Békés Megyei Népújság, 1989. augusztus (44. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-24 / 199. szám

csütörtök O 1989. augusztus 24.,-----— éj cí^L Ccu^ti Uy —------------------­S zöveg Lépten-nyomon hallani, hogy torkig van a nép a sok beszéddel, nyilatkozatokkal, felhívással; hiszen a min­dennapi élet, a gazdaság csak romlik. Infláció, létbi­zonytalanság, az árak elrugaszkodása közben pusztába kiáltott szó marad minden politikai zászlóbontás. Most aztán bomlanak a lobogók, ember legyen a talpán, aki el nem téved köztük, aki kiismeri magát a forgószélben csattogó selymek hangzavarában. Nagy csöndek után úgy tűnik, törvényszerű a morajból felcsapó kiáltás. Kiköl­tözni már megtanultunk, egymásra odafigyelni kevésbé tudunk. Tízmilliónyi okos országa lettünk, ám a tudo­mányunk csak addig ér, hogy megmondjuk, mi a rossz: amit már a bőrünkön megtapasztaltunk, ami csak jelsza­vakban hirdeti az egyre távolodó, szép, boldog életet. Mint a gyerek, aki dackorszakában folyton ellenkezik, hirtelenjében a tagadás gyermekbetegségébe estünk, s félő, hogy a nyavalya fájdalmas lesz, a gyógyulás elhú­zódik. Volt egy képünk a világról — illúziónak bizonyult —, és most nincs érzékünk, hogy a sokszínű jövő lehe­tőségei közül kiválasszuk a legjobban tetsző árnyalatot. Közben pedig a bennünket elborító valóság egyre szür­kébb, fénytelenebb. Néhány évvel ezelőtt — hol volt még akkor a glasz- nyoszty címszó alatt hirdetett sajtószabadság? —, inter­jút készítettem szellemi életünk jeles alakjával. „Ez egy hazug, képmutató társadalom" — mondta, és természe­tesen le is írtam e fontos, kulcsmondatot, hiszen öncen­zúra is volt a világon. Hazugság itatta át életünket, s az volt az igazi közmegegyezés, hogy ezt mindenki tudta, beleszülettünk, megszoktuk, benne szaporodtunk. Szíre- szóra összetrombitált gyűlések díszelnökei kipirult arc­cal énekelték: „föl, föl, te éhes proletár”, s közben majd leszakadt alattuk a dobogó, olyan szépen kigömbölyöd- tek a dalolásban.*A proletár még csak tátogott, örült, ha nem éhezik, hiszen beköszöntött a viszonylagos jólét ko­ra. Ki hitte volna, hogy a kényelmes alkuban elveszít­jük a legszebb ígéretet, jövőnket? Most pedig eljött a számlák kifizetésének napja, böjtölnünk kell azokért a farsangokért, ahol nem mi táncoltunk. Aki eddig hamis nótát fújt, most újakra hangszereli zeneszerszámát, és csodálkozik, ha nem hisznek neki akkor se, ha véletlenül ráhibáz a tetszetős melódiára. S az új hangászok? Ki tudja, mifélék? Bizalmatlanok vagyunk önmagunkkal, egymással szemben is. Pedig senki emberfia nem segít­het■ rajtunk, ha mi nem segítünk. Persze, hogy az volna jó, ha értelmes, tiszta szájú politikusok biztatnának- el­érhető, boldogabb élettel. Hála az egeknek, tünedeznek fel, egyre többen, magyar hazafiak. Sorsunk a kezükben van, de végre mi is beleszólhatunk, hogy kire hallgas­sunk, kinek hiszünk, és ki az, aki csak az ébrenlétet elaltató dalt duruzsolja. Jaj, de nehéz különbséget ta­lálni! Haladnak, szépen haladnak a dolgaink. Ki hitte volna másfél, két évvel ezelőtt, hogy új hangok szólalhatnak meg Magyarországon? Békés átmenet közepette! Sajnos, arra még nem született varázsló, aki a szép szavak mel­lé nagyobb szelet kenyeret is mellékelhetne. A csodát nekünk kell megcselekedni, s úgy néz ki, csak akkor si­kerülhet, ha az elmúlt harminc év talán egyetlen ered­ményét tovább éltetjük. Volt itt ugyanis egy szövetségi politikának alapot