Békés Megyei Népújság, 1989. szeptember (44. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-21 / 223. szám
-------------------------------------------------------------CH33SEI f órum • Nyílt fórum • Nyílt fórum • Nyílt fórum • Nyílt fórum 1989. szeptember 21., csütörtök Nyílt fórum • Nyílt fórum • Nyílt fórum • Nyílt fórum • Nyílt A levél választási manőver is lehetett „Fegyverrel fenyegetik az ellenzéket” című cikkükből. Határozottan viiszautasít- juk a rádió ma reggeli adásában hallott és a mai Népújság cikkében (szeptember 16., a szerk.) olvasott provokációt! Terrorral, életveszélyes fenyegetéssel semmilyen kérdést megoldani nem lehet. Ezt a korábbi és közelmúlt történelme is igazolja. Emlékezzünk csak egy-két eseményre: Reistag felgyújtása, (Dimitrov-per) Bia- torbágy (Matuska Szilveszter pere és a statárium) Martin Luther King meggyilkolása, (vajon megszüntette a polgárjogi és békemozgalmat az USA-ban?), avagy Olof Palme meggyilkolása. E pár nagy nevet (egy kiSzlovák nemzetiségű magyar állampolgár vagyok, s mint ilyen, kérdezem: van-e reális alapja annak, hogy Erdély nemzetközi segítséggel, s természetesen a mienkkel is, kivívja vagy elérje a teljes függetlenségét, mint a Báthoriak, vagy a Bethlenek idején? Reális veszélyként jelentkezik-e egy fegyveres határkonfliktus, hiszen közel vagyunk a határhoz? A hivatalos válasz általában az, hogy nacionalizmus- ra_nem szabad nacionalizmussal válaszolni. Amellett, hogy ezzel alapjában egyetértek, emlékeztetnék arra, hogy 1989. szeptember 2-án és 3-án Szegeden a József Attila Tudományegyetem bölcsészkarán a hazánkban működő erdélyi körök képviselői megtartották első országos tanácskozásukat. Itt részt vett és felszólalt Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke is. Ezt a tényt a hírközlő szervek és a sajtó is Tizenkilenc évig Kulich Gyula Ifjúsági és Üttörőház volt a Derkovits sor 2. szám alatti, békéscsabai intézmény neve. Július elsejétől — nem az egyszerűsítés jegyében — ez egy kicsit megrövidült. Kimaradt belőle az úttörő szó. Ivanics Katalin igazgatónővel az átalakulás körülményeiről, mibenlétéről beszélgettünk: — A társadalomban zajló változások polarizálták az ifjúságot is — mondja. — A névváltoztatással azt kívánjuk kifejezni, hogy a mozgalomhoz (mozgalmakhoz) kötődésünk megszűnt. Szervezetektől függetlenül, állampolgári jogon kínáljuk a lehetőségeket, amit a ház nyújtani tud. — Az ifjúság — tartozzon akárhány szervezetbe — korban behatárolható. Elsősorban nekik szánják programjaikat? — Nincs alsó és felső korhatár. Már óvodásoknak is szervezünk nyelvtanfolyamokat, gyermekelőadásokat. Szeretnénk, ha a családok együttesen is eljönnének. Még nyitottabbak akarunk lenni, mint korábban. Több igényt kielégíteni. A közép- iskolások körében több kiscsoportot működtetni. Meghirdettük például a foglalkozásokat diákírók, diákkölvétel) nem a párhuzamvonás miatt, hanem csak a bizonyítás miatt említjük. Nem hisszük, hogy épeszű magyar állampolgár — polgárok. még ha „Józan Magyarok Társaságá”-nak becézik is önmagukat, akik ilyen módszerekhez folyamodnak, ne tudathasadásosak lennének. A kétkedésünk másik oldala, a múltban szerzett tapasztalatok és a jelenünk gyakorlata. Ha nem igaz, elnézést a feltételezésért. Véleményünk szerint a fenyegető levél lehet önprovokáció! A levél mondatszerkesztése, kifejezésmódja erre utal. Mi a cél, ha így igaz? Az ellenzék választási manővere, gyakorlati módszere. Nagyon ismerős a felszabadutudtunkra adta. Szűrös elvtárs felszólalását szó szerint csak a Magyar Hírlap, a rádió és a televízió közölte. Így például a következő részt is ott olvastam, illetve hallottam: „A két világháború között a munkásmozgalomban mélyen gyökerezett és nagyon erős volt az autonóm, vagy önálló Erdély gondolata. Politikusán, megfelelő formában ez az elképzelés feléleszthető.” Tehát önálló Erdélyről beszélt az Ország- gyűlés elnöke. E célból, hogy megtudjam azt, hogy melyik újság e témát miként tolmácsolja, megvettem a Népszavát és a Magyar Nemzetet is, mert a Népszabadságot és a Népújságot előfizetés alapján megkapom. Nagyon érdekes, hogy e sajtótermékek Szűrös Mátyás fentiekben idézett véleményét miként közük. Itt nem idézem a közleményeket. Legjobban a Népújságunk tők számára. Hangsúlyozom, nem nekik, hanem velük szeretnénk ezt megvalósítani. — A programfüzet rengeteg lehetőséget kínál. Melyek régiek, s melyek új programok? Egyáltalán, milyen szempontokat kell figyelembe venni a tervezéskor? — Egyrészük valóban régi, bevált program, de ilyeneknél is indulnak új csoportok. Évek óta van például szabás-varás tanfolyamunk, az idén azonban speciálisan gyermekruhák készítésével foglalkozunk. Egyre nagyobb teret kér és kap programunkban az egészséges életmód. Teljesen új, Reisin- ger János bibliatörténeti sorozata is. Nagy segítség ez a középiskolások művészeti nevelésében. Azután, mint mindenhol, a közművelődésben is figyelembe kell venni a divatot. Annak idején volt aerobicdivat, számító- gépes divat. Sok programo- zó-tanfolyamot szerveztünk. Mostanra már minden iskola rendelkezik számítógépekkel, úgyhogy ezzel leálltunk, a gépeket eladtuk. Általában elmondható, hogy egyre kisebb sikere van a nagy rendezvényeknek. Ezek költségei át nem háríthatok, az intézmény kockázati alapja pedig kicsi. — Ha már az anyagiaknál tartunk, milyen támogatást kapnak? lás előtti Magyarországon, de a jelenlegi választási hadjáratban is alkalmaznak azonos mószereket. Ezzel Békéscsabán a „szabad szombaton” olyan tömeg részvételét is biztosítani kívánták, amelynek gondolatában sem volt oda elmenni. A másik cél, az ellenzék vezetőinek népszerűséget biztosítani, és tömegbázist „harc a hatalomért” cél érdekében. E módszer kétélű „fegyver”. Ezzel a módszerrel, nem a közmegegyezést szolgálják. Még jobban megosztják a társadalmat, bizalmatlanságot szítanak a partnerek között és rontják saját hitelüket. Münnich Ferenc Társaság Mezőberényi Szervezete közli a szó szerinti idézetet, bár az sem az igazi. Elgondolkodtató ez az Erdéllyel kapcsolatos Szűrösfelszólalás, de más téma is, nevezetesen, hogy burkolt katonai fenyegetettség van napirenden, és hogy a magyarság ellen nyíltan uszító, hírhedt „Erdély ősi román föld” szerzőjét, aki a „román vezetői (családi) klánhoz” tartozik, a magyar hadsereg vezetői hazánkba várták. A jószomszédi kapcsolatoknak egyik feltétele, és ezzel nem mondok újat, hogy kölcsönösen tiszteletben tartjuk egymás érdekeit és érzéseit, s ezen érzések közé tartozik a nemzeti érzés is! Miért menekül a magyar emberek tömege Erdélyből? ősi hazájából a magyar! Bármennyire is revízói alá akarják venni e honban is a marxizmus—leninizmus tanait, azt ^nem hiszem, hogy ama tanítás változni fog, hogy az uralkodó nemzet — Támogatásból a költségek ötven-ötvenöt százalékát tudjuk fedezni, a többiről nekünk kell gondoskodni, összeszedni. — Rentábilis az intézmény? — A vállalkozási szemlélet nálunk is kezd kialakulni, de a közművelődés mégsem gazdasági vállalkozás. A népművelőknek ezt meg kell tanulni. Mi még azt a népművelést tanultuk, amikor az ilyen intézmények, mint ez, nem kaptak, csak adtak. — Ha jól értettem, akkor a szakkörök hajdanában ingyenesek voltak. — Nem is annyira hajdanában, még nyolc-tíz évvel ezelőtt is. Persze, a 100-200 forintos részvételi díjakkal is ráfizetésesek. — Körbejártuk az emberi és az anyagi oldalt. Ezek általános dolgok. De tudna-e olyan helyi jellegzetességet, problémát mondani, ami speciálisan erre a városra jellemző? — Húsz éve dolgozom Békéscsabán, de nem tudom megmondani, mit szeretnek leginkább, és mit legkevésbé az emberek. Kiszámíthatatlanul reagálnak egyes műsorokra. Valójában ez is általános tapasztalat. Kis túlzásai persze, de ebben a nem lehet eléggé figyelmes a kisebbségi nemzet tagjaival szemben. Gondolja csak végig minden józan gondolkodású ember, hogy mit tehet arról az erdélyi magyar, a magyarországi román, szlovák vagy német, mit a csehszlovákiai magyar, vagy ruszin, az ausztriai magyar és a jugoszláviai magyar, hogy hol született. A legnagyobb bűn, igen BŰN, ha e mások által szisztematikusan alakított politika láttán az illetékesek homokba dugják a fejüket, és ezt a magatartást a politika rangjára emelik. Ez sok minden lehet, csak nem reálpolitika, amelynek a nemzetiségi politikához, különösen a marxista—leninista nemzetiségi politikához semmi köze nincs. Mit miért? Hazánk gazdasági helyzetének romlása, a lakosság közteherviselésének rohamos fokozódása, az alacsony jövedelmű, szegényebb réteg tűrhetetlenségig bekövetkezett elszegényedése arra készteti szervezetünket, hogy szót emeljen a napjainkban fellelhető pazarlás, az állami javak könnyelmű, meggondolatlan felhasználásával, elosztásával kapcsolatban. Közismert tény, hogy az új köztársasági elnök, valamint a Minisztertanács elnöke számára új elnöki palota készülőben, épülőben van. Igaz, több milliós, vagy tízmilliós költséggel épül „csupán”. Ezen építkezés elindítói bízván mondják, mi ez nekünk, az USA-nak lehet Fehéz Háza, miért ne lehetne nekünk sárga házunk. Igaz, néhány évtizedig megvoltunk e rezidenciák nélkül, de akkor pazaroltuk az állami javakat. De tudomásul kell vennünk, változott a világ, nem maradhatunk le példaképeinktől, a mi vezetőinknek is mutatni kell, hogy vagyunk valakik. Az, hogy ezt az összeget szakmában két dolog lehetséges, vagy az előadó jön el, és a közönség nem, vagy fordítva... — Most jobb egy ilyen intézmény vezetőjének lenni, vagy öt évvel ezelőtt? — Jobb, vagy rosszabb? Ezt így nem lehet meghatározni. Más. Régebben kevesebbet kellett gondolkodni. Lehet, hogy ez is jó volt valakinek. Én nagyon sokat várok a társadalmi változásoktól. Nemrég az NSZK- ban jártam. Ott láttam, hogy egy 7 ezer lakosú városkában összesen 44 egyesület van, és egy-két olyan intézmény, mint a miénk, ahol összejönnek, találkoznak. Hiszem, hogy néhány év alatt nálunk is kialakulnak ilyen csoportok, és érdeklődés szerint igénybe veszik az intézményünket. Hiszen arra épült, hogy emberek találkozóhelye legyen. — Ha kialakulnak. De addig is, segíteni, ösztönözni kell az embereket. — A közművelődés szerepe nagyon sokat változott az elmúlt években. „Az én kiművellek téged” formulából „én szolgállak téged” lett. Egy ilyen nagy intézményben, mint ez, sokkal több szolgáló (szolgáltató) és nem próféta típusú népművelőre van szükség. —_Nem jelent ez presztízsveszteséget? — Nem. A lehetőség miatt biztosítani tudunk, és a szakmai tudás egyaránt fontos. Több tapintatra van szükség. Láthattuk, diktatórikus módszerekkel nem értünk el eredményt. Meg vagyok győződve arról, hogy ez a modem nép- vándorlás nem jó, s okai — szintén a marxizmus—leninizmus tanításai szerint —a gazdasági, társadalmi, politikai állapotokban gyökereznek. Semmi gazdasági, társadalmi, politikai gondot azonban a nemzetiségi ellentétek szításával, a nemzetiségek erőszakos beolvasztásával, vagy kiűzésével megoldani nem lehet. Én ragaszkodom magyar hazámhoz, és magaménak vallom a Szózat ismert sorait: „Hazádnak rendületlenül légy híve, óh magyar... itt élned s halnod kell... ” Nem tudom, hogy szlovák őseim melyik században és honnan kerültek ide Csabára, de ezt a hont én elhagyni .nem akarom, bármennyire is „ ... áldjon vagy verjen sors keze...” fordíthatnánk szociális célokra is, az ma mellékes dolog, mert szűkös anyagi helyzetünk nem engedi meg (mondják felső szinten) a szociális célokra fordítandó összegek emelését. Az új várományosok és szószólóik az ország tekintélyére való hivatkozással készítik elő fészkeiket. A népre való hivatkozással hangzatos szavakkal „harcolnak” a pazarlás minden megnyilvánulása ellen, de az őket érintő kérdésekben némák maradnak. A minisztériumok nagy létszámú bürokratikus apparátusában elvész a lényeg, az ember, az a tömeg, mely valóban segítségre szorul. Ma is ott tartunk, aki nagyobb befolyással bír, hangosabban követelődzik, az előnyben részesül. Tudjuk jól, sokan vannak, akiket az elmúlt évtizedekben sérelem ért, sőt, vannak, akikkel szemben törvénysértéseket is követtek el, ezeket rehabilitálni kell. Mégis úgy látjuk, a jelen helyzetben határt kellene szabni az olyan követeléseknek, mint a recski elítéltek egyesületének igénye, hogy az elítéltek kivétel nélkül kapjanak (még a tisztességes jövedelemmel rendelkezők is) havi háromezer fo— Ha tíz év múlva ez a ház emberek találkozóhelye lesz, ahol csak bejelentik, melyik este melyik termet kérik, mi szükség lesz a népművelőkre? — Én nem hiszem, hogy Mivel értek egyet az erdélyi magyarok, szászok, szlovákok és más nemzetiségű román állampolgárok problémáinak megoldását illetően? Itt egyik költőnk gondolatát hívom segítségül: „Mi dolgunk a világon? / Küzdeni erőnk szerint a legnemesbe- kért...” és segítségül hívom Sütő András üzenetét is Erdélyből: „Maradok, másként nem tehetek." E gondolatok foglalkoztattak a közelmúltban, s íme most nyilvánosan is elmondtam őket. Azért, hogy itt, Erdély szomszédságában élő emberek egyikeként hangot adjak annak, hogy a gondok és bajok, attól függetlenül is léteznek, hogy beszélünk azokról vagy sem. Szlávik György, Békéscsaba rintos jövedelemkiegészítést. A betegektől, meghurcoltak- tól nem sajnáljuk, de akkor, amikor százezrével vannak létminimum alatt élő állampolgárok, nem tartjuk helyesnek a kivételezést. Visz- szajutunk oda, amit elítéltünk, hogy a múltban viselt szerep határozza meg az érdemeket. Hangos az ország a napjainkban bekövetkezett áremelésektől. Mindenki pro és kontra mondja a -maga igazát. Sajnos, a vállalati és minisztériumi szakemberektől nem hallani olyan megoldásokat, mely nem a lakosság vállára kívánja rakni a terhet. Mi az önköltség csökkentésének felelős feladatát kívánjuk követelni a felső vezetéstől. A termelésben lévő bajok lényeges okát az adópolitikában, a laza munkafegyelemben, a szervezetlenségben, a felelőtlen pazarlásban látjuk. Azok a vezetők, akik ezeknek a követelményeknek nem tudnak eleget tenni, adják át helyüket. Ezt várjuk és követeljük felső vezetőinktől, míg beosztásukban a nép bizalmát élvezik. Szocialista Demokrácia Frontja elnöksége csak a tárgyi lehetőségekkel fognak élni. Szakmai segítségre, együttműködésre — a fentiekben elmondottak alapján — mindig szükség lesz. Kiss Katalin Ez még tavaszi kép: csendes pillanat a rajzszakkörben Fotó: Gál Edit II legnagyobb bűn homokba dugni a fejünket flz ifjúsági ház nem vész el — csak átalakul
