Békés Megyei Népújság, 1989. augusztus (44. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-28 / 202. szám

1989. augusztus 28., hétfő Jamina fényei Egy jelilögyiílés jegyzőkönyve (Folytatás az 1. oldalról.) a válasz. Most mit csinál­junk? — érződik a bizony­talanság a teremben. — Ez ugyanis felvet egy olyan kérdést is, hogy itt a helyi rendezők bedobják a ..., és ezt nem szeret­nénk ... — jegyzi meg Molnár László kissé zavar­tan. A többség végül kéz­felemeléssel jóváhagyja a partizánakciót. Bizalom kérdése az egész — kom­mentálja az eseményt a mö­göttem ülők egyike. A Sza­badság Tsz alapszervezeté­nek nevében ezt követően Kassai József még azt kéri: a jelölőgyűlés fogadja el Szakái János műszaki . fő­mérnök jelölését is. A je­lölést megszavazzák. Az elsőként szóló (és ön­jelöltként induló) Báli Pé­ter, a Körös Volán munka­védelmi-forgalombiztonsági osztályvezetője azt fejtegeti, hogy bizony — mint a jelen­lévők létszámából is kitű­nik — a párttagok nem ve­szik komolyan a pártmun­kát. Ostorozza a politikai demagógiát, a dogmatiz- must és a politikai érdekek­ből elkövetett hazugságokat. Nem hisz abban a megúju­lásban, amely a kialakult hierarchiára, a hosszú évek alatt elbürokratizálódott, fi­zetett pártapparátusra tá­maszkodik. Bencsik Zsolt, a Békés­csabai Baromfi-feldolgozó Vállalat libafeldolgozó cso­portvezetője programbeszé­dében arra utal, hogy a re­formfolyamat túl gyorsan megy végbe, időt kellene hagyni az embereiknek a megértésre. Nem tudja pél­dául azt sem, hogy ki kivel van és mit akar. — Megmondom őszintén : én személy szerint jól ér­zem magam a jelenlegi MSZMP-ben. Örülök, hogy platformok vannak, s hogy minden kérdést végre meg lehet vitatni — kezdi mon­dandóját Hideg Gábor, a Jamina TCSV Leányvállalat gazdasági vezetője. Ezzel együtt olyan egységes MSZMP-t szeretne a párt- kongresszus után látni, amelyben megszűnnek a je­lenlegi nem túl nagy tetszést kiváltó viták. A közelgő parlamenti választásokra cé­lozva pedig felhívja a fi­gyelmet: az a párt sehol a világon nem nyerhet vá­lasztást, amely nem rendel­kezik gazdasági program­mal. Egyelőre, sajnos, csu­pán az alapelvek ismerete­sek; mégpedig az, hogy olyan piacgazdaságot kell kiépíteni, mely az elosztás­ban érvényesíti a szocializ­must. Kozák Ferenc, a megyei tanács művelődési, ifjúsági és sportosztályának refe­rense mindenekelőtt olyan társadalom és párt szerve­zését szorgalmazza, ahol az emberek jól érzik magukat. Még mindig kevés az őszin­te szó — állapítja meg. A jelöltségre alig egy órá­val ezelőtt javasolt Szakái János arra hivatkozik, hogy a programjának kidolgozá­sára kevés időt használha­tott fel. Inkább arról be­szél: miért vállalta el a je­lölést. Ügy gondolja, mivel az addig szólók programbe­szédeiben még véletlenül sem fordult elő a mezőgaz­daság szó, neki kell képvi­selnie Jaminában ezt az ága­zatot. Fél nyolc is elmúlik, mi­re a hét, jelöltségre pályá­zót meghallgatja a már fe­lére fogyatkozott jelölőgyű­lés. (Az időközben eltávozók persze leadták szavazatu­kat.) Egyébként mindössze 143-an képviselik „Vörös Jamina” ezer fős párttagsá­gát. A többiek, nem tudni, /hol vannak, miért nem jöt­tek el. Hogy miért nem hal­latják hangjukat az idős párttagok, a jaminai mun­kásmozgalom veteránjai, csak