Békés Megyei Népújság, 1989. szeptember (44. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-19 / 221. szám

1989. szeptember 19. kedd o „Nadrágos úriemberek huncut mulatsága” Deutsch Tamást nem volt nehéz megtalálnom szombat délelőtt a ligetben. Magas, vékony alakja kiemelkedett a tömegből. A békéscsabai eseményre farmerkabátká­ban, bordó kordbársony nad­rágban és fehér pólóban ér­kezett. Bal fülében piciny fülbevaló, hosszúra hagyott barna haja lobogott a szél­ben. Készséggel tesz eleget ké­résemnek, hogy rám szánjon néhány percet. Színes anya­got terveztem vele, hogy a kép mégis' inkább sötétre si­került, az nem az ő hibája. — Mit szól a Népújságban megjelent levélhez, amely­ben a Józan Magyar Társa­ság bikaborjúnak nevezi? — Nem a levélírók talál­ták ki. Prágában az egyik újság állapította meg, hogy a Fideszesek alacsony osz­tályba járnak még a demok­rácia iskolájában, de már tudják — mint a megvadult bikaborjak —, ha vörös színt látnak, akkor támadni kell. — ön alig múlt 23 éves. Mikor kezdett el politizálni? Netán van valami családi in­díttatása? — Azt gondolom, hogy szinte valamennyi családban politizálnak. Amikor olyan 14 éves lehettem, ha asz­talhoz ültünk szüleimmel (édesapám közgazdász, a mamám vegyésztechnikus) és két évvel fiatalabb öcsém­mel. megtárgyaltuk történel­mi leckéinket, s ehhez pluszt kaptam szüleim elbeszélései­ből . . . — Felmérték-e, amikor Prágába indultak, hogy kel­lemetlenségük lehet egy ide­gen országban, idegenként politizálni? Hiszen, ha jól tudom, figyelmeztetést kap­tak, hogy nem vagyunk kí­vánatosak ott, akkor augusz­tus 21-én a szomszéd or­szágban? — Nem tudok konkrét fi­gyelmeztetésről. A csehszlo­vák külügyminisztérium szó­vivője azt nyilatkozta au­gusztus 20-a előtt, hogy az általuk illegálisnak titulált tüntetést nem engedélyezik. Ha mégis sor kerül valami­féle demonstrációra, azt fel­oszlatják, és nem garantál­ják a külföldi turisták, új­ságírók személyes biztonsá­gát. Ennyi volt. Személyre szólóan még informálisan sem érkezett semmiféle til­tás. Egyébiránt természetes, hogy felmértük mi történhet. Tudjuk, az elmúlt év au­gusztusa óta, hogy a külön­böző prágai megmozduláso­kat milyen hihetetlen bruta­litással verik le a belügyi Már harmadik éve mond­hatjuk, hogy megyénkben autósmozi működik. Az or­szágban mintegy 10-12 ilyen mozi van, s ebből is hat Pest megyében. A kurió­zumnak számító pósteleki autósmoziról a Kontúr Mo­ziüzemi Vállalat igazgató­ját, Dankó Pált kérdeztük. — Hogyan jutott eszükbe, hotry autósmozit létesítenek? — A Pest megyéi példá­kat látva úgy gondoltuk, megyénkben is elkelne egy ilyen moziszolgáltatás. Az ottani tapasztalatokat fel­használva figyelembe vet­tük a környező három vá­rosban (Békéscsaba, Gyula, Békés) mutatkozó igénye­ket, így esett a választás Póstelekre. Persze ez nem jelenti azt, hogy máshon­nan ne jöjjenek ide autós­mozi-kedvelők. — Mennyibe került ez a mo­zi? — Egymillió-négyszázezer forint. Vetítőfalat kellett szervek. Mint minden gon­dolkodó ember, mi is arra számítottunk, hogy esetleg megvernek, netán bekísér­nek. De arra senki sem szá­mított, hogy nyolc napig bör­tönben tartanak és bíróság elé állítanak. Nem követtünk el törvényellenes cselek­ményt, még a cseh törvé­nyek szerint sem. Azt .mond­ták, jogsértők voltunk. Mert a politikáról ugye lehet vi­tatkozni, de annak helye nem a bírósági termekben van. Az lehetett volna egye­dül csak a megfelelő, ha a politikai érveket, vélemé­nyeket