Békés Megyei Népújság, 1989. augusztus (44. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-25 / 200. szám
NÉPÚJSÁG 1989. augusztus 25., péntek Vigyázat! H tetőn dolgoz(gat)nak Arad megyei tapasztalatok A politika feladata, hogy lebontsa az akadályokat Sírós női hang hívta fel szerkesztőségiünket telefonon augusztus 10-én este 7 óra körül Békéscsabáról, a Der- kovits sor 2-ből. Ahogy akkor a szavaiból kivettem, felettük egy építkezés, plafonjukról meg a víz folyik. Teljesen elázott már a konyhájuk, szobájuk. A nagy melegtől sem szárad a plafon, a szőnyeg. A lefolyt víztől dohos az egész lakás, hiába a szellőztetés. Kérte, nézzük meg. Másnap a kivitelező, a Békéscsabai Szolgáltatóipari Kisszövetkezet vezetőjével, Nagy Istvánnal együtt kopogtattunk be a telefonáló Újvári istvánékhoz. A lakásban vékony, középkorú, fekete ruhás nő és a férje fogadnak. Mutatják a beázást, a vizes szőnyeget. Megcsap a doh jellegzetes szaga. — Tegnap a tűzoltókat kellett kihívnom — mondja Újvári Istvánná, a háziasszony, már attól féltünk leszakad a mennyezet. Hiába szóltunk Nagyoknak számtalanszor, csak durvaságot kaptunk ; segítséget, védelmet a beázás ellen azonban nem. Meddig kell még tűrnünk? Miért fajulhat odáig a dolog, hogy a tűzoltókat, az újságot kell kihívni ? Újvári István sem bírja tovább, elsírja magát. Látszik, idegileg teljesen összeroppant ... — A nagyfiúnkat alig pár hete temettük el. Borzasztó állapotban vagyunk, és akkor még azt is el kell tűrnünk, hogy ránk szakad a mennyezet? Nagy István karba tett kézzel hallgat. Sorsára vár. Indítványozom, menjünk fel a tetőre. Velünk tart három vagy négy lakó. Fenn a tetőn elszabadulnak az indulatok. Mindenki mondja a magáét. Nagy István nyugodtnak látszik. Mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy ő épít, más pedig beázik. — Higgye el, nem lehet mit tenni — kezdi a szakértő magabiztosságával. — Azon kívül, hogy fóliát terítünk a földre, nincs más megoldás. A fóliát elfújja a szél, ezért történt a beázás. Ha továbbra is esik, ezután is beóznak. Mindenkit felbosszant ezzel' a kijelentésével. Igaz. Egyikünk sem szakember. De hát nem létezik, hogy nincs megoldás ? • Aztán a veszekedések, érvelések után Nagy István azt ígérte, három napon belül végleges megoldást találnak arra, hogy Üjváriék többé ne ázzanak be. Azt hittem akkor, hogy az ügy ott, akkor lezárult. De tévedtem. Augusztus 22-én reggel csörög a telefon, Üj- váriné újra sír. A hétfői esőzés megint beáztatta őket, nem bírják tovább, attól fél, ő is, a férje is idegösszeroppanást kapnak. Kérem a városi tanács mfr szaki osztályának segítségét. Jöjjenek velem, állapítsák meg, van-e megoldás beázás ellen. Katsányi Pál, a városi tanács építési főőeladójának vázolom az előzményeket. Ahogy a helyszínre,- a Der- kovits sor 2. alá érünk, látjuk, annak tetejéről vödörszámra öntik le a járdára a vizet. — Hányadik vödör? — kérdezem, már fenn a tetőn. — Talán az ötödik? — néz rá kérdőn a művezetőre a fiatalember. — Csak mi vagy hét vödör vizet láttuk leönteni — mondom. — Akkor lehet, hogy annyi — válaszol. Nagy Istvánt is a helyszínen találjuk. Katsányi Pál rövid terepszemle után már sorolja is: — Nagyfokú