sejteni lehet. • Azért, nélkülük nehéz lesz, nagyon nehéz. Ezután az ifjúság, a nyug­díjasok, a gazdaság helyze­tét, az első munkahelyhez való jogot érintő, a káder- politikát és a szocializmus­képet boncolgató kérdések következnek (némi vita is támad azok tartalmát és szükségességét illetően), s a jelöltek névsor szerint vá­laszolnak. Fél kilenckor rendben megtörténik a sza­vazás, de annak eredmé­nyét már csak ötvenen vár­ják meg. Az MSZMP bé­késcsabai, V. kerületi kör­zeti bizottságának kong­resszusi küldöttje Hideg Gá­bor, Kozák Ferenc és Sza­kái János lett. Molnár Lászlóval, még egy órán keresztül értékel­jük az előtérben a jelölő­gyűlés tapasztalatait, azután hazaindulok. Az úton nem történik semmi különös ese­mény, csak egy piros Opel fordul be a „Tégla” mellet­ti házba, s egy fehér men­tőautó robog lámpáját vil­logtatva Jamina felé. Dányi László A szálak Európához Kibontakozásunk és euró­paiságunk hosszú útját nem könnyű bejárni. Ehhez elen­gedhetetlen feltétel a kap­csolatok mind tágabb skálá­ja. Erre nyílott lehetősége a városszépítőknek — Pécsett, a Vili. országos konferen­ciájukon —, akiket az Euro­pa Nostra, főleg kulturális tevékenységet végző szerve­zet kért fel arra, ' hogy hoz­zájuk csatlakozzanak. A szervezet alelnökiével', dr. Otto Karlssonnal beszélget­tünk arról, mit jelenthet számukra az EN-tagság, és elősegítheti-e felzárkózásun­kat Európához? — Magyarországon jófor­mán ismeretlen az Europa Nostra szervezete. Elmonda­ná, mivel foglalkoznak, mi­ért jött létre az EN? — Huszonhat éve hívta életre Párizsban, öt, a kor­mányoktól független szerve­zet. Ma már több száz tag­szervezetet mondhat magáé­nak az EN ; harminchárom országból, ami több millió embert jelent. Európai köz­ponti szervezet vagyunk, amely minden kormánytól független. Tevékenységünket alapvetően a környezetvéde­lem, ezen belül a kultúra-, a műemlékvédelem alkotja. Véleményünk szerint a mű­emlék és a környezet védel­mére nagy szükség van, mert ezek az egyes népek kultúrájának szerves ré­szei, a történelmük tanúi, saját identitásuk jellemzői, össze kell fognunk ezek megőrzésében, egyben az eu­rópai közös múlt és kultúra megőrzéséért is. Tulajdon­képpen ezen dolgozik az Eu­ropa Nostra szervezete. — A magyarországi láto­gatásuk célja úgy tudom az, hogy megbizonyosodjanak a városszépítők függetlenségé­ről. — A függetlenség valóban elengedhetetlen feltétel a csatlakozáshoz. Azért jöt­tünk Magyarországra, mert tudtunk a szervezet függet­lenségéről. Mi kértük fel a magyarokat, hogy lépjenek be az EN-be. Az el nem kö­telezettségükről egyébként a konferencia is meggyőzött. — Miért ennyire fontos a függetlenség? Nem elképzel­hető, hogy a környezetet és a kultúrát egy olyan szer­vezettel is óvni lehet, amely egy kormány szárnyai alatt, azzal közösen dolgozik? — Nem, mert így a szer­vezet nem önmaga vélemé­nyét képviseli, ez pedig olyan kompromisszumokat jelent, ami esetleg a kör­nyezet vagy a kultúra hátrá­nyára válhat. — Említette a plenáris ülésen, hogy az Europa Nostrában levő országok egy­ben tagjai az Európa Ta­nácsnak is. Jelenthet-e ez valamit az EN-tagországok számára, így Magyarország­nak is? — Az Európa Tanács dön­téseit vagyunk képesek — persze meghatározott kér­désekben — befolyásolni, ugyanis az