Békés Megyei Népújság, 1989. szeptember (44. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-25 / 226. szám
NÉPÚJSÁG 1989. szeptember 25., hétfő Rokkantak napja Békéscsabán „Semmi sem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik” „Fény vagy te is Ragyogj hát, Melegíts és égess! Hinned kell, hogy a világ Teveled is ékes .. Juhász Gyula verssorainak jegyében rendezte meg szombaton Békéscsabán a rokkantak napját az Értelmi Fogyatékosok, a Hallássérültek, a Mozgáskorlátozottak, valamint a Vakok és Gyen- génlátók megyei szövetsége. Délelőtt az ifjúsági házba várták a meghívottakat. Az üdvözlés után dr. Becsei József, a megyei tanács általános elnökhelyettese tartott ünnepélyes megnyitót. Feltette a kérdést: vajon milyen mértékű ma hazánkban a rokkantakkal való törődés? Vajon megteszi-e mindazt a társadalom, amit megtehet a testi vagy szellemi fogyatékos emberekért? Bizony, van kívánnivaló e területen — állapította meg. Gondoljunk csak olyan egyszerű dolgokra, mint a közintézmények bejárata. Hiszen még új épületeknél sem találunk mindig rokkantfeljárót. Pedig megyénkben — mondta dr. Becsei József — különleges — Jó helyen járok? Ba- giékat keresem... — szólítom meg a 26-os szám előtt búcsúzkodókat Mezőberény szélső utcájában. A fiatalasszony betessékel... — Jó helyen jár. — A családi ház nem lehet túl régi. A lakást modern bútorokkal rendezték be. A szoba, ahol leülünk, ragyog a tisztaságtól. Vajon ki tartja rendben? Tudom, a fiatal- asszony nem teheti. Bagi Istvánné Nagy Teréz 38 éves. Tízéves kora óta sokízületi betegségben szenved, amit Magyarországon csak kezelni tudnak, gyógyítani nem. A 28 éven át szedett gyógyszerek olyan súlyos belgyógyászati károsodást okoztak, hogy az orvos kénytelen most már a szüneteltetést javasolni. Ez esetben viszont a teljes el- nyomorodás veszélye fenyegeti a beteget. Ennyit tudtam Baginéról, mielőtt felkerestem. Meg annyit még, hogy anyagi segítséget kér, amivel eljuthat az NSZK-ba, ahol a gyógyulását reméli... Volt munkahelye, a Mezőbe- rényi Építőipari Kisszövetkezet elindította a gyűjtést... Közel három órát töltöttem Bagiéknál, ám észre sem vettem az idő múlását. Tériké az életét mesélte. Nem jajon- gott, elkeseredettséget sem olvastam le az arcáról. Sőt. Olyan humorérzékről tett tanúbizonyságot, amit ritkán tapasztalok mostanában .. — Ha elvesztem a jó kedélyem, azzal az életkedvemet vesztem el. Nem vagyok be- lenyugvó fajta. Aki 10 éves kora óta él súlyos betegségben, az megtanul együtt élni a bajaival. Megtanul együtt élni, de nem törődik bele. Játszottam én is a gyerekekkel. csak amíg ők büntetlenül szaladgáltak, addig én azzal fizettem, hogy elviselhetetlenül fájt minden por- cikám. Amikor az orvos megállapította, mi bajom, bekerültem a Heim Pál kórházba, ahova rendszeresen feljártunk. Éjjel 11-kor indultunk, megvártuk, amíg elindul az első villamos, be- zötyögtünk a kórházba, és este 10 órát ütött az óra, amikor visszaértünk Mező- berénybe ... Egy ideig panaszmentes voltam. Abban az időben iratkoztam be a gimnáziumba. Vesztemre hangsúlyt kap a szociális gondoskodás, mert Békés öregedő, fogyó népességű vidéke az országnak. Egy társadalom, egy közösség kultúrája abból is felismerhető, mennyire előzékeny az eleve hátránnyal induló embertársai iránt. Az eddiginél jobban fel kell karolnunk a fogyatékos embereket, hisz értékes tagjaivá válhatnak a társadalomnak — fejezte be megnyitó beszédét. Hogy valóban többet kell tennünk, azt megerősítette mindaz, amit a megyei szervezetek vezetői elmondottak. A vakok és gyengénlátók, az egyik legrégibb és legsokoldalúbb szervezet tagjai például azt panaszolták, hogy kevés a számukra alkalmas munkakör a megyében. Ugyanezt elmondhatták a mozgássérültek is: néhány éve alakult megyei szövetségük nem éppen ideális körülmények között működik. Sokféle gonddal küszködnek a hallássérültek: csak rövid ideje tudják javíttatni a megyében hallókészülékeiket, s