Békés Megyei Népújság, 1989. augusztus (44. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-10 / 187. szám
1989, augusztus 10„ csütörtök o Hús(ár)ba vágó kérdés Mondhatnánk azt Is, bár igaz, meglehetősen keserű szájízzel, hogy katonásan hozzáedződtünk a sorozatos áremelésekhez. Talán lassan már az sem lesz feltűnő, ha egyik napról a másikra az a bizonyos vásárlói kosár pár százalékkal több forintért állítható csak össze. És ugyan fei figyel oda igazán ma már arra, ha például egy szem csavar két forint helyett holnap már négy forintba kerül. S nem ágálunk, nem tiltakozunk akkor sem, ha egy-egy lakás ára pár százezer forinttal többre rúg a tervezettnél. Ám ha az alapvető élelmiszerek ára ugrik, kitör a' pánik. A sajtó, rádió, televízió szinte naponta központi helyen foglalkozik e kérdéssel. S tegyük hozzá, jogosan! Hiszen nem először tornyosulnak viharfelhők a hazai húságazat felett. Az elmúlt negyven év alatt sorozatos hullámvölgyek és csúcsteljesítmények követték egymást, s amikor már-már összecsaptak a hullámok az ágazat süllyedő hajója felett, gyors és tegyük hozzá, nem kevés áldozat árán a központi szerveknek mindig sikerült szélcsende- sebb vizekre vezetni az egyre roggyantabb bárkát. S csodálatos módon kiderült az ég, lön, szinte egyik napról a másikra ismét sertések hada a kistermelői ólakban, esetleg egy-egy nagyüzem is bátrabban vállalkozott az alapanyag-termelésre. Csakhogy, az elmúlt évtizedek tűzoltó módszere ma már aligha segíthet! Hiú ábrándban ringatjuk magunkat, ha azt gondoljuk, a sertésfelvásárlási árak pillanatnyi korrekciója, s a szabadáras hústermékek tizenszá- zalékos áremelése megoldja a gondokat. Mert több mint valószínű, hogy csak ideig- óráig csendesülhet el a vihar ... Először is azért, mert ma már központi forrásból erre nem futja, és a húsipari vállalatoknak sincs miből fizetni az alapanyagot. Hiszen átlagos nyereségük lassan arra sem lesz elegendő, hogy az újratermelést fedezzék. Másodszor pedig azért, mert amíg eddig a felülről diktált, kötött mezőgazdasági árrendszer képes volt a költségvetés, egyáltalán a rna- gyar kormány alapvető szociálpolitikai kiadásainak egy részét is csökkenteni, addig napjainkra ma már ezt a funkciót sem töltheti be. Tehát az áldozatvállalás, melyet a magyar agrárágazat — most ne boncolgassuk, milyen indíttatásból — és az úgynevezett érdekképviselet magára vállalt, olyan feszültségforrás hordozója, mely a lakosság fokozódó elégedetlenségén túlmenően a magyar élelmiszer-gazdaságot, sőt, a népgazdasági egyensúlyt is veszélyezteti. Vészesen szorul a hurok az ágazat nyaka körül! S hogy mindez ennyire gyorsan, szinte egyik napról a másikra következett be, abban igen nagy szerepe van a részmegoldásoknak is. Mert ugye májusban, júniusban volt gabonaárkérdés, július végén, augusztus elején már van alapanyagkérdés, s augusztus közepétől, vélhetően egészen év végéig lesz hústermékárkérdés. Persze, jogosan tehetjük fel a kérdést, vajon miért? Hiszen a kormány éppen azért nem engedett a gabonaárkérdésben júniusban, hogy a vertikum egészén átgyűrűzve, ne a lakosság zsebéből húzza ki ismét a kuncogó krajcárokat. Ám a számításba, úgy tűnik, hiba csúszott. Tudniillik, miközben a közvélemény a változatlan gabonaárakról tud, addig egy év leforgása alatt átlagosan 18,7 százalékkal mégis nőtt a fel- vásárlási ár. Nem beszélve arról, hogy a pillanatnyi csődhelyzetben még mindig az olcsóbbnak mondható takarmány kapható, hiszen január óta a gabonaipar nem érvényesítette a szemes termények valós árát a tápokban. S ha most ilyen nagy a gond, akkor vajon mi