Békés Megyei Népújság, 1989. augusztus (44. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-28 / 202. szám
NÉPÚJSÁG 1989. augusztus 28., hétfő Ha azt mondják: klassz volt, akkor volt értelme is Öten egv kitüntetés után Dr. Rédei József Olteanu Júlia Dömény Ferenc Bcnéné Szerető Hajnalka Tóth Erika (A szerző felv.) Megyénkben a népművelők napja alkalmából 34-en vették át a Szocialista Kultúráért kitüntetést. Ötöket kerestük tel később, hogy munkájukról és más-más nézőpontból, de tulajdonképpen kulturális életünkről beszélgethessünk. Dr. Rédei József csaknem három évtizede Elek ügyvezető körzeti főorvosa. A helyi tanácsüléseken gyakran hallhattam, amint az egészséges életmódról beszélt. — A kultúra fogalmába nemcsak a művelődési házakban folyó közművelődési tevékenység tartozik, hanem például az is, hogy itt a rendelőben az emberek rendes körülmények között várakozzanak. Munkatársaimmal nagy gondot fordítunk erre. Nálunk a plakátok sem ragtapasszal vannak odacsapva . . . Mindez bizonyára hozzájárult ahhoz a kulturált magatartáshoz, amelyet a betegek itt tanúsítanak. Igaz, nem máról holnapra történt: emlékszem olyan időkre, mikor az ele- kiek egymást könyökükkel taszigálva igyekeztek bejutni a rendelőbe. S hogy én minden alkalmat megragadok az egészséges életmód propagálására? Orvos vagyok, így tudom, hogy étkezési kultúránktól, életmódunktól mennyire függ egészségünk, vagy betegségünk. Pályafutásom alatt körülbelül félmillió alkalommal találkozhattam személyesen Elek lakóival. Ilyenkor — ha akarja az ember — mindig kínálkozik lehetőség egy jobb szemlélet átadására: például elmond- hatoih, hogy a házaknál járdát kellene csinálni a bejáratig, mert úgy nem lesz a szőnyeg sáros. Húsz évvel ezelőtt munkatársaimmal a nagyközség fásítását szorgalmaztuk. Azt hiszem, látszik az eredménye! — A helyi közművelődést saját szakterületemmel segíthetem. TIT-előadások keretében népszerűsítem kollégáimmal az egészséget. A helybeliek rendszeresen, s alkalmasint igen szép számmal eljönnek. A kitüntetés mögött, azt hiszem, a következetes munka megbecsülése rejlik. Olteanu Júlia a gyulai román gimnázium román nyelv- és irodalom szakos tanára. A bukaresti egyetem bölcsészkarán végzett 1978- ban, ahonnan visszatért tanítani volt iskolájába. Évek óta rendszeresen részt vesz a gyulai nemzetiségi olvasótáborokban. Vajon szükség- szerű-e, hogy egy nemzetiségi pedagógus iskolán kívüli feladatokat is vállaljon? — Szeretem a munkámat — mondta Júlia —, hiszen mi készítjük fel a gyerekeket az életre. Mint anyanyelvi tanárnak pedig, nemzetiségi kisebbség lévén, különösen nagy gondot kell fordítani az asszimiláció mérséklésére. Az iskolában is meg azon kívül is. Sajnos, a gyerekek egyre inkább olyan környezetben nőnek fel, ahol keveset találkozhatnak a román nyelvvel. Megszerettetése óriási feladata iskolánknak. Persze, az órák kötöttek, így nem minden tanuló egyformán lelkes ... Az olvasótábor viszont lehetőséget nyújt arra, hogy a gyerekek ott ne kötelezettségből, hanem ösztönösen beszéljenek anyanyelvükön. De visszatérve a nemzetiségi pedagógus plusz feladatára: bizony, akad elég. A nemzetiségi oktatásunk célkitűzéseinek végrehajtása végül is az itt dolgozó kollektívára hárul. Gondolok például a tankönyvek írására, fordítására, a tantervek, tanmenetek összeállítására. A magyar iskolákban ezek a feladatok szélesebb körben valósulnak meg. Kollektívánk lelkesedése