Békés Megyei Népújság, 1989. szeptember (44. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-16 / 219. szám

IZijdUraic* 1989. szeptember 16-, szombat 0 Számítástechnika felsőfokon — alkalmazása alapfokon Gyermekmunka 1989 Koszos kötény a derékon — Egér a ládában — Pohár híján tenyérből — Kérem, győződjön meg személyesen is az igazamról! A nevemet csak magának mondom meg. - Féltem a fia­mat. A hűtőházban dolgoz­nak 230-an. És az a bána­tunk, hogy rosszak a mun­kafeltételeik. Egy slagból isznak, ott mossák a kezü­ket, koszos köpenyben, kö­tényben dolgoznak ... íme gyermekmunka 1989-ben. Fotós kolléganőmmel ke­ressük fel Békéscsabán a hűtőházat. Az udvaron, le- gesleghátul egy nyitott csar­nokban egymás hegyén-há- tán dolgoznak a gyerekek. Némelyiket tízévesnek né­zem. — Hogy ízlik a munka? — kérdezem az ajtóhoz legkö­zelebb álló szöszke fiúcská­tól. — Büdös. — A munka? — Nem, a rohadó papri­ka. M. P. 15 éves. Kezében piros paradicsompaprika, és egy fehér kés. — Mára kinyitottak ne­künk egy WC-t, de addig 200 méterre kellett mennünk egy műhelybe, ahonnan legtöbb­ször kizavartak bennünket. Inni abból a slagból ittunk, ami a kézmosást is szolgál­ta. Most a mosdóban iha­tunk, pohár nincs, ihatunk a markunkból. . . — Mennyi pénzt tudtok naponta megkeresni? — Ha nagyon dolgozunk, akkor 70-80 forintot. H. J. még nem egészen 15 éves. — Előfordul, hogy készen vagyunk egy ládával és áll­dogálunk, mert nincs nyers­anyag. Tessék nézni a kö­tényünket. ez is büdös, mint a paprika. Naponta haza­visszük, a buszon a nejlon- szatyorból illan ki a rossz, kellemetlen szag .. . — Hozzak egy egeret? — áll meg mellettem egy hun­cut szemű, borzas hajú fia­talember ... — Hogyhogy egeret? Az is futkos a paprika között? — Ajaj! Bánszky György, a 611-es Szakmunkásképző Intézet ta­nulóinak felügyelője. Elmon­dom a szülői panaszt. He­lyesel. — Ebben a csarnokban nagy a zsúfoltság. Pontosan 235 gyerek dolgozik itt. Dol­goztunk már máskor is a hűtőházban, de ilyen mosto­hák sohasem voltak a körül­ményeink. Egyetlen targon­ca hozza-viszi a ládákat. Persze hogy nem győzi, ad­dig pedig unatkoznak a gye­rekek. paradicsommal dobál­ják egymást, ahelyett, hogy a munkával lennének elfog­lalva. — A gyerekeken a földnél is koszosabb a köpeny, a kötény. így volt máskor is? — Nem. Mondom, a kö­rülmények most nagyon rosszak ... Amíg az oktatóval beszél­getünk előkerül Mázán Já­nos gyártáselőkészítő. Soro­lom a panaszokat. Igyekszik visszadobni a „labdát”. Ter­mészetes, a helyében én is védeném a mundért. — Nézze, ha valaki szom­jas. elmehet az irodába, az ebédlőbe. Messze van, igaz. Borzasztóan felhalmozódott a nyersanyag, napi 10 vagon paprikát kell feldolgoznunk, ami a kitartó esőzés miatt sajnos, nagyon rossz minő­ségű. Ha nem lennének itt a gyerekek, bajban lennénk, mert nem győznénk a fel­dolgozást. — Talán jobban oda kel­lene figyelni a körülmények­re? — A pár évvel ezelőtti körülményekhez képest, vé­leményem szerint javultak a munkafeltételek. Volt, ami­kor a gyerekek kinn az ud­varon dolgoztak. Most sike­rült nekik egy zárt helyet biztosítanunk. Velük három­szorosára nőtt az egy mű­szakban dolgozók száma, kü­lön WC-t persze, hogy nem tudunk biztosítani, de 200 méterre van, ahova beme­hetnek. A köpennyel és kö­ténnyel kapcsolatban azt tu­dom mondani, hogy le kel­lene adniuk, és itt kimos­nák. Bánszki György itt bele­szól beszélgetésünkbe, és kénytelen ellentmondani, mert véleménye szerint a köpenyt és a kötényt a gye­rekek egy hétre kapták . .. Mázán János folytatja: — A targoncával kapcso­latban csak annyit, hogy ez van, ezt az egyet tudjuk je­lenleg biztosítani... A targonca éppen beáll a csarnok elé, teli ládákat ho­zott. A gyerekek leszedik, ki mennyit vállal. Van, aki két ládát is elbír, és viszik, hogy