Békés Megyei Népújság, 1989. augusztus (44. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-26 / 201. szám
1989, augusztus 26. szombat o Leletmentés a békési Kastélyzugban Nem hiába nevezik még ma is Békés város egy részét Kastélyzugnak.' Régi iratok tanúsága szerint valahol itt állhatott a XV. században a macsói bán, Ma- róthy János kastélya. Az 1500-as években egy földvár (palánk) volt a környéken, amit a törökök 1596- ban felégettek. Bammer János szerint mindezek előtt az Árpád-korban ispánsági vár is létezett errefelé. Ez azonban csak feltételezés. A Maróthy-féle építményt ez ideig még nem találták meg. A későbbi palánkra vonatkozóan már többet lehet elmondani. Az eddigi eredmények nagyrészt Jankovich Dénes, az MTA Régészeti Intézete és Gerelyes Ilona, a Nemzeti Múzeum munkatársa ásatásainak köszönhetők. Űjabb hír, hogy Pallag István portáján a Kastélyzug 2. szám alatt építkezés és leletmentés folyik. — Ez a terület, körülbelül hat ház és porta — mutat körbe Szatmári Imre, a békéscsabai múzeum régésze — a palánk belseje volt. Itt folyt az élet. Nagyon fontos lenne minél többet megtudni erről. — Mit jelent az, hogy leletmentő ásatás? — Az úgynevezett tervásatással ellentétben, leletet menteni akkor jövünk, ha szükség van ránk. Ha hirtelen bukkan elő valami. Ebben az esetben a tulajdonos hívott bennünket. Arra kértük a környékbelieket — folytatja —. hogy, ha valamilyen földmunkát terveznek, szóljanak a múzeumnak. Megegyeztünk az időtartamban, vállaljuk az elvégzését, és közben újabb részleteket — sokszor döntő fontosságúnkat — ismerünk meg a palánk életéből. Sok minden menthető meg így a markoló elől. Az épülő új ház és a telek tulajdonosa Palllagh László elektroműszerész és egyéni gazdálkodó. Látszik rajta, értője és értékelője a történelemnek is. — Tévhit az, hogy itt megáll a munka a régészkedés miatt. Meg, hogy tilos építkezni — mondja. — Mi most a pincét ássuk, tízszer kilenc méteres alapterületű. Ezen belül négy szelvényben végezzük a feltárást. Kettőben lassan már befejezzük, a másik kettőben csak most kezdődik. Fáradságosabb munka, mint géppeli, de megéri. Az eredmény: rengeteg értékes lelet a XVI, századból. Kályhaszemek, téglák, vaseszközök (köztük egy négyszázéves dohányvágó), cserepek. Szatmári Imre megmutatta, hol húzódott a megtalált ház fala. hol álltak az agyagtűzhelyek. A szükséges fotók, rajzok elkészítése után ezeket, már vissza is temették, hogy meglegyen a pince síma alapja. Pallag László és családja azon kívül, hogy a bejelentést megtette, anyagiakkal és munkaerejével is segít. A városi tanács is jelentős támogatást ad. A gödörben folyik a munka. Együtt dolgoznak a munkások, a régész, a tulajdonos és a kis „régészinasok”, Pallag László kisfia éppen akkor talált egy díszes, teljesen ép kályhaszemet, amikor megérkeztem. “"Boldogan hozza mutatni, tisztogatja, de már szalad is vissza, hátha van ott még valami. Lehet, hogy valaki egyszer a régi-régi kastély egy kis darabját mentheti majd meg Békés város és az egész nemzet számára. K. K. Közös munka a kutatóárokban ... A halál nem válogat flz édesanya most is feketében jár... Isten őrizz, hogy pálcát törjek azok felett, akik csemetéjüket motorral, autóval lepik meg. Csak szeretném felrázni őket. Felrázni, mert nem biztos, hogy akkor teszik jól, ha 17-19 éves gyereküket sok lóerős motorral avatják felnőtté. Több mint két éve már, hogy az asszony eltemette kislányát, aki 18 éves volt. Szülei kitűnő érettségi bizonyítványát egy Dáciával „hálálták” meg. A kislány mindössze kétszer ült a kocsiban. Másodszor megtörtént a tragédia. Édesanyja