nem egy büntetőeljá­rás köntösébe csomagolják. — Amikor ismerőseimnek elmondtam, hogy interjút, il­letve színes anyagot készü­lök önnel készíteni, arra kér­tek, kérdezzem meg, milyen \jogon beszéltek Prágában a magyar nép nevében? — Szó sem volt erről. Ha az emberek ezt érezték, ak­kor ez az érzés — vélemé­nyem szerint — egyfajta fé­lelem. Mert Magyarországon a politikai megnyilatkozások szinte mindig „a magyar nép nevében, a magyarság érde­kében stb.” hangzottak el. És ez él még az emberek tu­datában. Úgy szóltunk, hogy mi, magyar demokraták, so­ha nem értettünk egyet az­zal, ami 1968-ban Prágában történt. — Hogyan gondolkodik ma egy 23 éves fiatalember az ország jövőjéről? — Válságos helyzetben áll az ország. Mégis optimista vagyok. Ügy érzem, hogy egyre többen látják be, hogy a XX. század végén, a XXI. század küszöbén a nép, a nemzet, a társadalom sofs- kérdése az, hogy végre a de­mokratikus fejlődés, az eu­rópai, a polgári demokrácia fejlődésének útjára lépjen az ország. Ha a szabad válasz­tások megtörténtek, remél­emelni, gépházat, parkolót kialakítani, büfét felállítani, utat építeni és más egyebe­ket ... — 1987. augusztus elsején nyitottak. Három év elteltével rentábilisnak bizonyult a be­ruházás? — A közvetlen költségek­kel számolva mind a három évben nyereséges volt. — Hogyan fogadta a közön­ség? — Kétségtelen, hogy réteg­igényt elégítünk ki. főleg fiatalok, gyermekes csalá­dok látogatják az autós­mozi előadásait. Előfordult, hogy a 150 autó befogadá­sára alkalmas moziban négyszáz autót kellett elhe­lyezni. — Gondolom, az érdeklődés a filmektől is függ? — Ez természetes. A mű­sorpolitikánkban egyértel­műen a siker- és közönség­filmeket, a könnyű, szóra­koztató műfajt tartottuk szem előtt. Ilyen filmeket vetítettünk. hetőleg egy legitim parla­ment, legitim kormány jöhet létre és ez a kormány hoz­záfoghat egy nagyon radiká­lis átalakításhoz, ami mind a politikában, mind pedig a gazdaságban szükségeltetik. De hangsúlyozom, mindezek feltétele a szabad választás. — Az emberek azt mond­ják, elég már a politikai csa­tározásokból, hiszen bele­pusztulunk abba, hogy a gazdaságunk ott áll a sza­kadék szélén. — Való igaz, hogy folyik politikai harc. De hiszen ez így van minden demokrati­zálódó országban. A dikta­túrában nem folyhat politi­kai küzdelem, mert a rend­őrség erőszakkal lép fel a másként gondolkodókkal szemben. Mondják, valóban, hogy ,',nadrágos úriemberek huncut mulatsága” a nem­zeti kerekasztal mellett fo­lyik. de mi van a gazdaság­gal? Mindannyian érezzük, hogy egyre nehezebben élünk. Mégis miért nem a gazdasággal foglalkozunk? Mert a mostani kommunista kormánynak sem önbizalma, sem bátorsága a negatív kö­vetkezményekkel járó gaz­dasági intézkedések megho­zatalára. Nincs önbizalma, mert a helyére nem szabad választások útján került. A kérdés az, hogy ez a kor­mány, amely nem képes fel­adatát ellátni, miért van még mindig hatalmon? Egy­részt még mindig azok van­nak hatalmon, akik 1956- ban a szovjet tankok hátán érkeztek. Másrészt ezt a kor­mányt a magyar gazdaság legfontosabb érdekszövetsé­gei támogatják, mint az ipa­ri, mezőgazdasági és víz­ügyi lobbik. Természetesen ezért a nemzeti jövedelem­ből ők szépen részesültek — eddig. Most viszont fordult a kocka. A kormánynak nincs pénze, az igényeket nem tudják kielégíteni. Mindezekért is- mondjuk azt, hogy a kommunista kor­mánynak mennie kell! — Mielőtt leültem önnel beszélgetni, figyelmeztettek', vigyázzak, mert kemény le­génnyel ülök szembe ... Mi­re gondoltak? — Talán arra, hogy poli­tikai kérdésekben határozot­tak az álláspontjaim. Ko­molyan hiszem azt, amit csU nálok. Igaz, nem is állítok olyan, amire érvek sokasá­gát ne tudnám felhozni. Ez­zel szemben meggyőzhető is vagyok, ha az állításomat erősebb érvekkel cáfolják meg .. . Béla Vali — Es mindezt mennyiért? — Személyenként 50 fo­rintot kell fizetni ebben a moziban. Persze, ez a jövőt tekintve több is lehet. Ter­vezzük autórádiókon keresz­tül a hangosítást, amely persze növeli a belépője­gyek árát. — Lesz-e máshol is ilyen mo­zi? — Szerettünk volna az Orosháza melletti. Gyopá- rosfürdőn is összehozni egy autósmozit. Ez azonban a városi tanács miatt nem sikerült. (Pest megyében versenyeznek a városok egy ilyen moziért.) — Az autósmozik általában idényjellegűek. Mennyiben be­folyásolja ez a vetftések gya­koriságát? — Az elő- és utószezon­ban két-három szünnapot tartunk egy héten, nyáron azonban minden* este vetí­tünk, esetenként éjszaka 11 órától is. Most már elérkez­tünk az utószezonhoz, ami előreláthatóan szeptember végén ér véget. H. A. fl négykerekűek mozija Eredményesen zárult a politikai tárgyalások plenáris ülése (Folytatás az 1. oldalról) gyűlés teljes mértékben be­töltheti történelmi hivalását a jogállamiságra való átme­netben. Az átmenet zavar­talansága és a demokratikus elvek szempontjából elfogad­hatatlannak tekintjük a te­rebélyesedő visszahívási kampányt, amely nehezíti a képviselői testület munká­ját. — Az ország érdeke, hogy mielőbb szabad választáso­kat tartsunk. Ehhez viszont az is szükséges, hogy a pár­tok működése, gazdálkodása törvényes garanciák, rende­zett jogi keretek között tör­ténjék. A fejlett polgári demokráciák gyakorlata ar­ra int, hogy ne korlátozzuk a pártok működését ott, ahol az nem ellentétes a jogállamiság követelményei­vel. Az MSZMP mint első­sorban a munkavállalók pártja ezért is ragaszkodik ahhoz, hogy állami jogsza­bály, törvény ne tiltsa a munkahelyeken való szabad szerveződést. — Az MSZMP — a vá­lasztás eredményeitől füg­gően — készen áll arra, hogy más pártokkal együtt osztoz­zon a kormányzati felelős­ségben. Elkerülhetetlen, hogy a jelen helyzetben a poéti­kai erők inkább az egymás­ból való elhatárolódásban, saját politikai arculatuk ki­alakításában és megismerte­tésében érdekeltek. Ennek ellenére már a következő hónapokban is munkálkod­nunk kell azon, hogy az önös pártérdekek ellenére a közös felelősségérzet és együttmunkál'kodás is uralja a politikai terepet. — Sorsdöntő hónapok előtt állunk. Nem kis mértékben e teremben ülőktől is függ. élni tudunk-e a páratlan történelmi lehetőséggel, meg- teremtjük-e a modernizációt, segítő demokratikus jogálla­mot. Most újjászülető baloldali, szocialista reformpártunk e történelmi lehetőség kihasz­nálására mozgósítja erőit, és ennek támogatására hív fel minden, a haza sorsáért fe­lelősséget érző magyar ál­lampolgárt — mondotta be­fejezésül Nyers Rezső. Ezután az elnök Szabad Györgynek, az EKA tárgya­lódelegációja tagjának adta meg a szót: — Percekkel ez­előtt még szavakat mérle­geltünk, mondatokat egyez­tettünk, megpróbáltuk pon­tokba sűríteni mindazt, ami­ben egyetérteni tudtunk. Ha visszagondolunk a néhány hónappal ezelőtti indulásra, azt kell mondanunk: sokat elértünk abból, amit akkor célul tűztünk, ha korántsem mindent. Az ország közvéleménye hamarosan meg fogja ismer­ni, mi az amiben meg tud­tunk egyezni, mi az, amiben szembesíteni tudtuk egymás­sal álláspontunkat, és remél­jük, meg fogja érteni, hogy. nem hiába és nem a fejek fölött tárgyaltunk. Amikor ezeket a tárgyalásokat meg­kezdtük, egy fordulattal él­ve azt mondtuk: nem kár­tyaasztalnak tekintjük a ta­nácskozóasztalt, ahol az egyik fél annyit nyer, amennyit a másik veszít. Hanem annak, amivé remé­nyem szerint tenni is tud­tuk. Olyan asztallá tudjuk emelni, amely fölött megfo­galmazódik a jövő Magyar- országa kifejlődésének alap­ja. — Mi egy békés átmenet­nek a feltételeit akartuk megteremteni. Talán nem mindent sikerült máris biz­tosítani. De úgy gondoljuk, ahhoz eleget, hogy az ön­erejére ébredt nép most már cselekedhessen a jog bizto­sította keretek között, a de­mokrácia értelmét felismer­ve a szabad vélemény- és akaratnyilvánítás útján a maga jövőjéért. És akik itt vagyunk, so­kan talán nem is lépünk többé az aktív politika me­zejére. Átadjuk a helyünket azoknak, akik vállalni tud­ják a jövő kiépítésének és az alapokon való továbbépít- kezésnek a lehetőségét. De arra valamennyien vigyázni fogunk, hogy senki meg­csorbítani azt, amit elér­tünk — minősítsék ezt ke­vésnek vagy elégnek — ne merje. Amit az önkény he­lyébe a demokrácia előle­geként megteremtettünk. És legyen meg a lehetőség a továbbépítésre. Mi szerepünket betöltve lelépünk, sokan közülünk a továbbépítés, a javítás mun­káját vállalva, azzal a re­ménnyel, hogy amit tettünk, abban a jelen és a jövő felismeri a nemzetféltő szán­dékot, az emberi tisztességet, a magyar és az európai tör­ténelmi örökség megbecsü­lését és a tettekre vállalko­zó emberek bátorságát arra, hogy az utánunk következők jobbat, messzebbre hatolót, eredményesebbet teremtse­nek. Ennyit akartunk. Remél­jük, utánunk mód lesz arra, hogy a nálunk jobbak, a ná­lunk merészebbek, a nálunk alkotóképesebbek a biztos alapról továbblépve még többet nyújtsanak a veszé­lyeztetett, de reméljük, a ve­szélyek fölé fejét emelni tu­dó népünknek. Köszönöm a figyelmet — mondotta vége­zetül Szabad György. A harmadik oldal képvi­seletében Nagy Imre szólalt fel. — A harmadik oldalon részt vevő társadalmi szer­vezetek nevében örömmel üdvözlöm a tárgyalásokon hosszú munkával elért ered­ményt. Ezúton a széles nyil­vánosság figyelme előtt is kijelentjük, hogy a közösen kidolgozott törvényterveze­tekkel egyetértünk, azok parlament elé terjesztését szorgalmazzuk. Meggyőződé­sünk, hogy a törvényterve­zetek jó alapot biztosítanak a mindenki által óhajtott békés átmenetre, megfelel­nek a magyar társadalom nagy többsége valódi érde­keinek. Ugyanígy egyetér­tünk a jogszabályba nem foglalható egyéb megállapo­dásokkal. — Honfitársaink aggódó figyelmétől kísérve pár hó­nappal ezelőtt arra fogtunk össze — egyébként politikai vitában álló, egymással né­ha ütköző szervezetek —, hogy közösen kimunkáljuk a felelős, békés átmenet me­netrendjét, szabályait és biz­tosítékait, egy kudarcot val­lott, de romjaiban még lé­tező és működő társadalmi gyakorlatból egy, az euró­pai fejlődés követelményei­nek és történelmi múltunk­nak jobban megfelelő, közö­sen óhajtott, de ma még nem létező újba. Azaz híd­építő szerepre vállalkoz­tunk a tegnapi és a holnapi Magyarország között. Erős, stabil hídra van itt szük­ség ... — A békés átmenet felté­tel- és eszközrendszerének egy szeletét megteremtettük. Megállapodtunk az alkot­mány módosításában, ezen belül a köztársasági elnöki intézmény létrehozásában. A harmadik tárgyaló félként részt vevő szervezetek mi­előbbi köztársasági elnök- választást tartanak szüksé­gesnek, közvetlenül a nép által történő választás for­májában. Megállapodtunk egy korszerű, jó, bár mond­ják meg őszintén, kicsit bo­nyolult' választási rendszer­ben. Ezen belül megoldást találtunk a pártként mű­ködni nem akaró társadal­mi szervezetek részvételének lehetőségére. Megállapod­tunk a pártok működésével, gazdálkodásával kapcsolatos kérdésekben, és — ha a par­lament elfogadja javasla­tunkat — kiépülhetnek a szükséges intézményes biz­tosítékok, garanciák, mint az alkotmánybíróság vagy a köztársasági elnöki intéz­mény. Van tehát mit véde­nünk, már van mi mellett közösen kiállnunk, van mit közösen megvalósítanunk. A munkát azonban még nem végeztük el... Hiszen, ha a szociális problémák kiéleződnek a társadalomban, és a tömegek már nem hisznek a demok­ratikus formákban, akkor mi a legtökéletesebb intézmény- rendszert is hiába hozzuk létre. És ne felejtsük el: akik itt az asztal körül ül­nek, többségükben — ha nem is egyenlő mértékben — a társadalom jobbmódú réte­geihez tartoznak. A másik, amit szóvá kell tenni, az, hogy a holnap pozíciói el­dőlhetnek a színfalak mö­gött is. Az állami vagyonon való elvtelen marakodás for­májában, hogy mire a vá­lasztásokig jutunk, már kész tényként legyen létező egy, a gyakorlatban igazságtalan rendszer helyett egy vagyo­ni alapon meg igazságtala­nabb. Talán ünneprontásnak tűnik, hogy a megállapodá­sok aláírásakor a még előt­tünk álló feladatokról szó­lók. De mi nem ünnepelni, hanem az eddigi -eredmé­nyeket. értékelve, megbecsül­ve tovább cselekedni aka- 'runk — mondotta Nagy Im­re. * * * A három tárgyaló fél ne­vében elhangzott politikai deklarációkat követően Pozs- gay Imre, az MSZMP dele­gációja nevében bejelentet­te: elfogadják az Ellenzéki Kerékasztalnak azt a javas­latát, hogy az alkotmány- módosítás hatályba lépésével egyidejűleg az Elnöki Ta­nács lemond, és a köztársa­sági elnök megválasztásáig az államfői funkciókat — a törvényben előírt normák szerint — az Országgyűlés elnöke látja el. Ezzel azonban — a vára­kozásokkal ellentétben nem fejeződött be a plenáris ülés. Sorozatosan szót kértek egyes, az Ellenzéki Kerék­asztalba tömörült pártok, szervezetek képviselői ... További válaszok, viszont­válaszok és magyarázkodá­sok után az elnöklő Horváth Lajos megkérte a három tárgyaló delegáció képvise­lőit, hogy írják alá a doku­mentumot, amely a sarkala­tosnak nevezett — az alkot­mánymódosítással, az alkot­mánybírósággal, a pártok működésével és gazdálkodá­sával, az országgyűlési kép­viselők választásával, vala­mint a Büntető Törvény- könyv és a büntetőeljárási — törvényjavaslatokkal függ össze. A megállapodást alá­írta az MSZMP, az EKA-ból a Bajcsy-Zsilinszky Endre Baráti Társaság, a Független Kisgazda- Földmunkás- és Polgári Párt, a Magyar De­mokrata Fórum, a Keresz­ténydemokrata Néppárt, a Magyar Néppárt, valamint külön záradékkal a Magyar- országi Szociáldemokrata Párt. Az SZDSZ, a Fidesz, valamint az FSZDL, nem ír­ta alá a dokumentumot. A harmadik oldal. részéről aláíró volt: a Baloldali Al­ternatíva Egyesülés, a De- misz, a HNF, a Magyar El­lenállók, Antifasiszták Szö­vetsége, a Magyar Nők Szö­vetsége, a Münnich Ferenc Társaság. (A SZOT, mint is­meretes, már korábban ki- isonult a tárgyalásokról.) Ezzel befejeződött a poli­tikai egyeztető tárgyalások plenáris ülése, amelyről helyszíni, élő adásban köz­vetített a Magyar Televízió.

Next

/
Thumbnails
Contents