Békés Megyei Népújság, 1989. augusztus (44. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-29 / 203. szám
1989. augusztus 29., kedd Utszéli gondolatok Az autópálya szélső sávjában haladok. Kocsim — melyet francia úriasszonyok bevásárló járművének tervezitek — nem bírja a versenyt a pályán száguldozó gépcsodákkal. Sokan gurulunk a betonon. És sokan magányosan. Ki miért, meddig nyomja a gázt, nem tudni. Ütőn vagyunk. Két cél közt, a bizonytalanban. Regensburg és Passau között javítják az autópályát. Hét-nyolc kilométeren át autózunk a terelőúton, lassabban, de rendben, folyamatosan. Senki sem előz, senki sem nyugtalankodik. Csökkentett sebességgel, sorban egymás után gördülnek a gépkocsik. Egy vezető sem ideges, nem rázza az öklét, nem káromkodik. A terelőút különben jó minőségű. Épp olyan, mint a négysávos. Itt lehet kultúráltan közlekedni. Minőségi az út és — ami még fontosabb — az irány is megfelelő. Mercedes előz. Elegáns úr ül az elegáns autóban. Ügy húz el mellettem, mintha észre sem venne. Titokban azért tükörbe pillant, és elégedetten nyugtázza: Na, ezt is lehagytam! Van, aki játszik. Megelőz egy fiatalokkal teli Volkswagen busz. A vidám társaság nyilván nyaralásra készülődik, erről árulkodik a sok csomag, s a tetőn elhelyezett három kerékpár. Majd kiesnek az ablakon, úgy integetnek, kiabálnak. A köyetkező kanyarnál már én előzöm őket, aztán megint ők, és így tovább. Zsibbad a lábam, úgy nyomom a gázt. Ha verseny, hát legyen verseny! A Bécs előtti dombok közt kígyózik az autópálya. Frissítő látványt nyújtanak a fáradt szemnek az erdők, a napsütötte hegyoldalak. Szinte érzem a fű illatát, s megcsap a századeleji hétvégék festményeken látott idilli hangulata. Gyérül a forgalom is. Dél felé jár az idő. Az a pár osztrák autó, amelyik még az úton po- roszkál, rákapcsol, hogy hazaérjen ebédre. A határmenti falvakban magyar kocsik állnak az út szélén. Tulajdonosaikat messziről megismerni; hatalmas csomagokat cipelnek, vagy a többnyire magyar feliratú boltok kirakatai előtt ácsorog- nak. Ahogy a határhoz közeledünk, úgy sokasodnak, pakoló hazámfiai. A Dacia felnyitott csomagtere előtt például egy egész család — papa, mama és két tizenéves gyerek — töri a fejét azon, hogyan rendezze művészi összevisszaságba azt a néhány apróságot, amelyre a méregdrága bécsi üzletekben még elfogadható áron szert tett. Pedig a határnál nagyvonalúak. Végre felnőttként kezelik az állampolgárt; döntse el ő, vámoltat-e, vagy sem? Ha a zöld folyósót választja, hamar továbbmehet. A másikon — piroson — már van némi papírmunka. Mindig áhítattal tölt el, ha újra hazai földre lépek. Szerintem különösen hazaszerető nép vagyunk. Én legalábbis nem találkoztam még olyan elvetemült világcsavargóval, aki nem hatódott meg a piros-fehér-zöld lobogó láttán. Azért nem lehet nem észrevenni a honi föld szépséghibáit. Például az út szélén sárguló fákat, a fakó füvet. Nehéz megérteni, ugyanolyan földben miért nő kétféle fű. Hisz a természet nem ismer határokat. Vagy mégis? Nem kell sok, hogy rájöjjek a Hegyeshalom utáni növényzet betegségének okára. A határtól Győrig húzódó pár kilométeren ugyanis összefüggő kocsisor áll. Centinként araszolunk előre, s e „sebesség” csak arra jó, hogy kormoljuk a levegőt. Az ólommal mérgezett fák csoda, hogy még élnek. Indítunk, fékezünk, megállunk. Aztán mindezt elölről. Előttem Volán-busz kipufogója eregeti a mérgesgázt. Meglehet, a kelleténél hangosabban kívánom annak, aki ezt a kétsávos utat tervezte, hogy egy évig minden szombaton itt töltse az időt a kedves családjával együtt. A buszból ugyanis furcsán rám néz a kiránduló társaság néhány tagja. Aztán visszafordulnak, éneklik tovább