azóta sem veszi le fekete ruháját. Azt mondja, míg él, nem bocsátja meg pia- gának, hogy a lányának nem egy lakást vett inkább ... A fiú alig töltötte be a 16. életévét. Motort kapott ő is ajándékba, mint annyi más gyerek az utcájukban. Addig zaklatta a szüleit, hogy az édesapja QTP-kölcsönt vett fel, hogy teljesítse egyetlen gyermeke kívánságát ... A motorral nemcsak haladni, játszani is lehet. Egy kerékre állni, versenyezni; ki tud több variációt vele. Egy ilyen „be- mutató”-nál úgy esett hanyatt, hogy azonnal meghalt. Koponyaalapi törést szenvedett. Mondom, egyetlen gyermeke volt szüleinek ... Katasztrofális romlás jeleit vetítik előre a közúti közlekedés számadatai. Ez év augusztusának első felében tíz halálos baleset volt megyénkben, amivel az év eleje óta bekövetkezett halálos események száma 56- ra nőtt. Az 1988-as esztendő hasonló időszakában 35 halálos baleset történt. Nem akarom számadatokkal fárasztani az olvasót, de ez év augusztusának első 15 napjában minden napra 3-3 személysérüléses baleset jutott. Iszonyatos ez a szám. Arról nem Is Tbeszélve, hogy a balesetek egyharmadát ittas vezető okozta. A halál nem válogat, nincs tekintettel korra és nemre. Vétkest ugyanúgy elragad, mint vétlent. Áldozatai között volt 13 éves tanuló és 84 évet megélt kerékpáros. Nem tudom, hogyan kellene felrázni az embereket; vigyázzanak a közúton magukra, másokra. Hiába írjuk meg a tragédiákat, hiába intünk, sokaknak semmit sem ér ... Pedig mindenhol hazavárjuk az apát, anyát, gyereket. A rendőrségi felmérések szerint, az objektív körülményekben: útviszonyokban, időjárási frontok hatásában, hangulati tényezőkben, és a tapasztalatlanságban még hosszú ideig nem számíthatunk javulásra. Nem lenne szabad morogni, ha a rendőrök közúti ellenőrzések során állítanak meg. Mindannyiunk érdekében teszik... Mit meg nem tennének azok a szülők, akik balesetben veszítették el gyermeküket, vagy a gyerekek, akiknek szülei balesetben haltak meg. Ha akkor megszívlelték volna a tanácsokat, ha akkor másként történt volna? Kegyetlenek az utolsó mondataim? Kegyetlen is akartam lenni azért, hogy odafigyeljünk, a közút nem játszótér és nem versenypálya ... Az ittasságot megemlíteni sem lenne szabad. Mert gyalázatos bűnt követ el, aki szeszesital fogyasztása után gépkocsiba ül. Nemcsak a saját életét, de a másokét, a vétlenét is veszélyezteti! Béla Vali Rehabilitációval szétverhető ? Szövetkezet helyett szövetkezés Ahogyan a Néppárt látja Egyre gyakrabban hallani, főleg szakmai, érdekképviseleti és a szövetkezeti vezetők köreiben arról, hogy a reformok útjára lépő magyar agrárgazdasággal kapcsolatos ellenzéki programok szövetkezetellenesek. Mi lesz a magyar mezőgazdaság sorsa, ha a mozgalom felhalmozott anyagi javait feláldozzuk a reform oltárán — aggódnak többen is. Természetesen minden vitának helye van, hiszen csak így kristályosodhat ki reális program. Azonban az Is tény, hogy van mit féltenünk. Hiszen az elmúlt évtizedek nagyüzemi eredményeihez nem férhet kétség. Legtöbben talán a földtulajdonjog-rendezéstől félnek. Példa erre a héten, szerdán Dobozon, a Teszöv által megrendezett körzeti elnöki megbeszélés, ahol is a módosított szövetkezeti és földtörvény alkalmazásáról vitázva az elnökök többsége olyan álláspontot alakított ki, miszerint az ellenzéki pártok szét akadják verni a szövetkezeteket. ?. De vajon miként vélekednek e kérdéskörről a helyi ellenzéki pártok, szervezetek képviselői? Először a Magyar Néppárt megyei megbízottjával, Ballal Pállal beszélgettünk, többek között azért is, mert a szerdai megbeszélésen, mint