Békés Megyei Népújság, 1989. szeptember (44. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-23 / 225. szám

'kORÖSTÁJ■

EXKLUZÍV

1989. szeptember 23., szombat

o

APÓ 520 - 1944. 21.

A rémület percei Békéscsabán

336 bomba az állomásra — Jaminára véletlenül hullottak — 45 éve történt

Negyvenöt évvel ezelőtt, 1944. szeptember 21-én délelőtt 10 óra 30 perckor bekövetkezett az, amire csak kevesen számítottak Békéscsabán. Légitámadás érte a várost, a fasiszta Németországgal szembeni szövetséges haderők angol—amerikai gépei kioldották bombaterhü- ket a vasútállomás fölött. Az első hullám az állomást érte, a második Jaminát. Összeállításunkban egy lelkes amatőr kutató, Talapka Pál segítségével eredeti tárgyi bizonyítékok alapján számolunk be az eseményről. A dokumentumok az Egyesült Államok Alabama állama Maxwcl légibázisáról valók, a fényképeket Bajza János készítette.

Magyarország ellen 1944. április 3-án indultak meg az angol—amerikai légitámadások. Ezt megelőzően már folyt az ország területén levő célpontok felderítése, amit az amerikai Földközitengeri repülőparancsnokság alárendeltségébe tartozó különleges egység, az 5. Photographie Group három százada végzett. Az alakulat fényképezőgépekkel felsze;

szeptember 21-én Békéscsabára!

A városnak, mint vasúti csomópontnak a szerepe a román átállás után fokozatosan, de gyorsan emelkedett. Ez összefüggött a Kárpátoknak, mint természetes védővonalnak az ily módon való megnyílásával, Székelyföld harapófogóba kerülésével, és az erre is folyt német evakulációval.

(150 méter) alacsonyabban és egy perccel később. A magyar légtérbe induló kötelék 9 órára Slano felett állt össze félelmetesen robajló tömbbé, és 12 ezer lábtól (3650 méter) 21 ezer lábig, (6400 méter), csoportonként rétegződve indultak céljaik felé. Védelmüket nagy számú vadászgép látta el. A 99. és a 463. bombázócsoportot a Strotter tábornok vezette 15. vadászrepü- lő-parancsnokság North American P51 „Mustang"- jai biztosították, nagyobb sebességük miatt távolabbról.

Az utat — nagyjából a magyar határig —, sűrű, több rétegű, strato-cumulus felhőkben tették meg, ami 400 láb (120 méter) és. húszezer láb (6100 méter) magasságok között nagyban akadályozta a' vizuális megfigyelést. Így elsősorban a műszerekre és a robotpilóAz állomás épülete a támadás után

reive, duplatörzsű, kétmoto- ros, nagy hatótávolságú Lockhed P 38. „Lightning” vadászai 1943 novemberétől szinte folyamatosan jelen voltak a magyar légtérben. (Pontosan ilyen típusú és felszerelésű gépen repülve tűnt el a Kisherceg írója, Saint Exupéry, a tenger felett, Dél-Franciaországban.) Többek között e tény is alátámasztja azt a véleményt, hogy a magyarországi katonai és hadiipari létesítmények bombázására a március 19-1 német megszállás nélkül is sor kerül.

A. szövetséges légitámadások első menete után — melyek az ipari létesítmények ellen irányultak — előtérbe került a szovjet csapatok harcának közvetlen támogatása. Megindultak a rombolások, a hidak, a vasutak, a pályaudvarok ellen, hogy bénítsák a magyar és német hadsereg mozgását, utánpótlását. Így került sor Szolnok, Nagyvárad, Szeged, Miskolc bombázására is, hogy csak néhányat említsünk. És 1944.

Ágaskodó vagonok a megroncsolt pályán

A viszonylag gyors felértékelődés ■ törvényszerűen magával hozta azt, hogy nem kerülhette el a szövetséges parancsnokság célkijelölőjének figyelmét. A szeptember 18-án végzett légi felderítés eredményét a délolaszországi Foggiában elemezve megállapították, hogy Békéscsaba vágányain 480 teher-, 20 személyvagon és 16 mozdony van, valamint a közutakon is aktív mozgás észlelhető. Mindez ösz- szefüggésben volt az Arad alól már megindult visszavonulással.