a magyar nótákat. Egy idő után elhal a hangjuk és fáradtan bámulnak ki az ablakon. Haladjunk már végre! Rengeteg német és osztrák látogatott hozzánk ezen a hétvégén. A.hátam mögül kikandikál egy „D” felség- jelű BMW ; vezetője nem érti, mi a dugó oka. Aztán gondol egyet, kivágódik a másik sávba és elszáguld. Szerencsére gyér a szembejövő forgalom. Azért kevesen vállalkoznak effajta merészségre. A többség tiszteli a rendet. Ám a rend ez esetben az értelmetlen várakozás. Mert — mint később kiderült — nem baleset, nem útszűkület fékezte a forgalmat. Csupán a keskeny út és egy felesleges lámpa. A nyugati kocsik sorra leállnak az út mentén. Utasaik betérnek a fogadókba, kiskocsmákba, vagy kedvükre vásárolnak az út szélén kirakott fonott kosarakból, paprika- és fokhagymafüzérekből. Csöppet sem idegesek, inkább vidámak. Tehetik, hisz ők, ahogy jöttek — úgy el is mennek. De mi — itt maradunk! Gubucz Katalin II kisgazdák hétvégi programja Szombat este hat órára tagtoborzó gyűlést hirdetett a Független Kisgazda Párt gyomaendrődi szervezete. A csekély érdeklődés miatt a megjelent 32 érdeklődő Hunyd Lajos vezetőségi tag javaslatára „baráti beszélgetést” folytatott. Miután meghallgatták az FKGP rövidített programját, ki-ki kérdéseket tehetett fel. Elsőként az ifjúság problémája, a párt és a helyi ifjúsági szervek kapcsolatfelvételének lehetősége került szóba. Béres János, az országos bizottság tagja kifejtette, hogy az ilyen irányú kezdeményezésük eddig nem vezetett eredményre. Egy másik tag arról mondott véleményt, hogy az ipari szerkezetváltás során felszabaduló munkaerőt valószínűlég a mezőgazdaságban kell majd gazdaságosan foglalkoztatni, és ez nem is könnyű feladat. A résztvevők leginkább abban értettek egyet, hogy saját földjüket tisztán és tehermentesen követelik majd vissza. Igen nagy érdeklődés kísérte a meghívott vendég Huuya Eleknek, a Hazafias Népfront városi bizottsága elnökének felszólalását. ElHáztáji Nincs korlátozás Még nincs nagy érdeklődés az újabb háztáji földek Iránt, bár már három hónapja a mezőgazdasági szövetkezetekről szóló törvény elfogadásával a Parlament felszabadította azt a korábbi kötöttséget, hogy a tsz-tag meghatározott nagyságú mondta, hogy ez év végéig kell döntenie a tsz közgyűlésének a szövetkezeti vagyonról. Különféle tul'ajdon- reformák lehetségesek. Aki például nem akarja kivenni a földet, tisztességes haszonbérlet fejében bennhagyhatja a tsz-ben. De közös vállalkozásba is foghat a termelőszövetkezet. Az esemény végén Hunya Lajos kérdésünkre elmondta, hogy ez az összejövetel szerinte azért nem sikerült úgy, mint ahogy tervezték, mert az emberek még mindig bizalmatlanok — irányukban is. * * * Valószínű, hogy szombaton délután Csorváson a tagtoborzó és alakuló kisgazdapárti gyűlésre igyekvők sem gondolták, hogy este tíz óráig elhúzódik a rendezvény. A csaknem száz érdeklődő közül több mint hetven ember aláírta a tagsági nyilatkozatot is. Az elnökségi megnyitó után a jelenlévők egymás után mondták el véleményüket, s kötetlen vita alakult ki. A párt alakuló összejövetele egyébként rendhagyó is volt abból a szempontból, hogy az MSZMP községi pártbizottságának — egy kataszteri hold — háztáji földet kaphat. Az új jogszabály nem korlátozza a háztáji föld mértékét. Annak meghatározását a szövetkezetek közgyűlésére bízza. Mindez azt jelenti, hogy a tagok személyenként az eddiginél több földre is igényt tarthatnak, ám az újabb terület művelésének önkéntes átvállalása nagyobb felelősséget Is ró rájuk. A föld megműveléséről ugyanis mindenképpen gondoskodni kell. Az elmúlt három hónap tapasztalatairól a Termelőszövettitkára, Kovács Béla és Szilágyi Menyhért