Békés Megyei Népújság, 1989. augusztus (44. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-19 / 195. szám
NÉPÚJSÁG 1989. augusztus 19., szombat e Közművelődési dolgozók kitüntetése Békéscsabán Mint Rafael bácsi... — A szélén maradok — mentegetőzött a mellettem helyetfoglaló sötét öltönyös, idős férfi. — Tudja, az ünnepség után sietnem kell a buszhoz.. . összeismerkedtünk. Kelemen Rafaelnek hívják, Almáskamarásról érkezett. Szememmel gyorsan végigfutottam az előttem levő kitüntetettek listáját. Megvan! A Szocialista Kultúráért kitüntetést kapja. Rövid beszélgetésünknek az ünnepélyt nyitó Himnusz vetett véget. Mint minden évben, az idén is augusztus 20-áin. ünnepli az ország a közművelődésben dolgozókat. Tegnap délelőtt a békéscsabai megyei művelődési központban a pálya legkiválóbb megyei dolgozói a Művelődési Minisztérium elismerő okleveleit, s kitüntető jelvényeit vehették át. A kitüntetések legmagasabb fokozatait, a Bessenyei György Emlékérmet, s a Népművészet Mestere címet megyénkből ketten (Pál Miklósné, a megyei művelődési központ igazgatóhelyettese és Gál György eleki nyugdíjas kisiparos) ■ kapták. Minthogy ezeket az elismeréseket a Parlamentben adták át, így Békéscsabán csak az elismerő taps csendülhetett fel nevük hallatán. A megyei ünnepségen 34-en kapták meg a Szocialista Kultúráért elismerést, húsz dolgozót a kiváló munkájukért, négyet a múzeumi tevékenységükért jutalmaztak, s tizenegyen részesültek Miniszteri Dicséretben. Mint Vámos László, a Békés Megyei Tanács művelődési osztályának vezetője ünnepi megemlékezésében elmondta, mostanában még több figyelmet érdemelnek a közművelődés területén kitartó dolgozók. A szűkös anyagi helyzet, a veszélybe került művelődésotthoni hálózat, a felhős jövőkép sokakat elkeserít, s úgy érzik, a társadalom lemondani látszik az emberek szellemi, erkölcsi, kulturális karbantartásáról. Az ünnepség után még néhány szót váltottunk szomszédommal. Rafael bácsi 1954 óta moziüzem-vezető a falujában. Nyolc éve nyugdíjas, de még most sem gondolt arra: abba kellene hagyni. Három miniszteri dicséret után tegnap a Szocialista Kultúráért kitüntetést vihette haza. Valószínűleg ilyen emberekre gondolt Vámos László, amikor a kitartó dolgozókról beszélt... — ria — Mezökovácsháza küldötte: Szarvas Attila Az MSZMP Mezőkovácsházi Városi Bizottsága augusztus 17-én, 18 órára hívta össze a kongresszusi küldöttválasztó ülését. Az érdeklődésre jellemző, hogy háromszáznégyen vettek részt a város párttagságát képviselve a tanácskozáson. Bevezetőt mondott Stra- sinszki István, a pártbizottság első titkára; majd Agócs István, az előkészítő bizottság elnöke ismertette a jelölés során végzett munkát. A 18 párttagjelöltből nyolcán vállalták a nyílt megmérettetést. A küldöttválasztó ülésen mindannyian elmondták elképzeléseiket, mit képviselnének, ha szót kapnak a kongresszuson. A kép igen sokszínű volt. Volt, aki az erős, soklábon álló gazdaság és kulturált nemzet mellett fontosnak tartotta a felszabadult egyéni munkát, a kistelepülések gondjaival való foglalkozást és a nyílt, vagy burkolt diktatúra elleni harcot. Egyik jelölt a tisztességes munkáért, tisztességes bért — elve mellett kardoskodott. Másik, bogy a hatalommal visszaélőkkel közösködve nem szabad a partner szerepét vállalni. Egyik fiatal jelölt foglalkozott a párt egységével, a mezőgazdaság eredményességével, a tulajdon- viszonyok ésszerű átszervezésével, valamint a marxizmus és a vallás viszonyával. Radikálisabb változást sürgető programként hangzott el, hogy az ideológiai pártból politizáló párttá kell válni, valamint a munkás szót ki kell hagyni a párt nevéből a névváltoztatáskor. Versenyeztetni kell a pártot és a régi módszerek helyett új, hatékony eszközt adni a párttagság kezébe. A hozzászólások után két fordulóban döntöttek a jelöltekről. Szarvas Attila, a városi tanács pártalapszer- vezetének tagja kapta meg a