Békés Megyei Népújság, 1989. augusztus (44. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-23 / 198. szám

1989. augusztus 23., szerda Az alapkő Már jó három órája tart a városi párt- bizottság ülése, mikor Pista bácsi szólás­ra emelkedik. Egy pillanatra mindenki el­némul, s rászegezi tekintetét. Vajon mi újat tud mondani az öreg? Láthatóan in­dulatos, de keményen fegyelmezi magát. Nem cifrázza mondandóját, a dolgok közepébe vág. Azt az épületet védi, mely­nek alapkövét ő tette le. Mert hová is len­ne a világ, ha a kommunisták fgy fedél alatt lennének a kisgazdákkal, az MDF- esekkel, meg a többiekkel. Még a régi rendszerben sem volt erre példa. Ezután hallgatjuk a fiatal pártbizottsá­gi tag érvelését. Politikai rövidlátás len­ne, ha nem adnák át a város lakosságá­nak az épületet, még a választások előtt. Nem az ellenzék melengetéséről van itt szó, mondja, hanem arról, hogy az MSZMP igazolja: képes elébe menni a változások­nak, s szót tud érteni pz embrionális álla­potban levő helyi ellenzéki kerékasztallal. Figyelem a jelenlevőket. Mereven néz­nek előre, arcizmuk sem rándul — semmi kincsért sem árulnák el gondolataikat. Ha tudnák, az MSZMP KB székházában ta­lán éppen ezekben a percekben közlik a sajtóval: a párt se politikai, se jogi szem­pontból nem érzi a politikai tárgyalások körébe tartozónak vagyoni kérdéseit; csak a tagságnak tartozik elszámolással, illet­ve az illetékes szervezetnek, amennyiben a pártbejegyzésre vonatkozó szabályok előírnák, hogy vagyonnyilatkozatot kell tenni. Ha tudnák, hogy az is elhangzik a sajtótájékoztatón: az MSZMP tradicioná­lisan a munkahelyi alapszervezetekre épí­tett, ezért nem tud egyetérteni az olyan jellegű kategorikus tiltással, amely ezeket kiparancsolná onnan. Forrong, változik az ország, és ie kisváros közélete sem lehet mozdulatlan. Bár az is lehet, hogy többen még mindig nem tudták megemészteni az információt, hogyan érhet mindössze 6 millió 900 ezer forintot a városi pártbi­zottság 'épülete. Végül a pébé elnöke felolvas egy nyilat­kozatot. Ennek az a célja, hogy az október 6-i pártkongresszus munkáját segítse. Ké­ri a pártbizottságot: fogadja el az októ­ber 23-a megünneplésével kapcsolatos ál­lásfoglalást. Hiába áll ki azonban indítvá­nya mellett az „épületes” elvtárs, mond­ván, hogy „nem szabad olyan ünnepnek lennie, melyből az IMSZMP kimarad” — leszavazzák. A testület többsége nyilván nem akarja a nemzeti kiegyezés jegyében megünnepelni az 1956-os népfelkelés nap­ját, vagy meg akarja várni, hogy mire ju­tott a szakértőkből álló országos munka- bizottság. Nem értik, a régi módon már semmi sem mehet tovább; az értékek megőrzése mellett csakis >a reformkommunistáknak lehet jövőjük a mai Magyarországon. A helyzet bonyolultságát mi sem mutatja jobban, mint az, hogy miközben az ellen­zék szinte már MSZMP-s módszerekkel tör a hatalomra (Király Zoltán, független képviselő nyilatkozata!), a párt még min­dig önmagával van elfoglalva. Hiszen kár lenne tagadni: vannak olyan felelős beosztású emberek, akiknek a jó­zan gondolkodású állampolgárok értékíté­lete ilyen vagy olyan okból még ma sem számít különösebben; akikről igazából nem lehet tudni, kiért és miért lépnek fel. Szinte minden energiájukat az köti le, hogy az alapkövet vigyázzák. Mert nekik is van egy. Dányi László B tavalyi megtorpanás után Újra nyereséges az orosházi Mezőgép Munka közben a korszerű folyamatirányító rendszer, ame­lyet a 30 millió forintos világbanki hitelből vásároltak Fotó: Veress Erzsi A napokban termelési ta­nácskozást tartott az oros­házi Mezőgép Vállalat, ahol Szabó Ferenc igazgató is­mertette a termelőegység ön­állóvá válásától a mai napig megtett útját. — Az orosházi Mezőgép 1984 óta önálló vállalat. Et­től az időtől kezdődően 1988-ig négy éven keresztül nyereséges volt. Az 1987-es termelési évben kiemelkedő, mintegy százmillió forint nyereséget könyvelhettek el. A három gyárból (orosházi, mezőkovácsházi, békési) álló Mezőgép dinamikusan fej­lődött: emelkedett az ipari árbevétel, nőtt a tőkés ex­port. Jelentős beruházásokat valósítottak meg, melyek döntően termelés jellegűek voltak. Üj technikát vásá­roltak : edzőgépeket, fogiazó- gépeket, számítástechnikai berendezéseket. Emelteit korszerű információs rend­szert és hatékonyabb szer­vezeti modellt hoztak létre. Dolgozóik fizetése évről év­re emelkedett. Megtorpanást jelentett vi­szont az 1988-as esztendő. Ebben az évben új termék- családdal kívánták a gyárt­mányszerkezetet bővíteni!. Felvállalták a Szovjetunió­tól egy napraforgó-betakarí­tócsalód gyártását, évenként 1500 darabot kell kiszállíta­niuk. A feladatot egy év alatt műszakilag megoldot­ták (nullszéria legyártáisa nélkül). Ebben az időszak­ban — a termelési cél eléré­se érdekében —, vásárolták meg a békési gyárat is. A nagy kockázat, a kedvezőt­len szabályozók, a saját erő helytelen, felmérése és a ter­Klna áll a Computerworld-Szá­mítástechnika július 29-1 számá­nak fókuszában : az a Kína, amely Június 4-e előtt tulajdon­képpen már-már a felzárkózásra sandíthatott. Hiszen Kínának — 1984 óta — már van saját szuper­számítógépe; a Great Wall Cor­poration — ha nem is kielégíts mennyiségben — de gyártja a Magyarországra Is exportált sze­mélyi számítógépeket; a pekingi egyetem informatika tagozatán egyre hatékonyabb a szakembe­rek képzése. A véres pekingi események előtt nem voltak ritkák azok a beszámolók és tanulmányok, amelyek azt mérlegelték, ml­melési folyamat hiányossá­gai felemésztették a vállalat tartalékait. így 1988-ban veszteségesek lettek. Két hónapig tartó elemző munka után kidolgozták az 1989-ben megvalósítandó vállalati intézkedési tervet, amelynek keretében biztosí­tották a rendelésállományt, helyreállították a vállalat fizetőképességét, szerkezet- átalakítást hajtottak végre és szigorították a termelés minőségi ellenőrzését. A kol­lektíva erőfeszítései nem maradtak eredménytelenek: az idei első félévben az ipa­ri bevétel elérte az 550 mil­lió forintot, a nyereség megközelítette a 20 milliót. A feszített terv teljesítése után a dolgozók átlagosan 13 százalékos bérfejlesztésben részesültek. kípp lehetne betörni az erőtel­jesen védett kínai számítógép­piacra. Mára mindez megválto­zott. Kína ma már nem vonzó piac, azok a vállalatok — IBM; Wang, Olivetti, Data Generál, Hewlett Packard, DEC —, ame­lyek eddig elégedettek voltak a kínai üzletekkel, most aggódva figyelik a politikai fejleménye­ket. A kínai főváros számító­gépipara gyakorlatilag megbé­nult; a külföldi cégek többsége Hongkongba vonult vissza, ott várják ki az események Jobbra fordultát. A távközlési eszközök sorsa Is tanulságos. Korábban a kínai kormány vállalta a nyitást a de­A harmadik negyedév vé­ge felé közeledve jogos re­ményük a tőkés export 400 miililió forintos elérése és va­lószínű, hogy szeptember vé­gére árbevételük eléri az egymiüliárd . forintot. Az utolsó negyedévre a tőkés­export és a belföldi megren­delések teljesítése a fő fel­adatuk. Emellett elkezdő­dött a jövő év gazdasági- és piaci munkáinak előké­szítése. összefoglalva megállapít­ható, az Orosházi Mezőgép Vállalat a tavalyi év nehéz­ségei után talpra állt, a há­rom gyár vezetése és kollek­tívája egységes, eredményes félév után várhatóan nyere­séggel zárja az idei eszten­dőt.