Békés Megyei Népújság, 1989. augusztus (44. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-05 / 183. szám
1989. augusztus 5., szombat O Ha békések a vizek Épül a partvédmíi — magasítják a gátat — élesztik az Élővíz-csatornát — fakivágás Hasonló kocsányos tölgyeket is telepítenek majd az Élővíz-csatorna partján Az nyilvánvaló, mi a feladatuk a környezetvédelmi és vízügyi igazgatóságoknak az árhullámok levonulásakor, árvízveszély, netán árvíz idején. Annál kevesebbet tudunk arról, mi a munkájuk, ha békések a vizek? Nos, erről adott tájékoztatást tegnap délelőtt dr. Goda Péter, a Körösvidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság igazgatója. Mindenekelőtt a jelenlegi legnagyobb munkáról, a Fekete-Körös jobb partján, Sarkad térségében folyó partvédőmű építéséről számolt be. Az idei májusi nagy árhullám levonulása után tapasztalták a szakemberek, hogy a szóban forgó, mintegy 400 méteres szakaszon komoly károk keletkeztek, ki- kagylósodott a part. Néhány hét alatt megszületett a döntés, hogy a nagy munka halaszthatatlan, s miután a minisztérium biztosította a szükséges mintegy 5,4 millió forintot, júliusban megkezdődött a kivitelezés. A jelenlegi másik nagyobb munka a Sebes-Körös egy 16 kilométeres szakaszán folyik, mégpedig a fok-közi hídtól az újirázi hídig, a bal parton. Itt a töltést magasítják, s a keresztmetszetét erősítik. A környezetvédelem témakörében ezúttal a tarlóégetésre tért ki az igazgató, annak a véleményének adva hangot, hogy a helyzet egyre aggasztóbb. A megyében általánossá vált, hogy meggyújtják a tarlót, sőt, rajta a széjjelhagyott szalmát is. Voltak napok, amikor légi- felvételen a megye területének egyharmada feketéllett volna! Égetéskor gomolyog a sűrű füst, messzire száll a pernye, de légszennyezésért nem büntethető a mezőgazdasági nagyüzem, ugyanis az égéskor a levegőben káros anyag nem mérhető. Azt viszont nem nehéz belátni, hogy az élővilágra negatív hatással van, s hogy az effajta esztétikai környezetszennyezés civilizált országhoz méltatlan. A tegnapi tájékoztatón az Élővíz-csatorna felújítása, és ehhez kapcsolódóan a jövő héten kezdődő, és a kedélyeket várhatóan felborzoló fa- kitermelés volt a befejező téma. A helyenként, így Békésen már elviselhetetlen Élővíz-csatorna felújítására külön program készült, amelynek három fő területe: megteremteni annak a feltételeit, hogy nagyobb mennyiségű hígító vizet kapjon a csatorna; második a szennyezőanyag-terhelés csökkentése, a harmadik terület pedig a csatornában lerakódott iszap eltávolítása. Ami a hígító vizet illeti, amióta üzembe helyezték a békés-dánfoki szivornyát, e téren jelentősen javult a helyzet. A békéscsabai biológiai szennyvíztisztító elkészülte óta szerves iszan alig került a csatornába. Az idén a kotrás is elkezdődött, mégpedig a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium által nyújtott külön fenntartási keretből. Három szakaszban történik a tisztítás, az első a békéscsabai alsó körgáti zsiliptől a sikonyi zsilipig terjed, a következő Sikonytól a békési felső körgáti zsilipig, végül pedig Békés belterületén, a torkolatig tart. Jelenleg tehát az első szakasz kotrása történik, s ezzel egyidejűleg kitermelik a korábban az igazgatóság által telepített nyárfaerdőt is, amely Békéscsaba és Békés között, a megyeszékhely alatt, a 47-es út egyenes szakaszán húzódik, ott, ahol az út és a csatorna még párhuzamosan fut. Csak a vágásra érett nyárfákat szedik ki, a mintegy fél hektárnyi értékes kemény fát a hullámtéri szakaszon meghagyják. Ugyanakkor terv készül a terület újratelepítésére is, amelyre a jövő évben a kitermelt iszap elrendezése után kerül sor. Korrigálva a három év előtti hibát — amikor is a műszaki feltételeket figyelmen kívül hagyva szinte a vízig fásítottak, s így a parton a karbantartó munkagépek nem tudnak mozogni, s ráadásul rövid élettartamú fákat telepítettek — most, az újratelepítéskor a vízparton szabadon hagynak egy hat méteres sávot, és nemes, hosszú