szavazatok 56,6 százalékát. Elképzeléseiben röviden' arról szólt, hogy a pártot fel kell ébreszteni mai tetszhalott állapotából. A párt egysége szétesett, amit csak úgy lehet visszaállítani, ha a döntések előtt vitákra kerülhet sor és ha megvalósul a cselekvési egység. H. M. gazdagságban született kis cselédem, puha párnák lakója, minden gyönyörűségben dédelgetve és nevelve, nem tapasztaltad a hadjáratok fáradalmait s különféle népek támdásait, melyekben én szinte egész életemet lemorzsoltam. Itt az idő, hogy többé ne puha kásával étessen, az téged csak puhánnyá s finnyássá tehet, ez pedig a férfiasság elvesztegetése, s a bűnök csiholója és a törvények megvetése; hanem itassanak meg olykor fanyar borral, mely értelmedet tanításomra figyelmessé teszi ... A vendégek s a jövevények akkora hasznot hajtanak, hogy méltán állhatnak a királyi méltóság hatodik helyén . . . mert amiként különb-különb tájakról és tartományokból jönnek a vendégek, úgy különb-különb nyelvet és szokást, különbkülönb példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli, s a külföldieket a pöffeszkedéstől elrettenti. Mert az egynyelvű és az egyszokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak.” (Kurucz Ágnes fordítása.) Mikor fogjuk ápolni igazán István király örökségét? Akkor, ha tapasztalásunk summáját nemzedékről nemzedékre hagyományozzuk. Ha élésünk sikereit és bukásait, annak okait okulásra valóként adjuk át. Ha élésünkben is hirdetjük a hazai föld szeretetét, a történelmi tudat fontosságát. Ahogy ezt Mikó Imre írja 1855-ben: „Utódaink akként fognak áldani vagy átkozni, Európa akként becsülni vagy megvetni, olyannak tekinteni minket, hazánkat és nemzetünket, a világtörténet akként tartani fölöttünk felmentő vagy kárhoztató ítéletét, amily alakban ez adatok alapján múltunkat összeállítani bírjuk,” István király intelmeihez híven hirdetjük a nemzeti önismeret fontosságát, az anyanyelvhez való ragaszkodást, az áldozatvállalást és a tiszta közéleti erkölcsöt, ha erősítjük a szorongattatások közepette is az erőt adó reményt, a haladást, a reformokat, mindenképpen a szabad szó csorbítatlan jogát, a békét és barátságot más népekkel, a szabadságot és demokráciát, hazafiságot, amely párosul európai szellemiséggel. Tanuljuk meg és adjuk át örökül őseink bölcsességét, amit Bocskai István 180S-ban így fogalmazott meg: .......az m ű nemzetségünknek több hazája ennél soha nem lészen s nincsen is, más minekünk az övét nem adja”, Bethlen Gábor 1611-ljen pedig ezt jegyzi: „ ... Ne veszessük el uram az hazát, mert ha ezt elvesztjük,, mi mást nehezen avagy nem is találunk.” Mocsárv Lajos 1890-ben írt gondolataiból is okulhatunk valamelyest: „A szabadság élése szempontjából nem elég az, hogy a nép minden öt vagy hány évben egyszer részt vehessen az országgyűlési választásokon (...), ha szabad polgárokat akarunk nevelni, gyakrabban kell őket a polgári jogok gyakorlásában részesíteni; hadd érezzék minél többször, hogy ők is valakik, ők is felelősek a közdolgok folyásáért. Az országgyűlési választásoknál ugyanis a polgár csak azzal az öntudattal rendelkezik, hogy egy milliomod része annak a nemzetnek, mely hivatva van saját sorsára befolyást gyakorolni. Élénk színekkel festjük elébe, mily dicső dolog a nemzeti szuverenitásnak részese lenni, de a polgár vállat von, és azt gondolja: az az egy szavazat ide-oda! A kisebb körben gyakorolt választói jog jobban felköti a felelősség érzetét, mert ott az egyes szavazat nagyobb súllyal és jközvetlenebb hatással jelentkezik, ez szoktatja arra a polgárt, hogy komolyan vegye a közügyet.” (Az itt válogatott idézetek a Lukácsy Sándor által szerkesztett, 1988-ban megjelent Nemzeti olvasókönyvből va- iők.) Fülöp Béla Hadi díszben (Képes Krónika) fl sóhajtásnál többet ér a sztrájk? Tiltakoznak, aláírást gyűjtenek, de dolgozni szeretnének a munkások (Folytatás az 1. oldalról) zatban, ahol fél-félórás