szövetkezeti elnök ő is részt vett. — A Néppárt, az MDF, sőt még a Kisgazdapárt- részéről sem fogalmazódott meg szélsőséges nézet a szövetkezeti formáról. Ha jól tudom, például az 1947-ig visszamenő- legesen megvalósítandó föld- rendezés csupán az eredeti tulajdonjog visszaállítását jelentené. Arról viszont, hogy a földhasznosítás szövetkezés, vagy egyéni gazdálkodás keretei között történjen-e, a tulajdonosok egyénileg dönthetnek. — Pontosan így van. Ám, a dobozi ülésen megdöbbentett a hozzászólók magatartása, hangvétele. Idegesek, csaponganak. Ügy látom, csak a régi modellben tudnak gondolkodni. S azt sem vették észre, hogy egy-két párt — így a Néppárt is — felvállalta a parasztság érdekképviseletét. Nem helytálló véleményük, miszerint senki nem foglalkozik a parasztsággal. Bizonyíték erre, hogy valamennyi ellenzéki szervezet a parasztság rehabilitálását elkerülhetetlen lépésnek tartja. Így a Néppárt is azon munkálkodik, hogy a parasztság végre szabad akaratából dönthessen arról, miként szeretne gazdálkodni. Sajnos a dobozi vitán kizárólag a jelenlegi szövetkezeti modell görcsös védelmében hangzottak el vélemények. — Miben látja ennek okát? Hiszen ma a szövetkezeti vezetők jó része fiatal, szakképzett új generációt testesít meg, akikről nemigen feltételezhető ilyen konzervativizmus? — Sajnos nekik sem volt soha lehetőségük önállóan dönteni. Mindvégig egy központi akarat megtestesítőjeként kellett viselkedniük. S most bebizonyosodott, ha nincs a korábban megszokott központi program, nem púdnak élni a lehetőségekbe» Például hiányolják az MSZMP programnyilatkozattervezetéből a parasztságról szóló részt. Ügy értelmezik, hogy az MSZMP a jövőben nem vállalja fel ezen réteg politikai érdekképviseletét, s nagy a kétségbeesés, vajon a jövőben ki vállalja fel mindezt? Való igaz, hogy a TOT erre alkalmatlan, hiszen a kerekasztalná’ sincs jelen, s várhatóan az újonnan választott parlamentben sem lesz képviseletük. Azt hiszem, elsősorban ettől a nagy riadalom ... — A parasztság érdekképviseletét valamennyi ellenzéki szervezet, így az MSZMP is magára vállalja, hiszen a különböző agrár- programokban már év elején körvonalazódott egy igen széles, mezőgazdasággal foglalkozó réteg politikai platformja. — Én úgy gondolom, hogy a nagyüzemi vezetők — legalábbis itt, Békésben — azt hiányolják, hogy a jelenlegi szövetkezeti modell védelmét nem vállalja fel senki. Pedig ez nem egészen így van. Tény, hogy a sztálinista modellért senki nem száll síkra, így a Néppárt sem. Mi azonban úgy .véljük, hogy a jelenlegi nagyüzemet át lehet alakítani egy rugalmas, piacorientált vállalkozássá, melynek megvalósításáért parlamenti keretek között is harcolunk majd. Véleményünk szerint a földtulajdon-rendezés után a tulajdonosok — akiknek földje egy-egy jelenlegi szövetkezet kezelésében van—, dönthetnének közösen például úgy, hogy pénzintézetek bevonásával részvénnyé alakítják át a földet, illetve a közös vagyont. A föld értéke az aranykorona jól bevált rendszerére épülne. Ennek alapján egy aranykorona jelentene egy részvényt. Tőzsdepiac esetén a különböző mezőgazdasági részvények versenyeznének egymással, s nyilván a vagyon, tehát a föld is automatikusan olyan vállalkozók kezébe kerülne, akik eredményesen gazdálkodnak, és a legtöbb osztalékot tudják fizetni. Ez esetben nem lesz „szétverve” a szövetkezet, mint ahogy azt ma hangzatosán a mozgalom privilegizált rétege is hirdeti. — Ha például a földtulajdonosok egyedül szeretnének gazdálkodni, vagy több szövetkezeti tag önálló szövetkezésben kíván tovább működni, vajon kiválhat-e az ön által említett