ez — mivel csak ötévente kaphat ilyet a rászoruló — számukra igen fontos. Sajmaximalista vagyok. Ami azt jelenti, egyszer se mentem készületlenül az órára. Éreztem, nekem többet kell produkálnom. mint az egészségeseknek. Az osztályom az emeleten volt. Nem tett jót a lábaimnak, hogy mindennap többször lépcsőt másztam. Szó, ami szó, kaptam egy szívizomgyulladást, két hétig injekcióztak, csak azért, hogji mozdítható legyek. Három hónapig feküdtem az Orfiban, ahonnan egyenesen a balatonfüredi szívkórházba vittek. Befellegzett az iskolának. Ennyi kiesést lehetetlen volt pótolni. Valamit tennem kellett. Nem vagyok otthon ülő ember. Elvégeztem a gépíróiskolát, és elhelyezkedtem az építőipari kisszövetkezetnél, első és egyetlen munkahelyemen, ahol 16 éven át dolgoztam. 1972-ben láthatóan és rohamosan deformálódtak az ujjaim. Rábeszéltek a műtétre. Októberben megműtötték az ujjaimat, decemberben már dolgoztam. Időközben férjhez mentém. Mikor világossá vált, hogy terhes vagyok, veszélyeztetettként táppénzre kellett mennem. A világ legjobb férjére találtam, nélküle nem tudom, mi lenne velünk, hiszen a lakásban szinte mindent ő csinál, nélküle még fürödni sem tudnék ... _ A szüléssel úgy voltam, akármilyen fájdalmaim lesznek, meg sem közelíthetik azokat a kínokat, amelyeket én már a sokízületi betegségemmel átéltem ... Nyolc hónapra született a kislányom, Agnes. Korán örültem, hogy könnyen szültem, mert néhány nap elteltével az ízületeim teljesen lemerevedtek. Infúzióra állítottak, amitől pár perc múlva kezdtem elveszíteni a látásomat. Jön az orvos, kérdi, hogy vagyok? Mondom neki, nem túl jól, már alig látok... Annyit még észleltem, hogy kihúzzák karomból a csövet, elájultam ... Amikor észhez tértem, kérdeztem, hogy mi történt? Mondja az ügyeletes orvos, jobb, ha nem tudom ... Ha jobb, hát jobb, nem faggattam tovább ... Amikor a gyerekkel hazajöttünk, 44 kiló voltam. Nem ez volt a lényeg, hanem, hogy a gyerek egészséges ... De a sorsom megint csak rosszat szánt nekem, mert nos, az alkatrész-utánpótlás még most sem igazán megoldott. Évek óta elmondják valamennyi országos fórumon, hogy legalább hetente egy-két feliratos filmet közvetítsen a tévé, de kérésük nem talál megértésre. Az értelmi fogyatékosoknak szintén rendkívül nehéz a munkavállalás. a megyeszékhelyen pár éve működő fiatalok napközi otthona pedig igen mostoha körülmények között működik. A szövetségek bemutatkozása után fakultatív programokkal folytatódott a rokészrevettem, a gyerekkel valami nem stimmel. A kis fejét nem tudta forgatni. Olykor-olykor az arca is elszí- neződött. Mondja a védőnő, lehet, hogy a lányom szervi szívbajos ... Majdnem kiejtettem a kezemből... Hogy én beteg vagyok, egye fene. De hogy a gyerekemmel valami baj van, azt már nem lehet elviselni. Két hónapos volt, amikor Csabára vittük megnézetni. Majd megszakadt a szívem érte. Megállapították, hogy a fejbiccentő izma húzódott össze. Azt javasolták, várjunk másfél éves koráig, aztán megműtik. Megoperálták, remekül sikerült ... De ezzel nincs vége ... 6 éves korában meg azt állapították meg, hogy kancsal és tompán látó. Vit- tük-hoztuk Debrecenbe. (Ahogy kislányáról mesél, szinte elfelejti, hogy a saját baja miatt jöttem ... Édesanya. Hát persze, hogy a gyereke az első!) — Most hétéves. A szemét rendbe tudják hozni, csak türelem — mondják. — Türelmes vagyok, csak neki ne essék baja. — Térjünk rá a maga dolgára. Hogyan jutott eszébe, hogy anyagi segítséget kérjen? — A televízióban láttam egy asszonyt, akit Japánban gyógyítottak meg. Annyira rossz állapotban volt, hogy fésülködni sem tudott, menni meg szinte alig. Három hetet töltött Japánban, ahonnan majdnem egészséges emberként tért vissza. Kérésünkre a televízió egy találkozót szervezett sokízületben szenvedőknek. Elmentünk. Tudja, ide egészség- ügyieket is hívtam volna, kanták napja. Az előcsarnokban játszóház várta a gyerekeket, az érdeklődők