munkabeszüntetést tartottak: a békéscsabai Körös Kazánban és a gyulai Ganz Relégyárban. — Váratlanul érte az embereket a sztrájkfelhívás — kapcsolódott Merényi József a beszélgetéshez. — Az aláírások gyűjtése volt az első reakció, az szb-k tiltakozó levelet küldtek, összevisszaságot, szervezetlenséget nem akartak a kereskedelemben és a vendéglátásban dolgozók. A békéscsabai Univer- zálnál például úgy döntöttek, hogy a boltok fél órával előbb bezárnak, majd ismertetik a dolgozókkal a vasasok álláspontját. A vásárlók a záróra magyarázatát a bolt ajtaján kifüggesztve megtalálják. A bért erre az időre fizeti a vállalat. — A mozgalomnak is le kell szűrnie a tanulságokat — zárja a gondolatokat Vág- völgyi Gábor. — A leveleket változtatás nélkül tovább- küldjük, hogy a későbbiekben hasznosítsák az okos gondolatokat, például az agrárreformnál. Volt olyan ember, aki nem írta alá a tiltakozást. Hogy miért? Volt, aki retorziótól tartott; volt, aki azt mondta, ha ott a neve, később nem fog húst kapni. A sztrájk annyit ér, mint egy sóhajtás — így vélekedtek. Ugye. hogy még csak tanuljuk a demokráciát? * * * A békési kosárgyárban már vége a figyelmeztetésül szánt sztrájknak. — Na. ne higgye, hogy órákig tartó munkabeszüntetést tartottunk — közli Mondrxicz Ilona szb-titkár. — Mindössze negyed órára álltunk le. — Nem gondolt itt senki többre. De úgy hiszem. jobb, ha a dolgozókat kérdezi . . . Beszélgetőpartnereim: Patakiné Domokos Anna, az 1-es telep főbizalmija. Ko- csor L ászióné bizalmi és Arató Imréné, az szb gazdaságvezetője. Patakiné: — A telepen sajnos nem magas a (keresetünk. Mindössze 4500-5000 forint. így aztán kiket is sújt megint a húsáremelés? Hát persze, a kiskeresetűeket, bennünket. Csatlakozunk a Medosz felhívásához, bár mindannyiunk véleményét fogalmazom meg abban, ha azt mondom, hogy eredményre nem számítunk ... Csak egy példát hadd említsek: mi volt az autópályadíjjal? Elértük, hogy nem szavazták meg, de emelték a benzin árát. így aztán ott vagyunk, ahol a part szakad. Ne csodálkozzanak rajta, hogy az emberekben már nincs bizalom. Ugyan, kiben bízhatnánk? Kocsorné: — Vannak itt, akik többet keresnek ötezer forintnál, de nem lehetnek elégedettek. Hiszen amennyivel több pénzt keresnek, azt elviszi az adó. A gyermekeknek nem tudjuk megmagyarázni : kicsim, hiába dolgozunk többet, hogy nektek jobb legyen, az „állam bácsi” eltünteti a többletet. Aratóné: — Kinek éri meg sztrájkolni, mondja, kinek? Hiszen kiesünk a munkából, a termelésből, azt valamikor úgyis pótolni kell. Mondrucz Ilona: . — Nagyon szomorú dolog az, ha a sztrájkhoz kell folyamodnunk. Nem ez a megoldás. Mi itt dolgozni akarunk és keresni, nem hőbörögni, hanem termelni ... Mondrucz Ilona utolsó szavai járnak az eszemben, amíg robogunk Gyomaend- rődre, a Körösi Állami Gazdaság kőszigeti gépműhelyébe. Itt vár ránk Gombár Mátvásné, a Körösi Állami Gazdaság szb-titkára: — Olvastuk a Népszavában megjelent felhívást, ahol legfeljebb félórás munkabeszüntetést javasolnak. I’atakinc Domokos Anna Kocsor I.ászIóné Arató Imrcné Fotó: Fazekas Ferenc A mi dolgozóink különböző területeken találhatók. Ma péntek van. A rövidebb munkaidő miatt ez a nap nem alkalmas sem sztrájkra, sem munkásgyűlésre. Elbeszélgettem a dolgozókkal, feljegyeztem gondolataikat. Nem értenek egyet a sztrájkkal. Azt mondják, és igazuk van — az semmit sem old meg. Az én véleményem is ez,. Jut eszembe, hogy hosz- szú időn keresztül írtuk a részletes és valósághű információt s jelentéseket a szakszervezetnek. Mi változott? A világon semmi. Még csak jelzést sem kaptunk arra, amit leírtunk. Kibe és miben higgyünk akkor, és minek írjuk az információt? Azért, hogy az időnk és a papír teljen? Ahogy az elmúlt negyven évben, úgy most sincs kitől számonkérni semmit. Egyszóval az emberek kiábrándultak. Aláírják ugyan a felhívást most is, de tudják, hogy semmire sem mennek vele. Nekem