Békés Megyei Népújság, 1989. szeptember (44. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-15 / 218. szám
1989. szeptember 15., péntek „Kéz- és lábtörést” - osztály a kérház szélén Pillanatkép a megyeszékhely traumatolégiájárél Sok az idős beteg Az épület csak azért nem riasztó látvány, mert a fák lombja most még jótékonyan takarja. A beteg- és étel- szállító lift üvegezett hasábja ócska szálloda szemek előtt rejtett hátsó traktusát idézi. Beteghordó kocsik, mentőszállítók, járóbetegek koptatták simára a bejárati ajtó környékét. Takarítóasszonyok, nővérek izzadságszagú igyekezete próbálja a folyosót, a falakat, a csempéket, az ülőalkalmatosságokat kórháztisztára sikálni. Olykor hiábavalóan, hiszen naponta több százan jönnek, sárosán és véresen segítségért, gyógyításért a békéscsabai kórház baleseti sebészetére. „Elsősorban emberek vagyunk” A folyosón fürtökben áll- nak-ülnek a, betegek, egyesek furcsa testtartásban, sebbel, törött kézzel, lábbal, rándulással, zúzódással, ki gipsszel, ki kötéssel. Várakoznak a röntgenre, az ambuláns kezelésre, netán a kórházi ágyra. Beteghordozó kocsin tizenéves fiúcska fekszik, mellette jól öltözött asszony áll. A nevüket nem árulják el, csak annyit, a srác 15 éves. Esete sajnos. túl gyakori: segédmotorkerékpárral száguldozott, bravúrjaival bűvölte társait, mígnem elesett. Most „csak” zúzódással, tálán csontrepedéssel hozták be. Ezúttal élve maradt. Nyolcéves lányka a játszótéri mászókíról csattant a betonra. A végeredmény kéztörés. Zokogó asszony várja az orvos diagnózisát gyerekéről, félő, hogy máj repedése van. Sok a gyerek a baleseti sebészeten. Délelőtt 10 óráig már 40 embert láttak el az ambulancián, és még ott vannak a fekvőosztályos betegek. A csütörtök viszonylag csendes nap, kedden van az őrültek- háza. Elterjedt a rémhír is, hogy az SZTK-ban megszüntetik a járóbeteg-szakrendelést. Akkor mi lesz itt?! Ja- minából már így is 5000 beteg „zúdult” be a felújítások miatt. Kevés az orvos, a nővér, sok a beteg. Érvényesül a piaci törvény. Igaz, az adó legalizálta a hálapénzt, na de ki készül pénzzel a zsebében balesetre? Nem siránkoznak az orvosok, de ások munkához viszonylag kevés jövedelem jár. Ezért azután a végzősök közül kevesen választják e sok tanulást, fizikai erőt és kézügyességet igénylő nehéz pályát. Ez is kórház a város szélén, de annak népszerűsége nélkül. — A vezető halálokok között előkelő helyen szerepelnek a balesetek. Az elmúlt 10-15 év alatt jelentős fejlődésnek indult a szakma — tudjuk meg dr. Hrabovsz- ky Róbert adjunktustól. — Régen még a legjobb orvosi iskolák is konzervatív módon, hosszú ideig tartó, húzógipszes kezeléssel gyógyították a csonttöréseket. Nemegyszer rokkant maradt a beteg. Ma már gyorsabb és teljesebb a gyógyulás, bizonyos betegségcsoportokban és sérüléseknél hatékonyabb a műtéti kezelés. Az orvos dilemmája, felelőssége, melyik módszer a legjobb. Az egészségügyben az alapellátás a legolcsóbb (a körzeti orvosi kezelés), háromszor annyiba kerül a szakrendelés és ennek háromszorosa a kórházi (Végül1 ez is a mi pénzünk.) Kevés körzeti orvos meri vállalni a sebészeti ellátások felelősségét. Egyszerűbb és biztosabb, ha a beteget a traumatológiára küldik. A hatalmas járóbeteg-forgalom miatt (délelőttönként az SZTK-sebészet is zsúfolt), háttérbe kerülhetnek