részvényes szövetkezésből? — Természetesen. Hiszen az említett modell — amely a Nyugat-Európában is működő rendszerhez hasonló —, vagyonnal együtt szabad a ki- és belépésre ad lehetőséget. Tehát egy teljesen nyitott vállalkozás. Sajnos azonban jelenleg még egy vészterhes, átmeneti állapot van az országban. Mert amíg nincs új alkotmány, új föld- és szövetkezeti törvény, félő, hogy a viták és harcok elterelik a legfontosabb dologról, a termelésről a figyelmet. A pozícióharcok keserű piruláját pedig a parasztság, egyáltalán a magyar élelmi- - szer-gazdaság kénytelen lenyelni. S még felelősség sem terhel ezért senkit... Hiszen ma tizen-huszonmilliós kárért például egy gazdasági vezető mindössze hat hónap, szövetkezeti tag pedig egyhavi kerestével felel... Bár ebben az átmeneti helyzetben, de legkésőbb a választásokig a tagság eljut majd addig, hogy véleményt nyilvánít, és politizálni kezd. — Számomra ez hihetetlen, mert amíg a tagság munkaadója a szövetkezet, és a pillanatnyi vezetéstől függ jövedelme, egyáltalán munkalehetősége, addig objektíve nem politizálhat, hiszen ezzel mindennapi megélhetését veszélyezteti.. . — Ha némán is, de az ellentétek feszülnek egy-egy szövetkezeten belül is. Az elmúlt két hónapban számtalan szövetkezeti tagokból álló delegáció keresett fel, mint Néppárt-képviselőt, hogy közelebbről megismerkedjen programunkkal. Elmondták gondjaikat, bajaikat, melyre gyógyírt keresnek. S ezt egyáltalán nem a saját érdekképviseletüktől várják; hiszen évtizedek óta nem tett értük semmit. Mi azonban felvállaljuk; ha kell, akkor egy-egy szövetkezet összes tagságának képviseletét is. Hiszen több nagyüzem tagja már a Magyar Néppártnak. Rákóczi Gabriella Zöld út a szerzetesrendeknek Szolnokon is! Állítsunk emlékművet az aradi vértanúknak Szolnokon! — ezzel a nemes céllal tett közzé felhívást a Hazafias Népfront városi bizottsága. Ebben kérik a megyeszékhely lakóit, a város tanácsát, valamennyi pártot, szervezetet és gazdasági egységet, hogy támogassák a kezdeményezést. A felhívás előzménye: Fehér Tibor szolnoki ' fafaragó népművész köztéri szoborcsoport elkészítésére tett felajánlást, amely az 1848—49-es forradalom és szabadságharc vértanúhalált halt tizenhárom honvédtábornokának állítana emléket a településen. A tervek szerint a kopjá- faszerű emlékmű a Zagyva folyó jobb partján levő füves térségen kaphatna méltó helyet. Az Elnöki Tanács által most elfogadott törvényerejű rendelet értelmében a szerzetesrendek megalakulása természetes jog. Bejelentés alapján a művelődési miniszter veszi nyilvántartásba az új rendeket — mondta az MTI munkatársának érdeklődésére Sarkadi Nagy Barna miniszterhelyettes, a Minisztertanács egyházpolitikai titkárságának vezetője. Hozzátette: a bejegyzés hasonlóképpen történik, mint az egyesületek esetében. A miniszterhelyettes emlékeztetett arra, hogy 1950- ben az Elnöki Tanács törvényerejű rendelettel korlátozta a szerzetesrendek működését. döntő többségüktől bevonta az engedélyt, mindössze néhány tanítórend, a bencések, a piaristák, a ferencesek, valamint a Miasz- szonyunkról Nevezett Szegény Iskolanővérek folytathatták tevékenységüket. Mint mondta, az idén több szerzetesrend újraalakult, többek között a ciszterciták, a jezsuiták, a karmeliták és az irgalmasok aktivizálódtak. A szerzetesrendek korábbi épületeinek visszaadására egycsapásra nincs lehetőség, mert ezekben az ingatlanokban főképp iskolák, kórházak, szociális otthonok működnek, de a kormány lehetőségeihez mérten kész segítséget adni ahhoz, hogy a megalakuló szerzetesi közösségek megfelelő épülethez jussanak.
