Békés Megyei Népújság, 1989. szeptember (44. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-13 / 216. szám

1989. szeptember 13., szerda o IgNílUlfiM-------------------­T fzezer köbméter földgáz kerestetik Magyarázat nincs, marad a metafizika Mi az igazság?—H bíróság vizsgálja Csirkeper Gyulán Vállalkozások korát éljük. Aki bátor, s van valameny- nyi tőkéje, az próbálkozik. Ki butikot nyit, ki szerződé­ses üzletet vezet, ki állatot tart. Mi az utóbbiak közül a gyulai csirkenevelők gondjaival szeretnénk megismer­tetni az olvasót. Megítélésünk szerint az ő példájuk tipi­kus esete a piacgazdaság hiányának, s ebből követke­zően a kistermelők egyoldalú teherviselésének. De lás­suk a történetet. Mindkét első osztályú csibe 11,40-bc került, de az egyik valószínű, hogy 52 nap alatt nem éri el a vágósúlyt Fotó: Veress Erzsi Eltűnt 10 ezer köbméter földgáz! Azaz mit beszélek, nem eltűnt, hanem feltűnt. Még pontosabban — jusson eszünkbe az anyagmegmara­dás jól ismert törvénye —, gázszámlává alakult át. Ha a problémát az elméleti fizika vetette volna föl, akkor az Oknyomozást ettől a ponttól — a felismeréstől — az át­lagember számára követhe­tetlen képletekkel kellene folytatni, amelyek végén vagy kijönne valami, vagy sem. Mert bizony elég gyakori, hogy a tudomány minden eredményét, a legnagyobb elmék valamennyi eszét moz­gósítva is csak ennyire jut­nak a professzorok: „Nem tudjuk egzakt módon meg­magyarázni a jelenséget.” II medve láthatatlan maradt De ne kalandozzunk el, a köznapi élet ingoványai- ban szintén ezerszám akad­nak kideríthetetlen, követ­hetetlen feladványok. Gyu­lán, a Törökzugi sor 11—12. számú ház lakói a kapasz­kodót, az archimédeszi pont­jukat a gázszámlában pró­bálták megtalálni. A kísér­letük csúfos kudarccal vég­ződött, így aztán az érintet­tek — ne feledjük: a bi­zonytalanság örök, minden­kor, és mindenhol velejáró­járól van szó — ezt-azt gon­doltak, ide-oda fordultak, kombináltak, következtettek, hátha mégis rábukkannak valahol a megnyugtató vá­laszra. De a nagy pillanat — a „medve meglátása" — csak nem akart eljönni. A kis közösség felbolydu­lását az okozta, hogy a kö­zös gázkazán étvágyát hi­telesítő mérőműszer 1988. november 17. és 1989. január 15-e közötti két hónapban 22 ezer 460 köbméter fo­gyasztást regisztrált. Né­hány köbméter híján 10 ezerrel többet, mint beköl­tözésük, 1985 óta bármikor. Lett is nagy bonyodalom. A részletek ismertetése nél­kül, a fejleményeket így foglalhatjuk össze: többén nem voltak hajlandók kifi­zetni a számlát, a Dégáz gyulai kirendeltsége erre le­kapcsolta a gázt — a sza­bályoknak megfelelően —, a lakóközösség új közös kép­viselőt választott, levelet ír­tak a rendőrséghez, a Dé­gáz Szegedi Igazgatóságához, a gyulai kirendeltséghez. Debreceni Tibor közös kép­viselő a gondosan összegyűj­tött gázszámlákról jegyzi meg: — A túlfogyasztás szá­munkra egyszerűen felfog­hatatlan. Nem tudom, mi­lyen a Dégáz nyilvántartása, hiszen a számláink közül nem egynek más-más a kör­zetszáma, fogyasztói száma, sőt, arra is van példa, hogy a számítógépes papírra ce­ruzával írták rá a címün­ket. Nem értjük az egészet! / Csak megérzi valaki Ha nem, hát nem, azért vannak a szakemberek. Hol- lósi Gyula, a Dégáz gyulai kirendeltségének vezetője a probléma hallatán a lakók­kal „egy cipőben" kénytelen járni. Tudniillik a követke­zőket mondta: — A fogyasztókkal ne­künk annyi kapcsolatunk van, hogy leolvassuk a gáz­óra állását, és ennek meg­felelően számlázunk. Ami­kor a probléma fölmerült, hitelesítésre elküldtük a mé­rőt, jónak bizonyult. Nem tudom a választ, hogy hová lett a 10 ezer köbméter gáz. Talán a fűtőberendezés romlott el, vagy szivárog a rendszer. (Igen ám, de ezeket a la­kók ellenőriztették, és min­den