EN az Európa Tanács tanácsadó szerve. Ja­vaslatainkat meg kell vitat­nia a tanácsnak, és csak az­után hozhatnak döntéseket. Kialakult egy kétsínes rend­szer. Mi javaslatot teszünk a tanácsnak, a tanács pedig a kormányoknak. Ha a ta­nács javaslatait a kormá­nyok nem fogadják el, újra mi lépünk fel az egyes kor­mányoknál. — Az EN-ben lépésünkkel lát-e olyan lehetőséget, ami elősegíti Magyarország mi­hamarabbi felzárkózását, csatlakozását az európai ház­hoz? — Ez mindenképpen nyi­tást jelent a Nyugat felé. Az már bebizonyosodott, hogy a kulturális aktivitás megelő­zi a politikai aktivitást, és ez elősegíti a politikai meg­értést. Ügy vélem, az önök országának fontos egyre több kaput nyitni, mert ez lehe­tőség a tapasztalatokra, így láthatják, nálunk hogyan működnek a dolgok. Abban is bizonyosak lehetnek, hogy a Magyarországról induló impulzusokat Nyugaton szí­vesen fogadják. Herpai Attila Ónálló szervezetben a délszláv fiatalnk Mladost, azaz ifjúság né­ven, _ független szervezetet hozták létre a Magyarorszá­gon élő horvát, szerb és szlovén fiatalok. Hazánk­ban ez az első politikai jel­legű nemzetiségi tömörülés, jelezvén a megújulási tö­rekvéseket a nem magyar anyanyelvű lakosság köré­ben is. Célja: a délszláv fia­talok aktivizálása, bekap­csolása az országszerte zaj­ló demokratizálási folyama­tokba. Tagja lehet minden 14—35 év közötti fiatal,' mégpedig nemcsak délszláv, hanem a délszlávökkal ro­konszenvező magyar és más nemzetiségű is. A Baján nemrég lezajlott délszláv isfjúsági találkozón született meg az állásfogla­lás, hogy önálló, aulról épít­kező szervezetbe tömörítik az országban élő horvát, szerb és szlovén fiatalokat. A Mladost székhelye Pécs lett; azért döntött így a tag­ság, mert ebben a térség­ben — az ország déli me­gyéiben — él a legtöbb ha­zai horvát, szerb és szlovén család. Figyelembe vették továbbá az anyanemzet (Jugoszlávia) közvetlen kö­zelségét. A délszláv fiatalok szö­vetsége alapszabálya szerint tfelvállalja a hazai délszláv ifjúság jogi, politikai, ál­lamigazgatási, gazdasági és kulturális érdekképviseletét. Legfőbb fóruma az évente ülésező közgyűlés. A Mla­dost elnöki tisztét egymást váltva horvát, szerb és szlo­vén fiatal tölti be. Jelenlegi — három évre választott — elnöke a horvát Gyúrok Já­nos, pécsi népművelő—szo­ciológus, az egyik alelnök a szerb Lásztity Péter, buda­pesti fizikus, a másik al­elnök a szlovén Dómján László, ap»átistvánfalvai pe­dagógus. Csurka István Orosházán Visszaadni az életkedvet — „Forró nyár végén va­gyunk”. A politikai meteo­rológia viszont forró őszt jósol. Ideje, hogy ismét ta­lálkozzunk, szót váltsunk egymással, hiszen a kemény csatákat hozó nyár mind­annyiunk számára tanul­ságul szolgál. Emellett nap, mint nap új kifejezésekkel kell megismerkednünk, új kifejezéseket kell ízlelget­nünk. Mindezek apróságnak tűnhetnek azokhoz a vá­lasztásokhoz képest, ame­lyekről már múlt időben szólhatunk. A Magyar De­mokrata Fórum jelölteket állított és képviselőket ho­zott a magyar országgyű­lésbe. Ezek a tények is jel­zik, hogy az ország sorsáért aggódás egy új szakaszba lépett, olyan politikai ' cse­lekvés szakaszába, amikor felelősségünket, részvéte­lünket az ország alakításá­ban cselekedeteinkkel, tet­teinkkel is bizonyítanunk kell ” — e