tnehányság és felelőtlenség így egy munkához kezdeni — mondja a városi tanács építésze. — A lakóknak így is sok mindent el kell tűrniük egy ilyen építkezésnél. Egy kis odafigyeléssel legalább a beázást kerülték volna el. A kivitelező egy ideiglenes féinye- reg tetőszerkezet kialakításával a felfalazott térdfalak és a gerinc között, kivédhette volna a beázást. Sztankó Andrásné, az IKV műszaki osztályának vezetője is ismeri a történetet. — Augusztus 7-én, amikor az első panaszra kijöttem, még csak tenyérnyi folt volt Üjváriék plafonján. Nagy Istvánéktól ígéretet kaptam, hogy nem lesz nagyobb ... Nagy István: — El is készítettük a tetőt Üjváriék fölött. Ez a mostani beázás azért történt, mert a vihar elszakította a fóliát. ■ — Miért nem duplán tették fel? — kérdezem. — Nem gondoltunk esőre. Viharra még úgy sem... — hangzik a nem egészen bölcs válasz. — Az alvállalkozó tegnap éppen azért vonult egy másik munkát elvégezni, mert esett az eső— folytatja Nagy —, így a tető most már csak egy hét múlva kerül fel. És addig? Mi lesz Üjvá- riékkal? Az eső bármikor újra eshet. Nincs egy éve, hogy a lakásukat kifestették, teljesen rendbe hozták. És most mások felelőtlensége miatt kezdhetik elölről a nagy hercehurcával járó lakásfelújítást... Sőt, miután a biztosító nem fizet, járkálhatnak a bíróságra is. A fentiek után adódik a kérdés : va jon manapság nem kellene egy cégnek jobban vigyáznia a hírnevére? Béla Vali Régi mesékre emiékszel-e még... Negyvenéves találkozó a dévaványai általános iskolában „Emléklap a dévaványai öreg iskolától, amely magyar szívvel és szerető lélekkel bocsátja el Gyáni Ilona VIII. osztályos általános iskolai tanulót, akit nyolc éven át vezetett a becsület, az emberség és a művelődés útján. Légy hasznos munkása népünknek! Tanulj, dolgozz, építsd az új, a dolgozók Magyarországát!” • Ezzel az útravalóval indult a „nagybetűs életbe” 1949- ben egy sárréti kis faluban az államosítás utáni első végzős nyolcadik osztály. Sokan őrzik még a sárguló papírost azok közül, akik eljöttek a minap a 40 éves találkozóra. Az udvaron gyülekező . elegánsan öltözött férfiak és nők közül percenként kiáltott fel valaki. , jSemmit se változtál, azonnal megismerteillek!” — Várjál csak, rögtön mondom a nevedet! — Minden összejövetelen két fényképet készítünk. Az egyiken a diákok, a másikon a családtagok is rajta vannak — közli Kovács Sán- domé óvónő. Azt is elárulja, hogy annak idején az osztályban a G erő becenevet Viselte. Benn a teremben miután ki-ki megkereste a helyét, néma felállással megemlékeztek azokról, akik már nem lehetnek velük. 1 Osztályfőnöküktől, a most hetvenöt éves Manyák Lajostól és feleségétől Magduska nénitől egy szép levelet kaptak. Kedves fiúk, kedves lányok! — így kezdődik, majd meleg, szeretetteljes szavakkal folytatódik. Felelevenít egy ürgevadászatot, amelynek hallatán a férfiak — a hajdani résztvevők — sokatmomdóan ösz- szenéztek. Ki lehetett a fő szervező? Ezt bizony már nehéz megállapítani a középkorú, deresedé haflántékú joviális nagypapák láttán. Néhány szóban mindenki beszámolt az életéről. Van, aki ma is Dévarványán él, és olyan is, aki a világ másik végéből jött haza erre