kifogástalan. Meg az­tán, ha ennyi gáz elillant volna, csak megérzi vala­ki...) Hollósi Gyula a találga­tást emigyen folytatja: — Akkor valami többletfo­gyasztás lehetett, de hang­súlyozom, csak tippelni tu­dok. Például sokan vettek ebben az időben olyan mo­sógépet, amely meleg vízzel üzemel. Egyébként a kérdé­ses időszakban három hétig rekordhideg volt, amit bizo­nyít a városi csúcsfogyasztás is. Amikor Debreceni Tibor­nak elmondom a felvetése­ket, akkor csupán ennyit je­gyez meg: — Ha többen mo­sodát nyitnak, akkor sem fogyhatott volna ennyi gáz. Egyébként azóta nem je­lentkezik az esetlegesen eb­ből eredő többlet. A másik: tényleg három hétig hideg volt, de utána öt hétig az átlaghőmérséklet jóval meg­haladta a télen szokásosat. A kisördög sohasem al­szik, ezért Hollósi Gyulától azt kérdeztük, hogy nem hi- ányzik-e Gyulán néhány ezer, tízezer, vagy százezer köbméter gáz? — Nem. A fogadóállomá­son bejövő mennyiségnek mindössze 1 százaléka tű­nik el, ami azonban normá­lisnak tekinthető. Ilyen gon­dunk soha nem volt. (42-45 millió köbméterből 420-450 ezer köbméter a veszteség.) Köztünk kóborol? A számlákra Vaszlavszky- né Hoffmann Éva ügyintéző adja meg a választ. — Az utóbbi időben több­ször változtak a körzetek — a díjbeszedőik szerint —, ezért módosítottuk a körzet­számokat. Az új körzetszám­hoz új fogyasztói számok járnak. De ezek csupán technikai kérdések, a „gáz­óraállás" folyamatosságát igazolni tudjuk a Törökzu­gi sor 11—12. szám alatt. Elvileg tehát minden stim­mel. Csak hát azt az eltűnt, fránya 10 ezer köbmétert tudnák a lakók feledni. Eg­zakt magyarázat híján a metafizikához kell fordul­junk. Marad a remény: va­lami csoda folytám mégis­csak meglesz a 10 ezer köb­méter elcsavargott földgáz. Meglehet, valahol köztünk kóborol — sőt, elképzelhető, hogy keresi a gazdáját —, çs egy szerencsés megtaláló rábukkan, aki valószínűleg zavarában meditálni fog, hogy mitévő legyen. Azt ja­vasoljuk, legelőször örüljön a szerencséjének, de azután annyit tegyen meg, hogy az eltűntet kifaggatja a történ­tekről és tájékoztatja a la­kókat a kizárólag általa is­mert részletekről. Lovász Sándor Néhány nappal ezelőtt Farkas József és társai (Bí­ró István, Flender Mihály, Nagy László, Orbán Attila) az alábbiakkal fordultak szerkesztőségünkhöz. Néhány éve szerződést kötöttek a Gyulai Munkácsy Tsz-szel csirkenevelésre. Az épületet a termelőszövetkezettől bér­lik, a takarmányt és az or­vosi felügyeletet szintén a szövetkezet biztosítja. Az alapanyagot — a naposcsir­két — a Magyarbánhegyesi Baromfitenyésztő-Keltető és Értékesítő Társaság (BA­KÉT) szállítja. Kézhezvétel­től a kívánt súly eléréséig a kistermelők gondoskodnak a csirkékről. A felnevelt állo­mányt a békéscsabai Barom­fifeldolgozó Vállalat veszi át. A feldolgozó által fize­tett összeg és az összes költ­ség különbsége a termelők haszna; jelen esetünkben a veszteség, ami közel félmil­lió forint. Ezt a pénzt a vál­lalkozóknak 'vissza kell fi­zetniük. Eddig rendben is lenne a dolog: hiszen az üzlet koc­kázattal jár, aki tartozik, annak fizetnie kell. Farkas József ék is tisztában van­nak ezzel. De mivel az átla­gosnál magasabb volt a csir­kék elhullási aránya, ezért úgy érzik, a leggondosabb tartási körülmények mellett sem rajtuk múlt, hogy ke­vés vágnivaló szárnyast ad­hattak le. Emiatt úgy dön­töttek, nem fizetnek. Írásban fordultak a Gyulai Városi Bírósághoz és kérték, hogy szakértők bevonásával álla­pítsák meg a szerződő felek között a felelősség, illetve a kár arányát. Dr. Sal Mária közjegyző a beadvány értelmében elren­delte a „peren kívüli elő­zetes bizonyító eljárást”. A vizsgálat kiterjed a törzsál­lomány (tojópárok) minősé­gére, a tojástermelés és -szállítás higiéniai körülmé­nyeire. a csirkék takarmá­nyozási, egészségügyi, állat- tenyésztési, tartási feltételei­re. „...keresztbe fertőzik egymást...” A termelők 11,40 forintért kapják a BAKÉT-től az el­ső osztályúnak minősített Hybro Broiler fajtájú hús- hibrid naposcsirkét. Gyakor­lati tapasztalatok szerint ál­talában az állomány kétszá­zaiéira „kelésgyengeség” miatt 5-6 napon belül elhul­lik. Ezért a szerződött meny- nyiségnéi eleve ennyivel több csirkét adnak ki nevelésre. Csakhogy az elhullás az adott esetben elérte a 10 százalékot. Sőt, a jószágok 30 százaléka egyhetes kora ellenére is naposcsirkének nézett ki. A baromfitartók kelésgyengeséget sejtettek. A Munkácsy Tsz állatorvosai dr. Ijoczopán Dániel vírusos fertőzést (Gunborói-beteg,sé­get) állapított meg. Ez a betegség hasonló az emberi AIDS-hez, tehát a szervezet immunrendszerét támadja meg. A gondos orvosi gyógy­kezelés ellenére is négyhe­tes korban az elhullás a kö­zel húszezres állományban meghaladta a napi 300-at (mintegy 5 mázsa hús!). Bizonyítható, hogy a csir­kék többféle telepről (Ér- sekcsanád, . Nagykamarás, Medgyesbodzás) származó tojásból keltek. Így a szülő­párok eltérő körülményei miatt érvényesül a napos­csirkék veleszületett védett­sége más-más kórokozókkal szemben. (Ezt nevezik szik­immunitásnak.) Ha ezek az azonos fajtájú — Hybro —, de különböző helyről való baromfik nagy tömegben egy istállóban, együtt nevelőd­nek, akkor valósággal ke­resztbe fertőzik egymást. S. amelyik betegséggel szemben ellenálló az egyik, azzal szemben védtelen a másik. De mivel itt 16-20 ezres ál­lományról van szó, ezért ki­zárólag csak tömeges — pl. ivóvízbe, vagy takarmányba kevert — gyógyszeres keze­lést alkalmazhatnak, ami egyrészt költséges, másrészt az egészségeseknek felesle­ges. Természetesen a beteg és a?, egészséges csirke nem egyformán gyarapszik. A gondozók szigorú technoló­giai utasítás szerint végzik munkájukat: gondoskodnak az optimális hőmérsékletről, szellőztetésről, rendszeres táplálásról, itatásról, esetleg vitaminok és gyógyszerek adagolásáról. Mindezek meg­tartása éjjel-nappal állandó személy jelenlétét igényli. Ezt vállalták. Ilyen módon a szárnyasok 52 nap alatt érik el a vágósúlyt. A Ba­romfifeldolgozó Vállalat csak az 1,40 kilogramm alsó súly­határ feletti csirkét veszi át, kilónként 46,20-ért. A meg­felelő növekedési erejű hibrid erre az időre már 3,15 kiló is lehetőmig a fejlődés­ben visszamaradott még a fél kilót sem éri el. Esetünk­ben az állattartók mintegy 20 százaléknyira becsülik az elmaradt szárnyasok ará­nyát. Tehát a súlyhatár alat­ti és az elhullott baromfiak miatt lényegesen kevesebb mennyiséget tudtak leadni. Következésképpen, a bevéte­lük is kevesebb lett. Innen a veszteség. Ugyanis a költségek állan­dóak: az istállónak, a napos­csirkének, a takarmánynak szabott ára van. Az almot, az olajat, a gyógyszert, a vi­taminokat emelkedő árak mellett, de mindenképpen meg kell venni. De ugyan­így pénzbe kerül a villany, a szállítás és az ügyintézés is. A Baromfifeldolgozó Vállalat csak az egészséges csirkét veszi át. Tehát senki nem kockáztat, senki nem fizet rá. Csak a termelő! Mindenki pénzénél van, vagy nyer az üzleten. Kivétel a termelő! Csak ő veszíthet, mások nem. Mitől pusztul a csirke? A BAKÉT szakembere, dr. Pálhidy Attila úgy tartja, hogy a kelési eredmények jók, a naposcsirkék egészsé­gi állapota megfelelő. Gene­tikailag a szülőpárok kifo­gástalanok. A kihelyezett ál­lomány az első napokban nem hullott. Később — fel- tételezése szerint — járvá­nyos, vírusos fertőzés okozta a nagyobbmérvű pusztulást. Szerinte Gyulán a járvány­védelmi készültség gyenge, így a betegséget a csirkék nem magukkal vitték, ha­nem a nevelőtelepeken szed­ték fel. A tojások és a csirkék va­lóban különböző