-papp ­mokratikus világ felé, a ez kife­jeződött a nemzetközi távhívó hálózatba való bekapcsolódásban is. Az országba került technikai eszközök a tüntetés néhány nap­jában azonban a diákokat szol­gálták: a telefaxok, telefonok ontották a híreket, amelyeket a kormány Igyekezett titokban tartani. Nem csoda, hogy a tes­tület a katonai beavatkozást kö­vetően azonnal a távközlő háló­zat ellen fordult: a telefonvona­lak nagy részét átvágták, az élő vonalakat pedig lehallgatják. A kínai lakosság nagy részének — még a főváros vonzáskörzetében Is — fogalma sincs a vérengzé­sekről, a vidéken élők nem hal­lottak a vezetésben folyó hatal­mi harcokról. Egészében — Immár mű oldal­ról is — úgy tűnik, Kínának Is­mét sikerült egy nagy ugrást tennie: hátra. Lőnek a számítógépiparnak? I ; ; ■ ' Békésben is kritikus a helyzet Békésben még nincs hús- hiány! — jelzi a Népújság múlt heti számában megje­lent cikk címe. Azonban a „még” szócskával már sej­tetni engedi, hogy nem tud­ni, meddig tart ez az álla­pot. A sertéshústermeléssel fog­lalkozó szakmai körökben a kritikus helyzet nem oko­zott meglepetést. A termelők aggodalmai és jelzései — mint oly sok más esetben is — süket fülekre találtak. Sőt a kormányzat irányelvként fogalmazta meg, hogy a ser­téshústermelést évente 2-4 százalékkal csökkenteni kell. A nyolcvanas évek közepén még arra voltunk büszkék, hogy minden állampolgá­runkra jut legalább egy ser­tés. Akkor még ugyanis az ország sertésállománya meg­haladta a 10 milliót. Ma már ez a szám 6-7 millió kö­zött mozog. A sertéslétszám jelenlegi csökkenése több mint kétszerese annak, amit pár évvel ezelőtt a termelők neheztelése ellenére is meg­fogalmaztak. Azok a nyilat­kozatok, amelyek ma átme­neti és szervezési problémá­kat erúlítenek, megítélésem szerint nem tükrözik a vár­ható valós helyzetet. agonizáló kisüzem Ha termelői oldaliról köze­lítjük meg a jelenlegi álla­potot, akkor érthetővé válik, miért csökken a sertéshús- termelés. Fő ok a gazdaság­talan, veszteséges vagy ép­pen minimális eredményt íhozó termelés. Hogy miért gazdaságtalan a termelés ? Erre a számítás igen egy­szerű, hiszen a költségek meghaladják a hozamokat, vagyis az árbevételt. Ma már az olcsóbban és gazdaságo­sabban termelő kisüzem sem bírja el ezt a közgazdasági kényszert. Az ágazat költségterhei- nek meghatározója a takar­mány, ugyanis aiz összes költség 70-75 százalékát te­szi ki. A kormány azt a gya­korlatot követi, hogy a ta­karmányok árát lényegesen nagyobb mértékben emeli, mint az élő állatok és állati termékek árát. Az egyéb költségtényezők, mint az energia, a segédüzemi szol­gáltatások vagy a jövede­lemadóval és közteherrel nö­velt bérek pedig mind-mind tovább csökkentették a jö­vedelmezőséget. Hogy mennyire válságban van a sertéságazat, azt bizo­nyítják termelési rendsze­rünk — a Mezőhegyesi Ipar­szerű Sertéshús Termelési Rendszer — partnergazda­ságaink I. féléves értékelései is. Ezekből megállapítható, hogy a rossz közgazdaság­környezeti feltételek miatt ma az üzemek egy része veszteségesen vagy nullszal- dóval állítja elő a sertést annak ellenére, hogy közö­sen partnereinkkel együtt mindent megteszünk a ko­rábbi tartási, takarmányo­zási és szakmai színvonal megőrzéséért. A váltságtünet nemcsak a termelési rend­szer termelő üzemeinél ész- ilelihető, hanem országosan is. Sértődések láncolata Békés megyében és a leg­több megyében is, sok nagy­üzem hagyta abba a sertés­hús-előállítást a gazdaságta­lan termelés miatt. Először azok, akik hagyományos te­lepeken termeltek, így pl. a Kötegyáni Petőfi Tsz, az Orosházi Üj Elet Tsz. Ma már azok is fontolgatják a felszámolást, amelyek a szakosított teleprendszer fel­újítására nem képesek ön­erőből, például az Orosházi Dózsa Tsz, a Csabacsüdi Le­nin Tsz. Becslésünk szerint a kistermelőknek csaknem 50 százaléka hagyta vagy hagyja abba a sertéshizla­lást. Békés megye az ország sertéshústermelésében min­denkor jelentős helyet fog­lalt el, hiszen a vágóserté­seknek mintegy 10 ;záza!