Békés Megyei Népújság, 1989. szeptember (44. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-02 / 207. szám
1989. szeptember 2., «tombât O Hányaveti önkritika „Nem számítottunk rá...” Űj varázsige kövesedik a hivatalos nyelvhasználatban: „Nem számítottunk rá .. „Nem számítottunk rá”, hogy a világútlevél dicséretesen nagyvonalú, ám a feltételeket és legfőképpen az anyagi alapokat tekintve mindenképpen elhamarkodott bevezetése az évtizedek óta áruhiánnyal bajlódó ország lakosait nem a szerény turistáskodásra, hanem a gátlástalan bevásárló rohamokra ösztökéli majd. Fölemésztve mindazt a devizát, amenyi ebben az idegenforgalmilag ugyancsak érdektelen országban nagy kínnal-keservvel összekaparható a hozzánk látogató külföldiektől. „Nem számítottunk rá”, hogy a Forma—1-es autócirkusz valóban olyan cirkusszá változik majd Magyarországon, mint sehol másutt, ahol ilyen versenyeket rendeznek. S egyre inkább gyanítható, hogy e cirkuszt nem annyira az előnytelen szerződés, hanem inkább az elképesztően dilettáns gazdálkodási szisztéma okozza. Lehet az véletlen, vagy netán sorscsapás, hogy. a népszórakoztatásnak és reklámnak ez a válfaja a világon mindenütt óriási üzlet, csak nálunk gyötrelmeket okozó ráfizetés? „Nem számítottunk rá”, hogy minden politikai nyitás és a nagyhangú reformszólamok ellenére sem ömlik a külföldi (pardon!, a nyugati) tőke Magyarországra, mely minden ép eszű vállalkozó számára legfeljebb Csak ígéretes változások — de egyre inkább politikai zűrzavar és a rövid távon is a kiszámíthatatlan állam- és gazdaságirányítás — színtere. „Nem számítottunk rá”, hogy egy olyan országban, ahol nagy kapkodva újabb és újabb autópályák építésébe fogtak. hogy aztán valamennyit félig kész állapotban hagyják, ott nem lehet autópályadíjat követelni, mert ha mégis, akkor ebből országos botrány lesz. „Nem számítottunk rá”, hogy egy — a szó legszorosabb értelmében — beteg országban nem lehet olyan gyógyszerkereskedelmi reformot végrehajtani, amely néhány hét alatt az idegösszeroppanás szélére kergeti az orvosokat, a gyógyszerészeket és a gyógyszerfogyasztásra kényszerülőket. „Nem számítottunk rá”, hogy ha egyszer a kistermelőknek nem éri meg a tömeges „hústermelés”, ráadásul olyan időben, amikor minden mozdítható készletet exportálunk, akkor előbb vagy utóbb húshiánnyal kell számolni. „Nem számítottunk” azzal sem, hogy ha száz- és százezrek lódulnak neki a nagyvilágnak autóval, akkor a tervezettnél jóval több lesz a benzinfogyasztás, tehát — amúgy kiszámítható idő múltán — benzinhiány lesz az országban. Ráadásul az ipar benzinéhségének mesterséges és kényszerű csillapítása csakis időleges megoldást jelenthet. „Nem számítottunk rá”, hogy a nagy hirtelenjében összetákolt adórendszer olyan mértékű teljesítmény-visszatartásra kényszeríti majd a munkavégzésre képes embereket, mint ami ma má rbizonyíthatóan tovább nyomorítja az amúgy is teljesítményképtelen és ezért a végső nyomorúság állapotában vergődő gazdaságot. Ezek csak amolyan hirtelenjében felkapott példák, a lista' a végtelenségig gyarapítható, bizonyítván, hogy egyre önkritikusabbak vagyunk, hisz egyre gyakoribb a különösebb szégyenkezés nélküli, esetenként már-már hányaveti módon odadobott megjegyzés, hogy „nem számítottunk rá !...” Várom, nagyon sokadmagammal együtt várom e gyakori félmondat nagyon is kézenfekvő folytatását, hogy azt mondja: „Nem számítottunk az egyébként igenis kiszámíthatóra, tehát dilettáns amatőrök vagyunk. Következésképpen ...” Nos, vajon