tenyésze­tekből származnak, de en­nek ellenére fajtiszták, szer­ződés szerinti minőségűek. Súlygyarapodásban lehetnek bizonyos szóródások, fejlő­dési különbségek, melyeknek okát elsősorban a kiszállí­tott baromfi egy-két napos korkülönbségében, vagy a takarmányozásban kell ke­resni. Hoczopán dr. véleménye szerint a termelőszövetkezet által gyártott táp összetéte­le az esetek zömében meg­felel az előírásoknak. Ál­lat-egészségügyi szempont­ból a tartási körülmények az átlagosnál lényegesen jobbak. Az istállók téglá­ból épültek, jól fűthetőek és szellőztethetőek. össze sem lehet hasonlítani a fe­kete fóliás csirkeneveldék- kel. A pro és kontra állítások kuszaságát bogozgatva ju­tottunk el dr. Gyarmati Sándor, kerületi főállator- voshoz. ö már egy alka­lommal összehívta az érde­kelteket. — Gyulán a Mun­kácsy Tsz központjában —, és megpróbált igazságot tenni. Pártatlan véleménye azonban nemigen tetszett a tárgyaló feleknek. (Ezek- után került az ügy a bíró­ságra.) Érvei között szerepelt, .hogy mindenekelőtt szem­léletváltozásra van szükség. Mindenkinek teljesítenie kellene azt, amit a szerző­désben megfogalmaztak, s nem áthárítani a felelőssé­get másokra. Problémaként vetette fel, a termelők egy része nem rendelkezik sem­milyen állattartási ismeret­tel. Néhányan most tartot­tak először baromfit, s ők a saját „bőrükön” tanulták meg a szakmát. Hiába tart­ják be pontosan az előírá­sokat, az állatok viselkedé­séből későn következtetnek a betegség tüneteire, emiatt a gyógykezelés megkezdése is várat magára. A Gyulai Városi Bíróság háromtagú szakértőcsopor­tot kért fel az eset szakmai oldalának kivizsgálására. Ennek a bizottságnak a tag­ja dr. Földházi Sándor, ál­latorvos. igazságügyi szak­értő. Az ő véleménye nagy­ban megegyezik Gyarmati doktoréval. A vizsgálat még nem zárult le, ezért vissza­fogottan nyilatkozott. Vi­szont lényegesének tart­juk megemlíteni a vele folytatott beszélgetést, mert segíteni szeretnénk a mun­káját. Ugyanis nehezen nyílnak ki a kapuk az igaz­ságügyi szakértők előtt. Van olyan téesz, ahol az illeté­kes rendszeresen házon kí­vül tartózkodik, máshol szabadságon van (volt). Még az is előfordult, hogy a dr. Sál Mária által kirótt bír­ság sem bizonyult hatásos­nak. továbbra sem segítet­ték a szakértők munkáját. Minden érdekelt a másik fél portáján szeretné látni a „kellemetlenkedő” bírósági embereket. Felül az állam — alul a kistermelő Nem feladatunk a bíró­ság helyett ítéletet monda­ni. De társadalmi méretek­ben is érdemes elgondol­kodni azon: mennyire ki­szolgáltatott a kistermelő, bármivel foglalkozzon is. Az állami vállalat önkénye­sen szab feltételeket, ára­kat, s önkényesen szegi is meg azt. Aki csirkével kíván fog­lalkozni, annak két válasz­tási lehetősége van. Vagy onnan veszi meg a csirkét és olyan áron, ahonnan most; vagy lemond a tervé­ről. A takarmánnyal szintén ugyanez a helyzet. Itt sincs alternatíva, vagy megveszi, amit adnak (diktált áron, változó fehérjetartalommal), vagy azt etet, amit akar. De akkor megnézheti a csir­kéjét. mikorra lesz belőle valami ! Ha felnevelte - a napos­csirkét, akkor vagy odaad­ja annyiért, amennyiért ve­szik, vagy azt csinál vele, amit tud. A felsoroltakon kívül több példát is leírhatnánk. Ta­pasztalat alapján a kister­melők köré csoportosuló egyéb feltételbiztosítók, ke­reskedők és közvetítők mind monopolhelyzetben vannak. Ök nyereséggel dolgoznak. Miért változtat­nának bármin is?! Valódi piaci érdekeltség nélkül csak a termelő vise­li a terheket. Csak az ő vállalkozása kockázatos. Meddig lehet még ezt így csinálni . . .?! Papp János . I Farkas József családja segítségével (a képen a veje) 14 ezer csirkét nevel egyszerre.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents