — akik 1956 októberében a szocializmus megújításá­ért és a nemzeti független­ségért‘szálltak harcba: ' — akik ezt a harcot a sztálinista modell lebontásá­nak kísérletével már 1953- ban megkezdték; — akik az 1968-as refor­mot előkészítették és beve­zették ; — akik a ’70-es években megakadályozták a teljes visszarendeződést. S e kérdés kapcsán nem­csak az elődökről, de azok­ról a megújulás mellett el­kötelezett párttagokról, re­formerőkről és körökről sem feledkezhetünk meg, akik tetteikkel, munkájukkal, er­kölcsi tisztaságukkal tekin­télyt és elismerést szereztek a társadalomban. Ezek nem különös emberek. Mindig a népben és a társadalomban gondolkodtak, és mindig ké­szek voltak az együttműkö­désre tisztességes, munka- és családszerető honfitársa­ikkal. (MTI) „Itt büdösödik, rohad a rossz gomba” Fotó: Fazekas Ferenc Milyenek a magyar borok a külföldiek szemével?

Next

/
Thumbnails
Contents