nagyközségi tanácselnök is megtisztelte jelenlétével a kisgazdák rendezvényét. A községi párttitkár egyébként hozzászólásában utalt arra, hogy az MSZMP és a kisgazdák között széles az elvi különség, mégis számára rendkívül értékes hozzászólások hangzottak el a jelenlevők részéről. Szilágyi Menyhért tanácselnök a régi gazdaszékházzal kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy az valóban a párt tulajdona, hiszen az épület 1927-ben lett kész, s az akkori idők- értékrendje szerint 2592 pengőre és 90 mázsa búza árába került. A csorvási gazdák egyébként számtalan régről őrzött dokumentumot is elhozták magukkal. Előkerült a taggyűlések jegyzőkönyve, 1909-től ’28-ig és a taginyilvántartó könyv. Eredeti a régi pártbélyegző is, amely még mindig használható. Végül a hagyományoknak megfelelően sor került a tisztségviselők megválasztására. Titkos szavazással a csorvási kisgazdapárt elnökévé Oláh Illést választották, titkárrá pedlig Békési Ferencet. kezetek Országos Tanácsánál elmondották : a szövetkezetek többségénél örömmel fogadták a háztáji terület növelésének lehetőségét, különösen azt, hogy ezután a legfőbb üzemi önkormányzati szervezetre, a közgyűlésre van bízva a döntés. Eddig azonban kevés a példa a többletháztáji felvásárlására. Ennek egyebek között az is oka, hogy nem a gazdasági év közbülső szakaszában, hanem várhatóan majd csak a jövő év elején, a kertészeti és a szántóföldi növények vetését, ültetését megelőzően jelentik be földigényüket a tsz-tagok. Életemben egyszer próbáltak befolyásolni — vallja a nyugdíjba vonuló bíró Az utolsó ítélethozatal előtt (balról a második dr. Berndt Adám) Fotó: Béla Ottó — Fáradjanak beljebb, ha megismernek, mert most aztán egyáltalán nem úgy vagyok öltözve, mint egy bíró — támasztja a kerítéshez az ásót dr. Berndt Adám. A váratlan vendégek láttán megbolydul a kis szanazugi telek apraja-nagyja: Márta asszony sebtében asztalt terít, a ház ura pedig egy szakajtó gyümölccsel tér visz- sza a kertből. Csutka, a virgonc házőrző, kölyök létére tisztességesen megugatja az idegeneket, aztán — a barátság jeléül — otthagyja mancsa nyomát a vendégek nadrágján. Dr. Berndt Ádámmal, a Békés Megyei Bíróság tanácsvezető bírójával évek óta ismerjük egymást — a tárgyalóteremből. Személyisége, az eléje tornyosuló akták mögül határozottságot és valami egészen sajátos nyugalmat sugallt. S mintha az öreg tanya verandáján is nyomot hagyott volna ez a varázs. A tárgyaló terepiben töltött kerek harminc esztendő néhány napja egyre inkább távolodik Bemdt Ádám emlékeiben; az 1947- ben tett fogadalom immáron végleg beteljesült. A bíráskodás meg a kertészkedés, a horgászás szerepet cserélt. Szeptember elsejétől Bemdt Ádám nyugalomba vonul; most a szabadság napjai telnek a Körös-gát melletti tanyán. — Kérdezték is a kollégák, tréfálkozva — telepedik kedvenc székére Berndt Ádám —, hová akarsz te menni ötvenévesen? Néha magam sem hiszem el, hogy hat évtized suhant el a fejem fölöttVisszafelé pengetve az éveket, egy kicsit megállunk 1950-néI. A harmadéves joghallgató fiatalember pályája itt majdnem kettétört; politikai indokokra hivatkozva, eltanácsolták a pesti Pázmány Péter egyetemről. Szerencsére néhány esztendő múlva egy régi barát — legalábbis biztatásaival — segédkezett a visszavezető út egyengetésében, igaz már Szegedre, a jogi kar levelező tagozatára. Az utolsó két évet a Körösvidéki öntöző Vállalat számviteli alkalmazottjaként és — ne felejtsük ki — lelkes sportemberként végezte az ifjú Berndt Ádám. A sportról különösen nagy szeretettel szól: — A gyulai NB ll-es focicsapatban védtem a hálót sokáig, de egészen jól beváltam kézilabdakapusnak is. A versenysport után is szorgalmasan kijártunk a pályára, s felszabadultan rúgtuk, a bőrt. Aztán újra visszatérünk a hivatáshoz: a gyökerekről, az indíttatásról beszélgetünk. Arról, hogy vajon egy 18 éves diák mennyire választhatja tudatosan, meggyőződéssel a jogászi hivatást? — Született realista vagyok, s e szemléletem miatt mindenfajta élethelyzetet a lehető legtárgyilagosabban igyekeztem értékelni, vizsgálni. Az én szakmámban ez — úgy is mondhatnám — alapkövetelmény. Csakhogy ezt a világlátást nem értékelte egy-két történelmi korszak. Az egyetem „fehér kesztyűs” rektora 1959-ben nyújtotta át Berndt Ádámnak a „Nos rector”-t, akkor, amikor javában zajlottak a koncepciós perek ... — Szerencsére ezt az időszakot bírósági fogalmazóként éltem át, s azután jó hét évig polgári ügyszakban bíráskodtam. Kezdetben persze apróbb „tyúkpereket” bíztak rám. Érdekesen alakult a pályám, hiszen a fogalmazói évek után rögtön a fellebviteli bíróságra kerültem. Így 1960 novemberétől megszakítás nélkül a Békés Megyei Bíróság a kény éradóm. Hosszasan beszélgetünk a bírói munka presztízséről, az ítélkező tanács méltóságáról, tekintélyéről. „Mint ahogyan napjainkban sem az igazi helyen találjuk az igazságszolgáltatást az értékrend lépcsőfokain, a korábbi évtizedek sem kényeztették el túlságosan a szakma művelőit — mélyed el gondolataiban Berndt Ádám. — Kiváltképpen igaz ez az ’50-es évekre, amikor a politika keményen rányomta a bélyegét a bírói döntésekre.” S vajon megőrizheti „önállóságát” egy bíró évtizedeken keresztül? Ebből a szempontból Berndt Ádám szerencsésnek mondhatja magát; — Életemben egyetlenegyszer próbáltak befolyásolni. Tudja mit válaszoltam? Bízzanak bennem és nyugodjanak meg: el tudom én dönteni az ügyet egyedül is. Azóta sem próbált senki a tárgyalás előtt megkeresni; ilyen vonatkozásban rendkívül kemény bíró hírében álltam. Kimondani is nehéz: pályafutása alatt Berndt Ádám 20 ezer ügyet tárgyalt. A legtöbbet büntetőügyben; s máris elővesszük a „leg”- eket, a legemlékezetesebb esetet, a lökösházi vasúti szerencsétlenség vádlottjának ügyét, s ehhez kapcsolódik a legtöbb áldozat, a 12 halott és a harminc-egyné- hány súlyos sérült. Aztán a legsúlyosabb büntetés; a sokak előtt még máig is emlegetett csabai szatír elleni ítélet, a tizenkét esztendő. Szerencsére halálbüntetést egyetlenegyszer sem kellett kimondania Berndt Ádámnak. Egy gazdag életpálya megannyi emlékének idézése után állunk fel a verónda fonott székeiből; Csutka kutya ugrándozva mutatja az utat a kerti kapu felé, közben Berndt bíró úr lelkesen sorolja legkedvesebb foglalatosságait, a horgászást meg a totózást, s mint mondja, mindkettőben volt már szerencséje, és hát itt a kert, amelyben reggeltől1 estig talál magának munkát az ember. Berndt Ádám nem hazudtolja meg önmagát, hiszen eddig is a munka volt az élete. László Erzsébet Ilyen még nem volt, ezt nem lehet kihagyni!!! KÜLÖNLEGES MINŐSÉGŰ, IMPORT, alig használt női, férfi-, gyermekruházatból válogathat. Jelszavunk: elegánsan, olcsón öltözzön a Munkácsy Tsz POLISZER szakcsoportjának boltjából, Gyula, Október 6. tér 6. szám alatt (piactér). Nyitás: 1989. szeptember 1-jén. 7 órakor Kis kemence Salgótarjánból Bolti kis kemencét kezd gyártani még az idén a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár. A Sütőipari Egyesüléssel kötött szerződés értelmében egy olyan berendezést fejlesztettek ki a konstruktőrök, amelyben a sütőipari szaküzletekben, valamint áruházakban, vendéglőkben, cukrászdákban, üzemi étkezdékben a vásárló, a vendég szeme láttára készülhet a briós, a pizza, a kuglóf, s többféle sütemény. A kis kemence kelesz- tőjében 12 polcon 24 tálcának van helye; a sütés folyamatos.