az ellensúly ... — És talán Júlia esetében a Szocialista Kultúráért kitüntetés ... — Nagy meglepetés volt! Izgatottan utaztam Békéscsabára, fogalmam sem volt, mit kapok! Nagyon örülök, hogy mindazt, amit csináltam, ilyen elismerés érte! Dömény Ferenc tizedik éve vezeti a gyulai SZOT-üdü- lőt. Ez idő alatt többször elismerték az intézményt, de ez a kitüntetés mégis csak más: személynek szól. — Nincs olyan vezető, aki egyedül érhetne el eredményt — mondta rögtön a „háttérről” Dömény Ferenc. — Ez a kollektíva érdeme is. Különben — mindegy, elárulom —, épp az ötvenne- gyedik születésnapomon vehettem át az elismerést Budapesten, a SZOT székházában. — Köztudomású, hogy az üdülőben gazdag kulturális programok várják a vendégeket. Talán ezért a kitüntetés? — Bizonyára . azért is. Nagy szerencsénk, hogy Gyula igen gazdag kulturális eseményekben, intézményekben; van tehát hová szerveznünk. Persze, ez még nem minden; gondolja csak el. egyszerre félezer ember érkezik hozzánk, akik tele vannak otthoni feszültséggé!. Feloldásukhoz nagyon fontos a kedvesség, figyelmük lekötése. — Az üdülő azonban nem csak „befelé fordul": vendégül látják a megye rokkant jait, asszonykórusuk fellép az idősek klubjaiban, gondozzák Erkel Ferenc le- származottainak sírját és még sorolhatnánk. Miért? — Mert a városért is tenni akarunk. Évekkel ezelőtt, amikor kezdeményeztük, hadd jöjjenek be hozzánk a gyulaiak is. komoly figyelmeztetést kaptam. Ma már más a megítélés. Én személy szerint akkor tudok igazán örülni, ha segíthetek, és büszke vagyok rá, hogy munkatársaim is így gondolják. Orosházán, a Petőfi Művelődési Központban két népművelő Is részesült a kitüntetésben. Benéné Szerető Hajnalka igazgatóhelyettes nem született orosházi. — Eredendően gyomai vagyok — mondta — Pécsen végeztem a tanárképző főiskola matematika—népművelés szakán. Népművelő akartam lenni, úgy, hogy a szüléimhez azért közel ic- gyek. Mert egyedüli gyerek vagyok ... Orosházán nem ismertem senkit. csak úgy kiválasztottam a térképről. Itt szükség volt rám és egy alakuló új csapat részese lettem. Fiatalok voltunk, időnként kicsit nagy ábrándokkal. Volt. amikor falakba ütköztünk ... __ 9 — Nagyrészt az anyagiak jelentették a falakat. Mindig ki kellett találni valamit, nehogy mű ködáskéőte- lenné váljon intézményünk. Akkoriban újszerű volt, hogy a vállalatoknál kerestünk támogatókat és találtunk. Azután pályázatokból is sikerült pénzhez jutnunk. Volt olyan év, amikor a bérünk sem volt ..lefedezve”! Ideje lenne már kormányzati szinten átgondolni a kulturális intézmények működési feltételeit, mert ez az ország nagyon keveset fordít a művelődésre. Igaz, nemrég jelentős béremelésben részesültünk. ami nagyon kellett már. meri a napi létfenntartás is gondot okozott. A nehéz években a pályán megmaradni tagadhatatlanul segítettek az apróbb elismerések. A most kapott kitüntetésnek nagyon örültem, kicsit kedvemet szegte viszont. hogy ennyien megkapták. Félreértés ne essék, a rangját féltem. Még akkor is. ha már vitatkozunk a szocialista kultúra elnevezésén és tartalmán. Hajnalka' kolléganője. Tóth Erika, meglehetősen fáradt. Az éjszaka még Budapesten volt. ahol az idei orosházi képzőművészeti tábor spanyol gyermekcsoportját búcsúztatta. Egész hete eléggé „zűrös” volt. hisz a tábor résztvevőivel — magyar, spanyol, finn gyerekekkel — a fél országot bejárták. — Nem sokat lehet otthon . . . — Bizony egy család