az alkalomra. Orvosok, mérnökök, szakmunkások, pedagógusok majdnem mindnyájan nagypapák és nagymamák. Nemcsak magukról, egyéni életükről beszéltek ; szóba került falujuk is, amelyről egyikük azt mondta: — Ez már a világ vége. Ide csak vendégek jönnek. Mégis ebben a világvégi kis községben olyan iskolával, tanárokkal találkoztak, akiket azóta is szeretettel emlegetnek. — Igazi ökonomikus szellemben neveltek minket. Olyan indíttatást adtak, amiért ma is köszönetét érdemelnek — vallja egyikük. — Egy munkahelyen dolgoztam le negyven évet. Ezért pedagógusaimnak mondok köszönetét. Jó lenne átadni a fiataloknak, amit annak idején mi kaptunk nevelőinktől — folytatja egy másik. Hogyan vélekednek magukról, a nemzedékükről? Erre is álljon itt egy példa: — Sok mindent lehetne mondani, úgy indultunk, hogy megváltjuk a világot. Amit tehettünk, megtettük. Lehet, hogy többet kellett volna... Negyven év. A történelemben nem sok, az ember életében igen. A hajdani komoly tekintetű kamaszok ma már unokáikkal szerepelnek a képem őrzik a közösség emlékét, becsülik az útra- bocsátó szellemet, tudnak rfevetni a Krónikán, amit hajdan egymásról fogalmaztak. A falu, ahova csak vendégek járnak, biztosan sokáig fog emlékezni rájuk. K. K. Tegnap, a déli órákban hazaérkezett az a megyei MSZMP- és tanácsi delegáció, amely a román antifasiszta fordulat 45. évfordulója alkalmából utazott Arad megyébe. A látogatás tapasztalatairól kérdeztem dr. Forrai Józsefet, az MSZMP .Békés Megyei Bizottságának titkárát, a delegáció vezetőjét. — Az elutazásuk előtt adott interjúból arra következtethettünk, hogy bizonyos reményekkel, várakozással indultak útnak. A tárgyalások igazolták-e bizakodásukat? — Az RKP Arad Megyei Bizottságától kapott levél, amelyben kinyilvánították, hogy készek a megyéink közötti kapcsolatok sokoldalú fejlesztésére, feljogosított bennünket arra, hogy új utakat keressünk, konkrét javaslatokat tegyünk. Abból indultunk ki, hogy napjainkra nem a magyar és a román nép közötti viszony romlott meg, hanem az államok közötti kapcsolatokban alakultak ki komoly feszültségek. Meggyőződésem, hogy minden józanul gondolkodó ember — mindkét oldalon — világosan látja, hogy szomszédok lévén, kölcsönösen érdekeltek vagyunk a normális, az európai normáknak megfelelő egymás mellett élésben, sőt, kölcsönösen érdekeltek vagyunk a gazdaság, a kultúra, a környezetvédelem számos területén a hosszú távú együttműködésben. Azok az egyszerű emberek és vezetők, akikkel Arad megyében találkoztunk, igen szívélyesek és barátságosak voltak. Bizakodásunkat szerintem az támasztja alá, hogy nekik is személyes érdekük, hogy a köztünk lévő országhatár ne jelentsen akadályt a kétirányú közeledésben. — Milyen konkrét megállapodások születtek? — Bár megérkezésünk első perceitől kezdve szorgalmaztuk, hogy legalább néhány kérdésben kössünk egyezséget, be kellett látnunk, hogy partnereinknek szükségük van a központi szerveikkel való egyeztetésre. Ezért írásban is lefektettük és átadtuk javaslatainkat. Ezek között vannak aprónak tűnő kérdések éppúgy, mint távlataiban komoly lehetőséggel bírók. Kezdeményeztük például, hogy a határállomások között egy éve megnémult