életű. fajtákat, így többek között magas kőrist, kocsányos tölgyet és szürke nyárfát telepítenek. A 47-es út mentén a jövő héten kezdődő fakitermelés után tehát csak átmenetileg lesz sivár ez a szakasz, s bízunk benne, hogy az újratelepítés, csatornakotrás és az elhanyagolt partszakasz parkosítása után a jelenleginél szebb és lehetőleg még több zöld szolgálja egészségünket és gyönyörködteti az arra járókat. T. I. Nitráteltávolítás baktériumokkal Újszerű megoldással kísérleteznék a szakemberek a balassagyarmati vízműnél. A laboratóriumi és félüzemi próbák, után már üzemi méretekben próbálják ki az egyik, percenként kétszáz liter teljesítményű kútnál a biológiai — baktériumok segítségével történő — nitrát- eltávolítást. A kút vizének literenkénti 80-100 milligramm nitráttartalmát már az első kísérleteknél 10-15 százalékkal csökkentették, majd az eljárás fokozatos fejlesztésével 40 százalékos nitrátcsökkenést értek el. A kutatók célja, hogy mintegy 70 százalékkal csökkentsék a nitráttartalmat úgy, hogy kis mennyiségű nitrit se keletkezzen. Az eljárás aíapelve régóta ismert. Ám sok kísérlet után sikerült csak a kutatóknak megtalálniuk az emberi egészségre teljesen ártalmatlan nitrátfeldolgozó baktériumokat, majd pedig meghatározni, miként juttathatók a kút köré a talajba ezek a szorgalmas „munkások”. A folyamatos és gyors nitrátfeldolgozáshoz szükséges kiegészítő anyagok, körülmények pontosítása is feladatuk volt. Erre nagy szükség van, hiszen az utóbbi években ■már túlzott nitráttartalmat mértek több megyében, a vízműkutaknál, sőt megjelent ez az anyag a karsztvizekben is. így már nemcsak a házi, és a közkutak használhatatlanok ivóvíz- szolgáltatásra az ország számottevő részén, de a megfe- lelelő vezetékes vizet is csak új kutak fúrásával, az alacsony és magasabb nitrát- tartalmú vizek keverésével, vagy valamilyen nitráteltávolító eljárással biztosíthatják sok helyen. Évente több százmillió forintba kerül a tartályos, illetve zacskós víz kiszállítása azokra a településekre, ahol másként nem juthatna hozzá megfelelő ivóvízhez a lakosság. Nyílt levél Hütter Csaba mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhez Adják vissza a vadászterületet A Dátum, politikai napilap 1989. július 28-i számában hat Tolna megyei vadásztársaság nyílt levéllel fordult a mezőgazdasági és élelmezésügyi- miniszterhez, A nyílt levélhez mi, a gyulai (gyulavári) Lenin Vadásztársaság tagjai is csatlakozunk. Ugyancsak nyílt levéllel fordulunk a miniszterhez a bennünket ért hasonló jellegű, de a vadásztársaság életében, jelentőségét tekintve még nagyobb jogsértés(ek) miatt. A gyulai Lenin Vadásztársaságtól 1977- ben adminisztratív úton vették el területének 80 százalékát (!), amelyet a Délalföldi Erdő és Fafeldolgozó Gazdaság, a Defag kapott meg. Pontosan azt a területet rabolták el tőlünk, amely egyedül alkalmas volt az intenzív apróvad — elsősorban fácán — -gazdálkodásra. Egyébként 1977 előtt már kétszer csorbították meg ugyancsak az állami terület javára a vadásztársaságunk területét. Az elvett ideális területrész „kompenzálására” egy szikes legelőt kaptunk, amelyen intenzíven vadgazdálkodni nem lehet. A vadász- társaság tagjai 'szinte emberfeletti erőfeszítéssel igyekeznek azóta fennmaradni. Személyenként évente átlagosan 80-100 óra közösésgi munkát végzünk. Ennek eredményei önmagukért beszélnek (10 000 férőhelyes fácánnevelő, kifutók, terménytárolók stb.). Hajdanvolt területünkön, amelyet Gel- vácsnak nevezünk, 1977-ben 5 ezer darabos fácán törzsállomány élt! Azóta onnan eltűntek a fácánok! Tizenhárom éve az erdőgazdaság tudatos vadgazdálkodást nem folytat- Bizonyítja ezt, hogy hihetetlenül ■ elszaporodott a vaddisznó, a dámvad túl- szaporodására szinte nincsenek is jelzők, rengetek a dúvad, a szőrmés és szárnyas kártevők. Annak idején, amikor is elvették a területet, a minisztérium — a megyei tanács szakigazgatási szervének köz- beiktatásával — vadgazdálkodási ésszerű- ' ségre hivatkozott, illetve