életét nagyon megnehezíti, ha valamelyikőjüknél nem nyolctól négyig tart a munkaidő, hanem akármeddig. Szerencsére a férjem megértő. gyerekünk még nincs. — Érdemes egy ilyen, sokak által kétes értékűnek vélt szakmáért áldozatot vállalni? — Akik a pályán vannak, azt mondják, érdemes. Én is ezt gondolom, mert amit. csinálok,, szeretem. hasznosnak érzem, értelmét látom. A kívülállók gyakran azt gondolják, milyen jó nekünk. mert találkozunk művészekkel, utazhatunk, nagy az ismeretségi körünk. Nem tudják, milyen fárasztó. ha az ember már öt- venszer mondja el egy nyelvtanfolyam feltételeit. Emberi tartás kérdése, hogy egv rendezvényen mosolyogjak és mindenkivel kedves legyek. Az én jó, vagy rossz kedvemtől nem függhet más szórakozása, hangulata. — Örömet szerzett a kitüntetés? — Igen. de ha kisebb elismerést kapok,' vagy egyszerűen azt mondják. köszönöm. az is jólesik. Nálunk mindenki boldog. ha felhívnak bennünket a városból és azt mondják „klassz volt", akkor tudjuk, volt értelme . . . Szőke Margit Milyen szép is volna: Brunszvik Teréz Úvónőképző Főiskola Külsőleg olyan, mint a többi. Kemény fedelű, s középen ez áll rajta: Oklevél. — Nem is ezzel van a gond — mondja az igazgatónő —, hanem a belsejével ... még mindig az olvasható benne: „felső fokú intézeti tanulmányi kötelezettségeinek eleget tett”. Hogy miért .baj ez? Dr. Daróczy Erzsébet, a szarvasi óvónőképző igazgatója rögtön megmagyar ázza : — Szebb lenne, ha az állhatna benne: a Brunszvik Teréz Óvónőképző Főiskola tanulmányi- kötelezettségeinek eleget tett... A nappali tagozaton már az elmúlt tanév óta folyik hároméves képzés a korábbi kétéves helyett. Levelező tagozaton pedig a mostani tanévtől vezetjük be. Ezzel főiskolai jogú és rangú felsőfokú intézménnyé váltunk, ám még mindig nem főiskolává. Hogy mi a különbség egy főiskolai rang és a főiskola között? Mint az igazgatónő szavaiból kiderült, gyakorlatilag semmi. Akkor hát gond egy szál se! —mondhatnánk. Pedig ez központi kérdés most náluk. Vajon miért? . — Már hosszú évek óta arra készülünk — halljuk a továbbiakban —, hogy méltók legyünk a főiskolai cím elnyerésére. A feltételek mára már együtt vannak. A hároméves képzést kiterjesztettük a levelezőkre is, oktatóinkat főiskolai státuszba soroltuk, és elkészítettük az új, hároméves tantervet ... Szóval, most már csak a pecsét hiányzik ahhoz. hogy hivatalosan is főiskola legyünk. Ez részben presztízskérdés számunkra, részben pedig biztosíték az önállóságunk megőrzésére ... Az 1972-es úgynevezett hálózatfejlesztési koncepció során ugyanis az ország valamennyi felsőfokú óvónőképző intézményét integrálták egv-egy tanítóképző főiskolához. Kivéve Szarvast. Ők — egyedül az országban — önállóak maradhattak. Még. Az iskola vezetése azonban joggal tarthat egy esetleges — ehhez hasonló — összevonástól. Ellene a biztosíték a főiskolai pecsét elnyerése lenne. Mielőbb. A kérelmet még ez év elején eljuttatták a Művelődési Minisztériumhoz. Választ ugyan kaptak, de nem érdembelit. Azaz, engedélyük még nincs. Igaz, az új oktatási törvény szerint 1990- től Magyarország valameny- nj’i felsőfokú intézetének főiskolaként vagy egyetemként kell működnie. Ez azt jelenti, jövőre mindenképp megkapnák a főiskolai címet. Vagy egy levelet, hogy egy másik főiskolához tartoznak? — Ezért sürgetjük, ha lehet, már e tanév szeptember 9-étől — fejezi be a magyarázatot az igazgatónő. Szeptember 9-e egyébként az iskola alapításának évfordulója, az ez évi pedig éppen a harmincadik. Nevet is szeretnének felvenni, ahogy egy önálló főiskolához illik. Brunszvik Terézre gondoltak, az első magyar óvoda létrehozójára. Az iskolának egyébként az előbbiekkel összefüggésben még egy dédelgetett álma van. Az 1983—84-es tanév óta működik tanítói szak- kollégium a képzőben. Létrehozásáról az élet döntött. — Annyi változásnak vagyunk tanúi mostanában — fejtegeti Daróczi Erzsébet. — Változik a társadalom, s vele a család is. Egyre kevesebb idő jut otthon a gyerekekkel való foglalkozásra, márpedig az, ami az ő kis életükben 6—10 éves korukig történik, meghatározó. Ezért az óvónők és a tanítónők szerepe felértékelődött, Csakhogy a tanító nem mindig tudja, hogy itt, az óvodában meddig jutottunk el, mi volt az, amivel többet, vagy kevesebbet foglalkoztunk. Ezért lenne jó, ha az óvónő, aki egyben tanítónői képesítéssel is rendelkezik, tovább tudná vinni á gyerekeket második, esetleg harmadik osztályig. Amikor létrehoztuk a tanítói szakkollégiumot, ez a cél vezérelt bennünket. Az ide járó óvónőinknek tanítói alapképzést is adtunk, amit aztán a jászberényi- tanítóképzőben befejeztek. így három és fél év alatt szereztek két' diplomát. ' Úvó-taní- tónők lettek . .. De milyen szép volna, ha a Brunszvik Teréz óvónőképző egyúttal tanítóképző főiskola is lenne! Vagyis az erre vállalkozóknak a képzését itt fejeznék be Szarvason. Vágyaiknak realitása is van, hiszen felkészült oktatókból nincs hiány ... Nem úgy a férőhelyből! A csaknem hatszázra duzzadt iskolai létszám már kinőtie az oktatási épületet. Jó lenne beépíteni a tetőteret, vagy létrehozni egv igazi, több mint kétszáz személyes előadói komplexumot. Az utóbbira már a helyet is kiszemelték. A szomszédos telek látszana a legmegfelelőbbnek, ahol jelenleg a Békéscsabai 611-es Számú Szakmunkásképző Intézet hajdani kihelyezett tagozata (ma már önállóak) található. A tanács segítőkésznek mutatkozik az ügy megoldásában, kérdéses azonban, hogy a telken található műemlék jellegű épület lebont- ható-e? A műemlékfelügyelőségen kívül nyilván még sokan vélik úgy: kár lenne. De akkor merre ... ? ' Magyar Mária Mit mond a minisztérium? A főiskolává nyilvánítás kérelme a Művelődési Minisztérium tudományegyetemi, pedagógusképző és művészeti felsőoktatási osztályára érkezeit. Szövényi Zsolt osztályvezetőtől arról érdeklődtünk, várhatja-e Szarvás szeptember 9-ére a megváltó döntést? — Én lennék a világ legboldogabb embere, ha ebből szeptemberre lenne valami. Sajnos azonban ez nem túl valószínű — halljuk a választ. — Utoljára 1988-ban szerepelt az ügy a minisztériumunk munkatervében, de aztán változás következett be a kormán^ati munkatarv- ben, és nálunk is volt egy miniszterváltás. Döntés egyelőre ezért nem született. Van azonban két olyan tényező, amely sürgeti az ügy mielőbbi rendezését. Az egyik, hogy az érvényes minisztertanácsi rendelkezés szerint Szarvas csak 1990-ig adhat ki nem főiskolai szintű oklevelet. A másik, hogy náluk már a teljes évfolyamon megindult a hároméves képzés . . . S ha mindehhez még hozzávesszük az új miniszter, Glatz Ferenc nyilatkozatait y.z önálló regionális kultúra szükségességéről, s a formális integrációk elvetéséről, a helyzet nem is olyan reménytelen. Azaz, ha nem előbb, utóbb talán mégiscsak főiskola lesz a szarvasi óvónőképző ... Ezt persze kár lenne lebontani. De akkor merre? Fotó: Fazekas Ferenc