é- kát állítják elő, melyet ak­kor még monopolisztikus helyzeténél fogva, majdnem teljes egészében a Gyulai Húskombinát adott tovább más megyei társvállalatok­nak, közvetítői díj mellett. Időközben úgy a termelők, mint más megyei vállalatok felismerték. ha az egy-két forint közvetítői díjat meg­osztják egymás között és na­gyobb részét átadják a ter­melőnek, akkor ezzel nem­csak a termelőket segítik, hanem saját részü k re köz­vetlenebb és biztonságosabb piaci helyzetét teremthet­nek. Azt a lehetőséget, hogy a megyében előállított többlet sertéseket a termelők me­gyén kívüli vágóhidakra közvetlen is értékesíthessék, termelési rendszerünk és a megyei Teszöv is támogatta, hiszen a termelők érdeke ezt kívánta. A Gyulai Húskom-- binât a vállalati érdekeinek sérelmét az egész megye sé­relmének véli, holott tudnia kellene, hogy Békés megye nemcsak,, a Gyulai Húskom­binátból táplálkozik, hanem az állami gazdaságokból, termelőszövetkezetekből és a kistermelők ezreiből. Békés megye határai nem olyan zártak, hogy ha máshol hús­hiány lesz, akkor itt ne le­gyen, és hogy az élő sertése­ket a termelők ne annak ad­ják át, aki kedvezőbb felté­teleket biztosít. Csődveszély? Ma már a megyei vágóka­pacitást meghaladó többlet­sertés igen kevés. Az állo­mány további csökkenése nemcsak megyei, hanem or­szágos szinten is várható. Ha a kormányzati szervek nem tesznek intézkedéseket a- sertéságazat jövedelmező­ségének javítására, akkor a lakosság húsellátását és a népgazdaság számára igen fontos ezportlehetöséget is veszélyeztetik. Az egész hús­ipari vertikum és a termelés teljes csődjét idézhetik elő. A jelenlegi helyzet meg­szüntetése érdekében a ter­melők és a húsipar egyaránt sürgős és konkrét intézkedé­seket vár. Jó lenne már tu­domásul venni, hogy a ter­melők és a feldolgozóipar összeugrafásával sem lehet elodázni a bajokat és kibúj­ni a felelősség alól... Benkő Lajos, termelési rendszervezető, Mezőhegyesi Iparszerü Sertéstermelési Rendszer * * * A mezőhegyesi termelési rendszer részéről Benkő La­jos, rendszerszervező „Bé­késben még nincs húshiány” című írásomra küldött vála­szát szívesen vettem, már csak azért is, mert igen ér­dekes képet rajzol elénk a megyei sertéshústermelés, -forgalmazás, -feldolgozás feszítő kérdéseinek egy ré­széről. Csatolt levelében viszont megemlíti: „— A cikk írója irritálóan és cinikusan írja le, hogy a megyében mások, így a Mezőhegyesi Sertés­hústermelési Rendszer is foglalkozik sertéskereskede­lemmel, illetve üzérkedés­sel”. Továbbra is fenntartom véleményem, miszerint a je­lenlegi kritikus hiányhely­zetben mégis célszerűbb len­ne, ha a megye húsalap­anyaga nem vándorolna el az ország más vidékeire; Hogy a felvásárlási verseny bizonyos értelemben a ter­melők érdekeit is szolgálja, afelől nekem nincsenek kétségeim. Egy azonban bi­zonyos: feketepiaci viszo­nyok között az úgynevezett verseny nem minden eset­ben üdvözítő, főleg nem ak­kor, ha a ringbe szálló ve­vők többletfelvásárlási ára mögött nem mindig tisztes­séges kereskedelmi haszon, hanem például állami támo­gatás áll. Való igaz, hogy a termelők és a feldolgozók összeugrasztásával nem le­het elodázni a bajokat, ki­bújni a felelősség alól. Bár én úgy látom, ha a helyi termelők, kereskedők és fel­dolgozók a mai kritikus egymás torkát szorongatják, hiú ábránd gyors és hatha­tós változásokat remélni.- rákóczt ­Akkor ml lesz, ha kiürül? Fotó: Veress Erzsi

Next

/
Thumbnails
Contents