telefonösszeköttetést állítsuk helyre. Több alkalommal is felvetettük, hogy 'kölcsönösen tegyük gyorsabbá és egyszerűbbé a határátkelő- helyen az állampolgárok közlekedését. Javasoltuk, hogy a megyei pártlapok mutassák be a két megyében, a településfejlesztési elképzeléseket : ismerjék meg az olvasók, hogy ez a fogalom mit jelent ott, és nálunk. Felvetettük szakértői csoportok cseréjét annak érdekében, hogy közvetlenül tájékozódhassunk a másik országban zajló folyamatokról. — Melyek azok a kérdések, amelyeket a román fél nagyobb érdeklődéssel fogadott? — Elsősorban a gazdasági, kereskedelmi együttműködés iránt mutattak érdeklődést. Itt kezdeményeztük az áruházi kapcsolatok bővítését, a mezőgazdasági technológiák cseréjét, a közúti igazgatóságok és a vízügyi szervek közötti együttműködés javítását. Ugyanakkor mi hangsúlyoztuk, hogy feladatunknak tartjuk, az állampolgárok és közösségeik kapcsolatainak előmozdítását, beleértve a magyar és román nemzetiségű lakosság számára nélkülözhetetlen oktatási és kulturális együttműködést anyaországával. — Végezetül hozott-e áttörést ez a látogatás a két megye kapcsolataiban? — Látványos áttörést nem, de bebizonyosodott, hogy van fogadókészség arra, hogy a testvérmegyei kapcsolatok ne kövessék a megromlott államközi viszonyt, sőt, ellenkezőleg. A két megyében mintegy egymillió állampolgár él. Ha sikerül elmozdulni a mélypontról, az jótékonyan befolyásolhatja a két ország hivatalos kapcsolatait is. Mindenben megváltozik az MSZMP Békés Megyei Bizottságának a szerepe is, a jövőben a konkrét együttműködésnek nem a szervezője, hanem előmozdítója, motorja kíván lenni. A, politika feladata, hogy a közeledés útjában álló akadályokat lebontsa.- i -s A Körösökön is alkalmazható Hazánkban az 1638 kilométer hosszú, hajózásra alkalmas vízi utak sajnos, a kikötők hiánya és a folyók gyakran szeszélyes vízállása miatt nincsenek kihasználva. Arany Ferenc közlekedési üzemmérnök költségkímélő megoldást kínál az érdeklődő gazdasági egységeknek és magánszemélyeknek. A sajtótájékoztatón, amelyet a Co-Nexus-Polycence találmányokat hasznosító kft. tartott tegnap délelőtt a budapesti Gellért Szállóban az alábbiakat hallottuk: Gyakorlati tapasztalat igazolja, hogy a vízi közlekedés és fuvarozás rendkívül olcsó. Például a többi szállítóeszközhöz viszonyítva a hajó fajlagos energiafelhasználása alacsonyabb, élettartama hosszabb, környezetkárosító hatása kedvezőbb. A találmány egy olyan kishajó, amely kettős fenékkel és oldalakkal önjáró (vontatott és tolatott) kivitelben gyártható. A kettős fenék- és oldalfalaik olyan felhajtóerőt és szilárdságot biztosítanak a hajótestnek, amely lehetővé teszi a legkisebb vízállások esetén is, hogy teljes rakománnyal közlekedhessen gázlós szakaszokon is. A tájékoztató után a megyei lehetőségekről kérdeztük a szakembert: — Mekkora egy közepes méretű teherhajó, merülési mélysége? — Mi 80 tonnás hajótest merülésii mélységét vizsgál • tűk. A nevezett hajó üresen 60 cm-re, rakománnyal, 1,20 méterre merül. A Körösök és a Keleti-Főcsatorna vizeire 20, illetve 40 tonnás kishajókat tartunk megfelelő méretűnek. — Ki forgalmaz ilyen típusú kishajót és mennyibe