szegezik a kérdést, hogy ebben az országban ma is mindent lehet? Hát most sincsenek felelősök? Nem régen jöttem haza Lengyelországból. Azt halljuk, hogy ott ilyen, meg olyan rossz a helyzet. Tapasztaltam, hogy nem élnek rosszul. Igaz, nincsenek tömve a húsboltok mint nálunk, de lehet kapni és nem is drágán húst, kenyeret, tejet. Nálunk meg legtöbben egyik napról a másikra élnek. Istmét egy példát mondok: amíg az elmúlt évben a háromgyerekes családoknak a beiskolázásra összesen 37 ezer forintot fizettünk ki, addig ez évben már a kétgyermekeseknek (ha mindketten iskolások) is adunk segélyt. Van rá összesen 67 ezer forintunk. Ez szinte a nullával egyenlő, hiszen 250 forint ha jut egyre-egyre. Ügvhogy ez a húsáremelés igazán nem hiányzott. Mert, hogy nem állítják le, abban majdnem biztos vagyok, és a dolgozóknak ugyanez a véleménye. * * * A Városi húsboltok tele vannak áruval. Ahol eddig volt választék, most is van. Békéscsabán, az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat 175. számú húsáruházában és a vásárcsarnokban, a Tót- komlósi Viharsarok Tsz 4. számú boltjában érdeklődtünk. Kérdésünkre a 175. boltban elmondták, hogy eddig az ellátásban nem tapasztaltak fennakadást. A szállító üzemek — Gyulai Húskombinát, Zöldért Húsüzem — folyamatosan küldik termékeiket. A kereslet is egyenletes. A lakosság részéről nem tapasztaltak fel- vásárlási lázat. A kolbászféléket keresik jobban, .de ez az ilyenkor szokásos idegenforgalmi szezonnal magyarázható. Felkészültek e húsfajták iránti keresletre is, megfelelő árukészlettel rendelkeznek. Már megkapták az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat körlevelét, ennek értelmében hétfőtől a szabadáras termékeknél — töltelékáruk, zsiradékok, csontos húsok — mintegy 3-4 százalékos áremelést vezetnek be. A 4. számú húsboltban viszont nem tudnak áremelésről. Ottjártunkkor kiegyensúlyozott keresletről, kínálatról számolt be az üzletvezető. * * * A Körösvidéki Környezet- védelmi és Vízügyi Igazga- . tóságnál a szakszervezeti bizottság a dolgozók körében előzetesen tájékozódott, majd ennek alapján egy felhívást fogalmazott meg. Tegnap délután fél 2-kor az igazgatóság központjában munkásgyűlésen olvasták fel a felhívást, amivel a jelenlevők egyetértettek, azt aláírták. Az igazgatóság területén nagy számban, szétszórtan dolgozókhoz helybe viszik a felhívást, s aki egyetért aláírja. Néhány tiltakozó levélből és felhívásból a lényeget összegezve idézünk. A továbbiakban nem kívánjuk a megye minden üzemében megfogalmazott hasonló gondolatokat közölni, ezeket a megfelelő szakszenvezeti szervekhez kell küldeni. . A Körösvidéki Környezet- védelmi és Vízügyi Igazgatóság szakszervezeti tagjai nemcsak a tervezett húsáremelés ellen tiltakoznak, hanem a kormánytól hatékony, inflációfékező gazdaságpolitikát is várnak, valamint azt, hogy a hústermelés, -feldolgozás és -forgalmazás teljes mechanizmusát vizsgálják felül. A Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinát húsüzemében dolgozók véleménye szerint a húsáremelés nem oldja meg a gondokat, javasolják a termelői kedv más eszközökkel való serkentését. Az élőállat és a hústermékek belföldi és külföldi közvetítőinek, az abból busás haszonnal részesedőknek a számát kell csökkenteni, vagy megszüntetni. Javasolják a belföldi fogyasztói ár emelését, de csak akkor, ha azt a dolgozóknak megtérítik. Nem értenek egyet a Vasas szakszervezet és a SZOT figyelmeztető sztrájk- felhívásával, mert a sztrájk nem oldja meg a problémát. A Gyulatex Rt. dolgozói csatlakoznak a vasasok tiltakozásához. Nyomatékosan követelik, hogy az elkerülhetetlen áremeléseket ellensúlyozzák az alacsony keresetű dolgozók esetében. Javasolják, hogy az új vámszabályok betartásával akadályozzák meg országunkból az alapvető élelmiszerek külföldre vitelét. Ez alatt nem az exportcsökkentést, hanem a külföldi állampolgárok „magánkiviteleit” értik.