meglegyen a napi 70 forintos keresetük ... * * * Hűtőházi látogatásunk után jó félórával csengett a szerkesztőségi telefon. Az igazgató ingerült hangon ké­ri ki magának, a „partizán- kodásunkat”, mondván, l\a előre tudta volna, hogy mi „nyomozni” fogunk, eldönti, beenged-e vagy sem — és aztán azt írjuk meg! Nem értettem, hogy miért inge­rült. Mi bejelentkeztünk ná­la. Igaz, azt valóban nem közöltük, hogy milyen ügy­ben. De hát ettől a tények tények maradtak. Béla Vali Fotó; Gál Edit A szarvasi főiskola aulá­jában szerda délelőtt a szo­kásosnál i? nagyobb a nyüzsgés. Hiszen csütörtök­től három napon át tartó VII. Számítástechnikai és Szervezési Akadémián részt vevő vállalatok itt mutatják be legújabb termékeiket, bízva abban, hogy a szoft­ver- és hardver-rendszerek elnyerik az érdeklődők 'tet­szését, s néhány új megren­deléssel a zsebükben térhet­nek haza. Százféle program A szegedi Informatikai Rt. standja már a déli órákban elkészült. A képernyők előtt két fiatalember ül. Az egyik monitor olyan könyvelési rendszert kínál a vásárlók­nak, melyet bárki biztonság­gal használhat, még akkor is, ha éppen fogalma sincs a könyvelés titkos művele­teiről. — Két komplett ügyviteli rendszert hoztunk Szarvasra. Az egyik tanácsi, a másik vállalati — válaszol kérdé­sünkre Búzás Ferenc progra­mozó matematikus. — A vállalatok teljes főkönyvi és munkaügyi rendszerét öleli fel programkínálatunk, míg a tanácsi rész tartalmazza például a szociálpolitikai és munkavállalással kapcsolatos dolgokat is. Bennünk azonban felme­rül a kérdés, vajon a küszö­bön álló szociálpolitikai re­form előtt, és a tanácsi ön- kormányzat előestéjén érde­mes-e pénzt áldozni a régi módszereket hordozó szoft­verekre? Várhatóan a bo­nyolult vállalati könyvvitel is egyszerűsödik, hiszen pél­dául a világbanki pályáza­toknál már évek óta csak a nemzetközileg elfogadott ten­dereket kell kidolgozni a vállalatoknak. A SZIRT-et képviselő két fiatalember megnyugtat, vé­leményük szerint ugyanis a rendszer bármikor változtat­ható, s cégük a módosítást rövid határidőn belül szál­lítja a vevőnek. Egyébként rendkívül sokféle programot kínálnak nagy teljesítményű IBM PC és középkategóriájú gépekhez. Kedvezd árak — Tapasztalataik szerint vajon az érdeklődő, illetve vásárló vállalatok szakembe­rei tudják-e, milyen rend­szert vásárolnak? Divatból, avagy valóban azért áldoz­nak pénzt a számítástechni­kára, hogy a cég szervezé­se hatékonyabb, olcsóbb le­gyen? Hiszen általános ha­zai jelenség, hogy a gazdál­kodók legtöbbje a költséges számitógép-rendszerek alkal­mazása ellenére sem csök­kenti az adminisztratív lét­számot. Megmarad a hagyo­mányos kartonos könyvelés is. — Sajnos, való igaz, hogy a vásárlók egy része divat­ból áldoz pénzt a korszerű technikára. Egy kicsit sik­kes termelési tanácskozáson hivatkozni arra. hogy a Kor­szerű technika bevonult a gazdálkodásba. Én azonban úgy látom, hogy rövid időn belül az élet, egyáltalán a liberalizálódó hazai gazdaság kikényszeríti a hatékony gazdálkodást, s a kartonok valóban a szemétkosárba ke­rülnek — magyarázza Bú­zás Ferenc. A SZÍRT egyébként rend­kívül fiatal cég. A 24,7 mil­lió forint törzstőkét három alapító részvényes adta ösz- sze. A Szegedi Városi Ta­nács, a DÖMÉT Ecsetgyár és a Szegedi Vízművek és Für­dők. A számítástechnikában pénzt sejtő alapítók mellett még öt szegedi cég is tagja a társaságnak. Nyilvánvaló, hogy a rendkívül eltérő ér­dekeltségű részvényesek ki­zárólagos nyereségvágya mi­att a fiatal részvénytársa­ság stabil jövőt remélhet. Garancia erre egyébként a 35 fős rendkívül jól képzett, fiatal gárda, melynek fit) szá­zaléka szoftver- és 40 száza­léka hardverfejlesztő. Előny­nek számít az is, hogy áraik lényegesen kedvezőbbek, mint a magyar piacot uraló