minek kellene történnie a sorozatos melléfogások következményeként?... Hogy minek? Hát a kíméletlen személyi konzekvenciák még kíméletlenebb érvényesítésének! Itt, nálunk. Magyar- országon?! Ahol évtizedeken át még arra sem számítottunk, hogy a mereven következetes kontraszelekció által vezérelt káderpolitika a most már kikerülhetetlennek látszó csődbe sodorja az országot? Meglehet: ez az egyetlen kínos tény, amit ma már úgy isten igazából felismertünk és belátunk, no de ugye, „nem számítottunk arra’, hogy ez az elképesztően amatőr és pöffeszkedően dilettáns káderpolitika az országmentés szempontjából nélkülözhetetlen nemzedékek sorsát teszi tönkre. Vértes Csaba Készül a pásztorbot a megyei fafaragók népművészeti tanfolyamán, amelynek a csabai Meseház adott otthont Fotó: Kovács Erzsébet II szocializmus vagy demokratikus lesz, vagy semmilyen Megyei pártvezets az MSZMP programtervezetéről Kongresszusra készül ,az MSZMP. Nyugodtan mondhatjuk: történelmi esemény lesz 1989. október 6-a. Nem mindegy, hogy a küldöttek miről és hogyan döntenek. Elfogadják-e az elmúlt negyven év értékelését? Jóváhagyják-e a párt programnyilatkozatát? Az alapszervezetekben jelenleg folyik a vitaanyag tárgyalása. A vélemények sokszínűek. De vajon hogyan látja a két dokumentumot egy hivatásos politikus, dr. Forrai József, az MSZMP Békés Megyei Bizottságának társadalompolitikai titkára. Nemzeti összefogást — Többek szerint hazánk történelmét a kommunista párt tevékenysége inkább beárnyékolta, mint fémjelezte. Az ön véleménye szerint a múlt értékelése milyen tanulsággal szolgál az MSZMP számára? — A párt szempontjából a múlt értékelése nem öncél. A tapasztalat, a tanulság a fontos, amit nem lehet a közvélemény igényeihez igazítani. Lesznek, akik sérelmezik az elkövetett hibák felelevenítését. Mások ezt is keveslik és elvetnek mindent, ami 1945-től a mai napig történt. Reális, árnyalt értékelésre van szükség, ami egyúttal eligazító jellegű is. Az 1948-as fordulat idején, vagy az 1956-os népfelkeléskor Magyarország sorsát mindig a nagyhatalmak egymás közötti viszonyai határozták meg, belső ügyeinkben mások döntöttek. Nem volt ez másképp a Kádár- korszaik idejében sem. Számomra a fentiekből az a legfontosabb következtetés, hogy élnünk kell azzal az egyedülállóan kedvező történelmi lehetőséggel, hogy a nagyhatalmak egyike sem alkarja eldönteni belső ügyeinket. Alapvetően abban érdekelteik, hogy saját erőből oldjuk meg problémáinkat. Ez nemzeti összefogást és nem konfrontációt követel. — Felszabadulás utáni korszakunkban melyek azok a szocialista értélcek, amelyek csak szocialisták és meg kell őket őrizni? — Erre a kérdésre csak úgy lehet válaszolni, ha megkülönböztetjük a negyvenéves fejlődési folyamatot és a fennmaradó, vagy újként keletkező társadalmi zavarokat. A hetvenes évek közepéig ugyanis az ország különböző mutatókat tekint-» ve az európai átlagos fejlettségi szintre fejlődött fel. A szociális, kultúrális ellátás színvonala meghaladta az ország fejlettségi szintjét. Vitathatatlan érték a feu- dál-kapitalista Magyarországhoz viszonyított változás, amely az emberek közötti társadalmi egyenlőségben következett be. ' Nem felejthetjük el, hogy mi nem Nyugat-Európa fejlettségj színvonaláról indultunk. Ugyanakkor sok ellentmondás nem szűnt meg és mellettük újak is keletkeztek. Például az államszocializmus pazarló gazdálkodása, hatalmas bürokratikus- apparátus, az ideológiai és politikai okokból túlméretezett erőszakszervezet fenntartása. A nem vagyoni eredetű társadalmi egyenlőtlenségek; a hiánygazdálkodás kísérő jelenségei: korrupció, pro- . tekcionizmus. Mi a demokratikus szocializmus? — E tapasztalatok alapján, mi az új elem a programban, a korábbi szocializmusfelfogáshoz képest? — Ez a program alkalmas arra, hogy alapja legyen egy demokratikus szocialista párt beralizmus farkastörvényei szerint érvényesítheti akaratát, hanem közösségi lényként. Más ez a megközelítés abban is, hogy elutasítja egy, az emberek helyett gondolkodni képes,- és őket vezérelni hivatott elit szükségességét. Sőt, tagadja, hogy ezek a kiválasztottak jogosultak másokat — távoli célok érdekében —, akár .erőszakkal is a „helyes úton tartani”. — Demokratikus szocializmust akarunk — mondja a program. Mit jelent ez a kifejezés? Ami szocialista, az önmagában nem biztos, hogy demokratikus is? — Attól demokratikus a szocializmus, hogy átveszi azokat a módszereket, amelyeket az európai fejlődés teremtett. Ilyenek: a jogállam intézményei, a kiegyensúlyozott hatalommegosztás, a szabad választás, a többpártrendszer, vagy a nyilvánosság tisztelete. A szocializmus önmagában nem, csak az említett módszerek alkalmazása révén válik demokratikussá. — Miért demokratikus szocializmusról és miért nem újjászervezésének. Világosan körvonalazza a társadalmi élet minden területén azo- ikat a hosszú és rövid távon érvényesíthető értékeket, amelyek a szocialista mozgalom évszázados hagyományaira támaszkodnak. — Eddig is ezt hallottuk. Ugyanakkor azok az országok, amelyek az ön által említett hagyományokra támaszkodtak, ma mind általános válsággal küszködnek. A ma embere számára e mozgalom a csalódásokon és a szép szavakon kívül mi újat adhat még? — Az ön által említett országok gyakorlata egy, Sztálin nevével jelzett modellre épült, amelyet kényszerből alkalmaztak. Programunk tervezete az eredeti marxi felfogáshoz nyúl visz- sza, amely az embert állítja gondolkodása középpontjába. Olyan viszonyokat akar teremteni, amelyekben az egyén nem a végletes 11Fotó : Veress Erzsi polgári demokráciáról beszélünk? Hiszen ez a politikai gyakorlat, amelyet át kívánunk örökíteni, sokak szerint nem „szocialista”. — Ezeket a demokratikus eljárásokat a kommunista mozgalomban valóban, mint polgári manipulációs eszközöket minősítették és elutasították. (Lenin is az Állam és forradalom című művében.) A gyakorlat cáfolta ezt a felfogást. Bebizonyosodott, hogy a politikában éppúgy vannak rendszersemleges technikák, mint a gazdaságban, ahol az állampolgárok e módszerek alkalmazásával bekapcsolódhatnak a társadalom irányításába. Demokratikus közélet ezek nélkül lehetetlen. De a mi esetünkben nem a polgári demokrácia intézményeinek mechanikus átvételéről van szó. A párt programjában központi helyre került a helyi önkormányzatok és a területi önigazgatás teljes önállósága. Emellett, szándékaink szerint, abban a társadalmi környezetben, amelyben a módszereket alkalmazni kívánjuk, nem a magántulajdon túlsúlya érvényesül, hanem a közösségi tulajdon különböző formái lesznek meghatározók. Van-e garancia? — Mi a párt elképzelése az életszínvonal romlásának megállítására? — Olyan szocialista jóléti államot akarunk, amelynek fejlett és igazságos szociális rendszere a valóban rászorulókat segíti, s nem az „élelmesebbeket”. Ennek megalapozása teljes társadalmi-gazdasági modellváltást követel, s ez nem valósítható meg máról holnapra. Szükség van olyan 3-5 éves átmeneti időszakra, amelyben a valóságos piaci gazdálkodás feltételei