városnézésre indulhattak, s volt jogi tanácsadás is. Délután a rokkant szervezetek javára kulturális programot szerveztek, melyben fellépett a Napsugár bábegyüttes, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola leánykara, a Rábai Néptáncegyüttes, a Bartók Béla Vegyeskar, a vakok énekkara és Szabó Mária vak költő. A műsort a Jókai Színház két színművésze, Gálfy László és Felkai Eszter konferálta. hogy lássák azokat a szerencsétlen embereket... (Ennél a mondatánál kibillen nyugalmából, és elsírja magát.) A találkozón sok mindent megtudtunk. Például azt, hogy hazánkban 150 ezren szenvednek ebben a betegségben. Meg azt is, hogy megoldható lenne Magyarországon is a Japánban alkalmazott módszer. De ehhez pénz kellene, nagyon sok ... Időközben kiderült, nem kell Japánba utazni, az NSZK- ban is foglalkoznak ennek a betegségnek a gyógyításával. Csakhogy pénz kell, ehhez is sok-sok pénz. Kiszámítottuk, körülbelül 1 millió forint. Honnan vegyem? írtam az újságnak, szóltam az esperes úrnak, segítsenek .. . Próbáltam Rubik Ernőtől és a Soros-alapítványtól is támogatást kérni. Rubik nem válaszolt, a Soros-alapítvány titkárságáról pedig egy elutasító levelet kaptam. (A következő mondatokat már szinte magának mondja, lehajtott fejjel: — Ha mégse jönne össze a pénz, akkor rövid időn belül teljesen megnyomorodok, és erre nem merek gondolni, mert mi lesz akkor a kislányunkkal?) * * * A mozgássérültek városi egyesületétől megtudtuk, hogy Bagi Istvánné számára a békéscsabai OTP 260-98009 számlára eddig 242 ezer forintot, míg a mezőberényi református egyházhoz csaknem 120 ezer forintot fizettek be. Igaz, ez még csak töredéke a milliónak, de Tériké velünk együtt optimista... Béla Vali Tisztelt Olvasó! Néhány bemutatkozó gondolat erejéig meghívom önt Pusztaföldvárra. Helytörténeti adatok közreadásával kezdem. Községünk a megye délnyugati részén fekszik, 5721 hektár kiváló minőségű termőföld közepén. Szomszédaink Orosháza város, Tótkomlós nagyközség, Csa- nádapáca, Kaszaper, Gerendás községek. Lakosságunk száma 2231, néhány éve állandósult létszám. 51 tanya van a területünkön. A ’60-as években a lakosság száma 3250 volt, a tanyák száma 295. Az akkori időszak helytelen kistelepülés-politikája, a kikényszerített tsz-szerve- zés hatására népvándorlás kezdődött. A tanyasiak nem álltak meg a faluban, beköltöztek a városba, sokan igen messzire. A falusiak egy része kezdetben az ingázást választotta, majd elköltözött. Településünk határában őstörténeti kőkori kemencére találtak csatornaásás közben. A későbbi időkről tanúskodik a Kis-Tatársánc és a Nagy-Tatársánc, mely az itt élők védelmét volt hivatott szolgálni. Feljegyzésekben a Varjasvár elnevezés a Hunyadiak korát jelzi. Volt itt jobbágylázadás, melyet a krónika földvári támadás címen tart számon — ez 500 éve történt. Jött a település elnéptelenedésének időszaka, majd 1841-ben az újratelepítésé. Innen számítjuk a falu új korát, melyet csak hosz- szasan lehetne ismertetni, ezért időben nagyot ugrunk, és a legutóbbi néhány év eseményeiről, a fejlődésről, az itteni emberekről szólunk. Súlyos teher túlélni a nehézségeket, megmaradni a csökkenő lehetőségeket biztosító lakóhelyen. Azok, akik ezt az életformát választották, tudják, hogy igen komoly erőpróbát kell kiállni- uk, ha a falu fejlődését akarják. A községi tanács az 1985—90 közötti időszakra igen komoly feljesztési programot hagyott jóvá. A VII. ötéves terv infrastrukturális fejlődését kívánt biztosítani a községnek, ezáltal is vonzóbbá tenni az itteni életlehetőséget. Fő feladatnak a közműves vízellátás kiépítését, vízműtársulat alakítását tűztük ki. A tervidőszak közepére tervezett vízmű megvalósulását más, ugyancsak hasznos elgondolás teljesítése elodázta 1990-ig. Mi volt az akadályozó ok? A néhány évvel ezelőtt kiépített gázvezeték, mely a gerincét képezte egy úí lakossági kezdeményezésnek. Két év alatt (1986—1987) teljes körűen