az úgynevezett dámprogramra, amikor is elvették a területet. Mindebből annyi valósult meg, hogy néhány ember kedvére passziózhat az Al- földön vaddisznóvadászattal, nem kell ezért a Dunántúlra, esetleg a Mátrába, vagy a Bükkbe utazniuk. Az erdőgazdaság egész területén a dámvadállomány papíron néhány száz, ezzel szemben a valóságban több ezer! Az biztos, hogy a Gyulai Lenin Termelőszövetkezet idén — már idáig — több millió forintos kártérítésre számít a Defagtól, a dám és a vaddisznó okozta vadkárokért. A népgazdaságnak azonban az elvett területből a legkisebb haszna is álig volt, az elmaradt bevétel viszont, azaz a kára dollárban és nyugatnémet márkában rengeteg! A gyulai Lenin Vadásztársaság soha nem nyugodott, és nem is nyugszik bele a jogtiprásba, ezért rendszeresen, két- három évente fellebbeztünk a minisztériumhoz. Mondanunk sem kell, mindhiába. (A papírok természetesen megvannak.) Lassan másfél évtized telt el azóta, az ügyintézés „tisztaságára” szinte vég nélkül sorolhatnánk a példákat. De a helyzetet a következővel is érzékeltetni lehet. Képviselőnk azzal jött ki az államtitkár irodájából, hogy — legalább fogjuk be a szánkat, adnak egy kis koncot — háromszáz hektár területet visszakapunk (nem Gelvácsból). Az államtitkár megígérte, hogy az írásos határozat napokon belül vadásztársaságunknál lesz. Meg is kaptuk, de abban az állt, hogy 30 hektárt kapunk mindössze. Újra fellebbeztünk, amire az volt a MÉM válasza, hogy most kaptunk 300 hektárt, még mit akarunk? 1977 óta nem tudjuk, hogy tulajdonképpen miért is kellett az erdőgazdaságnak Gelvács, hiszen több tízezer hektáros eredeti területén apróvadgazdálkodásra ideális helyek vannak! Nem véletlen, hogy jó húsz éve a világ és az ország első számú vezetőinek nagy terítékű vadászatokat rendezhettek, fantasztikus eredményekkel ... De egy biztos, a területelvételt nem a vadgazdálkodás, nem a népgazdasági érdek, nem az ésszerűség indokolta. A hátsó szándékokat nem tudjuk, legalábbis bizonyítani nem. Közszájon forog viszont egy történet, a miértekről: Nálunk, Gelvácson vadászott egy magas beosztású személy dám bikára, ugyanebben az időben közvetlen felettese az erdőgazdaság vendége volt. Vadásztapasztalataikat már Budapesten beszélték meg, az egyik tanácskozás szünetében. Kiderült, hogy a beosztott valamivel ■ „nagyobb” bikát lőtt. Az eszmecserének fültanúja volt a megye akkori első számú vezetője, akinek „igazságérzetét” rendkívül felháborította az eset! Visszatérve Békéscsabára magához kérette az erdőgazdaság fővadászát és felelősségre vonta. Mi az, hogy a főnök rosszabbul járt. A fővadász mentegetőzött, kijelentette, hogy természetesen tudja ő, hogy mi az illem, de a nagy bikák Gelvácson vannak, ha be akarják tartani a protokollt, akkor el kell venni a területet. A területet elvették és azóta hiába fordultunk bárkihez ... A gyulai Lenin Vadásztársaság azért keresi fel nyílt levéllel a minisztert, mert elődeinél a jogorvoslati kérelme mindig megrekedt a MÉM szövevényes érdek- és útvesztőiben! • Szeretnénk megkérni önt, hogy jogorvoslati kérelmünket a MÉM 4>eosztottai- tól független szakemberrel vizsgáltassa meg, és adják vissza az 1977-ben elvett területünket. (Arra már szinte gondolni sem merünk, hogy az 1977 előtt elvett területrészeket is megkapjuk ...) Továbbá kérjük, hogy a jövőben a hasonló vitás területi kérdéseket ne a vadászterületek kijelölésére illetékes MÉM szakigazgatási szerv bírálja felül, hanem a jogállamiságnak megfelelően a bíróság. Csak így képzelhető el egy pártatlan, a népgazdaság érdekeit szem előtt tartó döntés, amelyben érvényesülhet az igazságosság. A gyulai Lenin Vadásztársaság Angol megrendelést kapott a szegedi székhelyű Tornádó Jármű- és Gépjavító Kft., a most már külföldön Is ismert és népszerű termékére, a 10 tonnás univerzális pótkocsira. A gép elsősorban szervestrágya szórására készült, de a kiegészítő felépítménnyel zöldtakarmány, illetve bármilyen áru szállítására is alkalmas Fotó: Német György