az osztályon fekvő súlyosabb betegek. A hozzánk érkezőket akkor sem küldjük el, ha alacsonyabb szinten is el tudnák látni. Elsősorban emberek vagyunk, s azután orvosok, bármenynyi kritika ér is bennünket. Az egész országban kevés a traumatológus szakorvos. A megye más kórházaiban nincs ilyen osztály, csak részleg, ezért megyei szakfeladatokat is el kellene látnunk. Békéscsaba közlekedési csomópont, nagy átmenő forgalommal, gyakori balesetekkel. Adott nálunk a szakmai felkészültség a komplikáltabb kézsérülések, központi idegrendszeri sérülések ellátásához, de kevés a hely, avulnak a műszerek, fogynak a beépíthető implan- tátumok. Málló vakolat feltörő szennyvíz — erőn felüli küzdelem Az 52 ágyas traumatológián előfordul, hogy hétfőn reggelre 60 beteg fekszik, ilyenkor előkerülnék a pót- ágyak. Változó a sérültek áramlása, befolyásolja az évszak, az időjárás, a front- átvonulás, a fizetésnap, az iskolai szünetek. A beteget hamar gyógyultnak kell minősíteni. lábadozzon otthon. Szociális szempontokat itt nemigen tudnak figyelembe venni. És a rehabilitáció? Hát ez bizony az egész megyében megoldatlan téma. Egyelőre a gyógytornászoknak még jutott hely a régi szemészeti osztályon. Oda is tervez a kórház vezetése egy nagyon fontos részleget az agyérrendszeri betegeknek, amelyet most még mővér- hiáriy miatt nem tudnak megnyitni. Marad tehát a kérdés; a jelenlegi körülmények között hogyan lehetne ezeket a betegeket jobban ellátni? — Rengeteg drága fémanyagot használunk — mondják az itteni orvosok. — Ezek devizát emésztenek, nyugati készítmények, itthon még csak egy-két helyen próbálkoznak megfelelő minőségű, a szervezetbe beültethető idegen anyag fém- implantátumok gyártásával. Van úgy, hogy egyik beteg vár a másikra, hogy kivegyük a testébe épített fémet és átépítsük a következő beteg testrészébe. A műszerek drágák, egy jobb minőségű, a műtétekhez nélkülözhetetlen Siemens traumatológiai képerősítő 13 millió devizaforintba kerül. Magyar készülék nem alkalmas például a gerinc csontos sérülésének operálását ellenőrizni. Korábban még csak csurrant-cseppent valami „aprópénz” a megyei keretből. Ebből vehettünk kézi műszereket, fémeket. Ha ezek elfogynak, nincs utánpótlás, visszatérhetünk az őskori gyógyításhoz. Jobban meg kellene fizetni orvost és nővért, az sem vitás. Aki többet és jobban dolgozik, keressen többet. A havi 350 órás munkaidő mellett nemigen jut erő és idő a szakmai műveltség fejlesztésére. Átlagosan napi száz beteg fordul meg 16 óra alatt a baleseti sebészeten. (A három segédorvossal négy szakorvos dolgozik itt.) A szakorvosok a két műtőben évente 1300 műtétet végeznek. Egy esztendőben. 20 ezer beteg fordul meg az ambulancián és az osztályon. Az épület, az elektromos iés gépészeti felszerelés elavult. Salétromos falak, átázott plafonok, közös táro- lőkamrában a gyógyszerek, ia betegek véres, sáros ruhái és a tiszta ágynemű. Kritikán aluli a fürdő, a vécéhelyiség és a tálalókonyha. A kórtermekben lépni sem lehet, igaz a legtöbben nem is tudnának, ötvenliteres hűtőszekrényben kellene tárolni a betegek élelmiszereit. A műtőben nincs légkondicionálás — „nem azért mondjuk, mert útálunk izzadni — hallom —, csak éppen a beteg sebébe folyhat az izzadságunk és elveszíti sterilitását a ruhánk!”. — A legutóbbi műszerfejlesztésként a két évvel ezelőtti NSZK műtőasztalra emlékeznek. A máltai lovagrendtől mostanában kaptak kórházi bútorokat, ez nagyszerű, hiszen a nyugaton kiselejtezett szekrények itt korszerűek. A fertőzés mégsem gyakoribb, mint a modernebb kórházakban. A veszély fenyegető, de talán jobban vigyáznak, több a szerencséjük, bár az esély ugyanakkora, mint máshol. A központi gyógyszerellátásban vannak zavarok, az igényeltnél kevesebbet kapnak az intézmények, de a kórházon belüli elosztás jó. Sok antibiotikum fogy („a törések fertőzöttek földdel, tehéntrágyával, vasporral”), és ez iszonyúan költséges, de nélkülözhetetlen gyógyszer. Az idős betegeknek pedig nemcsak a sérüléseit, hanem a magas vérnyomását és a cukorbaját is gyógyítani kell. Nincs idő az udvariaskodásra Belépünk az egyik női kórterembe. Horváthné Julikét, a főnővér, miközben bennünket kísér, szeretettel igazgatja egy kislány fejpárnáját (kerékpárral esett akkorát, hogy térde törött), majd a többnyire idős néniket vigasztalja. Egyikük kerékpárja a kavicson fordult ki, másfél óráig feküdt a kertek közötti úton, míg valaki rátalált. A másik szék mellé ülve törte össze magát, a harmadik elcsúszott a konyhában. A férfiak között rengeteg a motorbalesetej. Olyan öngyilkosjelöltet is visszahoztak az életbe a minap," aki kést ütögetett önmagába, súlyos mellkassérülést okozva. („Mi nem azon gondolkozunk, ki mennyire értékes, miért lett öngyilkos, a gyógyítás a feladatunk” — mondja Julika.) Séta közben látjuk, a folyosó egyik végén befejezik a takarítást, kezdik a másikon, folyton-folyvás't egész nap. Délutánonként állandó a látogatás, előfordul, hogy húszán állnak körül egy betegágyat. Esténként, ha valaki rosszul lesz a kórteremben, az egy szál csupasz 60- as villanykörte fényéből (?) át kell cipelni a világosabb kezelőbe. — Az idős emberek a legsérülékenyebbek és a gyerekek — magyaráz az adjunktus. — Problémás a részeg sérült, aki nemhogy segítene, hanem szinte kezelhetetlen, és másokat is zavar. Este 6 és 9 között érkeznek a gyereksérültek. A szezonális betegségek : gyümölcsszedéskor sokan esnek le a fáról, disznóvágáskor elnyesik az ujjúkat, fizetéskor, nyugdíjkor sok az ittas, csúszós időben a kéz- és lábtörés. Szívszorító esetek a felügyelet nélkül hagyott gyerekeké és a munkában elfáradt embereké, nkiik mindig a befejezés előtti másodpercekben járnak pórul. Köztudott, hogy a beteg ember élete azon múlik, mennyire lakik távol a kórháztól. Bucsa 75 kilométer, a baleseti sérült rohamkocsival is legfeljebb másfél, két óra alatt érhet ide. Szerencse, hogy a mentőkkel, az intenzív osztállyal kitűnő a kapcsolatunk. Tudjuk, hogy a kórházigazgatás akkor' igazságos, ha minden osztály és minden dolgozó egyformán gondja. A mi dolgunkon nem is ők tudnak segíteni ... * * * Mégis ügyes, lelkiismeretes kezekbe kerül az a beteg, akit a békéscsabai traumatológiára juttat rossz sorsa. Igaz, udvariaskodásra, a túltengő önérzet és a beteg lélek csillapítására nincs idő. Db hát csoda? Azon meditálnunk, hogy mikor készül el a kórházépítés második üteme, és az országban miért csak a maradék pénzből cseppen az egészségügy fejlesztéséhez, meddő dolog. Helyi erőből nehezen javíthatóak a traumatológia elviselhetetlen körülményei. Valamit azonban tenni kell! Az ambulancián állandó a zsúfoltság Fotó : Fazekas Ferenc Cede Zsóka