kiépült a földgázhálózat a községben, jelentős lakossági hozzájárulással, tanácsi koordinációban. Ma már minden intézményben és 492 családi otthonban használják a földgázt. Ezen kitérők után kezdtünk a vízműtársulat szervezéséhez. A lakosság 72 százaléka igennel válaszolt kérdésünkre, és vállalta a 22 ezer forint vízműtársulati díj fizetését. A kisebbség elfogadta a többségi döntést és 1988 augusztusában a vízműtársulat megalakult. A versenytárgyalást követően elkezdődtek a kiviteli munkák, melyek eredményeként az első ütem műszaki átadása heteken belül megtörténik. Idősödő átlagéletkorú település vagyunk. Kötelességünk gondoskodni apáinkról, nagyapáinkról. Lakosságunk három éven keresztül 500 forint befizetésével járult hozzá az idősek klubjának kialakításához. Ezt a munkát jövőre kezdjük egy használaton kívüli iskola- épület átalakításával. A község rendezési tervének készítésekor megállapítottuk, hogy megfelelő számú telek áll rendelkezésre az építtetőknek, ugyanakkor a település adottságait figyelembe véve szükséges meghatározott számú telek biztosítása a két községrész közötti területen. így került sor a helyi Lenin Termelő- szövetkezettel közös akciónkra, melynek eredményeként ma már az új telkeken féltucat új ház áll. A hitel- feltételek megváltozása visz- szavetette az építési kedvet. Közel azonos időszakban alakítottuk ki, szintén közösen a Harangosi zártkerteket, ahol 140, főleg vidéki család talál hét végi elfoglaltságot, pihenést. Korszerű oktatási intézmény várja a mintegy 240 gyermeket, óvodáskortól az általános iskola befejezéséig, öt évvel ezelőtt került átadásra az emeletes, tetőtérbeépített négy tantermes iskolánk. melyet a régi épület felújított szárnya és tornaterem egészít ki, tesz teljessé. Ez a centrum az ezredfordulóig biztosítja az oktatás feltételeit. Az oktatás-művelődés másik színtere a Bartók Béla Művelődési Ház. mely magában foglalja a könyvtárat, a számítástechnikai klubszobát, a videotermet, helyet biztosítva idősnek, fiatalnak egyaránt. Néhánv gondolat az egészségügyről. A jól felszerelt, korszerű egészségházban kapott helyet a körzeti orvos és segítői, az ápolónő, védő- pő, asszisztens, ök mindennap ellátják a betegeket, míg a fogorvos hetente két alkalommal. a gyermekorvos hetente egyszer rendel. A kereskedelmi ellátásról az Orosháza és Vidéke ÁFÉSZ gondoskodik, alapvető cikkek kaphatóak, az iparcikk- és építőanyag-ellátás viszont akadozik. Községünkben munkalehetőséget a Lenin Mgtsz biztosít, de befogadóképessége véges, a település 1050 munkaképes korú lakosából 320 dolgozót foglalkoztat. Egyéb helyi lehetőség a tanács és intézményei, áfész, kisiparos, egyéni gazdálkodó 170 fő. Vidéki munkahelyre jár, ingázik 370 fő! A többi munkaképes korú többsége háztartásbeli. Sokan úgy vélik, kevés, ami itt történt. Nincs igazuk, mert két nagy beruházás mellett sok apró dolgot megvalósítottunk. Amiről eddig nem szóltam, épült 600 méter kövesút, buszforduló, korszerűbb lett a tanácsháza. Soha még ilyen gyakran nem kérdezték meg az embereket, kikérve a véleményüket a vezetői döntéstervezetekről, amelyek az érdekeiket szolgálják. Ezért köszönet jár a tanácstagoknak és a társadalmi aktíváknak. Az életben maradás ösztöne további erőfeszítésekre készteti a pusztaföldvári embereket. A két nagy fejlesztő programot követően jönni kell a pihentetőbb szakasznak. A feldúlt, megbontott utcaképet helyre kell hozni, sokat kell dolgozni a környezetünkért. Álmaink és nagyon reális elgondolásaink vannak egy nyugodt, békés jövőről. Az idézetet, melyet az írás címéül választottam, és a bemutatkozás során felhasználtam, Murphy törvény- könyvéből kölcsönöztem. Amikor fáradt vagyok, frissülésként szívesen lapozgatom e sárga fedelű könyvecskét. A mostani időszak igencsak könnyen fáradttá tesz mindenkit. Ádász János tanácselnök G. K. Egymillió forint kellene... II sokíziileti betegséggel de beletörődni nem együtt élni lehet,