várható 1990. január elsejétől? ördögi a kör! Mert hol itt emelünk, hol ott, s lassan összeomlik úgy a magyar gabona-, húsvertikum, hogy közben a húságazat világpiaci versenyképességét is kockára tesszük ... Mert még egy újabb gabonaár-emelés vélhetően hústermékeink külpiaci pozíciójába kerülne. Hát itt az ideje, hogy végre tükröt tartsunk a magyar gazdaság torz értékrendje elé! S ha kusza és kibogozhatatlan is a kép, sziszifuszi munkával és legfőképpen bölcs körültekintéssel mégis át kell rendeznünk mindent. Mert félő, önmagában a piac — ha egyáltalán az is megvalósítható — nem oldja fel a magyar mezőgazdaság és ipar ellentmondásait. Célszerű lenne lebontani végre a láthatatlan falakat, amelyek mögött milliárdos nagyságrendben iönnek-mennek a forintok. Mert a védőbástya mögötti kuszaságokban minden megtalálható. Ipar és mezőgazdasági támogatás, szociálpolitika, az agrárvertikum kiváltságainak, privilégiumainak védelme, s a monopóliumok verseny nélküli extraprofitja. Ám mindezek ellenére szerénység nélkül állíthatjuk, ha az a magyar gabona-, hústermelés, amely képes eltartani egy világviszonylatban irreálisan magas adminisztratív apparátust, ha áldozatok árán is, de rentábilisan termel a csillagászati ipari költségek ellenére is, ha a vállára nehezedő magyar monopolcégek számára még mindig jut „extraprofit”, akkor valószínű, hogy az érték- és árarányok kidolgozása után hihetetlen teljesítmény indukálódna nemcsak a magyar élelmiszer-gazdaságban, hanem a népgazdaság egészében is. S persze azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy mindezen reformra csak akkor lehet vállalkozni, ha a béreket is helyére tesszük. De továbbra is elodázni e központi kérdést, s egyáltalán a negyven év óta sajátosan magyar értékrenddel bekapcsolni gazdaságunkat egy világpiaci folyamatba, aligha lehetséges. Kár lenne megvárni a teljes ellehetetlenülést. Rákóczi Gabriella Gépipari Alkotók Alapítványa A Gépipari Alkotók Alapítványát a múlt év végén hozták létre a Gépipari Tudományos Egyesületben, azzal a céllal, hogy a közérdekű adományokból a GTA felkarolhassa a magyar gépipar fejlődését, illetve értékeinek megőrzését előrevivő kezdeményezéseket. Többek között támogatni szeretnék a szakmai tudományos ismeretek fejlesztését, tanulmány- utakat, a tudományos konferenciákon való részvételt, a diplomamunkák hasznosítását, a technikatörténeti értékek megőrzését, valamint az ösztöndíjasokat és a rászoruló idős gépipari szakembereket. Friwaldszky Gyula, a Gépipari Tudományos Egyesület megbízott ügyvezető főtitkára az MTI munkatársának elmondta: az induló tőkéhez képest máris szépen gyarapodott az alapítvány vagyona. A 100 ezer forintos induló tőke, amelyet a Gépipari Tudományos Egyesület adományozott és juttat négy éven keresztül az alapítványnak, már közel 2 millió forintra duzzadt. Ehhez vállalatok és magánszemélyek egyaránt hozzájárultak. A legnagyobb befizetés elérte az egymillió forintot, s voltak 3-5 ezer forintos egyéni adományok is. Az alapítvány kezdeményezői azzal is igyekeznek _ kedvet csinálni az alapítvány számlájára történő befizetésekhez, hogy az adományozó legfeljebb 70 százalékos értékhatárig előírhatja: az alapítványi célok közül mire fordítják és milyen területen használják föl adományát. A fennmaradó pénzből az alapítvány főként azokat a kezdeményezéseket szeretné finanszírozni — nyilvános pályázat útján —, melyekre az egyesületnek nincs kellő anyagi ereje; így például a technikatörténeti értékek megmentését, vagy a diplomamunkák hasznosítását. Az első pályázat kiírására ez év őszén kerül