adó bűvös mondat: „aki nincs elle- nün, az velünk van.” Ha egy csöndes diktatúra élni és virulni tudott e tájon, miért keresnénk ellenséget önma­gunk sorai közt, amikor a demokrácia útjait járjuk? Egyetlen ember életében is váltakozva fordul elő jó és rossz, miért ne hullámzana az ország szerencséje is mély­pontoktól a magasságok felé? Közös hajóban utazunk, a széljárás kedvező. Jó kapitányt a hajóhídra, szolgálat- kész tisztikart, dolgos matrózokat, és nem is lesz olyan ijesztő ez az utazás. Az iránytű derűsebb vizek felé mu­tat! Különösen, ha a sokféle szöveg után jönnek már a jóféle tettek. Andódy ■'Tibor Új JC TON ELEKTRONIKA Ml ÊS SZOLGÁLTATÓ LEANYVALLALAT OTP hitel akció a MÁRKABOLTBAN! A Márkabolt készletében lévő rádiók, színes tv-k, hi-fi-berendezések, Satellit műholdvevő rendszerek és elemek stb. 1500 Ft felett szeptember 30-ig OTP-re is megvásárolhatók! Szuper kedvezmény amíg a készlet tart! Üj sztereós magnós rádió és hifitorony-elemek, állványok és hangfalak NAGY ÁRENGEDMÉNNYEL! Átalánydíjas javítás a MÁRKASZERVIZBEN! A Márkaszerviz rövid határidőre vállalja: a VIDEOTON gyártmányú — tv és rádió garanciális javítását — .tv átalánydíjas javítását minden tv és rádió fizető javítását! Cím: BÉKÉSCSABA, Tanácsköztársaság útja 23—27. VIDEOTON ■□VIDEOTON ELEKTRONIKA Lül ELEKTRONIKA II külpolitika a belpolitika tükre Horn Gyula lapunknak adott interjújában, az orosházi nagygyűlés előtt j külpolitikai témákról nyilatkozott | és folytatása A magyar gazdaság nem tud kilábalni a jelenlegi válságból, ha nem működik együtt a fejlett országokkal Fotó: Béla Ottó — Miniszter úr, ezen a vidéken, a román határ közelében, az embereket érthető módon különösen nyugtalanítják az ottani állapotokról ide eljutó hírek, a menekültek ára­data, a két ország kö­zötti megromlott viszony. Mivel lehet az embere­ket megnyugtatni? — Megítélésem szerint tényleg van ok bizonyos nyugtalanságra, főképpen azoknak a jelenségeknek kapcsán,'amelyek Romániá­ban zajlanak. Erre a politi­kának feltétlenül oda kell figyelni. Nem hagyhatjuk szó nélkül, ami történik, összességében mégis azt hi­szem, komoly nyugtalanság­ra azért nincs ok. Vagyis nem arról van szó, hogy mi valamiféle fegyveres konf­liktusba keveredhetnénk Ro­mániával. Azt is figyelembe kell venni, hogy ott egyes politikusok gyakran megpró­bálják ezeket a jeleket, je­lenségeket mesterségesen túlméretezni, a megfélemlí­tés jegyében egyfajta lelki pszichózist teremteni. De valóban nem hiszem, hogy komoly okuk lenne az itt élőknek az aggodalomra. — A lengyelországi vá­lasztásokkal és a kor­mányalakítással kapcso­latos tudósításokat hall­gatva párhuzamokat vo­nunk, próbálunk követ­keztetésekre jutni a ha­zai választások kimene­telére vonatkozóan. íin szerint melyek azok a szempontok, ahol jogos, megalapozott az összeha­sonlítás; illetve melyek azok, ahol teljesen eltér a magyar helyzet a len­gyeltől? — Jogos á párhuzam min­denekelőtt abban, hogy mindkét ország a reformok útját járja, a politikai és a gazdasági változásokét egy­aránt. Ez alapvető, és tulaj­donképpen mindkét állam nemzetközi magatartását is meghatározza. A legtöbb kér­désben nemcsak egyet tu­dunk érteni a lengyelekkel, hanem együtt is működünk. Ami viszont különbözik, az a következő: először is Ma­gyarországon a hatalmion lé­vő párt, az MSZMP volt az, amelyik kezdeményezte az egész reformfolyamatot. Ott inkább a Szolidaritás kény­szerítette ki, tehát az