kerül? — Gyártásról egyelőre nincs szó, de megrendelhető például a Ganz Danubiustól. Pontos árat nem tudunk mondani, die új kishajó esetében 15 millió forinttal, régi uszály átalakításakor 5-6 millió forinttal számolhatunk. — Milyen áruféleségek szállítására használhatók ezek a hajók? — Elsősorban mezőgazdasági termények, ömlesztett áruk továbbítására. Ugyanis a nagy termőterületről ösz- szegyűjtött gabonát egy helyre szállítják. Így tehát, ha a termő- és begyűjtőhely vízpart mellett, vagy annak közelében van, a hajónál nincs olcsóbb fuvarozó eszköz a továbbítására. A rakodás is egyszerű, mert a billenőplatós teherautók betolathatnák a hajótestbe, majd a nakományt kiöhltye onnan kihájthatnak. — Végeztek-e összehasonlító elemzést, hogy mennyivel olcsóbb hajón szállítani mint más eszközökön? — Igen. Egy átlagos teherbírású hajó megközelítőleg 65-66 darab öt tonnás teherautóval helyettesíthető. Ebben az esetben a beruházási költség kétszer annyiba kerül. A hajó éves üzem- anyagszükséglete egyötöddel kevesebb, mint a 65 darab kocsié. Ha az amortizációt nézzük, akkor a hajó élettartama húsz év, a teherautóké körülbelül hét év. Mind a hajók, mind a teherautók dízel-motorral működnek, így korom kibocsátásáról is beszélhetünk. A hajó azonban feleannyira szennyezi a környezetet, mint az öttonnás tehergépjárművek. Nem számszerűsíthető előnyök között az alábbiakat említhetjük: közutak, vasutak, hidak tehermentesítése, hajókikötők kihasználtságának javítása. Az ajánlott szállítási és rakodási rendszer további előnye a közúti és vasúti fuvarozással szemben, hogy nem igényel jelentős beruházást, nem kell kikötőket építeni, nem szükséges az élővizeket átalakítani, és mégis sűrű kikötő- hlózathoz juthat a felhasználó. A hajótest olyan, hogy a partszakaszon, orral bárhol megtámaszkodik. Olyan keskeny vizek esetében pedig, mint a Körös folyó, a hajó hosszában mindkét oldalról rakodható. — Ha ez ennyire gazdaságos, akkor miért nem éri meg a Mahartnak, hogy foglalkozzon a találmánnyal? — A Mahart monopólium, Számára ez kis üzlet. Nagy teherhajókkal, többnyire hosszú úton 6-800 kilométerre szállítanak. — Mit vállal konkrétan az önök kft.-je? — Elsősorban közvetítést a vállalkozók között. Továbbá azoknak a cégieknek, vagy társulásoknak, esetleg magánszemélyeknek, amelyek, illetve, akik terméküket gazdaságosan akarják a termelőtől a felhasználóig szállítani, segítünk az üzlet lebonyolításában. — Papp — Tankönyvvásár Az általános iskolai, a gimnáziumi, valamint más középiskolai tankönyveket a tanévkezdés előtt csak az iskolában lehet megvásárolni. — tájékoztatták az MTI munkatársát az Állami Könyvterjesztő Vállalat tankönyvjelző szolgálatánál. Az alsófokú iskolák tankönyvei szeptember 7-étől kezdődően — ez egész tanévben — az V. kerületi Október 6. utca 9. szám alatti, illetve a X. kerületi Körösi Csorna sétány 1. szám alatt lévő könyvesboltban vásárolhatók meg. A középiskolák tankönyveit az V. kerületi Október 6. utca 8. szám alatti tankönyvcentrumban lehet megrendelni, illetve beszerezni. Vidéki egyetemek és főiskolák tankönyv- és jegyzeteláltása a Művélt Nép Könyvterjesztő Vállalat erre kijelölt vidéki boltijainak feladata.