Ennek alapján is döntöttek a támadás mellett, az Appennini-félsziget déli részén települt 15. Amerikai Légi Hadseregnél, mely igen nagy erőt képviselt: 84 bombázó- és 22 vadászszázadból állt. Az előbbieknek több mint 1300, míg az utóbbiaknak majd ötszáz gépük volt. A feladatot a Lawrence brigádtábornok vezetése alatt álló hat egységnyi ötödik bombázóosztály kapta. A hadseregparancsnok szeptember 20-án 18 óra 30 perckor kelt APÓ 520 számú hadműveleti utasítása másnapra két teherpályaudvar elleni csapást írt elő. Az egyik a debreceni volt, amit a 2., a 97., a 301. és a 843. bombázócsoport kapott meg célnak. A másik a békéscsabai, ami a 99-eseknek és a 463-asoknak jutott. Az utóbb említett két egység egyenként négy századdal, és századonként 7 nagy hatóságú, négymotoros Boeing B—17- es „Flying Fortress” (repülőerőd) típusú nehézbombázóval rendelkezett.

Szeptember 21-én reggel a levegőbe emelkedtek az 5. osztály gépei. A 463. csoport századai 8 óra 3 perckor találkoztak 700 láb (210 méter) magasságban a Lesina- tó felett, míg a 99-esek a tó északi csücskén 500 lábbal

tákra hagyatkozva repülték végig az út nagy részét. Mire Szarvas térségébe értek, jelentősen javultak a látási viszonyok. Itt a sűrű kon- denzcsíkot húzó 5. bombázóosztály kettévált. Kétharmaduk továbbrepült Debrecen felé, a 463.- és a 99. csoport pedig fordulatot téve támadó alakzatba rendeződött. A vasútállomást oldalról, az északi iránnyal kb. 60 fokot bezárva közelítették meg. A célkijelölők

megkezdték az ereszkedést. Elsőnek a 463. bombázócsoport 18 000 láb magasan repülő középső két százada, a 773. és a 774. oldotta ki az 500 fontos (kb. 250 kg) bombákat 10 óra 28 perckor, majd egy percre rá az első — a 775. és a hátsó a 772. — indította mélybe terhét. Ez a sorozat pontosan a tervezett területen csapódott be. Az utánuk 20 500 lábon (6200 m) repülő 99. csoport századai 10 óra 30 perckor és 10 óra 31 perckor hozták működésbe a kioldó- kat. Minden valószínűség szerint hibás navigáció miatt eltévesztették a célt. A bombaszőnyeg a vasútállomástól messzebb eső részre, Erzsébethelvre (Jaminára) került. A gépek a dobás után Szabadka irányába fordultak, és újra rendeződve elrepültek Dél-Olaszország felé. A támadás veszteség nélkül^ rutinszerűen zajlott le, magán viselve sok-sok bevetés tapasztalatát. Azon a napon megmenekült a tartalék célpont, Brod teherpályaudvar fa. hisz az elsődleges támadóképes állapotban és megfelelő időjárási viszonyok között érték el a századok.

Békéscsabán a gyakori légiriadók és az ország távolabbi városaiból érkező hírek ellenére sem nagyon hittek abban, hogy a települést bombázni fogják. Az emberek hajlamosak azt hinni, hogy minden rossz csak mással történhet meg. Reményeiket táplálta egy képtelen legenda (a háborúban vesztésre álló, a kiszolgáltatott fél lelkivilágától nem idegen az ilyesmi!) arról, hogy valamikor ott élt Sztálin anyósa, és ezért a halált hozó égi utasok elkerülik a várost. Megerősíteni látszott azt az is, hogy a hátuk mögött volt már egy bombamentes tavasz és nyár. 1944. szeptember 21-e azonban fülsiketítő dörrenések közepette ébresztette rá az embereket arra, hogy mi van a világon, és pont olyan védtelenek, mint sok-sok millióan még rajtuk kívül, akiknek otthona 'fölött átvonult a háború.