el­lenzék. A másik, nem aka­rom én lebecsülni a bajain­kat, a gondjainkat, de azért Magyarország összehasonlít­hatatlanul jobb gazdasági helyzetben van, mint Len­gyelország. Nincs olyan kró­nikus válság, nincsenek olyan ellátási gondok, hála Istennek, nincs akkora inf­láció. Sorolhatnám még to­vább, de talán ezek azok a szempontok, amelyek a ki­bontakozás feltételeit, a to­vábbi sorsunkat jelentős mértékben megkülönbözte­tik a lengyelországi körül­ményektől. — S ha a lengyel, il­letve a magyar ellenzék szerepét hasonlítjuk ösz- sze? — A Szolidaritásnak ab­ban feltétlenül igaza van, hogy váltani kell, mert az eddigi politika véleményem szerint nem hogy eredmény­re nem vezetett, hanem igen súlyos kudarcokat okozott. Kétséges persze az, hogy a Szolidaritás képes-e olyan gyökeres megújulást végre­hajtani, amely ezt a króni­kus gazdasági válságot le- küzdi. A másik: meggyőző­désem, hogy a Szolidaritás egyedül, a Lengyel Egyesült Munkáspárt nélkül nem ké­pes az országot kivezetni a válságból. Nagyon hibás döntés lenne, ha a Szolida­ritás ezt figyelmen kívül hagyná. Végül a harmadik, szerintem nagyon fontos: mi nem akadályozzuk, sőt, ha kell, támogatjuk is, hogy a különböző ellenzéki meg független mozgalmak, pár­tok egymással kapcsolatba lépjenek, hogy tapasztalato­kat szerezhessenek. Ha a kormányzó pártnak joga van kapcsolatba lépni más pártokkal, ez a jog termé­szetesen az ellenzéket is megilleti. Ebben az össze­függésben nekünk semmi el­lenvetésünk nincs. Azt vi­szont szükségesnek tartjuk, hogy mind hazai, mind nem­zetközi téren felelősségérzet mutatkozzon meg, méghoz­zá konkrét cselekvésben, az ellenzék és a kormányzó pártok részéről egyaránt. — Az 1968-as katonai beavatkozás jelenlegi át­értékelése, korábban a bős—nagymarosi vízerő­mű építésének leállítá­sa nem tetszik a cseh­szlovák kormánynak. Azt mondják, az ilyen intézkedések „a szocia­lizmus ellenségeinek malmára hajtják a vi­zet”. De hogyan befolyá­solhatják hazánk és északi szomszédaink vi­szonyát? — Nagyon gondosan ügye­lünk arra — ezt mondhatom az MSZMP és a kormány nevében is —, hogy ne ro­moljanak külföldi kapcsola­taink, s főképpen ne a szom­szédos államokkal. Létkér­désünk, hogy jó viszonyban legyünk és gyümölcsöző együttműködés folytatódjék. De azt azért látni kell, hogy az 1968-as beavatkozás és az abban való magyar részvétel nagyon súlyos, sorsdöntő fontosságú elvi kérdés. Tud­niillik, ahogyan 1956-ban, úgy 1968-ban is a külső ka­tonai beavatkozás súlyos kö­vetkezményekkel járt mind Magyarország, mind Cseh­szlovákia esetében. Az utób­binál maradva, nem lehet kívülről eldönteni egyetlen országnak, vagy szövetségi rendszernek sem, hogy meg­határozza az adott ország­ban zajló folyamatokat. Azt az adott országban lévő pár­tokra, mozgalmakra, a nép­re kell bízni. Ez elvi kérdés, s nemcsak most, hanem azokban az esetekben is, ha egyes szocialista országok­ban súlyos helyzet alakul ki. Márpedig ennek több tanú- jele van. Mi nem a mosta­ni csehszlovák vezetést bí­ráljuk, hanem azt mondjuk, hogy az akkori magyar ve­zetés döntése vagy a Varsói Szerződés akkori vezetőinek elhatározása, hogy a kato­nai intervenció eszközéhez nyúltak, hibás volt. Most elhatároljuk magunkat ezek­től a lépésektől egysZer s mindenkorra. Nagyon szo­morú lennék, ha ezt nem értenék meg odaát a cseh­szlovák vezetők, s ha kedve­zőtlenül alakulnának a kap­csolataink, mert nem ez a szándékunk. — A magyar külpoli­tikát Nyugat