Békés Megyei Népújság, 1989. augusztus (44. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-02 / 180. szám
1989. augusztus 2., szerda Az életbe indulók... (Búcsúznak az iskolától az Erkel gimnázium negyedikesei) Archív felvétel Hová csap a demográfiai hullám? Gyulai középiskolák küzdelmes évek előtt Tapasztalatból mondom, nincs rosszabb annál, ha szép terveink nem válnak valóra. Pedig mi, magyarok hajlamosak vagyunk a túltervezésre, anélkül, hogy alaposabban figyelembe vennénk a realitásokat. A Gyulát Városi Tanács művelődési osztálya épp ezt szeretné elkerülni alig pár napos indítványával, amelynek középpontjában a város középfokú oktatása áll. Sok lesz a diák hamarosan — Mi nem akarjuk növelni a bizottságok számát — halljuk a bővebb magyarázatot Horváth Béláné osztályvezetőtől. — Egy olyan munkacsoportot szeretnénk kialakítani, ahol együtt dolgoznak Gyula öt középiskolájának vezetői, a városi, megyei és az országos (miniszteri szintű) illetékesek. Ez pedig nem a hagyományos „ülésező” munkát jelentené, hanem az igények és a lehetőségek reális felmérését. Olyan középtávú tervet szeretnénk ugyanis készíteni, ami meg is valósítható. Az ilyen tervekre pedig égető szükség van, hiszen, mint mindenütt Magyarországon, Gyulán is évtizedes lemaradásokat kell pótolni az oktatásban. S ehhez jön még egy régóta beharangozott, ám újabb gondokat hozó jelenség, a demográfiai hullám. Vajon felkészültünk-e rá? Horváth Béláné tagadóan rázza a fejét. — Tudom, az nem vigasz, hogy ebben nem vagyunk egyedül — mondja végül. — • Üj tantermek kellenének. Erre pedig egyelőre nincs pénz. Integrált egészségügyi szakiskolát épít a város. Vajon ez nem lehet megoldás a tantermeket illetően? — Hogyne! — bólogat. — De csak félve merek erről nyilatkozni, tudniillik annyi manapság a változás ... A tervek szerint két év múlva kellene itt megindulni az oktatásnak. Ebben az esetben az Erkel Gimnázium egészségügyi osztályai ide kerülnének, s az Erkel tisztán gimnáziumi profillal működne tovább. Ez pedig természetesen a tantermek bővülését is jelentené. Tegyük hozzá, a művelődési osztály mást is vár az új szakiskolától. Régi gondja már a gyulaiaknak és a vonzáskörzeteknek, hogy a nyolcadikból kimaradt lánygyermekeknek sokkal kevesebb továbbtanulási lehetőséget kínál a város, mint a fiúknak. Minthogy a szakiskola egyértelműen női pályákra készít fel, így javulna a helyzet. Természetesen, a jelenlegi Semmelweis Egészségügyi Szakiskola is az integráció szerves része, s hogv az új egészségügyi szakiskola ne csak egyszerű összevonása legyen a két korábbi egészségügyi képzésnek, ezért tartalmi fejlesztést is terveznek. Az eddigi ápolói és asszisztensképzés mellett más, speciális szakok létrehozását tervezik. B „legfájóbb seb” Az elmúlt héten a városi tanács végrehajtó bizottsága is tájékoztatást kapott a gyulai középfokú oktatás jelenlegi helyzetéről. Ezen az említetteken túl más problémákról is szó esett. A továbbiakban erről kérdeztük az osztályvezetőt. — Ennek a tájékoztatónak a célja a feltérképezés — kapjuk a magyarázatot. — Vagyis a város öt középiskolájának a jelenlegi helyzetképe. Ha nem tudjuk, miből kell vagy lehet kiindulnunk, hogyan lehetne rá építenünk? Márpedig az ősszel megalakuló munkacsoportnak járható utakon kell haladnia ahhoz, hogy a jövőre tervezett középtávú terveink között ne legyenek' megoldhatatlan vagy kivitelezhetetlen pontok. Világosan kell látnunk, hol a legégetőbb a helyzet, orvoslására van-e pénz, és meg kell barátkoznunk azzal is, hogy a valóság és a vágyak határa nem mindig esik egybe. Az osztályvezető mindkettőre példát mond. A gyulai középfokú oktatásnak talán legfájóbb sebe a 613. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet. Egy olyan „mamutintézményről” van szó, amely mára már szinte áttekinthetetlen, s az ilyen hatalmas iskolában a nevelés a legnagyobb erőfeszítések mellett is csorbát szenved. További bővítése „élet”-veszélyes. A demográfiai hullám azonban ezzel mit sem törődve, ide is „becsapott”, s az új tanévtől az eddigieknél négy osztály- lyal többet kell indítaniuk. Persze, ezzel párhuzamosan — anyagi erőforrások híján — négy tanterem már nem épül. S hogy tovább menjünk, a szakmunkásképző kollégiuma sem egy leányálom. Ugyan ki érezné otthonosan magát egy 16-24 ágyas szobában, ahogyan az itt tanuló gyerekek kénytelenek lakni? Az osztályvezető másik példája a vágyak és a valóság távolkerüléséről szól: — A kertészeti szakközép- iskolánk a kétnyelvű képzés beindítását tervezi. Ezt mi is szépnek tartjuk, ámbár kicsit irreálisnak ... Végül a gimnázium iránti érdeklődés csökkenéséről beszél. S ez is komoly dolog, ha azt nézzük, hogy az értelmiség bázisának képzése ebben az intézménytípusban folyik. — A gimnáziumot tehát eredeti rangjára kell visszaállítani — mondja, majd hozzáteszi: — ajánlom, váltson szót errőil az Erkel gimnázium igazgatójával is ... Íz igazgató megfontolt Horváth Béláné ajánlatát megfogadva szervezünk találkozót dr. Kereskényt Miklós igazgatóval. Várakozásunkkal ellentétben azonban az igazgató nem szeret előre inni a medve bőrére, azaz nem szívesen beszél! még megvalósulatlan tervekről. Hamar meg is állapodunk1, ezekre majd októberben visszatérünk, addig is a jelennél maradunk. — Nem mondanám, hogy a mi iskolánk valamiféle kivétel a gimnáziumok vagy a szakközépiskolák sorában — mondja. — Mi is hordozzuk a magyar oktatási rendszer valamennyi gondját. Huszonnégy gimnáziumi osztályunk működik 19 tanteremmel. A felszereléseinkben 20—25 éves elmaradásokat kellene pótolni. Aztán ott van a pedagógusok bérproblémája. Véleményem szerint maga az iskolai struktúra sem szerencsés. Az általános iskolák tananyagára épülő koncentrikus tanterv a tanulók túlterheltségéhez vezet. De ugyanezt lehetne elmondani a szabad szombat bevzetésé- röű! is. Mindenki ettől ideges. A tanár azért, mert képtelen ennyi tananyagot ilyen rövid idő alatt leadni, a diák meg attól, hogy nem győzi energiával. Persze, szelektálni lehet, ez tanári szabadság, de mi van, ha a felvételin kérni fogják ... Ezek valóban olyan gondok, amelyek bármely magyar gimnáziumról leírhatók. De mint minden iskola, az' Erkel is szeretne kitűnni valamiféle sajátossággal a többiek közül. Ezért aztán igen büszkék a kimagaslóan jó és híres közösségi szervezéseikre. Ilyen az elsősavató „szecska bál”, a diák- igazgató-választás, s az ezzel járó hecckampány, az Erkel-bál, közös programok a német markheidenfeldi testvériskolával vagy a várost is felforgató bolondbal- lagás. — Talán ezek a dolgok is népszerűsítik egy kicsit iskolánkat a városban — folytatja az igazgató —, de mi ennél többre törekszünk. Szeretnénk, ha a gimnázium visszanyerné igazi rangját'. Sok olyan jelentkezési lapot kapunk, amelyiken a nyolcadikat végzett jelentkező bennünket másodiknak jelöl meg. Elsőként a csabai közgazdaságit, Szegedet, Debrecent vagy a herényi német gimnáziumot pályázzák. Ezek a tanulók jelesek, és mi természetesen . örömmel vesszük fel őket. De ez a tendencia ugyanakkor mutat is valamit. A mi gimnáziumunk sokak számára csak másodlagos lehetőségiként jöhet szóba. Vajon miért? S ha ezen nem gondolkodunk el, , bizony előrehaladni sem tudunk, a fent említett iskolák mindegyike valami pluszt ad az odá jelentkezőknek. Nekünk is ezt kellene tennünk, s terveink részben ezzel kapcsolatosak. Beszélgetésünk ilyen irányba terelődésével mégiscsak kapunk némi betekintést a várható jövőbe. Ezek szerint az új elsősök számára az énekórákon és azon túl nem csak lehetőség nyílik népdal-, néptánctanulásra vagy hangszeres zenével való foglalkozásra, de a tanulók a tanmenetbe is beépítve kötelezően választhatnak az alternatívák közül. Legyen az Oktatással bármi gond, legyen évtizedes a lemaradás, jöjjön a demográfiai hullám, addig, amíg vannak az Oktatást szívügyüknek tekintő Kereské- nyi Miklósok, vagy hozzá hasonlók, a remény mind- annyiunkban élni fog. Hiszen ahogy Horváth Béláné mondta, szülőiként, tehát érdekeltként, egyszer úgyis mindenki megjelenik a „palettán” ... És Gyula városa büszke rá: szellemiekben, tenniakarásban náluk nincs hiány. Legalábbis úgy tűnik. Magyar Mária ítélkezzenek az olvasók — írják a művészek Ki a felelős a meghiúsult szoboravatásért? * Lapunk július 3-i számában tudósítást közöltünk a gyulai, 1849-es emlékmű körüli bonyodalmakról. írásunkban — az emlékhely védnökségének