szavakkal kö­szöntötte Varga Zoltán, az MDF orosházi Táncsics Mi­hály csoportjának nyilvános vitaestjén a megjelenteket, valamint a már megalakult és még alakulóban lévő el­lenzéki szervezetek képvise­lőit. A bevezető után az est vendége, Csurka István író, „Pótválasztások után, vá­lasztások előtt” címmel tar­tott vitaindító beszédet, (melyből most néhány gon­dolatot idézünk: — A magyar történelem­nek azt a korszakát éljük, amely egész Európa életé­ben és különösen a vasfüg­göny mögött élő népek éle­tében sorsdöntő fontosságú. Az MDF kihasználva ezt az alkalmat, megmutatta ere­jét, pontosan tudta, hogy miit ér ez a csaknem húsz­ezer taggal rendelkező, sa­játos lábon álló, öntevé­keny szervezet a mai társa­dalomban. Az eredmény fi­gyelemreméltó. Három kü­lönböző jellegű településen a legkevesebb, amit elért az MDF, a 62 százalékos ered­mény. Kecskeméten viszont 75 százalékos volt a siker. Ez azt is jelenti, hogy a szervezet jó eséllyel néz elé­be az országos választá­soknak. A mostani hatalom leg­főbb tulajdonsága a roha­mos összeomlás — mondta Csurka István. — Minden csak látszat, a hatalmi elit­nek egyéb gondja sincs, csak hogy az utolsó fillére­ket is hazamenekítse, amit lehet, azt még megszerezze. A vezetőgarnitúra láthatóan keresi az új helyeket, az emberek tömegei pedig fá­sultan, megrökönyödve né­zik ezt a folyamatot. Re­ménykedni — ezek után — már nem is mernek. Az MDF-nek a már említett eredményekkel a háta mö­gött, az egész nemzetért va­ló felelősséget — amivel el­indította mozgalmát — most már konkrétan a vállára kell vennie. Hogyan lásson hozzá? Először az élet alap­jait kell megváltoztatnia. Az életkedvet kell visszaköltöz­tetnie minden magyarba. Különben nem lesz változás. A vitaindítót követően, a jelenlévők kérdéseire adott választ Csurka István. Az egyik felszólaló részéről vi­szont elhangzott egy javas­lat: a Magyar Demokrata Fórum ne zárkózzék a négy fal közé, hanem tartson nyílt fórumot, gyűlést az utcán, vagy a téren, ahol nagy tömegekkel teremthet, kapcsolatot! Az ötlet nem megvalósíthatatlan, sőt! Mint azt Varga Zoltán el­mondta, szeptemberben az Eötvös téren munkásfóru­mot szervez az MDF oros­házi csoportja, ahová min­den érdeklődőt szeretettel várnak. Csete „Itt születtem én ezen a tájon” Egy szombati nap Endrödön Szombaton elszármazott end- rődiek keresték fel szülőfaluju­kat. Körülbelül százötven-száz­nyolcvan ember vett részt ezen az egész napos eseményen. Dél­előtt tíz órakor kezdődött a gyülekező az Encl nagytermé­ben, ahol a megjelenteket dr. Iványl Lajos képviselő, dr. Ha- nyecz Pál, az Énei vezérigazga­tója és Jenel Bálint tanácsel­nök köszöntötte. Hunyad Péter Simon, az Endrődlek Baráti Körének elnöke arról beszélt, hogy a szülőföld szeretete még távol Is összetartja őket. Kér­désünkre az elnök elmondta, hogy az Endrődlek Baráti Kö­rét 1976-ban 18-an alapították Budapesten. A több mint két­száz tagot ma öt felelős tartja nyilván. Negyedévente klubdél­utánt rendeznek a HNF XII. ke­rületi bizottságának épületében, évente egyszer nagyobb össze­jövetelt a Budapesti Konzerv­gyár termében, Illetve ezüttal itt Endrödön, Vendéglátóik az Endrődi Cipész Szövetkezet, a Béke, a Lenin, a Győzelem Tsz és a városi tanács. Még ebéd előtt dr. Farkas Já­nos