sor. velődés szakembereit —úgy látszik — ott sem kényeztették el. Munkájuk hatásait a kulturális és sportprogramok 'kínálatában éreztük. Magyar zenekarunk másnaponként adott koncertet a nyolcszáz személyes hang- versenyteremben, igen hálás közönség előtt. Francia pantomimművész, ukrán tánc- együttes, diaporámás útibeszámoló, masszázstanfolyam, orvosi előadás jelezte ottlétünkkor a kínálatot. Az utcai hirdetők percre készek voltak. Ahogyan a sportprogramok is, a strandi, közös fitness-tornák, a gyerekek játéklehetőségei, a hajókirándulások, a szörfözés és minden, ami a tökéletes 'kikapcsolódásihoz hozzátar- tozott. Naponta tudtuk, hánykor kel a nap, mikor van fürdési idő (apály idején a víz szívóereje miatt tilos volt a vízbe menni), mekkora a szél ereje, mi várható holnapra, hánykor köszönt ránk a tejfehér éjszaka, egyszóval a német precizitásban nem lehetett hibát találni. A sziget javítószolgálata óramű-pontossággal dolgozott. Elromlott a tűzhely? (Egyébként a tenger alatt futó földgázvezeték adta a házaiknak a fűtőanyagot.) Csak szólni kellett a szerelőnek. Rakonc átlankodott a víztorony tetején ékeskedő villanyóra? Fél napig sem tehette kedvére: a szakemberek résen voltak. Jöttek, fúrtak, faragtak, javítottak. Munkaláp és borravaló nélkül. Ez volt a'dolguk. Ezért kapták a fizetést. Ha gyanús aiLaik tévedt a szigetre, egy éjszakára még adtak szállást neki, de másnap fólia- lkesztyűs rendőrök vitték a csomagjait és őkéimét a kikötőbe. A kesztyű fölötti csodálkozásunkban tudtuk meg, hogy ez év januártól a német gépkocsik egészségügyi dobozában 4 pár gumikesztyűt kötelező készenlétben tartani. Az AIDS elleni védekezés érdekében! Autóval csak az orvos száguldozott a szigeten, ő is ritkán. Juistön még az is egészségesnek tűnt, akit tolókocsihoz kényszerített a sors. Soha annyi embertársi törődést nem .tapasztaltam, mint ott. Szívszorító látvány volt az a tíz év körüli kislány, akinek kézihajtású csodaautóját játéknak néztem, s később vettem észre, hogy a gyermek alsó lábszárai hiányoztak. Az emberi lelemény kitalálta, hogy a szerencsétlen ne érezze magát nyomoréknak a pajtásai között. A járdán, a ’boltban, a parton gyakran találkoztam hozzá hasonló idősebbekkel. Pasztellszínű ruháikban ott fürdőzött a lelkűk az egészségesek között. Az örömébe feledkezett apáca képét sokáig őrzöm. Mezítláb, felhajtott szoknyával, magasszárú cipővel a kezében bocsánatos bűnként ízlelgette testével, a tenger vizét. Életet, levegőt, napfényt mindenki követel magának. Miért ne járhatna ez tényleg mindenkinek? (Vége) F. P. Zs. Választás Valakinek holnap le kell mondani hivataláról Mondd, te kit választanál? Se rokona, se ismerőse nem vagyok a leváltott békéscsabai tanácselnöknek, az elmúlt héten mégis kedvem lett volna elküldeni címére az István, a király című rockopera felvételét, hátha eldúdolja magában a fenti strófát. Most már semmi értelme a megkésett szívküldi- nek, hiszen gusztustalan dolog beteg oroszlánba rúgni, legfeljebb a még hivatalban levő kiérdemesült kollégáinak kellene föltenni néhányszor a lemezt, hadd értsék. Inkább együttérzéssel gondolok arra az emberre, aki tévedései áldozata lett, és őszintén kívánom, hogy boldoguljon, tisztességgel. Gondolom, mindnyájunknak jó lenne, ha egykori vezetőink nem a bukott angyalok szégyenét palástolgatnák, hanem tudomásul vennék, hogy a világ megy tovább, s az élet sok örömöt, sikert is hozhat még. Mennyivel egészségesebb lenne olyan gyakorlat, ahol valaki holta napjáig büszkélkedhetne, ha mondjuk polgármester vagy tanácselnök is volt, utána pedig tanult szakmájában