Békés Megyei Népújság, 1989. szeptember (44. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-20 / 222. szám

O 1989. szeptember 20., szerda Ceausescu leváltását követeli a Nemzeti Megmentés Frontja Romániában Romániában Nemzeti Megmentés Frontja elneve­zéssel új ellenzéki csoport jelentkezett, legalábbis ilyen szervezet nevében tették közzé azt a felhívást, amely Nicolae Ceausescu személyi kultuszának elítélését, a Ro­mán Kommunista Párt fő­titkárának leváltását sürge­ti. A felhívást az RKP no­vember 20—25-re kitűzött kongresszusának küldöttei­hez címezték és egy példá­nyát eljutatták az AP ame­rikai hírügynökség bécsi irodájának. Az AP egy nyu­gati megfigyelőt idézve le­hetségesnek tartja, hogy a Nemzeti Megmentés Front­ja a Román Kommunista Párton belül szerveződött. Egyelőre nem ismeretes, milyen körben terjed és pontosan kiktől ered a fel­hívás. ­A felhívás egyebek között leszögezi: „Talán, már csak Ceausescu távozásával le­het elkerülni, hogy a lakos­ság elkeseredettsége véres társadalmi konfliktusba tor­kolljon." A dokumentum a Ceau­sescu elnök és családja kö­rül kialakult személyi kul­tuszt „visszataszítónak és kártékonynak” minősíti, amely „még Sztálin kultu­szát is túlszárnyalja, a po­litikai életet miszticizmussá és bálványimádássá nyomo­rította” — szögezi le a fel; hívás és megállapítja: „Mindez ahhoz vezetett, hogy a pártélet a Ceausescu családra korlátozódik. A több, mint 3 millió párttag már csak arra jó, hogy be­fizesse tagdíját, s a párt­vezetés hű alattvalóiként el­fogadja, megtapsolja és ma­gasztalja a főtitkár bár­mely határozatát, legyen az jó vagy rossz”. Az írás szerzői ezután té­telesen utalnak a lakosságot sújtó élelmiszerhiányra, a télen fűtetlen lakásokra, az egészségügyi ellátás ala- csony szintjére, a közszük­ségleti cikkek hiányára, majd megállapítják: az egészségügyi ellátás siral­mas állapota miatt növeke­dett a halálozások aránya és az országban ismét felütöt­ték fejüket az olyan rég el­tűnt járványok, mint a szi­filisz és a tuberkolózis. A dokumentum szerzői vé­gül követelik: „tekintettel Ceausescu számos és súlyos hibájára, ingatag egészségi állapotára és előrehaladott korára, a kongresszus váltsa le pártfőtitkári tisztségéről és újítsa meg a pártveze­tést". D jövő év októberére összehívták az SZKP kongresszusát Jövő év októberére ösz- szehívták a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXVIII. kongresszusát. A pártkongresszus megtartásá­ról szóló határozatot az SZKP KB nemzetiségi kér­désekről kedden megnyílt tanácskozásán fogadták el: az ülés első napirendi pont­ja a soron következő párt- kongresszus időpontjának meghatározása volt. Ezt követően az SZKP KB ülésén Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, a Leg­felsőbb Tanács elnöke meg­kezdte a nemzetiségi kérdé­seket áttekintő beszámoló előterjesztését. Tovább tart a Peugeot gyár munkásainak sztrájkja, akik magasabb béreket követelnek a Champs-Élysées-n Jelentés a menekültekről Szakadatlanul tart az NDK-menekültek beáramlá­sa az NSZK-ba. Hétfő éjjel 610-en utaztak be Bajoror­szágba autóbuszon, vasúton és magángépkocsirr. Azonnal elhelyezték őket a tiefen- bachi, és a freilassingeni tá­borokban, valamint a deg- gendorfi és a grafenaui tá­borokban. Ily módon a magyar— osztrák határ megnyitása óta összesen immáron mint­egy 17 ezer keletnémet ál­lampolgár érkezett az NSZK-ba Magyarországon és Ausztrián keresztül. Eze­ket az adatokat a bajor ha­tárőrség közlésére hivatkoz­va kedd reggel közölte a Deutschlandfunk (DLF) rá­dióállomás. A rádió ez alkalommal is jelezte, hogy az áttelepülni vágyók helyzete, illetve a Magyarországra való be­utazás az utóbbi napokban megnehezült. A hatóságok — az NDK-ban és Csehszlo­vákiában egyaránt — a ke­letnémet állampolgároktól visszavesznek korábban ki­állított érvényes útiokmá­nyokat. Csehszlovákiában például leszállítanak a vo­natról olyan fiatal szemé­lyeket, akikről feltételezik, hogy Magyarországról az NSZK-ba szeretnének to­vábbutazni, és a gyanúsítot­takat visszaküldik az NDK- ba. A SZOVJETUNIÓBAN 125 EZER rendszeres kábítószer-fo­gyasztót tartanak nyilván, közülük 60 ezer számit szen­vedélybetegnek. Az első fél évben 1240 esetben alkal­maztak kényszergyógykeze­lést, ugyanakkor ezerrel nőtt a narkósok száma. A rendőr- ség_ a kábítószer-kereskede­lem felszámolására törek­szik, de a leghatékonyabb intézkedések ellenére is csak a drogok 15-20 százalékát si­kerül elkobozniuk. MEGVÁLTOZOTT A HAGYOMÁNYOS CSALÁDKÉP AMERIKÁBAN Régebben ugyanis az apa dolgozott, az anya pedig a háztartást vezette. Ma már a családok kétharmadában mindkét szülő dolgozik. Nagy problémát jelent számukra, hogy nincs, aki gondoskod­jék a gyerekekről. A társa­dalom mindeddig nem tud­ta megoldani ezt a kérdést. Kevés a bölcsőde, óvoda és napközi otthon, ezen intéz­mények 45 százalékában hiá­nyoznak a szakképzett peda­gógusok. AZ AMERIKAIAK TÖBBSÉGE TART EGY ÚJABB VILÁGHÁBORÚTÓL Fél évszázaddal a máso­dik világháború kitörése után az amerikaiak többsé­ge hiszi, hogy egy ilyen mé­retű világégés újra bekövet­kezhet. Egy körkérdés alap­ján, amelyben 1200 egyént interjúvoltak meg, kiderült, hogy a megkérdezettek többsége a nukleáris ka­tasztrófától tart leginkább, amely az elkövetkező 20 év­ben bekövetkezhet. Arra a kérdésre, előfordulhat-e, hogy az elkövetkező két év­tizedben emberek millióit gyilkolják le vallási vagy etnikai okokból, a megkér­dezettek 60 százaléka igen­nel válaszolt. A BUDAPESTI MCDONALD’S-NAK VAN A LEGNAGYOBB FORGALMA A világ majd minden ré­szében megtalálható McDo­nald’s- éttermek közül állí­tólag a budapestinek van a legnagyobb forgalma. Csak augusztusban 245 ezer ven­déget szolgáltak ki, és egyes napokon egymillió forintos bevételt (160 ezer dollár) valósítottak meg. A McDo­nald's igazgatósága 20 évre meghosszabbította szerződé­sét a Bábolnai Mezőgazda- sági Kombináttal, amely a húst szállítja az étterembe. A közeljövőben még öt ilyen éttermet nyitnak Bu­dapesten, Győrött és Debre­cenben. EURÓPAI ARISZTOKRATÁK TALÁLKOZÓJA Az európai arisztokrata családok 200 tagja tartotta meg a közelmúltban talál­kozóját Porto portugál vá­rosban, hogy elpanaszolják, milyep hátrányos helyzet­ben vannak a mai világban. A nők közül sokan extrava­gáns ruhákat viseltek, és sok drága ékszert is megfi­gyeltek az újságírók. Töb­bek között olyan nevek is előfordultak. mint Bis­marck, Löwenstein és Obo- linsky. A tanácskozás fő té- ' máia az volt. hogyan ve­gyen részt az arisztokrácia Európa jövőjének kiépítésé­ben. KOMCOMOJlbCKafJ a npaBna írta Hz utolsó fagyok... Egy politikai portré vázlatai: 13 hénap Konsztantyin Csernyenko életéből A végtelenségig vitatkozhatnánk azon, hogy K. U. Csernyenko véletlenül került-e a főtitkári tisztségbe vagy sem. Ma mindenesetre számomra és nem csak számomra már világos, hogy nem. Csernyenko 1911. szeptember 24-én született a kraszno- jarszki országrészi Boldaja Tyesz községben. Apparatcsik- ként kezdte karrierjét. A ’40-es években a Krasznojarszki Országrészi Pártbizottságnak, majd a Penzai Területi Párt- bizottságnak volt a titkára. Érezve hiányos műveltségét (mindazonáltal ez nem zavarta őt abban, hogy felelősségtel­jes tisztségeket töltsön be), Csernyenko 1945-ben elvégzi az SZK(b)P KB Pártszervezői Főiskoláját. 1948-tól a Moldovai Kommunista Párt KB apparátusában dolgozik, ahol 1950-től L. I. Brezsnyevnek a beosztottja, akit a KB első titkárának küldtek a köztársaságba. Attól kezdve kerrierje elválasztha­tatlan L. I. Brezsnyev karrierjétől. K. U. Csernyenko magas ívű politikai karrierje 1965-ben kezdődött, amikor kinevezték az SZKP KB általános ügy­osztálya vezetőjének. E sajátos szolgálatnak az a specifiku­ma, hogy az első naptól kezdve az utolsóig a párt vezetőjé­nek környezetében levők (titkárok, tanácsadók, gyors- és gépírónők stb.) az általános ügyosztályhoz tartoznak. Ezért az oszlálvvezető — a vezér kreatúrája — hosszú szövetségre van „ítélve”. Csernyenko vitathatatlanul az apparátus kiemeltje volt, akihez nagy reményeket fűztek. Mindez a nyilvánosság, a pálvázati rendszer teljes hiányának, a sógorság-komaság, a demokratikus erők gyengeségének körülményei közepette történt. Az egyöntetűen megválasztott főtitkár tevékenységét az Andropov temetésére érkezett vezetőkkel folyatott intenzív hagyományos kapcsolatok ápolásával kezdte. Két nap alatt, 1984. február 14-én és 15-én K. U. Csernyen­ko találkozott Franciaország, India, az NSZK, Anglia. Olasz­ország. az Egyesült Államok, Kuba, Afganisztán, Vietnam és sok más állam vezetőivel. Mindegyikük a saját feladatainak megoldásával foglalkozott. De Csernvenkónak, a tapasztalt apparatcsiknak volt elképzelése, melyek a nyugati politiku­sok elsőrendű érdekei. Leküzdve öregségét, fájdalmait, azt a látszatot keltette, hogy friss mind testileg, mind szellemi­leg. Ettől sok minden függött, többek között a kelet—nyugati kapcsolatok távlatai is. Hogy ez mennyire sikerült neki, azt A. Hammer visszaemlékezéseiből is megítélhetjük: .......Cser­n yenko úgy döntött, hogy nem a hivatalos fogadásokra szol­gáló kremli kabinetjében találkozik velem, hanem munka­helyén ... Természetesen szerettem volna tudni, igaz-e, hogy nagy beteg. Könnyedén felállt a szoba túlsó végén álló asztal mellől, és felém indult mosolyogva a kezét nyújtva. Kissé rózsaszí­nű arca és magabiztos mozdulatai egyáltalán nem emlékez­tettek arra a sápadt, erőtlen alkatra, akit a tévében láttunk.” 1984 márciusában a Kremli Kongresszusi Palotában K. U. Csernyenko találkozott a választóival, akik előzőleg alapos rostán és kioktatáson mentek keresztül. Szenvtelen beszédét 46 ízben szakították tapssal félbe, és beszédének záróakkord­jai öt és fél ezer ember hangos éljenzésébe fulladtak. K. U. Csernyenko anélkül, hogy elszakadt volna a szövegtől, ismer­tette akcióprogramját, amelyből azt lehetett kivenni, hogy iskolareform várható. Az ország ismét a pangás légkörébe merült. „Mozdonyunk” ismét befutott az alagútba. Említésre méltó a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsában megtartott választások menete. 1984. március 4-én, vasárnap a tadzsik dolgozók abszolút többsége 13 órára „a kommu­nisták és a pártonkívüliek tömbjére” adta le szavazatát, őket az örmények előzték meg (12 órára). Maradtak az utol­érhetetlen kirgizek. Itt már helyi idő szerint reggel 10 órára a választók 91 százaléka leszavazott. Az ország felnőtt la­kosságának 99,9 százaléka a szavazókörzetek büféiben árusí­tott kolbászra váltotta szavazatát. De még egy ilyen felfújt százalékarány sem volt elegendő. Nahicsevanban, a Karabah- heevvidéken és a Badahsan-hegyvidéken a szavazás 100 szá­zalékos volt. A lapok tele voltak ä győztes jelentésekkel. A nép, annak törekvései és igényei véglegesen elvesztek a számok árada­tában. Közben a tervgazdaság agonizált. 1984. április 11-én Csernyenko egyhangúlag az állam el­nöke lett, és ebben lekörözte elődeit. Brezsnyev ezt az utat majdnem 13 év alatt tette meg, amihez még új alkotmányt is ki kellett találnia. Andropov hét hónap alatt. Konsztan- tvin Usztyinovicsnak nem egészen hét hónapra volt szük­sége. Az az ember, aki soha sehol nem dolgozott önállóan, egyidejűleg óriási hatalmat ragadott magához. Következtek a kitüntetések. Minden különösebb ok nél­kül, a jubileumok alkalmából. Kitüntette a honvédelmi mi­nisztert, a KGB főnökét, a pártellenőrzési bizottság elnö­két. Ezután más személyek, szervezetek és egész városok következtek. Csernyenko elvtársnak az atomenergetika gyor­sított fejlesztése szavatolására vonatkozó utasításai emléke­zetessé tétele céljából a Csernobili Atomerőmű 97 építőjét tüntették ki rendjelekkel, többek között az atomerőmű ma is elítélt