orosházi sebész főorvos egy alapítvány létrehozására tett javaslatot: a baráti kör ebből időről időre egy-egy tehetséges endrődi fiatal felsőfokú tanul­mányait finanszírozná. Pár percre rá meg is érkezett az el­ső adakozó: Harnos Imre érem­gyűjtő erre a célra egy száz- forintos névértékű FAO-emlék- érmet ajánlott fel. A vendégek délután a tájházban megtekin­tették azt az egynapos fehér- hímzés-kiállítást, amelyet Vasz­kő Irén és segítői rendeztek. A Déryné Művelődési Házban er­re az alkalomra időzítették a helyismereti szoba megnyitóját. Mi látható ebben a kicsi, de ba­rátságos helyiségben? Hunya István hagyatékából egy kevés, Rózsahegyi Kálmán-féle doku­mentumok, Kiss István Kos- suth-díjas szobrász ajándéka, Gergely Agnes, Fenákel Judit művei, középiskolások Endréd­del kapcsolatos pályamunkái — hogy csak néhányat említsünk, hiszen lehetetlen lenne felso­rolni azt a sok gyűjteményt, ta­nulmányt, amelyet endrődlek vagy pedig Endrődről alkottak. Márton Gábor megnyitójában kifejtette, hogy ezt a helyet In­tézménynek, alkotóműhelynek szánják, ahol tanulni, dolgozni lehet. (Történetesen éppen Hu­nya István Íróasztalánál.) Az, hogy ez az esemény egy­beesett az elszármazottak talál­kozójával, nem csupán a láto­gatók számát növelte meg, ha­nem bizonyította, hogy itt Is, ott is mennyien tekintik szív­ügyüknek a szülőföld tiszteletét. K. K. gazdag, egy-, másfél kilós pontyokat. Mert várhatóan a húsáremelés miatt jelen­tősen növekszik Inajd a ke­reslet, hiszen a hal ára ma­rad a régi. Sőt, a gyoma- endrődiek úgy vélik, éppen a hal állami támogatási­nak megszűnése miatt köny- nyebb a helyzetük, hiszen az árversenyben hosszú ideig képesek áraikat tartani. Ha megrögzött és ősi étkezési szokásaink miatt eddig nem is sikerült a magyar népet halevő nemzetté formálni, ők mégis remélik, a kény­szer eredményt hoz, s azon túl, hogy egészségesebb ét­rendünk lesz, a Viharsarok Halászati Termelőszövetke­zet egyszámlájára is na­gyobb árbevétel jut. A gyomaiak egyébként előnevelt, egynyaras hala­kat telepítenek a mestersé­ges tavakba, s ennek kö­szönhetően száz forint he­lyett hatvan forintból ál­lítanak elő egy kiló hal­húst. Bár igaz, hogy költsé­geik is tetemesek, például a gyulaváriban lévő százhat- vannégy hektár vízfelületen nevelt halállomány két év alatt 35 vagon búzát és 34 vagon vegyestakarmányt fo­gyasztott el. A szövetkezet legnagyobb hazai felvásár­lója a Szegedi Konzervgyár. De korszerű csomagolású, és a nyugati fogyasztók igényei­hez igazodó késztermékeik­kel egyre több nyugati ve­vőt hódítanak meg. A mint­egy 900 tonna halmennyi­ség kedvező önköltsége minden bizonnyal komoly esélyt ad a szövetkezetnek arra, hogy stabil lábakon álljon egy versenygazdaság­ban is.- rákóczi ­Fotó: Veress Erzsi Hej halászok, halászok... Pontyoktól dagadó hálóra számíthat a Gyomaendrődi Viharsarok Halászati Ter­melőszövetkezet az őszi le­halászáskor. Legalábbis a pénteken megrendezett pró- bahalászatan Gácspusztán és a gyulavári halastavaknál erről győződhettek meg a szakemberek és a szövetke­zet vezetése. A piacérett hároméves ál­lomány egyöntetű, egészsé­ges. Dr. Csorna Antal szö­vetkezeti elnöktől azt is megtudtuk, hogy elsősor­ban hazai piacon értékesí­tik az érték«, fehérjében >

Next

/
Thumbnails
Contents