szorgoskodhat. Nem kellene mentőöveket dobálni azok felé, akik alatt mozog a hivatali szék. Kevesebb lenne a pozíciójához foggal-körömmel ragaszkodó, begyulladt funkcionárius, akinek egyetlen célja marad: valahogy a felszínen tartani magát. Mondom, a tévedések áldozata lett a megyeszékhely első embere. Feltételezem, tisztességes hivatalnok, de nem vette észre, hogy egy vezetőnek nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszania. Meg aztán nagyon rosszkor jött számára ez a nyíltság. Hej, az ő vétkeinél de sokszorosan többet vétettek kollégái, büntetlenül. Nem kell Bergengóciába menni a rossz emlékért, például közismert volt megyénkben egy másik hatalmasság, akihez fiatalasszonyoknak illett elmenni, lakáskiutalásért. „Egy lakás, egy b... szás”, ez volt nála a módi, és nem csak a kipontozott szó jelentette az elvárt szolgáltatást. Pfuj. És ez az egyén — oly sok hasonszőrű társával egyetemben —, minden választáskor elnyerte a szavazatok 99 százalékát. Ahogy dukált. Örömünnepük lehetett a csabai Fídeszeseknek. ök szívóskodtak tanácselnökük visszahívása érdekében, és most Petőfit idézve elmondhatják; „Hatalmas kezdesz lenni végre, nép!” Bizony, nem kis tett ma az embereket kimozdítani közönyösségükből. Állást foglalni egy ki tudja, miféle következménnyel járó dologban? Otthagyni a kiskertet, a nagyfröccsöt, a szombati többletmunkát, vagy csupán felállni az ájult fáradtságból. Nincs nekünk gyakorlatunk az ilyesmiben. Most próbálgatjuk. Lám, azt már ki tudjuk mondani: nem! Kellenének végre az Igenek, amelyek megfogalmazása önmagában még nem is elég, de legalább látnánk, tudnánk, hogy mit akarunk. S akkor jöhetnek a tettek. Egy tanácselnök leváltása, ha mégoly szokatlan is, villanó görögtűz csupán. Helyette jót választani, az lesz fénylő feladat. Elutasítani egy csődbe jutott politikai gyakorlatot, öröm, hogy egyáltalán elképzelhető. Ám megkeresni a járható utat, jaj, de nehéz. Utat, amely emberibb világba visz, s amelyen elférünk mindnyájan. Ahol hasznosan húzzák a közös szekeret azok is, akik kátyúba vitték a várost, a megyét, az országot. S ahol nem rugdalnak egykori uraikba túl nagyokat azok sem, akikkel rendre elbohóckodták a választási komédiákat. Andódy Tibor A Magyar Autóklub „B” kategóriás AZ FLR—PROTEINVEST AKV FELVÉTELRE KERES gépjárművezetői tanfolyamot indít augusztus végén. Jelentkezni lehet: Békéscsaba, Szarvasi út 82. Telefon: 25-653. építési tervező osztályvezetőt, tervezői jogosultsággal, továbbá villanyszerelőt és esztergályost. • Érdeklődni : FLR, Békéscsaba, Kinizsi u. 14. (Farkas Jánosné személyzeti vezetőnél.) Telefon: 25-449. FIGYELEM, FIGYELEM. Áramszünet! ÁRAMSZÜNET! Értesítjük t. fogyasztóinkat, hogy átépítési munkák miatt áramszünetet tartunk Békéscsabán; Értesítjük t. fogyasztóinkat, hogy karbantartási munkák miatt áramszünetet tartunk Békéscsabán 1989. augusztus 10-én 7.00—15.00 óráig a Schweidel u.—Munkás u. —Berényi út—Mokry u.— Északi sor által határolt területen, a Dombos utcában a Lorántffy utcáig, a Kézay utca Dombos utcáról' táplált szakaszán. Hálózati berendezéseinket 1989. augusztus ll-én 7.00—15.00 óráig a Báthory utca Rózsa F. u.—Tompa u. közötti szakaszán, a Batsányi u. Szegfű u.— S zam u el y u. k öz ötti szakaszán, valamint a Szamuely u. Landler u.— Szegfű u.—Rózsa F. u.— Batsányi u. közötti szakaszán. az áramszünet ideje alatt is feszültség alatt állónak kell tekinteni ! Hálózati berendezéseinket az áramszünet ideje alatt is feszültség alatt állónak kell tekinteni! Démász-kirendeltség, Démász-kirendeltség, _ Békéscsaba Strandvitorlások a homokfövenyen