véleményét tolmácsolva — elmarasztaltuk a szobrászt és az építészt. Okét tartottuk felelősnek az augusztusi szoboravatás meghiúsulásáért. Szerkesztőségünk most levelet kapott a művészektől. Soraikat, kérésükre — kissé rövidítve — az alábbiakban kpzöljük. Reméljük, a másik félnek, a védnökség vezetőinek is lesz véleményük (további véleményük) az ügyben. Szerkesztőségünknek mindössze annyi megjegyzése van, hogy Máté István szobrászművész lapunk munkatársai előtt tett ígéretet — még február végén — a gyulaiaknak arra, hogy augusztus 22-re, tehát az avatás tervezett időpontjára, elkészíti a szobrokat. Hogy azt megelőzően volt-e huzavona a megbízás körül vagy sem, azt nein tudjuk, de nem is tartjuk fontosnak. A július 3-i Népújság címoldalán megjelent „Szobor nem lesz, de ünnepség igen” című írásban — a gyulai emlékhely alkotóiként — erőteljes elmarasztalást kaptunk. A cikk alapján a valós hátteret nem ismerő olvasók számára egyértelmű, hogy az emlékhely megvalósításának határidőcsúszása csupán a megbízott szobrász és építész hanyagságán múlik. A bizalom megvonásánál nagyobb büntetést egyetlen alkotó sem kaphat. Aki mégis úgy jár, az valószínűleg, meg is érdemli. Ítélethirdetés előtt azonban nem árt meghallgatni a „másik felet” is, esetünkben a „legyőzhetetlen akadályokra hivatkozva” távolmaradókat. Hátha nem is vágyunk olyan feketék. Ám lehet, bárányok sem... Kezdjük az elején, időrend szerint: H Az országban először a gyulaiak határozták el, hogy a ’48-as szabadságharc honvédtisztjeihez méltó emlékhelyet létesítsenek. A kiírt nyilvános pályázat az 1987. évi szoborpályázatok közül a legsikeresebb volt, 34 művész 40 alkotását értékelhette a zsűri 1987 októberében. A díjnyertes pályamunka : Máté István szobrász és Szemerey Márta építész alkotása lett. « ■ A Gyulai Városi Tanács képviselőinek szóbeli megbízására az építész 1988 áprilisában kezdte el a munkát. A pályázattól eltérő lényegi kikötés volt, hogy az eredeti helyszín — a vár északi oldalán húzódó, hajdani várárok rézsűje — nem vehető igénybe. * Közben többször is hallottuk, hogy az alkotók személye még nem biztos. I Szerződéskötésre október végén került sor, amikor már a negyedik elhelyezési változaton dolgoztunk ! A szobrász ekkor kezdett az érdemi munkához. H Az első léktorátusi zsűri december elején vitatta az eredeti helyszín módosításának helyességét, azonban egyetértett a tervek, illetve a szobrok véglegesítésével. H 1989 áprilisában ismételt helyszíni bejáráson vettünk részt. A kerítések időközi lebontásával nyilvánvalóvá vált, hogy a korábban rendelkezésre bocsátott térképek és a valóság között métemagyságrendű eltérés van. Az utólagos geodéziai felmérést igen hiányos, néhol téves adatokkal április 22-én kapta kézhez az építész. Bár számított a későbbi esetleges észrevételekre, mégis véglegesítette, és június 15-én megküldte a terveket a megbízó Gyulai Városi Tanács, valamint a Képző- és Iparművészeti Lektorátus részére. ■ Közben a szobrász műtermében május végén megegyezés született, hogy az igen gondos munkát és nem csekély művészi invenciót igénylő szobrok csak október elejére készülnek el. Az emlékhely kivitelezése természetesen ettől függetlenül folytatható. H A, június 29-i megbeszélésre szóló meghívót június 26-ai aláírással 27-én este kaptuk kézhez. Egyetlen nap alatt valóban nehéz az „akadályok legyőzése”, a munkák átütemezése. Különösen akkor, ha magunk részéről mindent rendben levőnek érezvén, ezt a kései meghívást csupán kö- - telező formaságnak tekintettük, és egymástól függetlenül a távolmaradás mellett döntöttünk. Ennyit a tényekből, és most lehet ítélkezni! Máté István szobrász, Szemerey Márta építész MAGÄNVÄLLALKOZOK, közületek, FIGYELEM! A városgazdálkodási vállalat várja mindazon magánvállalkozók és közületek JELENTKEZÉSÉT, AKIK — FÖLD— TÖRMELÉK— SZEMÉTSZÁLLÍTÁSSAL FOGLALKOZNÁNAK. Kérjük, hagy a közterület-ikiezellési osztályra a m3-es árajánlatukat megadni szíveskedjenek. Bővebb felvilágosítást az alábbi címen biztosítunk: VÁROSGAZDÁLKODÁSI VÁLLALAT, Békéscsaba, Kállai É. u„ közterület-kezelési osztály. Telefon: 27-584. VÁRJUK A VÁLLALKOZÓK JELENTKEZÉSÉT. Városgazdálkodási Vállalat