Azon a csütörtöki napon 10 óra körül történt, a mondhatni „menetrendszerű” riasztás. Szóltak a szirénák. Miközben a lakosság egy része szinte gépiesen az óvóhelyre vonult, addig a MÁV- (ól megindult és folyt a gördülőanyag kimenekítése. El„Iszonyú volt”

— Annak a szörnyű napnak a délelőttjén a feleségem rémült kiáltásaira ébredtem — emlékszik vissza Erzsé- bethelyen, a Táncsics utcai házában Garamvölgyi János, aki az előző éjjel a MÁV-fütőházban dolgozott. — Azonnal kiszaladtam a konyha elé, s öt repülőgépet pillantottam meg az égen. Szerencsére gyorsan visszamentem, hogy magamra kapjak valamit, mert alig értem be, már egymást követték a nagyon közeli robbanások. A légnyomás tönkretette a tetőt, tokostól szakította ki az ajtókat, ablakokat, de a falak közt épen maradtam, bár ingott velem a padló, mintha vizen lennék.

Garamvölgyi János felesége ebédet főzött, amikor a rádióból megtudta, hogy légiriadó van. Hallotta a repülőgépek zúgását is, de azokban a napokban ez gyakori volt, s szinte megszokták már, hogy minden baj nélkül véget ér. Ezúttal nem így történt:

— Sietve ébresztettem a férjemet, ö már korábban az udvaron kisebb föld feletti óvóhelyet készített, és abban húzódtam meg nővéremnek nálunk levő kisfiával. S láttam: a nap sugarai zuhanó bombákon csillognak. Aztán megremegett Jninden, a légnyomás megemelte az óvóhelyet is. Iszonyú volt. Majd végre jött a párom, s kérdezte, hogy élünk-e. A veszély elmúltával kimentünk az utcára, ahol rettenetes pusztítás nyomait láttuk: összedőlt házakat, 4-5 méter mély bombatölcséreket. Igyekeztünk menteni másokat. A férjem ásót fogott, és segített kiszabadítani egy utcabeli asszonyt, aki karjában tartotta gyermekét, amikor rászakadt a bunkert fedő deszka.

— Soha ne jöjjön el ilyen tragikus nap! — sóhajt az

asszony és a férfi. — Mi csak kegyelemből maradtunk meg — mondják. — Közvetlenül a házunk előtt és mögött robbantak a bombák, tehát század- vagy ezredmá- sodperceken múlott az életünk. Ha csak egy kicsit hamarabb vagy később ejti el rettenetes terheit a gép, akkor minket is halálos telitalálat ér. V. Z.

A bombázás után készült amerikai légifelvétel Jamináról

APPH!DIX"C«

WJHG Çth Wiag

GROUP h63rd Bomb. Group

ATTACK SHEET

Date of Operation 21 Sept, ___. Was it the (underline one

1

, Target Bombed Békéscsaba, m/y, Hu ngary primary, secondary or alternated

2« Method of bombing for each attack unit:

I ü)viaúal,( )offset, ( ) synchronous. (In the bracket, ( ), place the

number of the attack unit which attacked by each method .Example: (2nd) visual (}rd) ofÍ3et (0) synchronous.

3. Lit erva lomét er setting (feèt) Mnimun

U. Initial Point (coordinates) H6/53» 20/32,

U PDI

5. AutoôPilot or PDI run fo r each attack unit. ïLithe brafcket, ( ), pâaee

the number of the attack unit led ty each method.

6. Bombing Altitude (group lead box) 18000«

7. Bombing Airspeed (for each attack unit) 1st îçfo , 2nd lgo 3rd nfr Uth no

8. How many range 3ightings took place in each attack unit?

2nd

3rd

llth

9»Was data pre-set in bombsight? (check one) yes ffinr

10. Was target material adequate? (Check one) yes %TC

11. Length of bomb run (seconds) h80

12. Number of bombs salvoed on target 336 drooped target

13. Was bomb run interfered with by other formations? (check one

for each attack unit) 1st JOPrfYX, 2nd a» no , 3rd' yes no, hthjgBS no.