igazgatóját, V. Brjuhanovot. Kizim Trofimovics, a Csernobili Atomerőmű építésvezetője pedig az objektum gyorsított üzembe helyezéséért megkapta a szocialista mun­ka hőse címet. Nem feledkeztek meg a Nemzetközi Kapcsolatok Moszk­vai Állami Főiskolájáról sem, amelyet kitüntettek a Mun­ka Vörös Zászló Rendjellel „a nemzetközi szakemberek képzésének ügyében kifejtett sok éves gyümölcsöző tevé­kenységéért”. Micsoda .véletlen egybeesés: nemrég ide fel­vételizett Csernyenko unokája! Azonban szeretném leszögezni, hogy a gyerekek igen gyakran „öröklik” a szülők rossz tulajdonságait. Konsztantyin Usztyinovics gyermekei, mint amennyire tu­dom, elkerülték ezt a sorsot, és szerények, mértéktartóak. Fia. Vlagyimir Konsztantyinovics hosszú ideig F. Jermas- nak, a Szovjetunió Állami Filmbizottsága egykori elnöké­nek volt a tanácsadója, és apja 13 hónapig tartó vezetése alatt a bizottság elnökhelyetteseként tevékenykedett. Azok az emberek, akiknek hosszú ideig volt dolguk Vlagyimir Konsztantyinoviccsal, még napjainkban sem emlékeznek semmi olyanra, ami lejáratta volna őt a szenzációra éhes tömeg szemében. Lányával. Jelena Konsztantyinovával 1981-ben sikerült rövid időre találkoznom. Nem volt benne semmi kihívó, egyszerű, szerény volt. Végzettségét tekintve történész, és az SZKP KB Marxista—Leninista Főiskolája Központi Pártle­véltárában dolgozott. Köztudott, hogy Csernyenkót a pártépítés elméleti szak­emberének tartották. V. Pribitkovnak, személyes tanács­adójának a szerkesztésében számtalan könyvet és oktatási segédeszközt jelentetett meg. Azonban nem ő volt az egyedüli. A központi lapok dicshimnuszokat zengtek Csernyenko elvtárs „műveiről", leveleket küldtek a helyszínekről. Konsztantyin Usztyinovics nagyszerűen ismerte ezt a ra­finált technológiát. Ö maga is számtalan ilyen levélnek volt a szerzője. Ebben az általános hamis emelkedettségnek és egyöntetű­ségnek a légkörében szeptember 24-én egy nap írták alá és tették közzé Csernyenko Lenin-rend,jellel és a harmadik Sarló és Kalapács aranyéremmel való kitüntetéséről szóló rendeletet. Születésnapja alkalmából. Csernyenko öreg és gyógyíthatatlan beteg volt. Azonban talált magában annyi erőt (ami csodálattal töltötte el Ar­mand Hammert), hogy 1984. november 1-jén, Indira Gandhi elhalálozása miatti nemzeti gyásznapon felkeresse Moszk­vában az indiai nagykövetséget. November 5-én találkozott a szocialista országok ifjúsági szervezeteinek vezetőivel. November 7-én életében utoljára állt a mauzóleum emel­vényén. És ereje elhagyta Csernyenkót. D. Usztyinovnak, barátjá­nak és harcostársának temetésén már nem volt ott. A ba­rát elvesztése okozta fájdalom és a szomorú gondolatok ar­ra késztették Csernyenkót, hogy megadja a tiszteletet az el­hunytnak, és Izsevszket sietve átkeresztelték Usztyinovnak. Moszkva kujbisevi városkerületének választói a Kreml üléstermében már Csernyenko nélkül találkoztak K. U. Cser- nyenkóval, az OSZFSZK Legfelsőbb Tanácsának képviselő- jelöltjével. A „találkozót” Grisin nyitotta meg. ö olvasta fel Csernyenko beszédét. Amint másnap a Pravda közölte, „a gyűlésen jelen levők nagy megelégedéssel és hosszan tartó tapssal fogadták K. U. Csernyenko beszédét”. Az egész or­szágot elárasztották „a dolgozók reagálásai”. Utoljára a főtitkár 1985. február 28-án jelent meg a tv- nézők előtt. A hatalom felső régióinak egy csoportja át­nyújtotta neki a képviselői igazolványt. Csernyenko, akit Grisin támogatott, csendesen, hadarva, asztmarohamaktól fulladozva beszélt. 1985. március 10-én 19 óra 20 perckor 74 éves korában elhunyt Konsztantyin Usztyinovics Csernyenko. J. K. Ligacsovfiak a XIX. pártkonferencián tartott beszé­de lerántja a leplet korának „utolsó akkordjáról”: „Meg kell mondani a teljes igazságot. Ezek aggodalommal teli napok voltak. Teljesen más döntések is lehettek volna. Fennáll ez a reális veszély ...” k. Bajalinov

Next

/
Thumbnails
Contents