létrejönnek. Ennek részletezésére most nincs mód. Ebben az időszakban az életszínvonal általános emelkedésére semmiképpen nem számíthatunk. De a rendelkezésre álló források átcsoportosításával ez idő alatt is növelni lehet a szociális biztonságot, különösen a nyugdíjasok, a fiatalok és a családanyák esetében. Azok pedig, akik a változások úttörői lesznek, kezdettől nagyobb jövedelemhez juthassanak. — Eddig is voltak jónak ítélt programok, amelyek nem valósultak meg úgy, ahogy azt eltervezték. Mi a garancia, hogy ez most másként lesz? — Szerintem a jó döntés az, amely végrehajtásához megvannak, vagy reálisan megteremthetők a feltételek. Ezek korábban hiányoztak. Programunk végrehajtásának legfőbb záloga: tartalmazza azokat a szükséges eszközöket, amelyek a megvalósításához kellenek. Ezek egy részéről korábban szóltam, most még kettőt emelnék ki. Az egyik: pártunk indította el a többpártrendszer kialakításának folyamatát és ezzel politikai versenyhelyzetet teremtett a maga számára. A beváltatlan ígéreteket az állampolgárok demokratikusan számon kérhetik. A másik garancia párton belüli: hosszú évtizedek óta most, ezen a kongresszuson kerülnek újra többségbe (esetleg fölénybe) a reformerők a magyar szocialista mozgalmon belül. Túl hosszú ideje harcolunk ezért a lehetőségért ahhoz, hogy most ezt az esélyt elszalasszuk. — Lesz-e pártszakadás? — Remélem, a kongresz- szuson nem. Szerintem létrejön egy erős szocialistareformpárt. S aki ennek a programját nem fogadja el sajátjának, az tetszésé szerint kiválhat. — Köszönjük a beszélgePapp János Hz fllsó-Tisza-vidék felé halad a szennyvízhullám Mint arról a korábbi MTI- hiradás beszámolt, augusztus 29-én a szolnoki Tiszámén ti Vegyi Művek egyik meghibásodott tartályából jelentős mennyiségű mosóaktív anyag került a Tiszába. A toxikus vegyszer a vízzel keveredve erős habképződést okozott, amely elzárta az oxigént, továbbá mérgező hatásánál fogva pusztítja a halakat. A Közép-Tisza-Vidék’i Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság a Tiszamenti Vegyi Müvek által ugyan kissé késve jelzett szennyezés hírére azonnali intézkedéseket tett. Bár ilyen vegyi szennyezés éllen nincs kidolgozott védekezési mód — a vegyi anyag ugyanis szinte pillanatok alatt szétoszlik a vízben —, mérésekkel regisztrálták a veszély nagyságát. Mint a vízügyi igaz- gatóság szolnoki laboratóriuma péntek délelőtt közölte, a savas kémhatású szennyezés kezdetben kisebb mértékű halpusztulást okozott, csütörtökön délután azonban Tiszakécske térségéből már nagyobb mértékű halpusztulásról érkezett jelentés. A Vízügyi Igazgatóság felkérte az érintett tiszai szakasz „hasznosítóját”, a Szolnoki Felszabadulás Halászati Tsz-t a gyorsan bomlásnak induló haltetemek eltávolítására. A halászok a munkát megkezdték. A Tiszán lefelé úszó mintegy hét kilométeres „szennyvízdugó” pénteken hajnalban elérte Csongrád térségét. A Közép-Tisza-Vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság előre értesítette az Alsó-Tisza-vidéki igazgatóságot, hogy ők is felkészülhessenek a védekezésre. A Szolnok alatti Tisza-sza- kaszon — a pénteki mérések szerint — a helyzet már lényegesen javult, a víz nem toxikus, további veszélyt nem jelent a halállományra. Szerencsére a levonuló szenny vízhulláiii útjában ivóvízkivételi mű nincs, az öntöző- és belvízcsatornákat viszont átmenetileg szakaszosan lezárták. Felhívják a figyelmet arra, hogy az elpusztult vagy pusztuló félben levő halak még állati takarmányozásra sem használhatók.