A 463. osztag támadási jegyzéke, amely tartalmazza a bombázás célpontját, módját, hosszát, a repülés adatait, a ledobott bombák számát

sőnek a fürjesi megállónál levő bakter jelezte az állomásnak, hogy a repülők viselkedéséből ítélve a város a célpont. Ekkor azonban már késő volt, és így igen sok vagon bentrekedt az állomáson. Mindenki ott talált menedéket, ahol tudott, hisz számosán voltak, akik csak ekkor vették teljesen komolyan a szirénát.

Bár a támadás csak néhány percig tartott, a pusztítás súlyos és nyomasztó volt. Az első hullám 336 bombája a pályaudvart és környékét érte. A második — eltévesztvén az eredetileg megjelölt célt — az V. kerületet szórta meg. Megsérült az állomás valamennyi épülete. A pályatest helyén vagonroncsok, összecsavarodott sínek, mély kráterek maradtak. Tönkrement a mozdonyforgató és ledőlt a víztorony is. Találatok értek egy lovakat szállító szerelvényt is. Az Andrássv út 62 1. szám alatti MÁV-lakó- tömb teljesen tönkrement. Erre a sorsra jutott a Kakas Szálló és a mellette levő ör utcai vasutas-lakótelep, ösz- szeomlott a közraktár irodája, vezetői lakása. A méntelepen csak a csupasz falak maradtak meg az istállókból, az altiszti lakásokból és kovácsműhelyből. Több

bomba érte a gyalogsági laktanyát és a dohánybeváltó épületeit. Megrongálódott a földművesiskola és a Hangya központi telepe. Az er- zsébethelyi katolikus templom és a kapucinus rendház teljesen rommá lett. A katonai lőtér épületei használhatatlanná váltak. Súlyosan megrongálódott, vagy teljesen tönkrement 100 lakás, és 300 kisebb-nagvobb károkat szenvedett.

A törmelék embere;, családokat temetett be. A halálos áldozatok száma 79 volt. Ebből körülbelül 20-25 fő a Kakas szállóban és óvóhelyén lelte halálát. Elpusztult az idős tulajdonos és az

egész családja (1945 májusában találtak rájuk, a nagypapa óvón a kisunokája fölé görnyedt. .. ). Ketten maradtak csak épségben azok közül, akik a temetőben kerestek menedéket. Emberek pusztultak el a romok alatt még napok múlva is segítség és levegő hiányában. Ám a sokkhatás ellenére az azonnal meginduló mentés eredményes volt, élőket hoztak a felszínre még 23-án délután is.

A nagy pusztulás közepette volt egy kis szerencséje is a városnak. Nem érte találat a III. vágányon álló néhány vagont, amit már nem volt idő Murony felé kivontatni. Ezekben légi aknák voltak! Épségben maradtak a vasút területén lévő óvóhelyek és bunkerok is, ahol sokan találtak menedéket.

A műszaki mentés, a helyreállítás a pályaudvaron is azonnal megindult. A városi tűzoltóság 31 tagja, karöltve a 112 kiképzett légoltalmi szolgálatossal a tüzek eloltása után szintén ebbe kapcsolódott be. Ehhez a munkához vezényelték a környék egyetlen utászszázadát is. a fővágányt még azon a napon sikerült ideiglenesen megjavítani, és rövid időn belül mellé még néhányat. Nagy szükség volt erre, mert a magyar csapatok a szovjet—román túlerő nyomására feladták Aradot. A már folyó, még tervszerű visszavonulás és az anyagi javak menekítése ilyen körülmények között rendkívüli terhet rótt az ott dolgozókra.

Akkor még azt sem tudhatták, hogy az orosz csapatok, szintén a bombázással egy időben, átkeltek a Maroson és előrevetett alegységeik néhány órán belül elérték a trianoni határokat. A városban lassan eluralkodó fejetlenség ellenére a vasutasok továbbra is tették kötelességüket. Mindvégig.

Talapka Pál