mamutcégeké. Érdekesség, hegy a SZÍRT szoftverárai néhány ezer forintnál kez­dődnek. Mindent megveszünk? Termékeikkel egyébként a nemzetközi piacon is szeret­nének megjelenni. Konkrét üzletekről tárgyalnak. NSZK- beli és osztrák cégekkel Vár­hatóan rövid időn belül meg­mérettetnek a kemény ver­senyfeltételek között műkö­dő külpiacon is. Hiszen je­lenleg a nemzetközi szoftver- és hardverárak lényegesen alacsonyabbak a hazainál. Sajnos, itthon úgy tűnik nem csupán a munka értékét tük­rözi a költség, hanem leg­több esetben a gyártó giz- dagodási szándékát is. igaz, egyelőre sokan megengedhe­tik maguknak, hiszen az el­maradott magyar számítás- technikai kultúra miatt a vevők — de sok esetben az eladók is — szakértelem hiá­nyában bármit, bármilyen áron hajlandóak megvenni. Csak remélni lehet, hogy a magyar gazdaság önszerve­ződési lehetőségével egyre több versenytárs jelenik majd meg a hazai piacon, s kikényszerítve az értékará­nyos árakat a számítástech­nikában is. Persze, minde­nekelőtt odáig kellene eljut­nunk, hogy számítástechni­kai műveltséggel rendelkező vállalati menedzserek dönt­hessenek arról, milyen rend­szert és mennyiért vásárol­nak, s legfőképpen, hogy mennyi a vállalati megta­karítás. esetleg a többletnye­reség lehetősége. Rákóczi Gabriella Fotó: Kovács Erzsébet A hévízi tófürdőben elkészült az az épületegyüttes, ame­lyet néhány évvel ezelőtt tűz pusztított el. Az új épülete­ket a Balaton-vidéki Építőipari Kisszövetkezet szakemberei másfél év alatt építették fel. A 156 millió forintos beru­házás keretében téli gyógyászati részleget, masszázst és súlyfürdőt is kialakítottak, különös tekintettel a mozgás- sérült betegekre. Az épületegyüttest a legkorszerűbb tűz­oltó berendezésekkel látták el, MTi-fotó: Czika László Ki kap a csomagból? Gyógyszerek a szeretetszolgálattól Névtelen telefonáló szólt szerkesztőségünkbe, hogy a Máltai Szeretetszolgálattól a napokban Békéscsabára ér­kezett szállítmányt olyanok kapják, akik nem jogosultak a segélyre. Utánajártunk, mi az igazság. A régi mentőállomáson ki­alakított raktárhelyiség igen zsúfolt. Molnár Pál, a me­gyei tanács egészségügyi osz­tályának munkatársa — me­gyei műszerészmérnök — épp az egyik most érkezett la­boratóriumi műszert vizs­gálja. — Szerdán az esti órák­ban érkezett a szeretetszol­gálat kamionja, s az előzetes jelzés szerint főleg gyógysze­reket, kórházi berendezése­ket, bútorokat és műszere­ket hoztak. A szállítmány nagy része tehát a megye egészségügyi intézményeibe kerül, néhány speciális bú­torra pedig szükségük lesz a szociális otthonoknak. Jó né­hány matracot kaptunk, s a hozzájuk tartozó ágyak va­lószínűleg következő alka­lommal érkeznek. Elmondta még, hogy ko­rábban szállították megye- székhelyünkre a raktárban dobozokban tárolt ruhane­műket, lábbeliket, melyek­ből a nagycsaládosok és az Erdélyből áttelepült családok kapnak majd. Wágner Sándor, a Nagy- családosok Békés Megyei Egyesületének elnöke el­mondta, hogy eddig csak­nem 900 család kapott az NSZK-ból érkező csomagok­ból, melyek tartalmát igye­keztek igazságosan elosztani. Békéscsabán például 150, Gyulán 200 család, Sarkad, Méhkerék és Kötegyán köz­ségekben pedig 300 család részesült a küldeményből. A leginkább rászoruló megyei egészségügyi intézmények kaptak az orvosi műszerek­ből, kórházi bútorokból, rok­kantkocsikból, gyógyszerek­ből. A mozgássérülteknek mankókat, botokat adtak, s a nemrég érkezett újszülött­holmik a napokban találnak gazdára. — A telefonálót bi­zonyára megtévesztette — jegyezte meg Wágner Sán­dor —, hogy nem csak több gyermeket nevelők, hanem pártoló tagok is beléphetnek a nagycsaládosok egyesületé­be. így a szállítmányból ne­kik is jár, az érkező segély- csomagok egy részét pedig az egyház osztja szét. G. K.

Next

/
Thumbnails
Contents