felé mi­lyen szempontok vezér­lik a közeljövőben? — Mindenekelőtt helyre kell állítanunk, vagy ki kell küszöbölnünk egy olyan tor­zulást, amely a korábbi év­tizedekben jellemezte a ma­gyar külpolitikát. Annak lé­nyege az volt, hogy egy ol­dal felé orientálódunk, csak Kelet- vagy Közép-Európa egyes országai felé. Ha nem is sorvasztottuk el, de na­gyon legyengültek a Nyu­gathoz fűződő korábbi ha­gyományos kapcsolatok. Ezen változtatni kell, és ez mindennapi konkrét tevé­kenységet igényel. A másik, amit alapvetően fontosnak tartok a külpolitika szem­pontjából: ez a magyar gaz­daság nem lábalhat ki a je­lenlegi súlyos válságból, ha nem működik együ'.t a fej­lett országokkal. Márpedig akárhogy is fogalmazunk, az tény, hogy a nyugati álla­mok gazdasági téren is na­gyon nagy teljesítményre képesek : óriási változáson, fejlődésen mennek keresz­tül, technológiában, tudomá­nyos-műszaki fejlődésben, gazdasági rendszerben. Mindez .nekünk nemcsak a tapasztalatszerzés szem­pontjából fontos, hanem azért is, hogy a nyugati vál­lalatokkal, intézményekkel, szervezetekkel kiépítsük a konkrét kapcsolatokat. A külpolitikának mindezt ma­ximálisan elő kell segíteni. — Hazánk esetleges semlegességéről hogyan vélekedik? — Többször kifejtettem már ezzel összefüggésben a véleményemet. Mintha a sajtó örökzöld témája lenne a semlegesség .. . Miközben megfogalmazzuk külpolitikai törekvéseinket és céljainkat, első számú kötelességünk, hogy a valóságos helyzetből induljunk ki. Én magam is nagyon szeretném, hogy idő­vel eljussunk a semleges­séghez, mert az el nem kö­telezettséget jelent bizonyos nemzetközi kérdésekben, na­gyobb, tágabb cselekvési le­hetőségeihez is tény. A szö­vetségi rendszerek óhatat­lanul kötnek egy országot. De figyelembe kell venni, hogy a Varsói Szerződés a NATO-val együtt létezik, s amíg létezik, nagyon nehéz ezen túlhaladni úgy, hogy egy vagy két ország kiválik belőle. Joggal teszem fel a kérdést: miért nem tapasz­talható, hogy a NATO-ból ki akarnának válni tagor­szágok? Azért nem, mert a NATO, mint szervezet, lé­nyegében nem korlátozza az egyes tagállamok szuvereni­tását, cselekvési szabadsá­gát — nagymértékben. Ugyanezt kell elérni a Var­sói Szerződésen belül is. Vé­gül, én nagyon fontosnak tartom — és ebbe az irány­ba elindultunk —, hogy fo­lyamatosan teremtsük meg a két tömb egyidejű felosz­latásának a feltételeit. Ezen dolgozunk most, s ha kissé optimista lehetek, augusztus húszadikát ünnepelve, el­mondhatom: lehetséges, hogy ezt néhány éven belül el is tudjuk érni. — Egy állam kül- és belpolitikája milyen összefüggésben áll egy­mással, hogyan támogat­ja, esetleg gátolja egyik a másikat? — Azt szokták mondani: nemcsak a politika a gazda­ság folytatása, hanem a kül­politika lényegében a belpo­litika tükre és folytatása is. Nagyon szoros kapcso­latban áll a kettő, s különö­sen igaz ez egy kis ország és ennyire nyitott ország eseté­ben, amilyen Magyarország. Bármit teszünk, az egyfelől szorosan kapcsolódik a kül­ső körülményekhez, feltéte­déhez. Külső támogatás, a külföldi felekkel való együttműködés nélkül nem tudunk talpon maradni, képtelenek vagyunk fejlőd­ni... Másfelől olyan külpo­litikát kell folytatni, hogy minél kevesebb konfliktus­ba keveredjen ez az ország, minél kevesebb feszültség keletkezzen a szojnszédos és más államokkal. — Miniszter úr, köszönöm az interjút. Niedzielsky Katalin

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents